Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-13 / 242. szám
1978. október 13. • PETŐFI NÉPE A MÚZEUMBARÁTOK KEDVÉRE Nem tudom kinek az ötlete volt, hogy legyen évente múzeumi hónap; de akárki is találta ki ezt a nagyszerű kezdeményezést, csakis elismerést, dicséretet érdemel. Ugyanis rendkívül jó alkalom ez az ismétlődő rendezvénysorozat arra, hogy sokakat megmozgasson a múzeumi mozgalom ügyének. Am gyorsan felvetődik a kérdés: mi is tulajdonképpen a ,,múzeumi mozgalom"? Az, ami nemcsak a muzeológusok, nem csupán a szakemberek ügye-dolga, hanem az a legjobb értelemben vett kampány, amelynek segítségével képesek vagyunk gazdagítani közművelődésünk egészét. Méghozzá nem is kevés eredménnyel. A múzeumi hónap, egy heteken keresztül tartó, előre megtervezettmegszervezett rendezvénysorozat, amelynek <keretében közkinccsé tehetjük nemzeti értékeinket, hagyományainkat, művelődéstörténeti emlékeinket. S ami nagyon fontos: már a tizenhetedik alkalommal kerül sor a lebonyolításra. Vagyis: már csaknem két évtizede, hogy ennek a módszernek, bevált gyakorlatnak a segítségével akarunk hatni széles körben a művelődni vágyó emberekre. Azokra, akik a múlt történései, értékei iránt érdeklődnek. Kezdetben — jól emlékszünk még rá — arról volt szó, hogy a múzeumi — régészeti, néprajzi, stb. — témákra, területekre igyekszünk a figyelmet ráirányítani. Ez az alapvetően helyes törekvés a későbbiek során azzal is bővült, hogy a rendezők, a szervezők célul tűzték ki a műemlékvédelem megjavítását. Azt, hogy a műemlékeket és műemléki jellegű alkotásokait állandó törődéssel, gondoskodással a legjobban és a lehető legeredményesebben védjük, állagukat javítsuk. S hogy ez mennyire nem csupán óhaj, elvont elképzelés, azt többek között az is mutatja, hogy Baján a Inapokban adták át a megszépített, korszerűen átalakított — műemlék — görögkeleti templomot. A Sugovica-parti város szépet szerető közönsége tehát ezentúl még inkább adózhat a szellemet és lelket gazdagító művelődési törekvéseknek. Ugyanez mondható el iKalocsa, Szalkszentmárton, Kiskörös, Kecskemét, Tiszakécske és imás helységekről is. Üj vonása az idei múzeumi hónap programsorozatának szerte az országban, hogy ma már nem csupán állandó és időszakos kiállítások állnak a közönség rendelkezésére, hanem sok egyéb rendezvény is. Kutatók, tudósok, művészettörténészek és más szakemberek találkoznak sok helyütt a múzeumbarátokkal; tárlatvezetéseket tartanak; csoportos látogatásokat szerveznek a szocialista brigádok tagjai és az iskolások részére; előkészítenek különféle gyermekfeldolgozásokat; árusításokkal egybekötött tárlatokkal kedveskednek a nézőknek, a szép művek kedvelőinek stb. Alig lehetne felsorolni, hogy mi mindennel próbálnak a közművelődési szakemberek a múzeumbarátok kedvében járni. Egyes helyeken nem fogynak ki a kísérletező kedvükből; állandóan arra törekszenek, hogy újabb és újabb kellemes meglepetéssel szolgáljanak a látogatóknak. Azt jelenti többek között mindez így együtt, hogy ma már a múzeumi hónap nem csak múzeumokat érintő téma, hanem a legjobb értelemben vett közművelődés. V. M. A klubtagok segítenek a gyűjtőmunkában is A honismereti munkában előrelépést jelentett a klubmozgalom kialakulása, mert lehetővé tette a kollektív helytörténeti kutatást és ismeretterjesztést. E tekintetben úttörő szerepet vállalt Kiskunfélegyháza. A város honismereti klubja ugyanis tizenegy éve működik, s megszervezése Mezősy Károlynak, a Kiskun Múzeum akkori igazgatójának, Fekete János helytörténésznek, Czinege Gábor és Bense György tanároknak a nevéhez fűződik. A klub a városi művelődési központé, foglalkozásait viszont b Kiskun Múzeumban, olykor a városi könyvtárban tartja. Fazekas István múzeumigazgató szerint — aki egyben a klubot is vezeti — a múzeum és a közönség kapcsolatának ez a legfőbb fóruma. Rendezvényei kezdetben a különböző évfordulókhoz kötőditek, később alakult ki a rendszeres havonkénti program. Az előadások gyakran egy-egy új kiállítással összefüggő témákról szóltak. Üjabban helytörténeti könyvek szerzőit is meghívják műveik ismertetésére. Az idén többek között Bálint Sándor „Szegediek Bács-Kiskun megye homokján” című könyvét ismertette, Tálasi István professzor, akadémikus a Kiskunság című kötetéről tartott ankétot, Dorogi Márton püspökladányi néprajzkutató pedig a magyar szűr- és szűcs- hímzésekrőt írt. könyvéről beszélt a félegyháziaknak. Jövőre, a Móra-centenárium évében több előadás hangzik majd el az íróról. Az év elejére tervezik a „Móra Ferenc Felsőlövőn" című előadást. Erre Galambos I. Ferenc ottani gimnáziumi tanárt kérik fel. Fazekas Istvánnak az író parasztábrázolásáról írt tanulmánya újabb klubtéma lesz, Fekete János helytörténész pedig a kiskunfélegyházi Móra- társaság érdekes történetét ismerteti. Készülnek az 1980-ban esedékes Kiskun 'Napokra: a tájat kutató neves történészek, nyelvészek, régészek tartanak majd további előadásokat. Segítenek a klubtagok a gyűjtőmunkában is. Felhívják a figyelmet egy-egy értékes régészeti, néprajzi tárgyra, s maguk is gyűjtenek a múzeum számára. Selb Antal nyugdíjas pedagógus például az iskolán kívüli népművelés félegyházi történetéről szóló könyvet adott át a múzeumnak. Tóth Miklós Falu Tamás költő emlékeinek az összegyűjtését szorgalmazza. Soós József, ugyancsak nyugdíjas pedagógus, több értékes tárgyat vitt a múzeumba. Feren- esik János édesapjának 1901. évi érettségi tablója, valamint a világhírű karmester félegyházi kapcsolatait idéző fotók a legértékesebb helytörténeti emlékek közé tartoznak. * Kiskunfélegyházán a honisme- reti-helytönténetl mozgalom tovább szélesedik. Szeptembertől kezdve általános iskolai klubnak is helyt ad a múzeum. A legfiatalabb helytörjténészek ugyancsak havonként, tartják összejövetelei- kiet. Segítik őket a felnőttek Is. R. M Járnak-e múzeumba a fiatalok? Manapság egyre többet hallani arról, hogy — a tárgyi és a szellemi értékeket őrző-gyarapító-fel- dolgozó tudományos feladatai mellett — egyre nő múzeumainiknak a közművelő szerepe is. Ilyen szempontból pedig különösen fontos kérdés, hogy milyen a múzeumok és a közönség kapcsolata? Ezen. belül is: vajon járnak-e múzeumba a fiatalok? — Én nem járok — vágja rá a kérdésre a feleletet Böbék Mária, aki utolsó éves szakmunkástanuló Kiskőrösön^. Néhány kérdés után kiderül, hogy egyszer-egyszer csak megforduLt ő is ilyen helyen. — Kaskantyún jártam általános iskolába, és onnan egyszer — azt hiszem, ötödikes voltam akkor — bejöttünk ide Kiskőrösre, megnéztük a Petőfi- házat. — Mire emlékszik? — Láttam a híres tulipános ládát és egy hatalmas pipát is. Nagyom emlékszem a konyhára, ahol még nyitott tűzhelyen főztek. A tűzhely körül teljesen fekete volt a fal a rárakódott füsttől, koromtól. — Tegyük fel, hogy a szakmunkásképző intézet tanulói a fővárosiba látogatnák, akad néhány üres órájuk, el is mennének valamelyik múzeumba, de nem tudják eldönteni, hogy melyikbe. Mit javasolna? — Hogy azt a múzeumot nézzük meg, amelyikben a koronázási ékszereket őrzik. A televízióban már mutatták, de szeretném a saját szememmel is látni őket. Bene János villanyszerelő szintén egyetlen esetre emlékezik, amikor a kérdést felteszem neki: — Van ennek már néhány éve, mert akkor még a BRG-ben dolgoztam. A brigád egy hetet töltött a jugoszláv tengerparton, és Belgrádiban megnéztünk egy hadtörténeti múzeumot. Fényképeket is készítettem, szívesen megmutatom. Nem valami jó, ment elromlott a gépemen a zárszerkezet, de azért ki lehet venni róluk, hogy mit ábrázolnak. Ezek itt például régi mozsárágyúk. — Kecskeméten nem ment még el soha egyik múzeumba sem? .*;» . a, — r..,,;»;;;.;; ;.*«« — Nem Nincs rá idő. Most az „Edzett Ifjúságért” mozgalmat csináljuk, ha van egy kis szabad időnk, inkább focizni megyünk. — Néhány nappal ezelőtt voltam éppen a Nemzeti Múzeumban a szüleimmel; a koronázási ékszereket néztük meg — mondja Koczkás Istiián, negyedikes gimnáziumi tanuló. — 'Más volt mint a teiev'Vóban ? — Hát. saját szemmel látni valamit mindig más, de én nem most láttám e’őször. Tavasszal volt fenn az osztály az Operaházban; megnéztük a Carment. Akikor volt. néhány óránk, és az osztályfőnöknőnk felvetette, hogy menjünk el, nézzük meg a koronát. — A szüleivel gyakran utaznak fel Budapestre? — Évente négy-öt alkalommal. — Múzeumot, is néznek mindig? — A legtöbbször. — Melyikben időzik a legszívesebben? — A Hadtörténeti Múzeumban. Szeretem a régi fegyvereket. — Kec-keméten? — A Katona József Múzeumban is gyakran megfordulóik. Néhány hónappal ezelőtt a hazánkban élő állatfajtákat mutatta be egy időszaki kiállítás, azt is láttam. — Megítélése szerint mit köszönhet a múzeumoknak? — Nehéz ezt megfogalmazni. Az ember többet tud a világról, saját magáról. Megtanulja becsülni mások tudását, szorgalmát és művészetét, ahogy a sok kiállított értéket szemléli. És a szépérzéke is formálódik az embernek... Gondolkodom Koczkás István szavain, s felidézem a korábbi beszélgetéseket is: jó lenne, ha mindenkinek volna legalább egy olyan osztályfőnöke — s persze, olyan szülei —, mint ennek a gimnazista fiúnak... K. J. A hangulatok emlékháza A szalkszentmártonl Petőfi-ház a megye talán leghangulatosabb múzeuma. Hozzá foghatót egyetlenegyet ismerek, a költő kiskőrösi szülőházát, amely ugyancsak sajátos színfolt a XX. századi városi környezetben. De ott csupán két helyiség; a szoba és a konyha berendezése kelti életre az. egykori eredeti környezetet. Sok látogató menne még tovább, de a szuggesztiv hangulatnak vége szakad. A belső szobában már múzeumi tárlók sorakoznak és az udvar is inkább hasonlít parkhoz immár, amióta megnyílt a szomszédos irodalmi kiállítás, és ennek következtében félig átjáró lett. Ezzel szemben Szalksz.entmár- tonban a kőfallal bekerített udvar. a hatalmasnak tetsző kocsiszín, a belső szobák, a pince, vagy a mészárszék egységes hangulatot sugallnak: a látogatók úgy iár- nak-kelnek szobáról szobára, hogy bennük összerakódik a sok-sok apró mozaik valamiféle egésszé. □ □ □ Persze elképzelhető az is, hogy azért sincsen sok ember, ki ellenérvekkel hozakodna elő, mert kevesen ismerik a szatkszentmárto- ni múzeumot. Hogy miért? Talán -.azért : is, „.mert főközlekedési út nem vezet át a községen, s a Baja vagy Kalocsa irányába haladó autósok figyelmét egyetlen tábla sem hívja fel az országúton. így azután kevesen teszik meg a gépkocsival oly csekély másfél kilométeres kitérőt az emlékház meglátogatására. Illetve — mert hogy ilyenek azért egyre nagyobb számban akadnak —, csak azok lépik ál a múzeum kapuját, akik már eleve tudftak, vagy hallottak róla, □ □ □ Mert lassan-lassan, de terjed a híre ennek a furcsa szépségű, tájházat és múzeumot egyesítő épületnek, amely úgy „intézmény”, hogy az udvaron le lehet heve- redni a dús gyepre, és el lehet gondolkozni, miilyen hangulatok ringathatták a költőt a „Felhők” ciklus furcsa, filozofikus és modern hangvételű verseinek megírásakor, vagy arról: hogyan is éltek itt egykor azxireg Petrovi- csék, a bérlők, s milyen volt a ház, amikor még sürgés-forgás verte fel a fogadó és mészárszék helyiségeinek csendjét. Tavaly egész nyáron már másodízben szállták meg a községet a filmesek, akiket feltehetően ez a hangulat is megragadott, hiszen Gazdag Gyula: Kétfenekű dob című filmje is sok részletét örökítette meg Petrovicsék egykori lakóházának. Matics Károly né, Balázs Julianna a ház és a termek őre, a készséges kalauz és helytörténeti ismeretterjesztő büszkén mondja el: • Az egykori fogadó és Mészárszék az udvar felit • Korabeli bútorokkal rendezték be az egykori bérlők, Petrovicsék lakószobáját. szerepelt is a filmben csakúgy, mint a község soík más lakója. □ □ □ Meg azt is mondja: sok betévedt látogató csodálkozik el azon. miért nincs nagyobb hírvérése; á ' szalkszentmártonl Pétőfi-háznak. És hozzá is teszi: pedig megérné, hiszen az épület a község szeme- iénye. Az évek során fejlődik, egyre gazdagodik. Az egykori bérlők szobájában „megtelepedett” múzeumvezetői irodát a múlt nyáron kiköltöztették. A községben összegyűjtött, illetve vásárolt korabeli bútorokkal szépen be is rendezték a helyiséget. Most tehát eggyel több szoba áraszt eredeti hangulatot: így a költőé, ahol a verseit írta, a szülőké, a tágas konyha és a mészárszék is. Kinn a kocsibeálló, az öreg szekerekkel ugyancsak a múlt századot idézi. A vendégszobák helyén létesített irodalmi múzeum látnivalói pedig kortörténeti dokumentumok. így olvad össze egységes mondanivalót és élményt sugárzó egésszé a helytörténet és a tu• A kicsiny szoba, amelyben a halhatatlan költő, Petőfi Sándor lakott. • A mészáros mesterember múlt századbeli eszközei. domány, a kort életre keltő, megjelenítő, illetve dokumentáló anyag. És ad egységes, maradandó élményt. Kép és szöveg: Pavlovits Miklós • özvegy Gubányi Imréné: Ballada. Egy kevéssé ismert világról tudósít a naiv művészek tárlata Már lassan hagyománnyá válik, hogy a kecskeméti Naiv Művészek Múzeumában nemcsak az állandó kiállítás gazdag, változatos és viszonylag gyakran felfrissített anyagát tekinthetik meg az érdeklődők. Az épület hátsó szárnyrészében berendezett helyiségekben évente több alkalommal is újabb és újabb alkotókkal, felfedezettekkel ismerkedhet meg a közönség. Jelenleg a homokmégyi özvegy Gubányi Imréné képei és Orbán István fafaragó szobrai láthatók az alkalmi kiállításon. Mindkettőjük neve ismerős már Bács- Kiskun megyében. özvegy Gubányi Imréné a Kalocsa környéki pingáló asszonyok színeit, formaelemeit viszi varázslatos hangulatú festményeire. Néprajzilag is hiteles képei az élet ellesett pillanatait ábrázolják, kendertörést, temetésit, aratást, locsolást vagy majálist elevenítenek meg megkapó, üde éleslátással. Orbán István a megyéhez sok szállal kötődő, változatos életutat bejárt fafaragó sem első alkalommal állít ki Kecskeméten. Parasztemberei, hajlott hátú zsellérei, sudár fiatal lányai, vagy a képzelet szülte groteszk figurák: papok, rendőrök, postások és apácák különös és egyéni szemléletéről tanúskodnak. A naiv művészek kecskeméti múzeuma eleven, élő múzeum. Egy viszonylag kevéssé ismert és kevéssé népszerűsített világról, az egyszerű emberek ábrázolókészségéről, illetve művészetéről tudósit. A múltból és a jelenből, a színek és a formák egyetemes, nemzetközi nyelvén. Orbán István: Néptánccsoport. (Fotó: Krisch Béla.) \
