Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-01 / 178. szám

1078. augusztus 1. • PETŐFI NÉPÉ • S EGY HAGYOMÁNYŐRZŐ EGYÜTTES A FESZTIVÁLRÓL: kiskőrösi szlovák népdalkor „Az általuk előadott népdalok­ban erőteljesen keverednek a szlovák és a magyar elemek. Éppen ezért példázzák ők is szé­pen a Duna mentén élő népek közösségét, barátságát, a ezen be­lül a különböző népművészetek egymásra hatását” — mondta dr. Kálmán Lajos népzenekutató, az eredeti helyi hagyományokat őr­ző, ápoló Kiskőrösi Szlovák Nem­zetiségi Népdalkörről. • A kiskőrösi együttes népdalkörök és hangszeres együttesek bajai bemutatóján. (Tóth Sándor felvétele.) A csátaljal és a bugaci együt­tesek mellett az elmúlt napok­ban ők képviselték megyénk nép­művészetét a Mlklórfesztlvál ren­dezvényein. Kecskeméten legu­tóbb kiváló minősítést kaptak. Két ízben szerepeltek a televí­zióban, a Röpülj pávában és a Bács-vásár című összeállításban. Szívesen és lelkesedéssel énekel­nek együtt. A próbák, a szerep­lések igazi baráti közösséggé ko­vácsolták a kis csoportot. A Kos­suth Szakszövetkezet által támo­gatott együttes a 'két évvel ez­előtti alakulás óta számos sikert mondhatnak magáénak. Am a to­vábbi fejlődés érdekében újabb problémákkal kell szembenéz­niük. — A fiatalok kevésbé lelkesen vállalkoznak a közös népdalénék­­lésre. Vajon ml ennek az oka? — kérdezem Harcos Károlyt, az együttes vezetőjét és létréhozó­­ját. — Egyrészt ők,már nem isme­rik annyira a nyelvet, a a másik ok, hogy a mai fiatalok nem ezt a muzsikát kedvelik. Szívesebben mennek a discoba. Talán egy új generáció, a mostani kisiskolá­sok... Velük már — úgy érzem —. jobban meg lehet ismertetni a szlovák népművészetet. — Ügy hívtak bennünket, hogy a „tökmagos tótok”. Persze, csak tréfásan — kezdte mondandóját nevetve az együttes egyik tagja, a bőbeszédű Andriska Pál bácsi. — A Horthy-korszakban nem vették jónéven, hogy tótul beszél­tünk és énekeltünk. Sőt, abban az időben szinte gyűlölték egy­mást a különböző nyelvű népek. Elzárkóztak egymástól, pedig kö­zös volt a sorsuk. Sokat és ke­ményen dolgozott itt a szőlővel, a gyümölccsel a magyar és a tót parasztember. Most például itt van az aratás. Ilyenkor nem szí­vesen engedik el a munkából az embereket Mégis: összejövünk minden héten. Nemcsak a mások gyönyörködtetésére, a magunk örömére is dalolunk. Szép, színes viseletben pom­páznak a szlovák asszonyok: mintás kasmír halinában, fekete bácskai kötényben, csipkés blúz­ban, tarka főkötőben, egyszerű fekete-fehér viseletben a férfiak. Nagyanyjuktól, nagyapjuktól örö­költ ruhákban énekeinek a sze­relemről, a keceli utcákról, az egykori mezítlábos szegény em­berekről. RemőljUk, még sokáig őrzik, ápolják hasonló lelkesedés­sel egynegyed évezrede a Felvi­dékről idetelepült őseik népmű­vészetét. P. E. Könyvtárak és könyvtárosok Kecskeméten Martonosi Pál Állami-díjas könyvtárigazgató vezetésével ez év első felében egy szakemberekből álló bizottság szak­­felügyeleti vizsgálatot végzett Kecskeméten. Ennek az volt a célja, hogy megállapítsák: milyen a megyeszékhely közmű­velődési, általános iskolai és az üzemi-szakszervezeti könyv­tári hálózat személyi és anyagi ellátottsága, munkája. Könyvek az előszobában A megyeszékhely közművelő­dési könyvtári hálózatához ösz­­szesen huszonnyolc kölcsönző­hely tartozik. Ebből mindössze öt a fiókkönyvtár; ám ebből is négy magánlakások előszobájá­ban, illetve szárltóhely iség ében kénytelen meghúzódni. Elszomo­rító például; hogy a több * mint tízezer lakosú Széchenyivárosban egy tenyérnyinél alig nagyobb — mindössze kilenc négyzetmé­teres — száritóhelyiség a „könyv­tár", Ott, ahol hátszáznál több beiratkozott olvasó évente leg­alább tizenötezer Kötetet visz ki olvasásra. A zsúfoltság, a ké­nyelmetlenség az egyik akadálya, hogy nem nagyobb még ennél is a forgalom. A huszonnégy négyzetméteres alapterületű lenlnvárosi könyv­tár egy öreg kápolnában kapott régebben elhelyezést. A környék az új lakónegyed tízezres nagy­ságrendű lakosságának igényelt közelről sem tudja a kis intéz­mény kielégíteni. A szakfelügye­leti jegyzőkönyv megállapítása szerint hiba volt ebbe az épület­be elhelyezni azt a fiókkönyvtá­rat, ahová csaknem ezer olvasó jár rendszeresen. A fiókkönyvtárak rendkívüli szűkössége akkor látszik Igazán, ha a meglevő helyiségek mére­teit a szükségessel próbáljuk ősz­­szehasonlítanl. Ekkor kiderül, hogy tíz-, tizenöt-, sőt tvússzo­­rosan nagyobb alapterületű klubkönyvtárakra lenne szükség az .egyre növekvő, egyébként korszerű, új városrészekben. A megyei könyvtár ezeknek az ál­lománygyarapításához nagyban hozzájárul: évente mintegy száz­­ötvenezer forintot költenek e célra. Nem rajtuk múlik, hogy 1 assan-lassan nem lesz már hol elhelyezni a köteteket. Arról nem Is szólva, hogy a kölcsönzőhelye­ken nem. járatnak kellő nieny­­nylségű lapot, folyóiratot, s ami ugyancsak hátrány: szó sem le­het semmiféle rendezvényről. A kisebb kölcsönzőhelyeken kintlevő könyvek egy-egy szek­rény polcain lapulnak meg, ol­vasókra várva A könyvkölcsön­zők havi száz forintos díjazása viszont olyan nevetségesen ala­csony, hogy azt bizonygatni is felesleges. Ezen a helyzeten is sürgősen változtatni kellene. An­nál is Inkább, mivel a vizsgá­lat megállapítása szerint a váro­si hálózat könyvtárosai a mun­kájukat lelkiismeretesen, gondo­san végzik. Nem őket kell hi­báztatni, ha az olvasók száma nem növekszik az új városrészeik lakosságának létszámával ará­nyosan. S azért sem, ha a mun­kájuk fontosságát nagyon lebe­csülő díjazás kedvüket szegi oly­kor. Minden ötödik megfelelő A város húsznál több általá­nos iskolájából csupán minden másodikban található könyvtár­­szoba. Ezek közül Is viszont csak négy éri el azt a nagyságrendet, amelyet az érvényben levő irány­elvek kötelezően előírnak. Ez azt jelenti, hogy Kecskemét ál­talános iskolái közül csupán minden ötödik-hatodik mondhat­ja el magáról, hogy igazán meg­felelő könyvtár áll rendelkezé­sére. Kevés az olyan, mint a Zrínyi Ilona Általános Iskola, ahol három helyiségből áll az ötven négyzetméternél is na­gyobb iskolai könyvtár. A külön helyiséggel rendelkező intézmények azért is szerencsé­sek, mert ezeken a helyeken a tanulók és tanárok által egy­aránt könnyen elérhető szabad­polcokon helyezhetik el az olva­sásra szánt könyveket. Másutt ennék hiányában zárt szekré­nyekben tartják a köteteket. A megyeszékhely- általános is­koláiban összesen mintegy , hat­vanezer kötet található. Ez Kevés. A kötetek számát beszerzési ke­ret Jókora megemelésével lehet­ne csak növelni. A jelenlegi is­kolánkénti átlagos ezer forint helyett évente legalább négy­­szer-ötször — néhol tízszer — ennyi összegre lenne szükség ahhoz, hogy az országosan érvé­nyes irányelvek szellemének megfeleljen az állománygyarapí­tás Üteme. Nem éppen biztató, hogy a kecskeméti általános is­kolák hétharmadánál van lénye­ges lemaradás az új beszerzése­ket, könyvvásárlásokat illetően A könyvtárosi teendőket ellátó pedagógusok többsége rendelke­zik az alapfokú szakmai tanfo­lyam elvégzését Igazoló bizonyít­vánnyal. Legtöbbjük tudatában van fontos szerepének, sőt hiva­tásának, s ebben a szellemben igyekszik megszerettetni a fiata­lokkal a könyvet, az olvasást. Egyes helyeken Immár sikeres­nek mondható a tanulók önálló kutató munkájának rendszeres segítés is. „Nincs rá pénz” A szakfelügyelők ‘ az átfogó vizsgálat során arra is kiváncsi­ak voltak, hogy a megyeszékhe­lyen milyen az üzemi—szakszer­vezeti könyvtárak helyzete. Hogy a munkahelyi művelődésnek e nélkülözhetetlen, nagyon fontos eszköze milyen eredményeket és miféle gondokat mutat fel nap­jainkban. Ezzel a céllal felkerestek há­rom nagyobb kecskeméti üze­met. A jegyzőkönyv tanúsága szerint az e munkahelyeken ta­pasztalt helyzetkép nagyon vál­tozó. Van elfogadható; sőt tel­jesen jó példa, tapasztalat, és van egészen elkedvetlenítő, le­hangoló is. Az- Alföldi Cipőgyárban,--ahol 'csaknem' félezer ember dolgozik, a szekrényekben,.elzárt könyve­ket alig-alig használják. Könyv­tárukat nem gyarapítják évek óta, mondván: nincs rá pénzük. A Fémmunkás kecskeméti gyá­rában viszont szép, tetszetős környezetben, a KISZ-klubban kapott helyet a könyvtár. Itt főfoglalkozású könyvtáros van; ez Is egy módja a művelődni vágyó dolgozók megbecsülésének, a róluk való lelkiismeretes gon­doskodásnak. Nem véletlen, hogy ezen a helyen szaklapok és fo­lyóiratok között Is válogathatnak az érdeklődők. Jellemző viszont, hogy a cipőgyár könyvtárosa még csak csekélyke tiszteletdijat sem kap. Nyilván ez is befolyásolja itt az elfogadhatatlan, alacsony­szintű munkát. A Volánnál egy tanácsteremben helyezték el a könyvszekrénye­ket. Azt tervezik, hogy javítanak a helyzeten: kialakítanak egy külön könyvtárhelyiséget az ol­vasók kedvére, örömére. Sajnos, náluk sem áll rendelkezésre új­ság, sem folyóirat egyelőre. Ugyanakkor Itt legalább igye­keznek népszerűsíteni a könyve­ket, az olvasnivalót Nem úgy, mint a cipőgyárban, ahol nyomát sem lehet látni a könyvtári propagandának. Varga Mihály Földrajzi nevek etimológiai szótára Az idei könyvhéten jelent meg Kiss Lajos kiváló összefoglaló jellegű munkája. Magyarorszá­gon az első olyan terjedelmes ké­zikönyv, amely korunk színvona­lán álló felvilágosítást ad a hely­ségek, folyók, tavak, tengerek, tá­jak, hegyek, világrészek stb. ne­vének eredetéről. A szótárban mintegy 6880 szó­cikk található. A címszavak nagy része Magyarország területéről való. önálló szócikkekben elem­zi Magyarország valamennyi vá­rosának és községének nevét. Ezek száma 1975-ben 3183 volt. De egyéb földrajzi nevek és a Magyarországon kívüli elnevezé­sek, sót az ismertebb külföldi földrajzi nevek eredetéről is fel­világosítást kapunk. Néha utalás van más hasonló eredetű földraj­zi nevekre. Kiss Lajos 1970 ele­jén mintegy másfél évtizedes eti­mológiai és lexikográfiai mun­kássága után vállalkozott a szó­tár összeállítására, és 1976 már­ciusában zárta le a szótár kéz­iratát. A szótár kiemelt szócikkeiben a név legrégibb ismert alakja (1) után következik a szó eredeté­nek feltárása. A tudományos eredmények mellett sok helyen népetimológiás „értelmesítéseket” is találunk. A földrajzi nevek je­lentése nem segíti a kutatót. Sokszor több magyarázat is le­hetséges (pl. 'Pilis, Veszprém, Zombor, Győr). Minden címszó végén irodalomjegyzék van, ame­lyet az érdeklődők további is­meretek szerzésére használhatnak fel. Az esetleges népetimológiai ma­gyarázatokat el kell vetni. De né­ha szerepük van a helynév ki­alakulásában. PL a Baranya me­gyei Lánycsók neve szláv erede­tű volt: Lancsnk, Lánc sok. Ezt „értelmes!tették” annak a mon­dának az alapján, bogy a mohá­csi csata után a környékbeli köz­séget úgy mentették meg a pusz­tulástól, hogy a legszebb lányok kegyelemért könyörögve megcsó­kolták a szultán ruhájának a szegélyét. E monda alapján ala­kult a község mai neve. Inota ne­vének alapja vagy egy szláv Ja­­nota személynév, vagy pedig el­vonás a kicsinyítő képzős szárma­zéknak felfogott latin eredetű magyar Jonatas személynévből. Ezért teljesen értéktelen az a magyarázat, hogy Itt volt- a ró­mai út első megállója Aquln­­cumtól, vagyis a „príma nóta”, s ennék a kőre vésett 1. nóta szö­vegét Inotának olvasták. A most megjelent szótár is­mertetői általában a felötlő ér­dekességeket említik meg, de hasznosabb lesz, ha a névadás módjaival ismerkedünk meg. Kezdjük azzal, hogy a nagy folyók nevel hazánk területén nagyon régen élt népektől szár­maznak. Pl. a Duna neve kelta eredetű, és szláv közvetítéssel vettük át. Jelentése egész egy­szerűen „folyó” volt. A Duna neve azonos a Don, a Dnyeper és a Dnyeszter folyók nevének tövével Ugyancsak nagyon régi eredetű a nagy hegyek, hegy vonulatok neve is. Már az ókortól adatol­­hatók a Kárpátok trák eredetű neve. De pl. a Csóványos név* már magyar eredetű, a család népi csóvány alakjából keletke­zett. A térszínű formáknak nagy szerepük van a névadásban. A földrajzi nevek sokszor már el­avult szavakat rejtenek. Így Já­szó a jó+aszó összetétele. A Jó „folyó”, az aszó pedig „kiszáradt folyómeder” jelentésű. A Be­rettyó a berek-fjó összetétel« (Ingoványos s zegély erdő-)- folyó). A Vérvölgy első eleme a népi „fivér" (száraz patakárok). Az Uvervölgyból „értelmesítve” Vér­völgy lett. Az állatneveknek is nagy sze­repűk van & névadásban. Belé­nyes a bölény népi belény nevé­ből származik, Gödöllő nevében pedig a gödölye nevet ismerhet­jük fél. SéLáv neveket találunk a következőkben: Komárom (szú­nyog), Túr (őstulok), Barbacs és Babarc (hód). Kondoros ótörök jelentése pedig „hódban gazdag víz”. Sok név töve növénynév. Bu­zid« (fürdő) és (Fertő), boz az ó­­magyar buzjás, mai bodza szóval kapcsolatos. Harsány a hárs név -ny képzős alakja. Berzence alap­szava a szláv nyírfa. Törzs- és népnevekről is neveztek el hely* ségek et. Tarján egy magyar törzs neve, eredetre azonos Tárkány­­nyal, (Borsod) berény török ere­detű törzsnév. Kálóz és Kálócfa a hazánkba települt kálizok nevét rejti. A magyar névadásra nagyon jellemzők a puszta személynevek, többnyire kicsinyítő vagy becéző álakjukban. Andocs az András becézője, Paks a magyar Bakos név változata, Pét a Péter, Ják a Jakab, Sellye a Szilveszter rö­vid alakja. Semlyén a latin Szil­veszter magyar változata. Jellemzők voltak régi nyel­vünkben az óvónevek is. Ötörök eredetűek voltak. Jókívánságokat fejeztek ki, vagy a halált akar­ták megtéveszteni velük. Balmaz­­(újváros) a török, esetleg kun eredetű „nemlétező” jelentésű szó. Kdl jelentése: „megmarad" (vagyis nem hal meg kiskorában). Debrecen neve valószínűleg a tö­rök Tebresin személynév átvéte­le, „mozogjon, éljen” jelentéssel. Meglepően érdekes neveket is találunk a szótárban. Ki gondol­ná, hogy (Bateton)aHpa valami­kor csárdanév volt? Teljes alak­ja a tréfás Aligáll, „alig áll” (ro­zoga épület) volt. A csárda rö­vidült neve az egész település neve lett. A sokat emlegetett és a televízióban sokszor látott re­pülőtér, Ferihegy előtagja Mayerffy Ferenc pesti serfőző mester keresztnevének becéző alakja. A második tag pedig az általa ott telepített szőlő és gyü­mölcsösre utal Gondoljunk a szőlőhegyre! legközelebb megyénk helyne­veit elemezzük a most ismerte­tett szótár alapján. Kiss István Iparművészeti múzeum épül Szófiában Huszonöt képzőművészeti galé­ria és a megyei múzeumok hét nagyobb gyűjteménye őrzi Bul­gáriában a hazai és nemzetközi művészet legszebb alkotásait. Ez évben Szófiában iparművészeti múzeum épüL A galériákban, különböző múzeumi gyűjtemé­nyekben összesen több mint 30 ezer festményt, kisplasztikát, grafikát tartanak nyilván. A szófiai Nemzeti Galériában több mint két és fél ezer kül­földi művet tárolnak. Közöttük olyan mesterek alkotásai szere­lteinek, mint Pietro Perugino, Correggio, Giovanni Moroni, Pal­ma Vecchio és mások. A neves olasz művészek mellett holland és francia képek is láthatók. A szovjet gyűjteményt Ajvaszovsz­­kij, Konsztantyin Makovszkij és Kukrinyikszi művei gazdagítják. (BUDAPRESS SOFIAPRESS) EGY AMERIKAI REPÜLÖOR­­VOS KÍSÉRLETEI — UTOLSÓ LEPESEK AZ ŰRUTAZÁS EL0TT — EMBER A VILÁG­ŰRBEN! Az egyik szenzációs rekétakí­­sérletet dr. Stapp repülőorvos ezredes hajtotta végre rakéta­szánjával. 1994. márciusában egy szilárd hajtóanyaggal működő ra­­ketaszánnal 570 méter távolságon 675 km óránkénti sebességet ért el. Ezután a rakétaszán 3 vízme­dence felett száguldott él, és a vízbe engedett féklapokkal tör­ténő lefékezéseikor laz utasnak a másodperc tört részéiig súlyának 22-szeresét kellett elviselnie Több hasonló kísérlet után Stapp elér­te a földön futó, ember vezette jármű legnagyobb sebességét, az óránként 1005 kilométert! Stappot, mint orvost, érdekel­te az emberi test legvégső telje­sítőképessége, ezért ez a vakme­rő kísérletet nyitott ülésben, szél­védő nélkül hajtotta végre! A gyorsulásmérők 25 g értéket mu­tattak, ami azt jelenti, hogy a testsúlyának 25-szörösét kellett elviselnie, sőt ez rövid időre 40 g-ra emelkedett, így mintegy 3100 kg súlyúnak érezte magát. Meg­említjük, hogy STAPP e külö­nösen nehéz kísérlete után 12 hé­tig alig látott valamit. A Stapp-féle rakétaszánnal em­ber nélkül elérték az óránkénti 1550 km-es sebességet. Egy má­sik kísérleti telepen pedig szin­• A TASZSZ első képe JURIJ GAGARINRÖL bejárta a világ­sajtót. tén ember nélküli, 1950 kg sú­lyú, kétfökozatos rakétaszánnal már 1760 km-es csúcsteljesít­ményt mérteik. • GAGARIN űrhajója, a VOSZ­­TOK—1 másodpéldánya egy ki­állításon. A Lunyikokkal a Szovjetunió­ban végzett kísérletsorozatot már az ember szállítására alkalmas űrhajó felbocsátása előtti utolsó kísérleteknek tekinthetjük. 1960. május 15-én már egy hatalmas, 4540 kilogramm súlyú szputnyik­­űrhajót sikerült a szovjet tudó­soknak felbocsátaniok. Ezt kö­vette augusztus 19-én a Bjeüka és Sztrelka kísérleti kutyákkal vég­rehajtott repülés. 700 ezer kilo­méter megtétele után 300 kilo­méter magasból hozták vissza a Földre épségben az^ űrhajót két utasával együtt. December 1-én ismét két kutyával lőtték ki a 4563 kg-os III. szputnyik-űrhajót, 1961. március 9-én és március 25-én pedig a IV. és V. szput­nyik-űrhajót szintén kísérleti ál­latokkal. Ez az utóbbi két kísér­let igen jelentős volt azért, mert Itt már mindkét űrhajót sikerült a Földre visszahozni. Csak ekkor, a szinte óramű pontossággal lefolyt kísérletek után került sor 1961. április 12-én a Vosztok—1 („Kelet”) nevű űr­hajó felbocsátására, mellyel JU­­RIJ GAGARIN szovjet repülő­őrnagy a világtörténelemben elő­ször repült fel az űrbe! GAGÁ­­RIN 89 perc alatt kerülte meg a Földet, és az innen mért legna­gyobb távolsága 302 km volt Összesen 108 perces repülés után, az előre pontosan meghatározott helyen ért földre. Ezt a napot a Szovjetunióban minden évben az „Űrhajózás Nspja"-ként ünnep­ük meg. A Vosztok—2-vel ugyanez év augusztus 6-án és 7-én GERMAN TY1TOV repülőömagy 25 óra 17 perces repülés során már 17-szer kerülte meg Földünket Tovább folytatva az űrrepülé­sek sorozatát a következő évben a Szovjetunió ismét hatalmas tel­jesítményei lepte meg a világot 1962. augusztus 11-én egyszerre két űrhajó emelkedett az űrbe! A VOSZTOK—3 és a VOSZ­­TOK—4 fedélzetén ANDRIJAN NY1KOLAJEV őrnagy és PAVEL POPOVICS alezredes végrehaj­totta a világon az első csoportos űrrepülést A következő számunkban foly­tatjuk a szovjet űrrepülők győze­­letnsorozatának felidézését. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents