Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-14 / 217. szám

>( 1 M.ffc. 9 1978. szeptember 14. ÜtfiÖMÁNYr TECHNIKA Automatizált fúrótorony A világ első automatizált fú­rótornyával folytatnak sikeres ki­st rleteket Recsica belorusz város közelében. Az aggregét sorozat- gyártását 1979-ben tervezik bein­dítani. A Szovjetunió új lelőhelyeinek hasznosításával 1980-ban a kő­olajkitermelés (beleértve a gáz- kondenzátumot is) eléri a 640 millió tonnát, a földgázkiterme­lés pedig a 435 milliárd köbmé­tert. A tervfeladatok teljesítése érdekében állandóan növelni kell a fúrási munkák volumenét — tehát a berendezéseket kezelő munkások számát is. Figyelembe véve a szovjet kőolaj- és föld- gázipar fejlődési ütemét, szovjet szakemberek kiszámították, hogy 1985-re csaknem 230 ezer ember foglalkozik majd mélyfúrással. A korszerűbb technikai eszkö­zök bevezetése ellenére a fúró- munkások tevékenységében az utóbbi évek nem hoztak nagy vál­tozást. Továbbra is nehéz kézi munkát kell végezniük, amikor a csöveket összeszerelik, a kútba engedik, majd a fúrócső hosszát növelik. Az emberek éjjel-nappal a szabad ég alatt dolgoznak, hő­ségben és fagyban egyaránt. A fúrási mun'kák volumenének nö­velése a foglalkoztatottak számá­nak emelése nélkül csak komp­lex automatizálás mellett lehetsé- ges. .. Az új fúróberendezések előfu­tárának tekinthető aggregát ki- fejlesztése csaknem tíz évet vett igénybe. A berendezést a Szov­jetunió Geológiai Minisztériumá­nak speciális tervezőirodája és az automatizált elektromos hajtások­kal foglalkozó országos kutató in­tézet hozta létre. A Belorussziá­ban folytatott próbákon a gép több ezer méter mély kutat fúrt. A gépkezelő, a'ki mintegy más­fél száz méterre tartózkodik a be­rendezéstől, megnyom egy gom­bot. és a „hidromechanikus ke­zek” a megadott program szerint felemelik a csövet, összekötik a másikkal és a kútba engedik a csőoszlopot. A megadott fúrási paraméterek' tartását automatika biztosítja. Gyakorlatilag . minden alapvető és kisegítő munkafázist automatizáltak, egész a kútba nyomandó oldat elkészítéséig. A négyezer méteres maximális fúrási mélységre tervezett beren­dezés másfélJkétszer gyorsabban végzi a fúrást, mint a kézzel irá­nyított aggregátok. Az új gépet 5—8 személy helyett csak ketten kezelik. Most a berendezés 5—6 ezer méterig lefúrni képes változatán dolgoznak, és e munka során a legkülönbözőbb geológiai viszo­nyokat is figyelembe veszik. A konstruktőrök úgy számítanak, hogy a fejlesztési munkákat 1980- ra befejezik. N. J. 9 Az urengoji gázlelőhely fúróberendezése. (Fotó: APN.) A napenergia az ember szolgálatában A Mongol Tudományos Aka­démia Fizikai Kutató Intézetében feltérképezték az ország hőmér­sékleti viszonyait. Az atlasz ada­tai szerint az év 365 napjából 300 a napsütéses. Mongólia terü­letének minden egyes négyzet- centiméterére 140 kalória hő jut. A kutatók kifejlesztettek egy sor napenergiával működő be­rendezést: vízmelegítőket, hűtő- berendezéseket, melegházakat. Az állatenyésztő telepek részére pél­dául olyan készüléket szerkesz­tettek, amely a napsugarak meg­felelő fókuszba állításával plusz 70 °C-ra felmelegíti a vizet. Ez a napenergiát fogyasztó szerke­zet évente akár hét hónapig fo­lyamatosan ellátja meleg vízzel a tenyésztelepeket. A kísérletek ki­mutatták, hogy így évi 160 tonna szén megtakarítható. A kutatóintézetben különféle új fizikai módszereket dolgoznak ki az ércek, ásványok szerkezeti meghatározására, geológiai vizs­gálatokat végeznek. Munkásságuk jelentős része azonban arra irá­nyul, hogyan lehet a napenergiát még gazdaságosabban a mező- gazdaság fejlesztésének szolgála­tába állítani. (BUDAPRESS— MONCAME) megvalósítja a pártszervezet intézkedési tervét A z MSZMP Központi Bizottsága ez év már­cius 15-i ülésén megtárgyal­ta a mezőgazdaság és élelmi­szeripar helyzetét, értékelte a párt agrárpolitikája meg­valósításának tapasztalatait, és megjelölte a további fela­datokat. A párthatározat eredményes végrehajtására, a többi mezőgazdasági üzem­hez hasonlóan, a császártöl­tési Kossuth Tsz pártszerve­zete is intézkedési tervet ké­szített, amelyet a szövetke­zet nyolcvan párttagja tag­gyűlésen megvitatott és jó­váhagyott. A hosszú távú terv kidolgozá­sakor a Kossuth Tsz-ben már ko­rábban kialakult termelési szer­kezetet vette alapul a pártszer­vezet, amelyet jónak, helyesnek tart, és azt a szükséges arányok­nak ‘megfelelően fejleszti tovább a termelőszövetkezet. Császártöl­tésen két állattenyészési ágazat alakult ki a szövetkezet megala­kulása óta: a szarvasmarha- és baromfitartás. Az előirányzat sze* rinti mértékben fejleszti tovább mindkettőt a közös gazdaság. Nagy összegű beruházással épül a szakosított baromfitelep, amely­ben évente másfél millió csirkét nevelnek fel a szövetkezet tagjai. Korszerűsíti a gazdálkodást, növeli a hozamokat f a császártöltési Kossuth Tsz • Nyolcvan asszony cs leány dolgozik a Kossuth Tsz varrodá­jában, akik a szőlőmetszés, va­lamint a termésszedés idején a kertészetben segítenek. Képün­kön: Komáromi Mátyásné és ifj. Angeli Józsefné csomagolás előtt megvizsgálja az árut. • Glocktrl Ferenc mii vezető, valamint Berger József, Lackner Adám tsz-tagok és társai a betonvasat szerelik a baromfitelep épületeihez. A 12 épületből és kiegészítő lé­tesítményből álló telepen egy-egy személy 11—12 ezer csibét gon­doz, s 2.2 millió forintra emelke­dik a baromfitelep egy-egy dol­gozójára számított termelési ér­ték. A jövő évtől kezdve a csá­szártöltési szövetkezet már 2320 tonna árubaromfit nevel közfo­gyasztásra. A technológia korszerűsítésével az ágazat jövedelmezőbbé válik. Az idén 1 kilogramm baromfihús­ra számított takarmányfelhaszná­lás -még 2,5 kilogramm. Ez 1980-ig 2.4, 1990-ig 2.2 kilogrammra csök­ken. Ennek érdekében takar- mányszemcséző gépsort állít üzembe a szövetkezet, ami a szó­ródásból származó veszteséget is mérsékeli. A szakosított telepet a szövet­kezet brigádja építi oly módon, hogy alkalmas legyen az úgyne­vezett battériás baromfinevelés bevezetésére is. Jelenleg a legna­gyobb gondot a szállítás előkészí­tése. a vágásra érett baromfi ösz- szegyűjtése okozza. E munka gé­pesítésére megfelelő teljesítményű rakodógépet vásárol a közös gaz­daság. A szarvasmarha-ágazatban két esztendővel ezelőtt megkezdődött a fajtaátalákító keresztezés. En­nek eredménye, hogy 1980-ra az átlagos termelés 3 ezer liter fö­lé emelkedik és a hosszú távú terv szerint 1985-ben 4 ezer. 1995- ben 4500 liter tejet fejnek tehe­nenként a közös gazdaság szarvas­marhatelepén. Ugyanott külön­böző építkezéssel lehetővé válik, a tehénállomány átcsoportosítása, és a gondozást, takarmányozást megkönnyítő gépek alkalmazási is. A szövetkezet a szarvasmarha- állomány tömegtakarmány-szük- ségletének fedezésére 400 hektár gyepterületen meliorációt végez, hogy a táblásítással, belvízrende­zéssel, a talaj tápanyagfeltölté­sével, az öntözési • lehetőség meg­teremtésével és nagy hozamú fű- félél: telepítésével az eddiginél (Straszer András felvételei.) „ . „11'i,ih, , „r" nt ,-néLsaojo ei Híiniyriáa-ioH •"Lackner eb: János jj9i tsz-tag a császár­töltési szövetkezet 16 ezer hektoliteres pincéjében az óbor tisztaságát ellenőrzi. jóval több tömegtakarmányt ter­meljen. A császártöltési Kossuth Tsz több termelési rendszernek tagja. A tudományos intézetekkel, vala­mint a rendszergazdákkal való kapcsolatot a gazdálkodás ered­ményeinek növelésére használja fel: A hosszú távú terv szerint a búza hektáronkénti hozama 19UÓ~ig 50, 1990-ig 55 mázsára nő. A kukorica termésátlaga eléri a 60 mázsát, a ciroké a hektáron­kénti 40. a silóé a 400 mázsás hozamot., Lucernamagból 1980-ig hektáronként 2, 1990-ig pedig 3 mázsát termeszt a szövetkezet. A műtrágya szakszerű tárolása, keverése céljából a Hosszúhegyi Állami Gazdaság termelési. rend­szeréhez csatlakozott a szövetke­zet. és társult egy agrokémiai központ létesítéséhez is, amely az V. ötéves terv végére készül el. A császártöltési szövetkezet a következő években tovább fej­leszti a szőlő-, gyümölcstermesz­tést, -feldolgozást,, -tárolást. Je­lenleg 246 hektár nagyüzemi szó­ját, „86 . hektár--almát. 49 hektár meggyet és 85 hektár őszibarac- ?]cqt. .gondoznak a kertészet dolgo­zói.“ Az élőirányzat szerint 1982-ig folyamatosan megtörténik a kor­szerűsítés az üzemi szőlőben, ami lehetővé teszi a gépi művelést és sziiretelést. Ugyanez idő alatt 181 hektáron a mai követelmények­nek megfelelő fagyálló, magas sav- és cukortartalmú és bőter­mő szőlőfajtákat telepít a szövet­kezet. A szőlő növényvédelmében már eddig is alkalmazta a közös gaz­daság a helikoptert. 1985-ig az összes szőlőterületre kiterjeszti a légi permetezést. Az ágazatban a legiöbb kézi munkaerőre a met­szés miatt van szükség. A munka könnyítésére pneumatikus met- szőollókat szerez be a szövetke­zet. A szőlő termésének a feldolgo­zásához addig megfelelő teljesít­ményű üzeme volt. A termőterü­let és a hozam növekedése foly­tán, még ebben az ötéves tervben szükséges a feldolgozó üzem kor­szerűsítése, bővítése. A következő években pedig 25—30 ezer hek­tárral bővíteni kell a szövetkezet bortároióterét. A kiöregedett őszibarack-ültet­vény helyett szőlőt, meggyet én szilvát telepit a Kossuth Tsz a VI. ötéves tervben. Ugyanezen idő alatt az almafa gépi metszé­sét és a meggy gépesített szedé­sét is megvalósítja. , A mezőgazdasági művelésre legkevésbé alkalmas területen ed­dig 500 hektár erdeje van a csá­szártöltési közös gazdaságnak. A fennmaradt 200 hektárt évente folyamatosan ülteti be a szövet­kezet az erdőgazdasággal együtt­működve. A különböző termelési ágak fejlesztésével, a növénytermelést állattenyésztés és egyéb ágazatok hozamának növekedésével emel­kedik a szövetkezet bevétele. Az árbevétel 1977-ben 156 millió fo­rint volt, a bruttó jövedelem 48, a nyereség 25 millió forintot tett ki. A terv szerint 1980-ra az ár­bevétel 200 millióra, a bruttó jövedelem 55, a szövetkezeti ered­mény 30 millióra nő. A fejlődés üteme az V. ötéves tervben éven­te 10 százalék, 1980 és 1985 kö­zött 7. 1985 és 1990 között pedig évenként 6 százalékos lesz, ami megfelel az előírt növekedési ütemnek. A császártöltési szövetkezetben a dolgozók kereseti viszonyainak, életkörülményeinek alakulását fi­gyelemmel kísérik, Az a cél, hogy a tagság életszínvonala rendsze­resen emelkedjen, a munkásoké­val arányosan úgy, ahogy azt a párthatározat megszabja. Mintái Ferenc a császártöltési Kossuth Tsz párttitkára. A KIOSZ alapító Gyógyító lovaglás A lovaglás látványa sok embert gyönyörködtet. Arra azonban ke­vesen gondolnak, hogy a ló moz­gásritmusának átvételéhez szüksé­ges helyes testtartás nemcsak a mozgásban részt vevő izomcsopor. tokát és a gerincoszlop Lzom^atát erősíti, hanem egyes mozgásszer­vi megbetegedéseknél gjfligyterá- piaként is alkalmazható. Külföl­dön nem ismeretlen a gyógylo- vaglás. Fridrich Hoffmann, a haliéi egyetem professzora már 1719-ben felismerte a sport jó­tékony hatását, ennek ellenére csak 1950-től kezdték foglalkozni a lovaglás-terápiával. Európában Anglia, Norvégia, Dánia és az NSZK járt az élen. 1958-.ban a hallei Egyetemi Klinika rehabi­litációs osztályán is megindult az első kísérlet. Különösén félolda­li bénulásnál, kézen és lábon mu­tatkozó akaratlan mozgások ese­tében alkalmazták eredményesen ezt a szokatlan gyógymódot. Or­vosok, gyógytornászok és gyógy- lovagoltatók együttesen dolgoz­ták ki a gyakorlatokat, messze­menően kiaknázva azt a tényt, hogy a gyógylovaglás élménye £s az elért teljesítmény az egyéb kezelések okozta lélektani gát­lásokat is feloldja. A bázeli Orlhopédiai Klinika főorvosa egy helyi iskolában végzett egyéves kísérlete során várakozáson felüli javulást értei született és szerzett agyközponti zavarokkal küszködő 12—15 éves gyermekeknél. EgyensúlyérzetUk erősödött, mozgásuk összéhángol- tabbá vált, s ezzel együtt lélek­tani gátlásaik is csökkentek. • Gipszkötésben is lehet lova­golni. (KS) Hazánkban sem ismeretlen ez a módszer, hiszen Miskolcon már 1970-ben megpróbálkoztak a gyermekparalízist követő izom­sorvadás utókezelését gyógylo- vaglá&sal kiegészíteni. Debrecen­ben elsősorban a gerincferdülé- ses elváltozások gyógyításában ér­tek el jelentős eredményeket. Természetesen a gyógylovagolta- táshoz szelid, félvérű lovak és póni lovak alkalmazhatók csak. Soltszentlmre, Virágos utca 60. A tisztes külsejű kertes ház elől kilátás nyílik a határba. Idézői- delinek a szőlőtáblák, amelyek az országszerte ismert itteni fehér bort, az ezerjót termik. Az épü­let utcára néző falán kis tábla tudatja az erre járókkal, hogy itt lakik Szécsi János cipészmester, aki egyben - faluösszekötői tisztet lát el a Kisiparosok Országos Szervezetében. A mester a házban berendezett apró műhelyében éppen egy isko­latáskát varrogat, valamelyik fa­lusi nebulónak javítja. Kötényben, simlis sapkában ül a suszterszé­ken. Olyan ember Benyomását kelti, megfontolt szavaival és pi­rospozsgás orcájával, akit nem könnyű kihozni a sodrából, s aki elégedett azzal, amit az élet adott neki. -Szécsi János már nem fia­tal ember, az ötvenes évelt ta­possa. □ □ □ — Az apám is suszter volt, eb­ben a faluban — meséli. — Is­métlő _ iskolás koromban azt mondja egyszer: fiam, ezt a fol­tot már te is föl tudod varrni, nosza láss neki! Így kezdtem dol­gozgatni a szakmáiban. Tizennyolc éves koromig azzal telték az évek, hogy nyáron elszegődtem részes aratónak vagy ‘cséplőgéphez, és kerestem egy pár mázsa gabonát. A többi évszakban segítettem az apámnak. Csakhogy akkor már éreztem, hogy kellene valami szakma a kezembe. Megmondtam ezt az apámnak. Akkor szerződtetett le saját magához inasnak. Húszéves fejjel szabadultam föl, 1941-ben. Szakmunkásképző iskola akkor még nem volt, az ipartestületek intézték a tanulók vizsgáztatását. Én Kiskőrösön Szikora cipész­mester műhelyében vizsgáztam le a tanulóidőm végén. Cipőt kellett készítenem. A kisiparosok 1948-ig á helyi­leg szervezett ipartestületekbe tö­mörültek. A meglehetősen befelé forduló szervezetekben a legmó­dosabb, segédeket is foglalkoztató mesterek yitték a vezető szerepet. A mai KIOSZ létrehozása hosz- szabb folyamat volt a fölszaba­dulás után, s 1948-ban fejeződött be. Bács-Kiskunban negyvennyolc december 1-re sikerült kialakíta­ni az új, demokratikus szervezeti kereteket. □ □ □ Szécsi János soltszentimrei ci­pész az új szervezet alapító tag­jai közé számíthatja magát. — Egy ideig segéd voltam Csen­gődön. Később önálló iparos akar­tam lenni. Halason létettem a mestervizsgát. . Kértem az enge­délyt ide a faluba, 1948-ban, de a tanács nem javasolta, mert már nélkülem is három cipész dolgo­zott a községben, és hozzájuk sem dőlt a pénz. Mégis megkaptam nem is lehetett volna másként Szécsi Jánost a szervezet segítet­te csirizhez, bőrhöz. A helybeli iparostársaihoz hasonlóan az öt­venes években nem ment valami jól a sora. A mesterségből véko­nyan csordogáló jövedelmét úgy egészítette ki, hogy dolgozott a mezőgazdaságban is. És — aho­gyan ő mondta — megmaradt a kaptafánál, nem ment se a bá­nyába, se a vasúthoz, mint sók más szakmabeli tette akkoriban. — Az én szakmám olyan, hogy ma sem hoz sók jövedelmet — szól a mester, átugorva két évti­zedet. — Kétezer forint körüli jön össze havonta. Javítok iskolatás­kát, cipőt, lószerszámot, minden­félét. Úgy csinálom, hogy délelőtt a műhelyben dolgozgatok, délután még a holdnyi szőlőmben. Egész napra nem futja a susztermunká­ból. Nem panaszkodhatom. As asszony is keresget, ő a Kunszent- miklósi Háziipari Szövetkezet be­dolgozója, varrónő. A gyerekek már kirepültek a családi fészek­ből, magunkra van csak gondunk. □ □ □ A soltszentimrei KIOSZ alapító tagot a jól végzett szervezett munkáért több ízben kitüntették már. Az idén júliusban jutalom­utazásra küldték a Szovjetunióba. Életében először volt külföldön, s nagyon tetszett neki Moszkva és Kijev. Delet harangoznak Solitszent- imrén. Szécsi János cipészmester leteszi a tűt és az árat, a mű­helyt becsukja, s beljebb kerül a házba ebédelni. Utána indul a mezőgazdasági „műszakba”. A. Tóth Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents