Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-21 / 249. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII évi. 249. szám Ára i 90 fillér 1978. október 21. szombat HETVENÖT ÉVES AZ EPITOK SZAKSZERVEZETE Munkásgyűlés Kecskeméten • Laczy Endre megnyitja a munkásgyülést. Tegnap délután Kecskeméten a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat rákóczivárosi munkásszállásának nagytermében az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének (ÉFÉ- DOSZ) megyei bizottsága a szak- szervezet megalakulása 75. évfordulója alkalmából megyei munkásgyűlést rendezett. Bács-Kiskun tizenhat építő-, fa- és építőanyagipari vállalatának, gyáregységének tizennégyezer dolgozóját hatszáz küldött képviselte az ünnepi gyűlésen. A jubileumi rendezvényen részt vett Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára, Tokai László, a megyei tanács általános elnökhelyettese, és még sokan a megye és a város közéleti személyiségei közül. A munkásgyülést Laczy Endre, az építőik szakszervezetének megyei titkára nyitotta meg, majd Takács László, az ÉFÉDOSZ Központi Vezetőségének titkára mondott ünnepi beszédet. — Hetvenöt évvel ezelőtt egyesültök szövetséggé az építők és famiunikásdk szakmai szakszervezetei, 1903-ban alakult meg a Magyar Építömunikások Országos Szövetsége — a MÉMOSZ —, és a Magyarországi Famurtkások Országos Szövetsége — mondatta a többi között Takács László. — Ez a jubileum nemcsak egy ünnepi megemlékezést jelent szakszervezetünk életében, hanem egész évben tartó rendezvények, események ^ sorozatéit. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy szakszervezetünk tagságában mélyen él az elődök tisztelete, s az akarat, hogy a korábbi generációk legjobbjai által megfogalmazott eszméket valóra váltják. Meggyőzően kifejeződik ez abban, hogy szocialista brigádjaink ezrei tettek munkafelajánlásokat az évforduló tiszteletére, lendületet adva a szocialista mumfcaver- senynek az építő-, fa- és építőanyag-ipar előtt áliló feladatok teljesítéséhez. A mai munkásgyűlés jelentős eseménye a jubileumi évnek. Alkalom arra, hogy v isszaitek intsünk a megtett útra, számbavegyük eddigi eredményeinket, és alkalom arra is, hogy szóljunk feladatainkról. Az V. ötéves tervben 430—440 ezer lakást kell felépítenünk, emellett számos nagy ipari létesítmény megvalósítása, az ország úthálózatának kiépítése, kórhá(Folytatás a 2. oldalon.) Elutazott a modenai delegáció # • A testvérmegyei kapcsolat továbbfejlesztését tárgyalták meg a zárómegbeszélésen. (Tóth Sándor felvétele) Négynapos Bács-Kiskun megyei látogatása során az olaszországi Modenai Tartományi Tanács hattagú delegációja a városokban, községekben több gyárat, közös gazdaságot, intézményt felkeresett. Tapasztalataik ösz- szegzésére, valamint Bács-Kiskun megye és a modenai tartomány közötti kapcsolat továbbfejlesztésének megbeszélésére a megyéből való elutazásuk előtt, csütörtökön este került sor. A baráti hangulatú zárómegbeszélésen részt vett dr. Gajdó- csi István, a megyei tanács el-» nöke, Tokai László, a megyei tanács általános elnökhelyettese, dr. Posváncz László, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Egidio Vezzani, a tartományi tanács elnökhelyettese, a küldöttség vezetője megköszönte a sokrétű, érdekes programot, amely lehetővé tette számukra, hogy megismerkedjenek Bács-Kiskun megye adottságaival, a mezőgazdaság, az ipar, a művészeti ágak fejlődésével, s nem utolsósorban a tanácsi munkával. — A tartományi tanácsi kollégáim most először jártak Magyarországon, én már több alkalommal voltam Bács-Kiskun megyében is — jegyezte meg Egidio Vezzani. — örömmel tapasztaltam, hogy a legutóbbi látogatásom óta milyen jelentős eredményeket értek el az iparban, a mezőgazdaságban, s a művelődés terén is. Jó tapasztalatainkat. otthon hasznosítjuk. Ügy érzem, a néhárty napos találkozásunk jelentősen hozzájárul kapcsolataink további erősítéséhez. Válaszában dr. Gajdócsi István utalt arra, hogy a városokban, községekben tett látogatások mellett országunk múltját, társadalmi, politikai törekvéseinket is megismerhették a vendégek. A zárómegbeszélés további részében a testvérmegyei kapcsolatok erősítéséről tárgyaltak. Mint azt a megyei tanács vezetői, s a tartományi tanács képviselői hangsúlyozták, az 1973- ban kötött barátsági, együttműködési szerződésben foglalt elhatározások alapjában megvalósultak. Az olasz vendégek kezdeményezésére hamarosan a tartomány életét bemutató fotókiállítást rendeznek Bács-Kiskun megyében. Énekkarok, művészek cseréjére is sor kerül majd. A megbeszélés résztvevői elhatározták, hogy nemcsak az ipari üzemekben, hanem a mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozó szakemberek tapasztalat- cseréjét is kezdeményezik A baloldali párt irányítása alatt levő két modenai szövetkezet hamarosan, felveszi a kapcsolatot Bács-Kiskun megye néhány mezőgazdasági szövetkezetével. Befejezésül a csereüdültetés továbbfejlesztésének lényeges elvi kérdéseit tárgyalták meg Bács-Kiskun megyéből elutazva tegnap az olasz delegáció Budapestre látogatott, s ma utazik vissza Olaszországba. T. L. Űj fajtajelölt nagy bogyójú paradicsomok • A paradicsomfajta-jclöltek sokféle vizsgálaton esnek keresztül. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet még az idén három új párád i cső mifa j ta-j elöl tét t erj esz t elő állami minősítésre. A kísérletekben e három jelölt szerepelt a legjobban. Kellemes ízű, szép színű, az eddigi fajtáknál átlagosan nagyobb bogyókat teremnék. A betakarítás gépi technológiájával behozott külföldi fajták hazánkban hosszabb tenyészidejűk, valamint a nálunk uralkodó szélsőséges időjárás miatt nem miniden esetben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A most minősítésre kerülő fajtajelöltek, a Kecskeméti 886-os, a Kecskeméti 407-es és a Kecskeméti 509-es a meglevő fajták jó tulajdonságai mellett újabbakat is mutatnák. Az elsőnek említett fajtajelölt gépi, a második gépi és kézi, a harmadik csak kézi szedésre alkalmas. Az új jelölteknél követélmény, hogy a bogyók érésük után ne essenek le a földre. Ennek a kívánalomnak sikerült eleget tenni, így a szedéskor a paradicsom sókkal kevésbé szennyeződik. A nemesítek a keresztezések utáni egyedi szelekciók sorozatával válogatták a további termesztésre a paradicsomtöveket, úgy, hogy azokat 28-féle értékelő szempont szerint vizsgáztatták. Ezek között szerepelt az alak, a húsvastagság a beltar- tálmi értékek, az érés ideje mellett a konzervipari igények szerinti bírálat is. A Kecskeméti 886 és a 407 fajta jelölt középkorai érésű, ami termesztésük biztonságát jelentősen emeli, hiszen nem csupán hazánknak ezen a táján termesztik majd, hanem északabbra i®. A nemesítők gondoltak arra, hogy a paradicsomok érése lehetőleg ne essen egy időre, például az ültetvények szedé- si idejével. Ha az ideihez hasonló, kedvezőtlen időjárás köszöntene ránk, e faj,táj elő ltok szedése akkor is biztosítva látszik, ha a gépek nem tudnak a fölázott talajra menni. A bogyók nagysága miatt ugyanis kézzel is szívesen szedik ezeket. Néhány számadat: e két fajtajelöltön átlag 40—70 darab, 70—100 grammos bogyó terem. A betakarításnál a kézi szedést érdemes alkalmazni, így ugyanis legjobban meg lehet közelíteni az elérhető legnagyobb termésmennyiséget, ami 800 mázsa is lehet hektáronként. A harmadik fajtajelölt a Kecskeméti 509, az eddig is köz- termesztésiben levő fajtánál, a Kecskeméti bíbornál 8—10 nappal korábban érik. így a feldolgozóipar paradicsomra szánt teljes időtartamát kitölthetnék. E fajtajelölt nemcsak mennyiségben — hektáronként optimálisan 700 mázsát teremhet —, hanem minőségben is többet ad az eddigieknél Seine élénkpiros, mintegy 15—20 százalékkal több festékanyagot tartalmaz, mint a korábbi fajták. A három fajtajelöltet üzemi kísérletékben már megismerhették a gyakorlat szakemberei. így, ha a minősítés során is jól szerepelnek, a gazdaságok szívesen fogadják majd, hiszen termesztésüknek egyedibb fogásaival már tisztában lesznek. Életformáié vitával 3. oldal A tassi előrehaladás módjai 3. oldal Minőségi bérezés a BÁCSÉP-nél 4. oldal Rádió-és tv-műsor 5. oldal Hétvégi sportműsor 6. oldal Budapestre érkezett a lengyel miniszterelnök Pénteken este Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására baráti látogatásra Budapestre érkezett Piotr Ja- roszewicz, a Lengyel Népiköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A magas rangú vendéget és a kíséretében Budapestre érkezett Aleksander Kopec gépipari minisztert és Maciéi Wirowskit, az állami tervbizottság első elnök- helyettesét, a magyar—lengyel gazdasági együttműködési állandó bizottság elnökhelyettesét a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, Soltész István kohó- és gépipari miniszter, Roska István külügyminiiszter-ihelyettes, Dre- cin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Garam- völgyi József, a Magyar Népköz- társaság varsói nagykövete fogadta. JeLen volt Tadeusz Pietr- zak, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. A fogadást követően a vendégek szállásukra hajtattak. (MTI) Dolgoznak a kombájnok és a vetőgépek Az elmúlt hetek száraz, napsütéses időjárása kedvező feltételeket teremtett a őszi mezőgazda- sági munkákhoz. Bács-Kiskun megyében naponta 9—10 ezer hektáron kerül földbe az őszi kalászosok magja, s a 130 ezer hektár vetésterületnek már több mint felén kelhet, fejlődhet a gabona. A korai vetésű rozsok tömött zöldszőnyeget alkotnak, de sok helyütt a búza is bokrosodik már. Az aszály ellenére mindenütt egyenletesen fejlődik a növényállomány, amit gondos talajmunkával érnek el a gazdaságok. Számítva a kelési veszteségre — a rágcsálók, a madarak kártételére — az előírtnál több magot szórnak a földbe, s mindenütt tömítéssel hengerezéssel őrzik a talajok vízkészletét. A megkésett meleg gyorsította az őszi termények érését, s időt engedett betakarításukhoz. A kukoricaföldeken. ahol a termés 90 százalékát gép töri, általánossá vált a munka. A szemek magas nedvességtartalma miatt azonban majdnem mindenhol szárítani kell a takarmánynakvalót a tárolás előtt. Dolgoznak a napra- forgó-verető kombájnok is, - s a gyári ütemezésnek megfelelően halad a cukorrépa szedése. A teljes géppark foglalkoztatása és a nyújtott műszak alkalmazása ellenére az őszi termények többsége — kivéve a burgonyát — még a földeken van, a kései ter- mésbeérés miatt. V. E. • a ^agyalíöld része a Duna—Tisza köze, de Hajós, Császártöltés és környéke mégsem hasonlít az Alföld tengersík vidékére. Több ezer hektár itt a lejtős, dombos terület, amelyen elég nehéz a talajművelés. A császártöltési Kossuth Tsz-ben most is két traktorral vontatják a vetőgépet, mért a lejtőn egy gép nem volna képes a megfelelő sebességre. Mindezek ellenére a Kossuth Tsz gazdái jól haladnak a kenyérgabona-vetéssel. (Pásztor Zoltán felvétele) ■■■■■■■■■ A kezdeményező, valamin mindig bütykölő embereknek — tartja a jég hátán is megélőket degradálok bölcsessége — „nincs idejük élni". Sorolni lehetne az erejükkel takarékoskodók okoskodását, akik rendre igyekeznek elbagatellizálni mások áldozatvállalását, esetenként még attól sem riadva vissza, hogy strébernek tituláljanak megszállottakat, erejüket nem kímélő embereket. Akik — szinte idáig hallom — „így akarnak jók lenni másoknál”. Mi mást tehetnének? — felemlítek cáfolat gyanánt egy követendő példát. (De jó lenne nap mint nap nagy nyilvánosság előtt hallani egyet-egyet.) Először jártam nemrégiben a balatonfüredi hajógyárban s bámészkodtam. Talán ha annyira jutottam a felismerésben, hogy mennyire más a sólyatér itt, mint a Duna mellett. Megcsodáltam a hatalmas új csarnokot, képzeletben átugrottam a szomszédságban szégyenkező barakkokat, majd bejártam az alkatrészgyártó üzem apróbb, nagyobb műhelyeit. Aztán eltévedtem, de azzal a biztonságérzettel, hogy azért így is jó helyen járok. A „mindennapi" jelzővel minősíthető példa — mint utólag kiokosítottak —, a daraboló mellett leselkedett rám, méghozzá darupróba képében. Lebilincseli iziben, mivel nem láttam még ilyet. Kis daru vizsgázott engedelmesen, okos, napbarnította férfiak faggatták, de mint a szívünkből kitörölhetetlen érettségi elnökök: azért izgultak, hagy klappoljon minden. Munkavédelmi felelős, technológus, még valaki, a darukezelő, no meg példám hőse, az a bizonyos örökké nyughatatlan ember, aki nem hagy veszni értéket, s a legszürkébb valóságból is igyekszik felkutatni a ragyogást. Valamikor autódaru volt, s bizony jó néhány éve ott búslakodott kiszuperált sziámi-testvére nyakán-hátán. Útban is voltak így tetszhalotton nemegyszer, sokaknak megfordult a fejében: hogyan lehetne megszabadulni tőlük? Aztán jött a mi emberünk, s kiötlötte, hogy — bár az autóból már nem lesz énekes halott — a daruval lehetne valamihez kezdeni... Ügy is lett. Leszerelték az öreg harcost, betonágyat, megfelelő alvázat kreáltak neki — akárha évtizedeket fiatalodott volna. Befestették szépen, s egykettőre kiderült, hogy erejd mit sem kopott: emel, forog, engedelmeskedik kezelőjének, akár a ma született daruk ... Értéke új státuszában kereken másfél millió forint: alig 30 ezer forintos ráfordítással, a többit a példán lelkesülő munkatársak, brigádtagok tették hozzá társadalmi rnunkában. Ez volna hát a mindennapi példa. Ihletője újítóként remélhetően elnyerte időközben méltó jutalmát, s afelől sincs kétségem, hogy volt helye az ily módon megkeresett pénznek. Mégsem mondanám, hogy az egészet csak azért csinálta volna. Ezért is természetesen, de a pénz itt másodrendű kérdés. Másról van szó. Arról, hogy szép számmal élnek közöttünk olyan honfitársaink, akik álmatlanságának oka nem holmi azonosíthatatlan eredetű neurózis, hanem a mindenkori közösségük sorsának jobbító szándéka. Véletlenül sem mondanám rájuk, hogy „így akarnak jobbak lenni". Inkább itt-ott elbagatellizált, elhallgatott példáiknak biztosítanék mindenütt nagyobb nyilvánosságot. Azért is, ragadós — —, s azért hátha jobb néhányan a re legyintő mert a jó példa nemcsak a rossz is, hogy hatására belátásra jutnak ma még mindencinikusok közül. K. P. vmmmm
