Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-28 / 280. szám
1978. november 28. • PETŐFI NÉPE • 5 FEGYELMEZETT VIDÁMSÁG • Mégis Bobiné lesz a lány? Nonancourt (Lengyel János), (Szirtes Ágnes), Bobin (Jeney István) és Fadinard. Helene Az Olasz szalmakalap Kecskeméten Kis jelenetekből és az ezeket összekötő játékokból rakja össze a komédiát. Fontosabbnak tartja, hogy az építőkockák önmagukban is érvényesüljenek, mint a megokolt folytonosságot. A filmekhez hasonlóan két szomszédos kép ösz- szecsengése, vagy feleselése el nem játszott következtetésekre ad alkalmat. Bár keményen megdolgoztatja a színészeket, mégis szeretik ezt a rendezőt, mert életteret kapnak tőle. Egyik nyilatkozatából kiderült, hogy ez alapvető módszer nála. „Nagyon szeretem figyelembe venni az adott színészt,... hagyni kell. hogy saját színpadi életre keljen, hiszen mindnyájan olyan figurák vagyunk, hogy ennél érdekesebb színpadi figurák nincsenek. A legnagyobb figura mindig az adott színész, aki ját- sza. Ha olyan állapotba kerül az előadásra, hogy tökéletes őszinteséggel tud megnyilatkozni, akkor nincs annál érdekfeszítőbb.” E felfogásnak, a kemény próbáknak is köszönhető, hogy többen tehetségük legjavával járulnak az eíSadás sikeréhez. A már említett Reviczkyn kívül az ismét kitűnő Major Pál (Beauperthuls) remekelt. Keatonra emlékeztető fapofával rajzolta meg a tutyimu- tyiságával egyszerre szánalmas és • Most mi lesz? A hadnagy (Flórián Antal) és szívehölgye (Monyók Ildikó) Fadinard-ral. • Jobbra: Fadinard (Reviczky Gábor) itt, ott, mindenütt. Igaza lenne Stella Andorján- nak: zenés bohózat az Olasz szalmakalap? Az alaphelyzet, ez a káprázatos geg ezt sejteti. Az esküvőjére készülődő Fadinard lova sorozatos véletlenek folytán jut egy szerelmeskedő hölgy ízletes szalmakalapjához. Személycserék lassítják a kibontakozást, valószínűtlen helyzetekbe sodródnak a szereplők, könnyed dalocskák cukrozzák a hangulatot, szellemes szójátékok vidítják a tisztelt hallgatóságot. Eugene Labiche komédiának szánta, Szőke István rendezése is e felé hajlik. Jellegzetes vígjátéki típusok parádéznak a pódiumon. Már a nyitó képben feltűnik a bővérű szobalány, a minden lében kanál inas, majd a házsártos após, a piperkőc arszlán, az idegenmajmoló bárónő, a mindent félrehalló nagybácsi és így tovább. Kirajzolódik, hat a cselekményre a főbb szereplők jelleme, konok álhatatosság tüzeli — pél- dálu — a íérjnekvalót a nászt halasztó kalapcsoda utáni hajszára. Hevesi Sándorral tartok, aki szerint nem a. felhasznált eszközök mineműsége dönti el, hogy bohózattal vagy vígjátékkal van-e dolgunk. Az előbbiben „a móka csak öncél, a vígjátéknál csak eszköz, a bohózat játék, a vígjáték kritika ... Moliére-nek befelé folynak á könnyei, amikor a képzelt betegnek, a rászedett férjnek és a kijátszott vőlegénynek álarca alatt megkacagtatja az embereket. A vígjátékíró kacajában benne van a kiábrándulás keserűsége, ... a bohózatíró ellenben ... nem látja az örvényt és szakadékot, amelynek szélén nevet és táncol. A bohózatot egy világ választja el a vígjátéktól.” Jómagam bohózati elemeket is tartalmazó komédia, rögtönzött színjáték (commedia dell’arte) és burleszk ötvözetének tartom, nem utolsósorban a kecskeméti bemutató hatására. Az előadás többet ad, mint amennyit az eredeti mű sejtetett. Igazi színházat látunk, fegyelmezett vidámságot, kitűnő alakításokat; mindenki kap valamit. Osztatlan tetszést keltett Reviczky Gábor ritka bravúros szerepformálása. A legyűrhetetlen, ha kell leleményes, ha kell rámenős, ha kell pajzán, ha kell szemforgató ártatlanságú, ha kell tisztelettudó, ha kell szemtelen, ha kell elillanó, ha kell hat ökörrel is elmozdíthatatlan Fadinard mármár népi hős, aki a pótkalap a pipacsa? -; boldogság . haj húszasa közben álerkölcsöket leplez le, kicsúfolja a pénz mindenhatóságát, szembeszáll a pimasz tisztúrral. Felvillanyozódik a színpad, amikor jelen van, minden porci- kája beszél, játszik, pompás mulattató. Rendezői, színészi telitalálat, csupán érte is érdemes megnézni az előadást. Tud „vásáriul” érti a vígjátéki jellemformáláshoz, mindig tudja meddig mehet el a mókázásban anélkül, hogy megfeledkezzünk eredendő küldetéséről, mivoltáról. A tapasztaltabb, fogékonyabb színházbajárók a rendező fölényes anyag- és stílusismeretét is méltányolják, élvezik. Könnyed eleganciával szervezi össze a játék sokfajta, olykor nehezen összeilleszthető elemét, motívumát. Jól- esően állapítják meg, hogy az első zenés rendezése, az 1974-es kecskeméti Luxemburg grófja óta mennyit fejlődött szakmai ismeretekben. Arról még nagyobb örömmel bizonyosodtak meg, hogy az akkor felvállalt ügyet, a korszerű népi komédia megteremtését, szolgálja ma is. Ezért érezte annak idején szívügyének két átütő prózai siker után a népi eredetű vígoperett rendezéséi, .ezérí.'alkalmaz szívesen vásári előadgrökog meg-, honosodott ötleteket. T&-gy véli, hogy a típusokkal dolgozó komédiában nyíltabban, egyetemesebben tárul fel az élet, mint a többnyire különleges egyéni sorsokat kibontó tragédiákban. Ezért hat jobban, ezért kívánja meg, váltja ki a nézők aktív közreműködését az előbbi műfaj, ezért nem tűri a nézők érzelmi semlegességét, az idillt, az elandalító kikapcsolódást. Némajátékkal kezdődik az előadás, mint Szőke István híres kaposvári Piros bugyellárisa. Két mozdulatlan bábu-ember vonja magára a figyelmet a szándékoltan kínos lassúsággal feltáruló színpadon. Már-már idegesítő a feszültség, amikor a mintegy varázsütésre megélénkülő, de menynyire megélénkülő inassá és szí> balánnyá változó figurák viharzó mohósággal csókolják, tépik, habzsolják egymást, előre jelezve, hogy a szerelmi szenvedélynek bőven lesz szerepe a továbbiakban. A ritmus Szőkénél a befolyásolás, a kiemelés, a beavatkozás, a kommentálás, a jellemzés legfőbb eszköze. Időről időre. Túlhajszolja. felpörgeti, valószínűtlenül meggyorsítja, vagy lelassítja, megállítja a cselekményt, így ítélkezik, így távolít el a színpadi varázslattól. nevetséges, megcsalt férjet. Kisszerű környezetében úgy jifrt-kelt, mint, h<?gy éve csúszásként Kleist drámájában. Olykor tőle, még Szirtes Ágnestől (Helene) hallottuk azt a bizonyos befelé sírást. Hasonló tragikomikus figura volt az ifjú ara. Sejtette, hogy ebben a menyegzőben neki van a legkevesebb szava; a szokásoknak, az apai elhatározásnak, az akkori női kiszolgáltatottságnak az áldozata, de a rendezői felfogástól megkívánt groteszk stílusa jobban érvényesült volna, ha az a fránya gombostű hamarabb kipottyan menyasszonyi öltözékéből. Sokkal többet ad szerepénél Bobinként, a csókra vágyó unokaöccsként Jeney István. Jól tolmácsolta a rendezői szándékot Flórián Antal (Travernier hadnagy) és Monyók Ildikó (Anais), a szerelmével erdei bokrok közé szoruló, élv-vágyó fiatalasszony. Arszlánként tetszett jobban a most is ötletesen komé- diázó Horváth József. Kellemes meglepetés az előadásban kitűnően illeszkedő Szennyai Mária (Virginia). Karakteres figurát teremtett Simon Éva (Clara) és Jablonkay Mária (szobalány a bárónőnél). Budai László, a bősz káplár, Balogh Rózsa (Champin- gny bárónő) és Kölgyesi György (Tardiveau) .szerepformálásában operettes mozzanatok is mutatkoztak. de olyan jó színészek, olyan jól keverte Szőke a játékot, hogy éppen ezzel, így szolgálták az előadás sikerét. Lakky József (Vé- zinet) sem bújhatott ki bőréből, de harsányságai sokkal jobban megférnek egy ilyen előadással, mint egy hagvományos felfogású iellem-vígjátékkal. Csak az a bökkenő, hagy „süketségén” csupán nevetünk, noha a testi fogvatékos- ság sohasem mulatságos. Nem nagyon tudott mit kezdeni ezzel a szereppel Lengyel János (Nonancourt). Talán egy jó maszk, öltözék segíthette volna abban, hogy jellegzetes figurává váljon. A Fuchs László irányításával muzsikáló zenekar színvonalasan tolmácsolta Darvas Ferenc ötletes. melodikus, humoros, a színpadi cselekményt néha kiemelő, néha csúfondárosan megkérdőjelező muzsikáját. A statisztéria, az úgynevezett mellékszereplők. a szokásosnál több feladatot, figyelmet kaptak. Fiizy Sári jelmezei közül Fadinardét éreztük a legsikerültebbnek. A főszerenlő egy szalmnknlap- ért rohant, futott, alkudozott, ez az előadás pedig a közönségsikerért vállalta a bizonyára fárasztó tempót, Csak az előadás végén jött, rá az. ifjú fériiolöll, bngv az első le'enetektől birtokolta a eso-, dakalanot. A közönség már Fn- dinard bemutatkozása után biztos volt abban ho»v szórakoztató, jó színházat lát. Nem csalódott Holtai Nándor A búza (holnapra) le lesz aratva Az állapothatározó igenevekről még "nem mondtunk el mindent. Beszélnünk kell még róluk, hogy olvasóink jobban megértsék helyes haszálatukat. Amint már említettük, elterjedésükben a szenvedő igeszerkezetnek van nagy szerepe. A jelenre és a múltra utaló alakokat elfogadták (meg van írva, be van csukva), de helytelenítették a jövőre utaló lesz és a múltban beálló cselekvést, történést kifejező lett igével szerkesztett alakokat (a dráma be lesz mutatva, öt személyre lett terítve). A van és volt állapotot fejezhet ki, de a lesz és a lett inkább folyamatot, történést, változást. Ez utóbbi pontosabban kifejezhető cselekvő igealakkal. Pl. Ha az ára majd meg lesz adva... (vagyis: ha majd megadod vagy megadjátok az árát). Félek, hogy el lesz felejtve (félek, hogy elfelejted). A német szenvedő igét is a werden (valamivé válni) igével fejezik ki. Igaz, hogy a német nyelvben az igének nem a határozói igeneve. hanem participiuma, beálló melléknévi igeneve szerepel a szenvedő szerkezetben. Általában ma is germanizmus- nek tekintjük a lesz és lett igével képzett szerkezetet. „Az ablakok meg lesznek tisztítva” helyett magyarosan azt mondjuk: az ablakokat megtisztítjuk. El lett határozva: magyarosan: elhatározták. Mea lett mondva: meamondták, El lesz fogadva: elfogadják. Ha állapotra tudunk utalni, akkor a szenvedő alakok is elfogadhatók. Pl.: „Az üzletek este 8 órakor be lesznek csukva”, vagyis becsukatnak, be fognak csukatni, vagy cselekvő igével egyszerűen: az üzleteket becsukják. De ebben a mondatban: Mire beérünk az városba, az üzletek már be lesznek csukva, azt hangsúlyozzuk, hogy becsukott állapotban lesznek. Ugyanígy: „A könyv be lesz kötve” nyilvánvalóan szenvedő szerkezetű, de ha azt mondjuk: „A könyv holnapra be lesz kötve”, akkor azt fejezzük ki, hogy bekötött állapotban lesznek. Hasonlóképpen: A búza le lesz vagy lett aratva, cselekvő igével: a búzát learatják, vagy learatták. De helyes az állapotra utalással: Mire beesteledett, abú- • -za le lett aratva. A kijavított mondatok azért jók, mert egy bekövetkező vagy bekövetkezett állapotra utalnak. A szerkezet szenvedő jellege még jobban kitűnik, ha megnevezzük a cselekvés alanyát is ha- tározós szerkezettel. Pl. „A búza a Kovács-brigádtól (vagy a Kovács-brigád által) lett learatva.” Amikor a mondatban a cselekvőre is utalunk, nem utalhatunk az állapotra, inkább a cselekvés folyamatát hangsúlyozzuk, tehát legalkalmasabb a cselekvő ige használata: A búzát a Kovácsbrigád aratta le. Gondoljunk azonban arra is, hogy nem minden ige jelentés- tartalma alkalmas arra, hogy belőle állapotot jelölő szerkezetet alkossunk. Pl. a könyv már ki van olvasva a színdarab elő lesz adva, a kérdés nem volt említve. Ezekben a szerkezet nem utal a könyv, a színdarab, a kérdés állapotára, vagy annak megváltozására. De vannak olyan kifejezések is, amelyek látszólag alkalmasak az állapot jelölésére, és mégsem érezzük őket helyesnek. Pl.: Itt már meg vagyunk szokva. Talán azért ellenezzük, mert egyszerű ragozott állítmány is kifejezi az állapotot: Itt már megszoktunk. Hogy mennyire mérlegelés dolga az ilyen szerkezetek használata, a mozzanatos visszaható igék is bizonyítják. Legtöbbjük alkalmas rá. Tehát helyesen mondjuk: fel van öltözködve, meg van fésülködve, borotválkozva, be van burkolózva, ki van takarózva, el van bizakodva, meg van sértődve. De még szokatlannak, furcsának találjuk a következőket: meg van mosakodva, fürdővé, törülközve, meg van alázkodva, oda van támaszkodva. Bizonyára állapot, és nem állandó lelki állapotról van szó. Egyéb példákat is említhetünk. Akkor sem helyes az állap>otha- tározós igenév használata, ha az igealak nem fejezi ki az alany valóságos állapotát, hanem csak valamilyen cselekvés, történés folyamatára vagy befejezettségére utal. Pl. Be vagyok fizetve ebédre. Az „ebédre befizetettség állapota” nem látszik meg rajtam, mint ahogy pxl. egy könyvön sem az olvasottság állapota (csak ha a könyvet agyonolvassák). Más példák: a cél még nincs elérve, az indítvány el lett fogadva, az értekezlet nem lesz megtartva, ki lett hirdetve, úgy volt megbeszélve, meg vagyok értve? így helyesebb és magyarosabb: befizettem ebédre, a céit elértük, az indítványt elfogadták, az értekezletet nem tartják meg, kihirdették, úgy beszéltük meg, megértettél? Ennek a szerkezetnek az értékelése tehát nem is olyan köny- nyű. Megítélése sem egységes. A gondos irodalmi nyelv nem kedveli, de a beszélt nyelv és még inkább a nyelvjárások gyakrabban használják. Szinte minden egyes igeneves szerkezetet külön kell mérlegelni. Arany János i is sokat foglalkozott velük. A „le lesz írva” szerkezetet helytelenítette, '"de ő maga alakította -átte olyan mondatra, amely már helyes, mert állapotot fejez ki: Ha le lesz írva, tedd a többihez. Ö maga sem helyeselte válogatás nélkül az igeneves szerkezetet. „Nincs rajta legkevesebb idegen-, szerűség is ... De minden perfec- tumot derűre-borúra lesz segédigével csinálni, teljes barbarizmus.” Kovalovszky is óvatosságra int bennünket: „Elsősorban azonban nem idegen eredetük miatt kerüljük az ilyen kifejezéseket, hanem azért, mert túlzott elszaporodásuk és személytelenségük elvizenyősíti a nyelvet..” Kiss István Hétezer éves település nyomai a Sajó völgyében • Az Országos Műemléki Felügyelőség Boldván a XII. században épült bencés apátsági templom helyreállításán dolgozik. A A helyreállítással napvilágra került egy körülbelül hétezer éves neolit kori település nyoma. Megtalálták a templom mellett a. hajdani keresztelő kápolna alapját Is. (MTI-fotó — Herényi László felvétele — KS.) • A könyvelő-hadfi (Kölgyesi György mulyább vagy a tulajnő (Simon Éva) cserfesebb? (Tóth Sándor felvételei.)
