Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-25 / 252. szám

1918. október 85. • PETŐFI NÉPE • 5 Gyerekkor RÉZKARC, AKVARELL, POSZTER Havonta kétszázötven képkeret Amerikai pszichológusok, orvo­sok egy alkalommal megfigyelték, mennyit mozognak a gyerekek egyetlen délután. Mérték mozgá­suk intenzitását, mennyiségét, s később a kapott adatok, a szer­zett tapasztalatok alapján edzés­tervet készítettek hivatásos kosár­labdázóknak. A végeredmény igencsak meglepő volt. Erős, rég­óta sportoló fiatalemberek kép­telenek voltak a gyerekekkel azo­nos intenzitású játékra, jóval ha­marabb 'kifulladtak, mint a nyolc- tízévesek. A példa alkalmas rá, hogy bi­zonyítsa: a gyerekek fáradhaitat- lanok. Ha olyat csinálnak, amihez kedvük van, nem érzik az időt, nem érzik a fáradtságot, a kedvelt ténykedés öröme elnyomja mind­kettőt. És — természetesen — ez nemcsak a sportban, a játékban van így. Csak a kedv a fontos, a cselekvés iránti rajongás és min­denre képesek a legkisebbek. Ez a tulajdonságuk pedig igen­csak nagy lehetőség. Elsősorban a pedagógusoknak, hiszen a fárad­hatatlanság, az őszinte cselekvés­öröm akármilyen cél szolgálatába állítható. Ráadásul, minit ismere­tes, számtalan magatartásforma létezik, amelyre éppen gyermek­korban alakítható ki leginkább az igény. A két, talán legfontosabb közülük: a sport, a mozgás és az önképzés, azaz kevésbé hangzatos szóval az olvasás. Természetesen a remélt cél aligha érhető el automatikusan, néhány odavetett, esetleg paran­csoló mondattal A gyerek a ké­résből, a csendes szóból is ért, ha olyan embertől kapja, akinek hisz, akiben bízik, akire hallgat. És csupán akkor tesz örömmel (a hallottaknak megfelelően), ha előzmények igazolják: irányítójá­ban valósággal — és nemcsak a helyzet diktálta körülmények miatt — miegbízthat. Sok múlik te­hát a .személyes kapcsolatokon, az őszinte jó viszonyon.. Mint min­denhol másutt, a különbség csu­pán annyi, hogy a'tanár és diák­ja 'közötti viszony meghatározó lehet a gyerek jövőjében is. Har tás«al van rá, minit az első fontos élmények általában. Emlékszem, tizenévesen seho­gyan sem értettem meg, miért nem játszhatunk délutánonként az iskolaudvaron, (lévén az üres, a környéken pedig hiányoznak az ezernyi szórakozást kínáló grun- dok, a játszóterek. Csupán a hi­vatalos allkamiakkor, a testnevelé­si órákon volt módunk, hogy is­merkedjünk a labdával, a sport­tal. Eredményeképpen teljesen a véletlenre bízatott a dolog: ki igényli közülünk a sportot felnőtt fejjel, esetleg a mindennapi mun­ka mellett. Úgy hiszem, nem kell különösebb bizonyiték az állítás­hoz: a jó pedagógus nem hagy kihasználatlanul olyan lehetősé­get, mint egy üres iskolaudvar. Módot lel rá, hogy segítségével megszerettesse a sportot, a játé­kot diákjaival:. Meglehet, egy egész életre. Vagy a másik példa. Az olva­sásról vagy inkább hívjuk így, az érdeklődésről. Sok helyütt meg­elégedéssel szálnak a tanár mun­kájáról, ha nem tesz többet, mint ami papírra lefektetett kötelessé­ge. Leadja tehát a tananyagot, s legközelebb, felel tetőskor vissza­kérdezi, mindazt, amiről beszélt. És ha pontos, esetleg szó szerinti a diák válasza, jelessel jutalmaz­za az igencsak passzív -teljesít­ményt. A jó tanár, vagy hadd hívjam nevén: a pedagógus, több ennél. Neki a tán-terv csupán alapanyag, hogy aztán az írott be­tű segítségével felkeltse a diákok érdeklődését, s arra irányítsa, ami a sorok, a betűk mögött van: a tartalomra. Mert az érdeklődő diák nagy kincs. Benne a lehető­ség, hogy otthon vagy a könyv­tárban utánanézzen mindannak, amire kívácsi. És ha legközelebb, esetleg felelésikor, nemcsak a tan­könyvben leírtakról, hanem a hoz- záolvasott ismereteikről is beszá­mol, megdicsérik. Ahogy a pszi­chológusok mondják, sikerélménye lesz Az efféle öröm pedig igen­csak ösztönző. Megtámogatja ben­ne a sejtett érzést, hasznos dolgot tesz. amikor utánanéz a dolgok­nak, a tudás és korántsem a szá­monkérés kedvéért. Persze mind­ehhez pedagógus szükségeltetik, igazi tanár, akiben létezik a ké­nesség az érdeklődés felkeltésére. É< aki van olyan viszonyban ta­nítványaival, hogy fontos legyen nekik mindaz, amit ő fontosnak, éro'ekesmek tart. A gyerekkor tehát nagyszerű alkalom. A diáknak és a tanár­nak egyaránt. A vezető szerep vagy ha úgy tetszik a hegemónia, természetesen a pedagógusoké és — mert rajtuk is sóik múlik — a szülőké. A gyerek fogékonyságát kihasználva ők érhetik el leg­könnyebben, hogy a -nyolc-, tíz-, tizenkét esztendősek később fel­nőttként, ne csak sóhajtozzanak, hogy „jó lenne olvasgatni, vagy mozogni ahelyett, hogy lustálkod­nék ebéd után, ä szabadságom alatt”, hanem a csupán megfogal­mazott vágy helyett valóság le­gyen nekik az önképzés, a sport, az olvasás, a mozgás. Mert így szokták meg,. erre szoktatták rá őket. M. P. A keret elhatárolj lezár. Ám van még egy tulajdonsága: amit körbefog, azt egyúttal ki is eme­li környezetéből. Tudja ezt min­denki, aki valaha képet akasztott a szobája falára és tetszéssel nézte, hogy az ízlése szerint szép kép hogyan érvényesül — nem utolsósorban a keret jóvoltából. S mert mintegy kilencvenezren lakják Kecskemétet, s mert bi­zonyára nincs lakószoba, amely­ben ne függne néhány kép, szük­ség van képkeretező mesterem­berekre is. Az Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet illetékes ebben az ügyiben; s annak is a Nagykőrösi utcában működő képkeretező részlege. Mit mond erről a részleg veze­tője, Bakos Istvánná? * — Valóban nagy szükség van a képkeretező szakemberekre. Sajnos, nekünk nincs belőlük elegendő; fél esztendeje keresünk például egy üvegezőt — ered­ménytelenül. — Konku-rrencia? — Bár lenne! — Hány embert foglalkoztat­nák? — Jelenleg heten vagyunk. Ha csak képeket kellene keretezni, ez a létszám elég is volna. De a grafikusunk és a dekoratőrünk egészen más jellegű feladatokon dolgozik: ők készí-t-iik az ünnepi dekorációkat, például május el­sején, augusztus húszadikán. Az Ezermester bolto-k ki rakat iáit is ők rendezik. A fő profilunk ter­mészetesen a kép-keretezés. — Mekkora a forgalmuk? — Havonta átlagosan kétszáz- kétszázötven keretet készítünk. — Milyen anyagból?, — Az értékes olajfestmények szinte kizárólag gipszm-i-ntás, lap­arannyal borított Mumkácsy-ke- retet kapnak. Igaz, ez elég drá­ga: egy közepes nagyságú fest­mény bekeretezése hatszáz-nyolc- száz forintba kerül. A rézkarco­kat és az akvarelleket egyszerű, natúr színű lécekkel keretezzük, bár olykor — a vevő kívánságá­ra — ezeket átszínezzük barnára, vagy feketére, ahogy az alkotás színösszetétele