Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-21 / 249. szám
1978. október 21. • PETŐFI NÉPE • X A faluba érkező látogató, aki idestova tíz éve nem járt Tasson, nem nagyon lepődik meg. Nagyjából minden úgy maradt, ahogy régen is volt. Látni ugyan néhány frissen vakolt, vagy épülőfélben levő házat, impozáns az új tsz-köz- pont, de mindez nem sokat változtat az összképen. Sok régi, kevés új. Ez az első megállapítás Tassról. A tassi előrehaladás módjai A tassiak apró lépésekkel haladnak előre, minden kis eredményért derekasan meg kell dolgozniuk. — hogy ne mondjuk: küzdeniük. Talán éppen ezért szeretnek itt élni, magukénak érzik a községet. Tévedtek azok a kutatók, akik 1980-ra a lakosság jelentős csökkenését jósolták. Hétszáz embernek kellene elköltözni, hogy a 220 lakost jövendölő előrejelzés beteljesedjék.' Sőt, a faluban egyre több egyetemet végzett szakember dolgozik. pedagógusok, orvosok, mezőgazdászok. A tsz is marasztalja a tassiakiat. jó munkalehetőséget, tisztes keresetet kínálva 920 tagjának. PARLAMENTI ÜLÉSSZAK ELŐTT Életformáló vitával 9 Az üdülőtelep. több mint húsz családi házba költöznek be. A tanácsházán Tenke András tanácselnökkel a község fejlődéséről, eredményeiről, gondjairól, a tervfeladatok teljesítéséről beszélgettünk. Az ötéves terv két fő feladatot tartalmaz: óvoda és tantermek fölépítését. Az előbbi tavaly, 2,4 millió forintos költséggel elkészült. Ebben benne van a szövetkezet támogatása és az a sok társadalmi munka is, amit a tsz szocialista brigádjai, a falubeliek végeztek. A tantermekkel kicsit más a helyzet, kényszerszülte megoldáshoz kell folyamodni. Hogy miért, arra az a magyarázat, hogy a kisegítő iskolát — ahol gyógypedagógiai oktatás folyt — bezárták, ezért a meglevő kilenc tanteremhez újabb négyet kell építeni. Igen ám, de a község — miniden más fejlesztés elodázásával is — csak két tanterem építéséhez szükséges pénzt tud összespórolni. Emiatt 1980-ig csak két tanterem épül meg — ezek tervei egyébként mór a rajzasztalon vannak. A helyi Dózsa Tsz jelentős segítségére itt is számítanák. Hogy a még hiányzó két tanteremre is sürgős szükség lenne — tornateremről nem is beszélve — az nem lehet váltás. A munkának kétszer nekifogni, az építőknek kétszer felvonulni, a tantermeket két részletben építeni a szűkös pénzügyi lehetőségek miatt kell. Erre az évre — éppen a takarékoskodás miatt — fejlesztést alig tervezitek, de mégépült egy mini gázcsere-itelep. A lakásépítéssel nem lesz gond. Az előző évékhez hasonlóan az idén is 9 Még az idén elkészül az irattár. — Csendes községpolitika folyik most Tasson — mondja Tenke András. — A legfontosabb feladatunk a gyűjtögetés, a tartalékolás. A nadrágszíj összehúzása nagyon is érthető, sőt indokolt. hjszen a tanács évente mindössze 280—300 ezer forintot költhet a fejlesztésekre. — Eny- nyit három jól kereső család is összehoz egy év alatt — jegyzi meg a tanácselnök. — Állami pénzeszközt tíz éve nem kaptunk, így a terveinket is — legyen az ötéves, vagy éves terv — ennek' figyelembevételével alakítottuk ki. Szóba került természetesen a kommunális fejlesztés: a járda-, víz-, villamos hálózat bővítése is. — Az utcában lakók saját maguk ássák ki az árkokat, fektetik le a csöveket, tehát nagyrészt