Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)
1978-08-10 / 186. szám
1978. augusztus 10. • PETŐFI NÉPE • 3 Beszédes tettek Lelkes lokálpatriótáról feltételezhető, hogy szülővárosa, községe érdekében ügyködik fáradhaitatlanul. Fel sem merül az első gondolatban, hogy a település némely lakói szemében a „gyütt-ment” odaköltöző alytkor sokkal mélyebben, tisztábban szeretheti választott lakóhelyét. Ilyen embert ismerhetünk meg a kiskunmajsai Takács András személyében, aki a településfejlesztés érdekében kifejtett munkájáért a Kiváló társadalmi munkás megtisztelő kitüntetést kapott. A biológia—földrajz szakos, friss diplomás középiskolai > tanár 1964-<ben választotta — akkor még c?a!k munkahelyül — Kiskunmajsát. Az ízig-vérig közösségi ember, a számára idegen község közegében is az maradt, aki volt: lelkes közéleti ember, fáradhatatlan szervező. Egy időben a községi KISZ-titkár helyettese, a járási KISZ- bizottság tagja: ezek a megbízatások is segítették a környék megszerelésében, megismerésében. Mindebből egyértelműen következik, a beilleszkedés nem jelentett nehézséget. Jelenleg a Dózsa György Gimnázium igazgatóhelyettese, tanára, a pedagógus pár talapszervezet vezetőségi tagja: ifjúsági felelős. E sokrétű feladatkörben hasznosíthatja a népművelésben szerzett jártasságát és mozgalmi munkája tapasztalatait is. Lelkes kis társaságot szervezett: 'tanártársa, Kozma Huba és a művelődési központ honismereti szakkörvezetője, Csik Antal szövetkezett a nagyközség monográfiájának megírására. Kívülálló elképzelni sem tudja, menynyi munka fekszik egy ilyen könyvecskében, amíg az utolsó mondat végére is odakerül a pont A monográfia megjelentetését a nagyközség felszabadulásának 35. évfordulójára, 1980-ra tervezik. A művelődési bizottság 'tagjaként átfogó képet alakíthatott ki mindazokról a tennivalókról, amelyekkel a közművelődés alapjainak szélesítését segíthetik elő. Kedvenc időtöltése, a fényképezés — párosítva a sportszeretettel — a Halasi Hírek tudósítógárdájába sorolta. Csak úgy, mellékesen említi meg, hogy a „gyerekekkel” többször szervezett társiadalmimunka-akciókat: egy nap a községért, az iskoláért jelszóval. Nemcsak az akkor épült gimnázium nyitás előtti nagytakarító „tábora” tűnik elő az emlékekből immár, hanem az időben közelebbi, az öregek napközi otthonának megvalósítását segítő munkavállalásuk. Mindemellett jut ideje a szakmai továbbképzésre is. Megpályázta a Magyar Tudományos Akadémia földrajztudományi intézetének a középiskolában tanító földrajztanárok számára kiírt ösztöndíját: egy évig azt kutatja, hogyan hatott a termelőszövetkezetek szervezése Kiskunma jsa életének alakulására, fejlődésének fellendülésére. Tanítási szünet lévén, most más irányú tevékenységbe kezdett. Feleségével, aki szintén pedagógus, a család otthonának felújításán dolgoznak. A tanár úr most a tápé tás- mes térségibe is belekóstol, s mint minden munkába, ebbe is nagy lendülettel és kitartással kezdett. Szinte hihetetlen, hogy a nap huszonnégy óráját úgy osztja be. mintha a duplájával gazdálkodna. Bizonyára ez is közrejátszik abban, hogy a társadalmi munkában kiválóan helytáll... Nagy Mária ' VifiMkLTÁK — TELJESÍTETTÉK 1 11 f - jjf§ Kábán van a berendezés 'Tavaly decemberben a KISZ Központi' Bizottsága felkérte á Ganz Villamossági Művek bajai Készülékgyárát, hogy az eredetileg meghatározott 1978. decemberi határidő, helyett június 30- ra készítsék el a KISZ-védnökséggel épülő kábái cukorgyár vasútbiztosító berendezéseit. 1978. július 3-án a bajaiak jelentették: a készülékeket elkészítették, a helyszínre szállították. — KISZ-bizottsági ülést hívtunk össze -r emlékezik vissza Radnóti Miklói szervező titkár. —, majd megbeszéltük a teendőiket az alapszervezeti titkárokkal. KISZ-taggyűlések következtek, míg végül úgy döntöttünk: védnökséget vállalunk a bérén-' dezések gyártása felett Segítségünkre volt a gyár gazdasági vezetése is, külön témaként szerepelt Kaba például a szocialista brigádok vezetőinek értekezletén: munkájukat ók is felajánlották. — S aztán? — Elindult a védnökség... A dokumentációk alapján kezdetét vette a műszaki előkészítés, a szerkesztés, a technológia kidolgozása, a megfelelő anyagok beszerzése. Márciusban kezdtük a gyártást, a KISZ-esek, a szocialista brigádok vállvetve igyekeztek tudásuk legjavát adni. :— Hány forintot ér a berendezés? — Hat és fél milliót. Ez egyébként a gyár féléves termeléséhez 'képest nem számottevő, háromszázharmincöt milliónyi értéket hoztunk létre az első félévben. Azzal, hogy kész a vasútbiztosító, egy évet nyertek az építők. — Vannak-e további védnökségi terveik? — A kábái vállalás „összehozta” az alapszervezeteket, a brigádokat, és munkaszervezési tapasztalattal is járt. Külön „KABA” feliratú bélyegzőt csináltattunk, és ezt nyomtuk a védnökség! munkautalványokra. Nem is volt fennakadás, késés sehol sem. így aztán ígéretet tettünk a KISZ Központi Bizottságának, hogy a jövőben Is számíthatnak munkánkra. — Kaptak-e jutalmat? — A KISZ Központi Bizottsága úgy döntött, hogy a gyártásban kitűntek az ősszel kábái jutalomutazáson vesznek részt. Bodó Olga pedig — ő a szerelésben nyújtott kiemelkedőt — a Szovjetunióba utazik szeptemberben. B. J. Volga-parti város ■**' í“*tiíuí;»i ftP'* C /V/iM 1 4 Kujbisev — a Volga-part egyik festői szépségű városa — napjainkban nagy építkezések színhelye. Az 1 millió 200 ezer lakosú városban gyors ütemben fejlődik a lakásépítés. Főleg 12— 16 szintes lakóházakat építenek. Az elmúlt ötéves tervben több tízezren költöztek új lakásba. Az új negyedekben a lakóházakkal egyidőben épülnek a szolgáltatóházak, ABC-áruházak, éttermek, művelődési központok, óvodák, bölcsődék és iskolák. Növekszik a városban a zöldövezetek területe: évente sok ezer fát ültetnek, szépen gondozott, virágos parkok várják a pihenni vágyókat. A tizedik ötéves tervben Kujbisevben is megkezdik a metró építését. Ez jelentős mértékben hozzájárul majd a város közlekedési gondjainak megoldásához. A képen: Kujbisev egyik új szállodája — a „Rosszija". JSgyüttműködés a lakosság érdekében „NEM KÉTSÉGES, hogy a népfrontmozgalom — az országos és a megyei vezetéstől a falusi-körzeti bizottságokig — csak akkor tudja ellátni hivatását, ha megteremti a politikai, az állami, a társadalmi szervek helyi-területi akcióegységének kereteit és azokat sokirányúan hasznos tevékenységgel tölti ki.” Ez a megállapítás az egyik megyei népfrontfórumon hangzott el, és országos érvényűnek is fölfogható. Ám hozzátehetjük azt is: ez így egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnik, a gyakorlat „hogyan”-jára azonban nem ritkán nehéz a felelet. Az akcióegységnek egyben konkrét munkakapcsolatnak is kell lennie, mel. lőzve a formalitásokat, a látványosnak tűnő, valójában tartalmatlan külsőségeket. Az együttműködési megállapodás a népfront és a tanács között csak akkor ér valamit, ha konkrét tennivalókat tartalmaz a tömegkapcsolatok szélesítésére, a lakosság közéleti részvételének növelésére, a szocialista demokrácia erősítésére, a közműveltség fejlesztésére nézve. A népfront kongresszusi állásfoglalása nem véletlenül hangsúlyozta: „a lakosság alapvető érdeke, hogy a szocialista demokrácia kiszélesítésének szolgálatában fejlődjék a tanács és a népfront együttműködése”. A LAKOSSÁG alapvető érdekéről van tehát szó, és nem arról, hogy szerződések, jegyzőkönyvek, föl. jegyzések, emlékeztetők szülessenek „a kézfogás jegyében”. Nem az kell, hogy együtt vagy külön intézkedjenek dolgokban, hanem, hogy kézzelfoghatóan intézzék el a dolgokat, mert csak így megnyugtatóak bárki számára. , Fontos feladata a népfrontbizottságoknak, hogy eredményesen segítsék a tanácstagokat feladataik teljesítésében, különösen abban, hogy a választottak és a választók közötti kapcsolat egyre erősödjék. A népfrontmozgalom társadalmi és politikai szerepé, nek növekedésével függ ez is össze, s ebben benne foglaltatik, hogy a népfront mind több fizikai dolgozót, fiatalt és nőt készít fel a közéleti munkára. Erre a tevékenységre — s ez általánosítható tapasztalat — a tervszerűség, a rendszeresség és a sokoldalú-' ság a jellemző. Az az általános törekvés, hogy a tanácstagok ismerjék a legfontosabb jogszabályokat, a tanácsok szervezeti felépítését és működését, saját feladataikat és hatáskörüket, a szocialista demokrácia elvi-gyakorlati kérdéseit, a választókerület és a lakóterület eredményeit és gondjait, a legfontosabb tanácsi döntéseket, a fejlesztésre vonatkozó terveket, igényeket és lehetőségeket. A TANÁCSTAGOK közéleti tevékenységét jelentősen segítik azok a népfrontfórumok, amelyeken értékelik a végzett munkát, megszabják a további tennivalókat és kimunkálják a legeredményesebb módszereket. Fontos mozzanat az is, hogy a népfronttestületek — kölcsönösségi alapon — esetenként meghívják üléseikre a tanácstagokat, s így közösen tudják megbeszélni az adott település vagy lakókörzet fejlesztésével kapcsolatos feladatokat. Jó módszer az is, hogy a népfiontbizottságok a tanácstagok 3zámáta évenként 8—lü előadást és konzultációt szerveznek aktuális politikai, társadalmi, gazdasági kéidésekről. A párt Központi Bizottságának április 19—20-i ülésén elfogadott határozata rögzíti: „Állandó feladat az üzemekben, a szövetkezetekben,'minden munkahelyen a szocialista demokrácia fejlődését biztosító keretek tartalommal való megtöltése, az általánosan érvényes elveknek a konkrét helyi viszonyokhoz igazított alkalmazása, a formális elemek meg. szüntetése”. Nos, a népfront városkörzeti fórumai vagy a falugyűlések mindenütt a lakóhelyi demokrácia megnyilvánulásainak foghatók fel. Ezek a — tanácsok és népfrontbizottságok által szervezett — fontos közéleti fórumok az elmúlt hónapokban minden eddiginél nagyobb számban, lényegesen megnövekedett részvétel és fokozott aktivitás mellett zajlottak le. FONTOS TAPASZTALAT: a falugyűlések, a vá. roskörzeti gyűlések csak akkor érnek valamit, ha a résztvevők választ kapnak kérdéseikre, a korábbi gyűléseken vagy egyéb fórumokon fölvetett problémáikra, és az elhangzó tájékoztatók nem banális közhelyeket, hanem konkrét országos, megyei és helyi információkat tartalmaznak. Ha ez így van — mint most általában és jellemzően ezt tapasztalhattuk —, akkor az állampolgárok ma is, a jövőben is szívesen segítik javaslataikkal vagy éppen társadat, mi munkájukkal a helyi politika kialakítását, a területfejlesztési terveket és azok megvalósítását. Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a tanácsok és a népfrontbizottságok együttműködésében a közérdekű társadalmi munkát úgy szervezzék, hogy abban szakképzettségüknek, szakértelmüknek megfe. lelően mind többen vehessenek részt. A tanácsok és a népfront együttműködésének fontos területe, hogy bővítsék kapcsolataikat a helyi ipari és mezőgazdasági üzemekkel, vállalatokkal, intézményekkel, szocialista brigádokkal. A KAPCSOLATBÖVÍTÉS azonban nem lehet egyoldalúan elvárható, hiszen ezek a szervek nemcsak adni tudnak, hanem kapni is szeretnének, például helyet a létesítendő bölcsődében, óvodában, a bejá. ró munkások számára létesített váróban újságot, folyóiratot, könyvet... stb. És mjndenekelőtt: a társadalmi munkában, az együttműködésben részt vevők ne csak azt lássák, hogy tevékenységüket, segítségüket forint értékben is lemérik, hanem legyen jó érzésük, hogy amit létrehoztak, az az övék, benne van két kezük önzetlen munkája, amiért nem vár. nak többet — s ezt mindig meg is kell kapniuk! — mint egy köszönetét kifejező kézszorítást, amely egyben legyen a közvélemény megbecsülése is. D. F. Jó az ellátás, de nagy a zsúfoltság az üdülőhelyeken Anyagi támogatást kapnak a felnőtt kort elért állami gondozottak A jövőben anyagi támogatással segítik a felnőtt kort elért és az életbe kilépő állami gondozott fiatalokat — erről intézkedik az oktatási miniszter most megjelent rendelete. A rendelet szerint 18. événék betöltése után minden arra érdemes állami gondozottat anyagi támogatásban .is lehet részesíteni,. ha nem rendelkezik önálló vagyonnal. Ez a támogatás megilleti Szokat is, akik továbbtanultak és tanulmányaikat eredményesen fejezték be. Az érintettek legkorábban 18. életévük betöltésekor: a volt állami gondozottak tanulmányaik befejezése ellőtt fél évvel, azok pedig, akik családot kívánnak alapítani, házasságkötésük előtt 30 nappal kérhetnek támogatást intézetüktől. A kérelmek elbírálására — megyénként — bizottságok alakulnak, amelyek — amellett, hogy döntenek a támogatásról és összegéről — más módon is segítséget nyújtanak majd a rászorulóknak. Egyebek között — hogy az érintettek lakáshoz juttatását elősegítsék — felveszik a kapcsolatot a fiatal munkahelyével és saját területükön, főleg vidéken felkutatják a lakás céljára alkalmas ingatlanokat, kedvezményes lakásépítési lehetőségeket, s ezekhez állami támogatást szavaznak meg. A bizottságok az említetteken kívül részt vállalnak a lakáshoz juttatás egyéb lehetőségeinek megteremtésében is: Az agrobiológus • Dunaharasztiban él ,és dolgozik Bfidy Pál agrobiológus, tudományos munkatárs. Egész életét a gyógynövények megismerésének, gyógyító hatásuk kutatásának szentelte. Nyugdíjasként még ma is készít különböző gyógynövény-koncentrátumokat. (MTI-fotó: Fehér József felvétele) Jól vizsgáznak a hazai és külföldi vendegek ellátásában érdé. kelt vállalatok az idegenforgalom ez évi nagy erőpróbáján — állapította meg Benics László, a Belkereskedelmi Minisztérium idegenforgalmi osztályának vezetője az MTI-nek adott nyilatkozatában. Mint mondta, a Balaton mellett és más nagyforgalmú üdülőhelyeken megfelelő az alapvető élelmiszerből az ellátás, gondot okoz viszont a gyakori zsúfoltság. A vendégáradat növekedésével az üzlethálózat bővítése nem tudott lépést tartani. Így annak ellenére, hogy a Balaton partján és a többi idegenforgalmi körzetben a tavalyinál nyolcvannal több vendéglátóhely, élelmiszerüzlet, elárusító pavilon fogadja az üdü. löket, még mindig gyakori a zsúfoltság, a sorban állás. Ennek enyhítésére — a következő évekre — gyorsított fejlesztési programot készítenek elő. A tervek szerint könnyűszerkezetes elemekből egész sor új ABC-áruház, büfé, bisztró, étterem épül majd fel a Balatonnál, a Duna-kanyarban, a Velencei-tónál és a nemzetközi utak mellett. W•>>>>> ..V.W.WAV.V, KÖZLEKEDÉSPOLITIKA: A koncepció egy évtizede Amikor Széchenyi István a múlt század (közepén felvázolta a magyar közlekedés fejlesztésének irányát —, ezzel az első hazad közlekedéspolitikai koncepciót alapozta meg. Ennek megvalósulásaiként rajzolódott ki a 80-as évek végére az a csillagszerű vasúti és közúti hálózat, melynek középpontjában Budapest van, mely mindmáig csaknem minden vasúti fővonalnak és főközlekedési útnak kezdő vagy végpontja. Ezt a tényleges közlekedésföldrajzi helyzetet tekintette kiindulópontnak a ttáz évvel ezelőtt, 1968-ban az országgyűlés álltai elfogadott korszerű, a mai politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok követelményével számoló közlekedéspolitikai koncepció, melyet az azóta elhunyt magyar tudós és politikus, dr. Csanádi György, akkori közlekedés- és postaügyi miniszter terjesztett a parlament ele. E koncepció alapelve a népgazdaság közlekedési és számítási szükségleteinek gazdaságos, pontos és megbízható kielégítése, a személy- és áruszállítás növekvő feladatainak megoldása, a közlekedés különböző ágazatainak egységes fejlesztése, optimális munkamegosztás a vasúti és közúti fuvarozási ágazatok között, a gyenge forgalmú, gazdaságtalan vasútvonalak felszámolása és a forgalom közútra való átterelése, — ahol erre a feltételeket megteremtik. Változó is változatlan iE nagyszabású elképzelés lényegét tekintve helyesnek bizonyult. Elveik, formák és célok vonatkozásában — az elmúlt tíz év kritikai mérlegelése után is változatlanul érvényes a koncepció. Az élet azonban — mint minden más területen — itt is bizonyos módosítást, változtatást diktál. Gondoljuk el, hogy a közlekedés teljesítményei tíz év alatt csaknem megkétszereződtek. A személyszállítás 90 százalékkal, az áruszállítás 78—80 százalékkal emelkedett 1968-hoz viszonyítva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy hasonló teljesítménynövekedéssel számolhatunk a 'következő tíz esztendőben is. Sajnos, ugyanakkor a közlekedés fejlesztésére fordítható anyagi eszközök nem növekednek ilyen dinamikusan. Ezért kell bizonyos feszültséggel számolniuk a tervezőknek. Várható, hogy a közlekedésben is el kell viselni olyan ellentmondásokat, mélyek a fejlődő technika és az azt kezelő ember ismeretei között fennállnak. Az elmúlt éveikben nagy lépéseket tettünk a fejlesztés érdekében Elég, ha ezek közül csak az autópálya-programot, a metrót és a tömegközlekedési eszközök fejlesztését, a vasút villamosítását és a dieselesítést említjük meg. Alapvető, stnikturális változás elsősorban a közlekedés munkamegosztásában történt. Felmerült a kérdés, célszerű-e a különböző vállalatok, termelőszövetkezetek és más, a közlekedési tevékenységen kívül eső állami és szövetkezeti termelőegységek saját szállítókapacitását gépjárművek beszerzésével létrehozni? Hatalmas kapacitás ez, ha tekintetbe veszszüfc, hogy ez a gépjárműállomány az ország teljes közúti szállítókapacdtásáinlak felét teszi ki és ezzel a közúti szállítás 40 százaiéi: át teljesítik. A Volán, amely a tehergépkocsik másik 50 százalékának birtokosa, a közúti szállítások 60 százalékát teljesíti. Az említett vállalatok és szövetkezetek szállítási igénye viszont a népgazdasági tervekhez kapcsolódik, azok valóraváltásának része. Ezért e kapacitások, fenntartása — gazdasági kihasználásuk esetén — feltétlenül helyes. Igaz, hogy a közút fuvarozási költsége a vasúiénak közel tízszerese, bizonyos rakományoknál mégis kifizetődő. Gyorsan romló és átrakásra érzékeny áruk esetén feltétlenül az. Lebecsülték a vasút szerepét Tíz évvel ezelőtt azonban egyes szakemberek, elsősorban a tőkés országokban lebecsülték a vasutak szerepét és azt hirdették, hogy a fuvarozási tevékenység főleg a közútra terelődik. Azóta bebizonyosodott, hogy ez nem helytálló elképzelés. A nagy távolságú és nagy tömegű áruk szállításánál a vasút továbbra is alapvető fuvarozási eszköz marad. Persze ezt is gazdaságosabbá kell tenni a pályák és a kocsipark korszerűsítéséivel, a vonóerő pedig ma már több mint 90 százalékban nagy teljesítményű Diesel- és villamosmozdonyból áh. A közlekedéspolitikai koncepció a magyar közlekedésügy egységes fej tesztedének terve. Nem szabad elfelejteni, hogy a népgazdaság összes eszközállományának egyötödét a közlekedés működteti, az összes beruházások 14—15 százaléka a közlekedés fejlesztését szolgálja és éppen az elmúlt tíz évben technikai korszakváltásnak lehettünk tanúi. Vasúton és közúton —, a városi közlekedést is beleértve —, naponta 2 millió tonna árut fuvaroznak, 5 millió utas elszállításáról keúa gondoskodni, a munkába járók ingázó utazásával együtt naponta 8 és fél millió utazással kell számolni. Ilyen körülmények között hallatlanul megnőtt az egyes közlekedési ágazatok (például vasút— közút) egymásrautaltsága. Az árufuvarozás és személyszállítás nem egyszerűen a közlekedési nagyvállalatok feladatai, hanem a népgazdaság újratermelési folyamatának egy igen fontos láncszeme. A közlekedés ugyanakkor tekintélyes nemzetközi feladatokat is ellát. Hazánk részese az európai szállítási munkamegosztásnak és a tranzitszállításoknak fontos devizakitermelő szerepük is van. A nemzeközi forgalom az 1968. évinek két és félszeresére nőtt és zömmel az ország 9 vasúti és 16 közúti határátkelőhelyén, állomásán bonyolódik le. Ezek fejlesztése kieméít állami feladat. A záhonyi vasúti átrakókörzet fejlesztésére nem kevesebbet, mint évente 1 milliárdot fordítanak. Képes teljesíteni feladatait A tíz évvel ezelőtt felvázolt tervek fokozatosan megvalósulnak. A gyenge forgalmú vasútvonalak közül 1400 kilométer hosszúságú vonal megszűnt, a további 600 kilométerre nézve a népgazdaság időköziben változott igényeit és a távlati terveket figyelembe véve hoznak döntést. A közlekedés — nagy erőfeszítésekkel ugyan — képes teljesíteni a feladatait, a vele szénben támasztott igények és a lehetőségek viszonylagos egyensúlyban vannak. Nem látszik célszerűnek olyan tartalékkapacitások létrehozása, melyek az esztendő nagyobb részében kihasználatlanok volnának. Csak a működő, a mindennapi feladatok megoldásához nélkülözhetetlen kapacitások megteremtését tartja indokoltnak a kormányzat. A közlekedésben is át kell térni az extenzív fejlődésről (eszköz- és létszámnövelés) az intenzív fejlődésre —, a kapacitások jobb kihasználására, a gazdaságosabb munkaszervezésre. B. I.
