Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. október 8. Gondok a faiparban Az elmúlt héten az Építő-, Fa- és Építő­anyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének Bács-Kiskun megyei Bizottsága két faipari vállalat idei tervteljesítésének kilátásait vi­tatta meg. A bajai székhelyű Bácska Bútor­ipari Vállalat tevékenységéről Bácskai Már­ton igazgató, az ÉPFA kecskeméti parketta- gyárának gondjairól, nehézségeiről Kettler Pál vezérigazgató adott számot. Mindkét', esetben bőségesen esett szó a szakszervezet és a vállalat vezetőinek együttműködéséről, ;| az üzemi demokrácia érvényesüléséről, a bé-: rezésről, a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek alakulásáról. A vita mégis inkább aE termelést gátló tényezőkre terelődött. /ír* «A* • Az idén is sikerrel szerepelt az őszi BNV-n a szalagparketta, az ÉPFA pavilonjában. váhagyták, s amint a hitel meg­nyitására lehetőség nyílik, meg­kezdheti a gépi rekonstrukciót. Arra azonban már a minisztériu­mi kiküldött is a szakszervezet megyei bizottságát kérte, hogy nyújtson segítséget a bérezés ja­vításához. A másik faipari téma a szalag­parketta-gyártás visszaesése és veszteségessége volt. Kettler Pál vezérigazgató a többi között el­mondta, hogy a mintegy 150 millió forint költséggel létesített kecskeméti szalagparketta-üzem csaknem teljes egészében állami hitelből épült, a házgyári lakás- építkezések padlóburkoló anyag­gal való kiszolgálására. Az építő­ipar azonban mégis már burkoló­anyagokat használ. Emiatt kez­detben a hazai értékesítési lehe­tőségek igen kicsinek bizonyul­tak, ezért a termék nagy részét exportálták. Ma már azonban külföldön is megnőtt a konkur­encia és csak első osztályú árut vesznek át — az úgynevezett há­romcsillagosat. Ilyen minőség előállítását viszont anyagellátási nehézségek akadályozzák. A hazai fűrészipar ugyanis nem készült fel a szalagparketta-gyár­tással kapcsolatos igényekre. Emellett az is gondot okoz. hogy a fűrészipar a tölgyfát inkább külföldön értékesíti. Márpedig ha ezt a magyar feldolgozóipar ter­mékeként exportálhatnák, a nép­gazdaság jobban járna. Egyéb­ként az utóbbi időben a belföl d kereslet is — elsősorban a ’fÜ- ZÉP-telepeken — jelentősen nö­vekedett a szalagparketta iránt. Sajnos, a kecskeméti gyár ter­melését nagyon megnehezíti az említett probléma. Az idén 22 nap teljesen kiesett a termelésből, amit most túlóráztatásokkal kelj pótolni. Az állandó munkaát­szervezések miatt a szocialista brigádok egy részét fel kellett bomlasztani, és a kitűnően kép­zett szakmunkásokat kevésbé ha­tékony helyen foglalkoztatni. Ily módon remény sínes arra, hogy aí gyár ebben az évben akár terme­lési, akár gazdaságossági terveit teljesíthesse. A szakszervezet felterjeszt A két beszámoló mélyreható vitát váltott ki. Az építők szak- szervezetének megyei bizottsága nem mentesítette a vállalatok ve­zetőit a dolgozókról való gondos­kodás felelőssége alól. Arra is felhívta figyelmüket, hogy széle­sítsék tovább az üzemi demokrá­cia fórumait, s döntéseiknél ve­gyék figyelembe az ott elhang­zottakat. Azt azonban a testület meg­engedhetetlennek. minősítette, hogy a faipari vállalatok vezetői­nek a termelés irányítása he­lyett állandóan az országot kell­jen járni anyagbeszerzés miatt. Különösen így van ez a korábbi években igen jó eredményeket elért kecskeméti parkettagyár esetében. A bizottság ezért úgy határozott, hogy a két faipari üzem gondjairól jelentést terjeszt az építők szakszervezetének köz­ponti vezetősége elé azzal a ja­vaslattal, hogy tűzzék napirendre a témát, egyben terjesszék azt tovább a SZOT-hoz is megtár­gyalásra. Mindehhez még annyit, hogy nemcsak az üzemekben vannak rejtett tartalékok, amelyek feltá­rásával javítani lehet a népgaz­dasági egyensúlyt. Abban is nagy lehetőségek rejlenek, ha egyes ágazatok, vállalatok javítják az egymás közötti együttműködést. Azzal, hogy nagyobb nyereségre törekednek a saját exportlehető­ségeik maximális kiaknázásával, ne okozzanak a saját hasznuknál nagyobb kárt a népgazdaságnak. Nagy Ottó Az exportképes mongol könnyűipar A könnyűipar Mongólia ipari termelésének egynegyedét adja. A könnyűipari termékek 40 szá­zaléka exportképes, mivel a meny- nyiség fokozatos növelése mellett, a minőség folytonos javításával újabban a választékbővítés is fel­adat. Világszerte keresett mongol exportcikkek a bőráruféleségek, a birkabőr kabátok, a feldolgo­zott tisztagyapjú és a különleges mintázatú szőnyegek. A jelenlegi ötéves tervben nagy összegeket fordítanak a könnyű­ipar további fejlesztésére. Meg­kezdik a rekonstrukciót és húsz új üzemet építenek. A bőripar tökéletesítésére például két évvel ezelőtt csehszlovák közreműkö­déssel Ulánbátorban bőripari ku­tatóközpontot létesítettek. A szakemberek célja az eddiginél gazdaságosabb, korszerűbb gyár­tásfolyamatok megtervezése, majd bevezetése az ágazat minden te­rületén. A kísérlethez modern nyugati és csehszlovák gépeket, berendezéseket használnak. Az intézetben javasolt újítások, ötletes találmányok révén több mint kétmillió tugrikot megtaka­rítottak a bőriparban. A számí­tások szerint a nyersbőrkikészí­tés a háromszorosára, a cipőgyár­tás négy és félszeresére, a bőráru­előállítás 2,2-szeresére növekszik a tíz évvel ezelőtti termeléshez képest. (BUDAPRESS—MONCA- ME) REKORDNA G YSÁG Ü SOROZ A TBAN Híröske cipők télire Minden jel arra vall, hogy a Híröske gyer­mekcipőket gyártó Kecskeméti Cipész Szö­vetkezet dolgozói szép munkasikerekkel ün­nepük meg a szövetkezet alapításának 30. évfordulóját. Jó eredménnyel zárult részük­re az augusztus végén Budapesten, a Divat- csarnokban megrendezett modellverseny. Az OKISZ és az Iparművészeti Tanács által szer­vezett kiállításon tizennyolc gyermekcipővel és négy pár méretes felnőtt, utcai, illetve gyógycipővel vettek részt. A zsűri értékelése szerint az idén magasabb volt a színvonal a modellversenyen, mint legutoljára, két évvel ezelőtt. A kecskemétiek az erősebb mezőny­ben is jól szerepeltek: két második helyezést szereztek meg, egyet-egyet a két kategóriá­ban. A gyermekcipő-modelleket tervező és kivitelező modelléria és a szövetkezet mére­tes cipőit készítő műhely kollektívája három­háromezer forint pénzjutalmat kapott a jó teljesítményért. • A tűzödében gyártják a munkaigényes felsőrészeket. (Tóth Sándor felvételei) Sikert aratott a fővárosban a Híröske Hét is amelyet a 41. szá­mú Lenin körúti cipőbolt rende­zett, szép választék bemutatásá­val. Az őszi BNV-n egyedül sze­repelt gyermeklábbelikkel a Kecskeméti Cipész Szövetkezet. Szabó Ferenc elnök és Sági Ká­roly műszaki vezető eredményes­nek értékelte ezt a bemutatko­zást is. Elmondták, hogy a napok­ban szerződést kötöttek export próbaszállításra, 2500 pár gyer­mekcipőre. Ez azért örvendetes számukra, mert eddig jelentősebb exporttermelést még nem foly­tattak. A megrendelő Elefánt­csontpart, az üzletet a TANNIM- PEX Külkereskedelmi Vállalat közvetíti. A próbarendelésnek meglehetősen nagy mennyiségű szandált és száras cipőcskét még ebben az évben elkészítik a szö­vetkezet dolgozói, terven felül. Egyébként az éves terv teljesí­tésével jól állnak a kecskeméti szövetkezetben. Lehetőség nyílt arra is, hogy a következő évről • Sági Károly és Halmosi Anikó egy új fazonú cipőről beszélget a mo- dellécián. Az előtérben lát­ható a magasí­tott szárú téli cipő. előre hozzanak egy 5 ezer párás megrendelést, a Tiszántúli Cipő­nagykereskedelmi Vállalat kéré­sére. így a 290 ezer párás éves tervet előreláthatólag túlteljesí­tik. Ez a gyermekcipő-ellátás gondjait tekintve pozitívan ér­tékelhető túlteljesítés lesz. Az utolsó negyedévben téli ci- pőcskéket gyárt a szövetkezet. Jelenleg egy magasított szárú modellt készítenek többféle szín­összeállításban. Ebből a termék­ből olyan sokat rendelt a keres­kedelem, hogy a sorozat nagysá­ga eléri az 50 ezret. Ez csúcs a szövetkezet történetében. A sike­res modell feje az átlagosnál jó­val munkaigényesebb, s ez pró­bára teszi a tűzöde dolgozóit. A nagy sorozat viszont növeli a termelés gazdaságosságát, mert nem kell a tűzödét átállítgatni új meg új termékre. Mint a szövetkezet elnöke és műszaki vezetője tájékoztatott, már készülnek a jövő esztendőre is. Az ajánlott modelleket bemu­tatták a kereskedelmi vállalatok­nak, s kötik a szerződéseket. Az első félévi kapacitást már lekö­tötték, 150 ezer pár gyermekcipő gyártásának vállalásával. A. T. S. Az elmaradt fejlesztés A Bácska Bútoripari Vállalat 12 évvel ezelőtt alakult és egy évti­zeden át tanácsi irányítás alatt működött. A IV. ötéves terv idő­szakában irodaházat és egy kor­szerű, 3200 négyzetméteres üzem­csarnokot építettek fel jórészt saját anyagi forrásaikra támasz­kodva. A vállalat 1976-ban a Könnyűipari Minisztérium fel­ügyelete alá került. Ezt követően nem folytatódott az üzem terve­zett fejlesztése, korszerű gépek­kel, berendezésekkel való felsze­relése. Bár a bútoripari rekonst­rukcióra hazánkban sor került, de csak a Bácska Bútoripari Válla­latnál nagyobb üzemekben. A bajai cég V. ötéves terve 50 százalékos termelésnövelést ír elő. Ebben szerepel a gyár technikai korszerűsítése, s az is, hogy ter­mékeinek 1980-ban 30, 1981-ben pedig már 40 százalékát tőkés piacra exportálja. Am az említett okok miatt a vállalat termelése 1975-höz mérten 10 százalékkal csökkent. Ezt részben a belföldi piac kedvezőtlen alakulása, más­részt a gyártmányösszetétel mun­kaigényesebb termékek irányá­ban történő eltolódása (miközben a munkáslétszám a tervezettnél gyorsabban csökken) idézte elő. Az exporttal egyébként nincs gond, mert annak mértéke már az idén mintegy 20—30 százalék­kal haladja meg az 1980-ra elő­irányzott szintet. Az építők szakszervezetének megyei bizottsága előtt sok egyéb gond is feltárult. A vállalat meg­alakulása óta a szakemberek és szakmunkások sorát nevelte ki. Bérezési lehetőségei viszont a legrosszabbak a városban. Ezért elsősorban ezen igyekszik javíta­ni, miközben nem jut elegendő összeg a legjobb dolgozók jutal­mazására, az újítók díjazására. Nagy erőfeszítéseket tettek a mun­kavédelem javítására, s a balese­tek zöme nem is a gépeken, ha­nem a kéziszerszámokkal dolgo­zóknál és az anyagmozgató mun­kásoknál fordulnak elő. Abban reménykednek, hogy ha sor kerül a rekonstrukcióra. korszerű anyagmozgató gépeket szerezhet­nek majd be. Probléma van a szerelék- és anyagellátással is. Értékesítési nehézségek Csupán néhányat villantottunk fel a vállalat gondjai közül. A megyei bizottság azonban saját tapasztalataiból is kiindulva meg­hívta ülésére a Könnyűipari Mi­nisztérium Bútor- és Vegyesipa­ri Főosztályának képviselőjét is. Felszólalásából megtudhattuk, hogy a Bácska Bútoripari Vállalat fejlesztésihitel-kérelmét már jó­Piacok Európában Beszélgetés a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok lehetőségeiről A szakemberek többféleképpen értékelik a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok jelenét és jövőbeni lehetőségeit. Palán- kai Tibor közgazdász, egyetemi adjunktus például azt fejtette ki egy cikkében, hogy kontinensünkön a különböző társa­dalmi rendszerű országok kereskedelme húsz évvel marad el a lehetőségektől, annak ellenére, hogy a szocialista orszá­gok az utóbbi két évtizedben száz esztendő lemaradását hoz­ták be. Amikor interjút kértünk a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem fiatal rektorhe­lyettesétől, elsőként erre a megál­lapításra emlékeztettünk. — Ügy is fogalmazhatnék, hogy a kelet—nyugati gazdasági kap­csolatok abnormálisán kezdetle­gesek. Akkor, amikor a szocialis­ta országok a világ termelésének negyven százalékát adják, a két társadalmi rendszer közötti áru­csere a világkereskedelemnek csak három-négy százaléka. Ez az arány is mutatja, hogy meny­nyire elmarad a jelenlegi együtt­működés a tényleges lehetőségek­től. Nem lehetünk elégedettek exportunk szerkezetével sem, hi­szen a tőkés országok még min­dig szívesebben vásárolnak tő­lünk mezőgazdasági termékeket, nyersanyagokat, mint ipari cik­keket. Ez a helyzet pedig már csak azért is