társadalmi munkában készül majd el a vízvezeték-Ihálózat — beszél a dologról nagy meggyőző erővel az elnök —, miivel ebben az esztendőben csak 50 ezer forintunk van erre a célra. A 2,2 kilométer hosszúságú, nyolc utcái érintő vezeték terve kész, kifizettünk érte 43 ezer forintot. A megvalósítás előtt személyesen mentem el az érintett utcák lakóihoz, hogy megbeszéljük az ügyet. Elmondtam, hogy a tanácsnak mindössze 50 ezer forintja van, de ha közös összefogással, társadalmi munkával, felajánlásokkal, önkéntes befizetéssel segítenek, akikor hamarabb lesz víz a lákásőkban. — A járdaépítéssel viszont nem haladunk. 1968 és 1973 között nagyon sok járda elkészült, de 73 óta nem tudunk járdát építeni, és nem tudom, hogy a VI. ötéves tervben jávul-e a helyzet... A tassi előrehaladás azonban sohasem teljesülhetne, ha nem lennének lelkes lokálpatrióták. Olyanok, akik szávai-tettel egyaránt a fejlődés mellé állnak. — Egyre több a — jó értelemben vett — hangadó, az olyan ember, akiinek tekintélye van, aki példakép. Nagyon örvendetes, hogy éppen a brigádvezetők közül kerülnek ki ilyen egyéniségek; a tsz-ben egyébként jelenleg kétszázötvenen dolgoznak szocialista brigádban. Sokszor hívni sem kell őket, jönnek maguktól, s munkájúik eredményeként — hogy egy példát mondjak — épül a Duna-partom az úttörő- és ifjúsági tálbor. — Az értelmiségiek is szívesen dolgoznak, főként a különféle bizottságokban, de a közművelődésben már nem nagyon mozgolódnak, noha munka, feladat itt is lenne számúikra bőséggel. Lehet, hogy a tanács és a népfront is többet tehetne azért, hogy még jobban bevonja őket a közösségi munkába... A község alatt folyó ráckevei Duna-ágban óriás harcsáikat lehet fogni. A nagy fogás reményében jönnek is a horgászok — legtöbben a közeli Budapestről; sorra- rendre épülnek a nyaralók, a hétvégi házak, horgásztanyák. Az évek folyamán az üdülőtelep folyton nőtt, növekedett, s a kiosztott 700 telken 650 ház már elkészült. Ám ahogy bővült az üdülőterület, úgy szaporodtak a tanács gondjai is, és manapság háromezer üdülőt kellene kiszolgálni megfelelő létesítményekkel, boltokkal, vendéglővel, közművekkel. Ezt a községi tanács a saját szűkös pénzügyi lehetőségei miatt nem tudja megvalósítani Ráadásul nagyon ellentmondásos az itt kialakult állapot, mert az üdülőkörzetnek nincs igazi gazdája. A községnek nincs pénze a bővítésre. a járástól nem kapnak, mivel főként Pest megyeiek vesznek itt telket, a ráékeveiek pedig nem fejlesztik a területet — noha az ő vonzáskörzetükbe tartozik — mondván, Tass nem Pest megyében van. Ezt a zűrzavaros állapotot tovább bonyolítja, hogy egyre több az engedély nélkül épülő ház, és a tanács — úgymond — tehetetlen. Ezeken a telepekén aztán semmi sincs; a tulajdonosok pedig jönnek a tanácshoz érdeklődni, hogy vizük, villanyuk, útjuk vajon mikor lesz? A közel és a távol fogalma nagyon relatív. Tass a járási, és a megyeszékhelytől kétszer ölyan távol van, mint a fővárostól. Ám — ha a földrajzi távolság nem is csökken — szeretne Kalocsához és Kecskeméthez is közelebb kerülni. V. T. Hová tűnt a pedellus?... D elépek a u gimnázium hatalmas, főbejárati kapuján és — jobbra-balra te- kintgetve — keresni kezdem azt az üvegezett ajtót, amely a pedellus birodalmába vezet. Az ajtót hamarosan megpillantom, ám a mögüle kilépő asz- szony fürge mozdulatai ugyancsak elbizonytalanodnak, amikor a jövetelem célját előadom. Bevallja: fogalma sincs, hogy ki lehetett ebben az intézetben a pedellus ... De csakugyan: ismeri még egyáltalán valaki a Pedellust — annyi irodalmi remekmű felejthetetlen figuráját?! A mai diákok aligha, mert a javarészük — ha azt olvassa: „a pedellus” — azt hiszi, hogy a pedellus régies szinonimája a tizenéves „menő fejnek”, mivel manapság leginkább egy tizenévesnek van hatalmas bajusza. Állunk az előtérben. Körülöttem csupa negyven, ötven év körüli ember: a gimnázium igazgatója, iskolatitkára, gondnoka, hivatalsegédje, portása — közösen próbáljuk felidézni és megfogalmazni. hogy ki is volt a pedellus hajdanán. Abban egyetértünk valameny- nyien, hogy a pedellus bácsi — többnyire hitvesével, a pedellus nénivfel együtt ott lakott az iskolában. Mégpedig nyomban az iskolakapunál. Minden reggel ott posztolt a lépcsők tetején, s — nádpálcával vagy a puszta jelenlétével — figyelmeztetett a lábak letörlésének, az ajtók becsukásá- nak parancsára. Aztán abban is megegyeztünk, hogy a pedellus bácsi szigorú volt ugyan, tekintélyt követelő — de atyai. Lakásának ajtaján — illő kopogtatás után '— bárki beléphetett, hogy a diák életét nyomasztó, ügyes-bajos dolgait előadja. Latin puska kellett Ovi- diushoz? A pedellus bácsi máris hozta irattárából, a kért szöveget. Egy óraközi tankönyv-csatában salátává hullott szét a történelemkönyv? Irány a pedelluslak: az öreg megpödörte hatalmas bajuszát, és hozta a polcról a megfelelő példányt. Valaki otthon felejtette, vagy — csillapíthatatlan kamaszétvágya miatt — meg akarta duplázni a tízórait? A pedellus néninél frisebb, ízesebben pirosra paprikázott zsíroskenyeret senki nem tudott készíteni. Lovagias dulakodás közben leszakadt egy ing teljes gombkészlete? A pedellus néni azt is fellvarta... Mindez régen a múlté. Az iskolák hatalmas intézményekké nőttek, ahol egy pedellus házaspár már nehezen győzné a rengeteg munkát. Mostanában tehát van külön iskolaportás, aki a látogatókat kalauzolja, házmester, aki szükség esetén' kaput nyit, s az épület környékének tisztaságára ügyel, hivatalsegéd, aki leveleket hoz-visz, és szükség esetén anyag- beszerző is. Leginkább talán az iskolaportás tevékenysége hasonlítható még a hajdani pedellus tisztéhez. Mondja a napi programját: reggel hatra jön be, hétig kitakarítja a rábízott, két, első emeleti tantermet — letörli a táblákat, kitörli a fiókokat, helyükre rakja a székeket —, aztán elfoglalja a helyét a portásfülkében. Kiadja, majd begyűjti a takarítónőktől az osztálytermek kulcsát. Krétát ad az orsztály-megbízot- taknak, s információkat minden érdeklődőnek. A körleveleket körbe hordja, a tanároknak felolvasásra átnyújtja. Hogy esetleg ő is felolvashatná?! Nem, azt nem vállalná semmi pénzért — még a gondolat, a puszta lehetőség is zavarba hozza, elpirul. Mint ahogy arra is, hogy ő netán felvarrjon olykor egy-egy leszakadt gombot. Tűt és cérnát adott ugyan kölcsön egy időben; sőt, ollót is, de mivel gyakran elfelejtették visszahozni, ma már elzárkózik az ilyen kérések elől. Kiflit, zsemlét sem árul már, mint régebben. Ez most diákok dolga, amit az első emeleti csarnokban bonyolítanak le. Kávét főz, de abból csak a tanárok kaphatnak. Egyszer ugyan kivételt tett: az egyik anyuka kérte meg ugyanis, hogy adjon naponta egy duplát a kislányának, mert alacsony a vérnyomása, gyakran elálmosodik és nem tud figyelni az órákon. Adott, de csak kétszer — többször ugyanis nem jelentkezett a kislány... lőttek. Az udvar valamelyik pontján pedig volt egy csap, amihez tömlőt illeszthettek. Ez a szerkezet ősszel és tavasszal az udvar portalanítására szolgált, de a pedellus bácsi a fagyos idő beköszöntésével is szorgalmasan locsolta a terepet. A víz megfagyott és néhány nap' múlva, amikor már szépen meghízott a jégréteg, megnyithatta az egyszemélyes kezelésű korcsolyapályát. Fillérekbe került a belépő, de a pedellus bácsi fáradozása megtérült. Mindent maga intézett, olcsó volt a vállalkozás. S mindenki jól járt vele: a pedellusék is, akik ez által némi többletjövedelemhez jutottak (anélkül, hogy közben „nagykapitalistákká" váltak volna), s a szülők is, akik nyugodtan engedték , el tanulás után a csemetéjüket korcsolyázni — nemcsak azért, mert az egészséges, hanem mert bíztak a pedellus bácsi atyai felügyeletében. — Az igazgató szólt tehát az egyik — intézményben lakó — kisegítőnek: vállalja el ezt a feladatot. Nem vállalta. Mint ahogy méltóságán alulinak tartotta ké; sőbb azt is, hogy ballagás napján ő húzza a csengőt a főbejáratnál. „A szülők előtt/?!” — kérdezte első rémületében ... Nem volna igény manapság már a pedellus apró szolgálataira? Az igazgató bosszúsan legyint: nem erről van szó! S hogy világosabban lássak, elsorol __ néhány esetet. Többek között, hogy miért nincs manapság jégpálya a gimnázium udvarán. Régebben majdnem minden iskolában volt, mert majdnem minden iskolának volt udvara, ahová a gyerekek az órák szünetében kiözönA továbbiakat magam is némi rémüldözéssel hallgattam: a feladatok szaporodásával specializálódnak a különböző iskolai tevékenységek is ennek bizony velejárója az is, hogy a munkakörön kívül eső szép szokások lassan elsorvadnak. Egy részüket talán nem sajnálja senki. Én mindenesetre elmenőben — zárva találván a főbejárat melletti, üvegezett ajtót — sokáig morfondíroztam: vajon hová tűnhetett a pedellus? Káposztás János emrégiben érdekes per fog- lalkoztatta az amerikai közvéleményt. Egy 39 éves volt haditengerész följelentette az . University of California egyetemet, mert száz orvostanhallgató közölt tizenhat négert is felvett, és mint Allan Bake, volt tengerészhadnagy állította, a négerek • miatt utasították el az ő, a fehér ember felvételi kérelmét. A kétlépcsős kaliforniai bíróság, majd az USA Legfelsőbb Bírósága el- maqaszitaltia az egyetemet és ítéletében kötelezte a felperes felvételiére. A Watergate-ügy óta nem vol't olyan jogvita, amely az amerikai közvéleményt ennyire foglalkoztatta, felkavarta volna. Egy másik amerikai alkotmányi vita tengeri kígyóként vonaglik évtizedeik óta: legyen vagy ne legyen több joga Amerika ős- lakóinak, az indiánoknak?! A jogbizíosíitás ellenzői éppen a személyi jogdkra, a demokráciára hivatkoznak, s ugyanezt teszik azok, akik tapsolnak a tengerész- hadnagy javára tett bírósági döntésnek. Az egyetemi vitánál azt mondják a demokrácia nevében: még egy szerencsétlen, elmaradott helyzetben levő kisebbség sem jogosult kiemelt segítségre, mert az sérti az emberi egyenlőség jogát. Az indiánok joghoz juttatása szintén hátrányos helyzetbe hozná az indián rezervátumok területén élő fehér embereket és ez antidemokratikus lenne. Szenzációk? A demokrácia, az alkotmányosság szenzációi? A lapok szerint valószínűleg, hiszen élsőoldalas eseményként tálalták azokat. Számunkra szokatlanok, sőt ismeretlenek azok az álap- akok, amelyek kiválthatnak négervitáit, indiánviítát olyan hamis hangvétellel, mint az idézett eseteknél az uralkodó nézetek hangvétele: nem lehet a bajba jutott embereken segíteni, mert az ilyen magatartás sérti azok személyi jogait, akiknek nincs semmi bajuk. Sajátos érvelése és jogi agressziója az egy olyan társadalominak, ahotl azok a kevesek a hangadók, akiknek „nincs semmi bajuk”. A baj nélküli élethez való alapvető jogukat éppen azáltal garantálják, hogy csínján bánnak e jogosultságok kiterjesztésével. •A jelenségek lényege megmagyarázható olyan statisztikai adatokkal, amelyek nem önmagukban való számsorok, matematikai bűvészfeladványok, hanem társadalmi, politikai töltésű mutatók. A mi (társadalmunkban például a többség a hangadó és nyilvánvalóan ezt fejezik ki azok a parlamenti százalékos mutatók, amelyek a 352 képviselő foglalkozásbeli megoszlását jelzik: munkás 44,6 százalék, paraszt 13,6 százalék, értelmiségi 41,5 százalék, egyéb foglalkozású 0,3 százailék. Az olasz parlamentnek jelenleg több mint 900 tagja van: 150 ügyvéd, 5 ügyész, 10 bíró, 171 tanár, 80 újságíró. 36 orvos, 19 mérnök, 160 tisztviselő, 27 vállalkozó, 3 tábornok és mindössze 23 munkás, akik közül 17 a kommunista párt jelöltjeként került a parlamentbe. lAmi .pedig a vitákat illeti, aligha kell nyárspolgároknak neveznünk magunkat azért, mert örülünk annak, hogy tűi jutottunk a hatalmi harcok izgalmain, mesz- sze vagyunk a volt uralkodó osztályok parlamenti manipulációitól, s nagy értéknek tartjuk ki- egy ensúlyo zott, megrázk ódt atá - sok nélküli belpolitikai életünket, amelyben a békés • munka hétköznapi gondjaival foglalkozhatunk. E gondok körül folynak a legnagyobb dialógusok: hogyan lehetne zavarmentesebben előrehaladni?! E cikk születésének hetében a háromféle parlamenti esemény- sorozat nem jelent különleges állapotot. Az országgyűlés állandó bizottságai a közelgő, a huszon- hatodikán kezdődő őszi ülésszakra készülve vitatják a napirendre kerülő oktatásügyet, közlekedéspolitikát; megkezdődött egy későbbi ülésszák napirendjére kerülő pénzügyi törvénytervezet állampolgári vitája, s az ország- gyűlésünk küldöttsége Görögországba utazott parlamenti tapasztalatcserére. Ez alkalommal is az alkotó dialógus, az életformáié vita jellemzi majd bizonyára az ország- gyűlés munkáját. Gondolati, szellemi ütközésiek, mert mindkét napirendi pontnál sokágú, szövevényes a feladatrendszer, s egyáltalán nem mindegy, merre haladunk tovább. Csak néhány választ kívánó kérdést az oktatásügyi vitával kapcsolatban: van-e túlképzés Magyarországon, vagy nincs? Hogyan lehet a képzést hozzáigazítani a népgazdasági igényeikhez, s hogyan lehetne felhagyni azzal a szimpla szülői, társadalmi gyakorlattal, hogy föl- duzzasszuk a divatos szakmák létszámát, de más területen kirívó munkaerőhiány borítja fel a munka rendjét? A szocialista demokrácia fejlődése megújította az alkotmányos életet, amely teljes érdeklődéssel fordul a legfontosabb: az ember felé. Ez a minden korábbinál teljesebb humánum jellemzi a hazánkban folyó parlamenti munkát. S. I. Másodszor is bizonyított Először tavaly tavasszal, a szakma kiváló tanulóinak versenyén találkoztam Járó Eszterrel. Emlékszem, amikor a Kecskeméten megrendezett nagy vetélkedő eredményhirdetése alkalmával a városi tanács dísztermében őt szólították jutalma átvételére, min,t az első helyezést elért csapat tagját. Fürgén sietett az emelvényhez a padsorok közt, ahonnét szinte alig látszott ki a filigrán kislány. Most munkahelyén, a Bács- Kiskun megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat Batthyány utcai 1171. számú önkiszolgáló boltjában beszélgetünk, ahol ő a két pénztáros egyike. — Mi volt akkor a jutalom? — emlékeztetem az ünnepélyes eseményre. — Kéthetes üdülés az NDK- ban. Feledhetetlen marad az a pár nap. Hét. országból voltunk ott szakmabeliek. Sok barátot szereztem, akikkel együtt gazdag programban volt részünk. — Hogyan alakult azóta a sorsa? — Nyomban felszabadultam, s áprilisban ebbe a boltba'kerültem. Nem bántam meg, hogy korábbi elképzelésem, a fodrász szakma helyett ezt választottam. Már a kezdő fizetésem is 2300 körül járt, ma pedig — a forgalomtól függően — 2600—2700 forintot keresek havonta. A gyengébb napok mintegy 13 ezer forintos forgalmával szemben egy- egy mozgalmas napon 38—40 ezer forintot kell blokkolnom. A nap kevéshé népes óráiban sem unatkozunk. Ilyenkor takarítás, kosármosás, árufeitöltés a tennivaló. Nyitás előtt, zárás után sincs holtidény: ilyenkor vannak reggel a felkészülési, este a bolt- rendbetétel negyedórái. Pár napja újabb nagy versenyen állt helyt sikerrel. Budapesten országos pénztárosversenyen a BÉK csapata — amelynek tagja volt — a negyedik helyen végzett, ő egyénileg pedig a vidéki boltok mintegy száz pénztárgépkezelőjének „viadalából” nyolcadikként került ki. — Nehéz volt? — Nagyon izgultam, de végül is sikerült. A gépet 28 másodperc alatt helyeztem üzembe, a tényleges feladatot pedig — tíz kosárból száz árucikk leblokko- lását, s a visszajáró pénz visszaadását — 144 másodperc alatt oldottam meg. Nagy segítség voLt a szakmai gyakorlat,, hiszen a 600—700 féle áru közül, ami nálunk raktáron van, csak elvétve akad olyan új, vagy kevésbé kelendő cikk, amelynek ne tudnám fejből az árát. Egyébként a versenyen indulók közül a magam 18 évével a legfiatalabb voltam. Említsük még meg, hogy Járó Eszter helyettes vezetője a bolt Rózsa János szocialista brigádjának. Ebben a minőségben egyebek közt társadalmi munkákat szervez, az ifjúsági parlamentre mozgósít. — Tervei? — A két év múlva sorra kerülő versenyen ismét indulni, s ha lőhet, még jobban szerepelni; szakmailag továbbfejlődni, s majd néhány év múlva férjhez menni... És továbbra is jó kapcsolatban lenni a vevőkkel, akik közül nem egy — öreg is, fiatal is — gyakorta virággal kedveskedik nekem. (Eszter megérdemli ezt a figyelmességet. Ügyes kereskedő, ot,t van a szakma legjobbjai közt, s íme, mint hallottuk, újfent bizonyított. Gratulálunk néki és kívánunk további szép sikereket. Jóba Tibor