Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

JFI Xfci'E • 1978. október 89.

Már készülnek a téli forgalomra

• Hajagos Imre motorszerelő, a Gagarin szocialista brigád tagja elektromos sztetoszkóppal vizsgálja az egyik mozdony motorját.

• Sódert szállít mozdonyával Kolozsi Pál mozdonyvezető, a Kandó Kálmán brigád tagja, aki két forduló között karbantartást végez. (Opauszky László felvételei.)

A kecskeméti MÁV vontatási főnökség dolgozói már augusztus közepén megkezdték a téli forgalomra való felkészülést.

— Nem kis munkát jelent az ezzel kapcsolatos intézkedési terv

előírásainak a végrehajtása — mondja Széná- si László, a főnökség vezetője. — A nyáriőszi csúcsforgalom lebonyolítása mellett

gondoskodni kellett a többi között a személykocsik fűtőberendezéseinek javításáról, a mozdonyok hókotróinak előkészítéséről, a víznyerő állomások téliesítéséről, az olvasztó berendezések üzemképessé tételéről és még sok másról. November 1-én kezdődik a terv végrehajtásának ellenőrzése, s az eddigi tapasztalatok alapján bízom abban, hogy nem találunk el nem végzett munkát. I

— Hogyan teljesítették eddig idei feladataikat?

— Azonos létszámmal, a tavalyinál sokkal jobbak az eredményeink. A múlt évben szeptember végéig 3 millió 492 ezer 100 elegytonna kilométer volt a teljesítményünk, az idén pedig elértük a 3 millió 945 ezret. A „haszonkilométereink” száma is jelentősen növekedett, 645 ezer 491 volt tavaly, az év első háromnegyedében, az idén pedig

676 ezer 610 kilométer volt a mozdonyaink hasznos útja.

— Többet dolgoztak a főnökség munkatársai?

— Inkább jobban és szervezettebben. Jelentősen növekedett a mozdonyok üzemkészsége. Míg tavaly mindössze 64 százalékuk volt éjjel-nappal üzemkész, a többi pedig vagy javításra várt, vagy javították, addig az idén a mozdonyok 82,9 százaléka dolgozott.

Ennek különben megvan a magyarázata. A nagyobb arányú dieselesítés 1973-ban kezdődött, s akkor mozdonyaink 11 százaléka volt diesel, az idén pedig már 73 százaléka. Az azóta eltelt évek alatt szakembereink gyakorlati tudása, tapasztalata jelentősen megnövekedett, gyorsabb és jobb

munkát tudnak végezni. A vontatási feladatok egyre jobb megoldásában a korszerű mozdonyokon kívül igen nagy szerepe van annak is, hogy a mozdonyvezetők mintegy 53 százaléka érettségizett, 35 éven aluli jól képzett fiatal. Jelenleg is 14-en végzik a kétéves tanfolyamot.

Eredményeink növekedésében, például a mozdonyok javítási idejének csökkentésében jelentős szerepe van az egyre inkább növekvő újítási kedvnek. Szakembereink az idén eddig 37 újítást nyújtottak be, s közülük 32-t már sikeresen alkalmasunk. Igen jelentős például Mikus Dezső lakatos újítása, aki hidraulikus berendezést készített a vagonok ütközőinek emelésére. Ezzel nemcsak gyorsabb lett a javításuk,

hanem csökkent a baleseti veszély és a nehéz fizikai munka. Ragó János technikus újítása, egy elektromos sztetoszkóp, amellyel a diesel motorok hibáit tudjuk megállapítani. Ezt a sztetoszkópot országosan is bevezetik az igazgatóság területén, a műhelyekben már hatot használatba is vettek. Újítóink az erkölcsi elismerés mellé az idén már több mint 54 ezer forint jutalmat kaptak.

Nem feledkezhetem el a 11 szocialista brigád 234 tagjáról, akiknek nagy szerepük van eredményeink növekedésében. Bízunk abban — mondta befejezésül Szé- nási László —, hogy az év hátralevő részében is zökkenőmentesen tudjuk megoldani feladatainkat, még akkor is, ha esetleg kemény lesz a tél. O.L.

AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS EREDMÉNYE:

Harminchétféle üdítőital minta

A Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Kar régi, Kerkápaly utcai épületében, ragyogó fehérre csem- pézett parányi laboraJtórium- műheij ben, egy négytagú csoport rendkívül hasznos dolgokkal foglalkozik. A kertészeti termékek feldolgozásához és forgalmazásához szükséges ismereteket és a laborban bemutatható fogásokat gyakorolják itt két féléven keresztül a hallgatók.

Az itt dolgozók azonban a Kecs- kemét-szikrai Állami Gazdaságban szerződésben rögzített együttműködés keretében kutatómunkát is végeznek. Mint elmondták, először csupán házi használatra, a gyakorlati bemutatás kedvéért állítottak elő különféle gyümölcs- Icveket. Abban az időben egyre kevesebb volt az élelmiszerüzletekben a gyümölcsivólé, s akkor jelent meg nagy számban a különböző szénsavak üdítő ital, a traubiszóda, a cola és márkaféle.

A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság üdítőital-üzemében, a citrusfélék, a narancs, a citrom, a grape-fruit után, hazai alapanyagból is készítenek majd ivólevet. Természetes volt tehát, hogy a főiskolai kutatók és az állami gazdaság között, létrejöjjön

a szerződés gyümölcslé-receptúrák kidolgozására.

Ez 1977-ben történt, s azóta a csoport rengeteg mintát, összeállítást készített. Az idén tavasszal lezajlott a főiskolán a készítmények nyílt, érzékszervi bírálata, amelyen a szakemberek és a hallgatók is véleményt mondtak a bemutatott 37-(féle mintáról. Ezek különböző ízesítésű, változatú vegyesgyümölcs-, szőlő-, meggy- és paradicsomlevek voltak. A legnagyobb sikert az egyik vegyes- gyümölcs-összeállítás, valamint a paradicsomkoktél aratta. Ezeket a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság hónapokon belül gyártani fogja.

A fogyasztók már kedvelik a jó minőségű, különféle ivóltevet. A felnőttek és gyermekek számára egészséges, természetes gyümölcslevek iránti kereslet jogosan növekszik. A kutatócsoport ezért a Kertészéti Főiskolai Karom a választék bővítésén munkálkodik. Szinte valamennyi fellelhető hazai és külföldi ivólevet megvizsgálták. Ezek összetételét is figyelembe vették az új ízek kialakításánál. A kísérletezés sem maradt félbe, mert a körtét, a birset, a

{

sgf »' : • A gyümölcslé savtartalmát ellenőrzi Virág Béla, a főiskola szaktechnikusa.

szamócát, a fekete és a piros ri- bizlit, valamint az almáit szintéin megpróbálják alapanyagiként felhasználni.

A paradicsomon kívül más zöldségnövényből többek között sütőtökből is készítettek már ivólevet, ezek azonban egyelőre nem keresettek. Oka valószínűleg a jelenlegi táplálkozási szokásokban keresendő. A gyümölcsleveknek exportpiacot is leheti találni, hiszen a különleges, hazai termőhelyi viszonyok között beért gyümölcsnek az üdítőital-gyártás so• A parányi raktárban helyezik el a kutatók az alapanyagokat, és a már elkészült különféle ivóle- veket. Katona Lászlóné szaktechnikus szemrevételezi kis birodalmuk értékeit.

rán is megmarad a jellegzetes íze, aromája.

A kutatócsoport a Kecskemét- szikrai Állami Gazdasággal kötőit szerződés értelmében olyan ivólégyártási receptúráfcat készít, amelyeknek megvan a kellő alap- anyagháitere. Az egyelőre még kisüzemi módszerekkel dolgozó laboratóriumból, azokat az ivólérecepteket engedik útjára a termelésbe, amelyeknek termékei iránt a piackutatók szerint kereslet mutatkozik.

Gál Eszter

A TÁRGYA LÓTEREM BÖ L:

Emberölés Apostagon

Február kilencedikén az éjszakai órákban Apostagon megöltek egy embert. Az áldozat annyira részeg volt, hagy alig bírt menni. A tettes többszörösen büntetetett előéletű, idüllt alkoholista a cselekmény elkövetésekor ugyancsak erősen ittas állapotban volt. Ez a körülmény azonban természetesen nem enyhíti a bűncselekmény súlyát, s nem menti a felelősség alól az élkövetőt. Mégis azt kell írnunk, hogy az ilyen jellegű bűncselekményék — amint a bíróság ítéletének indokolásában is olvasható — meglehetősen elszaporodtak a megyében, s bár sok vonásban hasonlítanak egymáshoz, mindegyik fcülön-külön tragédia, s egyedi tanulságokkal szolgálhat.

Nézzük azonban közelebbről, hogy mi történt Apostagon, kik voltak az ügy szereplői. Zámbó Imre, ötvennégy éves, úgynevezett időszakos munkás Apostag, Kültelek 1. szám alatti tokos, aki az általános iskola öt osztályát végezte el. Húsz éve együtt él Török Magdolnával, az asszony által örökölt szoba-konyhás tanyában lakinak. Török Magdáin® hétszer volt büntetve, Zámbó pedig négy alkalommal. Mindketten hosszú évek óta nagymértékben isznak, idült alkoholisták, de magas vérnyomásuk miatt kényszerelvonó kezelést nem lehet náluk alkalmazni. A pénzükét főleg italra költik.

Az említett időpontban, 1978. február 9-én a reggeli órákban Török Magdolna bement Apostag községbe a testvéréhez. Élettár- sa Zámbó Imre délután háromig a tanyában maradt, akkor azonban ő is útnak eredt, s Török Magdolna után ment a községbe. Az asszony közben bevásárolt, s egy rokonával sörözött, de megtudta, hogy Zámbó a kocsmában tartózkodik, ezért este hatkor utána ment és hívta haza a férfit. Persze nem mentek haza, hanem a kocsma zárórája után a Góly<_. "szék cukrászdában ittak tovább sört, fröccsöt vegyesen. Tíz óra körül már valamennyien ittasak voltak: Zámbó Imre, Török Magdolna, Rabner Lajos és a későbbi sértett Fövenyi Gyufa is. A cukrászdából kijövet Dunave- csére akartak utazni, hogy ott tovább „szórakozzanak”. Egy ott tartózkodó gépkocsi vezetőiét kérték meg, hogy vigye át. őket. Az illető azonban — látva a társaság ittasságát — erre nem vállalkozott.

A szándékukról azonban nem mondtak le, mindenképpen Du- navecsére akartak menni. Elindultak hát, hogy egy gépkocsi-tulajdonos ismerősüket kérjenek meg a fuvarra. Útközben azonban megálltak rágyújtani, s a posta eíőtt tartózkodtak, amikor utolérte eket Fövenyi Gyula, aki a cukrászda előli egy kerékpárt vett el és azt véletlenül nekitolta Török Magdolnának, aki ezt kifogásolta. Fövenyi békülékenyen megfogta az asszony karját, de a részeg asszony olyan kijelentést tett Zámbó fe’é, hogy „nézd már Imre, fosdos, majd ezek tanúsítják” — és a közelben levő autóbusz-megállóban tartózkodó emberekre mutatott.

Zámbó azonnal kijelentette: majd én elbánok vele. Ekkor a posta bejárati ajtaja mellé szerelt segélyhívó telefonhoz lépett, s úgy tett, mintha a rendőrséggel beszélne, majd a kagylót a helyére téve Fövenyinek és a többiek- nek is azt mondta, két perc múlva itt vannak a rendőrök. A társaságból ez nem váltott ki különösebb meglepődést, nyugodtan

mentek tovább a tűzoltószertár felé, elől haladt Török Magdolna és Fövenyi Gyula, aki időközben a kerékpárt letette. Az asszony többször sérelmezte, hogy minek megy utánuk Fövenyi aki ismét megfogta Török Magdolna karját. Ekkor Zámbó odalépett a tántorgó emberhez és megütötte. Legnagyobb meglepetésére azonban Fövenyi visszaütött, összeugrattak, birkóztak, s a földre kerültek. Az asszony élettársa segítségére sietett és a kézitáskájával Fövenyi fejét ütötte. Erre Fövenyi abbahagyta a birkózást, elkapta az asszony karját, s a földre rántotta.

Közben Zámbó is fölkelt, kabátja zsebéből elővette a bicskáját, s Fövenyi felé kiabálta: megöllek, ha nem hagyod abba. Fövenyi is fölkelt a földről, hátrált Zámbó elől, s véletlenül nekiment Rabner Lajosnak. Ekkor odalépett Zámbó és a bicskával kétszer mellbe szúrta Fövenyit, majd mindannyian tovább mentek, otthagyva a vérző embert.. A sértettnek még volt annyi ereje, hogy visszaforduljon, s a nyitott •kapán bemenjen a tanácsháza udvarára. A tűzoltószertár falánál aizónban összeesett és meghalt.

A társaság szétoszlott, Zámbó és ólettársa hazatántorogtak a tanyába. Másnap reggel a férfi észrevette, hogy a zsebkés pengéjének a hegye véres. Megtörölte, ázzál reggelizett, majd a sublót tetején levő papír alá dugta, ahol később a rendőrség megtalálta. Fövenyi haláláról Zámbó akkor értesült, amikor az esett utáni napon bement a községbe ó'ettár- sával. Persze mindkettőjüket letartóztatták.

öncélú meditálásnak tűnik ezek után, ha feltesszük a kérdést: megtörtént volna-e a bűncselekmény, életben maradt volna-e Fövenyi Gyula, ha aznap este nem szolgálják ki a Kocsmában, a cukrászdában a már láthatóan ittas társaságot? Sokat hallunk, olvasunk és beszélünk az alkoholizmusról, a mértéktelen szeszfogyasztás káros haitásaíiróll, azokról a családi és egyéni tragédiákról, amelyek immár túlzott gyakorisággal következnek be. De meg- tesszük-e csupán azt, hogy betartsuk a jelenséget fékezni szándékozó előírásokat? Tisztában vángyunk azzal, hogy ha nem szolgálják ki az ittas embert, az számtalan ivási lehetőséget, talál a házi borkimérésekben, a bögre- csárdákbaln.

önmagában tehát az újabb fröccs, az újabb üveg sör kiadásának a megtagadása nem „ássa alá” az alkoholizmust, de ha ezt sem tartják be egyes helyeken, akkor hogyan beszélhetnénk megelőzésről. Elszörnyedünk, ha egy- egy konkrét esetről hallunk, ugyanakkor magunk is ismerünk olyan embereket, akik naponta megmerülnek a mámor poklában, s hajlamosak vagyunk ezt a magánügy szférájába utalni, noha tudjuk, hogy nem magánügy. Mert az alkoholista, a részeg ösztöneinek. indulatainak van kiszolgáltatva, s nem egyszer súlyos bűn- cselekményt követ el1, vagy annak áldozatává válik ...

Zámbó Imrét a bíróság emberölés bűntette miatt tizenegy évi szigorított börtönre ítélte, s hat évre eltiltotta a közügyektől. Török Magdolnát garázdaság miatt tízhónapi börtönre ítélték és két évre eltiltották a közügyektől. Az ítélet még nem jogerős.

G. S.

mm

KITÜNTETETT DOLGOZÓK

A főfúrómester

Fúró, sulyosbittó — Plander Antal ilyen hangalakkal ejti a fúró és súlyosbító szavaikat. Nagykanizsai származású, s a beszéde — bár évtizedénél is több ideje már, hogy a Kiskunság kellős közepén, Majsán él — őrzi a szűkebb hazájából hozott ízeket. A harminc- nyolc éves férfi a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat fúrási üzemegységében dolgozik. Főfúrómester.

Hogyan lesz valakiből főfúrómester? Zalában erre sökan tudnának kielégítő választ adni. Nálunk csak kevesen. Az olajos-gázos szakmát a dunántúli emberek hozták hozzánk, tőlük tanulják a melléjük szegődött megyénkbe!! munkások. Plander Antal úgy indult, hogy az általános iskola után Kanizsán elvégezte az olajipari technikumot.

— Azután Nagylengyelbe mentem dolgozni, fúrási üzemegységhez — mondja el a pályakezdéséről. — Kulcsos lettem az egyik partiban.

Az olajbányászok partinak hívják az öttagú közösségiét, amelyik a fúróberendiezést kezeli. Fúrómesterből, egy betanított és egy segédmunkásból, a kapcsolóból és a kulcsosból, tevődik össze. Az utóbbi munkás onnan vette a nevét, hogy feladata a fúráskor használt csövek gépkulccsal tfaló össze- és szétcsavarása. A berendezésnél dolgozik még egy motoros is.

A fúrásoké érdekes munka. Amikor olajkutat létesítenek, a legközvetlenebb kapcsolatot teremtik meg a természettel. A nagykanizsai oíliajmunlkás a katonaideje letöltése után is ehhez a nem minden romantikától mentes mesterséghez tért vissza. Ekkor segédfúrámesíerré léptették elő. Egy esztendővel később, 1964- ben lett főfúrómester.

— A főművezetői beosztással

egyenlő a főfúrómesteré — világosít föl Plander Antal. — Egy komplett fúróberendezéts van a kezem alatt. Én gondoskodok az anyagellátásról, felélek a technológiai előírások betartásáért, és ezen felül törődnöm kell az emberekkel is. Egy fúrótoronynál három parti dolgozik, három műszakban, folyamatos munkarendben. A negyedik parti pihen. Olyan nálunk a munkarend, hogy egy parti tizenkét napot dolgozik, négyet pihen. Autóbusz szállítja haza négynaposként á dunántúli embereket és a helyükre a pihenésről visszatérőket.

A létesítendő olajkút kijelölt pontján először az alapozó csoport jelenik meg. Tagjai megteremtik a fúróberendezés fölállításának feltételeit, őket a szerelők követik, akik fölállítják a negyven méternél malgasabb fúrótornyot. A következő lépésben helyükre teszik a fúráshoz szükséges gépeket, szivattyúkat, világító eszközöket és egyebeket. Az alapos előkészítés után a fúró partik egyike hozzálát a kezdő fúráshoz, amellyel errefelé általában tizennégy-tizenöt méter mélységig hatolnak.

A főfúrómester szakavatottan

beszél a csövek egybecsavarásá- i ól, a kezdő fúrás lecemen,tűzéséről, majd az újabb munkafázisról, amikor körülbelül hatszáz méterre mennek le a görgős fúróval. Közben rendkívül fontos a rétegnyomás ellensúlyozása iszappal. Az iszapot a fúrócsőbe vezetik, s a mélyből visszafelé vezető útján, a cső és a lyukfal közt magával hozza a fúradékot.

Később lefúrnak a szénhidrogént tároló rétegig, sőt alzt is átfúrják. Nagyon vigyázni kell, hogy az iszap fajsúlya megfelelő legyen a réteginyomás ellensúlyozásához. Fennáll a veszély, hogy a kút „elindul”, amennyiben a hidrosztatikai nyomás kicsi lenne.

Amikor „talpig” lefúrtak, s fölszerelték a!z új kútra az élzárószerkezetet, a karácsonyfát, robbanó töltetet bocsátanak le, hogy a kibányászni kívánt réteg mélységében „kilőjék” a béléscsövet.

A szőke, mély hangú férfi Bács-Kiskun számos pontján Irá- nvította már a fúrást, amióta a Kisalföld és a Somogy megyei Mezőcsokonya után itt dolgozik. Sok helyen megfordult előtte, ilyen az olajbányászsors. Kiskun- majsán először lakókocsiban élt

a feleségével, aki vele jött az Alföldre. Amikor a fia megszületett, a kicsi érdekében albérletbe költöztek. Négyévi itteni munka után, 1968-ban kapott vállalati lakást a nagyközségben. Ugyanabban az esztendőben vették föl az MSZMP-ibe.

Az olajfúróké nehéz munka. Akkor is, ha az emberfölötti küzdelemre hívó gázkitörések csak ritkán fordulnák élő. A fúróberendezésnek egész évben működni kell, éjjel-nappal, ha hóvihar tombol, s ha jégeső zuhog is. A hideg bebúvik az olajbányász ruhája alá, bárhogyan öltözik is ellene. Az ízületi bántalmak, a derékfájás tipikus fúróbetegség. A hétszáz—ezer lóerős motorok zaja károsítja a hallásúikat. A nehéz feladat vállalását azzal hálálja meg társadalmunk, hogy a fúrómunkások minden öt év után egy év korkedvezményt kapnak a nyugdíjazáshoz. No és természetesen jól is keresnek.

Plander Antal még egészséges, nem panaszkodik, bár a napi műszakja huszonnégy órából áll. Éjszaka is számíthat rá, hogy menni kell, ki a kúthoz, mert valami baj van, intézkedni kell, Az új

• Plander Antal. (Pásztor Zoltán felvétele.)

környezetébe jól beilleszkedett Kis- kunmajsán, a fia már idevalósinak érzi magát. Bányásznapkor — korábbi kitüntetései után — a Szolgál alti Érdemérem bronzfok kozatával ismerték el hűségét a nehéz hivatáshoz.

A. Tóth Sándor