megkívánja. — Vannak sürgős munkák? — Néhány évvel ezelőtt, ami­kor Tóth Menyhért készült kiál­lítani, szombaton és vasárnap is dolgoztunk. Vagy hatvan keretet készítettünk akkor. Nemrégiben szintén volt egy,,Ilyen mozgalmas ) hétvégénk: Bodri Ferenc közel­gő kiállítására költöttünk. új kereteket. Bakos Istvánná húsz esztende­je dolgozik a szákmáiban, s még sokáig tudna beszélni a munká­jával kapcsolatos élményekről, tapasztalatokról. Ám talán nem • Bakos Istvánné részlegvezető húsz esztendeje dolgozik a szakmában. (Straszer András felvétele.) árt, ha egy kicsit utánagondo-’ lünk annak, amit eddig mondott. A részleg dolgozói kétszáz- kétszázötven keretet készítenek havonta. A megrendelők bizonyos százaléka természetesen vidéki; de a jelek szerint mintegy két­száz keret Kecskeméten marad. A város mintegy húszezer család­ját alapul véve ez azt jelenti, hogy minden századik akaszt ha­vonta egy-egy új képet a lakása falá-ra. — Sok ez vagy kevés ? A látás- kultúra szempontjából alacsony ez a szám, vagy magas? Egyéb városokra vonatkozó, összehason­lító adatok hiányában nehéz len­ne felelni erre. S pusztán _ a mennyiségi adatokat véve számí­tásba, bizonyára helytelen követ­keztetésekre jutnánk. Miután te­hát utánagondoLtunk a hallottak­nak, -nézzünk is szét az elszállí­tásra váró, újonnan bekeretezett képek között. • Körülbelül ötven új, keret­övezte kép várja a hazaszállítást jelenleg. — Olajfestményt egyet talál közöttük — segit a tájékozódás­ban Bakosné. — Azt a keveset, amit hoznak, igyekszünk gyorsan bekeretezni, s visszadni a gazdá­jának, mert féltjük őket. Híres, régi festők alkotásairól készült reprodukciót viszont négyet, vagy ötöt is mutathatok. Mosta­nában nagyon sokan hoznak ilye­neket és mi szívesen is keretez­zük őkel. Üveg nélkül, mert így eredetibbnek Játszanak. Jónéhány rézkarcot, gobelíiht, faliképnek készített kalocsai hímzést is lát­hat itt. A készlet nagyobbik felét azon­ban a különböző oklevelek, a katonai és az esküvői fényképek, a nagyapától unokáig terjedő életkort összefoglaló családi fény­képek teszik ki, fekete-fehérben, színesben és olykor bizony szí­nezetten is. Az ízléstelen giccs egyéb forrná inák felsorolását nem is folytatom. A részlegvezető széttárja a karját: — Mi nem tehetünk erről. Né­ha ugyan lebeszélünk egy-egy ügyfelünket, de az esetek több­ségében bekeretezzük azt, amit hoznák... * Persze, hogy bekeretezik. Nem ők tehetnek róla. És nagyon tá­volra vezetne annak kutatása, hogy hol kell keresnünk, az íz­lésbeli elmaradottság, a si-lányet szépnek érző, hamis ízlés gyö­kereit. S ugyancsak lehangoló volna az így elénk táruló kép, ha az ízlés „frontját” nem tarta­nék makacsul a rézkarcok, a linó-metszetek. Továbbá, ha nem terjednének örvendetes gyorsa- sá-gggal a régi nagy mesterek műveiről készített, jó minőségű reprodukciók. De szerencsére ter­jednek, s ez — különösen akkor, ha a ti zenöt-húsz évvel ezelőtti giccsárada-tra gondolunk — már valam-i. Valami, de természetesen ta-vol van még attól, amit kielégítőnek találhatunk. A művelődési szer­vek és intézmények ízlésnevelő munkáján túl pedig a fiatalok azok, akik a legtöbbet tehetik a ma még nagyon-nagyon szüksé­ges nevelőmunka területén. Látszólag messzire kanyarod­tunk, de még mindig helyiben vagyunk. Azon a helyen, ahon­nan csak az idő mozdíthat ki — ízlés-nevelés szempontjából is. Azok segítségével, akik felnőtté válva egyre értékesebb tartalom­mal töltik majd meg a kerete­ket, a képkereteket is, az életük keretei-t is ... K. J. >vX*X#X*X*X*X#Xv,X*XOX*X#X#!*XOX,X»X»SX»X»X*X»X*!*X* MŰEMLÉK-KÖNYVTÁRAINK A keszthelyi Helikon A Keszthelyre érkezők figyelmét nem ke­rülheti el a Fő utca végén, gazdag barokk stílusú kapu mögött emelkedő tornyos épít­mény: a Festetics család egykori palotája, ma — a Helikon Kastélymúzeum. A látoga­tó a déli kastélyszárny főbejáratából induló márvány lépcsőházon keresztül érkezik a múzeumba. Innen három termen végighalad­va a klasszicista stílusban berendezett, két emelet magasságú könyvtárterembe ér, amely értékes könyvanyagával együtt, változatlan formában maradt fenn. A berendezést Kerb János keszthelyi asztalosmester készítette. A keszthelyi Festetics kastély épülete. (MTI-fotó — KS.) • Látogatók a Helikon Könyvtárban. A belépő magnetofonról hall­gathatja meg a könyvtár (történe­tét: eredete a XVIII. század ele­jére nyúlik vissza, Adapj-át Fes­tetics (Kristóf mintegy kétezer kötetes gyűjteménye vetette meg. Festetics Pál idejében a könyvgyűjtemény olyan becses műemlékekkel gyarapodott, mint a Velikei Gergely álltai 1522--ben írt Zsol-tároskönyv, az ún. Keszt­helyi kódex. (Ezt, -Kinizsi Pálné zsokárostoonyvével, az ún Feste­tics kódexszel és -néhány ős- nyomtatvánnyal együtt jelenleg az OSZK Kézirattára letétként őrzi.) . A nemzeti művelődés szolgá­latába azonban csak Festetics György (1755—1819) állította a gyűjteményt. Kikérve például a nagy könyvbarát Széchényi Fe­renc véleményét, -bővítette az ál­lományt. M-luftán Visszavonult a politikai szerepléstől, az iroda­lom és az oktatás fellendítésé­nek szentelte minden erejét. Ne­véhez fűződik a nagy kastély- könyvtár létrehozása is. Könyv­tárában -megtalálhatók a felvilá­gosodás irodalmának legneve­sebb alkotásai, a francia, német, angol -klasszikusok -teljes soroza­tai. Különösen széleskörű gyűj­tés folyt a mezőgazdaságról szó­ló műveket magában foglaló Oeconomia et Technológia szak­csoport területén. -(.Ezeknek nagy részét ma a -nagy (teremhez csat­lakozó katoinetkönyvtárban mu­tatják be.) Legtöbb könyvét Föl- dessy István 'keszthelyi könyv­kötővel aranyozott bőrkötésbe foglaltatta. Könyvtárost is tar­tott Péteri Taíkáts József író személyében. Mindenre kiterjedő gondoskodásáról tanúskodik a családi levéltárban őrzött, 15 pontból álló könyvtárt Instruk- tiója. Az elsők közé tartozott Magyarországon, akik magán­könyvtárukat a tudományos munka szolgálatába állították. A könyvtár használatát utódai fokról fokra korlátozták. Feste­tics Tasziló Idejében az állo­mány 52 ezer kötetesre nőtt ugyan, de ezek a szerzemények erősen felhígították az értékes gyűjteményt. Az -állomány fel­tárására azonban ő -is -nagy gon­dot -fordított: könyvi tarosa, Pár­kányi József a 25 ezer kötetes törzsállományról korszerű cédu­lakatalógust szerkesztett. A gyűjteményt, amely jelentős szerepet (töltött be régebbi iro­dalmi emlékeink megőrzésében, 1948 nyarán az OSZK vette gon­dozásába. Ekkor kapta a Feste­tics György által rendezett keszthelyi irodalmi ünnepségek emlékére a Helikon elnevezést. A könyvtár háromszázra telte­tő régi magyar állományából jó néhányat kuriózumként tart nyilván az irodalomtörténet. így az első magyar bibliafordítás, Szilveszter János testamentum­fordítása (1541); Thuróczi János Krónikájának 1488. évi augsbur- gi kiadása és Székely István Gronikája ez világnak jeles dol­gairól (1559) című első magyar nyelven írt történeti műve is a könyvtár ritkaságainak sorába -tartozik. Legteljesebb a gyűjtemény a XVIII—XIX. századi mezőgazda- sági szakirodalomban. A kor ne­ves külföldi mezőgazdasági szak­íróinak munkái mellett megta­lálhatók a könyvtárban a ma­gyar mezőgazdaságtudomány nagy úttörőinek (Naigyváthy Já­nos, Tessedik Sámuel, Pethe Fe­renc és mások) művei is. (A különgyűjteményei -révén fejlődő könyvtár állománya ez idő szerint 80 ezer könyvtári egység. Az 1945 előtti gyűjte­mény — a Festetics György ide­jéből származó szafcbeosztással, és az eredeti latin -nyelvű jelze­tekkel — eredeti -helyén találha­tó. A -leginkább keresett szak­csoportok (magyar -történelem, magyar irodalom, geológia és esztétika) rekatalogizálása 1960 és 65 között megtörtént. A -többi 26 szakcsoportban a régi betű­rendes katalógust használják. Az új anyagok, minit például a Ba­latoni Intézőbizottság által létre­hozott Balatoni gyűjtemény fel­tárására szakkatalógust is létre­hoztak, A gyűjtemény forrásértékű da­rabjai az újabb szerzeményekkel együtt hely-beni használatra a tudományos kutatók rendelkezé­sére állnak. Az olvasóforgalom növekedését a (helyhiány gátolja. A jelentős állománnyal rendelkező könyvtár alapterülete az -irodáikkal együtt 400 m2. Ez még a -könyvek elhe­lyezésére sem elegendő, a szer­zemények nem férnek el a pol­cokon. Igaz, évente mindössze 200—300 olvasó fordul meg a könyvtáriban, de olvasóterem hiányában csak valamelyik dol­gozószobában tudnak nekik he­lyet biztosítani. • A kastély felújítási munkála­tai 1989-ben kezdődtek meg. A déli épületszárny — benne a könyvtárral — 1974-ben mint kastély-múzeum nyílt meg a nagyközönség előtt. A kastély töb­bi részét még mindig (tatarozzák. Az északi szárny, amelynek át­adását 1980-ra ígérik, műemlék­jellege másodlagos. Díszes belső kiképzése különböző rendezvé­nyek, tudományos ülések, kor­mányszintű tárgyalások lebonyo­lítására teszi alkalmassá. M. Zs. A Jelenkor októberi száma A Pécsett szerkesztett irodal­mi és művészeti folyóirat új szá­mának élén Csorba Győző Em­lékezés és elmélkedés című írá­sa, a Jelenkor megjelenésének 20. évfordulója alkalmából, a pécsi irodalmi élet hagyománya­it, alkotóműhelyeinek program­ját és feladatait összegzi. A szám — bővített terjedelemben — a folyóirat főmunkatársainak műveit közli. A lírai rovatban Bárd-osi Né­meth János, Berták László, Fo­dor András, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Kálnoky László, Károlyi Amy, Kis-s Dénes, Makay Ida, Pákolitz István, Takács Imre és Weöres Sándor költeményeit ol­vashatjuk. A szépprózai írások sarában Ber-tiha Bulcsú sorozatzáró önin­terjúját, továbbá Gáli István, Hernádi Gyula, Kolozsvári Grandpierre Emil, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Tatay Sándor és Thiery Árpád műveit találjuk. Parancs János bevezetőjével külön összeállításban mutatja be a folyóirat a párizsi Magyar Mű­hely fő munkatársait: Bujdosó ALpár, Nagy Pál és Papp Tibor kép-szövegeit, valamint Horváth Elemér verseit. Az ,, I rószObám’ ’ -sorozatban Nemes Nagy Ágnessel beszélget Mezei András. Krúdy Gyula szü­letésének centenáriumát Bécsy Ágnes tanulmánya köszönti. Láncz Sándor írása Martyn Fe­renc budapesti életmű-kiállítását elemzi. A kritikai rovatban Béládi Miklós Illyés Gyula új verses­kötetét, Csűrös Miklós Csorba Győző összegyűjtött verseit, Ró­nay László Bárdos! Németh Já­nosét, Bécsy Tamás Pákolitz Ist­vánét, Talkáts Gyula Berták Lászlóét, Tüskés Tibor pedig Ka­lász Márton verseskötetét elem­zi. Tatay Sándor Lődörgések ko­ra című regényéről Vekerdi Lász­ló ír a számban. A jubileumi összeállítást A Je­lenkor panteonja című verses paródia-csokor zárja, Illusztrációként mintegy negy­ven fotóból összeállított sorozat villanlt fel képeket a pécsi iro­dalmi és művészeti élet elmúlt félszázadából. Óvóbácsik és óvoncok Németh Antalnak hívták az , 1830-as években megnyílt eszter­gomi óvoda vezetőjét, Nem el­írás a keresztnév. Férfi volt és az „óvó úr” mellett „óvó bácsik” látták el a gyerekek felügyeletét, oktatását. Mintha helyes pedagó­giai érzékkel előre látták volna, ami mostanában nálunk is napi­rendre kerül: azt, tudniillik, hogy a férfiak is vegyenek részt az óvodai nevelésben. Mindezt és az esztergomi óvo­dák történetének a felidézését az is időszerűvé teszi, hogy Brunsz- vik Teréz Angyalkert néven 150 évvel ezelőtt 1828-ban alakítot­ta meg Budán az első magyar óvodát. Csakhamar társaság ala­kult az óvodák országos elter­jesztésére. Az esztergomi kisded­nevelő intézetet az elsők között hozták létre. Ez csak néhány évig működött, de a hatvanas évek elején munkához kezdett az esztergomi kisdedóvó társulat, az ország egyik legrégibb ilyen intézménye, amely csakhamar „kinőtte” otthonát. Az alapsza­bály szerint ugyanis a gyerekek minden megkülönböztetés nél­kül látogathatták az óvodát. Ezért a mai Bottyán János utcá­ban egy másik, nagyobb épületet vettek. Itt ma is óvoda működik. Már akkor jól felismerték az óvoda pedagógiai szerepét, jelen­tőségét. A társulat jegyzőkönyvei így szólnak erről: ......a nevelé­s zet az ifjúságnak zsenge korá­tól veszi kezdetét.” Az alapsza-, bály pedig nemcsak azt tűzte ki célul, hogy másfél éves kortól 6 éves korig a gyerekeket „min­den veszélytől” megóvják, hanem azt is, hogy „a magyar nyelvre, némely műügyességre” oktassák. A múlt század második felében különösen keresetté váltak az óvodák. 1886-ban nyílt meg Esz­tergom harmadik óvodája, amely­nek céljai már nagyon megköze­lítették a maiakat: kicsinyek szabott mód és rendben óvat- nai k; tehetségük rendszeresen fejlesztetik, s az elemi oktatás­hoz előkészítettik”. 1892-ben pe­dig óvónőképző intézetet nyitot­tak a városban. Ennek munká­jához jó alapot adott, hogy Esz­tergomban már 1842-ben létre­hozták a „mesterképzőt”, amely nagyon nehéz anyagi körülmé­nyek között, de eredményesen oktatta a tanítókat. A századfordulón kezdett mun­kához a város első óvódavezető- nője. Tevékenysége az országos „példányóvodához” (mintaóvo­da) igazodott. Ma a Bottyán Já­nos utcai óvodán kívül még hét óvoda működik a városban, és most tervezik a legújabbat — a kilencediket —, amely 100 sze­mélyes lesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents