Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

1978. november 21. # PETŐFI NÉPE • 5 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ünnepi ülése Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Barátaim! Ezekkel, a gondolatokkail em­lékezünk meg a nagy esemény­ről, a magyar munkásosztály marxista—leninista pártjának 60 évvel ezelőtt történit megalakítá­sáról. Végigtekintve az úton, minde­nekelőtt tisztelettel emlékezünk azokról az elv társainkról. akik életüket adták az eszméért, a szocializmus ügyéért, 'népünk sza­badságáért, boldog jövőjéért. Tisztelettel köszöntjük veterán elv társainkat, akik sokat harcol­tak és forradalmi tapasztalatuk­kal ma is pótolhatatlan segítséget nyújtalak pártunknak. Kösz ön tjük elvtársainkait, aikik a felszabadu­lást követően lettek pántunk tag­jai. önfeláldozó munkával vettek részt a romok eltakarításában, az élet beindításában, az ország új­jáépítésében. a népi hatalom ki­vívásában és most a szocializmus építésén munkálkodnak. Köszönt­jük pártunk fiatal tagjait, ak'ken nagyrészt múlik pártunk és vele együtt népünk .jövője. Emlékezünk azokra a harcos­társainkra. akik történelmünk különböző korszakaiban nem vol­tak ugyan a párt tagjai, de meg­értették törekvéseinket, hozzájá­rultak harcunk sikereihez. Kö­szöntjük mindazokat a párton kí­vüli barátainkat, megbecsült szö- vetségeseábket, akikkel ma szoro­san összetűz bennünket a közös munka, szocialista hazánk szere­tet«, népünk boldogulásának szolgáltatta. Külön köszöntjük ezen a jubi­leumi napon testvérpártja inkái, a világ kommunista és munkáspárt­jait, azokat az elv társainkat, akik­kel összeköt bennünket a szocia­lizmus, a kommunizmus, a pro­letár internacionalizmus közös eszméje, a nemzetközi küzdőté­ren vívott közös harc. Pártunk tevékenységét ma a XI. kongresszus állásfoglalásaira, a jövőbe mutató programnyilat­kozatra épülő politika határozza meg. Az út világos. Központi Bi­zottságunk egész párttagságunk nevében kifejezheti ezen az év­fordulón népünk előtt azt a szi­lárd elhatározását, hogy a jövő­ben sem fogjuk kímélni erőinket. A párt t élj es odaadással küzd ez­után is munkásosztályunk, né­pünk, nemzetünk boldogulásáért, egy békés és szocialista világ megteremtéséért. ^ — Éljen a munkásosztály él­csapata, társadalmunk vezető ere­je. a Magyar Szocialista Munkás­párt! — Bl'jen pártunk és népünk megbonthatatlan egysége! — Éljen a Magyar Népköztár­saság ! Felszólalások A Központi Bizottság első tit­kárának nagy tapssal fogadott szavai után Pothornik József, a Nógrádi Szénbányák Vállalat nyugalmazott igazgatója, a párt és a munkásmozgalom legrégibb harcosainak nevében szólott az ünnepi ülés résztvevőihez. Meghatódva veszek részt a Központi Bizottság mai ünnepi ülésén — mondotta —, hiszen 75 évemből 58 esztendőt >a kommu­nista párt soraiban töltöttem el. Saját élettapasztalatomból mondhatom, hogy senki sem szü­letik kommunistának, az eszme meggyőződéses harcosává min­denki csak az osztályküzdelemben válhat. Ezt azért is fontosnak tartom hangsúlyozni, mert meg­győződésem. egyetlen nemzedéket sem lehet megkímélni attól, hogy saját tapasztalatokat is szerezzen. Engedjék meg nekem. hogy megmondjam: pártunk hat évti­zedének kemény küzdelmeiből több mint húsz esztendeje az a Központi Bizottság vezeti a pár­tot, amelyet mindig az elvi szi­lárdság, a valóság iránti fogé­konyság, a következetesség jel­lemzett. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy népünk kiemelkedő sikereket ért el a szocializmus építésében. Megtisztelő számom­ra, hogy—ennek a központi bi­zottságnak tagja lehetek, és, hogy. az elmúlt két évtizedben együtt dolgozható aim Kádár János elv- társsal, pártunk Központi Bizott­ságának első titkárával, akinek politikai tapasztalata, az embe­rek iránti szeretete és higgadt­sága mindannyiunk számára kö­vetendő volt és az is marad. Tisztelt Kádár elvtárs! Kívánóim önnek, hogy még hosszú ideig jó erőben és egészségben munkál­kodjék pártunk, nemzetünk ja­vára. Tiszta szívből kívánom nagy múltú kommunista pártunk­nak, Központi Bizottságunknak, hogy az eddigi bevált politika alapján vezesse népünket a fej­lett szocialista társadalom felépí­tésének útján. A párton kívüli harcostársak nevében Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözölte a Központi Bi­zottság ünnepi ülését. Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának hatvana­dik évfordulóján rendezett ün­nepi ülés alkalmából a párton- kívüliek jakivá, natait tolmácsol­hatom — mondotta. Mindennapi munkánkról szólva szeretném biztosítani az ország vezető politikai testületét afelől, hogy tudományos közösségünk és annak legfelsőbb és vezető testü­leté. a Magyar Tudományos Aka­démia egésze is érzi és tudato­san vállalja az ebben az objek­tív helyzetben reá háruló felelős­séget, terheket. Az ifjúság, a kommunisták fia­tal nemzedékének üdvözletét Szűcs Istvánné, a Magyar Üttö- rők Szövetségének főtitkára, a KISZ KB intéző bizottságának tagja tolmácsolta. A mi generációnk hozzáértő örököse és tudatos folytatója akar lenni az ügynek; ezért az elődök példájának erejével, a jövőbe vetett hittel vállalja a rá­háruló feladatokat. A szocializ­mus mai gyakorlatát eredményei­vel és gondjaival együtt ma­gunkénak valljuk, és tudjuk, hogy hazánk, társadalmunk a béke és a haladás nagy kérdései­ben, tudásúink; akaratunk legja­vára van szükség ahhoz, hogy felismerjük és másokkal is felis­mertessük: ma már nem elég az ügy mellett kimondott „igen”, hanem az igenlést alkotó mun­kánkkal, közéleti érzékenység günkikel, szocialista emberi ma­gatartásunkkal is bizonyítanunk kell — mondotta felszólalásában Szűcs Istvánná. Ezután az elnöklő Németh Ká­roly zárszava következett. Jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága a marxista—leninista elvek alap­ján, a lenini normáknak megfe­lelően irányítja a pártot — mon­dotta. Mi, marxisták jól tudjuk, hogy a történelem igazi formálója a nép. De azt is tudjuk, hogy a történelem alakulásában milyen fontos szerepűik van a nép érde­két felismerő, azért cselekedni kész és képes személyiségeknek is. Ma, amikor pártunk hat évti­zedes küzdelméről megemléke­zünk — az alkalom megengedi és a történelmi hűség megkívánja —, hogy tisztelettel, szeretettel és mély baráti érzésekkel szóljunk pártunknak arról a tagjáról, aki­nek egész tudatos., élete összefo­nódik a kommunista mozgalom­mal. aki a legnehezebb időkben harcostársaival együtt vállalta a- vezetés felelősségének terhét, és aki 22 éye áll pártunk Központi Bizottságának élén, s mindig a kollektívával, a néppel együtt él, érez és gondolkodik. Ezért ké­rem, engedjék meg. hogy most, szokásunktól eltérően, de Köz-* ponti Bizoitságunlk. párttagságunk és népünk őszinte érzéseivel egyezően kimondjuk: sokait, na- * gyón sokat jelent pártunknak, népünknek, ennek a viharos tör­ténelmű országnak, szeretett ha­ll Szentágothai János. • Szűcs Istvánné. záraknak. KádgíL ^J^nos , , ^ytápSí. Szívből kívánjuk,'"hogy még hosz- szú ideig dolgozzék' Központi Bi­zottságunk- élén-.ijb erőben és egészségben. Kedves elvtársak! Ünnepi ülésünkön a Központi Bizottság nevében azt kérem pártunk minden tagjától, honfi­társainktól, hogy továbbra is jó egyetértésben dolgozzunk együtt népünk és szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság javára. Az MSZMP Központi BizottKá- gának ünnepi ülése az Interna- cionálti eléneklésével ért véget. (MTI) KÉPERNYŐ Tanulunk Családom elővigyázatosan távol tart a konyhától. Még a Ti és