Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-02 / 259. szám

t \«-.i ^ © 1978. november 2. A gépműhelyi újítók dicsérete Gyógyítás - sugárzással A gyógyító orvostudomány egy­re eredményesebben alkalmazza a röntgensugarakat. Már régen fel­ismerték, hogy a röntgensugarak károsítják a sejteket, de az egyes sejttípusok nem egyformán érzé­kenyek a sugarakra. A gyorsan szaporodó és a gyulladásban levő, általában a fokozott anyagcseré- jű sejtekre a sugarak nagyobb ha­tásúak, így pl. a daganatsejteket elpusztítják, a gyulladást csök­kentik, de ugyanattól a sugár­mennyiségtől a környezet sejtjei csak mérsékelten károsodnak. A besugárzás érintheti a külső sej­teket, ha az elváltozás a test fel­színén van, de irányítható a test mélyén kialakult gócokra is. Ilyenkor fokozottabban kell te­kintettel lenni a környezet védel­mére, ezt szolgálja a különböző irányból történő besugárzás, amely lehetővé teszi, hogy a gó­cot mindig érje sugár, a környe­zet viszont csak ritkán kerüljön a károsító zónába. A besugárzást régebben álló röntgencsővel több irányból vé­gezték. később azonban a cső mozgatása inga-, spirál-, kör- stb. J m3 I pályán is lehetővé vált. A besu­gárzás iránya újabban televízió segítségével ellenőrizhető. Az utóbbi időben egyre nagyobb fe­szültséggel (millió elektronvolt) is dolgoznak, mert ennek hatása a test mélyebb részein nagyobb, mint a felületen és így a bőr kí­mélhető. A szükséges sugáradagot a röntgenterápjánál rendszerint több részletben adják le; a bőr így a besugárzás szüneteiben re­generálódhat, míg az erősebben károsodott góc erre nem képes. De a röntgensugárzás energiabe­vitelt is jelent és ebből a szerve­zet egyszerre csak bizonyos meny- nyiséget bír el. A röntgenterápiás készülékek — alkalmazásuk óta — hosszú utat tettek meg, a fejlesztés több irányban történik napjainkban is. Növelik a készülékek hatásfokát, célzott alkalmazhatóságát, tehát minél pusztítóbb hatásúvá alakít­ják a nem kívánatos sejtek ellen, a szervezet minél tökéletesebb vé­delme mellett. Sugárforrásként radioaktív anyagokat és izotópo­kat is felhasználnak. II • A csehszlovákiai Ceské Budejovicében működő kórházban új tí­pusú besugárzó készüléket próbálnak ki. Hetvenötén dolgoznak a sza­badszállási Lenin Termelőszövet­kezet gépműhelyében. A határ­ban munkálkodó gépek javításán kívül ennek a szakmunkás kol­lektívának a kötelessége a gépek üzemeltetése, a szövetkezetben az öntözési ügyelet ellátása, vala­mint a szárítóberendezések keze­lése. Még egy önként vállalt és Szabadszálláson immár hagyomá­nyos tevékenységet is folytatnak. Évente 15—16 újítást nyújtanak be, amelynek túlnyomó részét al­kalmazhatja a mezőgazdasági üzem. — Munkaigényes növényeket termesztünk a gazdaságunkban — mondja Nagy József gépészeti üzemágvezető. Mindig naprakész és bármelyik pillanatban indít­ható gépekre, munkaeszköizökre van szükségünk. Ez nem könnyű, mert az állandósult alkatrészhiány miatt, a kereskedelemben besze- rezhetétlen pótalkatrészeket kény­telenek vagyunk házilag fabrikál­va elkészíteni. Ehhez is számos ötletre, töprengésre van szükség Emellett igyekszünk könnyíteni a saját magunk, valamint a szövet­kezet más termelési ágazatában dolgozók munkáját, ezért újítási, ésszerűsítési pályázatot írunk ki. Ha valaki jelentkezik egy ötlet­tel. javaslattal, azt közösen meg­beszéljük, szükség esetén kiiga­zítjuk, a szerkezetet vagy az al­katrészt pedig megcsináljuk. A legbüszkébbek most a vető­magkukorica termesztését köny- rr.’