Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)
1978-08-27 / 201. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1918. augusztus 21. Harmadik 9 Július 11. — augusztus 11. — augusztus 16... Három dátum, ami önmagában akkor se mond sokkal többet, ha „kinézzük” belőlük, hogy az első és a harmadik időpont között egy hónap van mind. össze. Mindjárt más lesz azonban a hatás, ha feltárjuk, hogy ez alatt az egyetlen hónap alatt három halálos áramütéses üzemi baleset történt Bács- Kiskun megyében. Ezeknek az időpontjait sorol, fűk fel. Mivel újsághírben, riportban mindháromról értesültek az olvasók, most csak a tragédiák közös okaira emlékeztetünk. Két esetben — Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán — az autósdaru, az izsáki határban pedig kazlazó berendezés ért, ütközött bele 22 ezer voltos feszültségű vezetékbe. Megyei szakszervezeti vezetőkkel töprengtünk a történteken. Hogyan, s miért ért véget ilyen tragikusan az erejük teljében levő szerencsétlen mun. kásemberek élete? Akik után feleség, s összesen hat gyermek maradt árván. Akik — épp úgy, mint általában minden korunkbeli ember — ismerték az elektromosság áldásos előnyeit. Kezdve saját otthonbeli környezetük villanyvilágításától, háztartási gépeitől — a tanyavillamosításig terjedő ezernyi lehetőség tudásáig. Arról is bennük élt a sokszor han. goztatott szólam, hogy az elektromosság jó barátja az embernek, de ha nem vigyázunk veszélyes, sőt végzetes lehet a hatása. A közös gondolkodásban restelltünk volna ezeknél az embereknél afféle „jegyzőkönyvi” kitételből kiindulni, hogy „aláírták azt a papírt, amin elismerték: részesültek balesetvédelmi, biztonságtechnikai oktatásban”^ (Nem mintha ez nem volna lényeges, és nemegyszer perdöntő egyes balesetek vizsgálatánál. Mert sajnos, az is megesik, hogy elmaradt vagy vétkesen felületes 'volt a balesetet szenvedett kioktatása.) 0 Most erről nincs szó, ezért is próbáltuk az „ad. minisztrációs” követelményeken túl keresni a tanulságokat. Amelyek ugyan bizonyára nem jelentenek egyszer s mindenkorra- kiható megpldást, de talán hozzásegítenek, hogy kicsit jobban, s több szem. szögből gondolkozzunk el az elektromossággal való munkakapcsolatunkról. Egyszerűnek látszik., de mégis alapvető igazság, hogy mindenki mellé nem állíthatnak egy munkahelyen sem egy másik embert, aki arra és ahelyett is vigyázna, aki villamossággal vagy annak > közelében dolgozik. Hogy tehát elkerüljük a bajt, önmagunknak — ott az elektromos berendezés mellett, a magasfeszültség alatt — kell értelmes, az éber Szüret előtt áramütés eszét használó társnak lenni. Aki nemcsak meg. hallgatta, tudomásul vette, s „fel is tudja mondani”, azaz szavakban vissza képes adni, amit a balesetvédelmi oktatások során megtanítottak vele — hanem a gyakorlatban is képes aszerint alkalmazkodni, munkálkodni. Sőt — ha úgy adódik — nemcsak önmagán, hanem más bajba jutotton is segíteni. Te. hát ilyen gyakorlati értelemben is legyen társa mindazoknak, akik az ő szakmai tudásában, figyelmességében, fegyelmezettségében bízva — ültették a komplikált berendezésű gépre. Amellyel történetesen légvezeték, magasfeszültség alatt, közelében is fog dolgozni, tehát saját érdekében is észben kell tartania mindent, amire ilyen munkahelyzetekre vonatkozólag kioktatták. Hiszen — megtanulta —, hogy a szó legszorosabb értelmében a „lépéseire” is figyelnie kell, azaz még lépnie se szabad, hanem szinte „furfangos” lábmozgásokkal kell távoznia még a környékről is, ha észreveszi talpán a „bizser. gést” Mert már a talajban is benne van a feszültség ... És így tovább a legkisebb rendellenességek, veszélyforrások észrevevéséig, illetve a miheztartás gyors eldöntéséig. • Ez áll tehát a dolgozóra, aki a darusautóval, a kazlazó berendezéssel stb. végzi feladatát. De nem kevésbé felfogásbeli változtatást követel az élet — a halálos balesetekből levont következtetések — a vezetőktől, munkairányítóktól. Hogy például rég idejétmúlt nézet az, hogy a gazdasági vezető nyűgöd, tan alhat, mert utánanézett, s jelentették is: mindenki részesült balesetvédelmi oktatásban. Már az sem elég, ha azt is tudja, hogy megfelelő oktatáson estek át az emberek, azaz „vissza is tudják adni” a tanultakat, ha „kikérdezik” őket. Napjainkban már ennél is magasabb lépcsőfokon szükséges járni a dolgozók balesetvédelmi, biztonságtechnikai kitanításával. Ügy kell nekik átadni, s az emberek, nek átvenniük ezeket a létfontosságú ismereteket, hogy — úgymond — készségszinten legyenek azok birtokában, illetve alkalmazzák azokat... S mint a három tragédiából is leszűrhetjük — iparban, mezőgazdaságban tevékenykedőkre egyaránt vonatkoznak ezek a követelmények. Tehát, hogy ne csak ismerjék az elektromosság tulajdonságait (me. lyek mindaddig „jók’', amíg tiszteletben tartjuk, s alkalmazkodunk törvényeihez), hanem legyen a tudásuk egyúttal gyakorlati készség is mindén olyan helyzetre, ami az elektromossággal való kapcsolatukban előadódhat. 9 Mert rögtön szeszélyes és veszélyes ellenféllé változik a jó- barát, ha nem figyelünk rá. T. I. MUNKAPAD MELLŐL AZ EGYETEMRE A diploma megszerzése csak a kezdet (I.)1 Az érvényesülés útjai sokfélék. A sikert nem adják ingyen. Négy esztendeje lépett életbe a Minisztertanács határozata, amely megnyitotta a felsőfokú tanintézetek kapuit, a nem érettségizett fiatal szakmunkások előtt. A -lehetőség új volt és csábító: érettségi nélkül is elérhető közelségbe hozta a diploma megszerzését. Akik a felvételi vizsgán megfeleltek, anyagilag sem vállaltak kockázatot: tanulmányaik befejezéséig javarészt teljes fizetésüket kapták kézhez. A kockázat más természetű volt. Azt ugyanis senki sem láthatta előre, hogyan birkózik meg a tanulnivaló, nehéz anyaggal, a feladat nem haladja-e meg az erejét? Az Izsáki Állami Gazdaságban a termelési érték nagyobb részét a kertészet adja, ezen belül is a szőlészet és a borászat. Ugyanígy van ez a Kiskőrösi Állami Gazdaságiban is. A két gazdaságot ez alkalommal azért szükséges együtt említeni, mert .jelenleg egy igazgatójuk van. Horváth István, az Izsáki Állami Gazdaság vezetője ideiglenesen elvállalta a Kiskőrösi Állami Gazdaság irányításának tennivalóit is, mivel ez utóbbi üzemnek az igazgatója nyugdíjba ment. Most gyümölcsszedés és szüreti előkészületek idején bizony sok gondja van az üzemek irányítóinak. Horváth István elmondja: — Nálunk, Izsákon a jelentős borászaton kívül gondolnunk kell a pezsgőgyártásra is. Nagyon gondosan kell szüretelni a szükséges alapanyagot, sem a korai szedés, sem a túlérés nem kedvez a pezsgőnek. Ez utóbbi különösen fontos export szempontból is, hiszen e keresett ital legnagyobb részét külföldre szállítjuk. Kiskőrösön viszont a vörösborgyártás technológiáját dolgozták ki már előzőleg a szakemberek. Mintegy 40 ezer hektoliter kadarkát és oportót várunk nemcsak a gazdaságból, hanem a termelési rendszer üzemeiből is. A szüret megszervezése nem kis feladat sem Izsákon, sem Kiskőrösön. Mind a két gazdaságban két-két szüretelő kombájn segíti a munkát. A termés haft Utolsó simítások a zúzó-bogyózó berendezésen. Kis Kovács Imre és Csontos Imre szerelők munka közben. gyobb részét viszont, ugyanúgy, mint, az előző években, a diákok segítségével szüretelik le. Mindkét gazdaságban 300—300 tanuló segít a közepesnek ígérkező hozamok betakarításában. Ellátogattunk az Izsákiak borászati kerületébe, az úgynevezett Agárdy-telepre is. Itt Szabó Sándor központi üzemeltető gépészmérnök adott tájékoztatást a szüreti előkészületekről. — Még a nagy munkák megkezdése előtt beállítunk egy folyamatosan működő francia prést isi, naponta 8 ezer imázsa szőlőt tudunk feldolgozni ezen a telepen. A partnergazdaságokkal • Naponta hatvan-nyolcvan aszszony válogatja az őszibarackot, amelynek nagy részét exportálják. (Straszer András felvételei) együtt mintegy 150 ezer mázsa termésre számítunk. A gépek, berendezések mindenütt előkészítve várják az új termést. A korai fajták szüretelését augusztus végén megkezdik. Az Agárdy-telepen most végzik az őszibarack válogatását is. Tóth István termelésirányító elmondta, hogy mintegy 65 vagon termésre számítanak éhből a keresett gyümölcsből. ’Nagy menynyiségben szállítanak külföldre, elsősorban a Szovjetunióba, NDK-ba és Lengyelországba. A termés több mint felét exportálják. Naponta mintegy hatvannyolcvan asszony és lány dolgozik a válogatásnál. K. S. Akinek sikerült Négy év telt el azóta, hogy Taraszovics András, a Lamport Zománcipari Művek kecskeméti gyárának esztergályosa főiskolás lett. Nem is tagadja, hogy ez a négy esztendő többet érlelt, változtatott rajta, mélyebb nyomokat hagyott az életében, mint a megelőző évek' együttvéve. Amikor érettségi nélkül felvették a kecskeméti Gépipari Automatizálási Műszaki Főiskolára, nem hitte, hogy sikeresen befejezi. Már az előkészítő tanfolyamon számot vetett azzal, hogy kérlelhetetlenül szigorúak a követelmények. A nagy próbatétel azonban megacélozta az akaraterejét, összeszorított foggal tanult, pótolta a hiányokat és később már élvezettel vette az akadályokat is. Aznap, amikor átvette a diplomáját, halálosan sápadt voLt az átélt izgalomtól és a boldogságtól. Azóta nem találkoztunk. Egy éve, hogy újból a régi munkahelyén dolgozik. Kíváncsivá tett a sorsa. Hogyan állja meg a helyét? Mennyi valósult meg az elképzeléseiből? Rosszkedvűen fogad. Tekintete tépelődő. — A terveimnek a fele sincs megvalósulva — közli fásultan. — Mégis mit várt? — Olyan feladatot, ami arányban áll a képesítésemmel. A végzettségem szerint gyártástechnológus lehetnék a forgácsolási szakmában és a tisztítóüzemi karbantartó csoport vezetője vagyok. Ez művezetői munkakör, nem igényel magasabb képzettséget. Beszélgetés közben kiderül, hogy nem ez az egyetlen, ami bántja. Abból, hogy 8 hónapig nem kapott erejéhez, felkészült-' ségéhez mért megbízatást, úgy gondolta: nem számolnak vele. Először beosztották segédművezetőnek a, gépi qjjitcgjébe, hogy TátoémeAJ^-^zal, * gfnit' szakmunkásként már megtanult. A !Tf^l^a#‘S^őf^rdÍ5f KÖgy rájuk azért van szükség, mert a termelőmunka gyakorlatában is kellő tapasztalatokkal rendelkeznek. Ezért nem értette, hogy ■ miért járatnak vele végig minden lépcsőfokot, mint egy kéz-' dó mérnökkel, aki először lát üzemet életében? Nem tudtam mire jövök vissza — Belátom, hogy a forgácsolás ma még nem olyan szintű, hogy oda technológus kelljen. De a végzettségem feljogosít másra is. Ezzel érveltem és minden voltam, csak jó ember nem. ö így látja a dolgokat Hogyan vélekednek róla mások? — Jó felkészültségű, lelkes szakember — nyilatkozott Zsámbéki Ferenc, öntödei csoportvezető. — Nagyon jó kapcsolatot tud kialakítani a dolgozókkal. Mindig megtalálja a megfeleld hangot. Miski Sándor, a TMK művezetője szerint: — Szakmailag kiválóan megállja a helyét. Először engem is elijesztettek tőle, kellemesen csalódtam. Csabai Károly főmechanikus szintén fenntartással fogadta, úgy találta, hogy indulatos és nem mentes bizonyos fokú önzéstől. Később, Bandi javára módosított a véleményén. — Miivel ijesztett • rájuk Bandi? Miért tartják önzőnek? Kesernyésen elmosolyodik. — Szókimondó vagyok és ez nem tetszik mindenkinek. De tűrtem volna el szótlanul, hogy 2700 forintot fizessenek, mikor 3300 forint volt az ösztöndíjam? Emiatt mondták, hogy önző vagyok, anyagias. Mint esztergályos megkerestem a négyezret is túlórával és ha azt vesszük, mióta elkezdtem az iskolát — vagyis 1973 szeptembere óta — egy fillér fizetésemelésben nem részesültem. Annyit mindenesetre elért, hogy július elsejével 3700 forintra emelték a fizetését. Ez kevesebb, mint amennyi járna, ha beszámítanák az összes, munkaidejét, de több, mint a nála régebben végzett mérnököké. így aztán azok is zúgolódnak és ő is elégedetlen. Egy azonban bizonyos, hogy a gyárban ő az első és .egyetlen üzemmérnök, aki fizikai munkásból lett azzá, ami. — A fejemhez vágták azt is, _.hogy> a főiskolán nagyoa-kinyflt ' a” szemem Hát' nem "azérí tanultam, (íogy jobban láifeam^ dpír, gokátT" Meg ír Tcapfam' á' légjobb helyet a gyárban. Ez egy olyan terület, ahol egyszerűen nem lehet eredményt felmutatni, mert nincs hozzá ember. Anynyira kevés a lakatos, hogy még az éjszakás karbantartóknak sem tudjuk előkészíteni az anyagot. Eddig engem . irányítottak, most nekem kell irányítani, ha lenne kiket. Engem nem dajkálni, vagy reklámozni kell. De ki mondja meg, hogy hal a munkám minimuma, vagy maximuma, ha a körülmények olyanok, hogy nem tudok zöldágra vergődni, ha megfeszülök, akkor se? Szükség van a mérnöki munkára vagy sem? Erre a kérdésre Rendetzky János főmérnök újabb kérdéssel felel: — Attól függ, mit értünk mérnöki munkán? Mint főmérnök, magam is sok mindennel foglalkozom, ami nem nevezhető mérnöki munkának. Az öltözők szellőztetésétől kezdve odáig, hogy van-e elegendő zuhanycsap a fürdőkben? Mondhatnám, hogy ez nem mérnöki munka, ami igaz is, mag nem is. Ha minden mérnök csak a szakterületével foglalkozna,- rossz hangulat lenne a gyárban. Tisztán mérnöki munka sehol sem létezik, talán csak a kutatóintézetekben. — Képzelje el Taraszovics András helyzetét. Három évi küzdelem, megfeszített munka árán elérte, hogy feljebb lépett tudásban és most azt tapasztalja, hogy feleslegesen kínlódott — Sajnálom, hogy így fogja fel. Mondjam azt, hogy amit most rábíztak, attól az egész hazai zománcgyártás léte függ? Ha a tisztítóban bármi előadódik, megáll a gyár, nincs ' kiszállítás. A rekonstrukció után kapunk egy modernebb tisztítót, akkor azt bízzuk rá, adidig itt van rá 'szükségünk. Elhiszem, hogy nem így gondolta, de ő tudhatja legjobban, hogy álomüzem nincs. Őszinte legyek? Taraszovics azért került erre a helyre, mert az elődje kilépett. Egy téesszel kötött szerződést. Sürgősen gondoskodni kellett a pótlásáról. Mindenesetre az is idekívánkozik, hogy ez a szakember nem ment volna el libát tömni, ha a szakmájában is megtalálta volna a számítását. era / Nem,«könnyű a munkapad mellől átlépni az egyetemre,"vágy a főiskolára. Érettségi nélkül diplomát szerezni — hatalmas teljesítmény. De aki munkásként búcsúzott el egy üzemtől és üzemmérnökként tért oda viszsza, annak a beilleszkedése kétszeresen nehéz. Egyrészt többet szeretne felmutatni, hogy bizonyítsa: nem érdemtelenre pazarolták a bizalmukat. Másrészt újból meg kell nyernie, szolgálnia a bizalmat. Meg kell találnia a helyét, az egyensúlyát. Eh-1 hez azonban szüksége van rá, hogy segítsék. — Ami a kollégáimat illeti, azt még nem mondhatom, hogy befogadtak. Gyakorlatilag három hónapja találkozunk rendszeresebben, ennyi idő kevés a komolyabb kapcsolatok kialakítására. A munkások inkább tréfásan fogják fel a dolgot. Viccelődnek. Még mindig előfordul, hogy főmérnök úrnak titulálnak, de ennek nincs éle. Valójában mellettem állnak. Segítenek a munkámban. Velük .nincs bajom, csak az, hogy kevesen vagyunk. Azért nem hátrálok meg. Nem Örülök ennek a beosztásnak, de nem is Ijedek meg tőle. Szeretném megmutatni, hogy nem vesztegettem az időmet a főiskolán. A többit pedig majd meglátjuk!... Vadas Zsuzsa (Folyt, kőv.) H. BARTA LAJOS: Z. szerkesztő emlékezetes esetei 4. (Z. Szerkesztő a gyárudvaron megy. Körülötte, teherautók, az udvaron emeletes magasságban tárolt vasrudak, nyitott ajtók, mögöttük termelő üzemrészek. Zúg a gyári zaj. Z. Szerkesztő egy panelépület, az öltözőépület lépcsőházában megy felfelé. A lépcsőházi falakon kézzel festett plakátok, az egyiken egy sepregető ember, és a felirat: „VfQyázz a tisztaságraI” Z. Szerkesztő megnézi a plakátot, megtorpan, majd megy tovább.) Cigánylány (szép, 18 éves, munkaköpenyben, nyári öltözőben, öltözőszekrények, és Z. Szerkesztő előtt mozdulatlanul némán áll, néz előre.) Z. Szerkesztő: Ha megkérném, énekelne nekem? Cigánylány: Kíséret nélkül, itt? Z. Szerkesztő: Itt Cigánylány (körülnéz, üres az öltöző). Hát éppen lehet. (Krákog, pózba merevedik, majd bejelenti): Tűzpiros virág. (Hamisan, hosszan énekelni kezd.) Tűzpiros vi rág volt minden csókod kedvesem, Lépteid nyomát mindhiába keresem... (A hangja mutáló, elviselhetetlen, riszálva magát énekel. Amikor véget ér az énekszám — kis csend után szólal meg.) Mást is tudok. (Ismét krákog, ismét pózba merevedik, és bejelenti a következő számot.) Kislány