Mi vetélkedő kedvéért sem engedtek a tűzhelyhez, noha az a hír jár­ta, hogy a versengő fériakat fő­zési tudományokból is megvallat­ják. Csupán a vajas- és zsíroske- nyér-készítésben szerezhettem né­mi gyakorlatot. Amikor meghal­lottam, hogy új sorozatot indít a televízió, felragyogott a szemem. Végre pótolhatom több évtizedes mulasztásomat. Hamarost rájöt­tem, hogy nem hozzám hasonló kezdőknek szánták ezt a Főzőcs­ke — de okosan! — sorozatot. Ez a kisébbik baj lenne, hiszen férfi­társaim többsége is jóval többet konyít a sütéshez-fcfeéshez, mint én. Mégis megkockáztatom, hogy inkább kedvcsinálónak, az érdek­lődés felkeltőjének tekinthető, ez a műsor, mert olyan gyorsan so­rolják: vegyen 10 deka ezt, vagy 10 deka amazt, hogy legfeljebb gyorsírással jegyezhetném a szük­séges kellékeket. Ez a kisebbik baj, hiszen az egyik képeslap köz­li a tudnivalókat. Hozzám hasonló avatatlanok is szívesen vennék azonban, ha még több mesterfo­gás titkaival ismerkedhetnénk meg, mert a kamerák segítségével szemléletesen bekukkanthatunk fazekakba, lábasokba, elleshet­nénk a ritka ügyes mozdulatokat. Ezt csak a tévé teheti, tehetné meg. A műsor persze így is érdekes, vonzó, fontos. Bármennyire is hí­res a magyar konyha, mégis na­gyon szűk a legtöbb családi kony­ha választéka. i Az egyhangúság sehol sem jó, különösen káros az étkezésben. A Főzőcske — de okosan! a válto­zatosságra buzdít. Méghozzá nem­csak szavakkal, hanem ínycsik­landozó ételekkel. Legutóbb is tucatnyi fogást vonultattak fel röpke 25 perc alatt. Még egy kis történeti, társadalmi visszapillan­tást is kaptunk a gőzölgő, párolgó, vagy magakelletően pironkodó le­vesek, sültek, ételkülönlegességek mellé. Ha valaha, hát most saj­náltam, hogy nincs színes készülé­kem, mert képileg is jól mutat­hattak a magyarországi német, szerb-horvát, szlovák, román nem­zetiségek ételei. (A műsorban gyakran használt „nemzetiségi éte­lek” elnevezés jóindulattal sem mondható szerencsésnek, pontos­nak.) A kosárlabdázásból is kinőttem, de az is nyilvánvaló, hogy a fi­atalok közül is kevesen képesek . a Kosársuliban tanított cselek el­sajátítására. Mindenesetre ez a műsor is érdekes, látványos, va­lami azért ragad az emberre. Párizsi tudósítás Nincs nehezebb a rutinfelada­toknál. Egy-egy diplomáciai kül­detés tudósítása is az ilyen fela­datok közé sorolható.Az idők fo­lyamán kialakultak a sablonok, nehéz ezektől az eltérés. A ma­gyar párt- és állami vezetők — há­la erősödő tekintélyünknek — mind gyakrabban fordulnak meg külföldön. Mindig velük tártának a tévések, rádiósok, újságírók. A Hét műsorában Sugár András mégis tudott újítani, az ügy je­lentőségéhez méltó színvonalon szárholt be Kádár János párizsi - látogatásáról. Az előkészületekről , adott képsorok, „intimitások” jól érzékeltették, hogy a francia fő­városban is gondosan készültek a magas rangú vendég fogadására. A históriai utalás pedig közvetlenül- közvetve egyszerre jelezte a kül­detés történelmi fontosságát, a folyamatosságot és áz egyediséget. H. N. Fűben, fában orvosság van „Népi gyógyászat Magyaror­szágon” címmel a Magyar Or­vostörténeti Társaság Nép-gyógyá­szati Szakosztálya még ez év ta­vaszán kiállítást rendezett Buda­pesten. a Semmelweiss Orvostör­téneti Múzeumban. A tárlaton megyénket, is jelentős- anyag kép-, viselte — részben a kecskeméti patikamúzeumból, részben a Bo- zsó-gyűjtemény néprajzi anyagá­ból kölcsönzött szemelvényekkel. A nagy sikerű kiállítás tanulsá­gainak. értékelésére a tapaszta­latok összegezésére november 17-én, Budapesten, külön tudo­mányos ülés keretében került sor. A kiállítást rendező dr. Sergő Er­zsébet muzeológus elemző beszá­molója után a felkért hozzászó­lók, köztük a kecskeméti patika- : múzeum vezetője is, korreferátum