Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)
1978-08-03 / 180. szám
1918. »UfUMtiU 8. • PETŐFI NÉPE 9 I Puszta, romantikával vagy anélkül A turizmus fénykorát éljük. Nyaranta magyarok ezrei járják a világot és mi sem szűkölködünk tájainkra, idegenforgalmi látványosságainkra kiváncsi vendégekben, ök ugyanazért jönnek hozzánk, amiért mi megyünk máshová. Pihenni akarnak, szórakozni, ismerkedni a magyar konyha ízeivel, mindazzal, ami kultúránkban, népművészetünkben; természeti adottságainkban és szokásainkban vonzó és jellegzetes képet adhat országunkról. Ez eddig rendben is volna. Más kérdés, hogy gazdag készleteinkből mit helyezünk a kirakatba, és mit adunk el? Tömény műmagyar giccset, vagy azt, amiért valóban érdemes hozzánk látogatni? Itt van például Bugac. Az ősi puszta hangulatát, állattartó hagyományait őrzi Európában. Ritka természeti kincs, amely szépségével, növényi különlegességeivel lázbahozza a kutatókat, nyugalmával elvarázsolja a zsúfolt, lármás városokból kimenekülő turistákat. Csakhogy más szemmel nézi a' pusztát a természetrajzos és más szemmel az, aki a színes prospektusokon kilátásba helyezett nagy élményre szomjazik. Miért kellene megfosztani ettől? A romantika, ha helyénvaló — és ha valahol, itt nagyon is az —, nem szégyen. Egyiptomban fény- és hangjátékokkal fokozzák az aimúgysem csekély érdeklődést. Az előadás értékei vitathatók, a hatás — az éjszaka sötétjében megszólaltatott Szfinx, a különböző színekkel megvilágított piramisok látványa — lenyűgöző. Nincs giccsesebb az Akropolisznál — holdtöltekor. Mégis ilyenkor duplára emelik a belépődíjat és a romok között egy talpalatnyi hely nem marad üresen. Látni kell ezt is. Hozzátartozik a görögországi hangulatképhez csakúgy, mint Velencéhez a galambetetés, Spanyolországhoz a bikaviadaloik. Vagy Bugachoz a ménes, a szürkegulya és a rackanyáj. A lóháton nyargaló csikós, a fogatok zörgése, a pusztát övező fák közül kivillanó tanyaépületek szemetpihentető formai szépsége, összhangban van itt a lovashagyományokat felelevenítő szilaj játék, a természet nyugodalmas méltóságával. Jobban mondva, lenne... Volt idő, amikor azért marasztaltuk el Bugacot, mert ' túl nagy volt a felhajtás. Özönlöttek is a látogatók. Most, nagy szó, ha nagynéha egy-egy csoport útbaejti. □ □ □ — Pár éve még 72 kocsival hordtuk a vendégeket — közli Korom. József, az egyik legrégibb fogaitos, — és négyszer fordultunk naponta. Most van úgy, hogy hetente egyszer vonulunk fel, mindössze 14 kocsival. Nekünk nem üzlet ez már, ráfizetés. Amit keresünk, arra sem elég, hogy lovat tartsunk. Egy ló 100 forintot fogyaszt naponta... És karban is kell tartani. Vasalni, .pucolni, kikefélni a szerszámokat. Sokan abba is hagyták. A fogatozást is, a tartást is. Nem éri meg. Szerencsére a külföldiek nem értik miről beszélünk. Franciák. Nyugdíjas vasutasok Marseillesből. Lelkesedésük őszinte. Életükben most láttak először eleven csikóst — méghozzá öt ló röpítette —, a kocsikázást külön is élvezték. — Ez volt legcsodálatosabb napja az ittlétünknek — mondja a csoport vezetője, Jacques Rancurel. — Minden várakozást felülmúlt. Pedig voltunk a Bala-A pusztai ötös vágtája felejthetetlen látvány. • Nagy szó. hetente egy csoport. (Radó Gyula felvételei.) tonnái is, Budapest is tetszett, de a legnagyobb benyomást Bugac és Kecskemét tette csoportom tagjaira. — Tündéri! Csodálatos . — és még egy sereg elismerő jelző hangzik el. Egy magas, őszhajú úr azzal ad nagyabb nyomatékot a dicséretének, hogy magyarul közli; — Kecskemét, Bugac — jó,, jó, jó! Ennyit tesz egy hangulatos kirándulás! Egy minden csinnadrattát nélkülöző, egyszerű lovasbemutató, a kedves fogadtatás a csárdában. Ez a csoport jó szájízzel, egy szép, derűs nap emlékével térhetett vissza Marseilles -be. A korábbi rossz tapasztalatokhoz mérve már ez is nagy eredmény. — Az egyénieket, nem. számítva, két éve még 6ÖÖ0 vendégét vittünk Bugacra — mondja Reile Gézáné, a kecskeméti Idegenforgalmi Hivatal vezetője —, tavaly kétezerre csökkent a számuk. Az idén, 200 vendégünk volt az első félévben. □ □ 1 Miért maradtak el a látogatók? Bugac veszített volna a varázsából? — Régebben 10 ezer vendéget vittünk Bugacra évenként — nyi- - latkozik Éter Dalma, a MALÉV Air Tours csoportvezetője. — A szerződést azért bontottuk fel, mert mégis furcsa, hogy iderepülnek Svájcból lovat látni és be kell érniük a pusztával — ló nélkül. — Nem elégítettük ki őket — vélekedik Korom József fogatos. —I Nem kaptak látványt a pén-8 Jacques Rancurel: „Minden várakozást felülmúlt.” zükért. Jönnek ide természettudósok is, akik négykézlábra ereszkedve tanulmányozzák a füveket, más nem érdekli őket, de a többség nem erre kíváncsi. Jakobsen Antal, az Aranyhomok-szálló igazgatója; — Mi üzemeltetjük a csárdát, sajnos a forgalom két év óta rohamosan csökken. Szerződésünk úgy szól, hogy programot nem szervezhetünk. Mi az Idegenforgalmi Hivataltól függünk, ők a Lenin Tsz-től. Nehéz úgy elérni valamit, hogy mindenki köti magát a saját álláspontjához. A Nemzeti Park a növényzetet félti, a tsz nem volt hajlandó „bohóckodni" napi 2—3 ezer forintért, mikor a lótenyésztés sókkal jövedelmezőbb. Szerintem a nemDunai néni vendégei Hatalmas eperfa tövében töpörödött kis házikó. Az ablakok is annyira piciik, hogy az ember úgy érzi: akár a tenyerével is betakarhatná őket. Ebben a tanyában — Kiskunhalas határában — él a nyolcvanegy esztendős Dunai K. Béliné. A kutya már messziről felfigyelhetett az gépkocsizajra, mert Dunai néni a kerítésajtóban vár bennünket; a kezében egy 'kiürített tejes zacskót tart. — A tartalmát éppen most csurgattam a macskák tányérjába. Bent voltam a városban, onnan hoztam; hadd legyen ünnep nekik <is. Volt egy kis barackom, eladtam, egy százast 'kaptam érte. Summa! „Summa!” — azaz: komoly, jelentős bevétel! Dunai néni számára legalábbis az:' a szűkén csörgedező havi jövedelmének több mint tizedrésze. Persze, kijön belőle. Nem a .pénze — inkább az ereje a ke-, vés! Nemrégiben megcsúszott a csirkeól öreg, korhadozó nádfedele. Vett két kéve nádat, de feltenni már nem tudta. Segítséget sem remélhetett; özvegyi sorban él évtizedek óta, 'három nevelt gyermeke itávoli városokba került, évek is eltelnek, míg hazavetődik az egyik vagy a másik. A csirkeól teteje ennek ellenére rendben van — néhány nappal ezelőtt, a legutóbbi vasárnap ugyanis két gépkocsi állt meg a kerítéskapu előtt; emberek ugráltak ki 'belőlük, akik közül Dunáimé csak kettőt ismert: Puha Lászlót, a kiskunhalasi tanács főelőadóját és egy idősebb férfit, aki járt már nála egyszer, nemrégiben. — Nem ijedt meg Dunai néni? — kérdezem. — Miért ijedtem volna meg? illedelmesen köszönték, körbejárták a tanyát, megnézték a földet is. Csudálkoztak nagyon, hogy ki tartja rendbe ezt a nagy darab kukoricát, aztán nevettek, amikor mondtam nekik, hogy ez a ,/kislány”, aki most magukat vezeti! ,— Megmutatta nekik, hogy tud még kapálni? — Meg! Azzal az idősebb férfival, aki a vezetőjük volt, kimentünk kapálni. Ügyesen fogta a nyelét, látszott, hogy dolgos ember! Biztatta a többit is nagyon. Pedig dolgoztak azok is, rendesen. Látja, szépen megcsinálták a tyúkól tetejét, fát is vágtak, feltakarították az udvart, megfoltozták a kerítést. — Mit mondtak, amikor elmentek? — Azt, hogy amikor szükségen van valamire, csak írjak nékik nyugodtan. — És fog írni? — Hát... Nem is tudom. Mostanában nem, de ha szedni kell majd a krumplit, akkor bizony nagyon jól jönne a segítség. Akkor majd biztosan írok nekik. — A címüket tudja? — Tudom. Hagytak itt egy tucat kupéidéit, még meg is címezték, csak be kell dobnom a postaládába. A sublótfi ókból előkerülnek a borítékok. Rajtuk a cím: „Helyközi Távbeszélő Igazgatóság, Hálózatfenntartási osztály. Budapest, VII. Dob u. 106.” K. J. HÁROMSZÁZ GYEREK VAGY NYOLCVAN GÉPKOCSI? Békétlenség a Béke fasorban zeti park csak a szakembernek nyújt élményt,' ami pedig a lovasbemutatót illeti, Bugac népszerűsítése megér ennyi engedményt. A forgalom visszaesése is azt bizonyítja, hogy Bugac csak a nevéből nem él meg? — Hortobágy is annak köszönheti a látogatottságát, hogy valamit mutat. A puszta vonzereje változatlanul nagy, de most már ott tartunk, hogy Bugacot az IBUSZ is kivette a programjából. Aki pusztát kér, azt Lajosmizsére viszik. A megyének mindegy, hogy hová megy az idegen, végül is itt kapja meg, amit kíván, de Bugac annyira szép és egyedülálló, hogy vétek elhanyagolni. □ □ — Talán lesz egy kis változás — bizakodik Toldi Miklós, aki Ismét magára öltheti a csikós ruhát és alkalomadtán bemutathatja ritka tudományát. A pusztai ' ötös szédületes vágtája olyan mutatvány, amihez foghatót nem találni Európában. Az idomítás és a lovaglás magasiskolája. Lenyűgöző szépsége, eredetisége sehol sem érvényesül úgy, mint a pusztában. Összhangban van a tájjal és az állattartás pusztai hagyományaival. — Úgy néz ki, hogy jövőre javul a helyzet. Most korszerűsítik az istállót, bevezetik a vizet, ön- i tatókat, új boxokat építenek. Annak sem lesz akadálya, hogy beengedjék a csoportos látogatókat. Szó-van róla, hogy beállítunk néhány hátaslovat is, azoknak, akik lóháton szeretnék lefényképeztetni magukat. Ezt sokan kérték — idáig eredménytelenüL Pedig nincs ebben semmi kivetnivaló. Nekünk az a nagy szám, ha tevére ülhetünk valamelyik arab országban. Aki hozzánk jön, annak az az élmény, hogy látta a vágtató ménest, a csikósokat és megörökíttette magát lóháton. Világjelenség a ló, a puszta iránti nosztalgia és ezzel a lehetőséggel jobban, okosabban is gazdálkodhatunk. A turistáknak most Lajos - mizse pótolja Bugacot. Lehet, hogy anyagilag nem érezzük meg ezt a veszteséget, Bugac azonban több, mint egy jó üzlet. Nemzeti érték. Magunkat is megkárosítjuk, ha nem élünk vele. Vadas Zsuzsa Az első enciklopédia Készül a Kis Mongol Enciklopédia, az első ilyen kiadvány az ország életében. A jelentős mű szerkesztésében 450-en vesznek részt: közgazdászok, a kultúra és a tudomány jeles képviselői. Az enciklopédia a mongol nép történetét, ősi kultúráját, a népi állam szocialista vívmányait dolgozza fel (BUDAPRESS—MON GAME) A kecskeméti Béke fasorban megalakult a válságbizottság. Meglehetősen csüggedt hangulatban. A lakók — javarészt a Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karának oktatói — elkeseredve kérdezgetik egymást: mi a fontosabb, háromszáz gyerek vagy nyolcvan autó? Sőt tehetetlen idegességükben már azon a ponton vannak, amikor — az ő i-zempontjukból mindenképpen jogosan — azt 'kutatják: vajon őket képviseli-e igazából a tanács, s nem valamely ravasz érdekcsoportot? Mindez 322 négyszögöl terület miatt. 1. A kérelem A házak végében húzódik az 5838 22 helyrajzi számú üres telek. A környék lakossága — mivel nincs szemétszállítás — illegális hulladéklerakó helynek használja, helyesebben használta. Éjszakánként építési törmeléken át a háztartási szemétig mindent ide hodtak. Ez a másodlagos környezetszennyezés, ugyanis a házak végében van a Kéziszerszámgyár, ahol 7 óra után kevéssel elkezdik a hulladékégetést, nem beszélve arról, hogy az üzem elég hangosan dolgozik. („Már megtanultuk, hogy nem tehetjük egymás mellé a poharakat, mert öiszecsilii ingeinek.”) A változtatás szándéka 1972- ben ötlött fel a főiskolai oktatókban, akik azelőtt sem tartoztak a szemétrakók közé. Megkezdődött a munka, amelyre leginkább a sziszifuszi a legjobb jelző. Egyengették a talajt, ültettek különleges növényeket. Az idén, március 31-én pedig kérelemmel fordultak Kecskemét város Tanácsa Végrehajtó Bizottságához. „A Béke fasor 7—25. számú házak lakói a környék lakossága nevében azzal a kéréssel fordulunk a városi tanács vb-hez, hogy részünkre a lakásunk végében fekvő 322 négyszögöl 8,24 aranykorona értékű területet hosszú távra (15—20 évre) bérbe adni szíveskedjen. ... Már eddig is sok munkánk fekszik a rendcsinálásban, de ahhoz, hogy kulturált környezetet alakíthassunk ki, hosszú távú szerződésre lenne szükségünk. Kérésünk: Bérbe kaphassuk, esetleg megvásárolhassuk a területet, amelyen zöldövezetet, a gyerekek részére játszóteret alakíthassunk ki. A környezetre ártalmas egészségtelen környezetet szabad időnkben mi számolnánk fel, ami nem jelentene anyagi kiadást a város részéről. A közvetlen környezetben 30 gyerek, a szomszédos két óvodában pedig 280 gyerek van elhelyezve, akik gyakran kénytelenek erre sétálni, mert a forgalom itt nem veszélyezteti őket. Kulturált környezetünk kialakítása érdekében minden munkát és anyagi kiadást magunkra vállalunk, sőt bérleti díjat vagy vételárat is hajlandók vagyunk fizetni.” A kérelmet minden környékbeli aláírta. 2. A papírcsata kezdete Május 9-én megérkezett, a válasz. „... Sajnálattal közöljük, hogy ugyanerre a területre már levelüket megelőzve garázsépítésre kértek engedélyt, s ennek kiadása megtörtént.” Ettől fogva száma is lett az ügynek (amelyet első fokon Hegyes Ferenc osztályvezető intézett el), a 61479/1978. IV. Négy nap múlva postára tették a következő kérvényt, immár Hegyes Ferencnek címezve........Válaszukat szíveskedjenek felülvizsgálni és döntésüket megváltoztatni .. ,Mi éprjen a szennyezett környezet és a zajártalom ellensúlyozására kezdeményeztük a zöldfelület létesítését, ennek anyagi terheit és társadalmi munkát is vállalva. Válaszukban pedig arról értesítenek, hogy újabb zaj- és levegőszennyező forrás létesítését tervezik. Figyelmen kívül hagyták, hogy itt mintegy 30 gyerek lakik. Sérelmezzük, hogy az itt lakók véleményét nem kérték ki, mielőtt a garázsépítési engedélyt kiadták. Mindezt nemcsak magunk és gyermekeink számára hoztuk létre, és kívánjuk tovább fejleszteni, hanem a szomszéd és szűkös körülmények 'között levő két óvoda 280 óvodása részére is. Megjegyezzük végül, hogy az itt lakók többsége a Kertészeti Főiskolai Kar dolgozója, akik részben munkájúkkal, részben társadalmi tevékenységükkel a város szépítéséért fáradoznak és joggal elvárhatják, hogy ezen törekvésüknek saját környezetükben .is érvényt tudjanak szerezni.” Május 29-én étkezett az újabb elutasítás, ezt Veliczky István általános elnökhelyettes írta alá. „Az érintett terület a városrendezési terv szerint lakóövezet határát 'képezi, azonban a terület nagysága miatt lakásépítésre nem alkalmas, játszótérnek szintén nem, egyrészt a kiskertek, másrészt az elhagyatottság miatt — teljes gyalogosforgalom-mentesség — gyermekek részére nem biztonságos...” 3. A kifejlet Ezen a levélen már csak dühösen mosolyogtak a kérelmezők. Az ellenérvek ugyanis nem ellen, hanem inkább mellett érvek. Hiszen éppen azért alkalmas játszótérnek a terület, mert nincs forgalom. (Feltehető a kérdés, hogy hivatalos körökben miféle fogalom él egy játszótérről...?!) Ez az egyik oldal A másik pedig az, hogy e helyt garázsokat, ráadásul nyolcvanat, elég nehézkes fölépíteni, egyszerűen azért, mert kevés a hely. Viszont — könnyen megközelíthető, s ez indokolhatja a garázsszövetkezet — mindeddig homályban levő — tagjainak szívósságát. (Amely szívósság végül is a tanács szívóssága is...) Képzeljenek el 'kis telket, ahol lehet fára mászni, ahol már van egy félig kész tollaslabdapálya. A lakótelepi gyerekek elsárgulnának az irigységtől ennek láttán. Jelenleg, hogy valamelyest hivatalos látszata lehessen a tevékenységnek, a lakók Vacskó Gergely nevén bérbe vették a telket. A tanács — hajthatatlan. A lakók is, sőt, a közeli BRG és a konzervgyár brigádjai is. A gyárak szakszervezeti bizottsága — brigádjaik, illetve dolgozóik nevében — szintén kérelmet intéztek a tanácshoz, személy szerint Gádor József tanácselnökhöz. Ebben közlik, hogy brigádjaik felajánlották a létesítmény megvalósításában való aktív részvételüket. A kérelmen ott a két gyár óvodájának hivatalos pecsétje is. A támogatók sorában van a körzeti pártszervezet és a népfrontbizottság is. A tanács — eddig — nem válaszolt. A lakók válságbizottsága ülésezik. Sérelmezik, hogy eddigi munkájukat semmibe veszik, s a környék érdeke helyett egy garázsszövetkezetet részesít előnyben. Azt mondják, van a közelben — mondjuk a Szolnoki úton is — elég terület garázsra. Az utca lakói, a két óvoda vezetője, a két gyár szakszervezeti bizottsága, a körzeti pártszervezet és a népfrontbizottság kéri, támogatja a játszótér létesítését. Minden lehetséges támogatás a játszótér mellett foglal állást. Mire vár a tanács? Ballal József Egészségügyi ellátás Akasztó községben Akasztó község egészségiügyi helyzetéről számolt be nemrégiben a helyi tanácsnak dr. Nagy István úrvezető körzeti orvos. A tájékoztatóból 'kitűnt, hogy az elmúlt másfél évben tovább javult az orvosok és a lakosság kapcsolata, s már szinte minden családban hozzátartozónak számítanak a községben három év óta tevékenykedő orvosok. Munkájuk végzéséhez, a beilleszkedés megkönnyítéséhez számtalan segítséget kaptak a helyi tanács vezetőitől. 1976 óta a körzeti orvosi rendelőben megforduló betegek száma jelentősen növekedett. Mindkét körzetben sok az először jelentkező beteg, 30—35 százalékuk jár azt követően folyamatos kezelésre. Ennek a ténynek magyarázatát az életszínvonal-növekedésben kéU keresni, a 'környezetükre, életkörülményeikre mind igényesebb akasztóiak a szervezetük , karbantartására” is több gondot fordítanak. Ennek viszont ellentmondani látszik az a tény, hogy az alkoholizmus veszélyes méreteket öltött, s a családok jó részét sújtják következményei. Nem 'beszélve arról a fölöslegesnek tűnő többletmunkáról, amely az orvosokra hárul a mértéktelen alkoholfogyasztás következtében. Örvendetes viszont, hogy a másfél év alatt született 82 kis akasztói állampolgár közül mindössze három volt koraszülött. Az eredményes felvilágosító munka és a terhesgondozás így kamatozik. A körzeti orvosok ténykedésébe tartozik a község iskolájának, az óvodáiknak, valamint az élelmiszert forgalmazó és előállító egységek rendszeres közegészségügyi vizsgálata. Munkájukat körültekintéssel és kellő szigorral végzik. Könnyebbséget jelent számukra, hogy a víztorony üzembe helyezésével egyre több lakásba jut el az egészséges ivóvíz, amely a járványos emésztőszervi megbetegedések elkerülésének egyik alapja. N. M. t