Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
4 • PETŐFI NÉPE § 1978. szeptember 3. EREDMÉNYEK ÉS A GONDOK A KISKUNSÁGI SZÖVETKEZETEKBEN megélbetésí bobbit szén vedély... Következtetések a második félévre Egy elégedett föltaláló ; A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének körzetében 51 termelő- és 35 szakszövetkezet gazdálkodik. A termelőszövetkezetek mintegy 70 százaléka, valamennyi szakszövetkezet kedvezőtlen természeti körülmények között tevékenykedik. A közös gazdaságokban értékelték az első félév eredményeit. A területi szövetség szakemberei ezek alapján összesítették a számokat és következtetéseket vontak le a termelésről és a gazdálkodásról. Ezekben a napokban körzeti megbeszéléseken találkoznak a szövetkezeti vezetőkkel és megvitatják az első hat hónap eredményeit és a soron levő teendőket. Sf •OC »* t Fenn: silókészítés a kunadacsi Barátság Termelőszövetkezetben. • Alsó képűnk í szőlőtelepítéshez készítik elő a talajt a kaskantyúi Homokgyöngye Szakszövetkezetben. Magány Imre, a területi szövetség titkára elmondja: •— A központi és a megyei elképzelések szerint az idén a mezőgazdasági termelést mintegy 3— 4 százalékkal kell növelni. A közös gazdaságok tervei tükrözik ezt az emelkedést. Megállapíthatjuk azt is, hogy a termelési alapok lehetővé is teszik az elképzelések megvalósítását. A gazdaságok vezetői elemző munkát folytattak az első félévben is, figyelemmel kísérték a ráfordításokat, a költségeket és a hozamokat. így most ilátják, hogy hol szorít a cipő, milyen intézkedéseket szükséges tenni ahhoz, hogy az időjárás okozta kieséseket pótolják. Általánosságban megállapítható, hogy tovább folytatódott a szakosodás. A mezőgazdasági nagyüzemekben kialakulnak a Hagyományos ágazatok korszerű termelési módszerei. így van ez például Kiskőrösön és környékén, ahol a szőlőtermesztést fejlesztik, hasonlóképpen a Tisza menti községekben is. A szántóföldi növények közül a cukorrépa, a dohány-, a zöldborsó-termesztés Kiskunfélegyháza környékére jellemző. A juhászatot a Kiskunságban fejlesztik. Az üzemek vezetői rájönnek, hogy csak együttműködéssel tudnak gyorsabban előrelépni. Míg tavaly csak 4 ezer hektáron termelték a termelőszövetkezetek a búzát, termelési rendszereken belül, addig az idén már 13 ezer hektáron. Kukoricából 7 ezer hektárról 13 500 hektárra nőtt a termelési rendszereken belüli arány. A szőlőtermelésben és a borászatban szintén gyors a fejlődés. A szövetkezetek együttműködési megállapodásit kötnek az állami gazdaságokkal, valamint a Közép-magyarországi Pincegazda' Sággal. Hasonló kezdeményezésekkel találkozunk — ha valamivel kisebb mértékben is — az állattenyésztésben is! Főként a húsma r- hatenyésztés fejlesztésére történtek lépések. Alakult egy llbate- nyésztő társulás is. Nyugtalanító viszont, hogy a feldolgozóipar értékesítési gondokkal küzd, amely kihat a társulás működésére is. A gazdaságok áruik nagyobb részét szerződéssel kötik le, ezzel biztosítva az értékesítést. Ma már ritkán találkozunk kettős szerződéssel, vagy megállapodáson kívüli árufelajánlással. Szükséges megjegyezni, hogy erre a félévre esett a közös gazdaságokban a belső szabályozók elkészítése. Ide tartozik a működési, a szervezeti, a munkaügyi szabályzat. Megalakultak mindenütt a munkahelyi közösségek,' amelyek lehetővé teszik a szövetkezeti demokrácia további ki- szélesítését. Ahol jelentősebb alkalmazotti létszám van, mindenütt létrejöttek a szakszervezetek is. Vessünk egy pillantást a termelési ágazatokra, miként valósulnak meg az éves tervben meg1 tatarozott i elképzeléseik: — A növénytermesztésben mintegy ** 6—8 1 százalékos termelésnövelést érhetnek el a gazdaságok — (hangoztatja a szövetség titkára. — Búzából sikerült elérni a várt növekedést. Nehéz körülmények között folyt az idén az aratás, de jól szervezett munkával sikerült leküzdeni az időjárás okozta gondokat. Tavaly és az idén a gazdaságok összesen 170 új kombájnt vásároltak. A leg. főbb tényező azonban az ember, és megállapíthatjuk, hogy mindenki, aki részt vett 'a betakarításban, a maga posztján helytállt. Kukoricából jók a terméskilátások, több válható mint tavaly, ha az időjárás nem szól közbe. Gazdaságaink nagyobb területen vetették ezt a fontos növényt. Hozzá kell tennem azonban, hogy gyengébb termőképességű területre is került belőle. A növénytermesztés fontos ágazata a takarmány termeszt és, összefüggésben az állattenyésztéssel, szintén jelentősen fejlődött. Elég, ha csak annyit mondok, hogy az intenzív gazdálkodásba bevont gyepterületek mennyisége kétszeresére nőtt. A lucerna-vetésterület aránya pétiig már eléri az összes szántóföldhöz viszonyítottan a* 1 10 Százaiékotr"r A kertészeti ágazatokban, mit mutat az első félév? — Sajnos, a fagy- és a jégkár jelentősen csökkentette a termés- kilátásokat —, válaszolja a kérdésre Magony Imre. — Szőlőből a tavalyi termés mintegy 77 százalékára számíthatunk az eddigi becslések szerint. A kedvezőtlen időjárás miatt mintegy 50 százalékkal emelkedett a védekezésre szánt költségek aránya. A kevés napfény miatt a cukorfok Is várhatóan alacsonyabb lese. Véleményünk szerint helyes lenne, ha ezek a kedvezőtlen fényezők tükröződnének a szőlő és a bor félvásárlási áraiban is, mert befolyásolják a termelési kedvet. A zöldségnél és gyümölcsnél más képet mutat az első félévi értékelés. A körzetben a tavaly felvásároltnál több áru átvételére kötöttek megállapodást a közös gazdaságok és a kistermelők. Sajnos, az időjárás ezekben az ágazatokban is sok gondot okozott. Késett a vegetáció, a korai gyümölcs és zöldségféle kevés volt. Ezt bizonyítják a számok is. A megyei ZÖLDÉRT tavaly augusztus elejéig 3350 vagon árut vett át, az idén ugyaneddig az időpontig csak 1750 vagonnyit. Exportra az elmúlt évben 1200 vagon ment, az idén csak 680 vagon. A gondot az okozza, hogy a tavalyihoz hasonló mennyiségű áru átvételére szerződött a megyében a felvásárló vállalat és a feldolgozóipar. Ez azt jelenti, hogy sokkal rövidebb idő alatt kell nagyobb mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt átvenniok, mint tavaly. Ez előre’áthatólag gondot okozhat a felvásárlásban és a feldolgozásban. Harmonikus együttműködésre van tehát szükség a gazdaságok és az átvevők között. Az állattenyésztésben is 6—8 százalékos termelésfelfutás érhető el. Az első félév számai jó eredményekről tanúskodnak. — Valóban így van, 14 százalékkal emelkedett a tehenészetekben a tejhozam, 10 százalékkal nőtt a felvásárlás. Az is igaz, hogy nagy a szóródás, a Kiskőrös környéki szakszövetkezetekben alig haladja meg a tejhozam az első félévben az 1100 litert, ugyanakkor a kiskunfélegyházi városi téeszekben 1880 liter. Növekedett a gyapjútermelés, ami a juhászait fejlesztésével függ ösz- sze. A tavaly felvásárolt 37 vagon helyett aiz idén 42 vagonnyit vettek át Emelkedett a vágómarha-, a juhfelvásárlás is. Külön érdemes megemlíteni” a hízott sertést. A tavalyi első félévi 247 ezer helyett az idén 320 ezret vásárolt fel a feldolgozóipar. A takarmánygazdálkodásban viszont még lehetne előbbre lépni. Itt még sok a tartalék. A becslések szerint mintegy 600 vagonnal kevesebb abraktakarmánnyal lehetett volna ugyanezeket az eredményeket elérni. A területi szövetség titkára végezetül a gazdálkodás általános számaira utalva elmondta, hogy a termelőszövetkezetek az éves tervezett árbevétel 38 százalékát, a szakszövetkezetek pedig 45 százalékát érték el az első félévben. Az. állalttetnyésatés bevétele elérte az 50 százalékot, ami jónak számít. hiszen a második félévben általában több jószágot értékesítenek, mint az elsőben. Értékesítési gondok a libánál és a kacsánál jelentkeztek. A kisárutermelés szinten tartása a cél, de várható, hogy az év végéig a háztáji ágazatokban több árut értékesítenek, mint az elmúlt esztendőben. Ide kívánkozik még az is, hogy a kiskunsági közös gazdaságok a nemrég lezajlott Hírős Napokon jól bebizonyították, hogy mennyit fejlődött kertészeti termelésük. Fáradozásaikat 12 arany-, 10 ezüst-, 19 bronzérem és 16 oklevél nyugtázta. K. S. (5.) — Bent a szövetkezetben, Julikám. Árut vitt. — És nagymami besegít? — Hát mit csináljak, mondja? Örülök, ha néha egy kicsit köny- nyíthetek Ilonkámon, szegényen ... Most is fél éjszaka fent volt... Alig pihen szegénykém, csak a tutyik mindig, a tutyik... Ez a sok ronda mamusz itt! Aztán ha ráérek, leülök egy kicsit, és segítek rajta. A szomszédasszony mosolyog. — Bedolgozik a bedolgozó-, nak... — Ügy, ahogy mondja! Ma nem sok munkám volt, összekaptam a lakást, leugrottam vásárolni, mi az a másfél tej, másfél kenyér, fél kiló zsír... Meg egy kis csomag teát hoztam, egy kis csúsztatonak az esti piritóske- nyérhez. Aztán átnéztem Kati dolgozatát, Jani jegyzeteit, tudja, arra a tanfolyamra jár, és szorgalmasan tanul — no, szóval pihenek... — Hát maga mindenhez ért, nagymami? Miféle dolgozat volt az, a Katikáé? — Magyarból. József Attiláról. Szépen írt a gyerek, meg kell adni. A szomszédasszony csodálkozik. — Maga már - tanulta József Attilát, nagymami? A nagymama nevet, — Ugyan, Julikám, hogyan tanultam volna? Josu fiatalabb volt nálam néhány évvel! Én már éppen írni tanultam, amikor 6 megszületett! Csak a verseit olvastam ... Nagyon szerettem a versieket. — És Jani jegyzeteit? — Ahhoz sem kell nagy tudomány, lelkem. Valamilyen továbbképző tanfolyamon tanul, aztán a négi világról tartottak neki előadást... Hát arról bizony én magam is tudnék élőadni, higgye meg... Mert arról ugyan nem tanultam sosem, de a hátamon csináltam végig.. A szomszédasszony megütközve nézi. — Ugyan... Hát nagymamiék nem iparosok voltak? —_ De, fiam, de. Meg kereskedők. Az apósom asztalos, a férjem fűszeres... — És? Maszek iparos, maszek kereskedő... Csak nem azt akarja mondani, hogy gondok között éltek!? A nagymami elmosolyodik. — Hány éves maga, Julikám? — Harmincnyolc. — Űristen — sóhajt az öregasszony —, de megy az idő! Maga már majdnem negyven, de fogalma sincs a régi világról... Maszek iparos, maszek kereskedő! Ez ma bolt, mert kevés van belőlük... De akkor Dunát lehetett volna rekeszben! velük! Minden kis utcába legalább tíz jutott belőlük! Asztalos, szabó, suszter, vegyeskereskedő, kocsmáros, kifőzde... De mennyi volt belőlük, te jóságos isten! — Biztos mind jól megélt, ha ennyi ment ma széknek! A nagymama abbahagyja a varrást. — Nem tudott másnak menni, Julikám! Kínjában ment iparra. Aztán tengődött, ahogy tudott tengődni... A szomszédasszony arcán ott a kétely: nem hisz egy szót sem az egészből. — Nekünk sem volt soha semmink, fiam... — legyint a nagymama. — Nézzen be a belső szobába: azt a két ágyat még az én apósom csinálta, kilencszáz- huszonötben, a harmincéves házassági évfordulójukra! Képzelje el: egy asztalos, és harminc ‘ érv kellett hozzá, hogy magának is csináljon végre bútort. Hát mit gondol: annyian vásároltak akkor, mint manapság? — Pedig hányszor hallom, hogy az volt a szép világ! — Kiktől? — néz rá a nagymama. — Hát... a szüleimtől, rokonaimtól ... — Mi volt a kedves papa, Julikám? — Tűzoltó. — Él még? — Él bizony! Most hetvenhá- rom. Az öreg néni nagyot sóhajt. — Hát nem tudom, hogyan élt, csak épp elképzelem... De egy bizonyos! — sóhajt jmegint. — Akkoriban fiatalabbak voltunk! 7. Hét óra van; a család ott ül az asztal körül. Mind az öten itt vannak, azaz hogy pontosabban hatan, mert váratlanul vendég is érkezett; magas, bronzbarna hajú lány, Magdinak hívják. A nagymama ugyan majdnem elájult, amikor Jani másodmagával állított be; a mama is felizgatta magát egy kicsit, és szaladt volna le, valami felvágottért a közértbe, de aztán eszébe jutott: a közeli kisközért újabban délután kettőkor zár. A lányához fordult — Katikám, nem szaladnál ki a Köröndre, a nagyközértlbe? A válasz lakonikus volt, méltó a huszadik század felvilágosult és felszabadult nőifjúságához: — Nem! Így aztán a teát s a pirítóske- nyerek halmazát, üli körül a család, meg a bronzba ma hajú vendég. Kortyolnak, ropogtatnak, kortyolnak, ropogtatnak. — Egy kenyeret még. Magdikéin — mondja bizonytalanul a mami. — Amíg ki nem hűl a tea! (Folytatjuk.) • Kákonyi József. (Kiima Győző felvétele) ' Gondolatainak műhelyében deszkaszálak keringnek, mintha csak élet járná át a holt anyagot. Egymáshoz forognak, illeszkednek, felesleges darabokat hullatnak el önmagukból. Addig tart ez a kaval- kád. amíg egyszerre csak .szerkezetté fogódznak össze a fa elemek, s lyuksebek támadnak rajtuk, melyekbe vascsavarok sietnek. A deszkaalkotmány engedelmesen tűri újabb fémrészek, egy egész rugórendszer beléka- pa szkod áfát. Azt is, hogy könnyeden, habszivacs burkolja be. A „műhelybe” szö- vétvégelk röppennek, színesek, mintásak, sokfélék, lobogtatják a szárnyukat Csak az egyikük marad benn* —, az öltözteti fel az ágyat formázó alkalmatosságot. S végül ott áll a szépség, a kényelem és a tartósság, heverő — pontosabban franciaágy — alakját öltve. Persze, közben sok idő telik el, a „műhely” olykor-olykor lázasan lüktet —, újrakezd, s nem pihen meg, csak amikor már kész a szellemi termék. Kákonyi Józsefet a kárpitosmesterség megyénkben jelesét fölkeresve ékképpen képzelteméi a tervező-föltálaló szakember alkotó fantáziájának működését. A Kalocsai Asztalos-, Építő- és Villamosipari Szövetkezet részleg- vezetőjét úgy találtam a Vasút utcai kárpitosműhelyben, mint egy reneszánsz mestert aki tanítványai, munkatársai körében meghitt alkotómunkát végez. Egy új, általa tervezett franciaágyat állított éppen össze segítőtársával, Bómancz Miklóssal. A szövetkezeti kárpitosüzem nem hivalkodik modem formákkal és méretekkel, régi stílű és kicsi. Ám a benne születő fek- vőbútorokról keveset mondunk el azzal, hogy korszerű termékek. Kiyáló árvÚí 'af íCákunyjbfé!^ franciaágyak, a minősítésük hivatalos, s a? elfogadható ár melLptta maximális tartósságot és a szép kivitelt ismeri eL A Kleó és a Kényelem típusokat, a két kiváló árut sorozatban, a Lindát egyedi megrendelésre készítik. Ez utóbbi nem kevésbé jó és szép, mint Kleóék, csak nem vitték el a Kiváló Áruk Fóruma elé. — Linda—II. lesz a neve — mutatja be a legújabb alkotását a részlegvezető, a földön guggolva. Kákonyi József 37 éves. A „paprikás” városban született, ott tanulta ki a szakmát a szövetkezetnél, melynek festő-má- zoló édesapja egyik alapítótagja volt. — Amikor húsz év előtt inaskod tam, a kárpitosok még csak a tölcsérrugós megoldásit ismerték — emlékezett vissza a föltaláló.— Mostanában szinte forradalom van a szakmában. Új fajta kárpitozóanyagok, szivacsok, sík-. és huLlámrugók. jöttek divatba. Rengeteg lehetőség rejlik bennük. Engem rettentően, izgat, hogyan lehet ezeket újszerűén megmunkálni. Kísérletezgető ember vagyok és van egy csomó ötletem, ami még új a szakmában. A kalocsai kárpitos öt évvel ezelőtt tervezte meg az első fran- ciaágyat a részleg részére. Azóta sem foglalkoztat a szövetkezet külső tervezőit. Kákonyi József a kis üzem, a benne dolgozó huszonkét tagú közösség adottságainak ismeretében maximálisan érvényre juttatja az általa konstruált heverőkben az esztétikum, a piacképesség és a gyárthatóság követelményét. Az évek során fejlesztette a termék belső szerkezetét, amely többféle külső megjelenési formát tesz lehetővé. — A családomban vannak művészi hajlamú emberek, sőt, művész is — mondta el az esztétikus ágyformák tervezője. — Az egyik nagybátyám, Kákonyi István szobrászművész, .tanár a Képző- művészeti Főiskolán. Amikor Kalocsára látogat, megnézi a dolgaimat és Véleményt mond róluk. Ez nagyot sokat jelent számomra A kárpitfeiülét megmunkálására Európában — sőt, valószínű, hogy az egész világon — egyedülálló eljárást és ehhez szükséges gépet talált ki a kísérletező hajlamú szakember. Fölfedezését szolgálati találmányként nyújtották be szabadalmaztatásra két évvel ezelőtt. Hazánkon kívül Angliában is védettség alá he- lyeztók az eljárást. Hogy miért épp Angliában, arról a következőket mesélte a föltaláló: — Egy angol üzletfél eljött, hogy megtekintse a konyhai garnitúrát, amelyből rendelni akart, Elkészítettük a mintát, de csináltam egy padot az új fajta fe- lületnemesítési eljárással is. Amikor az angol ezt meglátta, rögtön megváltoztatta az eredeti elképzelését, és ilyen padokkal kérte a garnitúrákat. Náluk sem ismerik az én eljárásomat, aminek az a lényege, hogy varrás nélkül lehet mintázott kárpitfelületet kialakítani. A Kákonyi-féle felületnemesítés legalább ötvenszer gyorsabb a hagyományosnál. A minőségéről a, vele készített termékről a következőket állapította, meg a Faipari Minőségellenőrző Intézet: „A kárpitozás tartósságát fárasztó-vizsgálattal ellenőriztük. Nyolcvanezer igénybevételi ciklus után (ez tízéves használatnak felel meg, a szerk. megj.) a tartószerkezet különböző pontjain egyJkét milliméter maradó lehajlást mértünk. A nyomófejek alatt a párnázat maradó alakváltozása, begödrösödése ugyancsak egy-két mM’irriét'er közöfc váfí8zott.JMiíiííi-rt két mérési eredmény a 1 termék tartöfiSäßa szempóntjáfióF” elha,-‘1't nyagolhatóan alacsony érték.” — át öt év alatt gyártott franciaágyak közül összesen egyet hoztak vissza garanciális javításra, annak is csak sarok-kerekítési, minimális esztétikai hibája volt — hallottam a föltalálótói. A részlegvezető megmutatta a gépet is, amellyel az új felület- nemesítéshez megmunkálják a szivacsot: — Régen hat ember kellett erre a munkára, most kettő elegendő. A gép minőségileg' azt adja, amit akarunk tőle. Alkatrészként előregyártjuk vele a habszivacsot. Egyszerű az egész masina. Valóban egyszerű és nagyszerű. Káikonyi József más eszközöket: és berendezésieket is mutatott a műhelyben, amelyeket ő tervezett, s a felületnemesítő géphez hasonlóan személyesen készített el. Az egész kis üzem magán Viseli a kezenyomát. A kisebb sorozatok nem rontják a termelés gazdaságosságát, mert a-z ésszerű szerszámozottság révén rendkívül gyorsan képesek átállni újabb termék gyártására. A termelést olyan mozzanatokra egyszerűsítette le —, a kár- pltos részleggel kooperáló más szövetkezeti asztalosműhely részére a fa rámakészítést is — amelyek rendkívül hamar elsajátíthatók. — Ha behozunk egy embert az utcáról, az két óra múlva már rendesen dolgozik nálunk — állította a föltaláló. Kákonyi József a szakmája megszállottja. — Megélhetés? Hobbi? Sokkal több ezeknél. Szenvedélyem a kárpitos szakma — vallotta. — — Ügy belém fészkelte magát, mint egy gyógyíthatatlan betegség. A kalocsai föltaláló elégedett Nem zavarja, hogy a találmánya szabadalmaztatása csigatempóban halad. Mert ő már hasznosítja a termelésben, s ezért valóban szerencsés embernek tekinthető. A szövetkezetnél az a tervük, hogy az egész hazai kárpitosiparnak átadják a találmányt, amely a szinte elnyűhetetlen, jó minőségen kívül nagy termelékenységet is biztosít A pénz nem hajtja, az igényeit addig nyújtóztatja, ameddig a lehetőségeinek takarója ér. Hívták már többért, nagyobb vállalathoz is, de maradt. — Itt, á részlegben, egy kicsit mindén az enyém, és az ember a sajátját nehezen tudja otthagyni — indokolta hűségét. A Tóth Sándor
