Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-26 / 200. szám

1978. augusztus 26. • PETŐFI NÉPE • 3

Korszerű adatfeldolgozás -hatékonyabb termelés

A Hirös Napok rendezvénysorozatának egyik országos eseménye az a kétnapos szakmai tanácskozás, amit a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezés» Iroda rendez a Kertészeti Egyetem főiskolai karán. A tanácskozáson részt vevő mintegy négyszáz termelőszövetkezeti — főleg közgazdaság gi, számviteli — szakember hasznos segítséget kap mindennapi munkájához, a mezőgazdaság fejlesztésénék feladatairól hozott márciusi központi bizottsági határozat gyakorlati végrehajtásához.

A tanácskozást impozáns kiállítással kötötték össze, ahol a Mezőgazdasági Ugyvitelszervézési Iroda, a Műszer- és Irodagép Értékesítő Vállalattal közösen bemutatja azokat a ma már hazai piacokon is beszerezhető modern ügyviteli gépeket, és a mezőgazdaságban használatos mérőműszereket, amelyek jelentős mértékben megkönnyítik a gazdaságok szakembereinek munkáját. A kiállítás látogatói meggyőződhettek a bemutatott technikai eszközök előnyeiről. Nagy érdeklődés kísérte a Német Demokratikus Köztársaság által gyártott. DARO adatfeldolgozó gépcsaládot, és azokat a szervezési megoldásokat, amelyeket az ügyvitelszervezési iroda szakemberei e típusokra alkottak.

Nagy jövőt jósolnak a DARO —1840-es számítógépnek, mert jól kiépített információs rendszerben mindent tud, amire ma a nagyobb termelőszövetkezetek vezetőinek szüksége lehet. A mezőgazdasági termelést és a kútár tást segítő műszerek egész sorát hozta a bemutatóra a MIGÉRT Vállalat. Ezek között olyanok is vannak, mint a talajvizsgáló, az üzemanyagmérő. Az előbbi az optimális, műtrágyaadagolás megállapításánál segíthet, az utóbbi pedig az energiatakarékosságban.

A RADELKISZ Ipari Szövetkezet elektrokémiai, a GAMMA

Művek izotópvizsgálati műszerei növelték a választékot.

A szakmai tanácskozással egybekötött bemutató célja, újólag felhívni a termelőszövetkezeti szakemberek figyelmét, hogy az ügyvitelszervezés gépesítése igen rövid idő alatt megtérülő beruházás. Párthatározataink a tennivalók megjelölése során felhívják a figyelmet, hogy a mezőgazdaság intenzív fejlesztése érdekében alapvető feladat és egyben céljaink elérésének nélkülözhetetlen eszköze szellemi és technikai erőforrásaink ésszerű felhasználása.

Az ilyen rendezvények módszerüket tekintve jónak mondhatók, mivel a gyakorlati bemutatókat szaktanácsadással, új megoldások ismertetésével kötik egybe.

• Nagy érdeklődéssel figyelték a látogatók a DARO—1750-es elektronikus könyvelőgép munkáját.

• A DARO—1840-es kisszámítógép aranyérmet kapott a kiállításon. (Tóth Sándor felvételei)

Dinamikus fejlődést tükröznek

a kiállítások

A Vapútkertben rendezett kiállítások pavilonjait nézegetve találkoztunk dr. Molnár

Frigyessel, a SZÖVOSZ el- ----------------------------;------nőkével, a megyeszékhely országgyűlési képviselőjével. Véleményét kértük, hogy a látottak alapján milyen benyomásokkal tér haza.

— Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szinte valamennyi Hírős Nap eseményein részt vehettem.; Éppen húsz évvel ezelőtt újították fel ezt az eseménysorozatot. A kezdeményezésben magiam is részt vettem, mint a megyei pártbizottság első titkára. 1968-ban, éppen tiz évvel ezelőtt kapcsolódtam be utoljára a Hírős Napok rendezésébe. Azóta is, mint a megyeszékhely országgyűlési képviselője, figyefliemmei kísérem nemcsak Kecskemét, de az egész megye gazdasági életét. Biztonsággal állíthatom, hogy a fejlődés rendkívül meggyorsult. Ilyen gazdag termékkiállítást még nem láttam. Még az előző hasonló rendezvény — amely kért évvel ezelőtt volt — óta is szinte ugrásszerű az előrehaladás.

A mezőgazdasági 'nagyüzemek az V. ötéves tervidőszak első félidejében sokat léptek előre. Bizonyítják ezt azok az adatok, tablók, amelyeket láthatunk, nem beszélve a termékekről. Ugyanez vonatkozik az élelmiszeriparra is. Jó keresztmetszetet ad a megye gazdaságának fejlődéséről a pavilonokban látható számtalan tennék.

Szólnom kell a fogyasztási szövetkezetek nagymértékű előrehaladásáról is. Nemcsak a lakosság ellátásában fejlődtek sokat, hanem a kisárutermelés szervezésében is. Nagyon tetszett a termékbemutatójuk. A Bács-Kiskuin megyei fogyasztási szövetkezetek ma már százharmincegy szakcsoportot segítenek a termelésszervezésben. Ezeknek csaknem 20 ezer tagjuk van. Tavaly 420 miillió forint értékű árut termeltek ezek a közösségek. A fogyasztási szövetkezetek egyébként egymilliárd forint értékű árut vásároltak fel a kisárutermelőktől. Ez az előző Hírős Napok idején 30 százalékkal volt kevesebb. Tavaly 4600 vagon zöldség, gyümölcs és szőlő átvételét' Oldották meg. Az idén' körülbelül, ugyanilyen mennyiséget vásáréinak fel.

Külön látványosság a fogyasztási szövetkezetek feldolgozó üzemeinek számos terméke, kezdve a húsáruktól az UNIVER ételízesítőiig.

A fogyasztási szövetkezetek árutermelést segítő, szervező tevékenysége a jövőben tovább növekedik, még lehet finomítani a

kapcsolatokat a kisárutermelökkel. Ezáltal lehetővé válik, hogy még több zöldség és gyümölcs, és feldolgozott termék kerüljön a fogyasztók asztalára.

□ 1 □

Borsódy Miklóssal, a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének vezérigazgatójával a Közép-magyarországi Pincegazdaság pavilonjában találkoztunk.

— Megállapíthatom, hogy mind minőségben, mind választékban jelentős fejlődés tapasztalható a két évvel ezelőtti Hírős Napok óta. Üj palackozóüzemek léptek be a termelésbe, tehát nőtt az üvegbe töltött italok aránya. Azt is meg kell említeni, hogy a szeszes italokon kívül jelentősen emelkedett az üdítők palackozása; Még egy tapasztalat: a vermutok és a pezsgőfélék választéka is javult. w

A világpiacon egyre növekednek az igények és mindinkább szóba kerül a minőség jelentősége. Mi már most, a szüreti előkészületek idején arra intjük a termelőket, hogy ne kezdjék indokolatlanul ' korán a termés szedését. Csak akkor, ha a szőlő eléggé érett ahhoz, hogy jó miségű italt erjesszünk belőle. Az idén később kezdődik a szüret, és várható, hogy összetorlódnak a munkák, mert rövidébb idő alatt kell leszedni a termést. Ezért fontos a jó munkaszervezés. A homoki borok egyre kedveltebbek és jóleső érzéssel látom, hogy választékuk és minőségük mindinkább javul.

□ □ □

Bajzák Béla, a Közép-magyarországi Pincegazdaság igazgatója még elmondta:

— Tevékenysiégünk tovább bóvli lt. A vállalathoz kerültek a ceglédi pincék, a nyársapáti feldolgozó és pince. Most már a pálinkát is palackozzuk.

Äz előző Hírős Napok idején még“ szinte újnak számított a "Marjc^táffifőcsalád. rrtosf rriar kétdecis palackokból 44 milliót, az égy literesekből pedig két és fél milliót forgalmazunk. Cegléden és Nagykőrösön töltjük a Hírős nevű, szénsavval dúsított ivóvizet. Ez iránt is egyre nagyobb a kereslet.

K. S.

• A szakcsoportokban tevékenykedő egyéni termelők árui.

• A Kecskeméti UNIVER Fogyasztási Szövetkezet hetényegyházi üzemének termékbemutatója.

• A kiskunhalasi fogyasztási szövetkezet húsfeldolgozó üzemének népszerű termékei. (Pásztor Zoltán felvételei)

Hej, mikor én is fogatos voltam

Vasárnap több üzlet nyitva tart Kecskeméten

A Hírős Napok eseménysorozata alkalmából, illetve , a nagy idegenforgalom miatt a kereskedelmi szervek elhatározták, hogy vasárnap délelőtt a megyeszékhelyen több üzlet is nyitva tart.

A megyei. tanács kereskedelmi osztályától kapott értesülésünk szerint vasárnap délelőtt Kecskeméten a következő üzletekben lehet vásárolni: a Rákóczi úti, a Széchenyi téri, a Kossuth téri, valamint a Petőfi Sándor utcai, vagyis a szalagházban levő élelmiszerboltokban. Ezek mellett nyitva tart a Rákóczi úton levő játékbolt és az ajándékbolt, az Arany János utcai hanglemez-szalküzlet, a Petőfi Sándor utcai papír- és írószerbolt, az ugyanitt található lakásfelszerelési üzlet, s a képcsarnok is. Vasárnap délelőtt a vásárlók felkereshetik a Széchenyi téri ajándékboltot, s a Kéttemplom köz több üzletét.

A HÍRŐS NAPOK MAI PROGRAMJA

9— 12 óráig: Előadások a szövetkezeti gazdálkodás időszerű kérdéseiről, a Kertészeti Egyetem kertészeti főiskolai karán.

10— 13 óráig: Halászléfőző verseny a Vasútkertben.

11 órakor: A kertészeti napok kiállításainak ünnepélyes díjkiosztása a Megyei Művelődési Központban.

Idegesített már, hogy amikor — koromnál fogva is — mindenről eszembe jut valami —, a Fogathajtó, Világbajnokság sértetlenül hagyja emlékezetem kazettáit. Midőn aztán az egyik kecskeméti kirakatban megpillantottam azt a pompás színes képet a fehér lovas fogatról (szakszerűen biztosap szürkének kellene titulálni a paripákat), a nyalka egyenruhás, piros paszomántos hajtókról — villámcsapásként eszméltetett a látvány katonakoromra. Annak is ama utolsó időszakára, amikór zsenge híradós létemre egyik óráról a másikra fogatost csináltak belőlem. No, és még „vagy” ötvenkilenc baj társamból.

Ügy esett, hogy 1945 legtavaszán — Ausztriában — afféle munkaszolgálatosi minőségben rángattak bennünket erősen szedett-vedett német-fasiszta alakulatok bősz parancsnokai. Hol tankcsapdákat ásattak velünk, hol romokat takaríttattak — persze szigorú géppisztolyos pásztó, rok felügyelete mellett. Mi már rég fegyvertelenek voltunk. Elszedték tőlünk az utolsó bajné. tokát is, amikor Magyarországról — egy légitámadásos éjszakán vezéreink mindenestől átlopták maradék zászlóaljunkat Burgenlandba. Az említett szorgos kényszermunkák során azon vettük észre magunkat, hogy már meg a stájerországi Leoben állomásán parancsolnak. le bennünket a marhavagonokból.

