Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)
1978-08-15 / 190. szám
1978. augusztus 15. • PETŐFI NEPE • 3 EGY TANÍTÓNŐ LEVELE BUGACRÓL „Megőrizni kötelességünk...” Arcmások tölgyfából ötven éve történt i A Kommunista Iníernacionálé VI. kongresszusa Lapunk augusztus 3hí számában riport jelent meg „Puszta, romantikával, vagy anélkül” — címmel, Bugáéról. Szappanos Jolán, nyugdíjas bugaci tanítónő levele annyi hasznos észrevételt tartalmaz, olyan értékes megjegyzésekkel, ötletékkel egészíti ki cikkünket, hogy ezekre feltétlenül érdemes felhívni az olvasók, valamint az illetékesek figyelmét. „Ismertem Bugacot még akikor, amikor 17 ezer katasztrális holdon terült el a legelője — írja egyebek között. — Amikor jelen• légi nagyközségünknek nyoma sem volt, csak ibírkalegelőnek is alig alkalmas óriási buckák álltak a helyén és a laposban a lótemető, a kedvencek számára állított kopjafákkal, melyekre nevüket is rávésték. E hely fölött írógépelek most. Azokban az . időkben 40 nagy itátókút oiltotta a több tízezernyi lábasjószág szomját, s az itteni pásztordlnasztiák ugyan-' olyan életet élték, mint őseink valaha az ázsiai legelőkön.” „Ma már csak egy utolsó, kicsi darabká ja van meg a réginek, de ezt megőrizni kötelességünk. Csak a múlt fundamentumára lehet ráépíteni a jelent és a jövőt, miként az épület falát sem lehet a levegőben lebegve elkezdeni. Miért nem lehet a régi, nagy bugaci puszta ‘kicsiny, de hangulatos maradékát becsületesen megmutatni a látogatóknak, a vendégeinknek? Nem csodálom, hogy tönkrement a bugaói idegenforgalom. Jól megértem én azt, hogy feltétlenül őrizni kell természeti értékeinket, de meg lehetne szervezni a bemutatást úgy, hogy semmiben kárt ne okozzanak. Nincs gyönyörűbb látvány a gyepen vágtató magános lovasnál sem, hát még ha több ló, egy egész ménes vágtat? Azt tanultam valaha, hogy a csikók izmainak fejlődését elősegíti, ha futásra kényszerítik őket. Miért nem részesülhetnek látogatóink a vágtató ménes gyönyörűségében, esetleg lovaglásban is?” Levélírónk egyik mondata elgondolkodtató. A lovasbemutatók parádés száma, a lófektetés, de azt vajon hányán tudják, hogy honnét ered ez a szokás? „A régi pásztoroknak azért kellett lefektetésre idomítani a lovaikat, hogy vihar esetén, a szélvédétt oldalon, lovukhoz simulva találjanak menedéket.” Javasolja továbbá, hogy az ősborókás különleges alakú, változatos formájú csoportosulását és buckáit is meg 'kellene mutatni a látogatóknak. „Mert aki látja, öntudatlanul is magába szív valamit a természet őserejéből, íelüdüi, megnyugszik az ember ilyesmitől.” .A további sorokból kiderül, hogy Szappanos Jolán nemcsak a tájat, a természetet, de az embereiket is1 jól ismeri. Tudja, tapasztalta1, hogy vannak, akik nem törődnek azzal: a természet is érték. Szétdobálják a szemetet, nem kímélik a növényzetet. Ettől' félti az erdőt a Kiskunsági Nemzeti Park és levélírónk is. „A hivatalos természetjárók. — folytatja —, ismerik a természetvédelmet. Egyszer az ősborókás kijelölt turistaútján szembetalálkoztam egy nagyobb csoport fiatallal. Fiúk, lányok jöttek egymás mögött, csendben, hangtalanul, s aztán engem, a magányos idegent mosolyogva, barátságos, de hangtalan fejbólinfással üdvözöltek, amelyet hasonlóképpen viszonoztam. Miért zavartuk volna meg egyetlen félhangos szóval is az erdő megható, mély csendjét, halk neszezéseit? Es aki így megy végig az erdőn, csodás erőt, élményt merít. Ha ebben részesülhetnének vendégeink, nem ment volna olyan végzetesen tönkre a bugaci idegenforgalom.” Végül, nagyonis megszívlelendő javaslatként nyolc — nem ' több — fedett vendiégcserény építését ajánlja, kint a tájmúzeum folly tatásaként. „A valódi cserény kerítésméretét és pontosan záródó ajtaját megtartva, csak az* át nem ázó fedelet kellene annyival nagyobbra készíteni, hogy három fekhelyet védelmezzen. Ezeket bérbe lehetne adni méltányos áron. Egymástól legyenek távol, de mind közel az ott álló gámeskúthoz, hogy a vályúban lehessen arcot, kezet mosni. Ebédeljenek a csárdában, vacsorára vigyenek maguknak tarisznyában kenyeret, szalonnát, zöldpaprikát, és bicskát, kulacsban üdítő italt. Láthatnak napnyugtát, napkeltét, hallgathatjuk esténként a legelő tehenek méla koJompszavát, a szellő borzolta lombok susogását, kutyaugatást, tücsökcirpélést. Nézhetik a cserénytető és a cserényfal hézagain át a csillagos égboltot. Aztán a mély, megnyugtató csendben töltött éjszaka után borjúbőgésre, madárcsivitelésre, os tarpattog,tatásra, a meghajtott csikók patáinak tompa dübörgésére ébredhetnek. Olyan élményben lenne részük, 'ami egész életükre maradandó.” Lehetetlent kívánt Szappanos Jolán, bugaci tanítónő? Mindannyiunk vágyát fogalmazta meg és azt iis hozzátette:” Ilyen vendégcserény volt, ezelőtt több mint 130 évvel Csigolya Mihály bugaci számadónak, is.” Nekünk vajon mikor lesz? V. Zs. Hazánk külkereskedelmének első féléve Idei külkereskedelmi forgalmunk a szocialista országokkal a jelek szerint a tervezetthez közel álló lesz, a tőkés országokba azonban az előirányzottnál valamelyest kevesebbet exportálunk és onnan lényegesen többet im_ portálunk — ezt állapította meg a Külkereskedelmi Minisztérium, értékelve az első félév eredményeit és elemezve a további kilátásokat. Kedvezően érezteti hatását, hogy a KGST-partnerekkel kellő időben létrejöttek az idei magánjogi szerződések, s kölcsönös in. tézkedések történtek a korábban tapasztalt, bár összességében nem jelentős szállítási lemaradások pótlására. A tőkés világban viszont az elhúzódó válság tovább élezi az exportőrök közötti versenyt, s különösen a közöspiaci államok különféle korlátozásokat alkalmaznak. Intézkedéseik főként a textil- és textilruházati termékek értékesítését nehezítik. A recesszió okozta keresletcsök. kenés és a közöspiaci országok acéliparának nem kellő versenyképessége miatt az év első negyedévében megtiltották az acéláruk importját, a második negyedévtől pedig úgynevezett mi. nimál-árakat vezettek be 140 acélfajtára, nehezítve az értékesítést. Ezen kívül, mint ismeretes, a közöspiaci agrár-rendtartás is korlátozza a bevitelt. Mindent egybevetve az első félévben hazánk külkereskedelmi forgalmában a behozatal 8,2V a kivitel pedig 1,9 százalékkal volt magasahb.mint -tavaly. ilyenkor... Ezen belül a szocialista országok, ba 6,2 százalékkal többet exportáltunk és onnan 4,1 százalékkal többet hoztunk be, mint a múlt év első felében, míg a tőkés országokkal folytatott kereskedelmünkben exportunk 3,2 százalék, kai elmaradt a múlt' évitől, az import pedig 12,1 százalékkal nőtt. Bányászati és élelmiszeripari cikkek kivételével szinte valamennyi termékcsoportból többet hoztunk be a tőkés országokból, mint a múlt év első felében. Különösen a gépimport, valamint a gépipari alkatrészek behozatala nőtt erőteljesen. Az elemzések szerint rubelelszámolású forgalmunk az év egészét tekintve a tervezetthez közel álló lesz, a cserearány is az előirány. zott keretek között alakul. Tőkés viszonylatban az előirányzottnál nagyobb importtal kell számolnunk. Az export, az első félévi alacsony szint ellenére, megközelíti majd a tervezettet, legalábbis erre utalnak a vállalati jelzések, a kialakult üzletkötések állománya, amelyek szerint az idei tőkés export jó tíz százalékkal magasabb lesz a múltévinél. Továbbra is fontos feladat az export gazdaságosságának, hatékonyságának növelése.