formájában mondták el vélemé­nyüket, észrevételeiket. Egyhan- . gúlag állást foglaltak a kiállítás megismétlése mellett, kibővített tartalommal és állandóbb jelleg- - geLj-rr* például egy-egy múzeum néprajzi anyagának bemutatásá­val együtt. Itt említjük meg, hogy a TIT felkérésére a kecskeméti patika- múzeum vezetője, Lóránd Nándor \ gyógyszerésztörténész november— december hó folyamán négy al- kálómmal tart előadást a megyé­ben kuruzslásról, babonáról, és a népi gyógyításról — „Fűben, fá­ban orvosság van” címmel Ja- kabszálláson, Tiszaalpáron, Ágas­egyházán és Orgoványon. Tizenegy nap Mongóliában 1. Egy éjszaka Szibéria felett Az AN—24-es árnyéka sebesen suhant a Bajkál-tó tükrén. Az alacsonyan szálló repülőgép kis kerek ablakán át csodálatos lát­ványt nyújtott a partközeiben szinte átlátszóan tiszita, zöld szí­nű víz, beljebb azonban sötétté vált, mint a tinta. Itt már na­gyon mély lehet ez a tengernyi nagyságú tó — gondoltam — de nem sokáig gyönyörködhettem, mert összefüggő felhőtakaróba fúrta magát a gép. Még jó két óra, és Ulánbátor­ban leszünk — mosolyogtam a fia­tal vietnami fiúra, aki Moszkvá­ban szegődött útitársamul, Le- ningrádban jár egyetemre, s most szüleihez igyekszik, akik hazája Ulánbátort .nagykövetségén dol­goznak. A balsors hozott össze bennünket, ugyanis egyikünknek sem volt érvényesítve (helybizto­sítás) Moszkvától Ulánbátorig a jegyünk. Márpedig enélkül sehol a világon nem/könnyű feljutni a repülőgépekre. Túl gyorsan kel­lett utaznom és én vállaltam a kockázatot. Nem sejtettem azon­ban, hogy mennyi izgalomban lesz részem déltől este 9 óráig. Az utolsó pillanatban mégis zöld utat kaptunk a vietnami fiúval együtt, s az utasokat az irkutszki géphez szállító repülőtéri busz már csak ránk várt. Mire a TU—134-es a végtelen szibériai tájak fölé ért, mi is le­higgadtunk. Felettünk az északi félteke ismert csillagképei — kö­zöttük a Nagy-Göncöl — ragyog­tak. alattunk tízezer méter mély­ségben időnként hatalmas váro­sok, ipartelepek fényei tűntek fel. Gépünk — amely kétórás késés­sel indult — elébe száguldott az időnek. Órámra pillantottam, amely még mindig a budapesti időt. mutatta, éppen éjfél volt raj­ta. Tudtam, hogy Moszkvában két óra, itt pedig már négy óra van. Kitekintettem az ablakon. A látó­határon furcsa vékony fénycsík húzódott. Még sohasem láttam ilyesmit. Alatta mély sötétség uralkodott, fölötte pedig az égites­tek szikrázóan ragyogtak, közöt­tük öklömnyi nagyságban az Est­hajnalcsillag. A fénycsík aztán egyre szélesebb lett, s végül ész­revettem, hogy tulajdonképpen hajnalodik, és a keletnek szálló repülőgépeken ilyen a pirkadat. Omszkban már világosodott, ami­kor leszálltunk. Irkutszkban, dél­előtt 9 óra volt, a kecskemétiek pedig még' rá sem néztek az órájukra, hiszen ott csak éjjel kettőn állt a mutató. Idáig értem gondolataimban, amikor alattunk kopár hegyek tűntek fel, s itt-ott a völgyekben apró fehér pontok. Dioptriás nap­szemüvegemet feltéve vettem ész­re. hogy jurták. Tehát ez már Mongólia. Órámat most már a / helyi időre állítva délután négy órakor leszálltunk az Ulánbátort repülőtéren. Vendéglátóm — a Mongol Üj- sógiró Szövetség — a Hotel Ba­jangolban foglalt számomra he­lyet. A szálló bármely nyugati nagyvárosban -kielégítené az igé­nyeket. Tizedik emeleti szobám j ablakából gyönyörű kilátás nyílt a városra. Szemben a Tola folyón túl egy alacsonyabb hegy tetején emlékmű magasodott. Mint ké- s sőbb megtudtam, az itt élő ma­gyarok is Gellérthegynek be­cézik, amelyen az obeliszket a szovjet hősök emlékére állították fel n Nagy Ottó Következik: Ulánbátor • A Bajangol Szálló. • Ulánbátor látképe, háttérben a dléli iparvidék látható. t • A Szovjet Hősi Emlékmű.

Next

/
Thumbnails
Contents