Ordltozás, ripsz-ropsz sorakozó, s már is azt lessük, mikor fordul ki a német százados feje a száján, hiszen akkorára tátja lelkesítő szónoklata közben. A be. széd terjedelmét mintegy huszonötödére apasztó tolmács nem is leplezett gunyorossággal .adta tudtunkra: a százados úr 60 hős magyar honvédet fog kiválasztani reglmeiitünkből. Tekintettel ar.

ra, hogy a magyar híres lovasnép, a kiválasztottakra egy-egy lovas fogatot bíznak. Úgy vigyázzunk azokra, mint a szemünk fényére, mert... Olyasmire célzott virágnyelven a pattogó náci, hogy lehetséges — rajtunk múlik a háború kimenetele.

No — ezen ne múljon, vigyorogtunk egymásra a szánk sarkából. Mindaddig, éltetett bennünket a horderő, amíg váratlan hirtelenséggel már végbe is ment az öreg tartalékosokkal alaposan megtűzdelt zéeljé „megtizedelése”, azaz a fogatosnak valók kiválogatása. Mert a következő per. cekben már „Indulj !”-ra kellett kilépni, s elszakadni a többiektől, akikkel, ki tudja, hová megy majd a vonat.

Miután beleestem a „legények elejébe”, az állomás előtti téren várakozó irgalmatlan hosszú ko. csisor elé kerültem. Beijedni se volt időm, mert már lökdöstek bennünket egyesével a géppisztolyos csukaszürkék. „Los, los — auf”! — ki-ki egy lovas szekér gazdája lett. Igazán örömömre szolgált, hogy az oszlop közepe táján levő járműre csörtethettem fel. Ha történetesen a legelső jiit nekem, bizisten nem tudom, mi lett volna vezérfogatommal. So. ha a büdös életben nem hajtottam szekérbe fogott lovakat azelőtt.

Erősen leszállt az este, mire az előbb haladók nyomában beér. tünk Leoben belsőbb kerületeibe. Minél bentebbre kacskaringóztunk az ismeretlen nagyvárosba, annál sötétebb lett. Ügy, hogy mire a központ egyik „póklábkeresztezésébe” kígyóztunk, csak a járművek csörgése-csattogása volt az „iránytűnk”. Légvédelmi elsötétítések korát éltük, s aki már ‘ akkor szétlátott a világban,

tudja, mit jelentett ez. A fülünkkel ;,láttunk” tehát, ami számomra külön megnyugtató volt, már csak azért is, mert így érzés, s e 1 iparkodtam-próbáltam kiokoskodni menet közben a fogathajtás alapcsínját-bínját. Arra a helyzetre is gondolva, amikor majd a lovak kifogására, kivetkőztetésére, izé... leszerszámozá. sára kerül sor, tehát csak magamra számíthatok.

Hogy ott a sötétségbe burkolózott forgalmas városban a német anyanyelvre hallgató lovacskák nálamnál összehasonlíthatatlanul okosabbnak mutatkoztak — nem csináltak problémát, hanem bak. tattak a többiek után —, fenntartás nélkül rájuk bíztam sorsomat. Ügy fogtam a gyeplőt, hogy teljesen lazán tartotta köztünk á kapcsolatot. A világért meg nem húztam volna a szárat, nehogy azt gondolják a pacik a feszülés, bői, hogy nekem külön szándékaim lennének.

A végén már-már hódító álom. világban éreztem magam, olyan simán ment minden. Satnya értelmiségi palántaságom viszont kezdett kiütközni: minden hősi allűrt feledve azon töprengtem, nem kellene-e összeszedni tökéletesen idealista — tehát minden gyakorlati tapasztalattól steril — elméleti ismereteimet a lófogaton fellelhető szerszámokról. Azt az ujjongást, mikor szinte esőstől ömlöttek elmémből ilyen fogalmak, mint hátszfj, hasló, szügye. 15, nyakszíj, hám, istráng, meg ki tudja mi még! Hát még mikor a lófőkön helyet foglaló olyan ciriburik is előpattantak agyam magam előtt is titokban létezett zu. gaiból mint kantár, zabla, álladzó, tarkószíj, meg miegymás _ — egyenesen madarat lehetett vol• • •

na velem fogatni *— még abban az éjsötétségben is.

Na, de nem lettem volna értelmiségi csemete, ha ekkora elmé. leti felkészültségtől ne szállt volna menten inamba minden bátorságom. Jó-jó, ezek csak puszta lószerszám-részek, sokra megyek a nevükkel, ha fogalmam sincs, melyik milyen lótájon található. Hol kezdjem majd a kifogást? ... Várjunk csak, mintha rémlene valami, hogy az istráng bogját kell először letágítani a hámfáról. Aztán azt a kötélrészt valami alá kell dugni ott a haskörnyéken.

Ez mind nagyon szép, de majd hogyan tovább? Hogy fogom ki. bontani ezeket a semmiről sem tehető jószágokat abból az iszonyú sok szíjból? Töméntelen csatból! Úristen, hát ez mi?!

„Halt! Halt!” — Mit üvölt ott a lovaim előtt az a palacsintasütős rendőr? Egyáltalán, mi ba. ja pont velem? De már bele is akóckodott az állataim szíjaiba, s hőkölteti őket vissza úgy, hogy még a rúd is 45 fokos szögbe emelkedik. Közben meg ordít cefetül, s hadonászik rám. Átfut fejemben a gondolat: milyen jó most, hogy a gimnáziumban csak irodalmi németet tanultunk.

Ahá, értem már. Tilosra állt a kék papírral tompított közlekedési lámpa, mikor odaérkeztem. Jól van na, mit kell azért így fellátni?! Várok, oszt jól van. Na. de... Pár pillanat, s már belém nyilallott az iszonyai Említettem a „pókháló-útkereszteződést”. A kocsioszlop első fele már messze járhat. Igen ám, de melyik úton haladtak tovább?! Legalább négy közül választhatok, ha a nyomuk, ba kívánok eredni. A jellegzetes zörgés egész elhalóan hallatszik már, és vajon melyik elágazásból? A kétségbeesés tisztára apátiába sodort. Soha-nem-járt város, vidék, s mögöttem vagy harminc bajtársam várja, hogy induljak már. Mert ismét szabad az út Egye fene, legfeljebb miattam lesz hamarabb vége a háborúnak! Gyía! Menjetek, amelyiken akartok.

Most az egyszer meghúztam a szárat s mérgesen tehettem, mert belenyögtek szegény lovacskák. Sőt fel is ágaskodtak, és az isten, nek se mentek onnét. Illetve. Annyit még láttam, hogy a rúd megint az ág felé kúszik, mint a tüzelésre induló ágyúcső, ma^jd hatalmas fémes pukkanás következett és az általunk felnyársalt kövér hirdetőoszlop szép menetelesen elébünk dőlt.

Ekkorára a hátulról előre hatoló csörömpölésből megsejtet, tem, hogy az én „országos járművemet” meg a mögöttem jövő honvéd rúd ja szúrta fel a saroglyánál fogva. Vele viszont az utána következő bánt el hasonlókép. pen — és így tovább, a láncreakció szabályai szerint.

Nos — honfitársaim őszinte és válogatott szókincsű kurjantásai minden bizonnyal az én kancáimat is megzabosították, mert mint táltosok ragadtak tova a kártevés színhelyéről. Utánunk mindjárt sötétzöld irtat kaptak a többiek is... Isteni csoda volt, hogy mikor már Leobennel a hátunk mögött gördültünk a vakvi. lágba, egyszer csak összetalál, koztunk az elvesztett szekérsorral ... Azóta becsülöm a lovak ösztönét. Ugyanakkor máig is szorongatott a félsz, azért a tönkretett .hirdetőoszlopért mikor pe. rel be háborús kártétel megfizetéséért a leobeni városi tanács. Mikor aztán a Fogathajtó VB benevezettjei közt Ausztriát is megpillantottam, minden kő leesett a szívemről.

Szent a béke. Elévült a hábo. rús jóvátételi kötelezettségem.

Tóth István