Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-27 / 254. szám
Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) sét. Lényegében megtartva a társadalmi és természettudományi ismereteket adó tantárgyaik arányát. Tudatosan törekedtünk arra, hogy a különböző tantárgyakhoz kötődő oktatás és nevelés minél jobban szolgálja a fiatalok szocialista állampolgárrá, közéleti emberré való nevelését, erősítse az internacionalizmusba ágyazott hazaszeretetüket. Minden iskolatípusban külön gondot fordítottunk a magyar nyelv és irodalom, a történelem oktatására, hiszen ezeknek semmi mással nem pótolható szerepük, jelentőségük van a felnövekvő új nemzedékek helyes történelmi tudatának, szocialista jellemének alakításában. A következő éveik egyik legfontosabb feladata, hogy figyelemimetl kísérjük elképzeléseink gyakorlati megvalósulását, ellenőrizzük tankönyveink használhatóságát, segítsük a pedagógusok megújulási készségét az új feladatok megoldásában. Megkülönböztetett érdeklődéssel és figyelemmel követjük a magyar oktatásügy tartalmi korszerűsítésének egyik legnagyobb skaibású vállalkozását, az új matematika tanterv érvényesítését. Nyolcévi tapasztalat alapján, legjobb meggyőződésünk szerint vezettük be az új matematika tantervet. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tanulók többsége nagyobb kedvvel tanulja ezt a fontos .tárgyat, gyorsabban fejlődik log,ikai gondolkodásuk, javult számolási készségük. A közoktatás fejlesztése gyorsan változó korunkban, a társadalmi átalakulás és a tudományos-technikai haladás mai üteme mellett folyamatos feladat — mondotta Polinszky Károly a továbbiakban. — Nincs egyszer s mindenkorra adott, örökérvényűen ideális iskolarendszer. Az az optimálisan korszerű iskola és iskolarendszer, amely értékeit megtartva, rugalmasön tud igazodni az élet változó körülményeihez, a fejlett szocialista társadalom növekvő igényeihez. Ezt tartva szem előtt, 1972-ben azt az utat választottuk, hogy köznevelésünket az adott szervezeti keretek között fejlesszük, korszerűsítve az iskolák belső életét, javítva az oktatás-nevelés tartalmát és módszerét. Meggyőződésem, hogy társadalmi és gazdasági lehetőségeink, demográfiai helyzetünk közepette a helyes utat választottuk. Pártunk programnyilatkozatával összhangban általánossá, majd teljessé kell tennünk a középfokú oktatást, végzettséget. Az egész iskolarendszernek eredményesebben kell csökkentenie a műveltségi színvonalban mutatkozó különbségeket, növelni az esélyeket minden rétegnél a közép- és a felsőfokon való továbbtanuláshoz. A jövőben, a mindenkire nézve egységes, általános képzés időtartama a maiihoz képest minden bizonnyal emelkedni fog. Az alsó-, a közép- és a ma napirenden -nem szereplő felsőfokú oktatás együttes képzési ideje azonban nem nőhet. A szakemberek képzésében az iskolának a továbbiakban még inkább a széles alapú szakmái képzést kell biztosítania; tartalmában, a képzési idő tekintetében differenciáltabbnak kell lennie. Iskolaépítés Az oktatás országos statisztikái számottevő fejlődést tükröznek. Ezek az átlagok azonban jelentős területi különbségeket takarnák. Vannak helyek, ahol a jelenlegi ötéves terv alatt alig épült tanterem, óvoda, s ahol az ellátottság romlott, vagy romlik. Számolnunk kell azzal is, hogy a következő három évben több mint százezerrel növekszik az óvodás korú gyermekek száma. Folyamatosán nő, s több, mint háromszázezerrel lesz magasabb az általános iskolába járó gyer- mékek létszáma, mint 1973—74- ben volt. Az általános iskolai ta- nulólétszám 1975-ben egymillió- ötvenegyezer volt, 1980-ban várhatóan egymillió-százötvenezer, 1985-ben egymillió-háromszázezer körül lesz. Ugyanebben az időben mintegy kétszázezer új napközi otthonos helyről is gondoskodnunk keli. Pontosabban meg kell állapítanunk a helyi, a .területi igényeket. A hatodik ötéves terv jóváhagyásaikor figyelembe kell vennünk a tanudólétszám várható növekedését, és megfelelő meny- nyiségű és befogadóképességű tanterem építését kell megtervezni. Gyorsabb és rugalmasabb megoldásokat kell alkalmaznunk az .iskolaépítésben. Kérünk és támogatunk minden olyan megoldást, amely elősegíti a megnövekedett létszámú iskolás korosztályok megfelelő körülmények közötti elhelyezését. A pedagógusok életkörülményei A pedagógusok száma hazánkban az utóbbi tizenhárom év alatt a korábbinak mintegy harmadával nőtt. Ezzel a pedagógus- társadalom a mai magyar értelmiség legnagyobb foglalkozási csoportjává vált. Ennek ellenére ma is hiányoznak még óvónők, tanítók és tanárok. Nagy öröm és megnyugvás gyermekszerétő, jövőbe is tekintő társadalmunk számára, hogy a pedagógusQk döntő többsége nagy odaadással, lelkiismeretesen, szakszerűen, eredményesen dolgozik. Nemegyszer ők pótolják a család hiányzó gondoskodását. Törődnek a gyermekek testi és , lelki egészségével, figyelik életük sorsdöntő és apró-cseprő eseményeit. Ugyanakkor nem mind a százharmincezer pedagógus adja egyformán tudásának, képességének legjavát. A szüntelenül növekvő követelmények, az új tan- tervek azonban valamennyi pedagógustól elvárják és parancso- lóan követelik az elmélyültebb, tartalmasabb munkát. Követelik ismereteik állandó frissítését, nemegyszer gyökeres megújítását. Segítenünk kell valameny- nyiünknek, hogy a pedagógusok megfeleljenek ezeknek az új követelményeknek. Szeretnénk elérni, hogy minden rátermett, hivatásszerető pedagógus jól érezze magát a pályán. Erre na.gy befolyása van az iskolai, a nevelő testületi demokrácia szocialista tartalmú fejlődésének, az iskolai alkotómunka lehetŐ3.égének, a nevelőik és tanulók együttes sikerélményének. A pedagógusok életkörülményei az elmúlt tizenöt évben javulták. Anyagi helyzetükre természetesen továbbra is nagy gondot kell fordítanunk, de különösen meg kell becsülnünk, el kell ismernünk a jól dolgozókat, a többet vállalókat. Meg keli szabadítanunk a pedagógusokat a fölösleges, bürokratikus kötöttségektől, mindattól, ami indokolatlanul vonja el őket munkájuktól, iskolai feladataiktól. A minisztériuminak, a tanácsi szerveknek sokat kell tenniük mindezért. Az oktatásban a pedagógusoké a kulcsszerep, de a gyermeket nem csak ők nevelik. A szülők természetes családi és társadalmi felelőssége senki -másra, semmi másra át nem ruházható. Az iskola és a szülői ház kapcsolata hagyományosan jó, egyre elevenebb és hasznosabb, a legtöbb szülőt érdekli gyermekének előmenetele. A kapcsolat azonban még mélyebb és tartalmasabb lehetne. Jogosan várjuk egyrészt az iskolától a családdal való együttműködés szüntelen javítását, másrészt a szülőktől az együttműködési készséget, a cselekvő egyetakarást. És ne feledjük: nevel az egész társadalom, a felnőttek teljes közösségének élete, munkája, közösségi gondolkodása, nem utolsósorban a család magatartása. Az iskolai nevelő munkában eddig is támaszkodtunk, s a jövőben még inkább számítunk a társadalmi szervezetek, a gyermek- és. ifjúsági szervezet, a pedagógusok szakszervezete segítségére, tevékeny közreműködésére. Az iskolai munka nehézsége és szépsége, hogy egyszerre cselekszünk a jelenért és a jövőért. A pedagógusok a tegnap szerzett, és ma felfrissített tudással a holnap, a jövő számára nevelnek embereket. Olyan embereket, akiknek tudásban, helytállásban többnek kell lenniök, minit a ma felnőtt emberéneik. Elsősorban ezért kell a társadalom egészének felelősen vállalnia az oktatás általános fejlesztését — mondotta befejezésül Polinszky Károly, s kérte: az országgyűlés fogadja el beszámolóját. ♦ A miniszteri expozé után felszólalások következtek. Az ' első napirendi pont vitájában részt vett képviselők közt felszólalt Győri Imre Csongrád megyei képviselő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, és Raffai Sarolta Bács-Kiskun megyei képviselő, az országgyűlés alelnöke, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Győri Imre beszéde Megalapításának hatvanadik évfordulójához közeledő pártunkat küzdelmes útján mindvégig, akkor is, amikor léte forgott kockán, a jelenért és a jövőért egyaránt érzett felelősség jellemezte. A napi tennivalók közepette is mindig, szem előtt tartotta a jövőt, benne az ifjúság nevelésének ügyét. Ez a felelősség vezette akkor ' is, amikor a X-I. kongresszuson programnyilatkozatában megfogalmazta a fejlett szocialista társadalom távlatait, felépítésében a mai és a holnapi ifjúság helyét, szerepét; s hangsúlyozta a felnövekvő nemzedék oktatásának, nevelésének össztársadalmi feladatát, fontosságát. Társadalmunk at építő, fejlesztő munkánkkal a valaha csak álomképnek tűnő, igazi embert egyenlőség elvének megvalósításán dolgozunk. E folyamatban lényeges szerepe van az iskolának. Éppen ezért szocialista oktatáspolitikánknak egyik fontos feladata az iskoláztatás feltételeiben levő különbségek csökkentése, a sikeres iskolai pályafutással az egyenlőbb esélyek megteremtése. Pártunk programnyilatkozata megfogalmazta: hazánkban tegyük általánossá a középfokú oktatást. Ezt a célt mennyiségi szempontból lényegében elértük. Az általános iskoláit végzetteknek 93 százaléka hazánkban tovább tanul. A tartalmi cél megvalósításához elsősorban a szakmunkásképzés általános és szakmai színvonalát kell emelnünk. El- ,indultunk ezen az úton. De még sok a teendőnk annak érdeké-5 ben, hogy ez az iskolatípus megközelítse a jelenleg is továbbfejlődő középiskolák színvonalát. Társadalompolitikai céljainkat, így az oktató-, nevelőmun- fca fejlesztését is, természetesen mindig a konkrét körülmények mérlegelésével, a rendelkezésre álló feltételek között kell megvalósítani. Lehetnek időszakok — mint jelenleg is —, amikor bonyolultabbak gazdasági viszonyaink és ugyanakkor növekvő létszámú korosztályok iskoláztatásáról kell. gondoskodnunk. Ilyen körülmények között az iskolai anyagi-technikai feltételek megteremtésében csak mérsékeltebb ütemben tudunk előre haladni, mint ahogy szükséges lenne, mint ahogy szeretnénk. Elveink, céljaink azonban változatlanok, a mai feltételek mellett, de a holnapi igényeiket is figyelembe véve kell munkálkodnunk. Az előzetesen megküldött jelentés és az oktatási miniszter elvtárs expozéja összegezi azokat az eredményeket, amelyeket közoktatásunk elért. Tárgyilagos képet ad arról, hogy iskoláink miként felelnek meg a mai és a holnapi követelményeknek. A Köziponti Bizottság 1972. évi határozata állást foglalt abban, hogy igazodjék iskolarendszerünk a társadalmi, a tudományos- technikai fejlődés követelményeihez, a felgyorsult folyamatokhoz, hogyan teljesítse még jobban társadalmi feladatait. Az iskolarendszer továbbfejlesztésének vizsgálata, távlatának megtervezése fontos, elvégzendő . feladat. Most és a közeljövőben azonban nem szervezeti változtatásokban kell előrehaladásunk feltételeit keresni, hanem a tartalmi megújulásban, a módszerek fejlesztésiében, a legjobb pedagógiai tapasztalatok elterjesztésében. Sokat várunk az új tantervektől, tankönyvektől, joggal remélhetjük, hogy azok a korszerűbb, színvonalasabb munka alapjai lesznek. A tartalmi korszerűsítést széles körű, helyedként éles viták kísérték. Ezek során egyesek a természettudományos, mások pedig a humán ismeretek arányát szerették volna növelni a tananyagon belül, egymás rovására. Az Oktatáspolitika nem állíthatja egymással szembe a művelődési anyag e két nagy területét. A megfelelő arányokat tudatosan kell kialakítani. A tananyagnak egyszerre kell kielégítenie a humán és a természettudományos műveltség igényeit. Ez nem valamiféle arany középút, hanem a szocialista ember és szakember képzésének követelménye. . A szakképzésben a széles alapok elsajátítására kell törekedni. Az iskolák az alapozás, a tovább építhető, tovább fejleszthető ismeretek nyújtása a feladata. A szakmunkásképzésben és a szakképzés más területén is az ^ a cél, hogy a szakma általános alapjait sajátítsák el a tanulók, s ezek birtokában eredményesen kezdhessék el életpályájukat. Az oktató-nevelő munka elhatározott tartalmi korszerűsítése hosszabb folyamat, az eddig elvégzett munka alapvetően eredményes, a jövőre nézve biztató. Helyes az Oktatási Minisztériumnak az a törekvése, hogy e feladat megoldását — a tapasztalatokat hasznosítva — oly módon kívánja folytatni, hogy jobban bevonja a munkáiba a szakembereket, a gyakorló pedagógusokat, szervezettebben figyelembe veszi véleményüket, tanácsaikat, gondoskodik a legjobb pedagógiai módszerek elterjesztéséről, a pedagógusképzés és továbbképzés fejlesztéséről. • Kádár János az ülés szünetében képviselőkkel beszélget. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy miközben átfogó tartalmi korszerűsítést valósítunk meg, továbbra is alapkérdés az általános iskola nyolc osztályának eredményes elvégzése. Figyelemre méltó eredmény, hogy tizenhat éves koráig ma már az egyes korosztályoknak több mint 90 százaléka elvégzi az általános iskoláit. Bennünket mégis a lemaradók nyugtalanítanak és az, hogy 14 éves korig a tanulóknak a 18 százaléka nem fejezi be a nyolcadik osztályt. A tankötelezettség teljesítésére, az eredményesség javítására a továbbiakban is nagy figyelmet kell fordítani. Ebben mindenkinek van teendője. Az iskoláknak az alapvető ismeretekre, jobb módszerekkel, meg kell tanítaniuk a gyengébben induló, hátrányos helyzetű tanulókat is, biztosítva azt, hogy sikeresen végezhessék el tanulmányaikat. Az oktató és nevelőmunka minőségi fejlesztése mellett a következő években — ahogyan arról a miniszteri expozé szólt — örvendetesen növekvő mennyiségi igényeket kell kielégítenünk. Politikai felelősségünk, hogy megfelelően gondoskodjunk a megnöveikedett korosztályok képzéséről. Központi Bizottságunk legutóbbi ülésén, amikor az építőipar helyzetével, valamint a lakásépítés és -gazdálkodás 1990-ig szóló tervével foglalkozott, állást foglalt abban is, hogy a kapcsolódó létesítmények, közöttük az iskolák, a lakásokkal egyidőben épüljenek fél- Az új otthon örömével rendszerint együttjáró óvodai, iskolai gondok megoldását ezzel- jelentősen segíthetjük. Az új nemzedék nevelése, felkészítése az egész társadalom ügye. Ebből a fontos munkából ‘a társadalom minden tagjának, minden intézményének, az iskolának, a családnak ki kell vennie a részét, el kell látnia a feladatát. Az új nemzedék nevelésében nélkülözhetetlen az ifjúsági és gyermekszervezetek szerepe. A gyermekek, a fiatalok itt kezdik megtanulni a közösségért végzett munkát, a felelősséget társaikért, saját tetteikért. Eredményes nevelőmunka csak olyan iskolai közösségben folyhat, amelyben, a pedagógusok és a gyerekek egyaránt jól érzik magukat. Az iskolai demokrácia fejlődésével nem vagyunk elégedettek. A demokráciáról csak az a pedagógus tud hittel és hitelesen .szólni diákjainak, aki maga is részese a demokratikus élményeknek, aki olyan közösségben él és dolgozik, ahol véleményére számítanak, szavára adnak. A szocialista demokrácia fejlődése csakis a jogok és a kötelezettségek egységén alapulhat. A diákok már serdülőkorukban ismerjék meg jogaikat és kötelességeiket társadalmunkban. Ezért átgondoltabb, az életkort sajátosságokat jobban figyelembe vevő állampolgári oktatás és nevelés szükséges. Az .iskola ma már nem önmagába zárkózó közösség. Az oktatás, a nevelés átfogó és mindennapi kérdései a társadalmi érdeklődés előterében állnak. Ez az érdeklődés egybeesik az iskola érdekével. A mind igényesebb, kritikusabb közvélemény pedig jogot formál az iskolai munkába való betekintésre, a véleményil- vánitásra. Az iskolát meg kell védeni a felelőtlen bírálgatástól, a körülmények pontos ismeretét nélkülöző, az egyedi esetekből általánosító felszínes beleszólástól. Ez zavarja, nehezíti az iskola munkáját. Az iskola dolgaihoz felelősséggel, csak segítő szándékkal szabad hozzászólni. Nem kell félni az oktatásügyi kérdések nyílt vitáitól. A tartalmas munkán alapuló tekintélyt nem kezdheti ki a meg nem értés, s ehhez a tekintélyhez hozzátartozik az alkotó vitakészség, a javaslatok, bírálatok komoly megfontolása és figyelembe vétele is. A viták alapijában jobbító szándéknak, hasznosak, előre visznek, részei a demokrácia kiszélesedésének egy nagy horderejű, mindannyiunkat érintő kérdésben. A kötelességüket átlagosnál jobban teljesítő, az új, összetett feladatokra felkészülő, önmagukat művelő és fejlesztő nevelőket jobban meg kell becsülnünk. Külön is elismerés illeti - azokat, akik nehezebb feltételek között is tudásuk, képességük legjavát adják. ^Mi kommunisták külön felelősséget érzünk azért is, hogy a kötelességét teljesítő pedagógus minden esetleges zaklatással, helyi kiskirálykodéssal szemben védve legyen. Ennek biztosításában, s az iskolai tantestületek jó szellemének, alkotó légkörének kialakításában nagy felelőssége, szerepe van az igazgatónak, a tanácsoknak, a munkáltató szerveknek is. A pedagógusoknak is tudniok kell azonban, hogy éppen munkájuk fontosságát tartja szem előtt a társadalom, amikor az eddiginél is eredményesebb munkát vár tőlük. Egyetlen területen sem viselhetjük el az elszürkü- lést, nem tűrhetjük meg az idegenkedést az újtól Az oktatónevelő munkára különösen érvényes ez Helyes, hogy az Oktatási Minisztérium ehhez a pedagógus-továbbképzés fejlesztésével a_ jelenleginél jobb feltételeket kíván teremteni. Ez azonban összetett feladat, amelyet egyedül nem tud megoldani. Segítséget kell, hogy kapjon a tudományos intézetektől, a felsőoktatási és pártoktatási intézményektől, a rádiótól, a televíziótól. Az oktatási miniszter jelentésében felvázolt csaknem másfél évtizedes fejlődés megerősít bennünket abban, hogy az út, amelyen járunk, jó. Erőinket — mind az anyagiakat, mind a szellemieket — még jobban összehangolva, ezen az úton kell a jövőben is haladnunk. Amikor a parlament fórumán állást foglalunk közoktatásunk időszerű kérdéseiben, tudnunk kell: döntésünkkel társadalmunk holnapját alakítjuk. Az oktatási miniszter beszámolóját a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadom és elfogadásra ajánlom. Raffai Sarolta felszólalása Szeretnék három kérdéshez hozzászólni. Első gondom az objektív feltételek kérdése. A statisztika alapján próbáltam összehasonlítást tenni és azonosságot keresni a megyék ellátottsága között ilyen tekintetben. Törvény- szerűséget akkor sem találtam, ha egyazon természeti kinccsel megáldott két területet hasonlítottam össze, más képet mutat Borsod, mást Baranya, másfélét Bács-Kiskun, megint másfélét Békés. Föltételezem tehát, hogy kétféle koncepcióval találkozhatni országszerte, már ami a helyi területfejlesztést illeti. Egyik az apró lépések következetes megtétele, esetleg minden ágazat fejlesztése érdekében, a másik inkább a mutatás, nagy jelentőségűnek ítélt létesítmények megvalósítása. Az előbbi szükséges — lenne —, míg a második nagy dicsőség, de mert a kimutatások értelmében az általános iskolás korúak száma mindenütt csökken, mégsem elegek a tantermek, amelyek megépítése pedig az apró lépések kategóriájába tartozik. Az óvodás korúak létszáma ugyanakkor mindenütt emelkedő tendenciát mutat, teljesen nyii- vánvlaló, hogy az élet és a szükség melyik koncepciót igazolja. Nálunk a kalocsai járásban néhány éve áttértünk a lassú, következetes fejlesztésre, nem megvetendő eredménnyel. Az alapvető tárgyi feltételek biztosításával gondjaink nincsenek. Másodjára a látszólag összebé- kíthetetlen ellentmondásra kívánok kitérni: a humán és műszaki képzés kérdésére, az arányokra. A gimnáziumokkal kapcsolatban megjegyzi a miniszteri beszámoló, hogy ezek feladata a felsőfokú továbbképzésre való felkészítés, valamint a tanulók segítése, hogy a gyakorlati életben is jobban helyt állhassanak. Az utóbbi követelményt a gimnázium eddig nem tudta teljesíteni. A szakközépiskola a humán tárgyak gimnáziumi anyagának .mintegy 80 százalékát tanítja, a .diákok nem koravének a keserűségtől, vagy önmagukban való .csalódástól. Már 15—16 évesen a művészetek iránt is érdeklődnek és nagyon pontosan számolnak az élet realitásaival. Nevezetesen: ha a diák szaktárgyaiból kiemelkedő eredményt ér el, igenis bejut a felsőoktatási intézménybe, ha nem, akkor megélhetése biztosított. Hadd mondjak erre példát is: a pécsi építőipari szakközépiskola egyik tanulója ma 24 évesen a kalocsai szakmunkásképző intézet .tanára. Meg kell jegyeznem, hogy inkább arra kellene figyelni, miért képes egyik szakközépiskola kiváló szakembereket képezni, mint például a pécsiek, a másik miért nem. Semmiképpen nem csökkenteném a szakközépiskolák számát, sőt növelném azokat. A szakmunkásképzéssel kapcsolatban megjegyzem: az az igény, hogy a szakmunkásképzők egységesen az érettségiig juttassák el a tanulókat, egyszerűen abszurdum. Jóvátehetetlen hibát követünk el, ha minden tanulót azonos minőségű, azonos méretű fehér lapnak tekintünk, amely fehér lap tetszésünk szerint és tetszésünk szerinti mennyiségű, illetve minőségű tananyaggal írható tele. Minden ember nevelhető is, képezhető is, ám értelmi képességei mások és mások, ezzel a ténnyel számolni kell és olyan módon, hogy a szerényebb értelmi képességgel született fiatal ne érezze csökkent értékűnek magát a mi fáradalmunkban, amely igazságosságra törökszik. Javasolom tehát megfontolás tárgyává tenni újra és újra, hogy melyik szakma maradjon elsajátítható a jövőben érettségi nélkül. A harmadik kérdés, amivel foglalkoznunk kell, a pedagógusok ügye. Akiket közülünk különösebben érdekel ez a téma, pontosan tudja, hogy soha annyit értük nem tett a kormány, mint a legutóbbi években. /De mert az iskolák decentralizáltak és a centrumtól való távolságot csiak a szakfelügyelet képes és hivatott áthidalni, nagyon kérem és most elsősorban az oktatási miniszter elvtársat kérem, törekedjenek arra, hogy a szakfelügyelet elsősorban vagy már-már kizárólagosan elért eredménye alapján minősítse a pedagógust. Nagyrészt ez történik, de sajnos ez a szemlélet nem általános. Ha a tanítási órát fölépítése szerint, a levezetett órát az ajánlott módszertani lépések megtartása, vagy meg, nem tartása alapján ítélik meg, nincs mód arra, hogy _ nagy pedagógus egyéniségek fejlődjenek. Fölmér- hetótlen tartalékok rejtőznek egy-egy kiváló adottságokkal rendelkező pedagógusban, aki nemcsak tanítványait, kollegáit is nevelni képes. A tanulók tudását felmérni oly kevés idő kell, s oly kevés energia. Kérem a miniszter elvtársat, gondolkozzanak azon, nem ilyen módon kellene-e az oktatást valós eredményeiben megmérni, s nevelő-oktató iskolának még nagyobb és érdemelt megbecsülést szerezni. A beszámolót kiválónak tartom, elfogadom. Befejezésül a képviselőnő javasolta az országgyűlésnek, hogy a pedagógusok munkája iránti köszönetét, megbecsülést és elismerést foglalják jegyzőkönyvbe. .Az országgyűlés alelnökiének felszólalása után Fodor Isitvánmé Heves megyei, Bácskái Istvánná Hajdú-Bdhar megyei, Tóth Ilona Veszprém megyei, Mezei László Pest megyei képviselő kapott szót. Az országgyűlés őszi ülésszakának első napja Apró Antal zárszavával ért véget. A képviselők ma a közoktatás helyzetéről szóló beszámoló fölötti vitával