-Az ágazati minisztériumok, valamint a tér.' meló és külkereskedelmi vállalatok bevonásával a külkereskedelmi minisztérium vizsgálja a túlzottan nagy költséggel készüld export-termékek további értékesítésének vagy az export megszüntetésének alternatíváját. A vizsgálat első szakaszának eredményeként az érintett vállalatok 3,3 millió dollár és 600 ezer rubel értékű gazdaságtalan termék exportját megszüntették. illetve gazdaságossá tették. Még jócskán akad azonban teendő, mert az ér. tékelések szerint mintegy 100 millió dollár és 80 millió rubel értékű export bizonyult gazdaságtalannak. Ezek jórészét azonban a termelékenység javításával, jobb munkaszervezéssel, műszaki fejlesztéssel, a sorozatnagyság növelésével gazdaságossá lehet tenni. (MTI) 9 Zágon Gyula szigetvári képzőművész középkori történelmi személyiségek arcképét faragta fába. A munkához különleges anyagot használ, az óváros kapujának egyik több száz éves tölgyfagerendájából farag. (MTI- fotó, Bajkor József felvétele — KS.) Erőgyűjtés a tanévre Már alig három hét van csak hátra a tanév kezdetéig, ezért kü. lönösen fontos a kérdés: a diákok kellően kipihenve kezdik-e majd munkájukat, a tanulást? A pedagógusok véleménye szerint helyes, ha a diákok a nyári vakáció egy részét hasznos munkával töltik, vigyázni kell azonban arra, hogy az ne tartson közvetlenül a tanév kezdetéig. Nagyon fontos, hogy jusson kellő idő a pihenésre, a gyerekek érdeklődésének megfelelő szórakozásra.. A pihenés természetesen nem semmitevést je. lent, s erre az orvosok is felhívják a szülő figyelmét; ha csoportokba verődve, naphosszat csatangolnak a gyerekek az utcákon, ha egyik moziból a másikba mennek, akkor aligha fognak felfris. sülni, megerősödni. A vakációban — kétségtelen — lazítani kell az iskolai fegyelmen, a szigorú kötöttségeken, de valamilyen időbeosztásra, egyfajta napirendre .. Ilyenkor, .is szükség, van. Helyes, ha a gyerekek nem szoknak hozzá a reggeli lustálkodáshoz, 1 hanemsI nyáron is korán kelnek. A vakáció alkalmat kínál arra, hogy nyugodt körülmények között fogyasszák el a tartalmas reggelit, az ebédet, a vacsorát. Az utolsó vakációs hetek napirendjében feltétlenül kapjon helyet a szabad levegőn végzett mozgás, a sport, de maradjon idő a szellemi játékokra, az olvasás, ra, a barkácsolásra, és a tévénézésre, a mozira is. A vakáció második felében viszonylag kevesebb gyerek keresi fel a napközi táborokat, mint az első hetekben. Az esetek többségében ennek az az oka. hogy a szülők ekkor veszik ki a szabadságukat és együtt töltik azt gyér. mekükkel. A szülőkkel együtt töltött, okos beosztású napok, he. tek jelentik a gyermekek számára a legigazibb vakációt. (MTI) KÉPERNYŐ 1917-től' 1924-ig tartó forradalmi fellendülést követő apály idején a kapitalizmus részlegesen, ideiglenesen és átmenetileg stabilizálódott. Az osztályharcok veszítettek élességükből, a munkásosztály politikai aktivitása csökkent, soraiban a kifáradás jelei mutatkoztak. A megváltozott objektív körülmények és szubjektív feltételek arra indították a nemzetközi kommunista mozgalmat, hogy tevékenységében átálljon a békeidők viszonyaira. Ez az átállás — vagy alkalmazkodás — hasonlóan forradalmi jelentőségű volt, mint a korábbi időszak nyílt, véres osztályharca. „Nyugodtatob”, békés körülmények között lelhetett a stratégiát és a taktikát tökéletesíteni a különböző elhajlások ellen harcolni, sőt nagyrészt befejezni a kommunista pár tok alakulását, segíteni megindult bolsevizálódásukat és tömegpárttá válásukat. A mozgalom súlypontja az utcáról és a barikádokról — csataterekről a nagyüzemekbe és a szakszervezetekbe, az osztályharc „eredeti” színhelyeire tevődött át. A győztes szocialista forradalom országában, a Szovjetunióban eldőlt a lenini örökséget védelmezők és a trodkisták között a pártban folyó harc. (A vita akörül folyt, hogy végzetes torzulások nélkül felépíthető-e egyetlen országban a szocializmus.) Sztálin és a hozzá csatlakozó Buharin vezetésével a párton belül hatalmas ‘többség alakult ki Trockij és Zinovjev követőivel szemben, akiket minden tisztségüktől leváltottak és a pártból is kizártak. Ilyen körülmények között és előzmények után ült össze Moszkvában 57 párt és 9 szervezet részvételével 1928. július 17. és szeptember 1-e között a Komintern VI. kongresszusa. A végrehajtó bizottság beszámolóját Buharin tartotta. Hangsúlyozta, hogy a kapitalizmus stabilizációja a végéhez közeledik, bár láthatók az új válság körvonalai. Az imperializmus pozícióit védelemezendő — a szocializmust építő Szovjetunió és a forradalmi Kína elleni háborúra készülődik. A háború elkerülésének és a szocializmus további előrehaladásának alapvető követelménye a munkás-egységfront. Az elfogadott határozat a lenini útmutatásokat követve tisztázta a polgári demokratikus forradalom és a proletárdiktatúra viszonyát és hangsúlyozta a szocializmusba való átmenet formáinak térbeli és időbeli változatosságát. Leszögezte a Szovjetunió kötelességeit a nemzetközi kommunista mozgalommal kapcsolatban, ugyanakkor újra ■ tisztázta és 'hangsúlyozta a világ kommunistáink feladatait a Szovjetunióval, a nemzetközi proletariátus közös 'hazájával A kongresszus többek között elfogadta az SZKP irányvonalát és a személyi változásokat. Leszögezte, hogy „a nemzetközi kommunista fegyelemnek abban kell ‘kifejezésre jutnia, hogy a mozgalom részleges és helyi érdekeit alárendeli általános és tartós érdekeinek, s hogy valamennyi kommunista feltétlenül végrehajtja a Kommunista Internacionálé vezető szerveinek a határozatait.” A kongresszus a kor és a korabeli elmélet színvonalán álló határozatokat hozott több más fontos kérdésben is, például a háború és a béke 'kérdésében, a gyarmati és a félgyarmati országok helyzetének elemzésében, Ez' utóbbi téma kezelésében — ami a nemzeti burzsoázia szerepét illeti — megmutatkoztak azonban azok a szektás túlzások, torzulások, amelyek legsúlyosabb és legtragikusabb követelményeiket a szociáldemokráciát illető elemzésekkel okozták. A Komintern VI. kongresszusának, és különösen a kongreszszust követő X. végrehajtó bizottsági plénumának — határozata a szociáldemokráciát a kapitalizmus legfőbb fenntartójának, a kommunizmus legna- - gyob ellenségének nevezte és az űn. szociaüfaisizmus megbélyegző elnevezésével egy szintre hozta a fasizmussal. A reális jobboldali veszélyt abszolutizálva a nemzetközi kommunista mozgalom ebben az időben elhanyagolta a baloldaliság, a szakitásság ellem harcot és például számos esetben a reformista munkásszervezetekkel való akcióegységre törekvést is jobboldali elhajlásnak minősítette. Fokozta a téves elemzés károsságát, hogy a Komintern a baloldali szociáldemokráciát tekintette a legveszélyesebbnek, mint amely „a munkástömegek harci aktivitásának fő fékezője” azzal, hogy osztályharcosságáról illúziókat terjeszt a proletariátus körében. A „szociálfasiszta” megbélyegzést, a határozat ominózus tételét már akkor többen megkérdőjelezték. Palmiro Togliatti szerint „óvakodni kell a túlzott általánosításoktól”. Az olasz tapasztalatokra utálva hangsúlyozta: „A fasizmus általában a kásás középburzsoáziának a nagyburzsoázia és az agráriusok vezette mozgalma; nincs gyökere a munkásosztály hagyományos szervezetében. A szociáldemokrácia viszont a munkás- és kispolgári tömegre támaszkodó mozgalom, s erejét főként abból a szervezetből meríti, amely a munkásság felfogása szerint a munkásosztály hagyományos szervezete.” (Togliatti itt a szakszervezetekre gondolt.) P. Semard küldött is figyelmeztetett arra, hogy a fasizmus túlságos kiterjesztése, (modem kifejezéssel: parttalanná tétele), az olyan sommás kitételek, mint szocialfasizmus, baloldaliak fasiszta blokkja, fasiszta kormány stb. megakadályozza a reális politikai helyzet elemzését A küldöttek azonban elfogadták a határozatnak ezt a kitételét, és ezzel nagyban hozzájárultak a fasizmus ellen szükséges munkás-egységfront kudarcához. Mi volt ennek az éles szociáldemokrácia-eUenességnek az oka? Hozzájárult a szociáldemokraták antikommunizmusa, forradalomellenességük. 1917—1923-as szerepük, amikor kormánytagokként tüntető munkásokra lövettek. Belejátszott az értékelésbe az orosz mensevikek harca az ellenforradalmi erők oldalán és az illegalitás szektásságra hajlamot nyújtó körülményei. A fő ok azonban a tapasztalatlanság, a lenini elemzések alapos ismeretének a hiánya, az osztályharc legális és parlamenti formáinak lebecsülése volt. Mindezek természetesen magyarázzák, de nem mentik a Komintern VI. kongresszusa különben sok vonatkozásban előremutató határozatának idevágó passzusát. Gy. A. Volt egyszer egy klub Evekig Lelkes, elismerő cikkek. méltatták a kunszentmiklósi értelmiségi klubot. Jó példaként hivatkoztak rá jelentésekben, a kezdeményezés követésére ösztönzött más településdket is. Híres előadók többnyire érdekes témákról tartottak előadásokat A múlt idő használata indokolt. A televízió szombaton vetített dokumentumfilmjéből százezrek értesültek megszűnéséről. Az okokait kutató kamera a vidéki értelmiségi lét sajátosságait is felmutatta, tárgyilagos, pontos, elgondolkoztató, nyugtalanító tudósítást adott egy nagyközség intelligenciájáról. Különösen a magatartásuk, nyilatkozataik alapján a pedagógusokból kirajzolódó összkép volt tanulságos. Akaratlanul is igazolta az egyik megyei vezető testület nyolc év előtti vizsgálódásának tapasztalatait: „A ' pedagógusok széles tömegében van egy réteg, mely igen nagy tudatossággal foglalja el társadalmi helyét... munkásságát a köz javára fordítja, de sajnos a pedagógusok szélesebb rétege korántsem fogalmazta meg magában társadalmi, politikai szerepét ilyen egyértelműen és még kevésbé alkalmazza azt a mindennapi életben. Vagyis e rétegben a polarizáció élesebb, e rétegben találjuk meg a kulturális forradalom fáklyavivőit, de ugyanakkor e réteg hordozza magában- a még nem mozgósított erőket, a közművelődési szerepet nem vállaló jelentősebb számú csoportot” Sejtem, sandán .néznek most Kunszentmik.lóson az értelmiségi klub kitalálójára, szervezőjére. Ha nem buzgólkodik, fontoskodik, nincs ez a nagy felhajtás, nem derül ki a televízió nyilvánossága előtt, hogy apró emberi kicsinyességek, gyarlóságok, garasos érdekek ma is megfojthatnak és megfojtanak nagyszerű kezdeményezéseket jaj annak, aki kicsit megkavarja az állóvizet, tesz valamit és mozdulásra késztet másokat is, a nyugalmukat féltők közömbösségük bevallása helyett furcsa kifogásokkal előlhozakodva a kezdeményezésre, a kezdeményezőre hárítják, a felelősséget. (Jobb név kellene, miért „zárkóznak el”, esetleges a program stb.) Napnál világosabban kiderült hogy hiányoztak a közösséget teremtő, összetartó közös érdekek. A művelődés, az együttlét vágya csak egyesekben lobogott, mintha a helyi feladatokhoz kapcsolódó társaságok iránt erősebb lenne a vonzalom. Jól tette a televízió, hogy éppen a jeleseiről híres Kunszentmiklóson vizsgálta, mit tesz önműveléséért, a nagyközség kulturális felemeléséért az értelmiség. Elvégre ott mégiscsak történt valami, a klub mégiscsak elindított valamit, így is előbbre tartanak minit a legtöbb helyen. A terep viszonylagos zártsága eléggé lapos vizsgálódást tett lehetővé. A 'közreműködők őszinteségükkel, nyíltságukkal szolgálták a műsor, közvetve a valóság feltárását, a köztudat formálását. A nyílt légkör kialakulása a rendezőt is dicséri. Feltehetően annak köszönhető ez a kitárulkozás, hogy nem alkalmi vendégek voltak a tévések. Többször elmentek Kunszentmiiklósra, elsősorban a folyamat érzékeltetésére törekedtek. A látottakról-hallottakról gondolkozván két' másik műsor jutott eszembe. > A parlagföldek hasznosítását sürgető összeállítás (pénteken) szemléletesen érzékeltette az ügy népgazdasági jelentőségét. A Bács-Kiskunból vett példákból is kitűnt, hogy menynyi nehézség, helyi érdek nehezíti a kialakult gyakorlat megváltoztatását Még inkább így van ez a szellemi parlagterületekkel, az összefogásban, az ismeretek gyorsabb terjesztésében rejlő energiákat Mert — és ez a legfőbb tanulság — nemcsak a kunszentmiklósi (solti, kecskeméti. halasi, csávoly.i, debreceni; mindegy) tanárok, orvosak, ügyvédek, mérnökök, tanítók, közgazdászok érdeke az értelmiségi mivoltukból adódó lehetőségek minél teljesebb 'kiaknázása; mindenkié. Az is- nyilvánvalóvá vált, hogy közösségek mindig kisugárzó emberek körül alakulnak ki. Azonos értékek tisztelete hozhat össze embereket, mint ez a Fodor And-' rás költőről és barátairól sugárzott szombati műsorból is kitűnt. Harlem A Harlem nemcsak egzotikumával, különlegességével, szenvedélyességével ragadta meg a nézőket: az ábrázolt drámai, tragikus sorsokkal.. A képsorok a mostani állapot bonyolultságát, a szellemi és anyagi nyomor sokféle okát tükrözték. Még az sem vonható kétségbe, hogy ilyen vagy olyan megfontolásból egyes vezető körök szeretnének javítani a harlemi viszonyokon. Aki ezt a kétrészes dokumentumfilmet megnézte az jól tudja azonban, hogy csak egy széles összefogás, 'közösségi társadalom, az állami politika lényeges fordulata teremthetne emberi körülményeket a négernegyedben. Heltai Nándor Jármübiztonság - környezetvédelem 9 A Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézetben a gépjármüvek biztonságával, energiafelhasználásával és környezetszennyezésével kapcsolatos kutatásokat végez ötszáz szakember. (MTI-fotó — Bisztray Károly felvétele — KS.)
