Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-22 / 196. szám

1978. augusztus 22. • PETŐFI NÉPE 0 5 AHOGY A TERVEZŐK ÉS MEGRENDELŐK LÁTJÁK Mennyiben lesz korszerű a széchenyivárosi iskola? Hollán Zsuzsa akadémikus Gyakori hír az. újságokban: felavattak egy-egy új iskolát. Ám sajnos, az ilyen hírek között nagyon ritka a kecskeméti vo­natkozású. A megyeszékhelyen ugyanis öt esztendővel ezelőtt adtak át utoljára új iskolát. A nyomasztó tanteremhiányt az sem szüntette meg, hogy az is­kolák nyolcvan százalékában két­­műszakos tanítást vezettek be. Érthető, hogy ebben a hely­zetben a pedagógusok is, a szü­lők is nagy várakozással tekin­tenek az új, tizenhat tantermes széchenyivárosi általános iskola átadása elé, amely nagyban te­hermentesíti majd a többi okta­tási intézményt. A közvéleményt azonban nem­csak az érdekli, hogy elkészül-e Időre az új épület, hanem az is; korszerű létesítménnyel gyara­podik-e a kecskeméti iskolaháló­zat?! Erre az utóbbi kérdésre a vá­rosi tanács három illetékesével — Fischer István tanácselnök­it elyett esse L, Mészáros Sándor művelődésügyi osztályvezetővel és Kósi Zoltán tervező főmér­nökkel — kerestük a választ. Mindhárman egyetértettek ab­ban, hogy a jövő iskoláját a ne­velésközpontúság jellemzi majd, aminek az egész napos — isko­laotthonos — foglalkozási for­ma^ felel meg a leginkább. Ép­­pen ezért, a korszerű iskola igyik legfontosabb jellemzője: i.-tágasság. Az új — legfeljebb jttrihatszáz tanulót befogadó — széchenyivárosi iskola ennek megfelelően tízezer négyzetméte­res területen épült. A telek közepén áll a tanter­meket magába foglaló főépület, két oldalán az udvari zsibon­gókkal, amelyekben a felszaba­dultan futkározó, s a nyugalom­ra vágyó, elbújni akaró, tan­könyvekbe mélyedő gyerekek egyaránt találnak majd nekik megfelelő szabad területeket; il­letve zugokat, árnyas sarkokat. A zsibongó mögött húzódik a hatalmas, több mint ötszáz négyzetméteres tornaterem, amelyhez szabadtéri tornapálya is tartozik, ugrógödörrel, futópá­lyákkal. 1 □ □ Magáról az iskolaépületről a következők mondhatók el: a tervezők ügyeltek arra, hogy az árnyékosabb oldalakra a ritkán, vagy csak időszakosan használt helyiségek (szertárak, öltözők, mellékhelyiségek) kerüljenek. A tantermek így a legnapfénye­sebb délkeleti és délnyugati ol­dalon húzódnak. A világítást adó oldalfalnak csaknem kéthar­madát teszik ki az üveges felü­letek. Így a tantermek megvilá­gítása eléri, sőt meghaladja a szabványban előírt kétszáz lux fényerősséget. A korszerű világí­tásra különös figyelmet fordí­tottak a tervezők. Ezt bizonyítja egyebek mellett az is, hogy a mennyezet két — hosszanti — oldalán végighúzódó neoncsövek­nek rácsos borítást adtak, ami megakadályozza a kellemetlen fényvisszaverődést, a táblák za­varó csillogását. A figyelemre méltó műszaki megoldások között meg kell em­líteni a könyvtárat is, amelyet egy mozgatható, harmonikaszerű fal választ el az időszakosan használt úttörőszobától, s ennek következtében néhány perc alatt megduplázható a befogadóképes­sége. □ □ □ Mindennek ellenére nem lehet kijelenteni azt, hogy a Széche­­nylvárosban épült új iskola min­den vonatkozásban megfelel a korszerűség követelményeinek. Részben helyhiány miatt, rész­ben pedig az anyagi, erők mi­att hiányzik például a tornate­rem mellől az uszoda. A követ­kező — szintén a Széchenylvá­­rosban épülő — iskolában már ez is helyet kap például: a me­dencét huszonöt méteres hosszú­ságúra tervezik, hogy az úszás tanításán túl kisebb versenyek megrendezésére is alkalmas le­gyen. A gyermekek természetesen nemcsak úszni, hanem focizni, pingpongozni, teniszezni, kosár- és kézilabdázni is szeretnének, éppen 'esért a jövő iskolájának sportkombináttal kell majd ren­delkeznie, amelyet a nap bizo­nyos időszakában a környéken lakó felnőttek is igénybe vehet­nek. Hasonló igényekkel kell kiala­kítani a jövőben az iskola könyvtárát, sőt a tantermeit is, melyek alkalmassá teszik majd az iskolát az esti felnőttoktatás­ra s a szabadidő-központok ki­alakítására — hogy ezzel a tá­­gabb értelemben vett közműve­lődés ügyét is jól szolgálhassák. Káposztás János Bár a nemek egyenjogúsága a tudomány területén is mind in­kább megmutatkozik, hazánkban mégis elég kevés nő érte el az akadémikusi fokozatot. Közülük is talán a legismertebbet mutat­juk be ezúttal: dr. Hollán Zsu­zsát, az Országos Haemafológiai és Vértranszfúziós Intézet igaz­gató főorvosát, akit nemcsak tu­dományos és gyógyító munkája, de közéleti tevékenysége alapján , is sokan ismernek. 1920-ban, Budapesten született, orvos-családban. Édesapja, édes­anyja is orvos volt. Családi éle­tének majd minden vonatkozá­sa az orvostudományhoz kötődik, hiszen férje is orvos, dr, Révész György egyetemi tanár, a Sem­melweis Orvostudományi Egye­tem Fül-Oir-Gége Klinikájának igazgatója, fiát nyolc, lányát pedig hét éve avatták orvossá. Mi több, veje is orvos. iHollán Zsuzsa Pécsett tanulta az orvostudományt, de Budapes­ten fejezte be tanulmányait 1945- ben. 1947-ben avatták aranygyű­rűs Sub Laurae Almáé Matris orvosdoktorrá. (Ez a mai nép­köztársasági aranygyűrűs orvos­sá avatásnak'felel meg.) Már me­dikaként előadást tartott a Ma­gyar Élettani Társaságban. Ot évig a Rókus-kórház belgyógyá­szati osztályán, majd az I. Bel­klinikán dolgozott. Itt végezte dr. Rusznyák István, az Akadémia akkori elnöke mellett aspirantú­­ráját, kandidátusi fokozatát 1956- ban szerezte meg. Témája a vér­­sej trendszer idegrendszeri sza­bályozása volt. 1954-től újabb öt éven át a Kísérleti Orvostudományi Ku­tató Intézetben dolgozott, tudo­mányos munkatársként, majd 1959-ben nevezték ki az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet igazgató főorvosává. Az orvostudományok doktora címet A porond művészete ' Gyermekek és gyermekségüket megőrző felnőttek nagy, közös mulatsága a cirkusz — a né­zőktől körülvett porondnak az emberi erőt, ügyességet, találé­konyságot fölvonultató művé­szére.--Az első cirkuszok az ókori Görögország lakóit igyekeztek el­kápráztatni, igaz, még nem ál­landó épületekben, hanem alkal­­jni. küzdőtereken. Ám alig néhány évszázadnak kellett csak éltei­méi és a cirkusz — mondhatni — közfogyasztási cikké lett. A római irodalomban vált ilyen párat­lanul népszerűvé, mégpedig a vé­res kezű uralkodó, Néró párán-, csára. ö rendeztetett újabb és újabb előadásokat a 250 ezer né­ző befogadására alkalmas Circus Maximusban meg az ugyancsak hatalmas Circus Maxentiusban és a Circus Flaminiusban, hogy né­pének figyelmét a birodalom mind nagyobb gondjáról elterelje. •A római cirkuszok mindazt föl­vonultatták, amit a korábbi gö­rög; egyiptomi, szíriai, indiai és kínai mutatványosok kitaláltak: a testi erőt és ügyességet pró­bára tevő magánszámokat ugyan­úgy, mint a látványos állatido­­mításokat. A római birodalom bukása után a cirkuszművészet is hanyatlás­nak indult. A hatalmas arénák­ban nem rendeztek többé gladiá­­tori küzdelmeket, lovasjátékokat, és az a mind kisebb számú mu­tatványos, aki apáról fiúra örökí­tette a szemkápráztatás fogásait, jobbára kisebb csoportokban vagy egészen magányosan járt­kelt: kért bebocsátást a városfa­léit'' mögé vagy a kastélyokba, őket — a közismert francia sió­val — zsonglőröknek nevezték. (Mint tudjuk, így hívják manap­ság is a fabuzogányokat, botokat és karikákat dobáló mutatványo­sokat.) Magyarországon a XIII—XIV. századtól maradtak fönn olyan iratok, amelyek a deszkadobogók, vásári porondok kedvcsinálóit emlegetik. Jokulátor, trufáíor, alakos — így nevezték őket, rend­szerint nem (annyira dicsérve, mint inkább kigúnyolva, meg­vetve. -Am a cirkusz — mind hazánk­ban, mind Európa más tájain — tovább élt, és a XVIII. szá­zadban . újabb nagy fejlődésnek indult. Ekkor elsősorban a szi­getország, Anglia dicsekedhetett a legerősebb és a legügyesebb mutatványosokkal, akik közül egynek, egy bizonyos Philip Asíieynek a neve máig fönnma­radt: ő a lovas számokat tette is­mét népszerűvé; voltaképpen őt . tekintjük ma a modem lovarda­cirkusz megteremtőjének. Az európai cirkuszművészet újabb állomása a múlt századhoz kötődik, amikor ellátogatott föld­részünkre a híres japán Sár­kánytársaság. Ez az együttes a Távol-Kelet cirkuszosainak bra­vúros akrobata-számaival aratott óriási sikert; tagjaira joggal mondták: gumiemberek. Részben a Sárkánytársaság vendégszereplésének is köszönhe­tő, hogy mind több európai nagy­városban épültek állandó — fe­dett, fűtött — cirkuszépületek. Magyarországon 1871-ben nyílt meg az olalsz Barrocaldi nagycir­kusza a Városligetben, ahol — többek 'között — olyan híressége­ket lehetett látni, mint az apró termetű Jancsi bohóc, vagy a vi­lághírű díjbirkózó Czája... A Barrocaldi-cirkusz elkészülte óta változatlanul a budapesti Vá­rosliget a magyar cirkuszművé­szet' központja. Ott — immár új, télen-nyáron egyaránt használ­ható épületben — lépnek fel a cirkuszművészek legjobbjai, akik­hez évről évre újabb és újabb hazai artisták, zsonglőrök csatla-Vásári mutatványosok (XVIII, századi rajz). koznak: az ugyancsak Budapes­ten működő Állami Artistaképző Iskola végzett növendékei. Jelenleg az ugrócsoportok öreg­bítik leginkább a magyar cir­kuszművészet hírnevét: a Horto­bágyi-együttes mindenütt — vi­lágszám. Néhány éves útikeresés után — mint a Nagycirkusz rendszeres vendégei tanúsíthatják — újra a klasszikus számokkal szórakoz­tatják a nézőt. A korábban si­kertelenül erőltetett revűélemek , mindinkább elmaradnak, és me­gint a testi művészet bemutató­­helyévé válik a porond. Az erő, az ügyesség, a találékonyság mu­tatkozik meg ott — immár évez­redes törvények szerint. A. L. 1970-toen védte meg, doktori ér­tekezésében a normális és kóros emberi hemoglobinokkal foglalko­zott. Ugyancsak 1970-től az Or­vostovábbképző Intézet Haemato­lógiai Tanszékének vezetője is. A Magyar Tudományos Akadé­mia 1973-ban választotta levelező tagjai sorába, 1976-tól pedig az Akadémia elnökségének is tagja. A szaksajtóban is ismerik világ­szerte; nyolc külföldi szaklap szerkesztő bizottságának tagja, itthon a Haematológia című nem­zetközi lap főszerkesztője, és ugyancsak főszerkesztője az Aka­démia kiadásában megjelent Or­vosi Lexikonnak is. A tudomá­nyos világ értékelését jelzi, hogy a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság és a Nemzetközi Hae­­matológiai Társaság alelnökévé választotta.. Á WHO-ban, az ENSZ Egészségügyi Világszerve­zetében tudományos szakértő­ként, és nemzetközi tudományos kutatóprogram vezetőjeként dol­gozik. A hazai orvostudomány tudo­mányos irányításában is komoly szerepe van. Tagja az Egészség­­ügyi Tudományos Tanácsnak, tiszteletbeli elnöke a Magyar Humángenetikai Társaságnak, az Akadémia és az Egészségügyi Tu­dományos Tanács közös Humán­­genetikai Bizottságának elnöke. Munkásságáért többször részesült igen magas elismerésben, 1974- ben Állami Díjat kapott, 1975 márciusától pedig az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Hogy tudományos munkáját laikusként megértsük, tudnunk kell, mi is a hematológia, az im­munológia . és a transzfúzió. Mindhárom tudomány a vérrel foglalkozik. A hematológia a vér sejtes és folyékony elemeinek betegségeivel, az immunológia a szervezet védekező reakcióival, a vértranszfúzió ppdig a vér- és vérkészítmények előállításával, ellenőrzésével és felhasználásával " a betegek gyógyításában. Aho­gyan az emberi vér állandóan érintkezik a szervezet minden sejtjével, úgy ezek a tudomá­nyok is át- meg átszövik a bio­lógia és az orvostudományok minden területét. A legkülönbö­zőbb betegségek megállapítása, megelőzése és kezelése elképzel­hetetlen nélkülük. Ennek megfelelően dr. Hollán Zsuzsa munkája is sokrétű. Nem­csak tudós, de gyógyító orvos és oktató, aki körül orvosok, bioké­mikusok, biológusok és gyógysze­részek kitűnően képzett, lelkes gárdája nőtt fel és kovácsolódott egybe nemzetközi élvonalban já­ró tudományos intézetté. Nem­csak Magyarországon, de a világ számos országában vannak tanít­ványai. Az általa vezetett hema­tológiai osztályon nagy a zsú­foltság. Az egész országból kerül­nek ide hematológiai betegek. A rendkívül szűkös viszonyok el­lenére sem panaszkodik senki. 0 Lovas artista az 1830-as évek­­bőL Mindezt ellensúlyozza az orvosok és nővérek odaadó munkája, me­leg emberszeretete. Hollán Zsuzsához külföldről is gyakran fordulnak orvosi taná­csért. Legtöbbet az emberi vér­festék molekuláris szerkezetével, különböző eredetű vérszegénysé­gek és a fehérvérűség kutatásá­val foglalkozik. Vértfestékkutatásaiból világszer­te ismertté vált az aifa-Buda és az alfa-Pest nevet viselő két ab­normális vérfestéklánc. Ezeket a normális alfa-A lánccal együtt találták három fivérben. Vagyis háromféle alfaláncot mindegyik egyéniben. Ez volt az első bizo­nyítéka annak, hogy az emberi vérfesték ősi alfa-láncát megha­tározó génpár megkettőződött Ezen az alapon lehetett megma­gyarázni egy Távol-Keleten gya­kori vérszegénység, az alfa-ta­­lasszénia öröklésmenetét Hollán Zsuzsa kutatásai kiter­jednek más eredetű vérszegénysé­gekre, a gyorsult vörösvérsejt­­pusztulás okaira, a vérsejtek fo­lyékony határrétegei: a membrán szerkezetének és működésének vizsgálatára. A leukémiás sejtek membránjának molekuláris vál­tozásait vizsgálják és a betegség során az immunrendszerben lét­rejövő változásokat. Egyre hatékonyabb gyógyszere­ket és vérkészítményeket alkal­maznak e súlyos betegség és a csontvelő-elégtelenség gyógyításá­ban. Nincs olyan vérkészítmény ma a világon, amit ebben az in­tézetben ne állítanának elő. Im­munológiai és sejtanyagcsere-ku­tatásaik is világszerte ismertek. Végül egy kérdés: mint ma­gánember, mivel töltené szabad idejét, ha széles körű elfoglalt­sága mellett több lenne belőle? Mint kiderül: dr. Hollán Zsuzsa szenvedélye a képzőművészet. Valaha maga is rajzolgatotL Most erre nincs ideje, legfeljebb ott hasznosítja képességét, hogy saját előadásait maga szemlélte­ti, illusztrálja néha. Sz. J. I. MEGÉRTÉST KÉR A SZIGORÚ KRITIKUSTÓL — FÁRADTSÁGRÓL PANASZKODIK — SEGÍTI PÁLYATÁRSÁT Kiadvány Móra-kéziratokról 0 Cirkuszi állatsereglet a XIX. század elején, 0 Bohócpár a múlt században. (Bojtár Ottó reprodukciói) Lengyel Andrásnak, a szegedi Egyetemi Könyvtár M óra-kéz­iratai című munkája a József Attila Tudományegyetemen készült disszertációkat közlő sorozatban jelent meg, s az író születésének közelgő századik évfordulója előtt rámutat a Móra-kutatás hiányaira, feladataira. Egyetérthetünk megállapításá­val: „A szegedi kispróza Tömör­kény mellett legjelentősebb mes­tere ugyanis ma még egyálta­lán nem áll előttünk valóságos méreteiben és 1 tényleges súlyá­ban ... a legalapvetőbb dolgok sem tisztázottak: sem életének, pályájának részletes kronológiá­ját, sem írásainak teljességét nem ismerjük még... a Mórával foglalkozó nagyszámú publiká­ciót még senki sem gyűjtötte össze és szedte rendszerbe.” A pontos, körültekintő dolgo­zat mindenképpen értékes hoz­zájárulás a várt monográfiához, segíti Félegyháza híres szülötté­nek alaposabb, hitelesebb meg­ismerését. A szegedi Egyetemi Könyvtár­ban őrzött 49 kézirat többségét Péter László gyűjtötte össze, nem kevés fáradsággal, ügybuz­galommal. Sokat ő publikált, is­mertetett. Lengyel András 23 levél, cikkfogalmazvány, fel­jegyzés közlésével tette a szege­di Móra-kéziratgyűjteményt szé­lesebb körben hozzáférhetővé. Különféle jellegűek, célzatúak, de így-úgy mind tanulságos. A Balta Jenőhöz, a Szegedi Napló szókimondó színikritiku­sához 1913-ban irt kérlelő sorok Móra békítő, mindent megérte­ni szándékozó, az ellentéteket csillapító egyéniségét tükrözik. „Hiszen annyi intézménye , van Szegednek, rosszaságban a szín­házzal vetekvő, a mivel mégis humánusan bánunk: miért kelle­ne könyörtelen kritikával épen a színházra vetni magunkat, épen ezekben a válságos idők­ben, a mik kritika nélkül is gyilkolnak?” Hiába hangsúlyoz­ta, hogy mint régi cimbora ké­ri tőle a .mérsékeltebb és jobb indulatának látszó tónus” hasz­nálatát. Bállá évekig neheztelt emiatt Mórára. Gondosain ügyelt a borbóly­­mester-író Cserzy Mihályhoz (Homok) küldött leveleinek hangvételére. Valószínűleg érté­kén felül dicséri a magyar pa­rasztról írt könyvét. „Szabadság- . ra menni úgy se bírtam ezen a nyáron se: a Te könyved kár­pótolt érte. Az átolvasás egy nagyszerű utazás volt vissza a gyerekkoromba, a melynek aranykapui rég becsukódtak mögöttem: a mi napos mezőink­re, a mi vadszegfüves legelőink­re, a mi akácos tanyáink közé a magyar népiélek békés rónái­ra.” Javasolta, hogy iskola és népkönyvtári olvasmányként próbálja megjelentetni, mert „félek... épen ma nem fogsz rá kiadót találni, a mikor szájával mindenki magyar.” Az 1921. november 19-e táján papírra vetett sorokból is érzé­kelhető haj szol tsága. „Mentül több dicsőség, annál hamarabb összeraskadok és kisöpörnek.” 1926. június 1-én Szentiványi Róberttel tudatja: „még mindig nyakig vagyok a szarmata sí­rokban és az influenzában s ma ismét új telepet jeleztek a határból. De ha maga Attila jelentkezne is, mégiscsak kive­szem a szabadságom...” Am 21- én még mindig dolgozik: „vég­re sikerült leráznom a nyakam­ról az utolsó őst is... s hozzá foghatok az úti szedelőzködés­­hez. Szombaton, de legkésőbb va­sárnap érkezem... Halálosan fáradt vagyok testben, lélekben.” Jól tájékoztató jegyzetek segí­tenek a katalógus és szövegköz­lések hasznosításában. H. N.

Next

/
Thumbnails
Contents