Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-15 / 164. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1978. július 15. A DÉL-JEMENI ELNÖK NYILATKOZATA „Rágalmazással keresnek ürügyet az agresszióra” Ali Nasszer Mohammed Hasz­­szani, a Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaság Elnöki Taná­csának elnöke cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Dél-Jemenben szovjet támasz­pontok lennének, illetve kubai katonák tartózkodnának. A dél-jemeni államfő az „Al- Kabasz” című kuvaiti lapnak adott interjújában rámutat, hogy mindezek a rágalmak csupán ür­ügyet akarnak szolgáltatni a Dél- Jemen elleni agresszióra. „Országunk fejlett, jó kapcso­latokat tart fenn a Szovjetunió­val, mert a Szovjetunió támoga­tott bennünket, gazdaságilag és katonailag segített megvédeni forradalmunkat, de ezzel kap­csolatosan nem támasztott sem­miféle feltételeket. A Szovjet­unió nem kért minket támasz­pontok létesítésére, mert nincs is szüksége azokra” — mondotta az államfő. Nyilvánvaló hazugságnak mi­nősítette Ali Nasszer Mohammed Hasszani azt az állítást, hogy kubai katonák tartózkodnának Dél-Jemenben. „A Jemeni Arab Köztársaság folytatja a csapatösszevonásokat, de' Dél-Jemen feltételek nélkül kész dialógust kezdeni” — mon­dotta a dél-jemeni államfő a kuvaiti „Al-Kabasz” című lap­nak adott interjújában, amelyet csütörtökön ismertettek az ame­rikai hírügynökségek. „Az észak-jemeni elnök meg­gyilkolását Rijadban tervelték ki. a merényletet Szaúd-Arábia ügynökei szervezték meg, hogy ürügyet teremtsenek a demokra­tikus Jemen belügyeibe való be­avatkozásra, hogy- megdöntsék a Vörös-terger térségében az im­perialista tervek piegvalósításá­­nak útjában álló dél-jemeni kor­mányt” — írja az Al-Uszbua A1 A rabi című bejrúti napilap. Szaúd-Arábia főszerepet ját­szott abban, hogy összehangolja a reakciós erőknek a két Jemen ellen irányuló Összeesküvését. Ennek az összeesküvésnek részét képezte a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaságban megkísé­relt államcsíny, az Arab Liga legutóbbi döntése arról, hogy be­fagyasztják a JNDK-val a gaz­dasági és politikai kapcsolatokat és végezetül az, hogy összevon­ták a szaúdi fegyveres erőket a demokratikus Jemen határainál. Carter Bonnban tárgyal A politikai egység hangoztatá­sa és a gazdaságpolitikai nézet­­különbségek felszínre kerülése jellemezte James Carter ameri­kai elnök hivatalos NSZK-beli látogatásának első napját. Carter, aki csütörtökön késő este érkezett Bonnba, pénteken megkezdte tárgyalásait Helmut Schmidt kancellárral. A Bölling bonni kormányszó­vivő által „különösen barátsá­gos, minden rossz felhangtól mentesnek” minősített légkörben a kérdések rendkívül széles kö­rét tekintették át. Vance ameri­kai külügyminiszter beszámoló­jában pozitívnak ítélte a SALT —2 tárgyalások kilátásait. Mind­két fél kedvezőnek minősítette a szocialista országok válaszát a nyugati javaslatokra a bécsi haderőcsökkéntési tárgyalásokon. Egyetértettek abban is, hogy most a nyugati országoknak kell — hasonlóan pozitív szellemben — a következő lépést megtenni­ük. Jelentős szerepet kapott az afrikai kontinens problémáinak megvitatása. A tárgyalásokon a legtöbb vita a nyugati világgazdasági csúcs­­találkozóval kapcsolatos kérdé­sekről folyt. Carter nem titkol­ta az újságírók előtt, hogy ezen a téren csak néhány pontban egyeznek a vélemények, a legtöbb kérdésben — a nemzeti érdekek különbözősége miatt — „csupán a célok azonosságában sikerült megállapodni”. Ez politikai meg­figyelők szerint azt jelenti, hogy a gazdasági fellendülésről, a vál­ságjelenségek megszüntetéséről alkotott,amerikai és nyugatnémet álláspontot nem sikerült egy­máshoz közelíteni. NAPI KOMMENTÁR Kétértelmű döntés Bár az Afrikai Egységszerve­zet csúcstalálkozója' csak a jövő héten kezdődik, a külügyminisz­terek Khartoumlban zajló előké­szítő jellegű tanácskozása sem nélkülözi az érdeklődést. Peter Onu, az AESZ főtitkár-helyette­se szeriint negyven kérdést tűz­nek majd napirendre, de közü­lük is kiemelkedő fontosságú a kontinensen tapasztalható új­gyarmatosító törekvések elleni közös fellépés módszereinek, ösz­­szehangolt akcióinak a megvita­tása. Nem kis meglepetést keltett, hogy a külügyminiszterek — a várakozás ellenére — közös hatá­rozati javaslatterviben állapod­tak meg. Benin és sok más állam nyújtotta be a tervezetet, ame­lyet részletes vita és módosítások után végül is elfogadtak. Ter­vezetük lényege: bármely afri­kai államnak jogában áll — szuverenitásával .élve — a világ bármely államától segítséget kér­ni, ha megítélése szerint függet­lenségét és biztonságát veszély fenyegeti. Igaz, a javaslattervezet meg­lehetősen kétértelmű, mert nem tisztázza, hogy vajon Khartouim­­ban miként vélekednek a népel­nyomó és fajüldöző rendszerek védelmében netán bevetendő, nyugatbarát afrikai rézsűnek ka­tonáiból álló afrika-közi haderő­ről, ha annak egységei története­sen az AESZ többsége által tá­mogatott hazafias erőkkel szem­ben bocsátkoznak harcba. Min­denesetre a határozati javaslat­­tervezet a várakozáshoz képest kiegyensúlyozottabb. Figyelemre méltó, hogy az AESZ is fontolóra veszi egy ön­álló biztonsági erő létesítését. Az égisze alatt ténykedő erők létre­hozásának témáját további vitá­ra a szervezet úgynevezett vé­delmi bizottsága hatáskörébe utalták. Khartoumi megfigyelők annak is fontosságot tulajdonítanak, hogy a külügyminiszterek a kül­földi hatalmak afrikai ténykedé­sét a vártnál tárgyilagosabb hangnemben tárgyalták. Nem annyira az indulatok, mint in­kább az érvek csatáztak a tanács, kozás eddigi szakaszában. Kér­dés, mennyiben változik a lég­kör, amikor az újgyiarmatosító törekvések meghiúsítására teen­dő lépések kerülnek előtérbe. . Mindenesetre bizonyára befo­lyásolja a khartoumi értekezletet a namíbiai kérdésben Angola fő­városában létrejött megállapo­dás, amelynek értelmében a Dél­nyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elfogadta a Biztonsági Tanács öt nyugati tagjának ja­vaslatait a többségi uralom fo­kozatos megteremtéséről. Ezt a tervet Dél-Afrika — amely meg­szállva tartja Namíbiát — már korábban helyeselte. A közösen kidolgozott és együttesen vállalt határozatter­vezet megkönnyíti a jövő heti csúcstalálkozó munkáját. Az ál­lam- és kormányfők vitája így az újgyarmatósítás meghiúsításá­ra és a fajvédő rezsimnek elleni közös lépések meghatározására összpontosulhat. Gy. D. Befejeződött Szadat és Weizman találkozója „Találkozunk Alexandriában? — köszönt el Ezer Weizman iz­raeli hadügyminiszter az újság­íróktól Szadat egyiptomi elnök­kel és Al-Gamazi hadügyminisz­terrel két ízben is folytatott csü­törtöki tárgyalásai után az auszt­riai Fuschlban. Weizman ezzel megerősítette, hogy rövidesen sor kerül az egyiptomi—izareli tárgyalások felújítására. Az izraeli politikus igen derűlátóan nyilatkozott Sza­dat elnökkel való megbeszélései­ről, de a felek csak annyit hoz­tak nyilvánosságra, hogy megvi­tatták a közel-keleti helyzetet. A tárgyalások hasznosak voltak — mondotta Weizman. Szadat elnök szóvivője —; aki szerint Weizman ausztriai útját Szadat kezdeményezte — ugyan­csak közölte: Weizman (tábornok újabb tárgyalására rövidesen Alexandriába utazik. >.w>Xv>>>>>K4é!v.%v.v.,.v.,.w.v.vAV.v.v.v»v?;vs^5»jK«*W<A>%V*N»>Ni%VW»v«»Wí«NNV«NV A magyar-bolgár szerződés harmincadik évfordulóján HARMINC ÉVVEL EZELŐTT írta alá Szófiában Dinnyés Lajos magyar miniszterelnök és Georgi Dimitrov a bolgár nép nagy fia, a komunista párt főtitkára, kor­mányfő a magyar—bolgár barát­sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Magas szintű magyar küldöttség utazott a bolgár fővárosba, hogy a szerző­dés aláírásával együtt megállapo­dásokat kössön a két fiatal népi demokrácia további együttműkö­déséről. A három évtizedes doku­mentum bevezetőjében utal arra: az egyezmény megkírose megfelel a két nép hagyományos baráti kapcsolatainak,, a két ország létér­dekeinek, s a nemzetközi békének is javára szolgál. A HAGYOMÁNYOS BARÁT­SÁG gyökerei valóban a történel­mi múlt hosszú évszázadaiba nyúlnak vissza. Ismeretes, hogy a két nép között már a középkor év­századaiban szoros kapcsolatok alakultak ki. Jól példázza ezt a tény: a bolgár népi epika hősei között szerepel Hunyadi János és Mátyás, s dicsőítő énekek szólnak I. Ulászló királyról, aki magyar és — lengyel seregek élén harcolt a török ellen a bolgár független­ségért, s esett el a várnai csata­mezőn. A későbbi évszázadok is számos példáját hozták a két nép közötti barátságnak. Nem kétsé­ges: a magyar—bolgár kapcsola­tok történetének legfényesebb lapjait azok a bolgár katonák ír­ták, akik életüket adták hazánk szabadságáért 1944—45 telének vé­res dunántúli harcaiban. A KÉT ORSZÁG NÉPE a má­sodik világháború után közös útra lépett., A közös fejlődés, a szocia­lista építés távlatai kitágították, gazdagították a magyar—bolgár együttműködést is. Szoros testvéri kapcsolatok vannak a két ország kommunista pártjai között, rend­szeresek a magas szintű látogatá­sok, a pártközi és kormányközi konzultációk is. Legutóbb a múlt évben járt Szófiában Lázár György miniszterelnök, s rendsze­res üléseket tart a magyar—bol­gár kormányközi gazdasági és műszaki-tudományos együttműkö­dési bizottság is. A bizottság munkája mind ösz­­szetettebbé vált, hiszen évről évre bővül a magyar—bolgár gazdasági kapcsolatok köre. A mostani öt­éves tervben a-két. ország közötti árucsere-forgalom eléri a 735 mil­lió rubelt. Különös jelentősége van annak, hogy az egyszerű árucse­rén túllépve mind szélesebb a ma­gyar—bolgár gépipari kooperáció. Bizonyítja ezt a több, mint tíz éve működő két magyar—bolgár ve­gyes vállalat példája. Az Intrans­­mas az üzemen belüli szállítás­gépesítés tervezésére és kidolgozá­sára szakosodott. Az Agromas, amelyhez a Szovjetunió, Lengyel­­ország és az NDK is csatlakozott, a mezőgazdasági gépek tervezésé­vel és gyártásával foglalkozik. A KOOPERÁCIÓ kiterjed az orvosi műszergyártásra, híradás­­technikai ipar- és számítógép­gyártásra. Van néhány kooperá­ciós szerződés a könnyűiparban is. A mezőgazdasági együttműködés fontos területe a vetőmagcsere, s a múlt évben Bulgáriában bevezet­ték a bajai kukoricatermesztési rendszert. A magyarok és bolgárok között a barátság szálait az elmúlt három évtizedben erősítette a kulturális kapcsolatok dinamikus fejlődése. Bulgáriában népszerűek a ma­gyar filmek, tévéjátékok, s a bol­gár kiadók rendszeresen közrebo­csátják irodalmunk legjavát. A magyar olvasók, verskedvelők előtt is az elmúlt három évtized­ben váltak ismertté a bolgár iro­dalom remekei. Barátaink költé­szetének népszerűsítésében olyan kiváló poéta vett részt, mint a nemrég elhunyt Nagy László, akit a bolgár kormány munkássága elismeréseképpen a Cirill és Metód érdemrenddel tüntetett ki. Buda­pesten és Szófiában egyaránt a két kultúra nagykövetségeként szol­gálnak a kulturális és tájékoztató központok, terjesztve a bolgár és magyar szellemi kincstár legjavát. NÖVEKSZIK a turistaforgalom is. Közel kétszázezer magyar uta­zik évente a napfényes Fekete­tengerhez, csodálja meg a bulgá­riai műemlékeket. Bulgáriából ta­valy több, mint 400 ezren látogat­tak hozzánk. A három évtizede aláírt szerző­dés igazolta önmagát, megkötése óta a két ország közötti kapcso­latok évről évre gazdagodnak. Jó bizonyítéka ez annak: a szocializ­mus viszonyai között új elemek­kel gazdagodik a népek barátsága, új típusú viszonyok alakulnak ki az államok között. Erre emlékez­tet ezaz. évforduló-is." ni P. G. HÚSZSZÁZALÉKOS ÁRENGEDMÉNY Aczél György fogadta Pedro Aruppét • Aczél György miniszterelnök-helyettes tegnap fogadta a magyar püspöki kar vendégeként hazánkban tartózkodó Pedro Aruppét, a jezsuita rend generálisát. (MTI-fotó) Eltemették az áldozatokat 0 A spanyolországi Tarragonában nagy részvéttel temették el a keddi tömegszerencsétlenség áldozatainak egy részét. Hétfőn kezdődik a füzetvásár Andrew Young nyilatkozata az amerikai politikai foglyokról Á nagykövet újabb meglepetéssel is szolgált WASHINGTON „Kijelentéseimet félremagyaráz­ták és kiragadták összefüggései­ből” — magyarázkodott Andrew Young, amerikai ENSZ-niagykö­­vet csütörtökön, azután, hogy az Egyesült Államokban heves po­litikai vihart keltett a feketebő­rű politikusnak a napokban megjelent egyik nyilatkozata. Young a Le Matin című párizsi lapnak többek között azt mond­ta, hogy az amerikai börtönök­ben százakra, de lehet, hogy ezrekre tehető azoknak a száma, akiket ő politikai foglyoknak ne­vezne”. A washingtoni képviselőházban a felháborodott szélsőségesek in­dítványozták, hogy indítsanak Young ellen vádemelési eljárást. Ezt az indítványt végül leszavaz­ták, de Barry Goldwater szélső­­jobboldali szenátornak az ENSZ- megbízott leváltását szorgalmazó javaslata hírek szerint támoga­tásra számíthat a képviselők kö­zött. Carter elnök enyhe formában, a Genfben tartózkodó Vance külügyminiszter pedig rendkívül éles hangon megrótta Youngot. Az amerikai külügyminisztérium elhatárolta magát az ENSZ-kép­viselőnek mind az amerikai po­litikai foglyokra vonatkozó, mind pedig az afrikai politikával kap­csolatos kijelentéseitől. Az Egyesült Államok és a Nyu­gat befolyásos köreinek másik — messzebb látó — része viszont úgy vélekedik, hogy Young le­váltása káros lenne az amerikai külpolitikai érdekek szempontjá­ból. A feketebőrű Youngot egy­kor polgárjogi harcosnak ismpr^ tők, s így magas tisztségének puszta ténye is azt az illúziót keltheti a harmadik világ orszá­gaiban, hogy Amerika a színes bőrű népek pártján van, ezért pedig megengedhető az a fény­űzés, hogy a politikus időnként „kimondja az igazságot”. Young a Le Matin-nök adott nyilatkozatai után újabb meg­lepetéssel is szolgált. Ezúttal azokra cáfolt rá, akik az utóbbi időiben a Szovjetunió és Kuba afrikai „beavatkozását” ürügyül akarták felhasználni saját, eny­hülésellenes céljaik érdekében. Csütörtökön a francia televízió második csatornáján közvetített nyilatkozatában — amelyet szer­dán vettek fel — kijelentette: a Szovjetunió és Kuba afrikai be­folyását mérhetetlenül eltúlozzák, túlbecsülik. Hangsúlyozta, hogy véleménye szerint ez á befolyás távolról sem olyan erős, mint Franciaországé, Nagy-Britanniáé vagy éppen az Egyesült Államo­ké. Az amerikai diplomata — aki ENSZ-kópviselői minőségében egyben a washingtoni kabinet tagja — nem hiszi, hogy Havan­nának köze volt a shalbai esemé­nyék előkészítéséhez vagy meg­szervezéséhez. (Reuter, At*) Hétfőtől, augusztus 5-ig 20 szá­zalékkal olcsóbban árusítják a fü­zeteket, füzetcsomagokat az álla­mi kiskereskedemi vállalatok, és a szövetkezetek — jelentették be a PlfiRT és az ÁPISZ vezetői jrfenteks sajtótájékoztatójukon, így kívánják csökkenteni a szep­temberi tan'évnydtást megelőző csúcsforgalmat. Az árengedmény a vásár ideje alatt az ÁPISZ boltjaiban a budapesti általános iskoláik első osztályosai számára még kedvezőbb; 40 százalék en­gedményt kapnak. A PIÉRT és az ÁPISZ mennyi­ségében és minőségében egyaránt megfelelő iskolaszer-ellátást jel­zett az ország 1,3 millió tanulója részére. A füzetek, könyvek bekötésé­hez 700 tonna kék papírról gon-, doskodtalk, polietilénből 10 millió füzet- és 700 ezer intökönyv­­borító, továbbá Yiagyon sok és sokféle grafi táron, 1,4 millió pasztellkészlet áll a vevők ren­delkezésére. Nem lesz hiány a kisiskolások postaironjaiból, s radírgumiból sem. A hazai gyártmányú iskola­szerek ára változatlan. A leg­újabb fajta, divatos iskolatáskák ára is csak olyan mértékben nőtt, amennyit a termelési költségnö­vekedés megkövetelt. A tőkés or­szágokból — nagyobb részt vá­lasztékbővítés céljából — beszer­zett ecseteik, pasztellek, a posta- i rónak, s a laposvonalzók ára 7—15 százalékkal magasabb, mint a hazai termékeké. (MTI) Az olasz sofőrök is sztrájkolnak Tizenhárom évre ítélték Scsaranszkijt Az Oroszországi Föderáció Leg­felsőbb Bíróságának büntető kol­légiuma pénteken befejezte Alek­­szandr Scsaranszkij bűnügyének tárgyalását. A bizonyítási eljárás lefolyta­tása során a bíróság a vádlottat az összes vádpontban bűnösnek találta. Az ítélet kimondja, hogy a bí­róság Scsaranszkijt kémkedés út­ján elkövetett hazaárulásban, a Szovjetunió elleni külföldi ellen­séges tevékenység segítésében, valamint szovjetellenes agitáció és propaganda kifejtésében: vagy­is az Oroszországi Föderáció bün­tetőtörvénykönyve 64. cikkelyé­nek A pontjába, illetve 70. cikke­lyének első bekezdésébe ütköző bűncselekmények elkövetésében találta bűnösnek. Az ítélet indoklása szerint Scsaranszkij, aki társadalmilag különösen veszedelmes bűncse­lekményeket követett el, megér­demelné a legszigorúbb büntetést. Büntetlen előéletére való tekin­tettel azonban a bíróság 13 évi szabadságvesztésre ítélte. A sza­badságvesztés időtartamának első három évét börtönben, a fenn­maradó időt javító-nevelő mun­katáborban kell letöltenie. • Ausztria után most az olasz teherautó-sofőrök torlaszolták el a közúti határátkelőhelyeket a magas adók elleni tiltakozásul. Képűn- ^ kön: veszteglő kamionok a Mont Blanc alagút bejáratánál.

Next

/
Thumbnails
Contents