Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-04 / 234. szám
1978. október 4. • PETŐFI NÉPE • 3 Ifjúsági parlamentek Interjú Pásztor Gabriellával, a KISZ KB titkárával Ezen az őszön harmadízben kerül sor az ifjúsági parlamentek összehívására, amelyek egyre inkább betöltik hivatásukat, s a párt ifjúságpolitikai határozata, valamint az ifjúsági törvény szellemében mindinkább az üzemi (szövetkezeti, intézményi) demokrácia rétegfórumává válnak. — Az újbóli parlamenti időszak előtt, miben lehetne summázni a legutóbbi ciklus tapasztalatait, és hogyan lehetne jellemezni a küszöbön álló időszak legfontosabb feladatait? — Csak a „közreműködő” minőségében szólhatok az ifjúsági parlamentekről, és elsősorban a KISZ szemszögéből tudom értékelni a legutóbbi időszakot. Tavaly központi bizottsági ülésen öszegeztük a legutóbbi parlamenti tapasztalatokat és örömmel állapíthattuk meg, hogy érdemi munka folyt. Az ifjúsági parlamentek számottevő társadalmi érdeklődést váltottak ki, és ráirányították a figyelmet az aktuális, legfontosabb kérdésekre, amelyek a fiatalokat foglalkoztatják. Az idén több vonatkozásban is „újítunk”, előbbre lépünk. Igen fontos tény, hogy sikerült egységes szemléletet kialakítani. és szabályozottabb mederbe terelni az érdekképviselettel, érdekvédelemmel, valamint az ifjúsági parlamentekkel kapcsolatos tennivalókat. Továbbra is igényeljük és kérjük a pártszervek, szervezetek irányító, segítő és ellenőrző munkáját. A Minisztertanács, a SZOT és a KISZ KB együttes határozata után napvilágot látták az Állami Ifjúsági Bizottság irányelvei is, amelyek egyértelművé teszik a KISZ érdekképviseleti és érdek- védelmi jogosítványainak egységes szabályozását. A soron következő parlamenti időszak ennek is próbaköve lesz! — Melyek azok a sajátos feladatok, amelyek az ifjúsági szövetségre hárulnak, akár az előkészületek, akár a fórumok idején? — Az állami, gazdasági vezetők feladatait az adott minisztériumok, főhatóságok utasításai, hatályos jogszabályai alapvetően meghatározzák. Mindezek mellett azért számukra is akad tennivaló. Ifjúsági szövetségünk célja, hogy a soron következő ifjúsági parlamentek az üzemi (szövetkezeti, intézményi) demokrácia fórumrendszerében mindinkább érvényesítsék is sajátos szerepüket. Külön hangsúlyozom a szákszervezettel, illetve szövetkezeti érdekképviseleti szervekkel való együttműködésünk jelentőségét, amelynek egyik mozgatója az a szándékunk is, hogy minél több KISZ-en kívüli fiatal is saját érdekének tekintse a parlamentek sikeres munkáját. Arra törekszünk, hogy növekedjen képviselőik száma, aktívan bekapcsolódjanak a parlamentek munkájába. Arra is nagy gondot fordítunk, hogy a parlamenteken tükröződjön a KISZ-es vélemény is az elmúlt időszak ifjúságpolitikai munkájáról, az előző parlamentéken elhangzott javaslatok, észrevételek sorsáról. Tehát idejekorán biztosítani kell a KISZ és a szakszervezet véleményezési jogát, mielőtt véglegessé válnak a parlamenti beszámolók. Ugyancsak komoly megbízatásunk, hogy egyetértési jogunkat gyakorolva, megismerjük az ifjúsági törvény további végrehajtását szolgáló intézkedési terveket, valamint az ifjúsági pénzügyi alapok felhasználási módját. — Az ifjúság érdekképviseletével, érdekvédelmével kapcsolatban milyen aktualitásokra hívná fel a figyelmet? — Ifjúságunk érdekei természetes módon alapvetően egyeznek társadalmunk érdekeivel, csak abban különböznek mégis a „felnőttekétől”,, hogy sajátos érdekek is motiválják. Ilyenek például: az ifjúság pályaválasztási gondjai vagy a munkahelyi beilleszkedés. a