ítő, házilag készített gépekre \ agyunk. Az egyik ilyen szerkezet az utócímerező, amelyet gyakor­lati bemutatónk alapján, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság gyártásra javasolt. Nálunk a szövetkezetben már három év óta dolgozik ilyen gép. Egyelőre hatot gyártottunk. Egyet-egyet körülbe­lül másfél hónap alatt állítottunk össze. Nagy előnye, hogy a gép használatával a kukorica címere- zéséhez feleannyi munkaerő is elég. de ennél többet tudnak mondani a géo kivitelezői. Ha va­laki a termelőszövetkezetben ren­dezett országos bemutató után látni akarta a gépeket, vagy azok műhelyrajzait, mert más raizunk nem volt az utócímerezcről. szí­vesen mígmutattuk neki. Ha jól számolok, már tíznél több ilyen gép dolgozik a hibridkukorica- vetőmag-termesztőknél, amelyet az itteni tapasztalatok alapján ké­szítettek. Az évente beadott 16 újítás kö­zött természetesen akad minden­féle. Éppen hat esztendeig műkö­dött itt a szövetkezetben olyan szerkezet, amelyet a megterméke­nyítő kukoricasorok kivágásra és az eltávolított növény feldolgozá­sára készítettünk. Amíg nem volt meg a célgépünk, addig a cső fosztását is a saját ötlet alapján szerkesztett fosztógéppel végez­tük. Mindig nagy energiára volt szükség a kukoricatartó szántása­kor, a talajművelés minősége mégsem volt minden esetben ki­fogástalan. Ezért a szántás előtti műveletre szerkesztettünk egy szártépő, zúzóberendezést. AlkaH- mazásával sokkal tökéletesebben végezhető el a talajmunka. Ami­kor a szójatermesztésbe fogtunk, még nem volt alkalmas eszköz, s itt. a műhelyben, kUkoridavető- gépet alakítottunk át a szőj a ve­tés re. Ezeket a szerkezeteket szinte ócskavasból állítjuk össze, rövid idő alatt, viszonylag kis anyagi befektetéssel. Valamennyi töké­letesen megfelel ugyah a célnak, de — érthetően — nem mindig pontos az illesztésük. Így aztán nagy részükét, amikor lehetséges, megfelelő célgéppel cseréljük fel. Az újított gép munkavédelmi bi­zonyítványának megszerzése sem megy könnyen. A jó szolgálatot tett utócímerező másfél hónap alatt készült él1, de bizonyítványát csak másfél év után kaptuk meg. A gépműhelyben Tasnády Imre műhelyvezető papírhalmaz mögül emelkedik kézfogásra. — Az utócímerező? Hát azt négyen csináltuk meg. Az elsőt itt a szövetkezetben összegyűjthető, elfekvő anyagokból, az RS 09-es traktor alkatrészeiből; Wantburg- motorból és kiselejtezett teher­gépkocsikból. Az újítási* pályá­zatra egy makettet készítettünk és azt fogadták el. A szerkezet összeállítása közben adódott az­tán sok olyan gond, amit nehe­zen tudtunk áthidalni. Nem volt • A szója vetésére átalakított szerkezet, a szabadszállási Lenin Ts« gépműhelyi újítóinak a munkája. © A házilag készített, tervezett utócímerező gépek téli pihenőhelyü­kön várják, hogy újra szükség legyen a munkájukra. például olyan gumiabroncs, ami­lyenre szükség lett voln^. Végül is készen lettünk, igaz, hogy hét­köznapot, vasárnapot ezeknek a gépeknek az összeállításával töl­töttünk. Az újabb utócímerező gépeket a tapasztalatok alapján módosítva készítettük ek Sikerült megoldani a motorok jobb hűtését, maga­sabban vezettük/ el a kipufogó­gázt, s még néhány apróbb dolgot másként alakítottunk ki. Most. is fáradozunk egy újítási feladat megoldásán. Többek kö­zött a paprikaföld cserepesedését kell valamilyen módon megaka­dályozni. Ügy tűnik, sikerül. Más tennivaló is akadt, [legutóbb al­katrészhiány miatt egy hidrauli­kus rendszert alakítottunk át más rendszerűvé. Bár a gépműhelyünk igazi rendeltetése a karbantartás, javítás, a munka közben adódó más feladatokat is meg kell ol­dani. Gál Eszter A kvarcórák „lelke” A kvarc kemény, rugalmas és rendkívül stabil anyag. Van azonban még egy jó tulajdonsága, az, hogy — egykristályos alakjá­ban — elektromos erők hatására deformálódik, vagy fordítva, de­formáció hatására elektromos fe­szültség ébred benne. Ezt az ér­dekes folyamatot hívják piezo­elektromos jelenségnek. A kvarc­kristálynak az időmérés szolgála­tában felhasznált rezgéseit a pie­zoelektromos hatás váltja ki. E célból n kristály megfelelő pont­jain fémlapkákat helyeznek el. Ezek az elektródák igen vékony és jól tapadó fémrétegek, amelye­ket vákuumban való rágőzöléssel visznek fel a kvarc felületére. Minthogy a kvarc rendkívül ke­mény anyag, s a belőle készült rezgő tárgy felületének minőségé­vel kapcsolatos követelmények igen szigorúak, azért — a tech­nológiai szempontokra tekintettel — a rezonátorokat többnyire egy­szerű rúd vagy lemez alakúra ké­szítik • A vákuumharang alatt az elektródul szolgáló fémréteget rágőzölik az órák „lelke", a kvarckristály felületére egy bulgáriai laboratórium­ban. Katamarán • Hazánk első kéttörzsű hajóját láthatjuk, amely „Siófok” néven 1978 nyarától teljesít szolgálatot a Balatonon. Ma még ke­vés kéttestű ha­jó, úgyneve­zett katamarán szeli a tenge­rek, tavak és folyók vizét a világon, de a szakemberek nagy jövőt jó­solnak ennek a hajóformának. Mindenekelőtt azért, mivel a kéttörzsű hajó­testek vízellen- állása nagyobb, mint az egy- törzsűeké. 1 igy tetemes mennyiségű üzemanyagot takaríthatnak meg. Amellett, ha a két hajótestet úgy alakítják ki, hogy külső oldalaik sík felületűek legyenek, akkor belül keletkeznek a hullámok, amelyek viszont ösz- szeíutva semlegesítik egymást. Ekként a katamarán hajók mö­gött csak jelentéktelen hullámzás lép fel, ami különösen a csator­nában való hajozáskor rendkívül előnyös. A kéttörzsű hajótípusnak szá­mos hátránya is van. Ezek közül a legnagyobb a hajó szilárdságá­nak a csökkenése. A katamaráno­kon rendszerint két hajócsavart álkalmaznak a két törzs végében. Minthogy ezek távol vannak egy­mástól, pontosan egyszerre kell járniuk. Ha az egyik motor vagy hajócsavar leáll, a hajó nem is haladhat tovább, mert a kormány­lapátokkal nem ellensúlyozható a katamarán elkanyarodása. Megnyerni az életet, de hogyan? Természetes gyógymódok Bulgária gyógyüdülőhelyei ma már nemcsak Európában, de a világon mindenütt közkedveltek. Bulgáriában 1948-ban mindössze 550 férőhellyel hat szanatórium állt a betegek rendelkezésére. Je­lenleg 52 intézet várja 12 500 ággyal a gyógyulni vágyókat. Eb­ből 7 szanatórium gyermekeket fogad. 1980-ra tovább bővítik a szanatóriumi hálózatot. Ekkor már 22—23 ágy jut 10 000 lakos­ra. A szanatóriumi beutalás és kezelés ugyanúgy ingyenes, mint az egészségügyi ellátás. A be­utaltakat 600 orvos és 1200 szak­képzett ápolónő látja el. A szanatóriumokban újabban a gyógyszeres kezelés mellett és helyett legtöbbször fizikoterápiás, diétás és természetes gyógymódo­kat alkalmaznak. A bőrgyógyá­szok például új klimatikus gyógymódot fejlesztettek ki az allergikus bőrbetegségek gyógyí­tására. Az eljárást külföldön ma már bolgár módszernek nevezik és sikerrel alkalmazzák. Természetes gyógyszernek tartják az ásványi sókban gaz­dag gyógyvizeket. Az országban mintegy 500 feltárt ásványi for­rás található. A gyógyforrások legtöbbjét már az ókorban is ismerték és hasznosították. A bankjai szanatóriumban például szív- és érbetegségeket, a hisszari gyógyhelyen gyomor-, bél-, epe- és májbajokat, a narecseni gyógykórháziban idegbetegségeket, Momin Prohod- ban pedig ortopédiai elváltozá­sokat kezelnek sikerrel. (BUDA- PRESS—SOFIAPRESS) A keruleni sztyeppek új arca Mongóliában a Baganuri szén- lelőhelyen befejeződtek a földta­ni kutatások. A kormányközi szerződés alapján itt dolgozó szovjet szakemberek hozzáláttak, hogy összeállítsák a keruleni sztyeppék leggazdagabb szénlelő­helye kiaknázásának a tervet. Rendkívül meggyorsította a geológusok munkáját annak a korszerű lézertechnikának az alkalmazása, amelyet a nagyon mélyen fekvő rétegek pontos fel­mérésére alkották. Baganurban épül az új város, a bányaüzem évente kétmillió tonna szenet ad majd. de kapacitása később el­érheti a 6 millió tonnát is. — Két évvel ezelőtt a szűrő- vizsgálaton egészségesnek talál­tak. De tavaly már nagyon fájt a derekam. Elmentem orvoshoz. Kiderült: isiászom van. Nem panaszképpen mondja. Tényként közli inkább. Hogy im­már eggyel több dolog van az életében, amivel számolni kell. — Az első gépem hét évvel ezelőtt fülke nélküli UE—23-as volt. Sokat fázódtam rajta. Ké­sőbb, amikor megkaptam a Ze- tort, annak már volt fülkéje, be­vezettem a fűtést. Jelenleg MTZ —80-ason dolgozom. Modern, ké­nyelmes gép. Meleg. Jólesik a fájós derekának. — Szerette a gépeket: azért lett traktoros? — Hőszigetelő az eredeti szak­mám. Vállalatnál dolgoztam so­káig, de nem volt jó, mert min­dig vándoroltunk. Amikor meg­nősültem — jövőre lesz tíz éve —, itt telepedtünk le a község­ben, mert a feleségem idevaló. Apósomtól kaptunk portát, a házépítés ránk várt. Akkor már itt dolgoztam az egyik vállalat­nál, de alig kerestem valamit, A napi nyolc órám viszont el­ment. Láttam, hogy nem lesz ez így jó. nem haladunk ötről a hatra. Ezért jöttem a szövetke­zetbe. — A mezőgazdaságban általá­ban többet dolgoznak napi nyolc óránál. — Az igaz. Tízet, tizenkettőt, mikor mennyit. De nem félek én a munkától! Tudom, hogy meny­nyit bírok, és az nem kevés. Sok mindenhez értek, a szövet­kezetben mindenesként kezdtem. De valahogy a traktorosság fe­lé haladtam mégis. Kedvem volt hozzá, meg a szövetkezet vezetői is úgy látták, jó kezekbe bízzák a drága gépeket. Meg aztán az sem mindegy, milyen ember az a traktoros. Hogy akkor dolgo- zik-e és annyit-e. amikor és amennyit kell. Akár szombaton, akár vasárnap, ünnepkor, hajnal­ban. vagy késő este. Júliusban végigdolgoztam a hónap minden napját, akkor arattunk. Azóta is sokat dolgozom, de megéri. Amikor 1973-ban elkezdtem épí­teni. már négy—négy és fél ezer forintot kerestem. Nincs a háza­mon egy fillér adósság sem! Pe­dig közben élnünk is kellett va­lamiből. Két gyermekem van. a nyolcéves Gyöngyi meg a négy­éves Róbert. Feleségemnek nincs munkaviszonya. De van elég- munkája a háztájiban, a jószá­gokkal. háztartással, gyerekekkel. Segítek neki, persze. — Mikor van ideje? — Én mindig azt nézem, mi­kor. hol hasznosíthatom maga­mat. Aratáskor is. ha esett az eső, le kellett állnom. Nem volt más feladat a közösben, szalad­tam haza, elláttam a jószágokat. Elállt az eső, kisütött a nap, mozgott a levegő: no, gondoltam magamban, egy óra múlva fel­szárad, folytathatom az aratást. De addig még kiszaladtam a háztájiba. Aztán meg este, ha ránk sötétedett és a közösben abbahagytuk a munkát, otthon várt a paradicsomválogatás. Az megtartott éjfélig, egy óráig, ak­kor be a Trabantba, és már vit­tük is az átvevőhöz. — Éjjel?! — Ha azt akartuk, hogy hamar szabaduljunk, oda kellett áll­nunk. Virradatkor már hosszú sor várakozott. — Mikor aludtak? — Hát ott, a kocsiban. Hajnal­ban már a határban voltam dol­gozni. Hogy bírja? — Annyit vállalok csak, amennyit bírok. Másoknak is ezt mondom mindig. Amikor mi, traktorosok szocialista brigádot alakítottunk, s a társa da Imim un­ka-felajánlásainkat állítottuk ösz- sze. a többieknek is azt mond­tam, csak annyit vállaljunk, amennyit teljesíteni tudunk. Néz­ze. itt van minden, a naplóban. — Ki vezeti? — Ha már a brigádvezetőséget vállaltam, gondoltam, ezt is csi­nálom én. Vagyis, a feleségem írja ... Belelapozok a naplóba. Tetsze­tős külső, kifogástalan helyes­írás. szép. szabatos fogalmazás. — ... tudja, az asszony érett­ségizett. — Dolgozott valamikor? Ügy értem, volt munkaviszonya a fe­leségének? — Nem. Nézze, két év alatt építettük meg a házat. Nemcsak a pénzt teremtettük meg hozzá, hanem magunk építettük. Segít­ség volt. persze. Eljöttek a ro­konok. barátok, a brigádtársaim. Volt úgy, hogy huszonhatunkra főzött a feleségem. — Miközben az építkezésben is segített? — Közben vagy utána: mind­egy. Amikor a többi dolgától sza­badulni tudott. Vagy mikor mi volt a fontosabb. Ha kellett, mal­tert kevert, téglát hordott... — Mekkora a ház? Milyen? — Két szoba, gyerekszoba, tv- szoba, hall, konyha, fürdőszoba, garázs. Központi fűtéses. A kert­ben mindent megtermelünk, ami a konyhára kell. A háztartásunk gépesített. Csak centrifuga nincs még. — A munka mellett mire van ideje? — Télen többet foglalkozom a gyerekeimmel. Együtt nézzük a tévét, meg tangóharmonikázok nekik. A kislányom gyakran kö­veteli: apu, muzsikáljunk már! Nyáron néha elmegyünk kirán-í dúlni — legutóbb Cserkeszőlőn voltunk —, ha itthon, meg a kö­zökben minden rendben. Mert en­gem nagyon tud idegesíteni, ha valami még nincs megcsinálva. — Most már kész a ház: be­rendezve. A háztartás gépesített. Kocsi van. Lazítani kellene ... — Nem lehet. Az ember min­dig többet szeretne. — Mit még? — Ha meglátok valahol valami szépet... nekem is olyan kell. Bútor, szőnyeg, a gyerekeknek ruha, játék... A kocsit is ki akarjuk cserélni. — Meddig lehet bírni ennyi munkát? — Mindig csak annyit válla­lunk ... — ... amennyit csak bírnak? R. Nagy József, a szanki Uj Élet Szakszövetkezet traktorosa. Harmincéves. Határozott, céltuda­tos. lelkiismeretes, becsületes. Az a típus, akire felfigyelnek, aki­nek a véleményét igénylik, tisz­teletben tartják a többiek. Sze-j rét dolgozni és tud is. Kiváló dolgozó kitüntetése van. Minden-’ hez ért, mindent megért. Most hökkenten néz rám, miért is­métlem kérdéseimet: — Ha egyszer mindent meg- ' vettek, amit akartak ... — Mindig lesz valami újabb... — De meddig? Hallgat. Látom arcán a csodál­kozást. Miért olyan fontos ne­kem ez a meddig? Amikor elköszön, fejébe nyom­ja a kalapját. És nevet. Hogy olyan hetykén sikerült a mozdu­lat. Utána nézek és azt gondo­lom: minden ember meg akarja i nyerni magának az életet. Ebben hasonlítunk egymásra. De hogy kinek mit jelent az élet megnye- / rése. s hogyan próbálja ezt el--! érni: ebben különbözünk egy­mástól. Almás! Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents