Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-24 / 251. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. október 24. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Kétszáz gépipari gyártásszakosítási szerződés Jelenleg a gépipar területén a KGST-országok között mintegy kétszáz nemzetközi gyártásszakosítási megállapodás, egyezmény és szerződés van érvényben. Valamennyi 1980-ig tartalmazza a szakosított termelési és az exportelőirányzatokat. A magyar gépipar elsősorban a közúti járműipari termékek és a mezőgazda- sági gépek nagysorozatú előállítására szakosodott, ezek teszik ki teljes szocialista gépexport-forgalmunk csaknem egyharmadát. Ugyancsak a magyar ipar gyárt szakosítás alapján különböző rádiótechnikai és elektronikai ipari termékeket, számos műszert, automatizálási és különféle folyamatszabályozási eszközöket. A szakosodásban, gyártási együttműködésben részt vevő gépipari vállalatok legnagyobb partnere a Szovjetunió, az oda irányuló magyar gépexport 65 százaléka, az onnan származó gépimport 40 százaléka szakosított gyártmány. A megállapodások száma különösen az utóbbi három évben emelkedett. Jellemző a vállalatok közötti szerződések arányának növekedése. A két- és sokoldalú megállapodások igazodnak a hazai fejlesztési programokhoz, a gépipar szelektív fejlesztési célkitűzéseihez. Erősítik a szocialista országok gazdaságai között a kapcsolatot, segítik exportunk szélesítését. a forgalom növelését, s nem utolsósorban ösztönzik a hazai gépipar termelési szerkezetének célszerű változásait. Valamennyi KGST-ország erőfeszítéseket tesz a gépipari export bővítésére. Ugyanakkor a gyártott berendezések és magának a gyártástechnológiának a műszaki színvonala lassúbb ütemben fejlődik, a jelentős technológiai import kényszere miatt továbbra is viszonylag szűk a'gyártásszakosításba kerülő korszerű termékek köre. Mindennek ellenére valamennyi partner a termelési együttműködést helyezi előtérbe, hiszen egyik népgazdaság sem lenne képes önellátásra berendezkedni. Ezért egyre inkább eleget tesznek azoknak az ajánlásoknak és határozatoknak, amelyek szerint a gyártásszakosítási megállapodások előkészítésébe be kell vonni a termelésbén, a forgalmazásban, a felhasználásban és a finanszírozásban érdekelt vállalatok, intézmények képviselőit. Tovább kell azonban még fejleszteni a szakosítást és kooperációt elősegítő nemzetközi eszközöket, mint például az ár-, valuta- rendszert, a harmadik piaci együttműködést, a licenc- és know-how egyeztetést, mert ezek szervezeti és módszerbeli kérdései rendezetlenek. Az együttműködés egy másik gátja, hogy gyakran — főleg a gyors műszaki avulásnak kitett termékek esetében — nem lehet hosszabb távra szóló importadatokat adni. Ezért a következő években javítani kell az információcserét, s már az előkészítés szakaszában összhangot teremteni a későbbi beruházási elképzelésekkel. Előbbre kell lépni a tartalék alkatrész ellátás terén is, sajnos, az alkatrészszállítások még mindig nem élveznek különleges eljárást, elsőbbséget. Az 1980-ban lejáró két- és sokoldalú megállapodásokat minden bizonnyal meghosszabbítják a partnerek, tartalmi felülvizsgálatukra azonban minden esetben szükség van. Ez a munka a közeljövőben megkezdődik. A tartalmi korszerűsítésre irányuló magyar javaslatok között szerepel a komplex együttműködés kialakítására való törekvés, ami felöleli a fejlesztést, a termelésmegosztást, a részegység-kooperációt és a harmadik piaci közös fellépést. Fontos feladat, hogy nagyobb mértékben váltsák ki a tőkés gépimportot a KGST-országokból beszerezhető termékek. Ahhoz, hogy a szocialista gazdasági integráció lendítő ereje legyen a gyártásszakosítás és a kooperáció, szükséges, hogy valamennyi partner az eddigi tapasztalatokat figyelembe vegye, konkrétabban, komplexebben támogassa az ipari együttműködés új. korszerű formáit. Jelenleg hazánk a sokoldalú gyártásszakosítási egyezményekben szereplő, körülbelül 8 ezer tétel 15 százalékában érdekelt, de ez a következő években_ számottevően bővülni fog. Számunkra továbbra is az együttműködés súlyponti területei a jármű- és műszeriparon kívül az atomerő- művi berendezések, a számítás- technikai eszközök, a vákuum- technikai és kábelipari termékek, egyes szerszámgépcsoportok, orvostechnikai eszközök gyártása, (MTI—APN) Hatszázzal több tehergépkocsi • A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár győri kamion gyáregységében az idén ezernégyszázötven tehergépkocsit gyártanak — hatszázzal többet, mint 1977-ben. Az idén termékeik hetvenöt százaléka kerül exportra. A képen: A Zrínyi Miklós ifjúsági szocialista brigád a kamionszcreldében. (MTI fotó, Tóth Gyula felvétele — KS) A közlekedés biztonságáért • Alcolmeters néven új elektronikus alkoholfogyasztást ellenőrző műszert készített egy angol cég. Az új készülék nemcsak az alkoholfogyasztás tényét bizonyítja, hanem kimutatja a véralko- hol-szintet, ezrednyi pontossággal. A képen: Próba közben az új műszer. (MTI fotó, Németh Ferenc felvétele — KS) „Édes” összefüggések • A hónap közepén megírtuk, hogy a kedvező időjárás meggyorsította a kapásnövények érését, így az októberi napfény a cukorrépa érését is előmozdította, s ennek folyományaként a termés szedése — akkor — már a vetés- terület 37 százalékán megtörtént. A répa szállítása a gyárak, termelőüzemek közös ütemterve szerint folyamatosan megy. „Sajnos — utaltunk rá —, a vasúti jármű hiánya esetenként fennakadást okoz, így a közös gazdaságok a szükségrakodó helyekre kénytelenek lerakni a cukorrépát. Éz növeli a rakodási, szállítási költségeket. Végső soron az ágazat jövedelmezőségét befolyásolja a többszöri árumozgatás.” Természetesen e pár soros'helyzetjelentés a szállítás — reméljük, csak kezdeti — zökkenőiről — nem vészharang-kongatás. Mindössze j el z é s, amihez hasonlóra mindannyiszor sor kerül, valahányszor értesülünk ilyenről a kampány alatt. Mert — ki ne figyelt volna fel rá, hogy az utóbbi években — egyre éberebb figyelemmel kíséri egész társadalmunk a cukor sorsának alakulását az adott gazdasági évben. Termelőtől a szállítón, gyártón keresztül a forgalmazóig és fogyasztóig olyan féltő gondoskodással tartjuk számon a cukortermelés minden mozzanatát, mint — mit is mondjunk — közvetlen hozzátartozónk legfontosabb ügyeinek alakulását... Ha sántít is ez a „hozzátartozóként” minősítő hasonlat, mindjárt nem lesz erőltetett, ha arra gondolunk: a cukor életünk, pontosabban szólva életműködésünk mindennapi szükséglete, a szó szoros értelmében megédesítő j e. S ez a nélkülözhetetlen élelmiszerünk mintha már cukorrépa korától kezdve „tisztában volna” emberkörüli szerepének fontosságával. Eszerint is „viselkedik”, azaz rendkívül érzékeny, mondhatni kényes az iránta tanúsított bánásmódra. Hogy mást ne említsünk — a répa szeret minél tovább a földben lenni. A cukorgyárak azonban — ma még — úgymond százszázalékosan — nem tudják a répának ezt a „szenvedélyét” respektálni. Egyszerűen nem győznék kapacitással, ha a legvégsőkig kivárnák, míg minden cukorrépa megunná azt a fölldben tartózkodást, s egyszerre indulnának a répatömegek gyári feldolgozásra. • Ezért igyekeznek a gyárak a legjózanabb számítások alapján répaátvételi ütemtervet készíteni. Figyelembe véve, hogy melyik termelőnek mekkora a cukorrépaterülete, szedőkapacitása, melyik tábláján mennyire érett a répa, s nem utolsósorban, milyenek a szállítási lehetőségek. De mint kiinduló példánkból — a „jelzésből” — is leszűrhetjük, a leghűvösebb tárgyilagossággal kiszámított ütem is „kizökkenhet” — s nem is egy okból. Xz, hogy pontosan a megállapított időre nincs vasúti szerelvény, vagy gépkocsi — csupán egy a zavaró körülmények, előfordulható akadályozó tényezők közül. Mert váratlanul beköszönthet, mondjuk, tartós esőzés is. Amikor a répaszedés, meg ennélfogva a szállítás is egyaránt megakad. Milyen. helyzetbe kerülhet ilyenkor a cukorgyár, amely kapacitás-szempontjait szem előtt tartva állapodott meg az átvételi ütemekben a termelőkkel? Először is — a kampány kezdetén, míg be nem köszönt a tartós hűvös idő — nagy tömeg répát nem tárolhat. Csak annyi termést fogad, amennyiből, 7—8 napi tartalék melléit, a mindennapi folyamatos feldolgozás biztosítható. Ha aztán úgy „jön össze a baj”, miként az iménti feltételezésben céloztunk rá — szállítóeszközhiány, vigasztalan esőzés —. van kapkodni való. hogy a tartalék „felélését” elkerülje a gyár. • Ha a kampány során előadódható buktatókat számba vesz- szük, végső soron egy — ma még meglevő alapvető problémában — a nyersanyag-mennyiség és a fel d olgoz ó -kapa c i tások összhangjának zavaraiba torkollnak. Előttem van annak a sajtótájékoztatónak az anyaga, amelyet 1976 augusztusában, a MÉM-ben tartottak a cukorrépa-termesztés helyzetéről és fejlesztéséről. Ott mondták el szakemberek, hogy a mi éghajlati viszonyainkhoz hasonló területeken az optimális kampányhosszat 80—90 napban alakították ki. Szakembereink megítélése szerint nálunk 100— 110 napos kampány még kellő biztonsággal és elfogadható paraméterekkel lebonyolítható. Ehhez képest mi a jelenlegi realitás? Például a — ma még legnagyobb cukorgyárunkban, a szolnokiban, amelynek az úgynevezett szerződéses termőterülete is a legnagyobb, hiszen ez hat megyén át, a Hajdúságtól a Bácskáig húzódik. Még nem tartanak ugyan a répaátvételi csúcsnál, de a feldolgozás már teljes tempóban folyik. Az első adatok biztatóak. Arra mutatnak, hogy a kettős feladat teljesítése, tehát a répa cukortartalmának növelése és a hektáronkénti átlagtermés emelése, sikerül. Az országos átlagnál, s a tavalyi hektáronkénti átlagtermésnél magasabbat várnak, és a szolnoki tapasztalatok szerint a répa cukortartalma is nagyobb lesz a múlt évi 15,2 százalékosnál. E mennyiségi és minőségi növekedés természetesen a termelők érdeme. No, de a nagyobb termés azt is magával hozza, hogy az több, mint amennyivel a szolnoki gyár egymagában, 130—140 napos folyamatos üzem alatt meg tudna birkózni. Szerencsére ebből a dunántúli üzemekbe is jutott, amelyekbe az ottani répák későbbi érésideje miatt egyenesen „jól jött” a nyersanyag a gyártás elkezdéséhez. 