Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-18 / 246. szám

1978. október 18. • PETŐFI NÉPE • S Évfordulós kiadványok V ***’ * * ***--";*#*# A polgári forradalomról A magyarországi polgári-de­mokratikus forradalom győzel­mének hatvanadik évfordulójára több hazai könyvkiadó is mél­tóképpen felkészült. Tucatnyi olyan könyvet — tanulmánykö­tetet, antológiát, életrajzot, visz- szaemlékezést stb. — tesznek az olvasók asztalára, amelyek segít­ségével az egykori történéseket összefüggéseikben jobban meg lehet érteni. Megjelentetik a Magyar Histó­ria sorozatban Merényi László: A monarchia válsága című mun­káját; a Gondolat Kiadó gon­dozásában napvilágot lát a Program és haladás című cikk- gyűjtemény; három kiadó közös vállalkozásával született meg a Magyarország 1918—1919 című összefoglaló mű, amelynek Sik­lós András a szerzője. S a sort gazdagítja Hajdú Tibor Károlyi Mihály életútját feldolgozó nagy vállalkozása. A KPM megalakulásáról A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának hatva­nadik évfordulójára is több ki­advány látott napvilágot. Ezek közé tartozik a Képes Párttörté- ■ net (Móra Kiadó), a Zászlóbon­tás című mű, mely a Kossuth Kiadó jóvoltából kerül az olva­sókhoz, valamint Kun Béláné emlékezése Kun Bálára. Ez utóbbit a Magvető Kiadó adta ki. A Tanácsköztársaságról Jövő tavasszal ünnepeljük szer­te az országban a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásának ugyancsak hatvanadik évforduló­ját. Ebből az alkalomból negyven olyan mű lát napvilágot, amely valamiképpen hazánk történeté­nek e jelentős időszakát elem­zi, vagy annak tökéletesebb meg­értéséhez segít hozzá. Ezek közül csupán néhányat említünk meg. Kővágó László: A Tanácsköztár­saság és a nemzetiségi kérdés; Borsányi György: Kun Béla; Kende János: Az 1918—19-es forradalmak; Aradi Nóra: A szo­cialista képzőművészet története; Földes Péter: tgy élt Stromfeld Aurél. TV... TV... TV... A Szovjet TV és Rádió a vi­lág 120 országéinak azonos szer­vezetével tart kapcsolatot, köz­tük 11 szocialista országgal. Ta­valy a szocialista országokba 445 film 1800 kópiáját küldte el. Ugyanakkor a szovjet tévénézők 380 bolgár, magyar, NDK-beli, lengyel, csehszlovák és más szo­cialista országokbéli filmmel Is­merkedhettek meg. * Tv-adásokat Moszkva, a szö­vetségi köztársaságok fővárosai, a területi és autonóm központok sugároznak A Szovjetunióban összesen 123 tv-stúdió van. * Jelenleg az országban 65 mil­lió tv-készülóket tartanak nyil­ván ezekből hárommillió színes. * A moszkvai televízió naponta 7 csatornán ad programot. Min­den programot színesben sugá­roznak. lA Szovjetunióban 11 zónaidő van. Három Orbita-programot hoztak létre. Ezek mindegyike három időzónát fog át, s tartal­mában megfelel a központi té­vé első programjának. • A tv-filmek 'készítésével az Ek- rán művészeti alkotó egyesülés foglalkozik. Évente átlagosan 170—'180 dokumentum-, játék- és rajzfilmet forgat. Ezenkívül a tévé számára az ország szinte összes filmstúdiója dolgozik. Ezek évente 100—110, főként játékfil­met készítenek. MUNKAHELYI MŰVELŐDÉS Új gépek és új szerepek — Délután mit csinál? — kérdezem Péli Ilonát. — Az irodal­mi színpad próbájára me­gyek. — Mire ké­szülnek? — Az új da­rabunk címe: Don Juan utol­só kalandja. Általában kö­zépkori vásári komédiákat mutatunk be. — Kiknek? — Itt a gyá­riaknak; és másoknak is. Alig egy éve vagyok tagja a színpadnak, de jártunk Kis­kunhalason, Baján, Jászbe­rényben; sőt megfordul tünk már — mint színjátszók, ne­hogy félreértse! — az állampusz­tai börtönben is. Talán ezért Is csinálom az egészet, mert jó a társaság, mindenfelé utazgatunk, alhová egyébként sohasem jut­nék el... □ □ □ Kissé gyanakodva hallgatta ezt a párbeszédet a társaság többi tagja — Kőtörő Miklós főköny­velő. Tóth József szb-titkár, Rádi György népművelő és Sán­dor István csoportvezető: vajon fontos ez most? A főkönyvelő — a vállalat művelődési bizott­ságának elnöke — volt az el­ső, áki az aggályait megfogal­mazta: ha egyszer azokra az erőfeszítésekre kíváncsi valaki, amelyeket a dolgozók művelődé­sének, a mindennapi élet kultu­ráltabbá tételének érdekében fej­tettek ki a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában —, akkor nem harmadrangú kérdés-e, hogy Pélii Ilona adminisztrátor milyen szerepet tanul, s hová jut el az irodalmi színpad tagjaként? Nem annak „feltérképezésével” kellene-e kezdeni inkább a be­szélgetést, hogy milyen korsze­rű termékék kerülnek ki az ezer­négyszáz dolgozót foglalkoztató' gyár kapuján — s nem azt kel- lerte-6 firtatni inkább, hogy azok • A beszélgetők egy csoprtja: Péli Ilona adminisztrátor, Tóth József szb-tltkár, Kő* törő Miklós főkönyvelő és Vlda Ferenc népművelő. hova jutnak el, s hogyan áll­nak helyt a világpiacon? □ □ □ A kérdést olyan okfejtés kö­vette, amelynek igazságát bizony nehéz — és felesleges is — el­vitatni. Elmondták, hogy ennél a zöm­mel vasszerkezeteket gyártó, s évente több mint félmilliárd fo­rintnyi értéket termelő vállalat­nál sok pénzt — évente mint­egy három és fél millió forin­tot — fordítanak a művelődés­re, amelynek legnagyobb hánya­dát a felnőtt szakmunkások kép­zésére, illetve továbbképzésére használják fel. A műsoros estek és a szellemi vetélkedők rende­zésére kilenc-kilencezret, az is­meretterjesztő előadások szerve­zésére mintegy tizenihétezer fo­rintot adtak az elmúlt eszten­dőben, s ugyanennyivel támogat­ták a színházi előadásokat, hang­versenyeket látogató szocialista brigádokat is. A könyvtár fej­lesztésére pedig több mint öt­venháromezer forintot fordítot­tak! A kulturálódás. a művelődés szempontjából <■ azonban' ■ ‘fonto— sabbnak és jelentősebbnek tart­ják azt, hogy műszaki fejlesz­• A vállalat egyik új szerzeménye, a másfél millió forintért vásárolt, fedőporos, félautomata ívhegesztő, amely húsz ember helyett dolgozik. tésre — új gépek, korszerűbb gyártási eljárások bevezetésére — évente húsz-harmincmillió fo­rintot ad ki a vállalat. □ □ □ Hogy miiért? A válasz újabb adatsorok formájában érkezik. A vállalatnál évente átlagosan hu­szonöt-harminc dolgozó szerzi meg az általános iskolai végbi­zonyítványt, s évente öt-hatszáz munkás képezi magát tovább va­lamilyen szakmai tanfolyamon, Ugyanennyien vesznek részt a KISZ-, a szakszervezeti és a pántoktatás különböző formáiban. A szocialista brigádok keretében pedig az emberek látogatják a színházat, a művelődési házakat, a mozikat. A kulturált élet, a művelődő életforma szempontjá­ból ugyanilyen horderejű tett azonban, hogy egy új gép beál­lításának eredményeként ma már nem a drótkefék fáradságos ide-oda rángatásával, hanem né­hány gomb benyomásával tisz­títják meg a rozsdától a hatal­mas vaslemezeket. Vagy pedig, hogy az új munkásszálló felépí­tése az életmód megváltozásában jelent óriási segítséget. P □ □ A számadatok ilyen módon va­ló csoportosításával természete­sen egyetérthetünk:'világos, hogy a rosszul megvilágított és fűtet- len csarnokban, az óriási zajban dolgozó, s a szerszámhiiány, az anyaghiány miatt dühöngő mun- kááhaik vajmi kevés kedve ma­rad délutánra a könyvolvasás­hoz, a tárlat látogatáshoz. Jó el­gondolás, hogy az emberek kul­turáltságának, művelődésének fo­kozását a munkakörülmények javításával kell kezdeni. Mégis: tévedés volna kizáró­lagos jelentőséget tulajdonítani ennek a feladatnak. Legalább ennyire fontos, hogy délután, amikor végez a napi munkájá­val, milyen szerepet tanul, s az­zal hol lép fel az irodalmi szín­pad tagja? Mert valahol talán a színpadon szerzett magabiztos­ságnak is köze van ahhoz, hogy a fenti, jó ideig tartó beszélge­tésben a fiatal adminisztrátor is bátran kifejtette a maga véle­ményét, s hogy az eszmecsere során partnere tudott lenni a vállalat vezetőinek. S ez ugyanolyan eredmény, mint egy új termelési eljárás be­vezetése. Hiszen a technika — gyorsabb vagy lassabb ütemben — mindenütt fejlődik a világon. A közösségi igénnyel élő, ma­gát tulajdonosnak tudó, ezért a .beleszólásra, véleményformálás­ra is illetékességet érző, új tí­pusú ember azonban csák ná­lunk, a szocialista társadalmi rendszerben alakulhat ki: példá­ul a Fémmunkás Vállalat kecs­keméti gyárának új gépei mel­lett. Káposztás János lilMiilMilBlBiilBll *•*•*•*•*•*•*•*•*•*•%*•*•*•*•*•*•*•*•*•*•*• • • ••••••••••••••• •* •V»% •••••••••••••• • Nyelvünk finnugorsága Nyelvünk magyarságáról már többször volt szó. Hiszen vala­hányszor nyelvművelési és nyelv­helyességi kérdésekről írtunk, ki­mondva vagy kimondatlanul min­dig hivatkoztunk nyelvünk ma­gyarságára. A magyar nyelv ere­detéről is többször írtunk, utol­jára elég részletesen a három évvel ezelőtt Budapesten tartott finnugor kongresszus alkalmából. Szinte azt mondhatjuk, hogy egyet jelent nyelvünk magyarsá­gáról és finnugorságáról beszélni, és mégis érdemes a két fogal­mat megkülönböztetni. Nyelvünk magyarsága általában ismert fo­galom, de amikor továbblépünk, természetesen időben visszafelé, olyan ősi nyelvi sajátságokra bukkanunk, amelyek nyelvünk mái sajátságait jobban megérte­tik. Kezdjük mindjárt a nyelvünk­re nagyon jellemző magánhang­zó-harmóniával. Közismert do­log, hogy az egyszerű magyar szavakban általában vagy magas vagy mély magánhangzókat ta­lálunk. Tehát a babona, búza, ka­pu-féle szavak állnak szemben a felhő, cipő-félékkel. De vannak vegyes hangú szavaink Is (pl. béka, csigolya). Ez utóbbiak számbeLi gyarapodásénak több oka van. Eléggé , ismert jelenség az úgynevezett elhasomulás. A mai leány, gyertya, hernyó ré­gebbi alakja lajány, gyortya, hor­nya volt. Az újabb átvételek is tágítottak az eléggé zárt hang- rendszeren (pl. celofán, citadella, csetnik, gitár.) De a hangutánzó és hangfestő szavak között is ép­pen jellegüknél fogva sok a ve­gyes hangú (nyiszál, csipog, fic- kándozik, nyihog, dundi, girhes, pipacs). Az ikerítés is jellemző hangulatú szavakat rántott össze (gizgaz, diribdarab). így hát nem is csodálkozhatunk a régi nyelv eléggé zárt hangrendjének a fel­bomlásán. A hangrendszer megmaradását szolgálja a toldalékok többalakú- sága (pl. -ban/ben, -ság/ség). A hármas alakok (-hoz/hezihöz, -tok-tek-tök) a még pontosabb egyeztetést teszik lehetővé. De vannak olyan -i tövű szavaink, amelyek mai ismereteink szerint magas hangrendűek, és mégis mélyhangú toldalékokat kapnak. Ilyenek pl. a híd, zsír, csík/hídon, hidra, zsíros, zsíroz, csíkos). En­nek az az oka, hogy nyelvünk­ben egy évezreddel ezelőtt még kétfajta i hang volt: egy magas hangrendű és egy mély hangren­dű. Tehát megvolt nyelvünkben az a kettőség, amelyet a szláv nyelvekben ma is megtalálunk. Gondoljunk az orosz novij és szinyi) szavak eltérő i hangjaira. Régen több ilyen mély hangúnak számító i hangunk volt. Csokonai egyik ismert versében a „zordon bérceket, szirtokat" említette. A szirtok-ra egy még régebbi ada­tot is idézhetünk a vallásos iro­dalomból: „Az isten engemet nyakszirton ragada és ugyan ösz- ve vere.” Mai szóhasználatunkkal mái- nyakszirten ragadunk vala­kit. Ma nagyon sokan eltévesztik az elhomályosult összetételű fér­fi szó toldalékolását, és ilyene­ket hallunk: férfinek, férfitől a szabályos férfinak, férfitól he­lyett. A férfiak, férfiasság sza­vak írását nem tévesztjük eL Ezek a nyelvtanilag helyesek. Ha el akarjuk kerülni a hibás tolda­lékolást, vegyük figyelembe, hogy a férfi szó végső soron a férj és fiú szóból fonódott össze, és a fiú szó szabályosan mélyhajngú ragokat kap (fiúnak, fiútól.) A toldalékolás kettőssége vagy 40 évvel ezelőtt nagy vitát váltott ki. A Magyarosan folyóiratig gyűrűzött el a .szenvedélyes han­gú vita ..A Vigben (vagyis a Víg­színházban) voltam" és „A Vig- be (vagyis a Vígszínházba) me­gyek” mondatok ellen, mivel a víg melléknév eredetileg mély­hangú toldalékokat kap (vígan, vigadozás). Nyelvészeinknek kel­lett megvédeniük a mélyhangú toldalékokat követelők ellenében a Vigbe megyek és a Vigben voltam nyelvileg helyes alako­kat, hiszen itt a nyelv nagyon pontos megkülönböztetésre töre­kedett. Ugyanez a megkülönböz­tetésre való törekvés az ©ka a honvédnek és a Honvédnak ala­kok különbségének. A honvéd Kisfaludy Károly szava a hon és a véd összekapcsolásával: hont védő, összekapcsolva honvédő, honvéd („Nem csügged s honvéd tisztét teljesíti, Míg győz vagy tesithalmok közt .sírt talál”). Az összetétel második tagja a véd igéből rövidült, a védő tehát ma­gashangú szó. így toldalékai is ilyenek: védőnek, védőtől. De a Honvéd sportegyesület mélyhaTi- gú toldalékokat kap. hogy így megkülönböztessen. Tehát: A Hcmvédnak (a sportegyesületnek) jó eredményei vannak. A Honvé­dőt nehéz megvenni. Nyelvünk finnugorsága még nagyon sok egyéb jelenségben is megmutatkozik. Most még csak egy nagyon jellemzőt említünk meg, amely szinte végigvonul az egész nyelvtörténeten. Ez pedig nyelvünknek az a finnugor nyelvből örökölt sajátossága, hogy a szó elején kerüli a más­salhangzó-torlódást. De az idegen nyelvekbőL átvett szavak lazítottak ezen a szigorú szabályon (drága, krajcár, gróf). Néha a torlódó -mássalhangzók elé tett ejtésköny- nyítő magánhangzóval (istráng, istálló, udvar, iskola), vagy a torLódó mássalhangzók közé tett borrtöh'anggal (barát, barázda, király, kilincs) igyekezett nyel­vünk elkerülni a hangzótorlódást. A hangutánzó szavaknak is nagy szerepük volt e fontos nyelvi szabály lazításában (pl. fröccsen, prüszköl, krákog). A népnyelv azonban a köznyelvnél követke­zetesebben kitartott a régi sza­bály mellett, és így megalkotta pl. a krajcár, gróf, drót szavak nyelvjárási változatait: karajcár, geróf, goróf, derót. Kiss István Könyvritkaság a kecskeméti levéltárban A napokban egy szokatlanul érdekes, sőt meglehetősen külö­nös könyvritkaságra tettek szert a kecskeméti levéltár dolgozói. Megszerezték egy gyűjtőtől azt a csaknem kétévszázados kiadványt, amely Lipcsében jelent meg, gót betűs német nyelven. Egy W. Robertson nevű amerikai szerző írta, a címe: Amerika története. Ám ennél is meglepőbb, hogy a mű fordítója Schiller, a nagy német költö-drámairó. A vaskos kötetnek magyar vo­natkozása is van: a Dél- és Kö- zép-Amerikát ábrázoló térkép alján kicsi betűvel — magyarul! — ez a szöveg olvasható: „Ka­rács metsz. Pesten". A levéltáro­sok és a kutatók, akik kézbevet­ték a sárguló lapokkal teli öreg kiadványt, ugyancsak elcsódál- koztak ezen a nem éppen meg­szokott látványon. Amerikai szer­ző könyve, gót betűs német írás­sal, világhírű fordító nevével — és magyar betűs térképpel! Ez aztán nem mindennapi, mondo­gatták jogosan. Kiváncsiak voltunk: ki is ez a Karacs, aki a lipcsei műhöz az akkori időknek megfelelően szem­léletes, szép térképet készített? Nos, Karacs Ferenc rézmetsző és térképész volt. Püspökladányban született 1771-ben. s Pesten halt meg, éppen száznegyven eszten­dővel ezelőtt. 1813-ban ő készí­tette el Magyarország térképét négy lapon, majd huszonnégy la­pon Európa térképét, nem kevés fáradsággal. Róla még azt is el kell mondani, hogy meglehetősen nehéz sorban élt, és az ő fele­sége volt az a Takács Éva, aki az elsők között harcolt hazánk­ban a nők jogaiért, társadalmi elismertetéséért. V. M. A holnap szakmunkása Német színház alakul Kazahsztánban Lengyelországban a szakmun­kásképzéssel foglalkozó pedagó­giai intézet kidolgozta 14 kiter­jesztett profilú szakma oktatási programját. A kísérletek két lép­csőben történő oktatást írnak elő. Az első lépcsőben a tanuló a szakma alapjait sajátítja el, a második lépcsőben pedig a szű- kebb szakosodás oktatásán van a hangsúly, s itt már bekapcsoló­dik az üzemi gyakorlat is, vala­mely konkrét munkahelyen. A kísérletet három éve kezdték meg, s jelenleg 226 szakiskolában oktatnak az új tanterv szerint. Az ismeretek egységesítő jellege lehetővé tette az ismétlések ki­küszöbölését az egyes tantárgyak esetében, s ez 10—15 százalékos időmegtakarítást eredményezett, amelyet most az oktatók belátá­suk szerint tölthetnek ki, felhasz­nálhatják például új technoló­giák ismertetésére. Érdekes újítás, hogy az oktató az oktatási program 30 százalé­káig teljesen megváltoztathatja a programot, ha azt nem tekinti megfelelőnek. A széles profilú szakmai okta­tás az üzemekkel való szoros együttműködésben valósul meg. Ugyanis a szakiskolások az üzem­ben a rokon szakmák körében is gyakorlatot végeznek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a végzős, amikor a termelésbe lép, több rokon szakmában is tevékenyked­het. (BUDAPRESS—INTER- PRESS) Régészet 78 Az idei régészeti ásatások leg­újabb leleteit mutatja be a Ré­gészet ’78 című kiállítás, amely vasárnap nyílt meg a szolnoki Damjanich János Múzeumban. A megyei tárlaton — többek között — láthatók a Szolnok ha­tárában feltárt újkőkori telepi maradványok, több ezer éves sír­ból előkerült ép karperec, s a já- noshidai bronzkori temető sír­jaiban talált aranyékszerek is. A tizenharmadik > század második felében betelepült kunok sírjai­ból arannyal átszőtt ruhadara­bok, gyöngyöstarsolyok kerültek elő, s ezek ugyancsak megtekint­hetők a tárlaton. A kiállítást, amely több száz régészeti leletet mutat be, a mú­zeumi hónap idején látogathat­ják az érdeklődők. (MTI) Kazahsztánban mintegy 800 000 német nemzetiségű állampolgár él. Döntő részük falusi, a XVIII. i században Oroszországba betele­pült németek utódai. Kulturális életük változatossá tételére ala­kult meg a német színház. Az M. Sz. Scsepkin Színművé­szeti Főiskolán három évvel ez­előtt „Német csoportot” hoztak létre. Harminchat fiatal készül az első kazahsztáni fellépésre. A leendő hivatásos drámai színészek változatos műsorukban klasszikus és modern német darabokból ad­nak elő részleteket német nyel­ven, táncolnak és énekelnek. A Moszkvai Színművészeti Fő­iskola „Német csoportjának" tag­jai nagyrészt kazahsztániak. A társulat a Kis Színház legkivá­lóbb színészeinek irányításával működik. A csoport tagjai alkot­ják majd a karagandai Német Színház gerincét. Karagandában, Kazahsztán második legnagyobb városában körülbelül 60 000 né­met él. Az új Nemzeti Színház előreláthatóan két év múlva nyit­ja meg kapuit, amikorra a „Né­met csoport” tagjai befejezik a főiskolát. Repertoárjukon szerepelnek majd helyi szerzők — Andreas Sacks dramaturg, Alekszandr Reinmgen prózalró és a német- francia származású költő, Ru­dolf Jacquemin — művei. A da­rabok a német nyelvű újságok­ban, valamint a moszkvai és ka­zahsztáni könyvkiadványokban jelennek meg. Mivel Karaganda német lakos­ságának részaránya már nem túl magas, a megalakuló színház minden bizonnyal gyakran fog szerepelni az egész Kazah SZSZK területén, ugyanúgy, mint Szi­bériában és az Altájon. A néme­tek által sűrűn lakott falvakban és városokban mindenütt klubok és tágas nézőtérrel rendelkező művelődési házak találhatók. Ezekben a klubokban amatőr együttesek játszanak, hivatásos színészek támogatásával. Karagandában már régóta mű­ködik a „Freundschaft” Esztrád- együttes. Fellépnek Kazahsztán egész területén, de a köztársaság határain túl is óriási sikereket aratnak. Az együttesnek nincse­nek pénzügyi nehézségei. Ez vo­natkozik a hivatásos német szí­nészekre is. Annál is inkább, mi­vel az épület és a berendezések létrehozásával kapcsolatos költ­ségeket az állam magára vállal­ja. Robert Weber

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents