Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-14 / 243. szám
OFI NÉPE • 1978. október 14. <9 NAPJAINK TÉMÁI A teljesítménybér BELÉNK IVÓDOTT sémák szerint a cím láttán azonnal a fizikai foglalkozásúakra, s azok keresetére kell gondolnunk. Miért a sémák sugallatta sematizmus? Könnyen meglehet, azért, mert a bérezési gyakorlat is eléggé uniformizált; ködbe vesző, már-már természet adta jognak látszik, ki dolgozik időbérben, s ki kapja javadalmazását a teljesítménye alapján. Annak ellenére, hogy nemzetközi tapasztalatok bizonyítják: a munkakörök javában kialakíthatók a teljesítménykövetelmények így adminisztratív, ügyviteli, műszaki feladatok ellátásánál is. HA A TELJESÍTMÉNYBÉR valóban a teljesítmény bére, akkor ösztönöz. A dolgozó munkája arányában számíthat a jövedelme emelkedésére vagy csökkenésére, a munkaadó pedig — végső soron a társadalom — remélheti a gazdaságosság javulását, mivel jobb a gépkiha&ználás, a munkaidő kitöltöttebb tényleges feladatvégzéssel stb. Van lét- jogosultsága az időbérnek is. Például az automatizált gyártósorok, megmunkáló berendezések felügyelete aligha bírálható el a személyes teljesítmény mércéjével. Mégis, a társadalmi érdekeltség, a munka társadalmi hatékonysága javítása azt követeli, hogy ahol lehetséges, ott minél többen dolgozzanak a teljesítménnyel összekötött jövedelemért; fizikai és nem fizikai munkakörökben egyaránt. Ami nem puszta elhatározások következménye, megbízható mércék kellenek hozzá. ELŐBBIEKKEL azt is kimondtuk, hogy a teljesítménybér nem szakítható el alkalmazása körülményeitől, a technológiától, az átvétel — a munkaelbírálás — feltételeitől, a szervezettség fokától stb. Éppen ezért a bérezésnek ez a formája mindig konkrét, valamire kell, hogy ösztönözzön; nagyabb mennyiségre, jobb minőségre, a fajlagos ráfordítások mérséklésére, esetenként időpontok betartására, s így tovább. Egyszerűbben: a bér abba az irányba tereljen, ami az adott munkahely sajátos adottságai közepette a legfontosabb. Természetesen ez csak akkor következik be, ha a bérformát jól választották meg. KÖZNAPI tapasztalataink, ismereteink szerint tudunk prémi- umos időbérről, időbérrel kombinált teljesítménybérről, darabbérről, csoportos elszámolású teljesítménybérről, egyösszegű utalványozásról. Ezek tovább tagolódhatnak — s lelni is rá példákat —, a darabbérnek van a termék minőségi osztályaival kombinált formája, ami tehát nem az egyszerű mennyiségi többre ösztönöz, igaz, e megoldást ma még ritkán alkalmazzák. Éppen ezért egy-egy munkahelyen nem általában létezik a teljesítmény bére, hanem annak ún. lineáris formája, degresszív, vagy progresz- szív változata. . Mit takarnak az idegen kifejezések? A lineáris teljesítménybér azt a gyakorlatot, amikor — az érzékeltetés kedvéért — a tíz százalékos teljesítménybővülést a bér ugyanilyen arányú növekedése követi. Egyszerű forma, köny- nyen nyomon követhető — a dolgozó részéről is — a jövedelemalakulás. A degresszív változat a teljesítmény meghatározott részét — felét, harmadát — ismeri csak el bérben, míg a progresszív ennek a fordítottját érvényesíti, a bér pluszban és mínuszban nagyobb mértékben változik, mint a teljesítmény. Mindegyik megoldásnak van létjogosultsága, így például a degresszív formának akkor, ha a minőség, a gazdaságosság vagy más hasonló munka- tényező fontosabb az egyszerű mennyiségi többletnél. AHHOZ, HOGY a bérezés ilyen formái jól érvényesüljenek, elérjék céljukat, megbízható munka- normák, teljesítménykövetelmények kellenek. Ezek kidolgozása nem egyszerű, de módszertana ismert. Mégis, a Munkaügyi Minisztérium elemzése szerint a munkanormáknak csak egyhar- rnada — területenként eltérő az arány — műszaki. A többi becsült és statisztikai norma, nem több, mint a bérezés segédeszköze, számítási metódus, s nem a tényleges teljesítmények hiteles mércéje. ENNEK TUDATÁBAN már tárgyilagosabban tudjuk értékelni azt a tényt, hogy 1977-ben a fizikai foglalkozásúak összesen ledolgozott munkaóráinak 58.2 százalékát számolták el teljesítménybérben. Ami kedvező — de szerény — változást mutat, mivel 1973—1975 között ez az arány 55—57 százalék körül ingadozott. Iparcsoportonként nagyok az eltérések, például az élelmiszer- iparban csak 48,2, míg a kohászatban 73,3, a textilruházati iparban. 78,7 százalék volt a szóban forgó arány. A tennivalók tehát nem csekélyek, s hogy menynyire nem azt az előbbieken túl az is érzékelteti: a nem fizikai munkakörben foglalkoztatottaknál oly csekély számban alkalmaznak ma még teljesítménybérezést, hogy az adat országos ösz- szesítésre nem is érdemes. M. O. ÓRIÁS ÓRÁK SZERVIZE KITÜNTETETT DOLGOZÓK Munkásból igazgató • A pályaudvarokon, utcákon, tereken elhelyezett nyilvános órákat a Posta alközponti üzem óraosztályán javítják és karbantartják. Budapest mintegy kétszáz elektromágneses szerkezetét havonta ellenőrzik. MODERN OBSZERVATÓRIUM KOPERNIKUSZ VÁROSÁBAN • Lengyelország legnagyobb és legmodernebb rádióteleszkópját a nagy lengyel csillagász, Kopernikusz városában, Torunban állították fel. A helyi csillagászati központban dolgozzák fel a szovjet hordozórakétával felbocsátott „Kopernikusz—500” mesterséges hold továbbította adatokat is. A műhold felszerelésének egy részét a toruni intézetben készítették el. A képen: a 15 méter átmérőjű mikrohullámú rádióteleszkóp látható. A betűk merész vágyat ébresztettek a serdülő fiúban: tisztviselővé szeretett volna kiemelkedni a nehéz paraszti sorból. Csakhogy akkor, a harmincas években módos gazdának kellett lenni ahhoz, hogy egy földműves taníttatni tudja a gyerekét. Pintér Mihályék négyen voltak testvérek, s a birtokuk nagysága nem állt arányban a család méreteivel. A tanítója tanácsa is hiábavaló volt. —, hogy tudniillik Miskát érdemes lenne felsőbb iskolába járatni —. semmi sem lett aiz egészből. — A kubikos talicskára számíthattam, az volt minden kilátásom — emlékezik az igazgató. — Ennek ellenére erősen elhatároztam, hogy ha a katonaidőm letöltőm, fordítok a sorsomon. 1941-ben bevonultam, megjártam a Don vidékét is. A fölszabadulás évében szereltem le. Akkor már nős voltam. A feleségem, az egyik katonabajtársam húga. Gyöngyösre való volt. Egy .ideig a falumban küszködtünk vele a mezőgazdaságban. Aztán negyvenhatban Gyöngyösre költöztünk. Óriási szerencsém volt, el .tudtam helyezkedni. Ipari munkás lettem, egy szeszfőzdében. Azelőtt nem is láttam főzdét. Teljesen véletlennek tekinthető, hogy ebben az iparban kötöttem ki. A gyakorlat, később a szakirodalom, majd az erjedésipari technikum elvégzése, és ismét a szakirodalom revén ismertem meg az iparunkat. Hagyományos értelemben vett szakmunkásképzés ma sincs a mi területünkön, de itt. az üdítőital-gyárban már képezünk szakembereket, mert nélkülük nem boldogulnánk. Pintér Mihályt, aki az Élelmiszeriipar Kiváló Dolgozója cím birtokosa — ez csak egyike számos kitüntetésének — sokan úgy ismerik Tiszakécskén, mint tősgyökeres helyi lakost. Nem csoda, hiszen már huszonhét esztendeje él a nagyközségben. Főzőmunkásból előbb mesterré léptették elő, Gyöngyösön Az államosítást még ott élte meg. Az ipairi üzemek köztulajdonba vételéből egyébként személy szerint is kivette részét a kommunista j^it megbízottjaként. 1948-ban párttanifolyamot végzett. Az MKP-ba a szakszervezetben végzett munkája alapján vették föl, 1946-ban. — Láttam, hogy a kapitalista társadalomban mit dolgozott egy szegény paraszt, vagy egy munkás, és mégsem tudott a családjának emberi életkörülményeket teremteni. Ez a tapasztalásom vitt a pártba, mely utat mutatott a jövő felé — beszél a munkásból lett igazgató a politikai orientálódásról. Tiszakécskére már az állami, Budapesti Likőripari Vállalat telepére helyezték, vezetőhelyettesnek 1051-ben. Az ötvenes évek emlékei közt előkerül, hogy az 1956-os ellenforradalom napjaiban Pintér Mihály ott dolgozott a munkahelyén. Több községbeli az ő telepükön talált menedéket az utánuk kutató ellenforra'dalmáirok elől. ötvennyolcban átszervezés kezdődött a vállalatnál Ennék során bővítették a kécskei telepet, nőtt a termelés. A telepvezetői posztot 1969-ben vette át • Pintér Mihály az üzemben. (Tóth Sándor felvétele.) a mai gyárigazgató. Huszonöt évig ott lakott családjával az üzem területén. Mindennapos volt, hogy még az ebédjét sem .tudta megenni anélkül, hogy valami problémával föl ne keltették volna az asztaltól A kis szeszfőzde üdítő- és szeszesital-gyárrá fejlesztését a hetvenes évek elején határozta el a vállalat. A régi, talicskás anyagmozgatástól mór mesz- Síze jártak, de azért az üzem korszerű, automatizált gyárrá fejlesztése szinte kivihetetlen tervnek tűnt. Mégis megvalósult. Pintér Mihály feladatai egyik napról a másikra megsokszorozódtak. — örültem a bizalomnak, hogy a vállalat vezető! alkalmasnak találtak a kibővített profilú, gyárr# fejlődő egység vezetésére. Sokat törtem a fejem a fejlesztés feladatain, terveztem, kerestem a megoldásokat, fontolgattam a döntéseket. Szerencsére a családom megértéssel segített. Amikor látták otthon, hogy dolgozom, kérés nélkül „észrevétlenné”, váltak a lakásban. Ma óránként tizenkétezer palack üdítő italt készítenek a gyár automata berendezései. A következő ötéves tervben várható, hogy növelik a kapacitást, mert az ország déli részének ellátásán kívül be kell segíteni a főváros szórajának csillapításába is. Pintér Mihály elégedett ember. Büszkén beszél róla, hogy a gyáruk történetének első két évében, tavaly és azelőtt elsők lettek a vállalaton belüli munkaversenyben. Tíz szocialista brigádjuk van. Az igazgató ismert ember Tiszakécskén,. Ez nem csák a gazdaságii vezetői, hanem a közéleti szereplésének is köszönhető. Az első választás óta tanácstag S.Z egyik körzetben. A párthoz és a vállalathoz való több évtizedes hűsége révén igazgatóvá lett munkás egyszerű, közvetlen ember. Hangsúlyozza, hogy egy vezető egymagában, a munkatársai és a mozgalmi szervek nélkül kevés a kollektív feladatok megoldásának irányításához, ötvennyolc éves. — Jó neked — idézi ismerőseit. — Ha nyugdíjas leszel, csak ránézel majd erre a szép gyárra, és mindig jó érzés tölt el, hogy sok munkád fekszik benne. A. Tóth Sándor — A gyerekkori olvasási szenvedélyem és a tudásszomjam hozott el Mindszentről, a szülőfalumból meg a földtől is — vallja Pintér Mihály, a tiszakécskei üdítő- és szeszesital-gyár igazgatója. — Édesanyám sokszor elmesélte — ő jobban emlékszik a viselt dolgaimra, mint én —, hogy amikor apámmal hazamentünk a mezőről, nem segítettem neki kifogni a lovat, hanem leugrottam a kocsiról, és már iszkoltam be a házba olvasni. Sok pironga- tást kaptam a könyvekért. PASSZÍVUM ÉS CSIRKEGYÁR Rendszerek exportja A pályaválasztási hetekre készülnek A Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyárában is nagy gondot fordítanak a szakmunkás-utánpótlásra. Az. hogy ez a tevékenység nem mindig jár teljes sikerrel, nem az illetékeseken múlik. — Most, szeptemberben, sajnos nem indult új első osztály — mondja Kovács Gábor, a gyár oktatási előadója. — A fiatalok közül egy sem választotta a műanyag-feldolgozó szakmát. Könnyen lehet, hogy nem volt elég alapos a szákma megismertetésével kapcsolatos propaganda- munkánk, ezért most új módszerekkel kísérletezünk. A Megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet városunk üzemeivel együtt szakköröket szervez az általános Iskola diákjai részére. A szervezés eddigi eredményeként már elmondhatom, hogy a jövő, héten kezdődő foglalkozásokra mintegy 15—20 kislány jelentkezett. A diákok minden második héten három-három órát töltenek a gyárunkban és előre kidolgozott tematika szerint ismerkednek meg szakembereink irányítása mellett, a műanyag-feldolgozó szakmával. A szakkör jelmondata — az alapanyagtól a készáruig — ki is fejezi a céljainkat. A pályaválasztási hetekre különben gondosan kidolgozott terv szerint készülünk. A helybeli papírbolt kirakatában gyárunk tevékenységét bemutató tablót helyezünk el néhány készáruval egyetemben. Gyárunk üzemi lapja, a Műanyag külön kiadványban ad részletes tájékoztatókat a szakmáról, a Megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet kiadványában pedig öt oldalnyi helyet kaptunk. Az üzemi lapunkból bőven juttattunk a város és a környező községiek általános iskoláiba is. A gyár pályaválasztási bizottságának [tizenkilenc tagja novemberben és decemberben rendszeresen részt vesz az általános iskolák osztályfőnöki óráin, valamint a szülői értekezleteken. Bízunk abban, hogy a diákok alaposan megismerik dolgozóink tevékenységét és kedvet kapnak a szakmához. A továbbiakban elmondta Kovács Gábor, hogy a szakmunkás- utánpótlás gondjait jelentősen enyhíti az 1974-ben kezdődött felnőttoktatás. Azóta már ötvennyolcán szerezték meg a szakmunkás-bizonyítványt és élvezik ennek hasznát, Uűetve a korábbinál jóval magasabb keresetet. A felnőttoktatás külön érdekessége, hogy az új szakmunkások közül jelenleg 17-en tanulnak tovább a dolgozók szakközépiskolájában. A tájékoztató után ellátogattunk a gyár jól felszerelt tanműhelyébe, ahol Fülöp Antalné szakoktató a másod- és harmadéves ipari .tanulókkal foglalkozott. — Fülöpné is segédmunkásként került valamikor a gyárba — mutatja be a szakoktatót Kovács Gábor. — Akkor még nem volt üzemi szakmunkásképzés, így a Gépipari Technikumban kellett tanulni a munkája mellett. Amikor megszerezte az érettségi bizonyítvány 1074-ben, hozzálátott a műanyag-feldolgozó szakmai képesítés megszerzéséhez. Nagy szeretettel és szakmailag alaposan felkészülve foglalkozik a jövendő szakmunkásokkal. O. L. (2.) Gazdaságunk nagy lehetőségeinek határát jelzik az előző írásban emlegetett komplex rendszerek. Ha megvizsgáljuk őket, kiderül: ezek összetett, szellemi munkát, kutatási eredményeket, találmányokat, licenceket, fejlesztési tapasztalatokat rejtenek, know-how-t magában foglaló gyártmány családokat.. Olyanokat, amelyekben a magyar mérnökök, tervezők szakismerete párosul a munkáséval és ily módon az átlagosnál jóval nagyobb additív, azaz hozzáadott értéket képviselnek — s ennek megfelelően nagyobb versenyképességük, s jó áron találhatnak vevőre külföldön. Ismert példák közül talán elegendő a Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinát közel-keleti rendszerexportját említeni, vagy egészségügyi és oktatási eszközök komplett szállítását idézni. A bábolnaiak, összefogva külföldi partnerekkel, tojás- és csirkegyárat adtak el Irakban, majd egyedül Szíriában. Hasonló nyomon Jár a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat, amely magyar termelőket, Intézeteket, gazdaságokat tömörítve feldolgozósorokat exportált közel-keleti, európai vevőknek, egyebek mellett a Szovjetuniónak. Hasonló vállalkozásban áll az AGROBER irodája Trónban stb. Ide sorolhatjuk az Egyesült Izzó üzletelt, amelynek keretében lámpagyárakat ad el külföldön, elsősorban fejlődő országokban. A legtöbb Ilyen, egyébként tekintélyes dollárbevételt eredményező üzlet közös vonósa. hogy a magyar szállítók többé-kevésbé kulcsra készen, sőt betanítással és bejáratással „terméket a kézben” adják át a komnlett berendezéseket. Érdemes megjegyezni: mindez hallatlanul nagy erőfeszítést követel a külkereskedelmi tárgyalások lebonyolításától kezdve egészen az átadásig. Valamennyi fázisban olyan többletre van szükség a hazai szakemberektől. amelyeket csak minden tudásuk, lehetőségük „össze- szedésével” tudnak megteremteni. Nem mindenben felel meg ugyanis a hazai háttér az efféle bonyolult, több Iparág, sőt nemegyszer szellemi háttér bekapcsolását és zavartalan együttműködését igénylő vállalkozásoknak. Gondoljuk meg: egy kórház szállításánál, túl a műszereken, gondoskodni szükséges az orvoslás — a megrendelés helyén — legmegfelelőbb módszereinek biztosításáról, a gyógyszerekről, a helyi szakemberek képzéséről, az adott megrendelő ország egészségügyi előírásainak kielégítéséről S ha, tételezzük fel, mindez könnyen sikerül is, akkor következnek az újabb nehézségek: kik menjenek betanítani a csak szuahéliul beszélő ápoló személyzetet, hogyan lássák el őket a műszerek pontos használati utasításával? Csupán idéztünk néhány természetes feladatot, s máris kiderül: az említett rendszerexport olyan hazai hátteret igényel — s nemcsak Iparit! — amelynek létezése — kifejlesztése alapfeltétel ma már. Hogy ez miként lehetséges? — úgy, hogy a merev ágazati szemléletet föloldva, a gazdaság érdekeltségi-irányítási rendszerét is a gyártmányok, az együttműködés javítása érdekében átalakítjuk: Nehéz ugyanis úgy mezőgazdasági termelési rendszert kifejleszteni, hogy az kizárólag a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium magánügye legyen, hiszen a „legegyszerűbb” csirkegyárak is bonyolult műszerek sokaságát (illetékesség: Kohó- és Gépipari Minisztérium) megfelelő nyelvtudású szakembereket és kiadványokat igényelnek a külkereskedelmi tárgyalástól a betanításig (Oktatási Minisztérium, Könnyűipari Minisztérium — nyomdaipar), hogy a szállítás ma már mind nehezebb problémáját ne is említsük. És nem szükséges bizonyítani: az iyen vállalkozás érdekében megfelelően rugalmas pénzügyi szabályozásra, a tervezők, a háttéripar kiváló koncepciójára szintén múlhatatlanul szükség van. M. I. • Fttlöp Antoine tantermi foglalkozást tart a másodéveseknek. A táblánál Tarjányi Zsuzsa. (Opauszky László felvételei.) • Tímár Anna harmadéves tanuló most még a tanműhelyben dolgozik, de a félév befejezése után már teljesítménybérért bizonyíthatja tudását valamelyik műhelyben.
