Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-12 / 188. szám

1978. augusztus 12. • PETŐFI NÉPE 1 ^1.1 'PM * 3 A BÍRÓSÁGOKON NINCS NYÁRI SZÜNET A magánvádas ügyektől a- válóperekig A kinti hőség után szinte fel­frissül az ember a Rákóczi úti tekintélyes épületbe lépve. Kel­lemes hűvösséget tartanak a,vas­tag falak. A folyosóik csendesek, néptelenek. Mintha szünidőt tar­tanának a peres felek, s így a bírák is. Dr. Greiner Józsefet, a megyei bíróság elnökét azonban irattanulmányozás közben zava­rom meg. — Lehetséges, hogy nyáridőben apad a pereskedő kedv, csökken a bűncselekmények száma, hogy a bíráknak is jusson egy kis va­káció? — kérdezem tréfás-komo­lyán. — Bár úgy lenne! Csakhogy az ügyérkezés — legyen az büntető, polgári, vagy éppen ■ hagyatéki ügy —, nincs tekintettel a nyár­ra. Következésképpen akad dol­guk a 'bíráknak bőven — feleli a megyei bíróság elnöke. Majd hoz­záteszi, hogy a nyári szabadságo­lások miatt ezekben a heteikben, hónapokban mindenekelőtt a sür­gősségi, rendkívüli ügyekre for­dítják a figyelmet a bíróságok, Ilyen halasztást nem tűrő pél­dául a gyermektartás állami meg­előzése érdekében folytatott eljár rás, vagy a büntető perekben az előáilüásos, gyorsított eljárással elbírált ügyek, amelyekben nyolc napon belül ítéletet Ikell hozni. — Vajon akadnak-e büntető ügyek, amelyek esetleg gyakoribb előfordulásuk miatt összefüggés­be hozhatók a nyárral? — Sajnos, igen. Ilyenkor külö­nösen a közlekedési bűncselekmé­nyek száma magas. A megyében az összes büntető ügy több mint egyharmada közlekedési bűncse­lekmény. Sók az- ittas vezetés, holott a nyári szomjúságot sem álltja a szesz... És meglehetősen gyakori a motorkerékpárosok és kerékpárosok által elkövetett bűn­­cselekmény. Főleg a fiatal korosz­tályúak részéről a meggondolat­lanság, például a virtuskodó gyorshajtás vezet gyakran tragé­diához. Ugyancsak említésre kí­vánkozik, hogy a gyermekekre nem felügyelnek kellően. Nem egy sajnálatos, jóvátehetetlen bal­eset figyelmeztet már erre az idei nyáron is. — Feltételezem, hogy ilyenkor részint a nagy dologidő, részint a szabadságok jóvoltából kevesebb az úgynevezett fülemileper. Lehet, hogy tévedek? fti — Talán elég, ha megemlítem, hogy a pénteki bírósági panasz­napokon teljesen függetlenül az évszaktól; általában negyven-hat­van személy jelenik meg. S a pa­naszok nem kis 'hányadában ma-­­gánvádas ügyben kérnek eljárást, keresetet nyújtanak be. Például becsületsértésért, rágalmazásért, "birtokháborításért és így tovább. A szocialista együttélés sokak számára nem ismeretes, nem vi­lágos még. Igen gyakori az önzés, az összeférhetetlenség. Ezeknek az ügyeknek a társadalmi hatása sem lebecsülendő, hiszen a perle­kedők nemcsak önmaguk, hanem családjuk, környezetük életét is megmérgezik, becsületes állam­polgárok nyugalmát , zavarják. Nem szólva arról, hogy a viszály­kodás a termelőmunkától is el­vonja a figyelmet, holott gyakran kiderül, sogy a sérelem csak vélt sérelem volt. A továbbiakban megemlítette dr. Greiner József, hogy nem csökken a családjogi peres ügyek — pl. gyermektartás, bontóper, stb. — száma sem. Az év első felében a megyében például 1248 házassági bonitópert tárgyaltak a bíróságok. S számuk évente mint­egy százzal növekszik. A válópe­rek egyébként szintén soronkívü­liséget élveznek; a békéltető tár­gyalásit követő 30 nap után ér­demi döntés születik. Hasonlóképpen folyamatosan növekvő a hagyatéki ügyek érke­zése. Külön is megnövelte a ha­gyatéki ügyek számát az a körül­mény, hogy a megye több terü­letén földrendezés van folyamat­ban: az ingatlan nyilván t a irtás so­rán számos, telekkönyvileg rende­zetlen ügy bukkan elő. Nem utol­sósorban ezzel függ össze, hogy a tavalyi 7500 ilyen üggyel szeri­ben az idei első félévben 4350 hagyatéki ügyet tárgyaltak a bí­róságok. Befejezésül még egy elgondol­koztató adat: évente összesen 35— 36 ezer ügyben hoznak érdemi döntésit a megye bíróságai. Érthe­tő tehát, hogy nyáron sincs ítél­kezési szünet. P. I. Beszélgetések a táborlakókkal Hétfőn nyitották meg ünnepé­lyes keretek között Kunfehértón az országos Új Tükör; klubtábort. A hazánk különböző tájairól ér. kezett klubosok — az Új Tükör közművelődési pályázat résztve­vői —, valamint a . meghívott kül­földi vendégek egy hetet töltöttek itt, hogy kicseréljék tapasztalatai­kat, pihenjenek és szórakozzanak. I A képes hetilap által tavaly szer­vezett jászszentandrási tábor — 1 az első kísérlet — sikeresnek bi_ zonyult. Az idén pénzt és szabad­­[ ságot áldozva a közös együttlétre, csaknem háromszor annyiarh — kétszázötvenen gyűltek össze az Üj Tükör klubmozgalom lelkes tagjai. A gazdag kulturális prog­ramról, műsorokról, rendezvé­nyekről már korábban tudósítot­tuk olvasóinkat. Megkérdeztünk néhány táborlakót és vendéget: milyenek a tapasztalataik, mit vártak az idei táborozástól. Egy főiskolás Szombathelyről Csathó Barna magyaráz. Hu­szonegy éves, mozgékony, vállal­kozó szellemű fiatalember: tábori stúdiós és újságszerkesztő. „Ci­vilben” a Szombathelyi Tanár­képző Főiskola másodéves ma­gyar—népművelés szakos hallga­tója. Az idei közművelődési pá­lyázat első díjas Üj Tükör-klub­jának tagja. — Egy valódi tábori újság és egy stúdió, önálló műsorral. Hát ezt vártam. A halasiak vállalták volna a sokszorosítást, de csak a fotók és grafikák nélkül. Így az­tán a többség leszavazta. Faliúj. ság lett belőle, sajnos. Pedig — hogy őszinte legyek — kifejezet­ten ezért jöttem. Otthon, Szom­bathelyen én vezetem az intézmé­nyi stúdiót, részt veszek az éven­te nyolcszor megjelenő főiskolai újság szerkesztésében, írogatok — a többi közt — az irodalmi-szak­mai különkiadványunkba is. Mi tetszett eddig legjobban? Egy ap­ró dolog. Hogy itt mindenki tege. ződik. Pedig korántsem vagyunk mind a kétszázötvenen egyidő­sek ... Sajóbábonyi lányok A borsodi kisközségből érkezett négy lány — bolti eladó, labo­ráns, adminisztrátor, személyzeti előadó —, lelkesen mutogatják az ajándékokat.: a bőrerszényt tábo­ri emblémával, a hollóháziak ál­tal készített porcelán nyakéket, és a saját gyártmányú, filcből ké­szült sajóbábonyi jelvényt, ök már a jászszentandrási táborozá­son is részt vettek, s a tavalyi élmények hatására döntöttek úgy, hogy ismét együtt töltik szabad­ságukat, ez alkalommal Kunfe­hértón.’ — Nagy szeretettel fogadtak bennünket — mondja Farkas Piroska, az Észak-magyarországi Vegyiművek j dolgozója. — A szállással, az ellátással elégedet­tek vagyunk. De hiányoznak az otthoni hegyek... — Mondjatok valamit a klubo­tokról. Mit vártok az itteni tábor­tól? — Elsősorban tanácsokat, ötle­teket. Azt, hogy mit, hogyan csi­náljunk a továbbiakban. Az Új Tükör szerkesztőségétől, ami a programokat 'illeti, eddig is sok É • Csathó Barna szombathelyi fő­iskolai hallgató. # Farkas Piroska a sajóbábonyi Oj Tükör-emblémával. támogatást kaptunk, ingyen és bérmentve. Jó lenne, ha a helyi, sajóbábonyi művelődési ház is legalább így segítene bennünket. Ez valamennyiünk véleménye. Mert nem is olyan könnyű együtt maradni. Szinte valamennyien más-más munkahelyen dolgozunk, de eddig még a lelkesedés, a ba­rátság összetartott bennünket. Ezért is vagyunk itt. Baráti országból érkeztek Szakmai tapasztalatcserére és baráti látogatásra érkeztek a cseh­szlovákiai magyarok és a lengyel kulturális intézmények szakembe­rei. Bankházi Károly, a CSEMA­­DOK Központi Bizottsága népmű­velési osztályának szakelőadója elmondta, hogy a közelmúltban igen jó baráti kapcsolatot létesí­tettek a Budapesti Lapkiadó Vál­lalattal. Ily módon kaptak meg­hívást. hogy a CSEMADOK mel­lett működő központi művelődési klubtanács elnökével tanulmá­nyozzák a magyarországi mozgal­mat. — Pozsonyban mi is rendszere­• Bankházy Károly, a CSEMA­DOK munkatársa a Budapesti Lapkiadó meghívására érkezett a táborba. • A lengyel vendégek a tábori pavilon előtt. sen olvassuk az Új Tükröt. Innen értesültünk először a közművelő­dési pályázat nyomán megindult nagyszerű klubmozgalomról. Er­ről a táborról pedig csak jót mond­hatok. Mi is szeretnénk valami hasonlót szervezni Szlovákiában. Lengyelországból a kielcei Nemzetközi Sajtó- és Könyvklub igazgatója, valamint a varsói munkáskönyvkiadó kulturális . és propaganda osztályának vezetője érkezett hozzánk az Új Tükör szerkesztőség. meghívására. El­mondták, hogy Lengyelországban különleges évfordulóra készülnek. — Az idén lesz nálunk har­mincéves a klubmozgalom — mondja a könyvkiadó fiatal mun. katársa. — Novemberben terve­zünk egy nagyszabású szimpo­­ziont, ahol értékeljük az eddigi eredményeket, s összehívjuk or. szágos találkozóra a hasonló klu­bokat. Reméljük, hogy itt újabb ötleteket és tapasztalatokat gyűj­tünk majd, mert úgy, véljük, hogy nagyon sok hasonlóság létezik a magva és ’irigyel klub- io • ■'alom között. P. E. ÉPÍTÉSZET ÉS MŰVÉSZET Várostervezés napjainkban 9 Leni ne rád új kerülete: — Szosznovaja Poljana. (Fotó: APN—KS) — Mi a legfontosabb a ma építészetében? — kérdezte Oleg ^Svidkovszkijtól, a Szovjet Épí­tészek Szövetsége titkárától az APN munkatársa. — Az építészek feladata válaszolta Oleg Svidkovszkij —, napjainkban igen bonyolulttá vált. Eddig soha nem látott mó­don felgyorsult a városok fejlő­dési üteme. A városokat szoros gyűrűbe zárják az autópályák autóutak. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy napirendre került a környezet humanizálásának kér­dése. "A környezetnek olyannak keli lennie, hogy maximális mértékben kielégítse az ember gyakorlati és szellemi igényei!. Az új típusú városban olyan kö­rülményeket kell teremteni az ember számára, hogy nemcsak a saját lakásában, de a város egé­szében is a szó szoros értelmé­ben otthon érezze magát. A cél hogy a lakóhely ne csak ké­nyelmes, de szép is legyen. Eb­ben az értelemben az építészet találkozik a művészettel. — Melyek a szovjet városépí­tészet meghatározó vonásai? — A szovjet városépítészet jel­legét mindenekelőtt társadal­munk életformája határozza meg. A tervszerű városfejlesz­tés gyakorlatilag megvalósítha­tatlan az egyéni vállalkozás kö­rülményei között. Pontosan e­­miatt volt kénytelen Le Corbu­sier, a híres francia építész-újí­tó lemondani legjobb terveinek megvalósításáról. A szocializmus körülményei -között azonban, amikor a földterületek társadal­mi tulajdont képeznek, minden lehetőség megvan a városépíté­szet ésszerű fejlesztésére, a ter­vek eredményes realizálására. Korábban a nagy ipari beru­házásokat a város határain be­lülre tervezték. Ma ez már más­ként van. Sikeresen oldjuk meg az ember és a természet kap­csolatának problémáját, azzal, hogy az épületeket közvetlenül az erdőkben építjük fel, ügyelve a növényzet épségére. Néhány éve már így építkeznek Zeleno­­grádban, újabban a leningrádiak is ezt a példát követik. Novopo­­lockban (Belorusz SZSZK), a vegyészek városában, három kilo­méteres zöldövezetben, a termé­szetes növényzet közvetlen szom­szédságában épült fel valameny­­nyi lakóépület. Mindez vonatko­zik természetesen Moszkvára is, ahol valamennyi kerületben lé­tesültek pihenőzónák és erdő­­parkok — a város sajátos lég­zőszervei. — Az ön véleménye szerint az új típusú város tervezésének melyek a főbb problémái? — A jövő városának megte­remtéséhez korántsem elegendőek az új műszaki megoldások és építőipari módok. Fontosabb ta­lán ezeknél a szociális fejlődés, a város szerepének és élettevé­kenységének előrejelzése; a ter­melési szférában, a társadalom struktúrájában, a pihenés és a mindennapi élet körülményei­ben várhatóan bekövetkező vál­tozások helyes meghatározása. Véleményem szerint az egyik fő probléma a föld alatti urbanizá­ció. Mindmáig a Szovjetunióban ez csak részben oldódott meg a 30-as években megkezdett met­róépítéssel. Nem eléggé célsze­rűen használjuk ki a föld alat­ti területeket, ahol olyan intéz­ményeket lehetne elhelyezni, mint. raktárak, garázsok, pálya­udvarok, filmszínházak, színhá­zak, posta, könyvtárak. Egy ilyen infrastruktúra létrehozása költ­séges, de minden új kezdeménye­zés az elején túl drágának tű­nik, gazdasági szempontból vé­gül mégis kifizetődő lesz. — Mennyiben befolyásolják a szovjet városépítészeti . elképze­lések új koncepciók kialakítását és miben nyilvánul meg ez? — A szovjet városépítészeti elképzelések és tervek általáno­san elismertek. Tapasztalatainkat széies körben ' tanulmányozzák, mindenekelőtt a szocialista or­szágokban. Különösen a körzeti tervezési módszereket alkalmaz­zák. Csehszlovákiában például ennek alapján folyik a tervezés az ország egész területén. Figye­lembe vették a természeti kin­csek elhelyezkedését, a dombor­zati viszonyokat, a lakosság el­oszlását, az energiatartalékokat, a kulturális lehetőségeket, a la­kosság maradéktalan ellátását kulturális és szolgáltatóipari be­ruházásokkal. Sok európai épí­tész tanult a Moszkvai Építészeti Főiskolán és ez szintén fontos tényező. Külföldi kollégáinkkal munkakapcsolataink széles körű­ek, rendszeres a tapasztalatcse­re a legkülönbözőbb probléma­körökben. APN—KS •'•"•’•’•’•"•V#V•Vé"«V*’*V » • •••••*••••••••• Már-már közhely­számba menő kije­lentés (ráadásul némi túlzást is tartalmaz), hogy a természet legdrágább, egyszersmind veszélyesen fo­gyó kincsei közé tartozik a víz. Tény: a fokozódó urbanizá­ció, a gyors iparosítás és a mezőgazdaság kemizálásának ha­tására mind szennyezettebbek a folyók, tavak, egyre több káros vegyi anyag jut a talaj mély rétegeibe: de a vízkész­let rohamos fogytáról, az emberiséget fenyegető krónikus vízhiányról túlzás beszélni. A víz ára Mindamellett a vízszennyezés veszélyére nem árt felfigyelni, s nemcsak ama néhány fertőzés miatt, amely településeink egyné­­melyikében az elmúlt hetekben keltett riadalmat — az ásott ku­tak vize volt nitráttól fertőzött —, hanem a víznyerés és -tisztítás növekvő költségei miatt is. A fejlettség fokmérője A vezetékes vízellátás és a csa­tornázás mértéke mindig is fok­mérője volt egy-egy ország infra­strukturális fejlettségének. Ha­zánk e téren sem tartozott — s az érdemleges előrelépés ellenére sem tartozik a világ élvonalába. Nem is kell távolra tekintenünk; még 1970-ben is csupán 1,1 millió lakás volt bekapcsolva a vízve­zeték-hálózatba. A közcsatorna­hálózatba még ennél is kevesebb; 811 ezer. öt évvel később már annyiban változott a szám, hogy hozzávetőleg másfél millió lakás­ban volt vízvezeték, egymillióban pedig csatorna (ám-eme otthonok fele a városban van). Mindez nem a lakások, hanem a lakók oldalá­ról közelítve: 1975-ben a lakos­ság 65 " százaléka volt vezetékes vízzel, 34 százaléka pedig közmű­ves csatornával ellátva. S immár a jövőbe tekintve — maradva | témakörnél —, 1980-ban a lakos­ság 73, 1985-ben 85. 1990-ben 90, az ezredforduló táján pedig 94— 96 százaléka élvezheti a vezetékes ivóvíz előnyeit. (Zárójelben említjük: soros fel­adat — s Uy módon válik kedve­zőbbé az országos statisztika — a a megyénkénti különbözőségek felszámolása. Ma a két véglet: Szabolcs-Szatmár — aholja lakos, ság 28 (19.70-ben még mindössze 13!) százaléka —, illetve Komá­rom megye — ahol a lakosság 73 százaléka jut vezetékes ivóvízhez. Ám a hetedik ötéves tervidőszak végére — 1990-ben — már iósze­­'•évpl nem lesz kü! nliség: a szál bölcs-szatmári százalékszám Bő­re, a komáromi pedig 87-re mó­dosul. S várhatóan felzárkózik a. többi, e téren elmaradott megye: így Nógrád és Zala is.) Aligha kíván bővebb bizonyga­­tást: a közműhálózat fejlesztése, új víznyerő helyek létesítése te­temes forint-milliárdokat köve­tel. Csupán az ötödik ötéves terv, időszakában 34 milliárd forintot fordít a népgazdaság a vízzel és a csatornázással kapcsolatos be­ruházásokra (az összeg 90 száza­lékával a megyei tanácsok — il­letve a tanácsok —. 10 százaléká­val az Országos Vízügyi Hivatal beruházói rendelkeznek). Ezt ol­­vasva-hallva óhatatlanul felötlik: mennyibe kerülhet egy liter víz? Mennyibe a népgazdaságnak — és mennyibe a .fogyasztónak? Mind mélyebbre fúrnak Mindjárt hozzátehetjük: a nép­gazdaságnak és a társulati ala­pon községi vízműveket létesítők­nek évről évre többe. S nem csu­pán azért, mert emelkedtek az építőipari, .továbbá a beruházás­kor begyűrűző árak is, hanem azért is, mert fogytán a könnyen kinyerhető vízmennyiség. A föld mind mélyebb rétegeibe kell. le­fúrni, • egyre nagyobb szivattyúk­ra van szükség, s minél mélyebb­ről jön a víz, annál több ásványi sót, savat, mangánt, vasat, gázt, s egyéb kiszűrésre váró anyagot tar­talmaz. De ma már nemcsak a mélybe kell fúrni hanem gyakor­ta a községek határain kívülről, több kilométer hosszú távvezeté­keken, nagy nyomású szivattyú­ház közbeiktatásával kénytelenek vizet nyerni. Így aztán érthető, hogy amíg a hatvanas évek máso­dik felében átlagosan háromezer forint volt egy-egy család hozzá­járulása, ma az összeg hozzáve­tőleg tízezer forint. Ám ez csupán a bekerülési költség; a víz díja — még inkább a víznyerés önköltsé­ge — terű! lenként eltérő. A legkisebb falusi vízmű is na­ponta 1000—2000 köbméter vizet ad, s 50—60 millió forintba kerüL Egy háromtagú család — ameny­­nyiben komfortos lakásban lakik — naponta átlagosan egy köbmé­ter vizet fogyaszt (ám itt is nagy a szóródás: Budapesten hozzáve­tőleg háromszor annyit, mint a községekben.) S hogy mennyibe kerül egy köbméter ivóvíz, ön­költségi áron? Országos átlagban 3 forint 63 fillérbe... de ahány vízmű, annyiféle önköltség. A leg­olcsóbb 2 forint 50 fillér, a legdrá­gább ;— kirívó példa, a Mátrából — 80 forint. Méltánytalan lenne persze, ha valaki a más települé­seken lakókhoz viszonyítva ha­sonló árkülönbséggel. volna sújt­va. Ezért az állam jelentős fo­gyasztói árkiegészítést ad, s így a lakosság hat árkategóriában, 80 fillértől 3 forintig fizet a víz köb­méteréért. (Ha tanácsi lakásban él, ennyit sem térít, mert a lak­bér a víz díját is tartalmazza.) E lakossági díjakat 1968-ban álla­pították meg, azóta változatlanok. A vállalatok, intézmények viszont általában önköltségi áron jutnak vezetékes vízhez: a vízkészlet 65 —70 százalékát fogyasztják. Mit Ígér a jövő ? Magyarország nemcsak az Infra­strukturális ellátottság, hanem a vízszerzési lehetőségek szempont­jából is közepes helyzetben van. A felszíni vizek 95 százaléka kül­földről folyik át hozzánk, s a vízgyűjtő, területek iparosítási fo­kától függően, szennyezetten ér­kezik (legszennyezettebb a Sajó, időszakosan rendkívül szennyezet­tek a Körösök is).. Mit ígér hát a jövő? Az ötödik ötéves terv idő­szakában országszerte 60 nagy vízcsatorna-beruházáson dolgoz-, nak (köztük a Keleti Csúcsvízmű, a hasznosi tározó, a rákhegyi víz­műrendszer, a sajóládi, a lázbér­­ci, az észak-mátrai, az észak-nóg­rádi, a Duna-kanyarban a Duna jobb parti, az ercsi—dunaújváro­si, az ercsi—Velencei-tavi és a fonyód—kaposvári vízmű). A holnaputáni pedig? Hazánkban a számítások szefint 2000-ig lehet a mai módszerekkel vizet nyerni. Elég a vízkészlet, még ha helyen­ként gond is a felszínre hozása. Az ezredforduló után viszont előadód­hat, hogy az üzemek — az élel­miszeripart és a gyógyszeripart kivéve — nem juthatnak a mainál több vízhez. Így arra kényszerül­nek majd, hogy megfelelő tisztí­tással akár tízszer is felhasznál­ják a rendelkezésükre álló vizet. F. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents