Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
1978. november 21. # PETŐFI NÉPE • 5 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ünnepi ülése Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Barátaim! Ezekkel, a gondolatokkail emlékezünk meg a nagy eseményről, a magyar munkásosztály marxista—leninista pártjának 60 évvel ezelőtt történit megalakításáról. Végigtekintve az úton, mindenekelőtt tisztelettel emlékezünk azokról az elv társainkról. akik életüket adták az eszméért, a szocializmus ügyéért, 'népünk szabadságáért, boldog jövőjéért. Tisztelettel köszöntjük veterán elv társainkat, akik sokat harcoltak és forradalmi tapasztalatukkal ma is pótolhatatlan segítséget nyújtalak pártunknak. Kösz ön tjük elvtársainkait, aikik a felszabadulást követően lettek pántunk tagjai. önfeláldozó munkával vettek részt a romok eltakarításában, az élet beindításában, az ország újjáépítésében. a népi hatalom kivívásában és most a szocializmus építésén munkálkodnak. Köszöntjük pártunk fiatal tagjait, ak'ken nagyrészt múlik pártunk és vele együtt népünk .jövője. Emlékezünk azokra a harcostársainkra. akik történelmünk különböző korszakaiban nem voltak ugyan a párt tagjai, de megértették törekvéseinket, hozzájárultak harcunk sikereihez. Köszöntjük mindazokat a párton kívüli barátainkat, megbecsült szö- vetségeseábket, akikkel ma szorosan összetűz bennünket a közös munka, szocialista hazánk szeretet«, népünk boldogulásának szolgáltatta. Külön köszöntjük ezen a jubileumi napon testvérpártja inkái, a világ kommunista és munkáspártjait, azokat az elv társainkat, akikkel összeköt bennünket a szocializmus, a kommunizmus, a proletár internacionalizmus közös eszméje, a nemzetközi küzdőtéren vívott közös harc. Pártunk tevékenységét ma a XI. kongresszus állásfoglalásaira, a jövőbe mutató programnyilatkozatra épülő politika határozza meg. Az út világos. Központi Bizottságunk egész párttagságunk nevében kifejezheti ezen az évfordulón népünk előtt azt a szilárd elhatározását, hogy a jövőben sem fogjuk kímélni erőinket. A párt t élj es odaadással küzd ezután is munkásosztályunk, népünk, nemzetünk boldogulásáért, egy békés és szocialista világ megteremtéséért. ^ — Éljen a munkásosztály élcsapata, társadalmunk vezető ereje. a Magyar Szocialista Munkáspárt! — Bl'jen pártunk és népünk megbonthatatlan egysége! — Éljen a Magyar Népköztársaság ! Felszólalások A Központi Bizottság első titkárának nagy tapssal fogadott szavai után Pothornik József, a Nógrádi Szénbányák Vállalat nyugalmazott igazgatója, a párt és a munkásmozgalom legrégibb harcosainak nevében szólott az ünnepi ülés résztvevőihez. Meghatódva veszek részt a Központi Bizottság mai ünnepi ülésén — mondotta —, hiszen 75 évemből 58 esztendőt >a kommunista párt soraiban töltöttem el. Saját élettapasztalatomból mondhatom, hogy senki sem születik kommunistának, az eszme meggyőződéses harcosává mindenki csak az osztályküzdelemben válhat. Ezt azért is fontosnak tartom hangsúlyozni, mert meggyőződésem. egyetlen nemzedéket sem lehet megkímélni attól, hogy saját tapasztalatokat is szerezzen. Engedjék meg nekem. hogy megmondjam: pártunk hat évtizedének kemény küzdelmeiből több mint húsz esztendeje az a Központi Bizottság vezeti a pártot, amelyet mindig az elvi szilárdság, a valóság iránti fogékonyság, a következetesség jellemzett. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy népünk kiemelkedő sikereket ért el a szocializmus építésében. Megtisztelő számomra, hogy—ennek a központi bizottságnak tagja lehetek, és, hogy. az elmúlt két évtizedben együtt dolgozható aim Kádár János elv- társsal, pártunk Központi Bizottságának első titkárával, akinek politikai tapasztalata, az emberek iránti szeretete és higgadtsága mindannyiunk számára követendő volt és az is marad. Tisztelt Kádár elvtárs! Kívánóim önnek, hogy még hosszú ideig jó erőben és egészségben munkálkodjék pártunk, nemzetünk javára. Tiszta szívből kívánom nagy múltú kommunista pártunknak, Központi Bizottságunknak, hogy az eddigi bevált politika alapján vezesse népünket a fejlett szocialista társadalom felépítésének útján. A párton kívüli harcostársak nevében Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözölte a Központi Bizottság ünnepi ülését. Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának hatvanadik évfordulóján rendezett ünnepi ülés alkalmából a párton- kívüliek jakivá, natait tolmácsolhatom — mondotta. Mindennapi munkánkról szólva szeretném biztosítani az ország vezető politikai testületét afelől, hogy tudományos közösségünk és annak legfelsőbb és vezető testületé. a Magyar Tudományos Akadémia egésze is érzi és tudatosan vállalja az ebben az objektív helyzetben reá háruló felelősséget, terheket. Az ifjúság, a kommunisták fiatal nemzedékének üdvözletét Szűcs Istvánné, a Magyar Üttö- rők Szövetségének főtitkára, a KISZ KB intéző bizottságának tagja tolmácsolta. A mi generációnk hozzáértő örököse és tudatos folytatója akar lenni az ügynek; ezért az elődök példájának erejével, a jövőbe vetett hittel vállalja a ráháruló feladatokat. A szocializmus mai gyakorlatát eredményeivel és gondjaival együtt magunkénak valljuk, és tudjuk, hogy hazánk, társadalmunk a béke és a haladás nagy kérdéseiben, tudásúink; akaratunk legjavára van szükség ahhoz, hogy felismerjük és másokkal is felismertessük: ma már nem elég az ügy mellett kimondott „igen”, hanem az igenlést alkotó munkánkkal, közéleti érzékenység günkikel, szocialista emberi magatartásunkkal is bizonyítanunk kell — mondotta felszólalásában Szűcs Istvánná. Ezután az elnöklő Németh Károly zárszava következett. Jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a marxista—leninista elvek alapján, a lenini normáknak megfelelően irányítja a pártot — mondotta. Mi, marxisták jól tudjuk, hogy a történelem igazi formálója a nép. De azt is tudjuk, hogy a történelem alakulásában milyen fontos szerepűik van a nép érdekét felismerő, azért cselekedni kész és képes személyiségeknek is. Ma, amikor pártunk hat évtizedes küzdelméről megemlékezünk — az alkalom megengedi és a történelmi hűség megkívánja —, hogy tisztelettel, szeretettel és mély baráti érzésekkel szóljunk pártunknak arról a tagjáról, akinek egész tudatos., élete összefonódik a kommunista mozgalommal. aki a legnehezebb időkben harcostársaival együtt vállalta a- vezetés felelősségének terhét, és aki 22 éye áll pártunk Központi Bizottságának élén, s mindig a kollektívával, a néppel együtt él, érez és gondolkodik. Ezért kérem, engedjék meg. hogy most, szokásunktól eltérően, de Köz-* ponti Bizoitságunlk. párttagságunk és népünk őszinte érzéseivel egyezően kimondjuk: sokait, na- * gyón sokat jelent pártunknak, népünknek, ennek a viharos történelmű országnak, szeretett hall Szentágothai János. • Szűcs Istvánné. záraknak. KádgíL ^J^nos , , ^ytápSí. Szívből kívánjuk,'"hogy még hosz- szú ideig dolgozzék' Központi Bizottságunk- élén-.ijb erőben és egészségben. Kedves elvtársak! Ünnepi ülésünkön a Központi Bizottság nevében azt kérem pártunk minden tagjától, honfitársainktól, hogy továbbra is jó egyetértésben dolgozzunk együtt népünk és szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság javára. Az MSZMP Központi BizottKá- gának ünnepi ülése az Interna- cionálti eléneklésével ért véget. (MTI) KÉPERNYŐ Tanulunk Családom elővigyázatosan távol tart a konyhától. Még a Ti és Mi vetélkedő kedvéért sem engedtek a tűzhelyhez, noha az a hír járta, hogy a versengő fériakat főzési tudományokból is megvallatják. Csupán a vajas- és zsíroske- nyér-készítésben szerezhettem némi gyakorlatot. Amikor meghallottam, hogy új sorozatot indít a televízió, felragyogott a szemem. Végre pótolhatom több évtizedes mulasztásomat. Hamarost rájöttem, hogy nem hozzám hasonló kezdőknek szánták ezt a Főzőcske — de okosan! — sorozatot. Ez a kisébbik baj lenne, hiszen férfitársaim többsége is jóval többet konyít a sütéshez-fcfeéshez, mint én. Mégis megkockáztatom, hogy inkább kedvcsinálónak, az érdeklődés felkeltőjének tekinthető, ez a műsor, mert olyan gyorsan sorolják: vegyen 10 deka ezt, vagy 10 deka amazt, hogy legfeljebb gyorsírással jegyezhetném a szükséges kellékeket. Ez a kisebbik baj, hiszen az egyik képeslap közli a tudnivalókat. Hozzám hasonló avatatlanok is szívesen vennék azonban, ha még több mesterfogás titkaival ismerkedhetnénk meg, mert a kamerák segítségével szemléletesen bekukkanthatunk fazekakba, lábasokba, elleshetnénk a ritka ügyes mozdulatokat. Ezt csak a tévé teheti, tehetné meg. A műsor persze így is érdekes, vonzó, fontos. Bármennyire is híres a magyar konyha, mégis nagyon szűk a legtöbb családi konyha választéka. i Az egyhangúság sehol sem jó, különösen káros az étkezésben. A Főzőcske — de okosan! a változatosságra buzdít. Méghozzá nemcsak szavakkal, hanem ínycsiklandozó ételekkel. Legutóbb is tucatnyi fogást vonultattak fel röpke 25 perc alatt. Még egy kis történeti, társadalmi visszapillantást is kaptunk a gőzölgő, párolgó, vagy magakelletően pironkodó levesek, sültek, ételkülönlegességek mellé. Ha valaha, hát most sajnáltam, hogy nincs színes készülékem, mert képileg is jól mutathattak a magyarországi német, szerb-horvát, szlovák, román nemzetiségek ételei. (A műsorban gyakran használt „nemzetiségi ételek” elnevezés jóindulattal sem mondható szerencsésnek, pontosnak.) A kosárlabdázásból is kinőttem, de az is nyilvánvaló, hogy a fiatalok közül is kevesen képesek . a Kosársuliban tanított cselek elsajátítására. Mindenesetre ez a műsor is érdekes, látványos, valami azért ragad az emberre. Párizsi tudósítás Nincs nehezebb a rutinfeladatoknál. Egy-egy diplomáciai küldetés tudósítása is az ilyen feladatok közé sorolható.Az idők folyamán kialakultak a sablonok, nehéz ezektől az eltérés. A magyar párt- és állami vezetők — hála erősödő tekintélyünknek — mind gyakrabban fordulnak meg külföldön. Mindig velük tártának a tévések, rádiósok, újságírók. A Hét műsorában Sugár András mégis tudott újítani, az ügy jelentőségéhez méltó színvonalon szárholt be Kádár János párizsi - látogatásáról. Az előkészületekről , adott képsorok, „intimitások” jól érzékeltették, hogy a francia fővárosban is gondosan készültek a magas rangú vendég fogadására. A históriai utalás pedig közvetlenül- közvetve egyszerre jelezte a küldetés történelmi fontosságát, a folyamatosságot és áz egyediséget. H. N. Fűben, fában orvosság van „Népi gyógyászat Magyarországon” címmel a Magyar Orvostörténeti Társaság Nép-gyógyászati Szakosztálya még ez év tavaszán kiállítást rendezett Budapesten. a Semmelweiss Orvostörténeti Múzeumban. A tárlaton megyénket, is jelentős- anyag kép-, viselte — részben a kecskeméti patikamúzeumból, részben a Bo- zsó-gyűjtemény néprajzi anyagából kölcsönzött szemelvényekkel. A nagy sikerű kiállítás tanulságainak. értékelésére a tapasztalatok összegezésére november 17-én, Budapesten, külön tudományos ülés keretében került sor. A kiállítást rendező dr. Sergő Erzsébet muzeológus elemző beszámolója után a felkért hozzászólók, köztük a kecskeméti patika- : múzeum vezetője is, korreferátum formájában mondták el véleményüket, észrevételeiket. Egyhan- . gúlag állást foglaltak a kiállítás megismétlése mellett, kibővített tartalommal és állandóbb jelleg- - geLj-rr* például egy-egy múzeum néprajzi anyagának bemutatásával együtt. Itt említjük meg, hogy a TIT felkérésére a kecskeméti patika- múzeum vezetője, Lóránd Nándor \ gyógyszerésztörténész november— december hó folyamán négy al- kálómmal tart előadást a megyében kuruzslásról, babonáról, és a népi gyógyításról — „Fűben, fában orvosság van” címmel Ja- kabszálláson, Tiszaalpáron, Ágasegyházán és Orgoványon. Tizenegy nap Mongóliában 1. Egy éjszaka Szibéria felett Az AN—24-es árnyéka sebesen suhant a Bajkál-tó tükrén. Az alacsonyan szálló repülőgép kis kerek ablakán át csodálatos látványt nyújtott a partközeiben szinte átlátszóan tiszita, zöld színű víz, beljebb azonban sötétté vált, mint a tinta. Itt már nagyon mély lehet ez a tengernyi nagyságú tó — gondoltam — de nem sokáig gyönyörködhettem, mert összefüggő felhőtakaróba fúrta magát a gép. Még jó két óra, és Ulánbátorban leszünk — mosolyogtam a fiatal vietnami fiúra, aki Moszkvában szegődött útitársamul, Le- ningrádban jár egyetemre, s most szüleihez igyekszik, akik hazája Ulánbátort .nagykövetségén dolgoznak. A balsors hozott össze bennünket, ugyanis egyikünknek sem volt érvényesítve (helybiztosítás) Moszkvától Ulánbátorig a jegyünk. Márpedig enélkül sehol a világon nem/könnyű feljutni a repülőgépekre. Túl gyorsan kellett utaznom és én vállaltam a kockázatot. Nem sejtettem azonban, hogy mennyi izgalomban lesz részem déltől este 9 óráig. Az utolsó pillanatban mégis zöld utat kaptunk a vietnami fiúval együtt, s az utasokat az irkutszki géphez szállító repülőtéri busz már csak ránk várt. Mire a TU—134-es a végtelen szibériai tájak fölé ért, mi is lehiggadtunk. Felettünk az északi félteke ismert csillagképei — közöttük a Nagy-Göncöl — ragyogtak. alattunk tízezer méter mélységben időnként hatalmas városok, ipartelepek fényei tűntek fel. Gépünk — amely kétórás késéssel indult — elébe száguldott az időnek. Órámra pillantottam, amely még mindig a budapesti időt. mutatta, éppen éjfél volt rajta. Tudtam, hogy Moszkvában két óra, itt pedig már négy óra van. Kitekintettem az ablakon. A látóhatáron furcsa vékony fénycsík húzódott. Még sohasem láttam ilyesmit. Alatta mély sötétség uralkodott, fölötte pedig az égitestek szikrázóan ragyogtak, közöttük öklömnyi nagyságban az Esthajnalcsillag. A fénycsík aztán egyre szélesebb lett, s végül észrevettem, hogy tulajdonképpen hajnalodik, és a keletnek szálló repülőgépeken ilyen a pirkadat. Omszkban már világosodott, amikor leszálltunk. Irkutszkban, délelőtt 9 óra volt, a kecskemétiek pedig még' rá sem néztek az órájukra, hiszen ott csak éjjel kettőn állt a mutató. Idáig értem gondolataimban, amikor alattunk kopár hegyek tűntek fel, s itt-ott a völgyekben apró fehér pontok. Dioptriás napszemüvegemet feltéve vettem észre. hogy jurták. Tehát ez már Mongólia. Órámat most már a / helyi időre állítva délután négy órakor leszálltunk az Ulánbátort repülőtéren. Vendéglátóm — a Mongol Üj- sógiró Szövetség — a Hotel Bajangolban foglalt számomra helyet. A szálló bármely nyugati nagyvárosban -kielégítené az igényeket. Tizedik emeleti szobám j ablakából gyönyörű kilátás nyílt a városra. Szemben a Tola folyón túl egy alacsonyabb hegy tetején emlékmű magasodott. Mint ké- s sőbb megtudtam, az itt élő magyarok is Gellérthegynek becézik, amelyen az obeliszket a szovjet hősök emlékére állították fel n Nagy Ottó Következik: Ulánbátor • A Bajangol Szálló. • Ulánbátor látképe, háttérben a dléli iparvidék látható. t • A Szovjet Hősi Emlékmű.
