Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-12 / 161. szám

1918. július 18. • PETŐFI NÉPE • 8 LÁTOGATÁS AZ SZMT MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN • Sok éves kísérletezés után 1976 őszén lehetővé vált, hogy az általán:» Iskolák alsó tagozatá­ban bevezessék a 11 napos okta­tási ciklust. Az Iskolák mintegy négyötöde élt Is a lehetőséggel. Azóta eloszlottak a kezdeti kéte­lyek, amelyek nem nagy jövőt jósolták a nagy horderejű Intéz­kedésnek. Gondoljuk csak meg: az országban 400 ezer Iskolás és 20 ezer pedagógus számára te­remtette meg a , kéthetenkénti áhított szabad szombatot. A tapasztalatok egyértelműen pozitívak: kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbek lettek a kisisko­lások, hiányzásuk ugrásszerűen csökkent. Nem Igazolódott az az előzetes vélekedés sem, hogy a gyakori kétnapos szünet után szinte újra kell kezdenie a mun­kát a pedagógusnak. Érthető tehát, hogy azóta ál­landóan napirenden volt a kér­dés: a felsőtagozaton tanító pe­dagógus nem érdemel szabad szombatot? Az sem mellékes kö­rülmény, hogy számos családban szinte semmire sem mentek a szabad szombattal, mivel a ki­sebbik gyerek alsóban, a nagyob­bik felsőben tanult, aki viszont a hét minden napján kénytelen volt Iskolába járni. Megszűnnek az efféle gondok: az oktatási miniszter utasítása ér­telmében szeptembertől vala­mennyi általános iskolásra és ne­öt esztendővel ezelőtt bizonyára kevesen hitték volna még a lokál-, patrióta sóltiak közül is, hogy mostanára messze földön híres lesz a tánccsoportjuk, amelyre akkori­ban többen csak legyintettek, mondván: hiába minden igyekezet, nem lesz tartós úgysem az együttes munkája, élete. Hát nem nekik lett Igazuk. Fél évtized után ugyanis elmondhatják magukról mind a huszonnyolcán —. mert ennyien tagjai a kitűnő táncegyüttesnek —, hogy ismerik és szeretik őket sokan. Es nemcsak a helybeli szépet szerető emberek, velőre vonatkozik a 11 napos munkarend. Egymillió gyerek, 70 ezer pedagógus jut általa a régen várt szabad szombathoz. Ez év őszétől kezdik bevezetni az új tanterveket, ezért az intéz­kedés megvalósítása nem Járhat együtt Vaszámcsökkentéssel. Ml hát a teendő? Bizony, nincs más lehetőség, csakis a tanév meg­hosszabbítása. Siessünk gyorsan hozzátenni: korántsem arról van szó, hogy ezúttal a gyerekek jú­nius végéig görnyednek majd az Iskolapadban, hiszen a minisz­ter az eddigi 198-ról 192-re csök­kentette az előirt tanítási napok számát, s ez máris egyhetes meg­takarítást jelent. A fennmaradó tlzenegynéhány napot szintén be lehet hozni. Ezentúl igyekszenek majd szep­tember elsején megkezdeni a tan­évet, persze csakis akkor, ha ez a dátum nem a hét vége valame­lyik napjára esik. Némileg kur­tább lész a téli, illetve a tavaszi szünet, s ezzel lehetővé válik, hogy az' 1—6. osztályosok június 10-iijg elvégezhessék az előirt tan­anyag feldolgozását. A 13—14 évesek „zárórája” természetesen attól is függ, hogy hány napon keresztül végeznek úgynevezett közhasznú munkát. Legkésőbb jú­nius 20-ig minden iskolában be­fejeződik a tanítás. • Az intézkedés mellett aligha kell érvelni, hiszen az illetékesek úgy rendelkeztek, hogy az isko­de mindazok, akik a városokban és a községekben eddig tapsoltak nekik, produkcióikat látva. öt év alatt nyolcvan szereplés. Nyolcvanszor készülni, öltözni és izgulni, nyolcvanszor fergeteges táncba kezdeni a nézőközönség előtt, hogy megmutassák mások­nak — sokaknak — azt, amit az együttes lelkes vezetőjétől, Wünsch László koreográfustól tanultak a nem éppen könnyű, sőt éppenség­gel fáradságos próbákon. Nem lehet elhallgatni a szermé­lyes élményt velük kapcsolatban. Láttam őket a helyi termelőszö­lal szabad szombatok egybe esse­nek a szülőkével. Igaz, nem min­den felnőtt szabad szombatos, s az is elmondható, hogy nem min­denkinek esik egybe a hét végi kettős pihenőnapja az országban kialakult formával. A fő cél mégis az, hogy pihenésben, szó­­ra kő zásban, otthoni munkában többet legyen együtt a család. Mód nyílik tehát arra, hogy a tanácsok művelődési osztályai — ha helyileg a szülők többsége má­sik héten kapja meg a szabad szombatot, mint az országban ál­talában —, ennek alapján jelöljék ki az Iskolában Is a pihenőnapot. • Bármilyen rugalmasan is ke. zellk ezt az Intézkedést, sajnos minden szempontot nem lehet fi­gyelembe venni. Lesznek szép számmal szülők, akik dolgoznak azon a napon, amikor gyermekük Iskolájában nincs tanítás. Ter­mészetesen gondoskodnak az ok­tatási Intézményekben felügyelet­ről, nem kell tehát attól tartani, hogy az intézkedés több kárt okoz, mint hasznot. A felmérések szerint az elmúlt két tanítási évben az alsósok 10 —>15 százaléka vette Igénybe az Ugyeletet, ez az arány várható az intézkedés kiterjesztése után is. A többség, a gyerekek 85—90 szá­zaléka — remélhetőleg — számos élménnyel gazdagodhat a szabad­napok révén, ez mindenekelőtt az édesanyákon, édesapákon múlik. F. Gy. vetkezet jubileumi ünnepségén szerepelni, amikor szinte az egész falu —, ahogy mondani szokás, ap­­raja-nagyja — ott szorongott a nézőtéren. S amikor megdobban­tak a lábak, s tánc közben kipirul­tak az arcok, akkor a látottakat olyan fergeteges-lelkes, kitörő taps kísérte, hogy zengett az egész épü­let. Azóta újabb sikerek következ­tek. Legutóbb például így dicse­kedhettek el a derék soltl tánco­sok: „Jancsóval filmeztünk a kun­­szentmiklósl tanyavilágban”. S hogy a neves rendezőn kívül együtt voltak közben —, amíg az „Életünket és vérünket” című fil­met forgatták ott, napokon keresz­tül — kitűnő színészekkel: Balá­­zsovlcs Lajossal, Cserhalmi Az oktatóteremben csaknem mennyezetig érnek az egymás te­tejére rakott székek; a klubhelyi­ségek és a nagyterem viszont színbe teljesen üres:, mindössze néhány lécdarab és kétágú létra hever a falak mellett, henye tét­lenségben. Itt Is — csakúgy, mint másutt —, elcsendesül az élet nyá­ron: a dolgozók Iskolájában ki­osztották a bizonyítványokat, vé­get értek a különböző tanfolya­mok és a klubok Is nyári szüne­tet tartanák. Kovács Endre igazgató és Tromler Károlyné előadó szavai­ból kiderül, hogy azért nem tel­jesen eseménytelenek ezek a he­tek. A díszítőművész szakkör tagjai például a kalocsai népmű­vészeti házba látogatnak, a nyug­díjas klub tagjai pedig hétfőn kirándultak a Tőserdőbe. A fotószakkör is tervez egy túrát, július utolsó napjaiban. Az újí­tók klubja — szintén a közeljö­vőben — Iparjogvédelmi tamfolya­­mot indít, újítási előadók részére. Az Intézmény munkatársai ilyenkor gyakrabban forognak az üzemeikben és a lakóterületeiken. Kezdeményezéseik közül különö­sen azok a gyermekfoglalkozások aratnak nagy sikert, amelyeket a Széchenyiváros játszóterein szer­veznek időnként. Ilyenkor több száz gyerek vesz részt a sárkány-Györggyel és másokkal. Mutatták, hogy még fénykép is van róla. Szerepeltek már mindenfelé, itt­hon és külföldöd egyaránt Tap­soltak nekik Jugoszláviában, Cseh­szlovákiában. Most éppen Hajdú megyébe készülnek; meghívást kaptak Bánhalmára. Szívesen mennek, mert nemcsak táncolni szeretnek, de utazni, világot látni is. Ahogy a mondás tartja, szíve­sen kötik össze a kellemest a hasz­nossal. Fiatalok: mozgékonyak és érdeklődőek. Ot év — nyolcvan szereplés; ugyancsak szép, kedvező a „lel­tár”. Megérdemlik hát továbbra is a támogatást és a fokozott figyel­met. V. M. eregetésben, a bábkészítésben, vagy a falfestő versenyben, A munkatársakat elsősorban most mégis azoknak a rendezvé­nyeknek az előkészítése köti le, amelyek a nyár második felére esnek. Augusztus 20-án nyílik meg például Tóth István fotóművész gyűjteményes tárlata a művelő­dési központ nagytermében. Ezt követi egy olyan kiállítás, ame­lyik a megyében működő Ipari üzemek legújabb eredményeiről, ad majd — fotókkal és grafiko­nokkal — átfogó képet. A nyári Időszak feladatainak Vakáció. E szó nyomán fel­nőttként Is visszazsonganak ben­nünk — egyre növő távolban — a szünidő, a diákkor képei, em­lékei. A nyugodt, napsugarát reggelek, a magányos búvárko­dások könyvtárak hűvös zugai­ban, a csoportos kóborlások. Végnélküli játékok Izgalma, s fáradtsága izmainkban... Nyarak múltak. Otthagytuk kapkodó gyereklépteinket a gyü­mölcsösök forró homokjában, a forgalmas városi utcák július­meleg aszfaltján. Visszagondo­lunk; s szinte érezzük a nagy­anyánk vagy anyánk készítette nyári uzsonnák ízét: a zsíros ke­nyér, a paprika, a paradicsom zamatét. Erezzük a strandok kló­­ros vizének illatát, a hideg víz­­cseppek játékos szivárványtöré­sét kölyökszempillánkon... Vakáció. Színes napernyők, napbarnította kamaszarcok. Első lázadások, vllágmegváltásos hosz­­szú beszélgetések... Felnőttként Is visszazsonganak a szünidő, a diáknyarak képei, emlékei. • Játszótér, KRESZ-park, mai gyerekek. A fák harsogó zöldje belélegzi a forró aszfalt melegét. Élesek a fények. A tér közepén négy srác rúgja a labdát szabá­lyos négyszögben, mitsem tö­rődve a júliusi izzással. Egyi­kük hangosan számolja a „pon­tokat”. — Milyen játék ez? — kérde­zem. — Lábtengó... — ?? — Lábtenisz. Az a lényege, hogy csak egyet pattanjon a pá­lyán, ha kettőt, akkor nem jár pont. — Mindennap kijöttök? — Hát persze — hangzik az immár szűkszavúbbra fogott és kissé gyanakvó válasz. — Ezenkívül mit csináltok még? — próbálom továbblendí­teni a beszélgetést. — Biciklizünk... — És betartjátok a szabályo­kat? — Nem mindig... A szágul­dás az érdekes. Tovább „tengóznak”, érdeklő­dési .körükből engem sürgősen kirekesztve. — Mai gyerekek — állapítom meg magamban. Nem áll meg az élet sorában szerepel továbbá egy olyan tanfolyam megszervezése és beindítása Is, amely az üzemek­ben tevékenykedő művelődési bi­zottságok tagjait készíti fel a ké­sőbbi tartalmas, jó munkára. Az SZMT művelődési központ­ban nem unatkoznak hát a köz­­művelődés szervezői nyáron sem. Serényen dolgoznak mellettük közben a festők, a pankettázók és a fűtésszerelők is: munkájuk eredményeként a nyár végén már újra festett falak, megjavított vagy kicserélt fűtőberendezések várják a művelődni vágyó kecs­kemétieket. K. J. A tér másik végén a sápadt homlokú kisvárosi templom előtt szőke kisfiú ül a pádon. „Sze­relmesen” bűvöl egy bóklászó kutyát. — Hát te mit csinálsz itt?' — Semmit... — És ha nem itt vagy? — Akkor olvasok a mamának, megetetem a nyulakat, vagy el­megyek horgászni az apuval. — Az anyu nem megy vele­tek? — Ö pihen, mert fáradt. — Hol vannak a barátaid? — Táborban, de én nem sze­retek odamenni. Inkább olvasok, napozok, vagy rajzolok. A nagy­mamámnak van egy óriási tük­re a kisszobában. Arra szoktam - rajzolni virágokat, leveleket, in­dákat krétával vagy szappannal A mamának nagyon tetszik, sose törli le, csak ha én akarom... A lábát lóbálja. Szétszórtan nézdegél, megosztva figyelmét a lábtengózó fiúk és a korcs kutya között. — Ha volna egy jó tündér, és teljesítené három kívánságodat, mit kérnél? — Elsőnek egy biciklit. Aztán kérném, hogy a nagymama so­káig éljen és végül kívánnék egy kistestvért. Mert nekem nem gumibaba kell, ahogy az anyu mondta, hanem élő. Akkor nem unatkoznék egymagám. Akkor ide-oda küldenének, mondjuk tejért, kenyérért, tejfölért, és so­kat, nagyon sokat segíthetnék otthon, Legszívesebben tanyára mennék. Fürjtojást szedni, fűben kismadarat találni, kútról vizet hozni... És tovább álmodozik, rendít­hetetlenül. Végül is: hosszú a va­káció. • Megyek az utcán. Tekintetem­mel önkéntelenül is a gyereke­ket követem: a viháncoló fagy­­laltnyalókat, a horzsolt térdű kis betyárokat... Mit csinálnak, merre járnak, minek örülnek 1978 nyarán? Segítsünk nekik mi, felnőttek, feloldani a néha odatolakodó magányt. Segítsünk érezni, értékelni, szebbé, szaba­dabbá tenni ezeket a gyorsan to­vatűnő, sokáig emlékezetes diák­­nyarakat. Posvánca Etelka Gyermekszemmel és ecsettel NYOLCVANSZOR SZÍNPADON - „JANCSÓVAL FILMEZTÜNK” • Művészek a tanyai forgatáskor. Balról jobbra: Wünsch, Cserhalmi, # És a tánccsoport a felvételi próbák szünetében. Jancsó és Balázsovics. (Nyúl Margit felvételei) Solti táncosok „Akkor nem unatkoznék...” • CIOLKOVSZKIJ folyékony üzemanyag-meghajtású rakétájának terve. Jelmagyarázat: A: az égéskamra, B: a fúvócső. Az üzemanyag az égéskamra körül, a feketével ábrázolt részen foglal helyet. Előzőleg arról számoltunk be, hogyan gyümölcsöztetett CONG­REVE egy indiai találmányt, to­vábbá, hogy a versengést a ra­kétákkal átmenetileg a tüzérség nyeri meg. CIOLKOVSZKIJ, A RÁKÉTAKUTATÄS ATYJA Kétségtelen, hogy a legújabb­­korl rakétakutatás kezdetei KONSZTANTYIN CIOLKOVSZ­KIJ nevéhez fűződnek. Ez a lán­goló képzelőerejű orosz tudós 1857-ben a Rjazany kormányzó­ságbeli Izsevszkoje községben, szegény paraszti családban szü­letett. 10 évesen egy gyermékbe­tegség következtében hallását majdnem teljesen elvesztette. A kisfiú egyre jobban elkülönült játszópajtásaitól, s a szülői ház csendjében kora gyermekségétől fogva matematikai és fizikai problémák megoldásával foglal­kozott. Édesatyja a sokat töpren­gő fiút anyagi nehézségei elle­nére Moszkvába küldte tanulni. Azt a kevés pénzt amit otthonról kapott könyvekre, kísérleti cé­lokra fordította, evésre havonta egy rubelt költött. „Gyomrom fekete kenyérrel, agyam azonban nagy álmokkal és tervekkel volt teli” — írta később moszkvai diákkoráról. Ezek a tervek elsősorban a légtér, majd pedig a világűr meghódítására vonatkoztak: a hatás és ellenhatás newtoni tör­vényéből felismerte a jövendő űrhajózás egyetlen lehetőségét, a rakétaelvet. Ez 1876-ban hatal­mas teljesítmény volt. Később mint matematikatanár Bo­­rovszkban, majd Kalugában, egész szabad idejét és utolsó ko­pejkáját is fizikai kísérletekre fordította. Jóllehet voltak már előtte mások is, akik a kiáramló gázok erejét meghajtásra kíván­ták felhasználni, CIOLKOVSZ­KIJ volt az első, aki a rakéta mozgásának alaptörvényeit ma­tematikai képletekbe öntötte. A korabeli, csupán hadi cé­lokra alkalmazott rakétákról megállapította, hogy űrhajózási célokra alkalmatlanok, mert ve­lük a szükséges sebesség nem érhető el. Új utakat keresve, a szilárd hajtóanyagok helyett a folyékony üzemanyagot javasol­ta. „A világűr kutatása rakéták segítségével” című művét már 1898-ban befejezte, de a kiadó késlekedése miatt csak 1903-ban jelenhetett meg. A folyékony hajtóanyagú ra­kétaépítés elvét, CIOLKOVSZKIJ ebben a munkájában tette köz­zé és ez a mai napig a rakéta­­építés alapelve maradt. A raj­zunkban ábrázoltak szerint az • KONSZTANTYIN CIOL­KOVSZKIJ. üzemanyag elhelyezése egyben az égéskamra hűtését is szolgálta. A feltaláló zsenialitását mutatja ez a kis rajz: ugyanis 1898-ban már korunk kétféle folyadékos üzemanyagú égéskamrájának el­vét vetette papírra. A jövendő rakétatechnikusoknak csupán al­­kalmazniok kellett CIOLKOVSZ­KIJ elvét. A következőkben sorra vesszük CIOLKOVSZKIJ kortársait és a századelő többi kísérletezőjét. (Folytatása következik) Talán sehol nem derül ki olyan világos egyértelműséggel a gyer­meki lélek gazdagsága, mint az apróságok által készített rajzok­ban, festményekben... Aki meg­látogatta a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozata által, a megyei művelődési központ­ban a közelmúltban rendezett óvodás gyermekrajz-kiállítást, megértheti, miért fontos dolog, hogy engedjük rajzolni, önma­gukat kifejezni, játékosan alkot­ni a kicsiket. A kiállítás teljes képet alko­tott egy kissé ismeretlen világ­ról. Mennyi töredékesen is egész gondolat, ötlet, érzelem és szen­vedély, mennyi-mennyi szabad, kötetlen vágy, önfeledt játék sza­badult fel és öltött testet ezek­ben a rajzokban, grafikákban. A hetven megyei óvodából ösz­­szegyűjtött közel félezer fest­mény, api ikáció, rajzocska bi­­zonysága szerint van egy korai szakasz az ember életében, ami­kor minden szülői és egyéb kö­telék ellenére, belsejében még őrzi a szabadságot. Nem szo­rítják tanult formák, mereq el­várások, s a kifejezés lényegé­ben a beszéd vagy a mese egyik formája. A kiállításon járva bizonyára sokakban felötlött: egy kissé irigyeljük is tőlük érzelmeik sza­badságát... Mindazt, amit már sajnos, valahol elveszítettünk... P. M. • „Irigyeljük tőlük érzelmeik szabadságát." (Tóth Sándor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents