Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-26 / 253. szám
2 • PETŐFI NÉPE m 1978. október 26. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzete, feladatai Bács-Kiskun megyében Lapunk tegnapi számában jeleztük, hogy ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága, amely napirendjének második pontjaként jelentést tárgyalt meg a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetéről, fejlesztésének feladatairól, az MSZMP Központi Bizottságának 1978. március 15-i határozata alapján. Az írásban előzetesen beküldött jelentéshez Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára szóbeli vitaindító előadást terjesztett elő, majd többek között felszólalt dr. Szekér Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Horváth István, a megyei pártbizottság első titkára. Az alábbiakban az elhangzott legfontosabb megállapításoknak adunk helyet. ERDÉLYI IGNÁC VITAINDÍTÓ ELŐADÁSA Hatékonyan, jobb minőséget termeljünk Tisztelt megyei pártbizottság! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. március 15-én tárgyalt a mező- gazdaság és az élelmiszeripar helyzetéről és határozott továbbfejlesztésének feladatairól. Megállapította,. hogy a párt gazdasági és szövetkezetpolitikája eredményesen szolgálta a szocialista termelési viszonyok fejlődését, a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság egész dolgozó népünk érdekeit. A megye pártközvéleménye, egész lakossága nagy várakozással tekintett az említett Központi Bizottsági ülés elé, és nagy figyelemmel tanulmányozta a megjelent dokumentumokat. Teljesen érthető ez az érdeklődés, hiszen az itt élő emberek háromnegyed része vagy közvetlenül, vagy közvetve kapcsolatban van a mezőgazdasággal. Köztudott, hogy a megye gazdasági, társadalmi életében a lakosság eltartóképességében a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak kiemelkedő jelentősége van. A szocialista mezőgazdaság létrejöttével és megszilárdulásával gyökeresen megváltoztak a parasztság élet- és munkaikörülményei, növekedett a dolgozók politikai, szakmai műveltsége, erősödött a kollektív szellem. Eredményesebb és könnyebb lett a munka, emberibb az élet, iga- zabbak a társadalmi kapcsolatok. A szocialista átszervezést követő években 1,2 százalékos, a hatvanas évek második felében megközelítőleg 3 százalékos, a hetvenes években pedig átlagosan csaknem 4 .százalékos mező- gazdasági fejiődésnövekedést értünk el évente. Búzaföldjeink hektáronkénti termése 1960-hoz képest több mint kétszeresére, a kukoricáé is csaknem duplájára növekedett. A hústermelés is megkétszereződött, ami egy főre számítva világviszonylatban is a kiemelkedően jók közé tartozik. A mezőgazdasági, valamint az élelmiszeripari export megötszöröződött. Pártunk agrárpolitikája nyomán az állami gazdaságok többsége korszerű nagyüzemmé vált. A termelőszövetkezetek megala- kiuláiSuk után aránylag rövid idő alatt megszilárdultak. A szocialista nagyüzemek megerősödésének, szervezőkészségének köszönhető, hogy a háztáji és egyéb kisegítő gazdaságok termelése számottevő maradt az elmúlt évek során. A mezőgazdaságban született eredmények a párt következetes agrár- és szövetkezeti politikájára vezethetők vissza. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének, megszilárdításának és fejlesztésének fontos eleme az a sokoldalú politikai és gazdasági támogatás, melyet az állam, a társadalom ad. Az állam folyamatosan biztosította az egyre korszerűbb termelőeszközöket, fejlesztette a gépparkot, gépjavító állomásokat, megszervezte a szakemberek képzését, továbbképzését. A mezőgazdaságban alapvető és meghatározó a szocialista szektor, az állami gazdaság és a termelőszövetkezet. Részarányuk a termelésben, különösen pedig az árukezelésben döntő és növekszik. Mellettük következetesen támogatni kell a saját munkán alapuló háztáji termelést. A fejlődés jelentős hajtóereje az anyagi érdekeltség elvének érvényesülése, a gazdaságok önállósága. Az értékesítési biztonság és a termelési kedv növelésében fontos szerepe volt és van annak, hogy egyre inkább megvalósult a szövetkezetek, vállalatok, gazdaságok egyenjogúsága és kialakultak a tartós szerződéses kapcsolatok. Az eltelt több mint két évtizedben magasabb szintre emelkedett, szilárdabbá vált a munkásosztály és a parasztság szövetsége, erősödött a szocialista nemzeti egység. A munkás-paraszt szövetség ma, a fej lett szocialista társadalom építésének körülményei között éppúgy alapkérdés, mint amikor a hatalom megszilárdítása, a szocializmus lerakása volt napirenden. A Központi Bizottság határozatát, a párttagság mindenütt érdeklődéssel fogadta. Jó visszhangot váltott ki a párttagok és pár- tonkívüliek között egyaránt a Központi Bizottság határozatának elismerő hangja a mezőgazdaság dinamikus fejlődéséről és a dolgozók, valamint az agrárszakemberek eredményes munkájáról. Szakmai körökben viszont bírálják az ipari termékek árának állandó növekedését, amely nehezíti a mezőgazdaság fejlesztését. A központi szervek figyelme az utóbbi időben jobban a megyére irányult és több kérdésben a megyénket közvetlenül is érintő állásfoglalás született. A Központi Bizottság szövetkezetpolitikai munkaközössége ez év szeptemberében tárgyalta a Bács-Kiskun megyei szövetkezetek fejlődéséről, együttműködéséről, és a további feladatokról készült jelentést. Megállapította, hogy a megyei párt- és tanácsi szervek jelentőségének megfelelően foglalkoznak a szövetkezetekkel, a párt szöveitkezetpolitikáját eredményesen alkalmazzák a helyi viszonyokra. A .szövetkezetpolitikai munkaközösség hangsúlyozta a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelés jelentős helyi hagyományait és jövőbeni szerepét. Ennek érdekében támogatni kell a korszerű nagyüzemi telepítéseket, fokozni az együttműködést az élelmiszeripari vállalatokkal. A Központi Bizottság gazdaságpolitikai bizottsága ez év márciusában megvizsgálta a megye élelmiszeriparának helyzetét. Megállapította, hogy az élelmiszer-feldolgozás Bács-Kiskun megyei fejlesztése népgazdasági érdek. Különösen fontos a gabonatárolás, a hűtőtérfogat, a keve- réktakanmány-gyártás, és a hús- feldolgozás átlagosnál gyorsabb ütemű fejlesztése. A tartósítóiparban fokozatosan meg kell teremteni a nagy termésék hasznosításához szükséges tartalék-kapacitásokat. Az élelmiszeripart és a mezőgazdasági termelést, mint a népgazdaság két alapvető ágát csak harmonikus egységként lehet kezelni. Az V. ötéves terv végére a népgazdaság egészében, ezen belül a mezőgazdaságban is változnak a körülmények, tovább csökken az extenzív fejlesztés lehetősége, azaz a mezőgazdaság rendelkezésére álló munkaerő-létszám. A szaporodó gondok mellett megjelent egy újabb is. A népgazdaságnak a belső és külső fogyasztás számára már nincs szüksége mindenféle termék bármilyen mennyiségben, áron és minőségben történő előállítására. A hangsúly azon van, hogy hatékonyabban, viszonylag kevesebb ráfordítással, jobb minőségben termeljünk többet. Amikor a minőségről beszélünk, hajlamosak vagyunk azt csupán leszűkített, végtermékben, fogyasztási cikkekben megítélni. Pedig a termékek minőségét, az egész előállítási folyamat technológiája, a termelő berendezések színvonala és nem utolsósorban a termelésben részt vevő emberek felkészültsége, figyelme, készsége határozza meg. A végtermék minősége tehát a termelés folyamatában szerepet játszó valamennyi tényezőtől, a velük kapcsolatos összes minőségi követelmény betartásától függ. A pártszervezeteknek akkor is törődni kell a minőség megóvásának feladataival, ha esetenként erre a szabályzók nem is ösztönöznek. Követelmény tehát, hogy a ráfordítások hatékonyságéra és a jó minőségre való törekvés az irányító és a termelőtevékenység vezérlő elvévé váljék, hassa át a termelés minden fázisát, mindenki ügye legyen. Ez az élelmiszer- termelés kulcskérdése. A megye élelmiszeripari szerkezetének kialakulásában a mezőgazdaságnak — a termőhely közelsége miatt — meghatározó szerepe volt. A malmok, a zöldség- és gyümölcstermesztéshez kaipcsolódó konzervgyárak és szeszfőzdék, a Kalocsa környéki paprikám almok, a kecskeméti és kiskunhalasi baromfifeldolgozók már a század elején jelentős élelmiszeripari feldolgozást jelentettek és ezek az üzemek korszerűsítve, ma is az élelmiszeripar bázisát képezik. Egyedi nagyberu- házású, új élelmiszeripari üzem csak a hűtőiparban létesült a hatvanas években. Élelmiszeripari termelésünk az utóbbi másfél. évtizedben az országos átlagnál dinamikusabban fejlődött. A termelés 1960 és’ 197(3 között 2,8- szeresére — országosan 2,5-szere- s.ére — emelkedett. A termelés emelkedését elsősorban két ágazat, a baromfifeldolgozás és a borászat növekvő termelése eredményezte. A megye élelmiszeriparának exportja jelentős. Az ország élelmiszeripari exportjának csaknem egyihátoda innen származik. Kedvező a tőkés export aránya, amely az összes kivitel 40—50 százalékát teszi .ki. A megye mezőgazdasága és az élelmiszeripara aránytalanul fejlődik. Jellemző erre, hogy amíg országosan a IV. ötéves tervben száz forint mezőgazdasági beruházásra 31 forint élelmiszeripari beruházás jutott, addig a jellemzően mezőgazdasági jellegű Bács- Kiskun megyében csak 13 forint. Tehát nem csodálkozni való, hogy a feldolgozási kapacitáshiány a közepesnél nagyabb termés esetén jelentős minőségi, nemegyszer mennyiségi károkat ókoz a mezőgazdasági üzemeknél és az élelmiszeriparban is, A mezőgazdasági termelés fejlesztésénél ma már egyre nagyabb nehézséget jelent, hogy a termelésnövelő beruházásokhoz nem kapcsolódnak a megfelelő élelmiszeripari fejlesztések. En- ' nek következtében a növénytermesztésből és az állattenyésztésből eredő termékeknek csak mintegy felét dolgozza fel a megye állami és szövetkezeti élelmiszeripara. Fontos tenivaló a meglevő termelőalapok gazdaságosabb kihasználása és ésszerű fejlesztése. A termőföldek használati értékét kell gyorsabban növelni, főként a talajerő- és vízgazdálkodás, valamint az öntözés fejlesztésével. a talajjavítás fokozásával, az agrotechnika tökéletesítésével. A termőföld hazánk nagy fontosságú erőforrása, amelynek gazdaságos hasznosítása közügy, meg kell akadályozni a mezőgazdaság legfontosabb és semmi mással nem pótolható termelőeszközeinek pazarlását. Az egész megyére vonatkozóan — különösen a Homokhátságon és a nem öntözhető területeken — hiányzik a komplex meliorációhoz hasonló, de annál még átfogóbb talajhasznosítási terv. Történtek ugyan erre irányuló kísérletek — amelyek közül kiemelkedő az 1973-ban készült Homokhátság meliorációjának komplex fejlesztési terve —, azonban megvalósításukra nem került sor. A kongresszusi döntéseket követően bevezetésre került a művelési kötelezettség. Az irányításnak ez a módszere 3—4 ezer hektárra csökkentette a megyében a parlagterületet, de nem oldotta fel az alacsony hozamú területek gazdálkodást érintő gondjait. Egyre inkább szükséges, hogy a megyének — tájegységekre bontott — földhasznosítási terve legyen. Egy ilyen terv a későbbiekben biztosíthatja az egyes térségek hasznosítási irányának helyes megválasztását. Az általános fejlődés megkövetelte az állattartó telepek, tárolóterek, szállítóberendezések, a talajművelő betakarító és szállító gépek, valamint anyagok fel- használásának bővítését. A lekötött eszközök értéke az 1971. évinél 84 százalékkal több, mintegy 25 milliard forint. Az állami szektorban az egy hektár termőterületre jutó eszközérték 74 ezer forint, a szövetkezeti szektorban pedig 37 ezer forint. Az állattenyésztési telepek kihasználtsága javult, de ezen belül például a szakosított tehenészeti telepeknek 84 százalékos, a sertéshizlaló telepeknek 85 százalékos a kihasználtsága. Törekedni kell a lehetőségek maximális hasznosítására, az indokolatlan szóródások csökkentésére. Az intenzív fejlődés velejárója a gyorsuló gépesítés. Jelentősen megnöveikedett a vonóerő-igény, amely az elmúlt tíz évben megháromszorozódott. A beruházásokon belül a gépek aránya megduplázódott. A gépesítés egyre nagyobb mértékben kötődik a termelési rendszerekhez, azok széles körű elterjedéséhez, ahol a géprendszerek a legkorszerűbb technikát képviselik. LétfontosDR. SZEKÉR GYULA: Szekér elvtárs — miután a Központi Bizottság nevében köszöntötte a megyei párttagság fontos napirendet tárgyaló ülését — visszatekintett a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés fejlődését megalapozó legfontosabb határozatokra. Majd így folytatta: örülünk mindannak, ami a megye fejlődésében végbement. Bács-Kiskun megye az ország fontos mezőgazdasági övezete lett, ahol a búza és a kukorica mellett jelesen díszeleg a zöldség és a gyümölcs, ahol a szőlő és más fontos kultúrák termesztésében országra, sőt Európára szóló eredmények születtek. Ha visszatekintünk a megtett útra, nem felejthetjük el azt, hogy tizenöt évvel ezelőtt még nem termett meg az ország kenyere, tehát abban az időben, de még utána is, a kenyérgabona-kérdés volt napirenden. És most el kell ismerni, hogy á mezőgazdaság anyagi-technikai ellátottsága, a parasztság szorgalma, a jó fajták és egész szövetkezet politikánk állal felszínre hozott eredmények meghozták a sikereket, és önellátók lettünk. Sőt, meg tudtuk teremteni a mezőgazdaság hústermelését biztosító takarmánybázist, nemcsak a szálastaikarmányok, hanem ab- raktaikarmányok tekintetében is. A vitában, de másutt is felmerül, hogy melyik az elsődleges: az ipar, vagy a mezőgazdaság fejlesztése? Szerintem nem ez a kérdés magva. A kérdés magva a .korszerű ipar és a korszerű mezőgazdaság, az ipartól el nem maradó mezőgazdaság, és a mezőgazdaságtól el nem maradó ipar, a mezőgazdaság igényéit szolgálatkészen kiszolgáló ipar, és természetesen olyan ipar, amely a mezőgazdaság felé is igényeket támaszt. Ma már az a helyzet, hogy a mezőgazdasági ráfordítások egyre növekvő hányada anyagi természetű. Például a mezőgazdaság gázolajfogyasztása meghaladja a közlekedés fogyasztását, arról nem is szólva, hogy a műtrágya és a növényvé- dőszer-felhasználás húszmilliárd forintnyi értéket tesz ki. Óriási összegről van tehát szó, amelynek céltudatos és szakszerű felhasználása az alapvető tennivalók közé tartozik. Az utóbbihoz még annyit, hogy a növényvédő szerekért hatalmas deviza- összeget fizetünk ki. így hát annak kímélése, az ésszerű deviza- takarékosság mindannyiunk számára kötelesség. ságú a gépállomány műszaki állapota, az üzemképesség folyamatos fenntartása. Ezért javítani kell a hibaelhárítást, a gyorsjavítások megszervezését, elvégzését. Egyes gépeknél nem megnyugtató az alkatrészellátás. Nálunk is jelentkeznek e beruházási gyakorlat általános hibái és nehézségei. Sokszor lassan és túl drágán építkezünk. Kirívó a szakosított állattartó telepek épületeinek bekerülési költsége, amely ma már többszöröse a 8—10 évvel ezelőttinek. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben az elért termelési eredmények ellenére is nagyobb gondot kell fordítani a jobb fajták elterjesztésére. Erre legjellemzőbb a búzatermesztésünk, ahol 1977. évről 1978-ra az új fajták javára a váltás 29 százalékos volt, az átlagtermés pedig két mázsával lett magasabb a tavalyinál. Egyik legnagyobb tartalékunk a mezőgazdaságban a rét- és legelőgazdálkodásban volt és van. A megyében mintegy 150 ezer hektár rét- és legelőterület termésátlaga alig haladja meg a 10 mázsát, az országos hozamnak csupán 80—85 százalékát éri el. A 30 ezer hektár javított legelő- területen viszont a hozamok csaknem megduplázódtak, az ötezer hektár telepített gyepterületen pedig 83 mázsa ha termésátlagot értek el. Az anyagfelhasználásban megyénkben is vita thatatlan a fejlődés. Különösen a műtrágya és növényvédő szerek felhasználásában léptek előre a gazdaságok. A földnek, mint alapvető termelő alapnak jobb kihasználásához járult hozzá, hogy az 1962-es műtrágyumennyiségnek 1978- ban több mint hatszorosát használták fel. A termeléshez több feltétel szükséges, de legfontosabb tényező az ember, aki a maga képességeivel, felkészültségével, szorgalmával, akaratával eddig is meghatározta az erőforrások fel- használásának hatékonyságát, a termelés minőségét. Ez a későbbiekben még inkább így lesz. Ezért szükséges a szervezett gondoskodás a dolgozók szakképzettségének állandó emeléséről. Az ésszerű munkaerő-gazdálkodás azt követeli, hogy a rátermettebb dolgozók több szakmához is értsenek. Fel kell- oldani azt az ellentmondást, hogy . az emberi hozzáértés lépéshátrányban van a felhasznált eszközök színvonalához képestCéljaink eléréséhez kevés a mai gyakorlat egyszerű folytatása. Változásra, megújhodásra van szükség a szemléletben és gyakorlatban egyaránt. Tervszerűbb, arányosabb fejlesztést kell megvalósítani. Szorosabb összhangot szükséges teremteni a termelési tényezők között. Sokoldalúan és gazdaságosabban kell hasznosítani a szellemi és anyagi erőforrásokat, hogy emelkedjen a munka termelékenysége, és lényegesen javuljon a jövedelmezőség. Egyszóval minőségi munkát kell végezni. A változott feladatok végrehajtásában a fő szerep a mező- gazdasági nagyüzemekre, az élelmiszeripari vállalatokra, a felvásárlási és az értékesítési hálózatra szorul. Ezért a legtöbb attól függ. hogy az ott dolgozók menynyiben teszik magukévá és valósítják meg a párt agrárpolitikai céljait. Korszerű ipar, korszerű mezőgazdaság Ami a mezőgép-gyártást illeti, ennek kontúrjai már kialakultak és mondható, hogy fellendülőben van Magyarországon. Nagyon hibás az a korábbi szemlélet, miszerint hazánkban mezőgép-gyártásra nincs, vagy csak mérsékelten van szükség. Bár a mezőgazdaság gépigényének körülbelül felét tudjuk hazai gyártásból kielégíteni, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az általunk gyártott gépek korszerűek legyenek, és annak érdekében is, hogy a gépeket hazánkban eladó partnerek tartalékaikat részeket olyan mértékben szállítsanak, amilyen mértékben, mennyiségben az szükséges. Fontos kérdésnek tartom, hogy a mezőgazdasági alapanyag-termelés, növénytermesztés, állattenyésztés és a mezőgazdasági termékfeldolgozás az élelmiszer- ipar, az élelmiszertartósító, -tároló és hűtőipar között megteremtsük az egyensúlyt. A IV. ötéves terv készítésekor, a hatvanas évek közepén és végén még nem tudtunk levonni olyan konzekvenciáikat, amelyek ma már időszerűek. Igaz, hogy anyagi lehetőségeink a konzekvenciák levonására és a tervekben való érvényesítésére sajnos, korlátozottak. Mindenesetre a párt és a kormányzat érzékeli azokat az ellentmondásokat, amelyek Bács- Kiskun adottságai, mezőgazdasági lehetőségei és az élelmiszer- ipari feldolgozó kapacitás között van. Országos gond ez, ami a maga örömeivel természetesen szüli a maga gondjait is. Mindenképpen arra törekszünk, hogy a VI. ötéves terv kimunkálásakor nagyobb figyelmet fordítsunk arra. hogy a korlátozottan rendelkezésre álló anyagi esz- közellátottság ellenére feloldjuk azt a szűkületet, ami az élelmiszeripar, az élelmiiszerfeldolgo- zás, a hűtés, a tárolás, a hűtő- kapacitás bővítése és a termékek exportkész csomagolása terén fennáll. A párt központi vezetése és a kormány javában foglalkozik a VI. ötéves terv előkészítésével. Ugyan még nem tudjuk pontosén megfogalmazni az V ötéves terv mérlegét, mégis már előkészületekét kell tenni a VI. ötéves terv kimunkálásához, a koncepciók kialakításához. A jövő évi szabályozó rendszerben több vonatkozásban változásokat hajtunk végre. Ezeknek az okait az élet diktálja. A népgazdaság egyensúlyi helyzete, elsősorban a tőkés fizetési mérlegünk nem alakult úgy, ahogy, szerettük volna. Ez a jövő évre vonatkozó irányvétel várhatóan érvényes lesz 1980-ra, és a VI. ötéves terv egész időszakára. Jól tudjuk, hogy jelentős invesztíciókra van szükség a növénytermesztés, az állattenyésztés, a zöldség-, gyümölcstermesztés és a tárolókapacitások tekintetében. Mégis azt kell mondani. hogy a következő ötéves tervben, ha a volumen nem is fog csökkenni, jelentős többlet- forrásokra nem lehet számítani. Arra kell felkészülni, hogy tulajdonképpen azokkal a forrásokkal fogunk gazdálkodni, amelyekkel az ötéves terv esztendeiben gazdálkodtunk és ez Bács- Kiskunban dicséretes teljesítést jelenthet. örvendetes, hogy az utóbbi évek elméleti vitáiban és gyakorlati munkájában a népgazdaság érdekének megfelelően tisztázódott a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok helye, szerepe és számos olyan problémakör, amely politikai jelentőségű. Ezek közé sorolható a háztáji gazdaságokkal, a termelőszövetkezetek méreteivel kapcsolatos vita, az iparszerű termelési rendszerek helyzete. Elmondható, hogy sok fejlett nyugati tőkés országban — barátainkról nem is szólva — élénk érdeklődést váltanak ki a magyar mezőgazdaság ösztönző rendszerei, szervezeti formái, a mezőgazdaságban kialakult termelési módok, formáik, amelyek a mi gazdálkodásunk specifikumai. A magyar mezőgazdaság előtt óriási feladatok vannak. Mező- gazdaságunk a magyar gazdasági élet egyre erőteljesebb, izmosabb része, és ezzel teljes összhangban fogalmazódnak meg a Központi Bizottság ide vonatkozó határozatában azok a tennivalók, amelyek a mezőgazdasági termelés előtt állnak \
