Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-30 / 282. szám

2 • PETŐFI NÉPE # 1978. november 30. LONDON Több mint 160 ezren írták alá a neutronbomba elterjesztése el­len tiltakozó jegyzéket, amelyet kedden nyújtottak át a brit had­ügyminiszternek. A jegyzék kö­veteli, hogy a brit kormány nyíl­tan foglaljon állást „az emberte­len, bűnös fegyver” elterjesztése ellen. (DPA) GENF Szerdán Genfben újabb meg­beszélést tartott a hadászati tá­madó fegyverzetek korlátozásá­val kapcsolatos tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. (TASZSZ) MAZATLAN A mexikói Mazatlan helyi ha­tóságai kedden bejelentették, hogy az üdülővároskában eddig tizenheten betegedtek meg tí­fuszban és fennáll annak a ve­szélye, hogy a betegség járványos méreteket ölt. A súlyos, fertőző betegség kirobbanását a rendkí­vül rossz köztisztasági állapotok segítették elő. (UPI) Megkezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka MOSZKVA Moszkvában tegnap megnyílt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak új ülésszaka. Az ülésszak napirendjének középpontjában az 1979. évi terv elfogadása áll. A tervtörvény javaslatát és az idei terv végrehajtásáról szóló jelen­tést Nyikolaj Bajbakov minisz­terelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke terjesztette a kormány megbízásából a szov­jet parlament elé. A tervtörvény javaslatát már megvitatta és álta­lánosságban elfogadta a Szovjet­unió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága. Ugyancsak az ülés- saalk elé került a jövő évi költ­ségvetés tervezete és az 1977. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés. Ennek előadója Vaszilij Garbuzov pénzügyminiszter. Az ülésszakon új törvényt fogadnak el a szovjet állampolgárságról. A szerda délelőtti ülésen ott voltak az SZKP és a szovjet ál­lam vezetői, élükön Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtit­kárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. A megnyitó ülésen a képvise­lők a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnökhelyettesévé válasz­tották Szultán Ibraimovot, a Kir­giz SZSZK, és Ivan Kebiot, az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét. Nyikolaj Bajbakov miniszterel­nök-helyettes, az Állami Tervbi­zottság elnöke a jövő évi tervet, illetve annak tervezetét ismertet­ve elmondotta, hogy a szovjet gazdaság az idén jól dolgozott. Az ipari termelés a tervezett négy és fél helyett öt százalékkal nö­vekedett, rekordmennyiségű volt a gabonatermés: 235 millió ton­na. Emelkedett a dolgozók jólé­te és például a jelenlegi ötéves terv első három esztendejében 32 millióan kaptak új lakást. A jövő évi terv fő feladata is az, hogy továbh növelje a nép­gazdaság eredményeit, s ezzel a népjólétet, tovább szilárdítsa az ország védelmi képességét. Az előirányzat szerint a nemzeti jö­vedelem jövőre 4,3 százalékkal emelkedik, ennek értéke mint­egy 18 milliárd rubel. Az ipari termelés az idei öt helyett jövőre 5,7, a mezőgazdasági 4,1 helyett 5,8 százalékkal növekszik. Nagy figyelmet fordítanak a közszükségleti cikkek gyártására: a növekedés jövőre e téren 4,6 százalékos lesz. Az élelmiszer- ipar termelését 6,3 százalékkal emelik. Részletesen megszabja a terv a mezőgazdasági termelés rendkívül nagyarányú növelésével összefüg­PÁRIZS------------------r Párizsban szerdán