tarthatatlan, mert nem tükrözi a szocialista országok je­lenlegi gazdasági szerkezetét. Hátrányosan befolyásolja import­lehetőségeinket is, hiszen az ipar­cikkek ára gyorsabban nő, mint azoké a termékeké, amelyeket szívesen vesznek tőlünk. Márpe­dig mi is csak olyan arányban vásárolhatunk Nyugatról, amilyen mennyiségben és értékben el tud­juk adni termékeinket. — Egyes tőkés körök gyakran hangoztatják, hogy a kereskede­lem bővítéséhez csak nekünk fű­ződik érdekünk. Sőt, vannak, akik kifejezetten úgy vélekednek: a szocialista országok a nyugati technika segítségével meggyorsít­hatják fejlődésüket, s ezáltal na­gyobb vonzerőt jelenthetnek a tőkés országok polgárai számára. — Vannak ilyen vélemények. Hangoztatóik azonban nem veszik számításba, hogy a szocialista or­szágok fejlődését korlátozásokkal nem lehet megakadályozni. Nem közömbös az sem, hogy a nyuga­ti világon belül is rivalizálás fo­lyik Nyugat-Eurójpa, az Egyesült Államok és Japán között. Ezért aztán nincsenek beszerezhetetlen termékek, amit nem ad el az egyik tőkés ország, megvásárol­hatjuk a másiktól. Azzal például, hogy az Egyesült Államok kor­mányával megállapodtunk a leg­nagyobb kedvezmény kölcsönös alkalmazásában — tárgyalási po­zícióinkat is javítottuk más nyu­gati országokkal szemben. — A földrajzi közelség miatt azonban bizonyára az lenne a legpraktikusabb, ha itt Európá­ban alakulna ki igazán dinami­kus gazdasági együttműködés a különböző társadalmi rendszerű országok között. Ezt a célt szol­gálná a két gazdasági közösség közötti megállapodás is, amelyet viszont évek óta nem sikerül rea­lizálni. — A szocialista országok 1972- ben javasolták először a Közös Piacnak, hogy a gazdasági közös­ségek vegyék fel szervezetten is a kapcsolatot. Azóta több magas szintű tárgyalás zajlott le a két fél képviseiői között, a KGST-or- szágok számos kompromisszumra is hajlandóak voltak a megegye­zés érdekében — mindeddig azon­ban eredménytelenül. A megálla­podásnak persze olyan objektív akadályai is vannak, hogy köz­ben kirobbant — s még mindig tart — a tőkés világgazdaság vál­sága. Az általános recesszió csök­kentette a tőkés országok vásár­lási lehetőségeit, s helyzetükön úgy akarnak javítani, hogy pro­tekcionista intézkedéseket léptet­tek életbe. Ez a körülmény nem kedvezett a két gazdasági közös­ség közötti megállapodásnak sem. Persze a kapcsolatok szabályo­zatlansága ellenére a javaslat óta eltelt hat évben így is háromszo­rosára növekedett a kereskede­lem a KGST és a Közös Piac or­szágai között. Ez a tény is az együttműködés szükségességét bi­zonyítja. Meg kell említeni még azt is, hogy a szocialista orszá­gok megrendelései tették lehetővé jó néhány nyugati cég számára, hogy termelésüket szinten tart­sák — esetleg fejlesszék —, s ez­által enyhítsék a tőkés országok legfeszítőbb társadalmi gondját, a munkanélküliséget is. Éppen ez bizonyítja, hogy a kereskedelmi kapcsolatok építése nemcsak a szocialista országoknak, hanem a tőkés világnak is érdeke. A kelet­európai államok nagy felvevő piacot kínálnak, s a tőkés gaz­daság jelenlegi helyzetében ezt meg is kell becsülni. — Az utóbbi években a szocia­lista országok egyre inkább al­kalmazkodnak a kedvezőtlenebb piaci feltételekhez. Fokozatosan korszerűsítik termékszerkezetüket, s egy sor olyan termékkel jelen­tek, illetve jelennek meg eladó­ként, amelyek világszínvonalúak, és árban is versenyképesek. Vár­ható-e, hogy ennek eredménye­ként a jelenleginél is gyorsabb ütemben fejlődnek majd a kap­csolatok a különböző társadalmi rendszerű országok között? — Annak ellenére, hogy az utóbbi hat esztendőben három­szorosára növekedett a kereske­delmi forgalom, a hatvanas évek­kel összehasonlítva a növekedés üteme lelassult, s ez némi aggo­dalomra ad okot. A szocialista országok felgyorsult műszaki­technikai fejlődése viszont remél­hetőleg változtat majd ezen a helyzeten. Igazán gyümölcsöző együttműködés ugyanis csak ha­sonló szinten'levő gazdaságok kö­zött alakulhat ki. M. K.

Next

/
Thumbnails
Contents