Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-13 / 189. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM . MŰVÉSZET

MESÉLNEK A SÁRGULÓ LAPOK

Bácskai, bajai érdekességek _

Hetven-nyolcvan évvel ezelőtti és még régebbi múzeumi és levéltári polcokon, hűvös raktárak mélyén meglapuló, már régóta öregedő, sárguló újságokat, könyveket lapozgatok. Gyakran megmegáll a kéz, lapozgatás közben, amikor valami művelődéstörténeti különlegességre bukkanok. Ilyenkor megfeszül a figyelem és úrrá lesz az emberben még inkább a kíváncsiság a régen megtörtént dolgok iránt. Egyetlen ilyen délelőtt meglelt kincseiből adnak ízelítőt az alábbi sorok.

Garibaldi levele

A hírneves-legendás olasz szabadságharcos, a világszerte tekintélyes tábornok lám, tengernyi elfoglaltsága közben soraival egykor még a Sugovica-parti városba is „bekopogtatott”. A Bajai KözlöÁy című, úgynevezett „helyi érdekű lap” 1881-ben közölte annak a levélnek a szövegét, amelyet Garibaldi az ugyancsak világszerte ismert Türr Istvánhoz, Baja város nagy fiához írt. A le. vél szövege így hangzik:

„Kedves Türr tábornok! Láttam a panamai földszoros különböző tervrajzait, és köszönetét mondok Önnek értük. Ez ismét újabb dicsőség lesz Önre nézve. Mindig az öné G. Garibaldi.”

Eddig a levél, amelyhez bizonyára nem szükséges különösebb komméntárt fűzni. E néhány sorból is kicsendül a nagy ember elismerő szeretete és tisztelete egy másik nagy ember iránt.

Ha már levelet említettünk, szóljunk egy másikról is. Ezt halhatatlan költőnknek. Arany Jánosnak a felesége írta ugyancsak Bajára, a város főjegyzőjének, Állaga Imrének címezve íme:

„Megilletődéssel vettem a Tekintetes Úrnak Baja város tisztelt közönsége nevében hozzám intézett 226/82. számú becses átiratát, amellyel családunk mély gyászának napjaiban engem fölkeresni, s a boldogult férjem elvesztése által bennünket sújtó csapás fölött a város közönségének részvételét kifejezni méltóztatott. Fogadja a Tekintetes Főjegyző Űr és szíveskedjék az <igeó~tisztelt közönség előtt tolmácsolni az elhunytnak emléké iránt tanúsított kegyeletéért, valamint ^‘ííéínes'^lhdulatú figyelemért, méllyel rólam' megemlékezni kegyes volt, hálás köszönetem őszinte nyilvánítását. Megkülönböztetett tisztelettel — alázatos szolgája: özvegy Arany Jánosné.”

Ezek a szívből jövő szép sorok egyrészt a költő-feleség gazdag érzelemvilágát mutatják, másrészt

meghúzódik a levél mögött az a ki nem mondott, ám világosan ki. sejlő tény, hogy Baja város polgáraiban élt a szeretet és megbecsülés a századvég legnagyobb magyar költője iránt.

A szülőváros ostorozása

Nem kevésbé tarthat számot a művelődéstörténeti kérdések iránt érdeklődők figyelmére az a levél, amelyet Ferenczy József múlt századi neves irodalomtörténész juttatott el 1881 márciusában a Bajai Közlöny szerkesztőjéhez, nyílt levél formájában. A saját szűkebb hazáját ugyancsak kemény kritikával szemlélő férfiú így kezdi a bajaiak számára akkor nyilván kényelmetlenül ható levelét:

„A legrokonszenvesebb érdeklődéssel viseltetem mindig még a legcsekélyebb hír iránt is, mely által Baja város haladásáról értesülök...” Majd így folytatja:

„.., hisz falai között tanultam megszeretni otthonomat, s benne hazámat.” Mert.— írja tovább — „mennyi remény és bánat, kedves emlékek és fájdalmas érzések csatolnak bennünkejt a helyhez, hol szüléink éltek és porlanak, hol az ábrándos ifjúság első tündérképeit szőttük !”

A levél feladója ezek után késerű.en jegyzi meg, hogy kedvelt szülővárosáról égyre kevesebb jó hírt lehet hallani. Ugyanis mindenfelé a városban a hanyatlás tünetei látszanak, és különféle mulasztások terhelik a vezetők lelkiismeretét. De nézzük inkább tovább a mélyenszántó, szépen megfogalmazott sorokat:

„Baján évek óta semmi sem történt a közegészségügy, a szegények és árvák ügye, a város tisztaságának, csinosításának, ember- és állatkínzó útjainak, a külváros népoktatásának, a közbiztonság ... ügyének lényeges javítására és emelésére.” Majd ezekkel a lesújtó, elmarasztaló, kemény szavakkal illeti városát az irodalomtörténész: „Az... idegen. ki Baját közelebbről megismeri, azt hiszi, hogy Bajánál kezdődik Ázsia.” ,

Szórja még ezután is „átkait” Ferenczy József, mondván, hogy -nincsenek' Baján: tekintélyes intézmények; a gimnáziumot az államnak eladták; vajúdik a színház létesítésének az ügye ^koldusbotra jutnak a jobb sorsra érdemes művészek; nincsen sétány; a városháza szomszédságában viszont van „bűntanya”. És ezek után szeretettől sugallt levelét így írja alá a tudós: Baja kitagadott fia.

Varga Mihály

ANTALFY ISTVÁN:

Nagymama

Laci ügyes kis nyári konyhát eszkábált a ház végéhez. Előbb csak szeneskamrának tervezte, de aztán megjött az étvágy: legyen nyári konyha is. Nem kellett hozzá sokkal több anyag; a használt tégla nagy halomban púposodott az udvar végében. Ki tudja már, hogy mikor és milyen okból került oda. A padláson és a padlásfeljáróban is volt belőle.

A nyári konyha lett nagymama állandó tartózkodási helye.

— Nagymama rezidenciája; innen kiláthat az útra is — tréfálkozott Laci, s mert tudta, hogy valóban szívesen üldögél a nagyszobában, a televízió előtt, szereti látni az élet mozgását, és bizonyosan kedvére lesz a jövő-menő emberek látása. Innen valóban kiláthatott a poros útra.

— Na persze, akkor nézi a tévét, amikor kedve tartja — tette hozzá.

Nagymama sértődött-játékosán nézett fel a csirkepucolásból:

— Az igaz.

De nem hagyta abba a munkát,

, mig Laci a kis hokedlin ült és cigarettázott. Töprengett valamin, ezermester természete nem hagyta nyugodni.

— Tudjátok mit? Nyúlfarmot csinálok. Elhiszitek, hogy milyen jó dolog lesz az?

Nagymama megint felnézett a kopasztásból; s Ica is a mosogatásból.

— A házat kellene már inkább ; rendbehozni. Akarom mondani,

* befejezni végre — javította ki 3 önmagát, mert tíz esztendő óta,

1 hogy megvették a kertes házat,

jóformán csak azzal foglalkoztak a szabod idejükben, csak azon dolgoztak, arra keresnek.

— Az is meglesz. De a nyúl... az jó pénzt hoz!

— Vagy visz!

Nagymama fáradt volt. Évtizedeken keresztül sokat dolgozott,

nemcsak önmaga helyett, de mindig voltak, akik miatt neki több jutott a munkából.

Törékeny kis alakja így is rettenetes szívóssággal bírta. Dolgozott, kora reggeltől — olykor hajnaltól — estig, mert megvolt a ház körül a jószág is, a rengeteg teendő... és a legszebb percek mindig a vasárnap délutánok voltak, amikor a többiek lefeküdtek, és ő a tévé elé ülhetett.

Férje már rég meghalt, csak az emlékei maradtak meg, nemcsak a szivében, de a rengeteg füzetben, noteszban is, amikbe évtize— deken át mindenfélét feljegyezgetett, a csillagászattól az olimpiákig.

— Milyen különös ember volt — gondolta sokszor, és mondta is néha, amikor olyan vendég érkezett. akivel ilyesmiről beszélgethetett. Laci — ha szó esett róla —, csak elnevetgélte, bogarasnak tartotta az öreget és a jegyzeteit.

Most a nyúl farm lehetőségeit latolgatta magában, elképzelte az udvar végében a ketrecek sorát, benne a tapsifülesekkel, amiknek bizonyosan Bandika is örülni fog... Ica már az udvaron tettvett, egyelőre nem beszéltek többet a dologról, de Laci már tudta, hogy a nyúlfarm meglesz. Ha kissé túlzás is farmnak nevezni.

A kopasztás elkészült, nagymama felegyenesedett, a derekát egyengette.

— Jöhetnek érte.

Magdára gondolt, akit nagyon szeretett. Magda is őt, és akinek szívesen leölte, megpucolta a vasárnapi csirkét. így friss, jó falat jut a macskáknak, meg a kutyáknak is. De ilyenkor Laci is Vérzékenyül egy kicsit és engesztelve mondja:

— Főzök egy jó erős kittét nagymamának.

És nagymama hálásan, minden fájdalmát felejtve, köszöni meg az éltető feketét, ami még csak ezután fő meg, de az izét máris a szilfában érzi.

VÖRÖS JÓZSEFi

Anyám

BEZZEG JÁNOS:

RÓZSA ENDRE:

Passzát szél szaggatja két orcád virágait félszárítja eleredt könnyedet hajadba csillagok hullanak nap aranypénzei reggelente fölgyújtják ezüst kontyodat félévszázad dobog benned tűzhelyeden muzsikálnak a lábasok ott állnak gyermekké zsugorodva tested őzriadású mozdulatával szoknyádon át süt a szerelem fiatal arcodat hordozom magamban százkarátos mosolyaiddal.

Almodat vigyázó Dúdolgató

megjönni s elmenni megint —

a szerelem földrengései után* minden előtt minden után tested lerészegedett halottjaként menni csapatostul a bennem csillagzó szerelemmel még szemeddel feleselve szóbaállni a széllel magamra terítve a huzatos éjszakát

s míg gondolataimban kitartalak adok rád egy mosolygó csillagot egyetlen cinkosunkat hogy álmodban meg ne fázz

Mondhatom-e, hogy szeretem? Hiszen már azelőtt szerettem, mielőtt megszületett volna, mielőtt megszülettem.

Elhagyhatom őt, tudom-e?' Hisz minden változásban, őbenne is csak mást szerettem, és őt, ha bárki másban!

Meddig tarthat a szerelem, ha a legmaradandóbb benne az, ami visszahozhatatlan, mielőtt elérhető lenne?

Észrevételek

a zománcművészeti tárlatról

Aligha tudnék, de nem is akarok tárgyilagosan hűvös, mérlege, lő és mindenben szabályos kritikát írni a IV. nemzetközi zománcművészeti alkotótelep kecskeméti kiállításáról. Már csak azért sem, mert nem lenne őszinte és hiteles részemről most az ilyenfajta hangvétel.

Nem tudok ugyanis eltekinteni bizonyos mozzanatoktól, amelyek távol esnek a szigorúan vett esz. tétikai határoktól. Egyebek között számok, városfejlesztéssel összefüggő adatok kívánkoznak ide az alaposabb megértés kedvéért. De ki hallott olyant, hogy kritikában számokkal kezdi valaki az érvelését?

A Megyei Művelődési Központban rendezett kiállítás úgyneve. zett eredménybemutató kiállítás. Tehát azokat a szellemi-kifejezésbeli teljesítményeket veszi számba, amelyek Kecskeméten, a nemzetközi zománcművészeti alkotó, telep legutóbbi egy hónapjában a világra jöttek. Éppen ezért fontos tudni, hogy milyen céllal és hová készültek a művek.

A bemutatkozó tizennyolc-szovjet és'hazai'alkotó' nagy többsége magáévá tette a tűzzománc demokratizálódásának gondolatát. Vagyis azt, hogy a sokáig díszítési rendeltetésű, illetve a más műfajú táblaképeket eredményező zománcművészet lépjen ki a műterem falai közül. S csaknem mindegyikőjük pontosan körvona. lazott feladatot tett a magáévá. A világ sok hasonló új lakónegyede közül egy, a kecskeméti Széchenyiváros utcáinak és tereinek a „bebútorozására” vállalkoztak megkülönböztető táblákkal, a falfelületre helyezhető színes zománcborítással, kifejező és egyben irányjelző plasztikákkal. Je. lenleg körülbelül tizennégyezren élnek itt, s 1985-ig tizennégyezer lesz az erősen szabványosított házgyári lakások száma. Nem akármilyen méretekről van tehát szó, s az sem mindegy, hogy milyen esztétikai élmények hatnak nap mint nap a közlekedők és pihenni vágyók tízezreire.

* * *

Utólag mindig egyszerű és könynyű számbavenni azt, ami meg. született. Együtt van több mint ötven alkotás szeptember elejéig, és szinte érthetetlenné mosódnakkuszálódnak előttem azok az indulatok, amelyek a létrejöttüket megelőzték, majd pedig kísérték.

Monumentális legyen-e a zománc, vagy ne legyen monumentális? Nagyipari sokszorosításra alkalmas szerkezetet, variálható lapokat készítsenek-e a művé. szék, vagy egyedi darabokat? Mind olyan kérdés, amelyeket nem lehet megkerülni egy kísérletező jellegű művészeti műhely indulásakor és szárnypróbálgató éveiben.

Ám kevésbé értem — s ha nem ismerné valaki a művészek egy részének felfokozott' és mindent felfokozó lelkiállapotát, az nem

is értené — azokat a szenvedélyrezonanciákat, amelyeknek, az el. csitítására-csillapítására még egy bírósági tárgyalás is szükségeltetett, s amelyek föl-fölerősödve jelentkeztek jaéldául egy közlésre szánt újságcikk furcsa visszhangosságában, vagy amelyek • miatt futóbbá és kapkodóbbá válik néttíéiy mái’'beszélgetés az egykori cimborák között. Mellékes, de nem tudok eltekinteni mindettől, már csak azért sem, mert ezek a salakok és melléktermék-forgácsok az alkotó munka nem min. dig szép, megszenvedett folyamatára emlékeztetnek. Ügy tűnik, hogy nemcsak a zománc égetéséhez kell magas hőfok, hanem a zománcművészeti alkotótelep társadalmilag leghasznosabb programjának a kialakulásához is.

* * *

Mit bizonyítanak a művek? Először is: az a jó, hogy végül mindig a művek bizonyítanak. Jelen esetben az alkotótelep júliusi munkáját záró kiállítás. Központi helyet Kátai Mihály alkotásai kaptak, méltán. Á rendezési szándék is érzékelteti, hogy az ő irányításával ismerkedtek meg a részt vevő grafikusok, festők, szobrászok, ötvösök és keramikusok a zománcozási technikával. Ez az alapja annak, hogy ki-ki egyedül, illetve a Bács-Kiskun megyei Tanács mecénási támogatásának jóvoltából mindenki közösen keresse tovább az időjárás viszontagságaival dacoló, nemes csillogású zománc képzőművészeti felhasználásának lehetőségeit, egy-egy lakónegyed térbeli adottságaihoz alkalmazkodva. Ugyancsak Kátai nevéhez fűződik „az utca bútorait” hirdető program megfogalmazása és a megvalósítás kézbentartása. Á festmény és tűzzománc különböző, illetve rokon vonásait a tiszta vonalrajzú önarcképe és a kozmikus jelképeket hordozó fejvariációi érzékeltetik. /

A kiállítási termet kétségkívül ifj. Koffán Károly uralja, aki — legtöbb alkotótársától eltérően — nem most ismerkedett meg, hanem már korábbi barátságban volt a tűzzománccal. Színes falborítás terve, tájékoztató szín- és térplasztikája monumentális hatású. Elsőnek készített el egy olyan ivókút-tervet makett formában, amelyhez a sokszorosítást garantáló, pontos alkatrész és összeállítási rajz párosul. A tárlat egyik meglepetéseként ért Báron László jelentkezése, akit eddig óvónőképző intézeti tanárként és az országos hírű Ciróka Bábegyüttes vezetőjeként ismerhettünk. A kiskunsági formavi. lághoz viszonyulva faragta ki és díszítette a régi kecskeméti kapubálványokra utaló oszlopot. Köréje padokat tervezett, s az egésznek van valami hívó, megállásra-ücsörgésre csábító jellege. Az utcákat, tereket meghittebbé varázsoló berendezési tárgyakhoz járult hozzá Ravasz Erzsébet is. Áttört képtartó-formákat jeleni, tett meg, bennük esztergált figurák, körülöttük padok lesznek. Zidarics Ilona nagyipari sokszorosításra alkalmas, variálható és folytatható zöld-sárga zománcla. pokat álmodott az egyforma dobozházak egyforma homlokzatára. Rácz Gábor egy ivókút zománcozott háttérfelületét dolgozta ki, s az óvodásokra is gondolt fríztervével.

Változatlanul a lakótelepi környezet otthonosabbá tételét szol. gálják az utcanév- és számtáblák a maguk módján azzal, hogy nem hagynak elveszetten tévelyegni az épületek között. Sor Júlia a Néphadsereg utca megkülönböztető jelét hozta létre a békére utaló és a termékeny ág jelképének együttesével. A Lánchíd _ utca számjegyei mögött utalásszerűén és távolból kirajzolódik a névadó híd- képe is. Horváth Olivér ezenkívül a művelődési központ felé mutató irányjelzővel jelentkezett.

Körülbelül itt vonható meg az a határvonal, amelyen innen a közvetlenebbül érvényesülő és tömegesebb hatásra vállalkozó mű. vek csoportosíthatók a hazai termésen belül. Ez nem jelenti egy-0 Báron László: Az ülögarnitárás kapu-zábé fő formája.

úttal az izgalmas kísérletek határvonalát is. Hiszen Cyránski Mária például szinte a mozgás érzetét tudja kelteni egyik szobrának zománclap-vetületeiveL Borsody László tűzzománc—kerámia párosításai a két kecskeméti alkotóműhely együttműködési távlatai iránt is felkeltik az érdeklődést.

A szovjet vendégművészekről azonnal kiderül, hogy sikerült meghitt viszonyba karülniük a tűzzománc technikájával A naiv és modern művészeti törekvésekre utaló ábrázolásokkal teszik változatosabbá az összképet. Legmélyebben Gagajnic Jurisz érezte át a kecskeméti program fontosságát. A környezet emberibbé formálásának igényét környezetvédelmi töltéssel tágította ki. Sőt, a Balti-tenger szennyezése ellen tiltakozó műve az elmúlás, a halál ellen is tiltakozik mai, korszerű módon. Ugyanakkor sem az építészethez nem kapcsolódik, sem monumentális hatásra nem törekszik, mégis nagyon szép Medzmariasvili Nugzár kisméretű tűzzománc képe, a Szabad madár. * * *

Egyik végletként újra a táblakép köszön vissza ezen a kiállításon. de magasabb színvonalról, másik képzőművészeti és építészetileg sem közömbös lehetőségként a zománc környezetformáló szerepe kínálkozik. Társadalmi hasznosságát mérlegelve igen lényeges, hogy a Kecskeméten működő nemzetközi zománcművészeti alkotótelep mind érzékelhetőbben az utóbbi mellett kötelezi el magát Így tudja közvetlenül visszajelezni a Bács-Kiskun megyei Tanács és a Zománcipari Művek pártfogoló támogatását s így teremt lehetőséget arra, hogy a társadalom konkrét megrende. lésekkel és vásárlásokkal teljesíthesse be mecénási szerepét. '

Halász Ferenc (Tóth Sándor felvételei)

0 Medzmariasvili Nugzár: Szabad madár.

0 Kátai Mihály: Tűzzománc önarckép.

0 Gagajnic Jurisz: Természetvédelem.

i