hivatalosan bejelentették, hogy Jeap Fran- cois-Poncet-t nevezték ki, a kül­ügyminisztérium élére. A francia diplomácia új vezetője Louis de Guiringaud helyére lép, aki 1976 augusztusa óta töltötte be ezt a tisztét Fnancois-Poncet eddig a köztársasági elnöki hivatal főtit­kára, és mint ilyen Giscard d’Es- taing elnök egyik legközelebbi munkatársa volt. (AFP) • Moszkvában megkezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. A képen: Alekszej Sityikov, a Parlament elnöke megnyitó­ját mondja. (TASZSZ) gő feladatokat. A mezőgazdasági termelést jövőre 5,8 százalékkal kell bővíteni. Ehhez 23,5 milliárd rubel értékű beruházást biztosíta­nak a mezőgazdasági üzemek szá­mára. igen sok intézkedéssel biztosít­ják a népjólét további emelke­dését. A lakosság egy lakosra ju­tó reáljövedelme jövőre a terv szerint 3,3 százalékkal nő, s a társadalmi fogyasztási alapokból 110 millió rubelt biztosítanak a népjólét emelésére. Fizetéseme­lést hajtanak végre a nem ter­melő ágazatok középkeresetű dolgozóinál — ez mintegy 18 mil­lió embert érint —, s együttvéve a terv öt éve alatt 31 millióan kapnak magasabb fizetést, mint korábban. Külön fejezet foglalkozik a Szovjetunió külgazdasági kapcso­lataival, s a terv külön is leszö­gezi, hogy elsősorban a szocialis­ta országokkal, ezen belül a KGST tagjaival fejlesztik tovább jelentős mértékben a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, az együttműködést. Bajbakov min'isztérelnok-hé-0 lyettes beszédében hangsúlyozta: a jövő évi hépgróŐSaságrtérV1 fon-' tos láncszeme a tizedik ötéves terv megvalósításának. A Szovjetunió 1979. évi állami költségvetésének törvényterveze­tét Vaszilij Garbuzov pénzügy- miniszter terjesztette a Legfel­sőbb Tanács ülésszaka elé. A jö­vő évi szovjet költségvetés 269,1 milliárd rubel bevételt és 268,8 milliárd rubel kiadást irányoz elő, ami azt jelenti, hogy a be­vétel közel 300 millió rubellel ha­ladja meg a kiadást. Ipari célokra az 1979. évi álla- . mi költségvetésből 146,8 milliárd rubelt, az idei költségvetésben előírthoz képest 8,9 százalékkal többet kívánnak fordítani. 47,5 milliárd rubelt szán a tör­vénytervezet a jövő évben a me­zőgazdaság fejlesztésére. Ebből 23,5 milliárd rubel állami beru­házás. Védelmi célokra az 1979. évi szovjet költségvetés 17,2 milliárd rubelt irányoz elő. Vaszilij Garbuzov beszéde vé­gén hangsúlyozta, hogy a jövő évi állami költségvetés tervezete biz­tosítja a szükséges pénzügyi esz­közöket az ország gazdaságának további fejlesztésére, a lakosság ■ anyagi és kulturális életszínvona­lának emelésére, az állam védel- >1- mi (képességének^ szilárdítása rg. A Legfelsőbb Tanács ülésszaka ma folytatódik. (MTI) események sorokban Szaúd-Arábia 1. A mindenható Korán Az utóbbi években hirtelenjében megszaporodtak a hírek Szaúd-Arábiáról, a Közel-Kelet e külvilágtól leginkább el­zárt országáról. Amíg úgy két évtizeddel ezelőtt létezésén túl vajmi keveset tudhattunk róla, addig ma alig múlik el hét, hogy ne hallanánk felőle. Néhány megfigyelő egyene­sen fantasztikusnak minősíti Szaúd-Arábia „karrierjét”, ame­lyet néhány esztendő alatt elért. A szaúdiak álláspontját ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni — érvelnek. S való­ban: a fejlett tőkés országok energetikai hivatalaiban, nagy­bankjaiban és kormánypalotáiban egyaránt komolyan szá­molnak a szaúdiakkal, s a Közel-Keleten szinte nem is szü­letik döntés nélkülük. Sorozatunkban arra próbálunk választ adni, milyen tényezőkkel magyarázható ez a „fantasztikus karrier”, s milyen is valójában Szaúd-Arábia, ez a furcsa állami berendezkedésű, gazdag, ám gaz­daságilag elmaradott, társadalmi fejlődésében megrekedt arab-fél- szigeti ország? 1. Szaúd-Arábia tulajdonképpen 1973-ban fedte fel arcát a világ előtt. Addig elsősorban úgy is­merték, mint egy elszigetelt ho­mok- és kősivatag-birodalmat, az iszlám szent helyéi, Mekka és Medina őrzőjét. 1950-ben kezdő­dött meg olajkincsének kiaknázá­sa, de ezt a tényt az energiafor­rásokban akkor még dúskáló vi­lág szinte észre sem vette. Ha mégis beszéltek a királyságról, mint kuriózumot emlegették. Hosszú ideig olyan a világ sze­mében, mint az „ezeregyéjszaka meséi”, csak hátborzongatóbb változatban. Egy „különleges bi­rodalom”, ahol a korbácsolás, a testcsonkítás, a lefejezés még a XX. század harmadik harmadá­ban is gyakori jelenség, ahol csak akkor engedélyezték a rádió, a televízió és a telefon bevezetését, amikor bebizonyosodott, hogy ki­válóan alkalmasak Mohamed próféta tanainak terjesztésére ... Egy európai számára abszurd dolgok ezek, Szaúd-Arábiára vi­szont ma is jellemzőek. Oly any- nyira, hogy például tavaly nyá­ron (!!!) rendeletben tiltották be a nők utazását férfikíséret nél­kül, miután a királyi család két­ezer hercegnőjének egyike szök­ni próbált nem éppen királyi vá­lasztottjával. A 23 éves Misha hercegnő és férje (titokban háza­sodtak össze) a határon „buktak le”, s vétkükért mindketten az életükkel fizettek. A kivégzés nagy tömeg előtt a dzsiddai piac­térén zajlott: Misha hercegnőt férje szeme láttára lőtték agyon, a „leányszöktetőre" pedig ötször sújtott le a pallos, amíg hatod­szorra végzett vele. Első pillantásra két fiatal sze­relmi tragédiájának tűnhet ez az epizód, valójában azonban több annál: azt a konokságot tükrözi, amellyel ma a gyors változások­kal szembenéző királyi család a múlthoz ragaszkodik. Misha her­cegnő sorsa még ezt a múltat idé­zi, akárcsak a szaúdi nők hely­zete általában. Mindmáig nem szabad autót vezetniük és nyilvá­nosan fátyol nélkül megjelenniük, „szexuális bűncselekményeiket” családtagjaik torolják meg raj­tuk, mint ahogy jövőjükről sem maguk, hanem hozzátartozóik döntenek. A lányokat elfüggönyö­• Korszerű lakóépületek „nőnek” ki a homokból Dzsiddában. zött autóbuszokban szállítják az iskolákba, az egyetemeken külön teremben ipari tévéláncon keresz­tül már hallgathatják ugyanazo­kat az előadásokat, amelyeket a fiúk... 2. A szaúdi vezetők más elképze­léseikhez is ragaszkodnak. Feltett szándékuk, hogy Szaúd-Arábia rövid időn belül a világ fejlett országai közé kerüljön, mégpedig hosszú időre. Ehhez egyre több jól képzett szakmunkásra, terme­lésirányítóra lenne szükségük. A lakosság viszont mindössze hét-nyolc millió fő, s fele nő, 85 százaléka analfabéta és nagy ré­sze nomád körülmények között él. Jelenleg még a munkaerő-ál­lomány egyharmada, több mint egymillió foglalkoztatott — kül­földi, akik már így is sok gondot okoznak a hercegeknek. Bármi­lyen szigorúak legyenek is tehát a ma még mindenható Korán elő­írásai, a gazdasági előrehaladás legfőbb gátja, a munkaerőhiány előbb-utóbb Szaúd-Arábiában is kikényszerítheti a nők tömeges foglalkoztatását. Amikor a pénzáradat 1974-ben az országot elérte, az uralkodóház egy ambiciózus ötéves fejlesztési tervet készíttetett. Ez a mezőgaz­daságban évi négy. az iparban évi 14, az építőiparban pedig évi 15 százalékos növekedést irány­zott elő. A terv azonban hozzáér­tés és szervezettség híján, a spe­kulációk és a korrupció miatt majdnem kátyúba jutott, s csak az utolsó pillanatban a „Korán­ból vett” drákói intézkedésekkel tudták megmenteni. „Mi most néhány év alatt pró­báljuk megcsinálni mindazt, ami Európában 150 esztendőt köve­telt” — mondogatják immár túl­áradó önbizalommal a kormány- tisztviselők a királyi fővárosban, Rijadban. Űj városokat, modern kikötőket, repülőtereket, nyolcezer mérföldes úthálózatot, két korsze­rű ipari központot kívánnak fel­építeni a következő években, a lakosságnak pedig jólétet ígérnek. A burnuszos férfiak és a lefá­tyolozott nők az 1300 éves Korán árnyékában azonban egyelőre még csak álmodoznak a jólétről. Az egyszerű polgárok ugyanis vajmi kevés hasznot húznak az ország gazdagságából. Talán csu­pán a fiatalok a kivételek, aki­ket most tanulásra sarkall a kor­mány, és ehhez mind jobb fel­tételeket biztosít. A mesés lehe­tőségektől és még mesésebb jöve­delmektől viszont valószínűleg őket is távol tartják majd. Azok csak a királyi csaíád tagjai szá­mára elérhetőek — és ők sokan vannak. K. M. (Következik: Háromezer her­ceg birodalma.) NAPI KOMMENTÁR írás a falon Mi tagadás, nem könnyű eliga­zodni a kínai eseményeken. Főleg az összefüggések tekintetében bi­zonytalanodik el a távoli hírma­gyarázó. S aki csupán a jelensé­gekből ítél, könnyen tévútra té­ved: a kínai gondolkodásmódot netán figyelmen kívül hagyta. Éppen ezért nem könnyű vá­laszt találni a legfrissebb pekin­gi eseményekre. Néhány napja ugyanis feltűntek a kínai fővá­rosban a Mao Ce-tungot nyíltan is támadó faliújságok, a tace- paók. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a kisebb-nagyobb méretű falragaszok megjelenése fontos politikai jelzés Kínában, ezúttal azonban másról van szó. Ha elfo­gadjuk azt a tételt, hogy a ta- cepaó a kínai politikai harc esz­köze, akkor a legújabb falraga­szokból azt a következtetést von­hatjuk le, hogy elérkezett a „de- maoizálás” korszaka, vagyis a több mint két éve elhunyt Mao személyi kultuszának szétzúzása. Csakhogy nem ilyen egyszerű a képlet. Teng Hsziao-ping mi­niszterelnök-helyettes egyik leg­utóbbi kijelentésében sietve vé­delmébe vette Mao Ce-tungot, egyszersmind egy japán politikus előtt azt bizonygatta, hogy a fali­újság-kampány normális jelen­ség, s azt bizonyítja, hogy Kíná­ban „szilárd a helyzet”. Ha más­fajta jelenségek nem mutatkoz­nának, talán hitelt is érdemelne a kijelentés. Ám a jelekből ítélve a miniszterelnök-helyettes és Hua Kuo-feng, a Kínai Kommunista Párt KB elnöke között mégsem lehet valami teljes az összhang. Huát annakidején ugyanaz a KB-határozat léptette elő ügyve­zető miniszterelnökből kormány­fővé, amely Tenget száműzte va­lamennyi párt- és állami funk­ciójából. Ma már a tacepaókon az a követelés is megfogalmazó­dott, hogy ezt a döntést helyezzék hatályon kívül. (Bármily furcsa, erre még nem került sor.) Tovább bonyolítja a tájékozó­dást, hogy Huát Mao Ce-tung meglehetősen homályos körülmé­nyek között jelölte ki utódjává. Egy friss faliújság odáig megy, hogy törvénytelennek minősíti a jelenlegi miniszterelnök kineve­zését. Igaz, hogy egy másik cso­port tacepaói Tenget vették célba néhány megállapításával vitázva. Óhatatlanul a palackból kisza­badított szellem példája jut eszünkbe a kínai események kap­csán. A bálványdöntögetés egyre szélesebb formákat ölt. Igaz, egyelőre csak írások formájában a pekingi falakon. De az 1976. április 5-i, Tienanmen téri tünte­tés átértékelése — a hajdani „ellenforradalmárok” hőssé ava­tása —, a Mao ürügyén és köz­vetlenül is Huát támadó írások, a személyi változások arra en­gednek következtetni, hogy Kíná­ban tán mégsem olyan egységes a Hua-vezette központi bizottság. S nemcsak a négy moderni­zálás megvalósítása körül csap­nak össze a nézetek. Gy. D. Aláírták az NSZK és az NDK közös határát rögzítő jegyzőkönyvet BONN Szerdán délelőtt Bonnban a nyugatnémet kancellári hivatal­ban aláírták az NSZK és az NDK közös határát rögzítő jegyzőköny­vét. A két német állam határbi- zottsága közel hatéves munkával készítette el a dokumentumot, amelyet most a két külügyminisz­térium felelős képviselője látott el kézjegyével. Az NSZK és az_ NDK közös határa mintegy 1400 kilométer, a jegyzőkönyv ebből 1300 kilomé­teres vonulatról rendelkezik^ két fél’ ezenkívül megállapodott - egy 94 kilométeres Elba-szakasz kezelésének módozatairól. A határjegyzőkönyv aláírásával hivatalosan életbe lép a két kor­mány több megállapodása is a határövezetben jelentkező árvi­zek és tüzek elleni közös harcról, a vízszabályozásról és városi víz­védelemről. Helmut Schmidt kancellár nem­rég külföldi tudósítók előtt kije­lentette, az ilyen jellegű megál­lapodások korántsem csupán tech­nikai jellegűek: szorosan beillesz­kednek a két német állam közti együttműködés egész folyamatá­ba és;ezzel az európai enyhülést’.» ^ a nemzetközi légkör javulását szolgálják. (MTI) « Negyvenezer munkás sztrájkja • Mintegy negyvenezer fémipari munkás sztrájkol az NSZK-ban a Rajna- és Ruhr-vidéken. A képen: a sztrájkoló munkások Mannes- mannban felveszik a sztrájk időtartamára járó szakszervezeti segélyt. (Telefotó-AP—MTI—KS) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Üdvözlő távirat az ENSZ-közgyűlés ünnepi ülésére Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte aa ENSZ-közgyűlés ünnepi ülését, amelyet tegnap a palesztin néppel való szolidaritás nemzetközi napja alkalmából hívtak össze. (MTI) • Földreform Afganisztánban Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság forradalmi tanácsa megerősítette a földről szóló dekrétumot, amelynek alapján megvaló­sítják a földreformot. Nur Mohammed Taraki, a forradalmi tanács elnöke, miniszterelnök a forradalmi tanács ülésének résztvevői előtt rámutatott, hogy a reform megvalósítása megnyitja az utat egy olyan társadalom építése előtt, amelyben minden egyes állampolgár munká­ja és képességei szerint részesül a megtermelt javakból és végle# felszámolják az embernek ember általi kizsákmányolását. Nur Mo­hammed Taraki belpolitikai kérdésekkel foglalkozva, rámutatott, hogy a forradalom ellenségei és a belső reakció teljes vereséget szenved­tek. Az áprilisi forradalom, amely utat nyitott az afganisztáni nép számára a szebb jövő felé, végérvényesen győzedelmeskedett. (TASZSZ)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents