Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)
1978-08-08 / 184. szám
2 9 PETŐFI NÉPE • 1978. augusztus 8. Hazánkba látogat a Kubai Köztársaság külügyminisztere Púja Frigyes külügyminiszter meghívására ma hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Isidoro Malmierca, a Kubai Köztársaság külügyminisztere. Isidoro Malmierca, a Kubai Köztársaság külügyminisztere 1930. szeptember 25-én született Havannában. A havannai egyetem társadalomtudományi karán szerzett diplomát. 1954-ben megválasztották az illegalitásban működő Szocialista Ifjúsági Szövetség országos bizottsága tagjává. 1958-ban illegálisan elhagyta az országot, hogy részt vegyen a Komszomol XIII. kongresszusán. Visszatérte után a Szocialista Ifjúsági Szövetség kongresszusán megválasztották az országos bizottság alelnökévé, később pedig az elnöki tisztséget töltötte be. 1960-ban a Népi Szocialista Párt VIII. országos ülésén az országos bizottság tagjává választották, 1961-ben belügyminiszter-helyettessé nevezték ki. 1965 októberében, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának megalakulása után, a KB tagja lett és kinevezték a párt központi bizottsága hivatalos lapja, a Granma főszerkesztőjévé. Kubát számos nemzetközi rendezvényen, a Kubai Kommunista Pártot pedig számos kongresszuson és tanácskozáson képviselte. A Kubai Kommunista Párt 1. kongresszusán, 1975. decemberében megválasztották a központi bizottság tagjának, majd a KB a titkárság tagjává választotta. Ez utóbbi tisztséget külügyminiszteri kinevezéséig töltötte be. Külügyminiszterré 1976-ban nevezték ki. (MTI) Ceausescu a Szovjetunióba utazott Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, köztársasági elnök Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének meghívására hétfőn a Szovjetunióba utazott. A román államfő kíséretében van Stefan Andrei, a Román Kommunista Párt KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, külügyminiszter. BEFEJEZŐDÖTT A VIT HAVANNÁBAN Felhívás a világ ifjúságához „Felhívás a világ "ifjúságához” címmel a XI. Világifjúsági Találkozó dokumentumot fogadott el, amely egyebek között hangoztatja: — A XI. Világifjúsági Találkozó — a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom új, hatalmas fóruma — sikeresen befejeződött. Ezekben a felejthetetlen napokban ismét igazolódott az a jelentős és aktív szerep, amelyet a mai ifjú nemzedék tölt be a világban. Az emberiség napjainkban különösen fontos korszakot él át. Ennek nagyszerű példái' az imperializmus indokínai veresége, a portugál gyarmatbirodalom öszszeomlása, Angola győzelme, a feudális etiápiai rendszer bukása. Mindezek a változások kedvező körülményeket teremtenek azoknak a népeknek a harcához, amelyek jogos vágyaik valóra váltására törekszenek. Az imperializmus azonban igyekszik élezni a nemzetközi helyzetet, visszafogni a népek lendületes haladását, a függetlenség, a szabadság, a demokrácia, a béke és a társadalmi haladás útján. Ilyen körülmények között határozottan kell együttműködésre és akcióegységre törekednünk, hogy növekedjék a fiatalok és a, diákok részvétele az imperialistaellenes harcban, Kuba földjéről az alábbi felhívással fordulunk a világ ifjúságához: Fokozzuk- a világbókéért, az enyhülésért, a nemzetközi biztonságért és együttműködésért, a fegyverkezési hajsza és az agreszszív imperialista háborúk megszüntetéséért, az általános és teljes leszerelés érdekében kifejtett tevékenységünket, az egész világon hallassuk tiltakozásunkat az új típusú tömegpusztító fegyverek, mint -például a neutronfegyver kidolgozásának tervei ellen. Erősítsük meg az akcióegységet abban a harcban, amely az imperializmus, a gyarmati uralom, az új gyarmatosítás, a fajüldözés, a faji elkülönítés és a fasizmus ellen, a felszabadulásért, a nemzeti függetlenségért, a szuverenitásért és a demokráciáért folyik. Fokozzuk a harcot a . tőkés országokban a kizsákmányolás ellen, a mélyreható társadalmi, gazdasági és ■politikai átalakulásért. Erősítsük meg még jobban együttműködésünket, az ifjú nemzedék barátságát. A fenti nagy és nemes célok érdekében erősítsük szolidaritásunkat: — Namíbia, Zimbabwe és a Dél-afrikai Köztársaság népének és ifjúságának a nemzeti függetlenségért, az imperializmus fondorlatai ellen, a fajüldöző és apartheid rendszerek teljes felszámolásáért vívott harcával, minden afrikai népnek az újgyarmatosítás és az imperialista beavatkozás elleni harcával; — Az arab népeknek — kiváltképpen az agresszió, az imperializmus és a reakció mesterkedésének áldozataivá vált Palesztinái arab népnek,' Libanon és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság népének az -igazságos és tartós közel-keleti békéért folytatott harcával; — Chile népének és ifjúságának a fasizmus ellen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harcával; — Uruguay, Nicaragua és Paraguay népeivel, amelyek a fasizmus és a reakció ellen harcolnak, a pretoriai nép függetlenségi harcával, Latin-Amerika és a Karib-térség más népeivel, amelyek az imperialista uralom ellen, a teljes nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért küzdenek; — Vietnam hősi népével, amely az imperializmus és a nemzetközi reakció ellen vív harcot nemzeti függetlenségének, szuverenitásának és területi épségének védelmében, az ország békés helyreállítása érdekében. — Még határozottabban és erélyesebben ítéljük el az igazságtalan és bűnös blokádot, amelyet az új társadalmat építő hősies kubai néppel szemben alkalmaznak. Legyen a XI. VIT fontos mérföldkő a fesztiváilmozgalomban. Sikerei és eredményei járuljanak hozzá a világ) demokratikus és ha. ladó ifjúsága akcióegységének megszilárdulásához! (MTI) NAPI KOMMENTÁR Játék a szavakkal? Szonoda Szunao japán külügyminiszter ma Peking be utazik. A jelentés ezúttal korántsem szokványos protokollhír — az utazás hátteréről nagyon sokait írtak már. A lényeg a sokat emlegetett hegemóniacikkely. Dióhéjban: a japán—kínai barátsági szerződés megkötélsét Peking egy olyan záradék elfogadásához köti, amely „elítéli a térségben -hegemanisztikus '1örekvésekktel fellépő harmadik hatalom i törekvéseit, amelyekkel. -szemben inkét.ország közösen lép fel.” A kínai követelés napvilágra kerülése óta nemcsak a szocialista országok, hanem az egész világ sajtója'egyöntetűen úgy látja:Peking sértő, szovjetellenes éllel ragaszkodik ehhez a n emzetközi szokásjogtól alaposan eltérő cikkelyhez, azzal a nem is titkolt céllal, hogy a saját szov j stellen es politikájához láncolja Tokió külpolitikai szekerét. A nemzetközi jog betűje és szelleme egyértelműen elítél minden olyan törekvést, amely két ország viszonyát egy harmadik ország rovására igyekszik felépíteni. A japán vezetők az első pillanattól kezdve felismerték a lépés veszélyeit, túlzás .nélkül beláthatatlan következményeit. A felelősség súlyára falán éppen Szonoda Szunao példája a legjellemzőbb. Szonoda korábban hajlott arra, hogy „komolyan mérlegelni kell” Pekingnek a hegemóniacikkellyel kapcsolatos követelését. Amikor azonban külügyminiszterré nevezték ki, a tárca súlya és aiz abból következő nagyobb át tekintés! lehetőség nyomán ő is visszalépett korábbi álláspontjától és kompromisszumos tárgyalásokat sürgetett. Peking-^elős^öj Jélhasiználta a .óip^ lomáciai,’''sőt 'katonai zsarolás szinte minden formáját — ebben az,időben jelenteik meg kínai fein fegyverzett „halllászhajők” a Szenkaiku-lszigéteknél! —, majd miután Tokióban, ez nem hozta meg a remélt hatást, beleegyezett a megbeszélésekbe. A japán és a kínai fél pontosan tizenegy ülésit tartott a kínai fővárosban, de a megfigyelők egyetértenék abban, hogy Szonoda útjának előestéjén a helyzet semmivel sem tilsztázattabb, mint akár néhány hété. 'Kiszivárgott hírek szerint Japán ragaszkodik egy olyan mondathoz, amely hangsúlyozza, hogy a vitatott cikkely nem irányul harmadik ország ellen. Ha azonban maga a cikkely megmarad kínai fogalmazásban, az így születő okmány afféle fából vaskarika lenne: játék — nemcsak -a szaviakk-al, hanem egy hatalmas térség nyugalmával is. ■ H. E. Harcok I Bejrútban Hétfőn még dúltak a rendkívül heves harcok Bejrútban az arabközi békefenntartó erők Szíriái ailakulaitai és a jobboldali milíciák között. Beszüntette adását a falangisták „Libanon hangja” elnevezésű rádióállomása, mert találat érte az antennákat és az adó épületét is. A városban több épület leégett. A heves csatározások azután rob'banjak gkirehogy' ez- Arab Liga sziriai alakulatai ‘ közleményben jelentették, be: orvlövészek erős tűz álá vélték katonáikat. ' ‘ A Tel Avivi-i rádióban Szaad Haddad, a dél-libanoni keresztény milíciák parancsnoka aizt mondatta, sogy a jobboldali egységék nem fognak tüzet nyitni a libanoni hadsereg dél felé előrenyomuló egységeire, amíg azok nem próbálják ellenőrzésük alá vonni az ország déli határtérségét. Ezen a területen a jobboldali milíciák a bejrúti (kormánytól függetlenül, vagyis az ország területi egységét megsértve tevékenykednék. A libanoni hadsereg szóvivője kijelentette, hogy . semmilyen megoldás nem jött létre a kormány-csapatok képviselői és a jobboldali milíciák parancsnoka között, de hozzátette, hogy folytatódnak a -tárgyalások az akadályok elhárítására. (Reuter, AP, ÁFP, UPI) Elhunyt ¥1. Pál pápa ROMA Vasárnap este 20.40-kor életének 81. évében elhunyt VI. Pál pápa, a római katolikus egyház feje Rómától nem meszsze levő Castel Gandolfo-i nyá-. ri rezidenciáján. / A napok óta gyengélkedő egyházfő délután szívrohamot szenvedett. Ekkor feladták neki a betegeknek szóló kenetet, amelyet a régebbi utolsó kenet, helyett vezetett be az egyház." Orvosai ezután oxigénsátrat rendeltek a betegnek, de már nem tudták megelőzni a szívroham nyomán fellépő tüdővizenyőt, melynek következtében a pápa elhunyt. VI. Pál pápa, polgári nevén Giovanni Battista Montini, 1897. szeptember 26-án született \ az olaszországi Brescia' tartományban. Az ifjú Montini teológiát és kánonjogot tanult és irodalommal foglalkozott. 22 éves korában Bre-sciában avatták pappá. A húszas években élénken részt vett a katolikus diákmozgalomban, végül hosszabb ideig az olasz katolikus diákszervezet főtitkára volt. Első vatikáni megbízatása a varsái n-unciatúrára szólította és a harmincas évek elején kezdte meg munkáját a vatikáni államtitkárságon — a kúria külügyminisztériumában. Ezenközben a pápai állam diplomáciatörténetének tanáraként adott elő az egyházi akadémián. 1937-től kezdve helyettes államtitkárként -közvetlenül a pápa mellett dolgozott. XII. Pius pápa 1954-ben -nevezte ki milánói érsekké, XXIII. János pápa pedig 1958-ban megtette bíborossá. A katolikus egyház élére 1963. Június 21-én, 65 éves korában választották meg. Nevéhez több enciklika fűződik (a katolikusok és a nem katolikusok közötti párbeszédről, a katolicizmus és a modern társadalom viszonyáról és a születésszabályozásról.) VI. Pál volt az első olyan pápa, aki látogatást tett minden kontinensen. Részit vett az ENSZ közgyűlésének XX. ülésszakán. Ott mondott beszédében felszólította a világ népeit a bér ke megőrzésére. VI. Pál pápa 15 éves uralkodása során a katolikus egyház állást foglalt a világpolitika legégetőbb kérdéseiben. Fogadta egy sor kommunista és mun- , káspánt vezetőit, köztük Kádár Jánost. Sok kérdésben reformokat-'hajlott :végrC- V-I. Páli pápá" a katolikus egyházban is. Az egyház szigorú rendjének előírásai szerint egyelőre Jean Villot francia bíborost, vatikáni államtitkár, pápai kamarás veszi át az egyház ügyeinek intézését. Az ő feladata, hogy gondoskodjék az elhunyt egyházfő hagyományoknak megfelelő temetéséről, valamint az új pápa megválasztásának előkészületeiről. Az elhunyt VI. Pál pápát díszes omátusában- három napra a római Szent Péter Székesegyházban ravatalozzák fel, hogy itt elvonulhassanak előtte mindazok, akik végső tisztességet kívánnak adni neki, majd a székesegyház kriptájában helyezik nyugalomra, ahol iá későbbiekben sírt építenek számára. Áz egyházi gyászszertartások 9 napig tartanak. 15—20 napon belül össze kell ülnie a konklávénak, azaz a választásra jogosult — 80 éven , aluli — bíborosoknak, hogy új pápát' válasszanak. A konklávé a világtól teljesen elzártan választ majd új pápát, erre három formai megoldás lehetséges : ha minden bíboros egyetért, akkor közfelkiáltással választhatnak. Ha sehogyan sem sikerül elérni -a szükséges többséget, akkor több bíboros közösen jelölhet pápát és ezt a konklávé elfogadja. E két módozatot a XVII. század óta nem alkalmazták. Végül kétharmad plusz egy szavazattal választhatnak új egyházfőt Máris megindultak a találgatások a világban az új pápa személyéről. Felmerült annak a lehetősége is, hogy több száz éves folytonosság után ezúttal nem olasz bíborost választanak meg, tekintve, hogy az alig harminc olasz bíboros kisebbségben van a konklávéban. Most minden bíborosnak kötelessége a Vatikánba utazni, hogy a konklávé összeülése után a sikertelen választási kísérleteket a kéményből felszálló fekete, az -új-pápa megválasztását-pedig fér hér füst adja a hívők- tudtára mintegy három hét múlva. * A katolikus templomokban világszer,té megkongatták a harangokat, a rádióállomások megszakították műsorukat, hogy ' a több mint 700 millió hivő tudtára adják VI. Pál pápa elhunytét. Az olasz politikusok elsőként nyilvánították részvétüket a pápai államnak és a katolikus egyháznak. Részvéttáviratot küldött Giulio Andreotti miniszterelnök, Sandro Pertini államfő, és Pietro Ingrao, az olasz képviselőház kommunista elnöke. Losonczi Pál részvéttávirata Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Jean Villot vatikáni államtitkárhoz küldött táviratában részvétét fejezte ki VI. Pál pápa elhunyta alkalmából. (MTI) AFGANISZTÁN A forradalom lépései 1978 májusában szokatlan hírek érkeztek Afganisztánból. Az égig érő hegyek között elterülő közép-ázsiai ország eddig elég ritkán 'került a. figyelem középpontjába. Nem véletlen ez, hiszen általánosan elterjedt volt: a 20 millió lakosú Afganisztán a XX. század harmadik harmadában is a középkort éli, kezdetleges földművelést folytató parasztok és nomád hegyi pásztorok lakják. Az április 29-i forradalmi fordulat pár nap alatt azonban változást hozott az ország életében. A szokatlan hírek egyike: a kabuíi állami nyomda élére munkásigazgjatót nevezett ki a kormány, egy héttel korábban pedig megalakították a főváros első szakszervezetét egy textilüzemben. Meghirdették a radikális földreformot és bevonták a hatalom gyakorlásába az ország nemzetiségiéit, a tadzsikokat és az üzbétgeket, az ország új neve pedig Afgán Demokratikus Köztársaság lett. Április 29. előzményei Egy hónap alatt megkezdték a kiterjedt reformprogram végrehajtását, amelynek célja, hogy a hegyek lakóit a hűbériség korából egy jobb, igazságos társa-, dalomba vezesék. De kik irányítják ma Afganisztánt, milyen történelmi előzményei vannak az áprilisi fordulatnak? Azt Afganisztánról tudni kell, hogy kormánya több évtizede jószomszédi kapcsolatokat tart fenn a nagy északi szomszéddal, a Szovjetunióval. Az ország gazdasági fejlődéséhez Moszkva jelentős erőkkel járult hozzá, utat, vasutat épített, amely összeköti a két állam területét, műszaki főiskolát létesített Kabulban, s több mezőgazdasági és ipari üzem felállításához adott segítségét. Az ország fiatal értelmiségéinek is számos tagja szovjet egyetemeken tanult, s szovjet ^katonai főiskolákon kapott diplomát az afgán fegyveres erők sok tisztje is. A haladó értelmiség, a főváros üzemeiben kialakuló ipari munkásság a hatvanas években hozta létre első forradalmi szervezeteit, s 1965 januárjában megtartotta első kongresszusát a Demokratikus Néppárt, amelynek vezetői a jelenlegi forradalom élére álltak, s amelynek főtitkára Nur Muhammed Taraki, ma az ország állam- és kormányfője. A monarchia éveiben a párt illegalitásban működött, de így is jelentős befolyásra tett szert. 1973-ban haladó katonatisztek hajtották végre azt a fordulatot, amellyel megdöntötték az Olaszországban tartózkodó Mohammed Zalhir sah unalmát, s az ország élére a király rokonát, Muhammed Daudot állították. Az új államfő azonban a köztársaság elnökeként a megbuktatott uralkodó rendszerének fenntartására törekedett. Az ország legaktuálisabb problémája a földkérdés. A földosztás azonban olyan „ütemben” haladt, hogy statisztikusok szerint csak 250 év múlva fejeződött volna be. A többi probléma megoldása is váratott magára. Az arisztokrácia továbbra is gyakorolta hatalmát, a monarchiát megdöntő katonatiszteket háttérbe szorították, betiltották a baloldali szervezeteket, s nem kaptak jogot a nemzetiségek sem. Daud az utóbbi időkben fokozottabban törekedett arra, hogy a két szomszédos CENTO-állam, Irán és Pakisztán vezetőinek rokonszenvét megnyerje. Ezért hajlandó lett volna csatlakozni a CENTO .polgári” háttér szervezetéhez is. A Nyugat felé fordulást a sah jelentős hitelekkel honorálta. A kormány hozzálátott a baloldal felszámolásához. Április 25- én a rendőrség letartóztatta a Demokratikus Néppárt hét vezetőjét, 'közöttük Tarakit is. Mindez arra mutatott: Daud elnök végképpen a jobboldal befolyása alá került, s a baloldalt a fizikai megsemmisülés veszélye fenyegeti. A letartóztatás után négy nappal tört ki a forradalom. Végrehajtói katonák voltak, főként a hadsereg harckocsizó alakulatai és légiereje. Ellenállást csupán Daud testőrsége tanúsított, s a harcokban elesett maga a volt elnök is. Alig két napig tartottak az összetűzések, a forradalmár tisztek teljes sikert arattak, a párt vezetőit a börtönből hívták az ország kormányához. Kicsoda Nur Muhammed Taraki ? Az ország vezető személyiségét korábban kevesen ismerték Afganisztán határain kívül. Érdekes módon részletes életrajzát a moszkvai Lityeraturnaja Gazetában közölte . N. A. Dvorjankov professzor, a filológiai tudományok doktora. Nem véletlen, hogy egy irodalomtudós tud talán a legtöbbet Tairaikiról. 0 ugyanis nem csupán politikus, de az afgán irodalom kiemelkedő személyisége, publicista, író és műfordító. Dvorjankov professzor szerint Taraki 1917-ben született paraszitcsaládban. Írni, olvasni apjától tanult meg. Különböző iskolákban tanult, hivatalokban dolgozott, majd Indiába került. Boanbayben fordítóiskolát végzett. A negyvenes évektől egyike az afgán ifjúság vezetőinek, haladó irodalmi folyóiratolt és mozgalmat alapit. 1952-ben a király Washingtonba küldi, ahol a követség sajtóattaséja. Az Egyesült Államokban Taraki monarohiaellenes cikket közöl, amiért megfosztják afgán állampolgárságától. Később hazatér, fordító irodát nyit és még aktívabban kgzd irodalommal és politikával foglalkozni. Irodalmi tevékenységét az jellemzi, hogy elbeszélései, kisregényei témáit az alakulóban levő kabuli munkásosztály életéből veszi. Politikai programja is ekkor alakul ki. Az 1965-ben "’megalakult Demokratikus Néppárt széles demokratikus változások végrehajtását tűzte ki. Ennek a feladatnak nehézségeivel az afgán forradalmárok tiszában vannak. Hiszen a hatalom átvétele még korántsem oldotta meg a legfontosabb problémákat. Az ország központjában a haladó erők szilárdan kezükben tartják a hatalmat, a demokratikus néppárt képviselőit állították a 'tartományok élére is. A párt megkezdte programjának népszerűsítésiét. Fontos feladata az, hogy . ne kerüljön ellentétbe a mélyen vallásos lakossággal s a 250 ezer mohamedán múltával, akik befolyásuk alatt tartják az analfabéta parasztokat. Taraki több ízben' is kijelentette, hogy a forradalmi kormányzat tiszteletben tartja az Iszlám vallást. (Meg kell akadályozni azt, hogy az elmaradott tömegeket a forradalom ellen uszíthassák azzal, hogy az „istentelen”, „kommunista”.) Stratégiai helyzet^ Az új haladó afgán rendszer ma még belső nehézségei felmérésének elején áll. A gazdasági—kulturális elmaradottság mérhetetlenül nagy. A párt vezetői. számíthatnak munkájukban a haladó értelmiségre, a 125 ezer fős hadseregre és a kabuli munkásokra. A földreform pedig a forradalom mellé állítja a' szegényparasztokat is, akik még századunk hetvenes éveiben is robottal szolgálták földesuraikat. A köztársaság kormánya kijelentette: Afganisztán el nem kötelezett, békeszerető politikát kíván folytatni, az aktív és pozitív semlegesség alapján erősíteni kívánja kapcsolatait összes szomszédaival., E haladó külpolitika fontosságát stratégiai helyzete is aláhúzza. Az országnak hosszú határa van a Szovjetunióval, Iránnal és Pakisztánnal, egy rövid szakaszon határos Kínával, s csupán kis távolság választja el IndiátóL Az új, demokratikus vezetés Kabulban évszázadok lemaradását kívánja behozni. A külügyminiszter kijelentette: ama törekszenek, hogy az országot megszabadítsák a külföldi kizsákmányolás terheitől, s a munkások és parasztok szövetségének alapján virágzó gazdaságot teremtsenek Afganisztánban. Ehhez pedig, s ezt a forradalmár vezetés jól látja: békére és biztonságra van szükség. M. G.
