Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-31 / 257. szám

1978. október 31. • PETŐFI NÉPE • 3

SZÁZHARMINCÖT EMELET — FALUKUTATÁS

Az építész álmában is tervez

Szárharmincöt emeletes épület, s mellette az elegáns, jó megjelenésű tervező, az építész. Elkészült a felhőkarcoló, s ő felveszi érte a nagy pénzt, amiből berendezheti saját — nyilván magának tervezett — szerény kis luxusvilláját, ezután legújabb sportkocsijával elszáguld a legelegánsabb nyaralóhelyre — természetesen a legcsinosabb hölggyel —, s ott kipihenheti a fáradtságot és erőt gyűjthet az újabb, immár száznegyven emeletes toronyház tervezéséhez. Mennyire álombéli és mennyire hamis ilyennek lefesteni a tervezőket!

A Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat fiataljai, pontosabban közülük is az a négy tervező — Albrecht László, Lemhényi Attila, Pulai Éva és Várkonyi Péter — akivel beszélgettem, rögtön tiltakoznának, ha ezt hallanák.

IÍgy készül a ház, mint a furulya

A mi fiatal építész-tervezőink nem terveznek felhőkarcolókat, de egyebek között olyan vállalkozásba kezdtek, aminek fontossága vetekszik egy-egy magasház építésével. A Bács-Kiskun falvaiban, külterületein található, még feltáratlan népi építészeti alkotásokat térképezik fel és veszik lajstromba. De mit is jelent az, hogy népi építészet?

— Az öreg pafasztbácsi gondol egyet, és kiifarag egy furulyát. A másik mást gondol, és megépít magának egy házat — jellemzi a népi építészetet egy hasonlattal Albrecht László. — A parasztbácsi látta, hogy mit épít a falusi építőmester, aki pedig a városi házakat másolta, így jött létre például a paraszt- barokk építészet, melyben a barokk formavilága, stílusjegyei nagyon leegyszerűsítve, de megtalálhatók a parasztházakon.

— Ezekhez a formajegyekhez járul még az épület szerkezete, a kémény kialakítása és a sajátos építésmód — egészíti ki Várkonyi Péter. — A felmérendő házak, tanyák közül jó néhány pusztulófélben van. Egyre ellha- nyagoltabbak, sok pedig már lakatlan, A három éve kezdődött munkának az a célja, hogy — ha az épületeket nem is —, de az emlékeket felkeresse, számba vegye és a dokumentumokat megőrizze.

Az Országos Műemléki Felügyelőségnek nagyon kevés anyaga van megyénkről — tudom meg Lemhényi Attilától. — Éppen ezért néprajzi, kultúrtörténeti szempontból egyaránt fontos ezeknek az épületeknek a megismerése. Az OMF útmutatásával és előírásaik — méghozzá igen precíz előírások — szerint történik a felmérés.

— Ha munka közben olyan népi építészeti emlékre bukkanunk, amely valami „kincset” rejt magában, akkor — ha lehetséges és megrendelő is akad —, a stílus megváltoztatása nélkül valami „funkciót adunk az épületnek”, azaz mondjuk átalakítjuk vadászházzá — szól közbe Albrecht László.

Addig azonban hosszú idő eltelik, míg egy korábban ismeretlen házhoz eljut a felmérést végző csoport. Nézzük csak meg ezt az utat! Az előzetes levelezés során a községek tanácselnökei és plébánosai megírták a náluk található és érdemesnek tartott épületek címét. Ezután a tényleges adatgyűjtés következett. Vázlatos felmérés készült a bejelentett házakról, majd ebből válogattak. Az igazi értékeket újra fölkeresték és alapos, rajzókkal, fotókkal, leírással ellátott dokumentációt készítettek. Az az elképzelésük, hogy egy kis füzetben megjelentetik az eddig összegyűjtött és leltárba foglalt értékes anyagokat.

