Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)
1978-08-16 / 191. szám
4 Í PETŐFI NÉPE • 1978. augusztus 16. Az idén közepes termés várható szőlőből, annak ellenére, hogy sok helyen a tavaszi fagy és a jégverés kárt okozott. A gondos ápolásnak köszönhetően szépen fejlődnek a fürtök és mindenütt megkezdődtek az előkészületek a néhány hét múlva induló szüretre. Javítják á fogadó, a feldolgozó berendezéseket, gépsorokat, tisztítják a hordókat, tartályokat. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban Hajma Géza főkertésztől érdeklődtünk a szüreti előkészületekről. — Gazdaságunknak 1250 hektárnyi termöszőlője van, amelyről az idén az időjárás okozta károk ellenére, jó közepes termést várunk. Nyolcvanötezer mázsa szőlő feldolgozására készülünk, de ez csak a saját termés. Ehhez jön mintegy 40 ezer mázsa a par.tnergazdaságoktóL Állami gazdaságunk által kezdeményezett. szőlőtermesztési rendszerhez ugyanis már több termelőszövetkezet csatlakozott. A tárolóteret ezekben a napokban, készítjük elő. Nincs különösebb gondunk, mert 200 ezer hektoliter bort tudunk elhelyezni. A gazdaságban az idén öt kombájn takarítja be a szőlőt. Úgy számítják, hogy mintegy 650 hektárnyi területről géppel szüretelnek. A fennmaradó 600 hektárról pedig diákok szedik le a termést. Az iskolákkal már megkötötték a szerződést. A következő években tovább növelik a géppel szüretelt terület arányát. 1980-ban az összterület 85 százalékáról ily módon takarítják be a fürtöket. Jelentős készleteik vannak még. Homyiák István főborász elmondja: Igyekszünk minél többet értékesíteni, hogy felszabaduljon a tárolótér. Szállítunk csehszlovák és NDK megrendelésre, sőt an-, gól exportra is. A hordós bort és a palackosat összeszámolva mintegy 20 ezer hektoliter' kerül külföldre a Halasi Állami Gazdaság boraiból ezekben a napokban. A gazdaságban következetesen fejlesztik a szőlőtermesztést ésa borászatot. Az V. ötéves terv időszaka alatt 500 hektárnyi szőlőt ^telepítenék, ebből 300 hektáron már fejlődik az új ültetvény. Az idén és jövőre száiz-száz hektáron létesítenek újabb telepítésit. K. S. • Ez a borszállítmány az NDK-ba indul. • A nagy teljesítményű szőlőprések előkészítve várják az új termést. JL ifÄTÄKJÖÖ * FgLYÁ^JMtOS Egy nagyvállalat a kisgazdaságok szolgálatában Bevezetésként felidézem a dr. Kuczka Anitái, kereskedelmi igazgatóhelyettessel folytatott beszélgetésünk néhány mondatát, mert úgy vélem, ezzel sikerül érzékeltetni a Bács-*Kiskun megyei Gaibonaforgalimi és Malomipari Vállalat tevékenységének egyik fontos jellemzőjét: — ön, mint kereskedelmi igazgatóhelyettes találkozik a kistermelőkkel közvetlenül? — Számtalan esetben. Legutóbb — egy ellenőrzés során — a kiskunmajsai takarmányboltban beszélgettem egy idős parasztemberrel. Az öreg jól bírja magát: tizenhét sertést, két anyakocát és több tucatnyi baromfit (tart. Ügyesen gazdálkodik: a keveréktakarmányt szemes takarmánnyal keveri, mert a számítása szerint így oilcsóhban jön ki. Helyesebben mondva, csak keverte volna a kettőt, ha kapott volna rendszeresen szemes takarmányt. De nem kapott, s éppen ezért szólított meg. — Mit válaszolt? — Megnyugtattam, hogy amint beérek a kiskunhalasi körzeti üzemibe, azonnal intézkedem, s valóban, 'néhány órán belül sikerült útnak indítanunk egy tehergépkocsit, jó néhány mázsa árpáival és takarmánygabonával megpakolva... Eddig a beszélgetés, s talán kitetszik belőle, miért idéztem: a kicsire is figyelő törődést érzem az igazgatóhelyettes fenti mondataiban. Dr. Kuczka Antal persze alighanem tiltakoznia e megfogalmazás ellen, mégpedig a következőkre hi/vaitkozva: Ebben a megyében minden harmadik ember tart állatot, s a Bács-Kiskunban megtermelt tejtermék 35 százalékát, a vágósertés 58 százalékát és a tojás 81 százalékát a háztáji gazdaságok adják! * Vagy — egy adattal gazdagítva az érvelést —: a vállalat által előállított keveréktakarmány 45—48 százalékát a kistermelők vásárolják meg. Nem „kicsi” tehát — nagyon is jelentős, nagyon is húsbavágó, nagyon is fontos népgazdasági kérdés, hogy milyen a termelési kedv a háztáji gazdaságokban! A kereskedelmi igazgatóhelyettes vaskos jelentést tolt elém, amelyben oldalakon keresztül olvashatom, hogy mi mindent tett ez az 1500 dolgozót foglalkoztató, több száz (kisebb-nagyobb) üzemegységet üzemeltető vállalat a háztáji termelési kedv fellendítése érdekében. Néhány — találomra kiragadott példa: Amíg 1974-lben 97 üzletben vásárolhattak takarmányt a megye területén, addig az idén már 173- ban. De nemcsak több takarmányboltot — rugalmasabb az egységlek munkája is. A lakosság helyi igényelnék megfelelően szabályozták — a helyi tanácsok szakigazgatási szerveivel együttműködve — a nyilvántartást. Ahol például- az állattartók zöme üzemben vagy állami gazdaságban dolgozik, s ennélfogva vagy hajnalban, vagy késő délután tud csak tápért menni, ott bevezették a hajnali, illetve a késő délutáni nyitvatartási. Bővítették a takarmányfé^pségek választékát is — jelenleg több mint negyven fajta van forgalomban, s csak a sertéstápokból tizenkét fajta kapható! • S vajon kapható mindig? 'Kapható. Pontosabban fogalmazva: előfordulhat, hogy a más megyéiből vásárolt táp késik egykét napot, mert valamelyik pályaudvaron vesztegel a vagon. Vagy mert kicsi a raktár, s egyegy nagyobb tételben hizlaló felvásárolja a készlet jelentős részét, s így az utánuk következők várni kényszerülnek másnapig, — de, hogy hetekig ne kapjanak tápot, mint még három-négy évvel ezelőtt is, erre nem kerülhet sor ma már. S a minőség? — Dr. Kuczka Antal ebben a kérdésben is optimista. Előfordult' ugyan időnkénti panasz — megesett például, hogy reklamált a hizlaló: hasmenést kaptak, és étvágytalanok lettek a jószágai az új táptól. Az ilyen esetekben tartott vizsgálatok azonban gyakran kiderítik: az illető nem megfelelő helyiségben tartotta a tápot, azért ment tönkre. Vagy a szállítás nem volt előírásszerű: a gépkocsivezető elfelejtett ponyvát vinni, s esőt kapott. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni': a'.yállálátYégyfe nagyobb gondot fordít az állatok helyes takarmányozásának ismeretére is. Előadásokat szervez, .plakátokat nyomat. összefoglalva: új és új módszereket keres a termelési kedv fellendítésének ébrentartása érdekében, mert a korábbi évek tapasztalatai alapján úgy vélik — nagyon helyesen —, hogy a háztáji termelés segítését sohasem lehet elintézett ügyként kezelni. K. J. Főút mentén rendezetlen lakókörnyezet Nemrég Kecskeméten Németh Józsefnét elkísértük lakóhelyére, a Széchenyi körút 33—35. számú bérházhoz, ahol a következőket tapasztaltuk: Az E—5-ös főútvonal mepti többemeletes épület előtt tégla- és kődarabok, gazok, s a kisebbnagyobb mélyedésekben „meghúzódó” víztócsák éktelenkednek. Jól látható, nemrégen itt voltak a járdaépítők, de a szomszédos Hivatástudat és emberség A kecskeméti öz utcában lakó Tóth Ödön sokáig fog emlékezni arra az izgalommal, aggodalommal teli júliusi éjszakára: Két kisgyermekem —kezdte elmondani az esetet — lázasa n feküdt. Este már én ápolgattam őket, mert gyengélkedett édesanyjuk is, akinek fokozódó fájdalmai olyannyira elviselhetetlenné váltak, hogy éjfél tájt az orvosi ügyeletre kellett kerékpároznom. A Czollner térről jött is gyorsan dr. Kovács- Lajos, aki először injekciót adott, utána megírta a kórházi beutalót, majd arra kért, sürgősen hívjam a mentőket. Azonnal végiggondoltam: a környékünkön hiába keresném a nyilvános telefont, saját autóm gidres-gödrös területtel mit se törődtek.. Panaszosunk elmondta, néhányáti elhatározták már, hogy közös összefogással rendbehozzák a környéket, ám nincs anyag, szerszám, gép. A lakók abban bíznak, hogy a közelgő kecskeméti ünnepi programokra, a Hírős Napokra készülve ez sem kerüli el az illetékesek figyelmét. sincs, így hát kerékpárral leszek kénytelen , elmenni a mentőállomásra. De hát magukra hagyhatom-e a három beteget? — meredtem kérdőn magam elé. A több hívásnak eleget tenni készülő orvos azonban kimondatlanul is megértette helyzetemet, s közölte, maradjak csak itt, visszamegy az ügyeletre és intézkedik. Úgy is lett, s alig tíz perc múlva már robogott feleségemmel a mentőkocsi a megyei kórházba, ahol idejében megkezdték a gyógykezelést. A történethez csak annyit fűzünk hozzá: Kovács doktor hivatástudatból, emberségből kitűnőre vizsgázott! ''' Köszönet a hajósoknak Baján, a Rákóczi u. 55. szám alatt lakik ifjú Szili József, aki halászattal keresi kenyerét, így hát a munkanapjainak jó részét a Duna vizén tölti. Leggyakrabban az 1492-es folyamkilométernél veti ki hálóját, ahol rendszerint gazdag a zsákmány. Meglehetősen gyakran nem kis izgalommal járó kellemetlenségek érik, melyekről így ír a szerkesztőségünkhöz küldött levelében: „E térségben nem nevezhető tisztának a meder, emiatt néhányszor már megakadt a dobóhálóm, s aligha tudtam volna egyediül felszedni, mert az erős Számla helyett karcolás? Jogszabály írja elő, hogy a vállalkozó számlát (nyugtát) köteles adni a megrendelőnek a javító, vagy karbantartó szolgáltatásról, s fel kell tüntetnie, miV Jyen munkát végzett és mennyi*ért. A halasi órások szövetkezetéi ben azonban még ma sem általános az ilyen gyakorlat, legalábbis erre következtetünk a Kis-' kunhalas, Vörösmarty u. 27. szám alatt lakó Kovács Jánosné közelmúltban történt esetéből: Az elromlott karóráját bevitte az említett szövetkezetbe, ahol egy mester megnézte a szerkezetet, s bevallotta, fogalma sincs, mi a hibája, majd .közölte, 110 forint lesz a javítási díj. A megbízás elfogadásáról papírt nem adott, csak a nevet és a lakcímet jegyezte fel. A jelzett időhullámok felborítanák a csónakomat. Szerencsére, valahányszor mindig idejében megérkezett az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság közelben levő IV-es, illetve VII-es jelzésű kitűzőhajójának legénysége, s ők már többször kiszabadítottak e szorult helyzetemből.” Olvasónktól megtudtuk azt is, az utóbbi időben már — ugyancsak hasonló bajba került — halásznak is segítettek, ezért nemcsak a saját, de a többi munkatársa nevében is őszinte köszönetét mond a vízügyi igazgatóság önzetlenül, példamutatóan segítő dolgozóinak, a hajósoknak! ben kész is volt az óra, s amikor olvasónk megkérdezte, hogy kap-e nyugtát, azt válaszolta a mester, a javítás ideje az órára van karcolva. Kovácsné kissé furcsának, sajátosnak tartja a módszert:nem tudja; voltaképpen miért fizetett annyit, amennyit; meg az is rejtély számára, hogy számla nélkül miképpen számol el a mester az esetlegesen felhasznált anyaggal, a javításra fordított munkaidejével, no meg a felvett összeggel? A kérdésre mi is kíváncsiak vagyunk. „ Összeállította: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 OXIGÉNGYÁR Dunaf öld váron, á dissous-gázgyár szomszédságában, 140 millió forintos beruházással, felépült az oxigéngyár. Az új üzemben évente 4 millió köbméter oxigéngázt állítanak elő 99,5 százalékos tisztaságban, az ipar és az egészségügy számára. (MTI-fotó, Gottvald Károly felvétele — KS.) ŰJ VONÁSOK A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSBEN A gépesítés távlatai A hazai és a külföldi nagy nemzetközi gépkiállítások, a mezőgazdasági üzemekben zajló termelő tevékenység egyaránt mutatja: az a folyamat, amely a múlt század második felében kéz.' dődött, s amely mintegy ötvenhatvan ' esztendővel ezelőtt a traktor megjelenésével gyorsult fel, tovább tart. Zajlik a mezőgazdasági termelés gépesítésének forradalma. S e változások nyomán nemcsak a kezdetet jelentő gőzgép, hanem sokkal későbbi géptípusok is — mint például az ízzófejes traktorok — elvesznek lassacskán az emlékezetből. Á mostani években a mezőgazdaság gépesítésében mutatkozó változások egyik jellemzője, hogy mind nagyobb teljesítményű traktorok állnak munkában, s ennek megfelelően természetesen változnak a munkagépek is. 1970-ben a magyar mezőgazdaságban 67 472 traktort tartottak nyilván. Az idén 56 ezer traktor dolgozik földjeinken. Csökkent tehát — és nem is jelentéktelen mértékben — a traktorok száma. Ezzel szemben tény, hogy nyolc esztendővel ezelőtt a hazai traktorpark 2 millió 391 ezer lóerőt képviselt, a jelenlegi pedig 3,9 millió lóerőt. Évekkel ezelőtt megjelentek a 100 lóerőn felüli erőgépek, s számuk egyre nő. A váltás, a változás —, ha csak ezt az egyetlen- vonását vizsgáljuk is a traktorparknak — teljesen nyilvánvaló. Kevés ember jut A műszaki haladás és megoldások adta előnyök is kézenfekvőek. Itt is elég egyetlen tényezőre, a munkaerőhelyzetre utalni. Olyan időszakokban — mint amilyen a gabonaaratás időszaka is — amelyekben gyakorlatilag minden gépet mozgásba kell hozni, kiderül: nincs elegendő ember a gazdaságon belül most már a gépek nyújtott, vagy Rétműszakos üzemeltetésére, karbantartására, folyamatos kiszolgálására sem. Nem is olyan régen még a kézimunkaerő igényes növények termesztése okozott — s okoz persze ma is — gondot. Lassacskán viszont jelentkezik ez a gond, akkor is, ha traktorvezetőkről, teherautó, kombájn, vagy más mezőgazdaságban hasznosított gép vezetéséről van szó. A népgazdaság munkaerőhelyzete olyan, hogy a hoszabb távú tervek is a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának csökkenésével kalkulálnak. A növekvő feladatokat csak kevesebb embert igénylő, nagy teljesítményű gépek révén lehet megoldani. Másként kell szervezni Azt a mezőgazdasági üzemekben is felismerték, hogy a korábbinál jóval nagyobb teljesítményre képes erőgépek, s a hozzájuk kapcsolt munkagépek munkáját másként kell szervezni, mint kisebb teljesítményű elődeikét. Azt is tudják, hogy ezek üzembiztosán tartása milyen jelentőségű. A gyakorlatban mégis sokszor tesznek engedményt a szervezésbeli lazaságok megtűrésével. A teljes igazsághoz hozzátartozik: egyik-másik mezőgazdasági nagyüzemben szemléletben, főként pedig szellemi ismeretben, fegyelmezettségben, pontosságban nem érték el azt a színvonalat, amelyet e nagy teljesítményű, s egyben drága gépek gazdasági üzemeltetése megkövetel. Ennek híján azok az előnyök, az a műszaki színvonal, amit az új, korszerű nagy teljesítményű gépek kínálnak semmivé foszlanak, s marad a nagyon magas költség. Terjednek a célgépek Egy másik egyre teljesebben kibontakozó vonása a mezőgazdaság gépesítésének az úgynevezett magajáró célgépek terjedése. Ilyennek minősíthető a már „régen” ismert, használt gabonakombájn. Az elmúlt öt-hat évben váltak általánossá a cukorrépa termelés gépei. Ma már a gazdaságok többségében dolgoznak a szénabetakarítás gépei, eszközei — pontosabban önjáró gépei. Az alföldi nagy szőlőtermelő gazdaságokban ma már egyáltalán nem megcsodált újdonság a szőlőszüretelő kombájn. Vannak nagyüzemek, amelyek a ribiszkeültetvényt, mások a meggyest,- a szilvást telepítik azzal a szándékkal, hogy amikorra termőre fordul ott lesz a betakarításhoz szükséges gép, eszköz. Gépesítési koncepció kell A haladás tehát folyamatos. A mi mezőgazdaságunk — néha ugyan lépéshátránnyal — ae rendszeresen átveszi azt az ütemet, amelyet a nemzetközi lehetőségek nyújtanak. A hazai mezőgépgyártás fejlesztése, a gépbehozatal külön szerteágazó, nagy kérdés. Ugyanilyen sokrétű az a 'követelmény is, amelyet a magajáró célgépek, az iparsze. rű termelésre módot' nyújtó gépek,' berendezések terjedése támaszt a mezőgazdasággal szemben. Ez utóbbiból szintén egyet említenénk: a mezőgazdasági üzemen belül a műszaki színvonal növelését. Az új, speciális gépek, berendezések jó karbantartása, üzemeltetése műszakilag megfelelő technikai feltételek között dolgozó magasabb képzett emberekkel lehetséges csak. Ha másról nem is, arról remélhetően többeket meggyőznek a mezőgazdasági termelés gépesítésében zajló változások — azok egynémelylkének említése —, hogy mezőgazdasági nagyüzemeinkben nem elégséges ötletszerűen dönteni gépvásárlásról, karbantartásról, s más a gépesítéshez kapcsolódó témáról. Az üzemen belül elengedhetetlen, hogy legyen jól átgondolt gépesítési koncepció, s ehhez igazodjanak a gyakorlati lépések. Természetesen országosan is elengedhetetlen ennek a követelménynek az érvényesítése. A gazdaságok tudatosabb gépesítési tevékenysége azonban minden téren sokat segíthet. F. I. Készülődnek a szüretre