130—140 napos kampány a nálunk „ideálisnak” vehető 100—110 napossal szemben. Amíg ennél jelentősen hosszabb a „szezon”, a cukorrépa tárolásideje is hosz- szabb az optimálisnál, ami alatt viszont cukortartalmából is veszít a termés. Arra törekszünk tehát, hogy rövidüljön a feldolgozási idő, mert azzal a veszteségek is csökkennek. Az a terv, hogy jövőre tíz nappal, majd a következő esztendőben újabb tíz nappal rövidítik a kampányt. • Az említett — 1976-os sajtó- tájékoztatón úgy hangzott el, hogy a meglevő gyárakon eszköz- lendő több milliárdos ráfordítással és a Hajdúsági Cukorgyár belépésével együtt még 1980-ban is 129 nap alatt dolgozható fel a tervezett- répamennyiség. „Csak?” Hiszen igen jelentős előrelépés ez ahhoz képest, hogy például 1976- ban még 152 napos, az azt megelőző évben pedig „minden idők leghosszabb”-ja, 155 napos volt a kampány. • Csupán e pár összefüggést végiggondolva is fontos feladatunk, hogy drága napokat, ezzel cukorszázalékokat, s végeredményben súlyos forintokat nyerjünk már ma is — például olyan „kézenfekvő” lehetőségek kihasználásával, mint a szállítások pontossága, összhangja a termelők, illetve a gyár egybehangolt ütemterveivel. Tóth István BUDAPEST GYOMRA: A NAGYVÁSÁRTELEP Hárommillió ember ellátásáért felelnek A párizsi argó „Párizs gyom- rá”-nak becézte az azóta már lebontott nagy központi vásár- csarnokot, azt az estétől-hajnalig dolgozó áruelosztó nagyüzemet, amelynek környékét, levegőjét az „Irma Te édes!” című filmből a magyar közönség is jól ismeri. A budapesti Nagy vásártelep, a Csepelre vezető gyorsforgalmi út és a Soroksári út közötti területen abban különbözik párizsi társától, hogy itt nincsenek a környéken lokálok, színházak, „köny- nyű” lányok és „nehéz" fiúk. Abban viszont hasonlít hozzá, hogy erről a területről látják% el a fővárost, s környékét, nyaranta a Balaton déli partját, a Zöldért- boltokat, a közérteket, az áfészo- kat, kórházakat, üzemi konyhákat, a honvédséget — mintegy 3 millió embert — zöldséggel, gyümölccsel. • Csomagolt burgonya a közért-boltoknak. • Részlet a nagyraktárból. • Feldolgozó tizem. Itt készül a konyhakész burgonya. Raktárak, hűtők, feldolgozók A fővárosi magán-nagykereskedők a harmincas évek elegén építettek itt. egy csarnokot — befogadóképessége 500—700 vagon áru —, nagy standokat alakítottak ki. Főként lovas kocsikon érkezett a termelőktől a burgonyla, zöldpaprika, más termék, s innen szolgálták ki a fővárosi kiskereskedőket. Már akkorában is volt közvetlen felhozatal a Bosnyák térre, a Lehel térre. A Nagyvásártelep igazi fejlődése a felszabadulás után kezdődött, amikor állami maigyraktár lett az (eredeti csarnok. Elkészült égy mintegy 500 vagon befogadóképességű pincerendszer, hűtőcellákkal, szabályozott hőmérséklettel és páratartalommal. Más hőfok kell a télire tárolt lalmánlak, körtének, s melegebb például annak az import paradicsominak, amelyik csaknem zölden étkezik, és Itt kell utánérlelni. Ebben a pincehűtőben korszerű manipuláoiós terek vannak az áruk fogadására, osztályozására, kiszállítás előtti csomagolására!. önálló üzemrész áz ezer vagon befogadóképességű új burgonyakombinát. Itt az árut osztályozzák, majd légkondicionált terekbe kerül. Egyre bővül — ha még nem is elégséges — a feldolgozó kapacitás. Itt készül a közvetlenül felhasználható hámozott burgonya1, zöldség, szeletelt káposzta Ma már az üzemi konyhák, kórházak, a gyermekélelmezés csak ilyen ámít rendelnek, nincs munkaerő, hogy helyben, kicsiben dolgozzák „konyhakésszé” a zöldárut. Ugyancsak itt kerül zsákokba, konténerekbe az üzletekbe Irányított héjas vagy tisztított áru. Végül njemirég avatták fel a több állami gazdasággal közös beruházásban épült 600 vagonoS al- matárolát, ahol' szintén asztályozó- terek, hűtőegységek vannak. ZÖLDKER—ZÖLD ÉRT Mint ismeretes, 'két éve változott meg az országos felvásárlási rendszer. Azelőtt az önálló megyei MÉK-ek vették meg a terményt a gazdaságoktól é3 szerződéseik alapján három részre osztották. Ellátták saját körzetüket, városaikat, exportra küldték az erre alkalmas árut, végül a főváros ellátására a Nagyvásártelepre továbbították a megállapodás szerinti mennyiséget. A budapesti ZÖLDÉRT és a megyei MÉK-ek közös érdekképviseleti szerve a SZÖVÉRT-egyesülés intézkedési jogkörrel, tagjai fölötti hatalommal nem rendelkezett. Az országos hatáskörű ZÖI.D- KER-központ 1976 után mint középirányító szerv létesült, saját anyagi eszközökkel, a megyékben ZÖLDÉRT-ek alakultaik. Itt nem a név, hanem a kapcsolatok tényleges megváltozásáról van szó. A ZÖLDKER például a ZÖLDÉRT-ek vezetőinek kinevezési jogát is megkapta. Szükség esetén az országon ’belül, vagy az export érdekében 'diszponálhat az árukészletek feltett. Régebben előfordult, hogy az ellátás akadozott, mert egyes hiányzó zöldfélékből helyenként „fekete” készleteket gyűjtögettek, s keresték a legjobb értékesítési lehetőségéket. Ma., ha országos érdékek úgy kívánják, az egyik helyről a másikra irányítja a ZÖLDKER a szükséges mennyiségét. Ez nemcsak át főváros ellátását teszi megbízhatóbbá, egyenletesebbé, hanem a többi nagyvárosokét, ipari körzetékét, ahol ia közvetlen kiör- nvék mezőgazdásága képtelen ellátni a településéket. Idén például zöldpaprikából volt nagyon kicsi a termés, de azért valamennyi ipari nagyvárosunk, és a budapesti Nagyvásártelep is folyamatosan kapott az ország más részeiből zöldpaprikát. Az évi forgalom: 22 ezer vagon áru Hogy valami fogalmat alkossunk iá nagyságrendékről, egy szeptember véig! nap készilelte a Nagyvásártelepen: 40 vagon burgonya, 12 vagon hagyma, 4 vtagon fejesfcáposzta, egy vagon vöröskáposzta, 2—2 vagon kelkáposzta, és karfiol, 6—6 vagon paprika és paradicsom, egy vagon tök, 7—7 vagon 'görögdinnye és alma, 4—4 vagon körte és szőlő, 3 vagon őszibarack, Kiugró a burgonya- mennyiség, de nem ez a csúcs. Szezonban ebből az egy áruból 30—150 vagon érkezik. Most az alma még éppen csak, hogy „csordogál”, szüret idején nem ritka ,a 20—30 vagonnyi mennyiség, összességében az évi forgalom, melynek nagy része vasúton érkezik — de sorra állnak be a rakodóra a gazdaságok teherautói, kamionjai is :— eléri a 22 ezer vagont. A fővárosban a zöldség- és gyümölcsárak általában hetente kétszer változnak. Megszabja ezeket a vételár, az, hogy mennyiért kapja a Nagyvásártelep, illetve ennék gazdája, a budapesti ZÖLDÉRT, a a piaci helyzet is. Az, hogy ebből mennyit visz el az export, a konzerv- és a hűtőipar. Az árubőség értelemszerűen lenyomja az áraikat, mint most a burgonyánál:, amelyet átmeneti akcióban 1 forinttal olcsóbban adnak, sőt 50 kilogramm feletti tételnél Budapesten ingyen házhoz is szállítják. Az áruszűke viszont nem viheti fel korlátlanul az árat, szigorúan tartani kell az előző évivel szemben maximálisan 5 százalékos emelési szintet. Fontos ez, mert az állami kereskedelem szabályozó is, a legszebb „maszek” zöldség ára sem szaladhat él nagyon ettől. Ez az üzletpolitika időszakonként, árufajtánként, esetleg veszteséget is jelenthet, ilyenkor az állam vállalja át a különbözeiét. Dotálják a 'tárolást is, ez nagyon kockázatos művelet. A leggondosabb kezelés mellett is tönkremegy sok áru. De a több száz vagonos tárolóterek két okból is szükségesék: a termelőktől át kell venni a szerződött árut, s iaz ország lakossága csaknem egy- harmadának ellátási biztonságát is szolgálják. A Nagyvásártelep egész területe 4,5 hektárnyi. Jelentős részben az itt dolgozók munkáján múlik, hogy mennyi és milyen zöldségéi gyümölcs kerül a budapestiek asztalára. Faludl András