Hatszázezer - ingyen

Más jellegű, mondjuk így — fizetett társadalmi munka —, amikor olyan megbízást vállalnak él, ami a vállalatnak nem kifizetődő, nincs rá kapacitása. Ezt szintén munkaidő után végzik, ám a bevétel 30 százalékát a KISZ-szervezet megkapja.

Ez a rengeteg időt elfoglaló kutatás azonban nem az egyedüli, amit a tervezővállalat fiataljai KISZ-munkaként végeznek. Olyan munkákat is vállaltak, amelyeknek — túl azon, hogy a megrendelőnek egy fillérjébe sem kerül — másik jellemzője, hogy nagyon gyorsan elkészülnek. Felsorolni is sok lenne, hogy kinek, milyen új épületet, átalakítást terveztek, de álljon itt viszonyításul az az összeg, a 600 ezer forint, ameny- nyifoe ezek a tervek kerültek volna, ha fizetni kell. Kimondott céljuk, hogy elsősorban gyermekintézmények tervezését végzik társadalmi munkában.

— Itt ki kell emelni a KISZ- esek mozgósító tevékenységét — mondja Pulai Éva —, mert a munkákban nemcsak KISZ-tagok és nemcsak fiatalok vesznek részt.

— Nálunk a 40 évesek is fiatalnak számítanak, és vannak fiatal idősebbek is, akiknek tapasztalatára, szaktudására nagy szükség van a tervezésben — vág közbe Várkonyi Péter.

„Hobbiból dolgozunk!”

Azok, akik ennyi társadalmi munkát végeznek, ennyi időt áldoznak vállalásaik teljesítésére, mint a tervezővállaliat fiataljai, minden bizonnyal szívesen, kedvvel dolgoznak. Mégis megkérdezem, hogy milyen lehetőség van az alkotásra, a változatos munkára, s hogy érzik magukat az építészek, mint építészek?

— Hobbiból dolgozunk! Ezt nem úgy kell érteni, hogy ha van kedvünk, csak akkor megy

• ...,,a másik gondol egyet és felépít egy házat”,— s íme a tanya hatvan év eltelte után. (Pásztor Zoltán felvételei)

a munka, hanem érdekel bennünket az, amit csinálunk, így nem sajnáljuk a sok időt, energiát.

— Az azonban tény, hogy a tervezővállalatoknál kevesebb a fizetés, mint másutt, ahol mérnököket foglalkoztatnak. Nemegyszer hívtak minket is több fizetést ígérve.

— Itt jó kollektívában, szakmailag jól felkészült emberek között dolgozhatunk, ami nem mellékes.

— Viszont keményen kell dolgozni! És a munkaidő lejárta után se hagyhatjuk abba a tervezést, hiszen a gondolat állandóan ott motoszkál az ember agyában. Az egy kicsit kellemetlen ugyan, amikor álmában is tervez az építész, de ha megvan a vezérfonal és gondolatban ösz- szeáíll az épület, akkor már minden sínen van.

— A vállalat is támogatja, ösztönzi a továbbtanulókat, és itt a munkatársak szívesen és hasznosan tudnak segíteni.

— Ennek a munkának a szépsége az alkotás. A megálmodott, majd megvalósult tervek, az elkészült gyár, bölcsőde, úszómedence látványa — hogy már nemcsak a rajzasztalon, hanem a valóságban is ott áll előttem —, nagyon jó érzés.

A beszélgetés végén már egymás szavába vágva, egymást kiegészítve mondta mindenki a véleményét. így aztán nem is győztem lejegyezni, hogy melyik mondatot kitől hallottam. De nem is lényeges. Ennél sokkal fontosabb, hogy nem a százötven emeletes álmokat kergető, hanem a mai valóságot reálisan felmérő fiatalokat ismertem meg. * Váczi Tamás

• Biztonságban kelnek át a gyalogátkelőhelyen a pajtások.

kerékpár-vizsgára való felkészítését.

A pajtásoknak ezen a reggelen is segített a közlekedés irányításában Borbély Imre rendőr százados és a tíz tagot számláló úttörő közlekedési őrs vezetője, Juhász László tanár.

— Hetek óta — mondta a rendőr százados — minden nap egy órát itt vagyok, s havonta tartok a gyerekeknek előadást a közlekedésrendészeti ismeretekből.. A pajtásoknak a megyei közlekedésbiztonsági tanácstól sikerült felszerelést szerezni, amire nagyon büszkék. Az irányítás is szabályos már, gyorsan tanulnak a gyerekek, szívesen foglalkozom velük.

Holló Tibor, a VII. B. osztály tanulója, a gyalogátkelőhelynél

nagyon magabiztosan, ügyesen állította le a járműveket, engedte át társait.

— Szeretem ezt a feladatot, mert ezzel segítem pajtásaimat a biztonságos áthaladásban. Tudom, nagyon sok a _ gyermekbaleset, azért állunk itt, hogy azokat megelőzzük ... Nem, nem félek a járművektől, ugyanis a piros tárcsára mindenki megáll.

Az úttörő korosztállyal való foglalkozás hálás dolog, hiszen a gyerekek ilyen módon játszva tanulják meg a helyes közlekedési magatartást, a szabályokat. Követendő példának tartjuk a pártcsoport kezdeményezését, amely a gyermekek nevelésében, a balesetek megelőzésében végzett társadalmi munkát pártmunkának ismeri el. Gémes Gábor

Űttörők a közlekedésben

Kecskemét, hunyadivárosi általános iskola. Különösen reggel és a késő délutáni órákban zúg el erre sok teher- és személygépkocsi, motorkerékpár, s a gyalogosok — kisiskolások, ipari tanulók, s felnőttek — nehezen tudnak átkelni a kijelölt gyalog- átkelőhelyen. Néhány nap óta azonban megváltozott ez az „áldatlan” állapot. Üttörő közlekedési rendőrök — fehér ingben, fehér sapkával, kezükben piros tárcsával — irányítják a forgalmat, azaz, állítják meg a gépjárműveket, amikor a gyalogátkelőhely közelében összegyűlnek a gyermekek.

Nem új dolog ez már Kecskeméten, sőt a megyében sem, ugyanis több iskolában hasonló módon előzik meg a gyermekbaleseteket. Ami új, arról érdemes szót ejteni. A hunyadivárosi általános iskolában már korábban is foglalkoztak a gyermekek közlekedési ^nevelésével, ám igazi patrónust nem találtak. A megyei rendőr-főkapitányság" IV-es pártalapszervezetének egyes pártcsoportja vállalta az iskola patro- nálását, s énnek értelmében szocialista szerződést kötött. Mit tartalmaz ez? A gyermekek KRESZ- oktatását, a forgalom irányításának segítését és a 14. életévüket betöltött tanulók segédmotoros• Holló Tibor úttörő közlekedési rendőr „szolgálatban”.

A takarékosság napja

Alig hiszem, hogy lenne olyan ember, aki az összes takarékosságra buzdító jelmondatot el tudná sorolni. A kurta-furcsa reklámversikék évről évre mások, új rímek csengenek össze a sorok végén. A tartalmuk viszont könnyen felidézlíető: takarékos, ság — gondtalanabb élet.

Gyanítható, hogy tulajdonképpen nem sok propaganda szükséges a takarékosság előnyeinek bizonyítására, hiszen így vagy úgy valamennyien takarékoskodunk. Bács-Kiskun megye különösen jelentős eredményekkel büszkélkedhetik, hiszen a lakosság takarékbetét-állománya az országban először haladta meg az egy-, a két-, a három-, a négy-, az öt. és — tavaly — a hatmil- liárd forintot. Erre az évre 570 millió forint növekedésre számított az OTP megyei igazgatósága, de már szeptember végén „bejött” ez az összeg. Irodalmi szociográfiák arról adnak hírt, hogy Bács-Kiskun a gazdag megyék sorába tartozik. Igaz a megállapítás, hiszen Kiskőrösön, Soltvadkerten, Kecelen, s másuh az egy főre jutó betét lényegesen magasabb — alkalmasint két-háromszorosa a megyei átlagnak —, de az is igaz, hogy jószerivel néhány tucat gazda „takarékossága” emeli meg az átlagot. Szóval, ha igaz is, hogy — úgymond — jól állunk, elhamarkodott következtetést nem célszerű két-három kiemelkedő nagyságú betétkönyvet alapul véve, levonni.

Az életszínvonal növekedése és a takarékosság között kölcsönös összefüggés alakult ki, megfigyelhető, bizonyítható, hogy gyakorlatilag nincs is olyan ember, aki nem gondol — takarékoskodással is — a jövőre. Társadalmunkban természetesen nem a mindennapi kenyérre gyűjtögetnek, hanem épp ellenkezőleg:

olyasvalamire, amivel szebb, könnyebb, gondtalanabb az élet. Tipikus példája ennek a személygépkocsi-vásárlók emelkedő száma. Tavaly decemberben 24 ezer 800-an vártak új Trabantra, Ladára, Wartburgra, most több mint 31 ezer a számuk a megyénkben — az országos átlagnál szintén jóval több.

Persze nem mondható azért még el, hogy mindenkinek az autó lenne a legfőbb gondja. A fiatal házasok továbbra is a lakást tekintik a legelsőbb megszerzendőnek, s erre takarékoskodnak. Az ifjúsági takarékbetét előnyeit — plusz egy százalék kamat, kedvező kölcsönlehetőségek — mind többen ismerik fel, s ma már 18 ezer 455-en rendelkeznek effajta betéttel. Az Országos Takarékpénztár — számos más feladatán túl — sokat tesz a lakásgond enyhítéséért is. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy mennyit, hiszen öt felépült lakásból négynek a tető alá hozását segítette valamilyen módon az OTP. Sőt, túl a segítségen, egyike a legnagyobb lakásépíttetőknek is, s az idén felépülő — a tervezettnél kétszáznál is több — ötezer lakásnak mintegy egyötödét kivitelez- teti. Közismert, hogy hosszú lejáratú kölcsönnel teszi lehetővé az otthonhoz jutást is, s módot nyújt arra, hogy ki-ki berendezhesse lakását.

Ma — szerte a világon — a takarékosság ünnepét tartják. Más a tartalma a ceremóniáknak a tőkés országokban, s más hazánkban, mint ahogy a takarékosság célján is mást-mást kell értenünk. Közös vonása azonban a takarékosság gondolatának az a jelmondat, amely lényegében összesűríti a célt és a tartalmat: takarékosság — gondtalanabb élet.

B. J.

A Fáklya új számából

A Fáklya november 5-én megjelenő 21. száma a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulóját méltatjaj számos anyagában foglalkozik jelentőségével, a napjainkra már megvalósult forradalmi célok és az újabb feladatok elemzésével.

Az űrhajósok tűz- és vízálló öltözéke — mint az egyik cikkből megtudhatjuk — nemcsak a kozmoszt ostromló bátrak munkaruhája lehet, hanem a földi alkalmazása is sok hasznosat ígér.

A lap közli a Komszomol 60. évfordulója tiszteletére indított ötrészes rejtvénypályázat befejező feladványát, ezenkívül Fáklya-fotó, orosz nyelvlecke, filmismertető, s a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának programismertetője egészíti ki a számot.

KÉPERNYŐ

„Mire ci lombok lehullanak...”

Szerdán láthattuk-hallhattuk, hogy miként végződött a heti műsorban csütörtökön kezdődő első világháború. A megismételt Szá- zadunk-ban hangzott el a hazamenetelt a lombhullással összekapcsoló cs. és királyi legfensőbb kinyilatkoztatás és az előző nap idézte föl Szabó György és Haj- dúfy Miklós forgatókönyve nyomán készült tévéfilm, hogy miként is jutott haza az ötödik lombhulláskor, aki hazajutott. Miként és mi célból.

Beszélnünk, tudnunk kell a monarchia széthullásáról, a vereség körülményeiről, mert csak így axadályozhatjuk meg hamis képzetek burjánzását, csak így érthető hazánk legújabbkori története. A keresztény-nemzeti kurzus elhallgatta, elferdítette az akkori eseményeket, s csak a legutóbbi évtizedben nyílt mqfl az őszirózsás forradalom és közvetlen előzményeinek alapos, tudományos kutatására.

Valószínű, hogy az évfordulóval nyomatékosított igények közvetett-közvetlen rendelésére készült Hajdúfy Miklós rendezésében a „Mire a levelek lehullanak ...” Ebben szó sincs az ötven hónappal korábbi (a tévé-időszámításban másnapi) célokról, reményekről, szólamokról. A háború szakmává vált, a többség csinálja, mint cipész a lábbelit, szakács a levest, orvos a dolgát. Titokban megmosolyogják a lelkesedéstől még mindig elvakult fiatal főhadnagyot, aki holmi diadalokról ábrándozik.

A többséget az érdekli, az fog- lalikoztatja, ami utána jön, vagyis a háború után. A Holnap, meg a túlélés, meg az, hogy mivel kelle- mesítheti, édesítheti a mát. Már akinek választási lehetőség adatott, akik a maguk körében föb- bé-kevésbé még szabadon mozoghatnak. Akkor válik nyilvánvalóvá számukra, hogy valami nagy baj van, amikor az ő, front mögötti, békésebb köreikbe, világukba is belelép a Háború, amikor a méltóságos kisasszony sem akkor és oda autózik, ahová akar, amikor kiderül; megkezdődött a bomlás.

Egy, a külvilág hatásaitól gondosan óvott különleges kórház

életében tükröződtek az utolsó háborús hetek. Hiányoztak a szokásos háborús rekvizitumok, nem pattogtak a géppuskák, dőltek el a rohamozok, nem meneteltek elcsigázottan az ezredek. Nagy- majtényi Majtényi Ödön ezredes ,úr özvegye és Olga kisasszony társaságában ilyesmikről nem eshetett szó, mert azért — ott bent — továbbra is érvényesültek a társadalmi szokások, viselkedési normák és jószerint csak egy-egy szerelmes éjszakára feledkeztek meg a társadalmi különbségekről.

Hajdufy Miklós rendező, Cza- barka György hangulatteremtő kamerája és kitűnő színészek segítségével most is hihetően, szépen, de olykor-olykor a sablonos felszínen maradva idézte a történések helyszíneit, a front mögötti világot, a kisvárosi környezetet, a szinte vakon vesztébe rohanó (dehogyis rohanó, csúszó, süppedő) világot és a kibontakozó újat. Sok színnel, benyomással gazdagodtak történelmi ismereteink. Mennyi remek figurát vonultatott fel Hajdufy: telitalálat a nagyműveltségű boltos, az üzleti és hazafias érdekeket egyaránt szolgáló fogadós, a jó partiban reménykedő horvát házaspár, mind a helyén van.

Csak a főszereplőkkel nem tudunk mit kezdeni. Főként Zoltán sorsa, viselkedése talányos. Sajnos, nem feledtethette Lukács Sándor snájdig játéka sem, hogy ürügyként találtatott ki. Nem hős, de nem is áldozat, ami persze nem volna baj. De annak ellenére, hogy — mint meggyőződhettünk róla — igencsak helyt állt a női nemnél, hogy kórházában is rendet tartott, hogy megtudtunk róla sok mindent, végül is nem állt össze hús-vér figurává. Kötelességét vagy vélt kötelességét teljesítette, a nagyobb összefüggésekre nem nyílt szeme. Talán a hozzá hasonlóan vegetáló eszközemberek, értelmiségiek tízezreinek a sorsát példázta?

Ha arra törekedtek az alkotók, hogy egy kellemes történet keretében bővítsék ama históriai lombhullással kapcsolatos tudásunkat, árnyalják 1918 októberéről kialakult képünket, akkor nem dolgoztak hiába. Csak azok csalódtak, akik az egyetemes tragédiából egyéni tragédiák művészi, megdöbbentő, felrázó, sodró felmutatását várták.

Heltai Nándor