Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

MŰVELŐDÉS . IRODALOM MŰVES Z E T MÓRA-CENTENÁRIUM Szeged és Kiskunfélegy­háza — Móra Ferenc szel­lemi örökségén osztozó két szomszéd város — már ja­vában készülődik a jelen­tős évfordulóra, az író, publicista, költő és tudós születése jövő évi cente­náriumának megünneplésé­re. Az emlékezéseknek ál­talában kettős funkciója van. A tisztelgés egy em­ber, egy életmű nagysága, jelentősége előtt, Illetve a hátrahagyott szjellemi örök­ség valós értékeinek szám­bavétele és továbbadása. Móra Ferenc 100. szüle­tési évfordulójának meg­ünneplése mindkét vonat­kozásban kiemelkedő je­lentőségű rendezvények so­rát hozza majd a szülővá­rosban, Kiskunfélegyházán és Szegeden, ahol felnőtt éveinek sorát töltötte könyvtárosként, íróként és múzeum i gazgatóként. Az írónak mindvégig so­kat jelentett születésének helye, s a nép, amely ott lakik. A szegedi egyetemen diíszdoktorrá avatásakor elmon­dott beszédében is erre utalt: „Kiskun ember vagyok én, ma­kacs és még a vélt jussából sem engedő, nemhogy a maga igaz­ságából ...” Avagy egy vallomás- részlet idősebb korából: „Engem Félegyháza tett íróvá — amit le sem szeretnék tagadni —, a ma­gyar nyelvem is Félegyháza adta, józan világnézetemet is Félegy­háza adta..." Itt születtek tmeg első, diákszerelemből ihletett1 ver­sei, serdülőként már szónoklatot tartott a városi főgimnázium nem kis jelentőségű milleniumi ün­nepségén és a Félegyházi Hírlap közölte költeményei mellett első prózai, publicisztikai írásait is. Ugyanakkor nem kevésbé je­lentős a másik város eleven szel­lemi életének hatása sem. Sze­ged befogadta a „jött-mentet”, s a fiatalember ott talált barátok­ra, Tömörkény István — és több más jelentős alakja a kornak — ott állt a férfivé, művésszé és tudóssá érő Móra Ferenc mellett pályájának kezdetekor; és később is. A két város, illetve több orszá­gos vezető szerv képviselőiből alakult jubileumi emlékbizottság által összeállított programterve­zetben úgy osztották el a tenni­valókat, hogy az évfordulóval kapcsolatos feladatok, rendezvé­nyek itt is, ott is a sokoldalú Mó­ra Ferenc egy-egy működési, al­kotói arculatát domborítsák ki. Szegeden például állandó kiál­lításként Móra Ferenc emlékszo­bát létesítenek, amelyben első­sorban régészeti, könyvtárosi munkásságát mutatják be az ér­deklődőknek. A helyi írócsoport, illetve a Kincskereső szerkesztő­ségének javaslatára megrendezik a magyar gyermekírók szegedi ta­lálkozóját. Ennek keretében Mó­rának a mai ifjúsági irodaiom­Móra Ferenc ifjúkori fényképe. ra tett hatását vitatják meg, más­részt pedig írók, olvasók és pe­dagógusok közös beszélgetéseire is sort kerítenek. A tervek szerint a televízió sze­gedi körzeti stúdiója irodalmi összeállítást készít a három me­gye színházainak és művészeinek közreműködésével. Kis ku nf él egyháza re n d ezvény ei talán jobban kötődnek az író fia­talságához, illetve a mai ifjúság­hoz. Országos prózamondó ver­senyt hirdettek középiskolások számára, és emlékversenyt a Mó­ra Ferenc nevét viselő általános iskolák, diákotthonok és úttörő- csapatok részére. Hasonlót készítelek ,^lő, a^Jst&v kun városban a Bács-Kiskun me- , gyei középfokú - oktatási.-..intéz-« mények — gimnáziumok, szak- középiskolák, szakmunkásképző intézetek, illetve kollégiumok — és a város szocialista brigádjai részre. Gyermek- és ifjúsági rajzpályázatot hirdettek az óvo­dások é§ általános iskolások szá­márai. és itt tartják meg az ün­nepi könyvhét megnyitóját is. Felújítják, és új irodalmi, nép­rajzi anyaggal rendezik be a Móra-emlékházat, reprezentatív emlékkiállítást nyitnak a Kiskun. Múzeumban, a Kecskeméti Ka­tona József Színiház társulatának közreműködésével pedig irodalmi estet tartanak a városi művelő­dési központban. A felsorolt programokat termé­szetesen kiegészítik az ünnepi megemlékezések is, mindkét vá­rosban. Az évforduló napján, 1979. július 19-én megkoszorúz­zák Móra Ferenc sírját és ugyan­csak koszorúkat helyeznek el Sze­geden és Kiskunfélegyházán a Mórávál kapcsolatos házak falán, az emléktáblák alatt. P. M. Kevés annyi jó gyermekkönyv (látott napvilágot egyszerre, mint most, a közelgő ünnepek előtti kínálat heteiben. Óvodás és isko­láskorú fiataloknak szánt mesés, életrajzi, történelmi, verses és fordulatos regénykötetek sora­koznak a kiratokban, polcokon. A választék egyik gyöngyszeme a Libbenj, lobogó! című gyűjte­mény. Ünnepi kiadvány, mert minden bizonnyal a Télapó- és karácsonyi ajándékcsomagok egyik meglepetése lesz, és azért is, mert a válogatás hazai és nemzetközi ünnepeinket itartotta szem előtt a ciklusokba \ osztás szempontjaként. A kötet így va­lóban „gazdag válogatási tehető­séget nyújt az óvodai ünnepélyek műsorainak összeállításához”, mint a könyvet útjára bocsátó Móra Kiadó ajánlásában olvas­ható. összesen hatvankét oldalon követik egymást a költemények Petőfi, Ady, Juhász Gyula, Sza­bó Lőrinc, Kassáik Lajosi Simon István, Váci Mihály, Nagy László, Zelk Zoltán, Benjámin László, Weöres Sándor, Juhász Ferenc és mások életművéből. Klasszikusok és mai költők egé­szen Páskándi Gézáig és Ladá­nyi Mihályig. Jó, hogy népdalok is helyet kaptak a kiadványban. De nagy ká.r, hogy József Attila kimaradt a sorból. Természetesen nem a mindenségét elrendező, fi­lozofikus verseire gondolok, ha­nem a 'kicsikhez is szóló strófái­ra. A hiányt az óvónőiknek kell majd pótolniuk. Az összeállítást Mészáros Emő­ke végezte el. Nemrég bábművé- szet-történeti kiállítás rendezője­ként is tanúságát adta annak, hogy jól ismeri a gyermeki kép- zéletvilágot. Ehhez, hozzásegítet­ték azok a gyermekfoglalkozások is, amelyeket a Petőfi Irodalmi Múzeumiban vezetett. Itteni báb- kiállításán az öntevékeny együt­tesek számbavételekor a kecske­méti óvónőképzősök és a tisza- kécskei tanyai kollégisták cso­portjáról sem feledkezett meg. Mostani, munkájában, ismét akad Bács-Kiskun megyei vonatkozás. Az-- iíliúsztrá'ci6kat ugyanis ma­guk a gyerekek készítették. Fő­városi és kecskeméti gyerekek. Királyházi Vajk szeme előtt mintha Petőfi Sándor Csatadalá­DÓMJÁN GÁBOR: nak a sorai lebegtek volna, már­cius 15-e táján: Trombita harsog! dob peregi, kész a csatára a sereg... Föl a zászlóval magasra*, egész világ hadd láthassa. Nagy Melinda a Tanácsköztár­saságot köszöntő vörös zászlót festette meg. Legnagyobb nem­zeti ünnepünket, a „drága szabad­ság”^ hozó április 4-ét üdvözli színes tavaszi virágaival Borsodi Károly, Hórányi Andrea Szüdi György: Ha megnövök című ver­sét „illusztrálta”: Ha megnövök, elmegyek bátor katonának — Én leszek a legnagyobb hőse a hazának. Ragyogó májusi nap alatt kép­zeli el a munka ünnepére szerve­zett felvonulást Rauditz Rita. Rajza Bella László sorainak tart gyermeki tükörképet: • Horányi Andrea négy és félévesen készített rajza. • Ahogy Pauditz Rita a május 1-i felvonulókat látta 5 évesen. • Királyházi Vajk rajza 5 éves korából. Pici piros zászló Katica kezében, Jó magas az apukája, jó széles az apu válla Katica meg ügyes lányka, a vállára pattan. Sárga búzamezők, a termés be­takarítása, az új kenyér augusz­tus 20-i ünnepének képeit rajzol­ta meg PavLovics Éva és Kiss Karcsi. November 7-e forradalmi jelenetei pedig Erdélyi Zsolt rajzlapján kelnek életre. Megannyi újraalkotása a kör­nyező világnak és a sorsfordító történelmi eseményeknek! Mezei Ferencné, a kecskeméti öz utcai óvoda vezetője név szerint em­lékszik arra a nyolc lányra és fiúra, akik két-három éve még itt ismerkedett a közösségi élet­tel és készültek fel a további is­kolai tanulóévekre. Az ő rajzaik­ból került ki a kötet illusztrá­cióinak egyharmada, a többi négy budapesti óvodában készült. Egé­szen jó arányban szerepelnek te­hát a kecskemétiek. Büszkék le­hetnek rájuk az óvónők, akik a foglalkozásokat vezették: Bállá Lászlóné, dr. Juharos Imréné, Kertész Tiborné, Németh Béláné, Varga Gyula né és Ziszkó Mária. Ml pedig egyaránt örülünk az ifjú, jelenleg második-‘harmadik osztályokba járó növendékek és a nevelők sikerének, amit a Lib­benj, lobogó! című könyv tanú­sít H. F. Versek, a tízemeletes épület körül A versek a tízemeletes épület körül csupa szőke Nap. Belobognak az ablakon és fölgyújtják bent a világot. Sikolt a poros lámpa örömében, leégetik a polcok rossz könyveit, a szekrényeket teljesen, hogy legyen helyünk mozogni, élni, világosodni. igaz kicsikém, te teljesíthetetlen óhaj? Világosodni, villámlani akarunk jámbor szobánk négyszögében. A versek a tíz emeletes épület körül körtáncot járnak. Szétrobbanhat fölöttünk a Nap, tíz körmükkel akkor is világosságot vájnak. És figyelj oda. Nem csalódhatsz. Muszáj már hinni bennük. Márffy Ödön emlékezete Sosemvolt aranykorunk A taps nem zúgott fel, és sem­mit nem leheteti elölről kezdeni. Köcsög egyre távolabb került a szokásos gesztenyeháborújukat vívó kölyökcsapatoktól. A liget szélén megritkultak a fák, a szán­tóföld mögött felpiroslottak a fa­lusi háztetők, amelyek mögött... Köcsög nem tudta, mi van a fa­lun túl. A faluban háromszor járt a három év alatt, búcsúkor. Éppúgy két forintot kapott, mint a többiek, de ö nem költötte el a pénzt, a forintokat benyomkod­ta a matrac huzatának résén, ott őrizte a vagyonát ma reggelig. Reggel félrehívta Tardi Imrét, és odaadta neki a pénzt. A szántóföldön szürke traktor prüszkölt a rögök között, a tá­volból furcsa alakú bogárnak tet­szett, eltévedt, dühös rovarnak, amely reménytelenül járja újra és újra ugyanazt a kört. Merre mennek? Tardi azt mondta, Nyu­gatra. Taráinak iránytűje van, és géppisztolya, mind a kettőt a télen találta, amikor korcsolyázni voltak a lapályon. Amikor Tardi meglátta a pénzt, elvigyorodott, majd hosszan, figyelmesen nézett a szemébe. Csodálkozott. Tardi vezette be a pofonokat. Ahány ötös, annyi pofon. Most mégis megkérdezte: „Akarsz velünk jönni?" Köcsög emlékezett a tavalyi esetre, amikor a Nagy Sándort visszahozták. Alaposan elverték, három napig feküdt a betegszo­bán, aztán átvitték egy másik intézetbe. „Onnan is megszökök. Mindenhonnan.” Köcsög nem a veréstől félt, a verés már régen nem fájt neki, Tardiék hozzá­szoktatták a pofonokhoz. Estén­ként, ha Zsuzsa néni zajt hallott a hálóból és feljött, őt kiállította a sorból. Mindenki megkapta a kijáró pálacaütést, csak ő nem. Zsuzsa néni visszament a szobá­jába, a háló újra felsorakozott, és... Már le se fogták, mint az első időkben, tudták, hogy nem szalad el, meg se nyikkan, míg meg nem kapja a huszonegy pál­caütést. Mégse akart megszökni. A traktor befejezte a munká­ját, elpöfögött a falu felé. Kö­csög visszafordult. Nyugodtan, egykedvűen lépkedett a földet boritó aranysárga leveleken a kastély felé. — Látod? Köcsög megtorpant. A Koszorú­ikrek bodros, fehér ruhában gu\ goltak a hangyaboly előtt, Kőfal' fn egy ágacskával döfködte a bolyt: — Na, látod? Bestoppolják a lukat. Az igazgató úr ikrei senkivel nem álltak szóba az intézettek közül, csak ővele, amíg tavaly el nem vágódott, amikor Katalint a hátán lovagoltatta. Viola utol­érte őket, megvárta, amíg feltá- pászkodnak. „Hülye lelenc." Az­óta vele se beszéltek, kivéve egyetlen esetet. Köcsög szamó­cát keresett a bokrok között, egy­szeresük szembe találta magát Katalinnal. A kislány nem sza­ladt el, nem is kiáltott. „Mesélj valamit." Köcsög nem tudott mesélni. Szótlanul baktattak egy­más mellett, egyikük se hajolt le a földön pirosló szamócaszeme­kért. — Pszt! — Viola Köcsög felé intett. — Leselkedik. Köcsög kilépett a fa mögül. —- Nézd! — mondta Katalin. — Milyen buták ezek a hangyák! Köcsög közelebb merészkedett. Katalin elmélyülten böködte a bolyt, Viola végigmérte a töpren­gő Köcsögöt, és azt mondta: — Tudod, hogy holnap eluta­zunk? Apa máshol lesz igazgató. — Máshol — a kisfiúnak sem­mit nem mondott ez a szó. — Egy hétig meg Pesten le­szünk — közölte Katalin. Köcsög fejében megmozdult va­lami. Az elfeledettnek hitt emlé­kek tompa mélységeiből felszínre emelkedett egy faragott falióra képe, az óra aranyharangját megütötte egy fémpálca, a ha­rang megkondult, és a cirádás mutatók lassan elfordultak a ke­rek, fehér számlapon. — Pesten lakik a nagymamám. — Az óra képét elnyelte a mély­ség, helyette szagokat adott, aranybarnára sült ropogós kiflik és zsemlék illatát, nyirkos lép- csőházszagot, a nagymamáék szobájának fojtogató, porszagát, kanálisok, átjáróházak kesernyés bűzét, benzinszagot. Köcsög meg­borzongott. A mélység egymás után dobta szeme elé a múlt ké­peit, mindent látott, és mindenre emlékezett foghíjas tűzfalak ha­tárolta terekre, a Kinizsi térre, az Úttörő térre, a Hármashatárhegy- re, ahol a vitorlázórepülők fel­szökkentek az égre, és apa azt mondta: „így fogunk repülni mi is egyszer!" ... — Te meg itt maradsz — mond­ta Viola gonoszul. — Juj! — kiáltott Katalin. — Mit csinálsz?! Köcsög nem hallotta a hangját, minden erejét összeszedve, vadul püfölte, rúgta a hangyabolyt, üvöltött, de hiába, a múlt képeit és illatait végleg visszarántotta magába a semmi. Horváth Péter Száz éve, 1878. november 30-án született Márffy Ödön, a magyar művészeti élet kiemelkedő egyénisége. Pályája elején tökéletesen beilleszkedett abba a for­rongó, eleven szellemi lég­körbe, amely Budapesten az első világháború előtt ki­alakult. A Nyolcak festő­csoport tagjaként konstruk­tív szemléletű, erőteljes színvilágú, robbanékony di­namikájú képeket festett. A századforduló reform nemzedékének tagja, 1913- ban másokkal együtt tilta­kozik a Népszava szerkesz­tőinek letartóztatása ellen, s 1919-ben aktívan részt vesz a Tanácsköztársaság művészeti életének megszer­vezésében. Festészete a vizuális öröm és gyönyörködés ki­meríthetetlen forrása. Olyan természetű képi világ, amely a látvány igézetével ejt rabul, a színek villódzásával, a festékből szőtt fátyolszerű fe­lületek vibráló, lüktető érzékisé­gével. A szépség iránti kivételes fogékonyságáról egyszerű témá­jú képek vallanak: elmélázó szép nők, rezgő lombú fák, hamvas 9 Pipacsok. gyümölcs csendéletek, fodrozódó kék víztükrök és futkározó lo­vak. Páratlan könnyedséggel és virtuozitással megjelenített „áb­rájuk” belső feszültséget, vissza­fogott erőt sugároz. önarckép a kertben. (MTI Reprodukció — KS.) \ Készülődés az évfordulóra LIBBENJ, LOBOGÓ! Ünnepi könyv - kecskeméti gyermekrajzokkal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents