Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)
1978-08-20 / 195. szám
Milyen sokféle előadási módot, szándékot, mondanivalót, formát és műfajt takar ez a szó: Színház.,, A középkorban a vallásos érzület elmélyítését szolgálták a templomok előtt rendezett bibliai témájú misztériumjátékok. Nem messze onnan, a vásártéren viszont már vándorkomédiások szórakoztatták az egyszerű népet harsány bohózataikkal. Magyarországon hitbéli vitákat dolgoztak fel az erdélyi szerzők, később pedig az iskoladrámák divatja következett ...Az ókori Görögországban, ahol a színház a legnépszerűbb művészet volt, a nemes veretű tragédiákat könnyebb szatirjátékok egészítették ki, s Arisztophanesz vígjátékai napi politikai aktualitásokat fogalmazták meg... Így van ez napjainkban is világszerte. Az elmúlt évad Bács-Kiskunban is azt példázza, hogy sokarcú, változatos, a közönség sokféle igényeit kielégítő színházi formák virágoztak fel sikerrel megyeszerte. • A nyár sem telt el színházi esemenyek nélkül. A menyei Művelődési Központ szervezésében a Tanya* színház együttese járta Csongrád és Báos-Kiskun kisebb településeit. Az Ismeretlen magyar szerző: Három körösztyén leány című drámájának előadásait tanyaközpontokban, községen főterein, a szabadtéren tartották meg. 9 A szűkebb közönség számára, modern külföldi és magyar szerzők darabjait állítják színpadra Kecskeméten, a Kelemen László kamaraszínházban. Sára Bernadette és Farády István Favlovits Miklós tavaly bemutatott Aigisztosz című drámájában. • A tavalyi évadnyitó bemutató egyik érdekessége volt, hogy Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon című darabját a magyar színművészet egyik nagy egyénisége, Gábor Miklós rendezte a kecskeméti Katona József Színházban. Képünk a próbán készült. 9 A legfiatalabb korosztály, a gyermekek színházában Saint Exupery: A kis herceg című regényének színpadi változatát mutatták be és játszották sikerrel egész évben. • Fellendülőben van a megyei amatőr színjátszó mozgalom is. Felvételűnk a kiskunhalasi művelődési központ csoportját mutatja be. Az együttes Csokonai: Karnyóné című vígjátékának előadásával aratott sikereket. WAVsVJvXVAW »Y»V»Y*YmVmViV« YWiViV •MvXVaV >>>>>>>>> Hárman, három földrészről A napokban ént végeit Kecskeméten a VI. Nemzetközi Kodály Szeminárium négyhetes kurzusa, melyen tizenölt ország több mint száz küldötte vett részt, hogy tanulmányozza a magyar zenepedagógiát. A komoly munkával, tanulással töltött hetek után rövid beszélgetésre invitáltuk a nemzetközi szeminárium három különböző földrészről érkezett hallgatóját; mondják el tapasztalataikat, észrevételeiket a Kodály Zenepedagógiai Intézetben töltött napokról, az iitt folyó munkáról, eredményekről. EgyedUl Kenyából Anetta Miller, a kenyai magyar nagykövetség meghívására érkezett a kecskeméti szemináriumra. Zenetanár egy nairobi általános iskolában. 0 az egyetlen, aki a távoli afrikai országban már a Kodály-módszer szerint tanít. — Nálunk egyelőre nincs rendszeres, általános iskolai ének-zeneoktatás. Éppen ezért, a jelenlegi zenepedagógiai kísérlet nagyon fontos számiunkra. Néhány lelkes 'kollégámmal éppen most készítjük az alapfokú tankönyveket, elméleti vonatkozásaiban a Kodály-módszerre alapozva. Ezért is nagyon örülök, hogy a magyar állam jóvoltából eljöhettem ide. — Mikor hallott először a magyar zenepedagógiáról? — 1964-ben jártam Magyarországon az ISME-kongresszuson, ahol volt szerencsém személyesen is találkozni Kodály Zoltánnal. Nagyon megkapott, amit akkor az önök országában láttam, hallottam. Ami szerintem különösen jó és szép — a szorosan vett szakmai szempontokon kívül —, ihogy a Kodály-zenepedagógia a gyermek személyiségót komplex módon fejleszti. Amit pedig itt az intézetben tapasztaltam, arról csak a legmagasabb elismerés hangján szólhatok. Egészen kiváló tanáraink vannak. Sharyn ismét visszatért Sharp n Favreau British-Columbia államban él, s egy ottani kisvárosban, Nanaimóban tanít Bizonyára sokaknak ismerős az arca. A barna, hosszú hajú kanadai lány két éve járt nálunk, több hónapot töltött az Intézetben. Nevetve mesélte: sokan rámosolyognak, köszönnek, szólnak hozzá a kecskeméti utcán, a csemegében, a postán. — Csaknem egy évig folytatott zenei tanulmányokat nálunk. Miért döntött úgy, hogy Imiét visszatér? — Az otthoni munka, a napi tanítás során jöttem rá, hogy mi az, ami még 'hiányzik, amire még szükségem lehet. Most itt a lehetőség: felfrissíthetném a régi tudásomat, ugyanakkor: az eddigiekhez újat szerezni. Hadd mondjam máig él: nagyon boldog voltam, hogy ismét találkozhatok magyar ismerőseimmel, barátaimmal. — Mi jellemzi szűkebb hazájában, Nanaimóban az általános iskolai ének-zeneoktatást? — Városunkban hét éve kísérleti jelleggel a Kodály-módszer szerint tanítanak. Az eltérés csupán annyi, hogy a saját népzenénk dalai szolgálnak alapul. A következő tanévtől e módszer szerint oktatnak majd valamenynyi alsófokú iskolában. Egyébként a nanaimoi zeneművészeti főiskolán — ahol többék közt én is tanítok — igen komolyan foglalkozunk a Kodály-módszerrel. Egy tanár Űj-Zélandról Az aucklandi iskolában, ahol William Barris tanít, immár két és fél éve a Kodály-módszer szerint folyik az oktatás. A korábbi években öt országot járt végig — Ausztriát, Csehszlovákiát, Olaszországot, Japánt és az Egyesült Államokat —, hogy behatóan tanulmányozza a különböző zenepedagógiai módszereket. Miért éppen a Kodály-módszer szerinti oktatás vált gyakorlattá az önök iskolájában? Úgy tűnik, ez a legegyszerűbb és a leghatékonyabb. Ugyanakkor: nem vetjük el a korábbi tapasztalatokat sem, a többféle elképzelésből' megpróbáljuk hasznosítani a jót. Egyelőre kísérletezünk ... — Néhány heti itt-tartózkodás alapján mi a véleménye Kecskemétről, az itt lakó emberekről? — Kedves, hangulatos város. Sok a zöld terűiét és — ami igen furcsa volt számomra — minden olyan közel van. Az Itteni emberek pedig kedvesek, barátságosak. Ahol csak jártam — boltokban, áruházakban, postán —, ezt tapasztaltam. A magyarok egyébként is hűséges tiarátok, ezt már korábban is megállapítottam; hiszen nem először járok Magyarországon. P. E. PÁTKAI TIVADAR: Juss, 1947 apám szőlőkarónak faragott súly költ e földbe: nincsre napon nem lombosodhatom tél nem tántorít el állok órátlan időben csak a tőkék forradalmát féltem cigánymeggy szirmoz olykor kacsok karolnak: nyár van de tűzre ha megérek jó tűzre érjek meg körém kucsmás istenek üljenek hadd melengessék tenyerüket! HATVANI DANIEL: Sugárfal épül Trópusi hajnal ha ébreszt tölcsérvirág-trombitákkal utolsó angyalként rebben középkori madárraj Vízi dobpergés hallik hártyán harsanó csuda sziromsíp kagylóhegedü békakürt bürökduda Telítődöm vigasszal szökni másnak sem sikerült asr.zonyszem-fotonzuhatag záporoz kegyetlenül E nyárban már épül körém méztől meredek sugárfal trópusi hajnal ha ébreszt tölcsérvirág-trombitákkal. Munkásszemmel a nagyvilágban Gyanakodva figyelek, ment patetikusan és színpadiasán hangzik az első mondat, amellyel Lovas József, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának lakatos csoportvezetője mesélni kezd a legutóbbi külföldi útjáról: „Csodálatos élmény volt..." Bizony, furcsa érzés noteszba firkantani ezt a „fellegekben járó", szinte fajsúlytalanul könnyű közhelyét, különösen akkor, ha a lelkendező hangsúlyok földközeli, súlyos, sőt komor hangzású zajok szövevényébe vesznek itt a munkahelyen. De hamar megtudom, hogy a látszólagos közhely mögött életvalóság van. □ □ □ Mert alig ötvenmétemyire tőlünk, ugyancsak zajlik a „műsor” a , .koncertterem” -nek elnevezett szerelőcsarnokban: vinynyognak a fűrésztárcsák, csattognak a kalapácsok, konganak az óriási lemezdarabok. Készülnek a lakótelepi házak nyílászáró szerkezetei, meg a lépcsőházi korlátok, liftajtók, a különböző üzemi berendezések, amellyel az ország minden részében találkozhatunk ma már. — Es — megemelve kissé a tenyerét — erről büszkeséggel szól a világoskék színű, szelíd tekintetű férfi:: „Az országnak talán nincs olyan lakótelepe, vagy nagy beruházása, ahol ne ismerhetnék rá a két kezem munkájára!" Lovas József 22 évvel ezelőtt lépte át a gyár küszöbéit. Mint szakmunkás, 12 évvel később, 1968-ban — levelező tagozaton — elvégezte a gépipari technikumot, majd két évvel később kinevezték csoportvezetőnek. Az év ötven hetében litt él az üzemben: ellenőrzi, hogy pontosak-e az 11- lesztékek, nincsenek-e zárványok a hegesztési varratokban. .Az esztendő fennmaradó két hetében azonban kirepül innen, s messzi országok tájain, távolid városok falai között bolyong Kíváncsian hallgatom: vajon mit lát meg miit vesz észre, mit raktároz el emlékezetében egy-egy ilyen út után? □ □ □ Elragadtatással beszél Prága középkort idéző utcasorairól, a drezdai képtárról, és a török szultáni palota mesébe Illő kincsedről. Az utóbbi öt esztendőben, amióta kocsija van, kilenc országgal ismerkedett meg órákig mesélhetne ezekről, s akkor is csak egy töredéknyit adna vlszsza az „élménykészletéből". Ezt persze nem Lovas József mondja — ez az én feltételezésem. Nem alap nélküli, természetesen. Amikor a sorra látogatott országok között Törökországot megemlítette, rákérdeztem Rodostóra. Valóságos kiselőadást tartott Rákóczi Ferencről. Pontosan tudta, hogy a nagy fejedelem holttestét 1903-ban hozták haza a magyar nép kérésére, s hogy milyen városokon keresztül. Sőt még azt is, hogy Budapesten a mai Rákóczi út azóta viseli ezt a nevet; annak emlékére, hogy ott vitték végig a koporsót. Később kiderül, honnan ez a rengeteg ismeret: Indulás előtt hónapokig „bújja” az illető országról szóló útleírásokat, irodalmi műveket. Érthetően büszke az ismereteire. Am, valamire még ennél is büszkébb lehet: arra, hogy miiként jutott ehhez a tudóshoz. □ □ □ — Szenvedélyes kempingező vagyok — mondja. — Solum ugyan lekicsinylőén beszélnek az üdülésnek és világlátásnak e módjáról, de meggyőződésem. Hogy csak azért, mert még nem próbálták ki. Vagy- ha igen, akkor a felkészülésük nem volt megfelelő. Például egy kedves ismerősünk mondogatta, hogy bizony semmi pénzért nem aludna sátorban, nem élné ezt a „cigányéletet”. Aztán a férjével együtt eljöttek velünk, s itthon már úgy váltunk el, hogy megkérdezte: ugye, jövőre is megyünk kempingezni?! Lovas József . ezután részletesen ecseteli a kempingezés előnyeit. (Sajnos, érvelésének sem az apró részleteit, sem a gesztikulóciókban tükröződő, magas hőfokát nem tudom továbbítani.) — Először is: a kempingezőt — ha ügyesen választja meg a táborhelyet — szinte kényezteti a gyönyörű természeti környezet. Madárcsicsergésre ébredni: ez valami kimondhatatlan gyönyörűség, különösen az olyan embernek mint én, aki ilyen zajos munkahelyen tölti az élete legnagyobb részét. Másodszor: A kemipngezésnek nem a vastagra tömött pénztárca, hanem az ügyesség, a leleményesség, az alapos hozzáértés az első számú feltétele. Mert nem mindenki tud olyan sátrat verni, ami ellenáll a viharos erejű szélnek is — annak külön tudománya van! Harmadszor: A lakásának falai közé húzódó, önzésre és közömbösségre hajló ember valósággal kibújik a bőréből; előnyére változik, ha egy kempingtábor alkalmi közösségébe kerül Mert ott már nem mindegy, hogy ki hova áll a gépkocsijával, s ki mikor kezdi el a cölöpverést; figyelni kell egymásra! Majd igy folytatja: — Csehszlovákiában fordult elő. hogy elszakadt a Skodám ékszíja. A szomszédaim csehek voltak, észrevették a gondomat, s addig jöttek-mentek, amíg nem kerítettek egyet valahonnan. Ilyen példát tucatnyit tudnék említeni. Persze, én is segítek másoknak, ahol csak tudok. Mint az üzem, a kempingtábor is olyan hely, ahol szemmel láthatóan mindenki érzi: egymásra vagyunk utalva; tehát segítsük, becsüljük egymást ... Káposztás János A sokarcú színház
