Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-05 / 262. szám

1978. november 5. t PETŐFI NÉPE 9 7

SPORT» SPORT

CSELGÁNCS

A vártnál biztosabb kecskeméti

győzelem

Pénteken este a Városi Sportcsarnokban került sor a KSC vendégeként Kecskeméten tartózkodó berlini BSG Rotation NDK-s cselgáncsklub. és a kecskeméti cselgáncsozók közti hivatalos cs apatmé rk őzé sre. Az NDK csapatbajnokság 3. helyezettjének. és a magyar CSB bronzérmesének összecsapása érdekes küzdelmet ígért, s mintegy 200 főnyi közönség előtt kezdődött a találkozó.

Kecskeméti SC—

BSG Rotation 6:2 Vezették: dr. Putriik Bálint, Helmut Bark (NDK), és Horváth László.

60 kg. Kovács Bélának nem volt esélye a nagyon technikás és erős Reinhard Bunk ellen. Az NDK-s versenyző már az első akcióból waazarit ért el, majd juikóval folytatta. A 4. percben újabb waazarit érő akció Kovács vereségét jelentette. 0:1.

65 kg (1). Kincses és Andreas Hampel küzdelme mindössze i 2:16 mp-ig tartott. Karfeszítéssel nyert a kecskeméti fiú. 1:1. 65 kg (2). Kálmán Gyulának : nem volt könnyű dolga az

ugyancsak nagyon erős Michel Paul ellen. Az NDK-s verseny- I ző előbb kitámasztásért sidót kapott, de mindjárt ezután ju- kóval vezetést szerzett. Kálmán jól hajrázott, s a végén leszorítással győzött. 2:1.

71 kg (1). Érdekes mérkőzést vívott Nagysolymosi és Lothar

I

)

Fehre. Akciót csak Nagysolymosi ért el. Előbb kokat, majd ju- kót érő akciót fejezett be és ezzel győzött. 3:1.

71 (2). Pulai és az EB harmadik helyezett Dieter Scholtz már nem első ízben mérkőztek egymássá!. hiszen a korábbi nemzetközi találkozókon már volt alkalmuk egymás ellen küzdeni. Most Pulai volt a jobb. Kemény földiharcok után a negyedik percben leszorítással győzött a KSC cselgáncsozója. 4:1.

78 kg. Csikós a nála jóval magasabb Werner Bude ellen bátran támadott. Jukót ért el. s az NDK-s versenyzőt passzív magatartásért sidóva'l intették. 5:1.

86 kg. Kiss Endrének a vártnál sokkal keményebb ellenfele volt Güterer Wittiler. Sokáig nem is bírtak egymással. Kiss volt a támadó fél. s ellenfelét előbb csuival, majd keikokuval intették. A 4. percben Kiss Endre végre sikerrel fejezett be egy akciót és jukót kapott érte, de ellenfele megsérült, s feladta. 6:1.

95 kg. E. Kovács János sérüléssel érkezett haza az edzőtáborból. s ez most is meglátszott rajta a Lutz Schreiber elleni mérkőzésen. Pedig jobban kezdett, s egy leszorítási kísérletéből csak nehezen fordult ki az ellenfele. Ezután E. Kovács elfáradt, Schreiber előbb jukót ért el. majd leszorította a KSC versenyzőjét. 8:2.

Nincs ok az elbizakodottságra

A labdarúgó NB II. 13. fordulója után 18 ponttal 2. helyen áll a KSC. Ilyenekre talán még a legvérmesebb szurkolók sem számítottak. A 18 pont önmagában is szép teljesítmény, s még inkább az, ha figyelembe Vesszük, hogy a táblázat első öt helyezettjével már találkoztak.