a zongoránál. (Énekel.) Kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál, olyan szépen játszotta a Liszt-rapszódiát... Z. Szerkesztő: Miért akar maga ’ énekelni? Cigánylány: Én? Én nem akarok. Apám akarja. (Kis szünet.) Nézze, itt minden a társbérlő miatt van. Ment az azt mondta, egyszer, .hogy minek énekelek mindig otthon, nincs hangom, és ezért apám a macskáját ki akarta tetetni, de nem sikerült, és most, hogy azt mondta az igazgató, hogy nem énekelhetek, feljelentette az igazgatót. Z. Szerkesztő: Nem értem egészen pontosan. (Kis szünet). Cigánylány: Kérem, nekünk van egy társbérlőnk, egy öreg néni. Az mindig hallotta, hogy énekelek. Egyszer azt mondta apámnak, sosincs csend ebben a lakásban, minek énekel a lánya, amikor nincs is hangja, csak az embert idegesíti. Apám csak énekeltetett, egy énekitanárt is felfogadott, odajárt hozzánk, mert apám azt akarta, azt mondta, hogy taníttat, még művész lehetek. Ez meg azért volt, mert apám öccsének a fia híres cigányprímás, a külföldet járja, volt már Amerikában is, meg még Kanadában is zenélni az ott élő magyaroknál és hazahozott egy Mercedes autót, és apámnak nincs fia, és ezért engem énekelni taníttatott, és ezért nagyon megharagudott arra a nénire, a szomszéd nénire, és mert mást nem tudott tenni, mert annak a néninek macskája van, és az mindig nyávog, feljelentette a tanácsnál, ki akarta tetetni a macskát, de a tanácstól nem tették ki, mert azt mondtá'k, macska lehet a lakásban, és azóta nagyon haragszik az öreg nénire, és hogy most az igazgató úr is azt mondta, hogy nincsen hangom, apám őt is feljelentette. (Csend, a lány szerencsétlenül, mozdulatlanul áll.) (Z. Szerkesztő a panelépülettől, az öltözőépülettől visszafelé halad a gyárudvaron, majd megáll, körülnéz, és elindul az egyik üzemcsarnok nyitott ajtaja felé.) Műszerész (a zúgó üzemcsarnokban indulatosan hadonászik egy munkapad és egy fúrógép között): Mit mondjak? ... Hegedűművésznek kellett volna lennem! ... De nem volt hozzá módom, hogy taníttassanak... Hogy éltem én, kérem! Dolgoznom kellett. Mindig dolgoznom. De amikor egyszer egy évig nem dolgoztam, hanem hegedülni jártam esküvőkre, bevittek a rendőrségre, és .megakadályozták, hogy tovább hegedüljek. Z. Szerkesztő: Miért vitték a rendőrségre? Műszerész: 0, maga ezt el sem tudja képzelni? Hát maga ilyet még nem is hallott? Hogy az nem munka. Nincs hozzá engedélyem. Z Szerkesztő: Aztán mi történt? Műszerész: Elmentem finommechanikai műszerésznek. Mert, hogy finom munkára, mert hogy finomak legyenek az ujjairn, ne menjen tönkre a kezem, finom maradjon a hegedüléshez. De hiába hegedülök. Nincs protekcióm nekem, és így nem vesznek be egy bandába se. És így meg állandóan csak dolgozok, csak fúrok, fúrógépen dolgozok. Ezt tudtam elérni. Ezt tudják nekem nyújtani a népi demokráciában. Z. Szerkesztő: Maga miért lázad minden ellen? " Műszerész: Mert évek óta csak a fúrógép mellett állok, és fúrok, ezt tudták nekem nyújtani. * Z. Szerkesztő: Mit tett azért, hogy más legyen az élete? Műszerész: Hogyhogy mit? Z. Szerkesztő: Miért nem tanult, ha már nem lehetett művész? Műszerész: Nincsenek nekem ahhoz idegeim^ nézze meg, hogy remeg a kezem. (Remeg a keze. Remegteti.) (Folytatjuk.)
