Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-17 / 245. szám
\ / / ! i 1978. október 17. • PETŐ* íitf** r A közösségi élet vonzásában Gyakran hallott vélemény, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatalokat nem csábítja kellőképpen a munkássá válás lehetősége. S mert a termelési szféra néhány jelensége — például egyik-másik szakma elnéptelenedése — igazolni látszik ezt a vélekedést, bizony joggal minősíthető meglepőnek az a helyzetkép, amelyet Futó Antal, a kiskőrösi 621-es ipari szakmunkásképző intézet igazgatója festett az idei évkezdetről beszélgetve. Meglepő például az a gyors ütem — főként a más vidékeken tapasztalható, csökkenő vagy stagnáló létszámmal összevetve —, amellyel az intézet létszáma évről évre emelkedik: három esztendő alatt több mint duplájára emelkedett a tanullók száma, s az iskola negyvenkét pedagógusa — tizennyolc szakmában —, több mint nyolcszáz diákot tanít az idei esztendőben. Különösen érdekes a lányok arányának alakulása, akik bizonyos — eddig hagyományosan férfiszakmának számító — területekről szinte teljesen kiszorították a fiúkat. Az intézet tanulói közül a legtöbben — mintegy százhetvenen — mechanikai műszerésznek készülnek, s a leendő szakmunkásoknak több mint a kilencven százaléka lány! Zömük az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat kiskőrösi gyárának tanulója, s a szakemberek nagy elismeréssel nyilatkoznak róluk. Általános vélemény, hogy szorgalmasabbak és türelmesebbek, mint a fiúk, s az apró alkatrészekkel dolgozó műszeriparban e két tulajdonságnak kiemelt jelentősége van. □ □ □ Ami az intézmény iránti érdeklődést illeti, Futó Antal igazgató a következőképpen vélekedik: tekintve, hogy egy hagyományosan mezőgazdasági jellegű vidékről van szó, a fölfelé irányuló társadalmi mozgásnak természetes lépcsőfoka a szakma- szere és, a munkássá válás. Fontos kérdés, hogy vajon hogyan zajlik le a folyamat azin- tézmény falai között? Azok a fiatalok, akik a szülői háznál évekig a mezőgazdasági munka embert próbáló, de mégiscsak • Az intézet létszáma évről évre emelkedik — mondja Futó Antal igazgató. változó, olykor huzamosabb lazítást is engedélyező ütemévelis- merkedtek meg, vajon hogyan szoknak hozzá az ipari világ szoros, pillanatnyi kihagyást sem ismerő tempójához? Még konkrétabban fogalmazva: egyre többen jönnek az intézménybe szakmát tanulni — de vajon szakmával a kezükben távoznak valamennyien? Kiderül, hogy minimális a lemorzsolódás. A munkahelyen dolgozni kell, ezt minden fiatal jól tudja. Ennek ellenére minden évben akadnak néhányan, akik úgy döntenek, hogy abbahagyják a tanulmányaikat. A legsűrűbben felhozott indokuk: sérti önérzetüket a közvetlen munkairányítójuk parancsolgató modora. A fiatalok ilyen döntéseit azonban a legritkábban követi tett: a családi közbeszólás ugyanis színPalesztin népművészet Palesztin népművészet címmel a Néprajzi Múzeumban nyílt kiállítás. Képeink a színes népművészeti viseletek, használati tárgyak bemutatójáról készültek. te minden esetben eredményes. A szülők szinte kivétel nélkül ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyermekük a választott intézményben fejezze be tanulmányait. Nem titok senki előtt, hogy van ebben anyagi jellegű megfontolás is. Tavaly szóba került, hogy negyven tanulót átirányítanak egy kecskeméti vállalathoz, s a gyerekek kollégiumi elhelyezést nyernek. A legtöbb szülő élénken tiltakozott a terv ellen, s a javarészük így érvelt : „így ket- töre-háromra hazaér a gyerek, akkor pedig magasan áll még a nap...” — magyarán: délután sokat tudnak még segíteni a ház körűi vagy a szőlőben. □ □ □ Ezek után önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon hogyan bontakozhat ki, hogyan fejlődhet, s milyen lehet a közösségi élet a kiskőrösi szakmunkásképző intézetben? A tanítás után szőlőbe siető diákok vajon mekkora hajlandóságot. mutatnak a különféle művelődési formákban való részvételre? Vajon hogyan működnek körükben az öntevékeny m űvészét i csopor tok ? A kérdések felvetődnek, s amikor elhangzik a válasz, akkor újra meglepődhet az ember, ha a családinak a társadalmi beilleszkedésben. valamint a munkának a közösségi igények felébresztésében betöltött fontos szerepét nem gondolta végig alaposan. A pedagógusok lelkes próbálkozásai mellett ugyanis e két tényezőnek feltétlenül döntő része lehet abban, hogy Futó Antal igazgató elmondhatja: az iskola citerazenekara első helyezést ért el a megyei fesztiválon, a színjátszó csoport önálló és széles kőiben népszerű műsorokat ad, a lövészklub tagjai országos versenyeken szerepelnek sikerrel, s hogy önálló Ifjú Gárda egysége csak két szakmunkásképző intézetnek van a megyében, közülük az egyik: a kiskőrösi. K. J. A csapatok társadalmi kapcsolatai • A hagyományos népi díszítőelemek mellett már az olimpiai embléma is rákerül a tadzsik „Guldaszt” szőnyeggyár termékeire. (Fotó: TASZSZ—KS) Külföldi újságírók berlini tanulmányai Berlinben', a Szolidaritási Szövetség Üjságíró Iskoláján megkezdődött a huszadik tanév, melyen Afrika és Ázsia fejlődő országai újságíróinak továbbképzése folyik. A résztvevők többek között Irakot, Szíriát,' Zambiát, Ghánát./'a Palesztinái Felszabadítás! Szervezetet és a Dél-afrikai Felszabadná si Frontot képviselik. Az iskolában — melyet 1963- ban alapítottak és amelyet az NiDK-toan működő Szolidaritási Szövetség finanszíroz — eddig 39 fejlődő ország 400 újságíróját képezték tovább. (BUDAPRESS— PANORAMA) Pénzben talán kifejezhető, de valódi értékben aligha az a segítség, amelyet az úttörőcsapatok üzemek, gyárak, termelőszövetkezetek és állami gazdaságok párt- és KISZ-szervezeteitŐl, dolgozóitól kapnak! Bizonyára nincs olyan úttörő a megyében, aki a kérdésre — melyik üzem vagy szervezet támogatja csapatodat? — ne.tudna nyomban válaszolni! Több csapatnál őriznek díszes együttműködési megállapodást is, amelyekben évekkel ezelőtt rögzítették, hogy milyen segítséget > kérnek a vörös nyakkendősök az üzemtől —, és mivel viszonozzák azt. - / A szerződések és megegyezések természetesen csak a vázát jelentik a tényleges .segítségnek, amit a csapatok valójában élveznek. Van olyan csapat, amelynek teljes táborozási költségét a patronáló'* fedezték —, olyan is, ahol a pajtások el- és visszaszállítását vállalták. A megyeszékhely harmincegy csapata összesen nyolcvankét üzem, gyár és termelő- szövetkezet támogatását élvezi, hetvenkét raj pedig szocialista brigáddal tart kapcsolatot! Az együttműködés egyik formája, hogy a patronálok KlSZ-es fiataljai — sokszor a csapat hajdani tagjai! — visszajárnak az iskolába, ahol ifiként dolgozóiak. Az Ismerős környezet, és a felnőtt úttörővezetők gyorsan feloldják a kezdeti feszültséget. Hamar sor kerül az első üzemlátogatásra, ahol a pajtások kisebb- nagyobb csoportokba megtekintik, hogyan dolgoznak a felnőttek. Egyáltalán nem ritka, hogy az üzemlátogatás felér egy pályaválasztási tanácsadással! Csapatvezetők számos olyan „régi” tanítványukról tudnak, akik egy KISZ-fiatal vezette gyárlátogatás alkalmával döntött eljövendő pályáját illetően. Jó összhangról beszélhetünk például a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyáregységének fiataljai és a Béke téri iskola úttörői között. Az elmúlt esztendő szalajka-völgyi táborát a gyár fiataljai építették fel, teljesen ^ maguk erejéből! Hasonló a kecskeméti Volán 9-es Vállalat és a páhi úttörőcsapat vörös nyak- kendőseinek kapcsolata. Számos közös kirándulás, üzemlátogatás, szüretelés fűzte szorosra ezt a barátságot, amelyet — remélik — a múló évek sem bontanak meg. A kapcsolatok pedig — ezt bátran hangsúlyozhatjuk! —, minden esetben mindkét félre serkentően hatnak, további ötleteket sugallnak. Pajtások! Szívesen közöljük beszámolóitokat csapatok patró- nusairól, a jól sikerült, kirándulásról, ünnepélyről, amelyre meghívtátok a munkátokat segítőket. TUDÓSÍTÓINK ÍRJÁK Kiskunhalasról, a Szüts József úttörőcsapattól három tudósító jelentkezett: Szabados Helga, Kuszli Beatrix és Nagy Edit. Amint írják, csapatuknál megszervezték az úttörőgárdát. Felvételi követelmény volt, hogy az ú!j jelentkező járőrversenyen, vegyen részt. A feladatot kiválóan teljesítették a Határőr-, az Iránymérő- és a Gábor Áron honvédszakasz tagjai. Az Egészségőr- és a KRESZ-szakasz tagjai „megfelelő” minősítést kaptak. Ilyenformán az úttörőgárdának öt szakasza működik. * A hetényegyházi Nagy Agnes esztendőik óta szorgalmasan írt —, most búcsúzik, átadta a stafétabotot Balogh Erzsikének. Utolsónak szánt levelében a szeptember 29-fi ünnepségről küldött beszámolót. Az eseményre rövid műsort állítottak össze, mutattak be, és nagy sikert arattak vele. (őszintén reméljük, hogy a következő levélben Erzsi már olyan ügyesen, pontosan írja meg a csapatnál történteket, mint azt Ági tette!) * Megható és ritka ünnepségről küldött beszámolót a bajai úttörőházból Sugár Kati és Bajai Mária. Az elmúlt napokban ugyanis özvegy Schaffenberger Edéné nyugdíjas pedagógus gyémántdiplomájának átadásán vehettek részt az ifjú riporterek! Sok száz volt tanítványa nevében köszöntötték Sarolta nénit, aki Kalocsán és Baján külterületi iskolákban — majd később a dolgozók iskolájában tanított. Katiék még sok boldog, nyugodt, egészségben eltöltött esztendőt kívántak az ünnepeltnek —, amelyhez mi is csatlakozunk! * Páhiból is kaptunk levelet: Wulman Tünde írta. Beszámolójából kiderül, hogy a Fegyveres Erők Napján az ünnepi köszöntők (Hauer Lajos felvételei—KS) >:*x*:*>:*:*x*:*x*:*:*:*:*:*:v:-ra után ellenőrizték az őrsi és a rajnaplókat, -igazolványokat, -zsebkönyveket. Megtartották az egyenruha- és zászlószemlét is. Az őrsök vezetői elkészítették a Mi világunkért mozgalom benevezési lapjait, természetesen azt •is jelezték, hogy melyik akcióban szeretnének részt venni! * Kecskemét legújabb iskolájából, az idén megnyílt széchenyi- városi általános iskolából a hatodikos Kócsó Emíliától hozott levelet a posta. Soraiból őszinte öröm csendül ki: az úttörőcsapaton belül megalakult a honismereti szakkör! A program is elkészült, mire ezek a sorok megjelennek, a szakkör tagjai éppen hazaérnek egész napos tanulmányi kirándulásukról, az ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkból. Rejtvényfejtőknek A legutóbb közölt rejtvény — örömmel láttuk! — számos kisdobos érdeklődését is felkeltette. Sok helyes megfejtés _ érkezett, többen azonban 6—8, sőt, tíz. kíváncsiskodót is felfedeztek a képen. A helyes megfejtés: három fejet találhattatok. Egyet az eresz sarkánál, egyet a fa tövénél, egyet pedig a fa alsó ágai között —, de csak akkor, ha a képet megfordítottátok. Tíz könyvet — Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem — című alkotását — azok között sorsoltuk ki, akik ezt a megfejtést küLd- ték be. Íme, a nyertesek: Müller Irénke, Madaras; Papp Géza, Kecskemét; Kármán László, Jánoshalma; Vörös Erzsébet, Kecskemét; Bán Magdolna, Kecel; Kovács Pál, Cegléd; Bartucz Henrietta, Kecskemét; Kiss Mónika, Budapest; Horváth Nóra, Kiskunhalas; Pető Péter, Kiskunfélegyháza. TALLÓZÁS VIDÉKI FOLYÓIRATOKBAN Miről ír a Tiszatáj és az Alföld? Sok érdekességet, irodalmi „csemegét”, színvonalas tanulmányt, izgalmas olvasnivalót kínál a szegediek gazdag múltú irodalmi folyóirata, a Tiszatáj. A napokban megjelent 10. számban a mai magyar költőnemze- dék legifjabbjai. mutatkoznak be legújabb alkotásaikkal, csaknem negyven oldalon. Zalán Tibor, Hervay Gizella, Tamás Menyhért és mások. Ugyanebben a blokkban — a fiatal prózaírók közül — csupán Ördögh Szilveszter jelentkezik új novellával. A mai magyar irodalom ked- veLői bizonyára nagy érdeklődéssel olvassák majd a Tiszatáj ösz- szetfoglalóját az írószövetség nyári szegedi konferenciájáról. Teljes terjedelemben közük például Szabolcsi Miklósnak a neves irodalomtörténésznek a konferencián elhangzott bevezető előadását, Garai Gábornak, az írószövetség főtitkárának és Pozsgay Imre kulturális miniszternek a hozzászólását. Irodalmi életünk jelenlegi helyzetéről, új jelenségeiről, szocialista művelődéspolitikánk gyakorlatáról, alkotók és kritikusok egymásrautaltságáról és más témákról is részletesen tájékoztat a konferencia anyaga. Többek közt részleteket közölnek Fekete Gyula, Gáli István, Hernádi Gyula, Agárdi Péter és mások hozzászólásaiból. A Művészet című rovatban Ni- kolényi István és Ablonczy László rövid elemző cikket írt Szeged huszadik fesztiválnyaráról és a gyulai vár játékokról. Ugyanitt; érdekes, tanulmányokat közölnek „Kelet-európai néző” címmel az erdélyi román színjátszásról s a román—magyar irodalom szellemi, politikai közösségéről. AZ ALFÖLD hasonlóképpen fiatalok blokkjával indítja idei tizedik számát. A debreceni folyóiratban Nagy Gáspár, Tandori Dezső, Szokolay Zoltán versei mellett egy-egy kitűnő novellával mutatkozik be ismét Horváth Péter és Csalog Zsolt. Forradalmi örökség címszó alatt közölnek két nagyobb lélegzetű tanulmányt. Veliky János a hazai polgári demokrácia fejlődésiének útját, progresszivitását, demokratikus hagyományainkat, a múlt és a szocialista jövő összefüggéseit tárja fel. Ugyancsak hasznos és érdekes az újonnan előkerült és azonosított két Révai-írás: a „Marx és Engels a nemzeti kérdésről” című, valamint a centraLLzáció, a decentralizáció és a romantika összefüggéseit tárgyaló munka. Bizonyára sokakat érdekel Bauer György írása, a debreceni fiatal fotósak kiállításéiról, mely a nagyszabású nyári tárlat részét képezte. Végül, de nem utolsósorban dicséretes tényként állapíthatjuk meg, hogy mind a két folyóirat jelentős helyet ad színvonalas Krúdy-tanulmányoknak, az író születésének 100. évfordulója alkalmából. Hasonló gazdagságú mindkét lapban az új könyvek kritikai rovata. P. E. Moszkvára készülve