Ez persze 'távolról sem jelenti a’zt, hogy például a vasárnapi ráérkőzés könnyű lesz, bár tagadhatatlan, hogy a papírforma tJSC-sikert .ígér. Az NB II-ben azonban mindig akad meglepetés, s mi azt reméljük, hogy a heti szenzációt nem a KSC— 22. sz. Volán mérkőzés szolgálja. Elbizakodottságra azonban ttincs oicunk.

i A 22. sz. Volán csapatát jól ismeri a kecskeméti közönség, hiszen tavaly azonos csoportbeli ellenfele volt a kecskeméti csapátoknak, sőt a Volán nem kis szerepet játszott a KTE kiesésében, hiszen az ő feljelentésük alapján indult eljárás a KTE ellen.

; Mindezért remélhötőleg most ai pályán, gólokkal sikerül visszavágni, mert. minden más dolog élelmeden és sportszerűtlen lenne.

Ez a mérkőzés is a hazai csatárok és a vendég védők párharcét ígéri. A Volán sok új játékos! igazolt a nyáron, óm közülük csak Jancsika, a régiek közül pedig csak Zombori és Köböl játszott valamennyi mérkőzésen. Nincs tehát kialakult csapatuk, fisa táraik mindössze nyolcszor vették be az ellenfél kapuját, s ebből is hármat Molnár Gy. lőtt, aki már abbahagyta, s csak nemrég állt újra csatasorba, öt jól ismerik Kecskeméten, hiszen valamikor itt játszott. Mint. minden szerényebb képességű csapat, a Volán általában a keménységgel igyekszik pótolni a hiányokat. Erre is lehet számítani. Bízunk abban, hogy a mérkőzés játékvezetője nem lesz „partner” ehhez a játékfelfogáshoz.

A KSC csapata a héten a szokásos kemény edzésmunkával készült a mérkőzésre. Verebes József edző végleges összeállítást még nem tudott adni, de bizonyos. hogy támadószellemű csapatot küld pályára. Elekes I. a hírek szerint 2 hétig nem játszhat. s pillanatnyilag Sörös erőállapota okoz még gondot, aki a hosszú kihagyás után. nehezen találja meg önmagát. Lehet, hogy Drahos, vagy Leskó Z. kerül a kezdőcsapatba.

A KSC—22. sz Volán mérkőzés 13 órakor kezdődik a Városi pályán. Előtte a KSC tarta- lékcsapa'ta a Szabó Lajos SE tártál ékcsapatávál mérkőzik.

L L.

KOSÁRLABDA

NB II -es eredmények

Nyíregyházi Mg. Főisk.—

K. MFSC 58—52 (31—24)

NB II. női. Kecskemét. Vezette: Hável, Farkas.

K. MFSC: Szentesiné (5), Ola- josné (15), Kégelné (6), Szarkáné (2), Kontráné (11). Csere: Illés (5), Szabó, Vasváriné, Bánságiné (8). Mikó. Edző: Vasvári Károly.

K. MFSC—Nyíregyházi Mg. Főisk. 105—91 (50—44)

NB II. férfi. Kecskemét. Vezette: Hável. Farkas.

K. MFSC: Krizsán (6), Várnagy (16), Ruzsonyi (24), Magyar (12), Ágoston (12). Csere: Halász (1), Király, Emri (12), Szabó (12), Molnár (10). Edző: Vasvári Károly.

*

Kecskeméti SC ifj.—MAFC ifj. 93—62 (31—33)

NB I. ifjúsági. Kecskemét.

KSC: Bekő (3), Tóth (26), Lakatos (11), Kiss N. (8), Szaffnauer (4). Csere: Pethes (10), Velkey (12). Mucsi (19). Csorvási. Edző: Szikora Sándor.

A KSC csapatai nyerték az OIK-döntöt

Megrendezték a kosárlabda országos ifjúsági kupa megyei döntőit. A KSC női és férficsapata biztosan győzött.

NŐK:

KSC—Kkfházi Vasas 70—49. Kkfházi Vasas—Baja 75—50. KSC —Baja 72—53.

Végeredmény: 1. Kecskeméti

SC, 2. Kkfházi Vasas. 3. Bajai SK.

FÉRFIAK:

KSC—Kkfh. Lenin Tsz SK 107 —78. Bajai SK—Kkfházi Lenin Tsz SK 93—72. Kecskeméti SC— Bajai SK 87—74.

Végeredmény: 1. Kecskeméti

SC, 2. Bajai SK, 3. Kkfházi Lenin Tsz SK.

*

Pécsett került sor a négy megye (Baranya. Bács-Kiskun. Zala.

Fejér) férfi serdülő kosárlabdázóinak tornájára. Bács-Kiskun megyét a Kecskeméti SC fiúcsar pata képviselte — sikerrel.

Eredményeik:

Bács—Zala 80—51, Baranya— Bács 62—61, Bács—Fejér 59—51.

A tornát végül Bács-Kiskun megye csapata nyerte. Az együttes összeállítása (zárójelben a három mérkőzésen dobott pontok): Ladányi (14), Miszkuly (15), Szabó S. (2), Balogh (50), Gulyás (4). Király (4), Kárpáti (2). Vereb (26). Szabó (36). Kovács G. (41), Németh (6). Káló P. (—). Edző: Szikéra Sándor.

A torna során a legjobb irányítójátékos tiszteletdrját Balogh

I.ászló (Bács) kapta.

A Sportérdemérem ezüst fokozata kitüntetést kaptak

— A megyei bajnokságtól kezdve az NB II-ig fújtam a sípot sokféle mérkőzésen. Időnként nekem is meg kellett küzdeni. A közönséggel, a csapatokkal, családdal, amellyel egy közös vasárnapi ebédet nem tudtam elfogyasztani, mert menni kellett... A sportág szeretete mágnesként vonzotta az embert.

— Napjainkban rendkívül magasak a követelmények. A Zsolt- féle elgondolás szerint a játékvezetőnek futógépnek kell lenni. Ezért van az, hogy a játékvezetőink legalább egy klasszissal magasabb színvonalon vannak, mint a labdarúgás . . .

— Szeretnék a jövőben sok olyan játékvezetőt nevelni, akik tartják ezt a színvonalat...

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából, több évtizedes sporttevékenységük elismeréseként megyénkből dr. Rátvay József, Hetényi István és Kürtössy István részesült kormánykitüntetésben. Ebből az alkalomból kerestük fel hármójukat, s megkértük őket; beszéljenek a munkájukról, arról a tevékenységről, amelynek megbecsüléseként e magas elismerésben részesültek.

Az alábbi írásainkban őket mutatjuk be olvasóinknak.

A munka

találkozott a szórakozással

Hetényi István őrnagy, az MHSZ rádiótechnikai szakágvezetője, a megyei rádióamatőr szövetség főtitkára világviszonylatban is .azon kevesek közé tartozik, akik 75 ezer rádióösszeköttetéssel rendelkeznek. 1964-ben lett a magyar válogatott tagja, 1970-től pedig edzője. A Magyar Népköztársaság kétszeres Kiváló, és egyszeres Érdemes sportolója.

— Mezőkovácsházán születtem 1929-ben — mondja. —: Az 1940- es évek elején kezdtem érdeklődni a rádiózás iránt. A helybeli bognármester hobbija nagyon megtetszett, igyekeztem tőle ellesni a titkokat, a sportág fortélyait, műszaki megoldásait. Meg sokat is kérdeztem. 1946-ban építettem meg az első saját készülékemet. Az anódtelepet úgy csináltam, hogy levágtam a kisméretű gyógyszeres üvegek nyakát, s amikor a harminc darab egymás mellett sorakozott, akkor beleraktam a szenet, a cinklemezt, feltöltöttem trisóval, és kész volt a 90 voltos telep. Ez ma már nevetséges, de bizony abban az időben nagyon is valóság volt.

— Sportpályafutásom tulajdonképpen akkor kezdett igazán fellendülni, gmikor 1957-ben Kecskemétre, az MHSZ-hez kerültem, Sokat tanultam, sok könyvet forgattam, s szüntelenül arra törekedtem, hogy lépést tartsak a műszaki fejlődéssel. Örömmel mondhatom: sikerült. Akiktől néhány évtizeddel ezelőtt én kérdeztem,

azok tőlem érdeklődnek. 1960-ban kaptam adóengedélyt, azóta él a HA 8 UD állomásom, amellyel 75 ezer összeköttetést teremtettem. Legemlékezetesebb sikereim közé sorolom, hogy 1963—65. között háromszor nyertem meg az országos maratoni bajnokságot. Évi tíz— tízezer összeköttetést teremtettem. 1974 az első igazi megyei kollektív siker éve volt, amikor az ARRL DX rádióvilágversenyen második helyezést ért el a csapatunk. mindegy 1500 együttes között.

— 1973 óta vagyok a megyei rádióamatőr szövetség főtikára. Ügy érzem, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a megye rádióamatőr sportja az országos élvonalban elfoglalt helyét megtartsa. 1957-ben egy kollektív állomás volt a megyében, jelenleg 19 van és 60 egyéni is működik. Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy sok jó képességű rádióamatőr dolgozik az irányításom alatt. Tíz éve úttörőkkel is foglalkozom. Közülük is minden évben fennmarad három-négy gyerek a „rostán", akikből kiváló szakember válhat.

— Ha most mérleget kellene készítenem eddigi munkámról, csak azt mondhatnám: jól választottam. A munka az én esetemben szerencsésen találkozott a szórakozással.

írta és fényképezte: Banczik István

dakolta, mit mondtam a játékosoknak. Azt — válaszoltam —, hogy most már elég volt, tovább nem tűröm, figyelmeztetés nincs, aki még egyszer az ellenfélbe rúg, kiállítom! Vegyék tudomásul, itt egy „Jani” van csak, s az én vagyok ... ! Baján is volt egyszer nehéz mérkőzésem. Ifjú Jelinek és Vereb voltak a partjelzőim. Mikor Kiskunfélegyházán leszálltunk a vonatról. Jelinek azt mondta: „Pista bácsi, most igazán fel tudok rád nézni ...”

vissza kell őket utasítani, mert a szervezetük felkészületlen. Kérdem én; hol van az edzők felelőssége?

— Hogy elégedett vagyok-e önmagámmal? Az „elszámolással" naprakész vagyok. Annyit mondhatok, ha újra kezdeném, ismét ezt csinálnám. Elégedettnek mondhatom magam; a munka elégtételt adott. Mindig nagyon szerettem az ifjúságot, a sportot. A gyerekeim is igyekeztem a sport felé irányítani. Zoli 13-szor volt válogatott, Kati 250-szer húzta magára a válogatott címeres mezét ... Ha összejövünk, örökzöld témánk a sport. Ha egyedül vagyok, sétálgatok, gyalogtúrázok. 69 éves koromra a természet rabja lettem .. .

Három évtized a játékvezetés szolgálatában

Örömteli rabság

De. Rátvay József, Baja város és járás nyugalmazott sportfőorvosa elmaradhatatlan alakja a bajai sporteseményeknek. Nemcsak hivatása kötelezi a versenyeken való részvételre. A sport sze- retete az ő esetében a munkaköri kötelezettségnél is erősebb. Nem véletlenül töltött el évtizedet aktív sportolóként, s negyvenhárom esztendőt sportorvosként.

— Egyetemistaként a szegedi csónakázó egyletnek voltam a tagja — emlékezik. — Sok nagy versenyen vettem részt. A tanulás mellett szinte minden időmet a vízen töltöttem. Kormányos négyesben országos bajnokságon is dobogósok voltunk. Aztán, amikor visszakerültem Bajára, folytattam még egy ideig, de a munkaköri elfoglaltság egyre kevesebb időt tett lehetővé a sporttal való foglalkozásra. Elvégeztem a sportorvosi tanfolyamot, s 1953-ban kaptam megbízást a sportorvosi teendők mellékállásban való ellátására. A napi 2,5 óra nagyon kevésnek bizonyult. Alapos ember voltam világéletemben. így aztán a tüzetes orvosi vizsgálat sokszor a késő esti órákig is elhúzódott. Évi fi—R ezer embert vizsgáltam meg. öt— hat évig Baja város mellett kilenc község is hozzám tartozott. Sokszor — egvéb közlekedési eszköz híján — sínautón tetlem meg az utat Baja és Hercegszántó között.

— Hogy miben mások a mai fiatalok? Hát bizony a harminc, negyven évvel ezelőttiek nem jöttek volna el orvosi vizsgálatra edzetlenül. Napjainkban, sajnos, ez a jelenség egyre gyakoribb. Jönnek 13—14 éves gyerekek, hogy adjak nekik versenyenge- délvt. Bizony nagyon sok esetben

Kürtössy István, a kiskunfélegyházi városi labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottságának elnöke három évtizedet töltött játékvezetéssel, az utánpótlás nevelésével. Mintegy ezerötszáz mérkőzésen fújta a sípot, húsz éve a játékvezetői bizottság elnöke. A megye Kiváló Sportolója cím és az Aranysíp tulajdonosa.

— 1948-ban vizsgáztam Kiskunfélegyházán — emlékezik. — Vízhányó László és Kovács Rudolf voltak a tanítómestereim. Rájöttem, hogy én tehetségtelen labdarúgó vagyok, nem „sültek” a lövéseim. Ezért fordultam a játék- vezetés felé. A labdarúgást ugyanis rajqngásig szerettem ...

— A pályán mindig a következetességre törekedtem. Egyszer Makón vezettem egy rangadót. A vendégcsapat az utolsó pillanatban lőtt góllal győzött. Ez nem tetszett a közönségnek. Rendőri kísérettel mentünk ki az állomásra. Egy másik rangadó is emlékezetes a számomra. A Kőbányai Sörgyár és a Porcelán bajnoki

mérkőzésén fújtam a sípot. A játékosok valósággal „ették egymást”. Negyedóra elteltével magam köré hívtam a két csapatot, utána rendben lefolyt a mérkőzés. A végén az ellenőr kíváncsian tuSzlovákia „kopogós” bajnoka a BÁCSÉP SC

A BÁCSÉP SC sakk szakosztálya a Léva melletti Tolmácsi (Tlmace) csapatának meghívására szlovákiai versenykörúton vett részt. A hatnapos túráról Ábel Lajos, a csapat edzője számolt be.

— Vendéglátóink nagyon gazdag programról gondoskodtak. Kérésünkre a tervezett sakktalálkozók mellé még egy mérkőzést beiktattak, de így is elég időnk maradt Léva környékének és egész Közép-Szlovákiának a megismerésére.

Az első nap délelőttjén boron- gós őszi időben vágott neki csapatunk a hegyi utaknak. A cél Selmecbánya, a régi. patinás bányaváros volt. Végigsétáltunk meredek főutcáján, magunkba szívtuk az ódon épületek hangulatát.

Délután került sor az első mérkőzésre. A 7000 főt foglalkoztató tolmácsi elektromos berendezéseket gyártó üzem sakkcsapata a szlovák bajnokságban játszik (ez nálunk az OB II-nek felel meg), és a két erős mesterrel felálló vendéglátók nem látszottak köny- nyű ellenfélnek. Derekasan küzdöttek. de csapatunk — kis szerencsével — 7,5—4,5 arányú győzelmet aratott.

Másnap Nyitrát néztük meg. A várban hatalmas gesztenyefák között barokk templomot nyitott ki

kedvünkért a sekrestyés. Köveket dobáltunk a száz méter mély kútba, és hallgattuk az öreg Fischer mester magyarázatát a város nevezetességeiről.

Hadmadnap reggeli torna helyett betoltuk az éjszakai hidegtől dermedt kocsikat, és már gyakorlott utazóként vágtunk neki leghosszabb utunknak. fel északra. a Trencsén melletti Dubnicá- ba. ahol másnap egy kétszáz résztvevős nagy versenyt hirdettek. Első megállónk a magas hegyek között levő Sklené Teplice nevű fürdő volt. ahol a bátrabbaknak ngay élményben lehetett részük. Mire észbekaptunk, forró vízben fölforraltak, aztán kigőzöltek, végül pedig „dunsztba” csomagolva jól megizzasztották bennünket. A fürdőből kilépve mintha újjászülettünk volna. A kinn- maradók szerint több kilót fogytunk.

Délután ellenfelünk Prievidza város csapata, a szlovák bajnok- sáe ötödik helyezettje volt. Még vendéglátóinkat is meglepte egy kicsit az eredmény: 8,5—3.5 arányban győztünk. Első táblásunk. Kormányos Zoltán már a második szlovák mestert győzte le.

A másnapi szerepléshez nem sok reményt fűztünk. Dubnicán ugyanis a minden évben megrendezésre kerülő emlékversenyen hagyomány, hogy különleges szabályok szerint játszanak a csapatok. A versenyforma, amit magunk között „kopogósnak" neveztünk el, a következő. Nem használnak az időmérésre órát, hanem egy magnetofon öt másodpercenként felváltva lépésre szólítja fel a küzdő feleket. Minden táblán egyszerre koppannak a figurák. és aki harmadik alkalommal nem tud időben lépni, elveszti a játszmát. A magnetofon diktálta iram annak, aki nem szokott hozzá, őrjítő. Vendéglátóink, az első helyre is esélyes tolmácsiak mondták is, hogy inkább csak érdekességet látni hoztak el bennünket.

A népszerű, jól szervezett versenyre Pozsonytól Brnóig 34 csapat gyűlt össze. A selejtezők során próbáltuk tartani a tempót, és dr. Erdélyi, Salánki, Kormányos. Brandies összeállítású csapatunk beverekedte magát a döntőbe. Veszítenivalónk nincs, ez látszott a fiúk arcán, amikor leültek 'a döntő első játszmájához. Megszólalt a monoton hang. és elkezdődött a játék. Utólag is nehéz megmagyarázni. hogyan történt, de egy bizonyos: csapatunk felvette a magnetofon által diktált ritmust. A második fordulótól végig vezetve megnyertük a versenvt. A végeredmény: 1. BÁCSÉP SC 31 pont. 2. Ostrava 29.5. 3. Tolmács 27 ponttal. Második csapatunk a C-döntőben második, harmadik csapatunk pedig negyedik helyezett lett. Dr. Erdélyi az első táblán 11 játszmából 9 ponttal. Salánki pedig a másodikon 8,5 ponttal a legjobb pontszerző lett. Alig győztük fogadni a gratulációkat, és átvenni a díjakat. Még szerencse, hogy nyertünk egy nagy bőröndöt is, amibe belefért minden.

A dubnicai verseny rendezőit nem ijesztette meg a jó szereplésünk, a. jövő évi versenyre is meghívtak bennünket.

A hazautazásunk előtti nap délelőttjén végre volt időnk megnézni Lévát is. délután pedig az utolsó mérkőzésre került sor Léva járás válogatottjával. Az egyórás mérkőzés eredménye 8,5—3,5 javunkra, az ezt követő gyorsjátszmákban pedig 64,5—31.5 arányban győztünk. Este. az egyik szövetkezet présházában tartott búcsúvacsorán lévai barátaink a_magyar bajnokságon is a szlovákiaihoz hasonló jó szereDlést kívánlak. Mi. viszonzásul a szíves vendéglátásért. meghívtuk őket a. lövő évben Kecskemétre. A magas nemzetközi értékszámmal rendelkező Jan Bánást szívesen látnánk kecskeméti mesterversen veinken, és a jövő évi Tóth László emlék- versenyen is.

Elmondta: Ábel Lajos, a BÁCSÉP SC vezetőedzője