tanulás. szakma- szerzés. a családalapítás. az otthonteremtés problémái. Érdekképviseletük tehát a KISZ egyik alapvető feladata is, amelyre éppen úgy felhatalmaz bennünket a párt ifjúságpolitikai határozata, mint ifjúsági törvényünk. Ügy érzem, ma már nemcsak az ifjúsági parlamentek rendszere racionaliizálódott, hanem kiforróban van az az egységes társadalmi szemlélet is, aminek hiányát jogosan kifogásolta ifjúsági szövetségünk legutóbbi kongresszusa is. * Acról van tehát szó, hogy elfogadott tény a KISZ érdekvédelmi és érdekképviseleti lehetőségeinek a . biztosítása, az ifjúság és KISZ- tagságunik garantált jogainak és kötelességeinek gyakorlása. Ezek egyik közvetlen formája az ifjúsági parlamentek rendszere, amely bővítette a KISZ érdekképviseleti lehetőségeit, ugyanakkor nagyobb terheket is rakott a vámunkra, fokozta a követelményeket ifjúsági szövetségünkkel szemben. Most azon munkálkodunk, hogy ennek is megfeleljünk. Október 15. és december 15. között mindenesetre sok mindenre választ kapunk, és a parlamentek zárása után már újabb tapasztalatokkal gazdagodva tehetünk még többet ifjúságunkért ... V. L. Az Erzsébet-híd jubileumára A nevezetes hidak — egyéniségek. Ami híres, budapesti Duna-hídjainkat illeti, Széchenyi Lánchídjának nemes patinája, a Szabadság- (valaha Férenc. József) hídnak értékes, régi mérnöki alkotásról valló szerkezete van, de az Erzsébet-híd magával ragadó... A régi is az volt — éppen 75 éve, 1903. október 4-én adták át a forgalomnak —, a rajzát sajátosan követő, de tökéletesen mai kinézetű utóda is az. Megtervezésére annak idején nemzetközi tervpályázatot írtak ki, amelyet két stuttgarti építész, Eisenlohr és Weige egynyí- lásos kábelhídterve nyerte meg. Végül mégis láncszerkezetű hidat építettek, mert a hazai ipar csak arra vállalkozott, Cze- kelius Aurél, a neves mérnök, a Duná-híd- osztály vezetője irányításával. A híd ar^ chitektúráját, pilléreit, kapuzatát Nagy Virgil, az ókori építészet professzora tervezte. nem véletlenül némiképp archaizáló, azaz régieskedő módon, a kor divatja szerint. Az építés 1897-ben kezdődött és hat évig tartott. Felavatásakor a híd méltán keltett feltűnést, hiszen egyetlen, 290 méter támaszközű nyílásával a világ akkor legnagyobb fesztávolságú közúti lánchídja volt és az is maradt vagy negyedszázadon át. Hidunk későbbi szomorú sorsa közismert. 1945. januárjában a visszavonuló, a fővárost pusztulásba döntő fasiszták felrobbantották. Mint később kiderült, a híd szerkezete olyan kárt szenvedett, hogy újjáépítése is lehetetlenné vált. Helyére az éppen tíz esztendeje elhunyt, kimagasló képességű Sávoly Pál tervei szerint —csupán a régi pillérek felhasználásával — a réginél szélesebb kábelhíd épült. Balog János Segítettek a határszéliek Balog László nem emlékszik pontosan, mióta él munka nélkül. Erőszakos bűncselekményért évekkel ezelőtt ítélte el a bíróság, s szabadulásától a fővárosban csavargott, ahol hasonszőrű barátaival „csöveztek”. Nagy Sándor kisújszállási és Iván Zoltán sajószentpéteri lakosokkal tekergés közben ismerkedett meg. A céltalan életmód sodorta egymáshoz őket. Szeptember elején elhatározták, hogy külföldre szöknek, útlevél nélkül „világkörüli” útra indulnak. — Vonattal, vagy lopott kocsival megyünk a határra? — kérdezte társaitól a bűnözésben tapasztalatlan Iván Zoli. nem balhézunk — rikácsolta kiszáradt torokkal Balog. Az éhség okozta feszültséget harmadik társuk oldotta fel, akinek egy kiló szalonnára és két kiló kenyérre való pénze volt. így tehát Kiskunmajsától Pusztamérgesen át tele hassal „fogyasztották” tovább a kilométereket. A hetven év körüli Gálfi néni a tőle is öregebb tanyájában pa- kolgatott, amikor három ismeretlen férfi az udvarába lépett. Gálfi néni egyedül volt a házban. Szívbeteg férjét korán reggel orvoshoz vitte a szomszéd lovas kocsija. Gálfi néni alaposan meglepődött az ismeretlen férfiak láttán. Szólni is alig tudott, amikor az érkezők vizet, meg ételt kértek. Dünnyögve a gémeskút és a tanya melletti barackos felé mutatott, jelezve, hogy a kútban a víz, a fán az ennivaló. — A legközelebbi település nevét meg tudná-e mondani mama? — kérdezte Balog Gálfi nénit, miután jót húzott a bádogvödörből. — Ásotthalom ... vagy talán Kelebia — válaszolta kissé bizonytalanul Gálfi néni, s jobb kezével Kelebia, bal kezével Ásotthalom irányába mutatott. — A határ hány kilométer lehet? — érdeklődött tovább Balog. Amikor Balogék a közeli gyümölcsöst elhagyták, Gálfi néni a szomszéd tanyában lakó leányához, az pedig a halászmester feleségéhez vitte a hírt, hogy három ismeretlen férfi a határ felől érdeklődött. A halászmester félesége értesítette a határőröket. Tóvízi hadnagy katonái gyorsan zárták a határt. Az őrs riadócsoportja üldözte az idegeneket. A magasabb egység záró és kutató erői is a helyszínre érkeztek. Az üldöző csoportot Kriván András törzsőrmester irányította. Bojt, a nyomozókutya öt kilométeren át futott a nyomokon a menekülők után. Délután négy óra volt. Az üldöző csoport tagjai megállásra szólították a merészkedőke't. Kriván törzsőrmester figyelmeztető lövést adott le. A lövés hallatára a két menekülő megtorpant, a harmadik továbbfutott. Gellai József határőr, a záró szakasz egyik tagja azonban Balog Lászlót is megállásra kényszerítette... Gazsó Béla — Ameddig pénzünk futja, természetesen vonattal, utána meg gyalog. Tiszta hátteret hagyunk mögöttünk — jelentette ki határozottan Balog, és kabátja zsebében kotorászva megjegyezte, hogy neki ugyan egy fillérje sincs. S a többiek pénzén Budapesttől Jászszentlászlóig váltotta meg a három személyre szóló vonatjegyet. A határra gyalog érkeztek. Az éjszakákat szalmakazlak vagy szénaboglyák közt mégbújva töltötték el. — Éhen döglök, haverkáim! Szerezzünk kaját, különben egy lépést sem megyek tovább — ordította az alig ötvenkilós Nagy Sanyi. — Érthetően mondtam az induláskor, hogy tiszta hátteret hagyunk mögöttünk, s nem lopunk, • Gálfi néni is segített. BARÁTAINK ÉLETÉBŐL A vizek védelmében ii Tanácsok a Szovjetunióban • Tíz elektromos szellőztető készüléket állítottak fel az NDK-bell Bleiloch-tavon a vízszennyeződés csökkentésére. A gépek mintegy 90 000 köbméter vizet forgatnak meg naponta és 30 méteres mélységbe is eljuttatják az oxigént. (Fotó: ADN/ZB—MTI—KS) 1977. október 7-én fogadta el a szovjet parlament az ország új alaptörvényét. A most egyéves alkotmány megnövelte a helyi tanácsok jogkörét, s a tanácstagok feladatait is. Ezzel a problémával foglalkozik cikkében az APN Sajtó- ügynökség kommentátora, Jurij Goncsaruk. Aki a Szovjetunióban 15 évvel ezelőtt ismerkedett meg a néphatalom valamelyik helyi szervének munkájával és napjainkban részt vesz ugyanannak a tanácsnak az ülésén, bizony sok új mozzanattal találkozhat. Az egyik, hogy a napirenden szereplő, a küldötteknek előterjesztett határozati javaslatok között jelentősen megnőtt a gazdasági kérdések részaránya. A másik, hogy ezek a gazdasági ügyek súlyosabbak, fontosabbak és bonyolultabbak lettek. (Erről tanúskodnak a hivatalos statisztikai adatok is.) A helyi tanácsok ülésein megvizsgált gazdasági problémák száma (olyan gazdasági kérdésekről van szó, mint pl.: a vállalatok és a termelési egyesülések munkája, a fogyasztási cikkek választékának bővítése, a termékek minőségi színvonalának emelése, önköltségük csökkentése) az utóbbi esztendőkben hozzávetőlegesen a háromszorosára nőtt. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa — a kommunista párt kez- . deményezésére — a törvények és határozatok egész sorát hozta, amely bővíti a helyi — területi, kerületi, városi és községi — tanácsok hatáskörét. Sok olyan funkciót kell ma ellátniuk, amely korábban a hatalom felsőbb szerveinek a hatáskörébe tartozott. Növekedett a tanácsok szerepe a területükön elhelyezkedő ipari, mezőgazdasági, / kereskedelmi, szállítási és egyéb vállalatok munkájának tervezésében és koordinálásában. A népi küldöttek tanácsainak jogkörébe vonták a lakásállomány kezelését, ami azelőtt különböző hatóságok feladatkörébe tartozott. Kiterjesztették a tanácstagok jogkörét, meghatározták az állami szervek kötelezettségeit velük szemben. A Szovjetunió új alkotmányában, amely 1978. október 7-én lesz egyéves, szerepel a helyi tanácsok illetékességi körének kibővítése is. (Az új alaptörvény 19. fejezete, valamint a 146. és 147. cikkelye foglalkozik a helyi tanácsokkal. Az utóbbi két cikkely határozza meg a népi küldöttek helyi tanácsainak az általuk irányított terület gazdasági és szociális fejlődésére vonatkozó jogkörét.) A gazdaság minőségi fejlesztéséhez, a fogyasztási javak meny- nyiségi növeléséhez időre, kellő eszközökre, tudományosan megalapozott, átgondolt, célirányos cselekvésre van szükség. Éppen ezért a Szovjetunió számos városában és településén a tanácsok hosszú lejáratú (10—15 éves) programot dolgoztak ki. Ezeknek a terveknek a teljesítése érdekében — kihasználva megnövekedett jogaikat — munkájúkba bevonják a gyárak, üzemek, kolhozok, szovhozok és intézmények kollektíváit is. A városok többségében pl. a lakás-, a kommunális, a kulturális és a közlekedéssel kapcsolatos építkezések a mi- • nisztériumok felügyelete alá tartozó iparvállalatok, a tanács eszközeivel mennek végbe. Ez természetes is, hiszen a vállalatok a tanácsoknál nepa kevésbé érdekeltek abban, hogy munkásaik számára helyben megfelelő munka- és életkörülményeket teremtsenek. Moszkva, Leningrád, Kazany, Perm, a krasznojarszki és harkovi terület, valamint a Szovjetunió sok más városa, járása és területe tanácsai eredményesen hajtják végre a szociális-gazdasági terveket. A tanácsok egyre inkább olyan szervekké váljak, amelyek nemcsak saját helyiparát, hanem az egész környék gazdasági életét irányítják, ml több, ha úgy vesszük — az emberek sorsát és gondjait is. (KS) Milyenek voltak a szlávok 1200 éve? A prágai Nemzeti Múzeum antropológiai osztálya rendszeresen elemzi a Csehország területén feltárt ősszláv emlékeket. A kutatás nem csupán a régészeti leletek elemzésére korlátozódik. Az antropológusok a csontleletek alapján aránylag elég jól meghatározták azt is, milyen volt az 1200 évvel ezelőtt élt szlávok külseje. Eszerint a férfiak átlagmagassága 170 centiméter körül volt, a nők kb. 10 centiméterrel voltak alacsonyabbak. Keskeny koponyájuk és arcuk volt. A haj és a szem színét még nem tudják megbízhatóan megállapítani. Az viszont a leletekből kiderült, hogy az ősszlávok átlagos életkora 27 év körül volt, s bizony közöttük is sokan szenvedtek fogszuvasodástól. • Dr. Milan Stloukal és dr. Hana Hanákova. az antropológiai osztály munkatársai a dél-morvaországi Mikulcicébcn feltárt ősszláv temetkezési hely koponyáit mérik. (Orbis — KS) Az üldöző csoport elfogta a határsértőket.
