Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-12 / 161. szám
1978. július 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Amikor Kecskeméten elhatározták, hogy a város központjából „kitiltják" a zajos átmenő, és több utcakereszteződéssel tarkított, bonyolított gépkocsiforgalmat, azt hiszem, hogy a döntést hozó tanácsülés résztvevőin kívül csak nagyon kevesen értettek ezzel egyet^A merész elképzelés, valljuk be, ellentmondani látszott a józan észnek. Megszüntette a várost átszelő utak folytonosságát, s a még ideiglenesen kialakított kiskörúttal, az egyirányú körforgalommal szédítő bolyongásra kényszeritette az autósokat, főleg a tájékozatlan idegeneket. És még ki tudja, hányféle ellenérv bukkant felszínre hirtelen, melyek közül igen nyomósnak tűnt a megszokás is, mint kedély romboló, közhangulatot rontó tényező. A kecskeméti zajtalanitott főtér azóta „megvetette a lábát", vagyis megkapaszkodott az emberek tudatában. Talán még nem vált teljesen megszokottá, de már szívesen invitálják ide a vendégeket, ismerősöket, s ebbe az új szokásba azért egy kis büszkeség is vegyül. És nem ok nélkül. Valóban szép ez a tér, illetve térkomplexum, több beszögelléssel, sokféle részletével, hangulatával. Jó, hogy megőrizte a nyitottságát, messzire lehet látni, kiemeli, nem eltakarja az épületeket. Szinte biztatja sétára az embert, de a pihenést is kínálja a sok-sok pad, hosszan, kétoldalt és a fák körül is elhelyezve. Kitűnő fotótémákat rejt, és a gyermekek is rohangászhatnak kedvükre. Akinek pedig sietős a dolga, minden irányban nekivághat az útnak. De ne dicsérjük tovább, nincs szüksége rá. Van, és ez a lényeg, s talán az még inkább, hogy máris megszerették a tősgyökeres kecskemétiek is, akik még ismerték az itteni gyümölcspiacot, s megszokták a nagy térségeket. A legfőbb erénye ennek a térnek mégiscsak az, hogy csendes. Kényszerűen bekanyarodik ugyan egy kisebb autósforgalom a házak közé, de ez alig zavar bárkit is. Hozzátartozik még a harangszó, s elviselhető — bár nem tudom, hogy a szemben levő ház lakói mit szólnak hozzá — az Aranyhomok teraszán játszó zenekar is. Néha alkalmi színpad kerül ide, amikor jeles események műsorai kilépnek a nyilvánosság elé, vigyázva, hogy ne keltsenek túl nagy ricsajt és felfordulást. Reméljük, a tér alkotói megőrzik továbbra is ezt a csendet és nyugalmat, hiszen a pihentető, nyugodt környezet rohanó korunknak ritka szép adománya. Inkább fogy, mint gyarapszik. S maholnap elég nagy céltudatosság és akaraterő kell a megtartásához, hisz oly sok az ellene ható tényező. Kecskeméten talán sikerül megőrizni és gyarapítani azt a „szigetet", ahol egy-egy fárasztó nap és hét után a csend varázsa is segíti az erőgyűjtést a holnapi újrakezdéshez. T. P. (Tóth Sándor felvétele) A tér varázsa ‘.Jtfl.'CTy SteSSP " ' ' "" 1 «MW ' ■ w . iwiwmimn— ^puMRi Nukleáris gyógyszerek A Dubnái Egyesült Atomkutatóban előállított ciklotron izotópokat, a Drezdai Orvostudományi Akadémia nukleárbiológiai szakán használták. Először állatkísérleteket végeztek. Ma már atomreaktorokban előállított nukleáris gyógyszerekét is alkalmaznak emberek gyógyítására. Dubnában először szovjet szakemberek együttműködésével vizsgálták meg a ciklotron orvostudományi alkalmazását. Ahhoz, hogy a dubnai ciklotronban előállított 21 órafelezési idejű jód 123 izotópot megfelelő mennyiségben tudják Drezdába szállítani, időtervet dolgoztak ki, melynek alapján az előállítás és a repülőgépen történő szállítás időpontjait egyeztetik. és Bissau-Guinea —, amelyek ellenállnak az imperialista befolyásnak, s amelyek többé-kevásbé közel .vannak Nigériához. Ami Szomáliát illeti, ott valóban váratlan volt a pálfordulás. Az imperialista erők számára kétségkívül nagy veszteség lett volna politikai értelemben vett elvesztése, ezért valóban mindent megtettek, hogy visszaszerezzék. Történelmi okokból Fekete-Afrikában, az, amit mi Európában sovinizmusnak nevezünk, szinte nemlétező jelenség, az egy Szomáliát kivéve. „Nagy-Szomália” illúziója már eddig is több háborúba sodorta ezt az országot Etiópiával és Kenyával. És ezúttal is a jelenlegi Szomáliái vezetés nagyhatalmi sovinizmusa erősebbnek bizonyult, mint szocialista orientációjú- politikája. Ráadásul, hogy Angola ellen szakadatlan intervencióra kész az imperializmus, úgy kész erre Etiópia ellen is. Etiópia egyébként korábban az amerikai hadászati tervek afrikai kulcsországa volt. Szomália elvesztése, politikai veszteség, de Etiópia „elvesztése”, adott esetben tehát az agresszorrá vált Szomália győzelme, lényegesen nagyobb kára lett volna a kontinens és az egész világ haladó erőinek. — A haladó etiópiai kormányzat a • szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió és Kuba segítségével lényegében túljutott ezen a háborún, de most egy másik lehetőségével kell szembe néznie: az eritreai problémával. — Az eritreai kérdés sajátossága, történelmi egyedülállósága az, hogy ez a háború jó tiz évvel ezelőtt az etiópiai feudális rend, a reakciós vezetés ellen indult, de napjainkban már antifeudális, haladó kormányzat ellen folytatódik. Jelenleg belső viszályról van tehát szó, amelyet az ország egy részét leszakítani kívánó eritreai mozgalmak robbantottak ki. A mostani etiópiai kormányzat mindent megtett azért — mindeddig hasztalanul —, hogy tárgyalások útján rendezze a problémát, s hogy végre az egész ország elinduljon az egészséges fejlődés útján. A haladó erőknek résen kell azonban lenniük, hogy ez a konfliktus ne veszélyeztesse Etiópia haladó rendszerét. — Lényegében áttekintettük a kontinens helyzetét, „végigjártuk” Afrikát, ön a térség jó ismerője, elkötelezett kutatója. Mi a véleménye Afri| ka jövőjéről? — A közelebbi jövőt illetően csak konfliktusokkal terhes éveket jósolhatok Afrika országainak — bár nem szívesen bocsátkozom jóslatokba. A tőkés nagyhatalmak ugyanis nem mondtak le arról, hogy akár intervenciók révén is visszafordítsák a kibontakozó, ígéretes változásokat. A helyzet veszélyességét fokozza, hogy a fejlett tőkés országok függősége a kontinenstől ebben a nyersanyagszegény világban csak növekszik, tehát gazdasági érdekeik szükség esetén újabb konfliktusok szítására ösztönözhetik őket. A szocialista országok politikájában is egyre komolyabb szerephez jut — kell, hogy jusson — a földrész. Napjainkra komoly forradalmi bázis alakult ki ott. A szocialista országok nem lehetnek tétlen szemlélői -a haladó erők eltiprására irányuló, mind drasztikusabbá váló imperialista lépéseknek — internacionalista kötelességük segíteni a forradalmi mozgalmakat. S végül még egy gondolat: miközben a két társadalmi rendszer osztályharca élesedik a kontinensen, Afrika népei is öntudatosodnak majd. Kned Margit Ahogy a becsület diktálja A jó munkahelyi közösség kialakulása — még ha ezernyi feltétel is adott a gárda összekováosolódásához — nem megy könnyedén. Az emberek keresik a helyüket, ki-ki elképzeléseit akarja megvalósítani, s egymást mind jobban megismerve tűnik ki csak igazán, lehet-e alkotó módon dolgozni, élni az adott közösségben. A munkás hétköznapok rostáján kihull az oda nem való. A kiskunhalasi Semmelweis kórház belgyógyászati osztályának kis közössége is évek alatt kovácsolódott össze. Ennek a gárdának egyik megbízható közkatonája dr. Oszlánczi Gábor segédorvos, aki 1974- ben fejezte be tanulmányait a szegedi orvostudományi egyetemen. Három kórház közül választotta a halasit munkahelyéül. Pedig első látogatásakor nem kecsegtették nagy lehetőségekkel — már ami az életkörülményeket illeti —, mert lakást nem tudtak adni, akkor még csak épülőfélben volt az orvosszállás, de a rá és munkatársaira váró feladatok nagysága és szépsége arra biztatta, hogy a szakvizsgára való felkészüléshez, a terveinek megvalósításához itt nyílik számára lehetőség. Oszlánczi doktor pályafutása az érettségi után nem volt felhőtlen. A négygyermekes család legidősebb fiát • csak a harmadszori jelentkezéskor vették fel az egyetemre. A felkészülés évei alatt a bajai kórházban segédápoló volt, s közben elvégezte az ápolóképzőt. Akaratereje mindvégig sarkallta célja felé. A Semmelweis kórház felvevőiterületéhez 130 ezer ember tartozik. Aki az egyetemről kikerül, az a betegágy mellett tanul tovább. Jó értelemben rutint szerezhet — özönlenek a bete‘gek, sokféle problémával kell megbirkóznia, sokszor egyedül; s mégis, a szakvizsgára csak ilyen magával sodró munka mellett készülhet fel igazán. Mindehhez hozzátartozik, hogy bár legfiatalabb volt munkatársai között, befogadták, segítették. A belgyógyászati osztályon dolgozó orvosaknak ugyanis számtalan más területen is helyt kell állmok. A szakrendelések mellett a fölülvizsgálatok olykor még vidékre is elszólítják az orvosokat, s gyakorta keli az alapellátásba is besegíteniük. Oszlánczi doktor mindezeken kívül bekapcsolódott a kórházban 1968 óta folyó, munka melletti nővéroktatásba is, ahol a bajai tapasztalatait is nagyszerűen kamatoztathatta. TIT-előadásokat tart — s mindezt felsorolni is sok, nemhogy elvégezni ... Szavaiból summázom, hogy aki mindezt vállalni tudja, az megfelelő orvos lesz, átlátja az egész megelőző, gyógyító folyamatot. 1977-ben megnősült, felesége beszélgetésünk napján vette át a műt őstanfolyam végbizonyítványát. Lakást is kaptak. Szabad idejének nagy részét szakmai folyóiratok olvasásával, anyaggyűjtéssel tölti. A szakvizsgára az előforduló esetek elméleti tanulmányozásával készül. Mondják, Oszlánczi doktor nem ismerd a munkaidő fogalmát. Hogy végül, is hány órából áll a 44 órás munkahét számára? Még sohasem számolta. De 44 óránál mindig hosszabb. Ahogy a becsület diktálja... N. M. KI „PARANCSOL” A SOROMPÓNAK ÉS KEZELŐINEK? Kis ügyek? Igaz tanmese Bámulatosan vigyáznak a gyalogosokra Kecskeméten, a Szegedi úti. vasúti átjárónál. Jóval hosszabb ideig zárja el sorompó útjukat, mint az autókét. A vonat már régen eldöcögött, szabadon robognak a gépkocsik, de a járdán türelmetlenül topognak a ritkán erre vetődök. A környező üzemek dolgozói egy pillanatot se várva kanyarodnak a kocsiútra, így közelítik meg lakóhelyüket. Tapasztalásból tudják, hogy sokszor órákig várhatnának, míg ismét a magasba emelkedik a sorompó. Inkább a kis kerülőt, a port, a sarat, a balesetveszélyt vállalják, mintsem kikövetelnék az előírások betartását. Elnézik a sorompóőr mulasztását, beletörődtek a kényelmetlenségbe. Kezdetben alkalmi lazításnak véltem az esetet. Kis idő után bekopogtattam a szerkezet illetékeséhez és megkértem, tegye lehetővé • utam folytatását. Némi vita után tekert néhányat a masinán és helyreállt a rend. Legközelebb megint zárt sorompó fogadott, noha az úttesten hömpölygött a forgalom. Dacosabb lettem. Megálltam, mint a kőszent a lezárt átjárónál, vártam, hogy az illetékes „mikor veszi észre magát”. Egyszer-kétszer sikerrel járt a módszerem, de később ez sem hatott. Végigmért unottan, elfordult, ügyet sem vetett rám. Visszautasította meggyőzési kísérleteimet. „Letörik a lába a kis kerülőtől? ötpercenként ugráljak maguknak? Ha nem tetszik, menjen a főnökökhöz!” Mentem! Tőlem hallottak először a visszásságokról. Rögtön telefonáltak: „Máskor ne forduljon elő.” Az érdekelt — mint kivettem —, még magyarázkodott, mentegetőzött. Feltehetően az iroda és az őrház közötti nagy, legalább kétszáz méteres távolság nehezítette az ellenőrzést, mert naponta többször is „lent felejtődött” a sorompó. Beleuntam az ügybe. Mit ugráljak, ha másoknak így is jó, nyugtattam magam. Bolondság ezért lovat veszteni, csak magamnak ártok a bosszankodással megoldódik az ügy, ha előbb nem, az épülő gyalogos-felüljáróval. Hónapokig magam is bujkáltam a korlát alatt, vagy kerültem, ha szabad jelzéskor is zárva maradt a gyalogosátjáró. Mérgem elszállt, csak az nem ment a lejembe, hogy miként válik természetessé, megszokottá a szabálytalan, a rossz, a kényelem miként kerekedik a kötelességtudás fölé. Véletlen, szándéktalan mulasztással kezdődhetett. A hirtelen összetorlódott munka, fáradtság, feledékenység miatt elmulasztotta a szerkezet megforgatását. Maga csodálkozott a legjobban, hogy senki sem szólt egy kukkot sem. Egyre gyakrabban spórolt meg néhány mozdulatot, pihentette a sorompót emelő-süllyesztő masinát. Lassanként maga is elhitte, hogy tőle — kedvétől, a napszaktól, elfoglaltságától — függ: mikor és meddig tartja zárva az átjárót. Társai nyilván úgy vélekedtek: ha neki' szabad, nekünk is. Mondom, megszoktam a fonák helyzetet és talán soha nem teszem szóvá, ha egy alacsony, idősebb sorompókezelő nem hívja föl szorgosságával magára a figyelmet. A két-háromperces tolatási szünetekben átengedte az autókat, szabaddá tette a gyalogutak sietős igyekezettel látta el tisztét, ellenállt a lezserség vírusainak. Lehet, megmosolyogják, lehet, fáradtabb a szolgálat végére a többieknél, lehet, egy fillérrel sem keres többet, mert „csak a munkáját végzi”. De azt teljes szívvel, felelősséggel! Ha ő így, én sem hallgathatok elgondolkoztató tapasztalataimról. írjam, hogy nemcsak a szegedi úti kis sorompóról szól a mese. Ugyanilyen okoskodással teszik ki a fodrászüzletekre félórával a nyitvatartási idő lejárta előtt a zárva táblát (akkor is, ha a székeken csak egy-két vendég ücsörög), ilyen mentalitásúak pihentetik autójukat a zöld gyepen, rondítják el a tetőről lelbgatott drótokkal, erkélyre csavarodott antennával az új házakat, vágnak át a megrettent járókelők orra előtt a zebrán, mondanak nemet a vásárlónak, ha a raktárból kellene előhozni a kért árut, állnak két perccel később az induló távolsági buszszal (hadd tolakodjon a nép), várakoztatják a rendelő előtt a betegeket, míg a fortyogó feketére várnak. A dolgok összefüggnek! Látszólag kis ügyekben sem engedhetünk a tolakodó önérdeknek, a megmagyarázott, megokolt lustaságnak, a kényelmesség csábításainak. Nagyobb vétségekhez teremtődnek jogcímek, ha elnézzük a szabályok, előírások megszegését. A rossz: szokássá merevedhet. Mindnyájan rosszabbul járunk. Heltai Nándor Rákszűrési program Lengyelországban Lengyelországban kormányprogramot dolgoztak ki a rák elleni küzdelem fokozására. A szakemberek a közelmúltban a rákos betegségeknek szentelt ér-' tekezleten javasolták, hogy a tüdőszűrésekhez hasonlóan, tegyék kötelezővé a rákszűrést, is. A szűrővizsgálatok bevezetésének alapvető feltétele az orvosok továbbképzése az onkológia területén. A rákellenes kormányprogramban ez konkrét intézkedésként szerepel. A program szerint 1990-ig kétszer annyi rákos beteget kell meggyógyítani, mint eddig. A lengyel orvosok úgy vélik, hogy a profilaktikát — vagyis a szűrést — elősorban a rákos megbetegedésekre hajlamos korcsoportokra kell kiterjeszteni. Közismert ugyanis, hogy a rák a gyermekkorban ritkább, majd az életkor előrehaladásával mind gyakoribb. A tömeges vizsgálat mellett szól az is, hogy az időben felismert betegség 74 százaléka gyógyítható, a nők méhrákja esetében pedig ez az arány mintegy 100 százalékos. A programnak megfelelően az onkológia technikai bázisa is jelentősen fejlődik. A lengyel szakemberek francia kollégáikkal együttműködve megkezdték az úgynevezett (lineáris gyorsítók előállítását. Ezek tulajdonképpen univerzális tesztelő, vizsgáló berendezések, amelyek elősegítik a rákbetegségek gyors " felismerését. A sikeres megelőzés egyik alapvető kérdése — sikerül-e megváltoztatni a társadalom szemléletét a rákszűréssel kapcsolatban. Mesterséges klímakomplexum Ogyesszában • Az új fitotronlaboratórium modern épülettömbje. Ogyesszában, az Össz-szövetségi Nemesítő és Genetikai Intézetben befejezték a világ egyik legnagyobb fitotronjának építését. A mesterséges klímájú állomás lehetővé teszi a tudósok számára, hogy jelentős mértékben meggyorsítsák az új, bőtermésű mezőgazdasági növényfajták nemesítését. Több mint háromezer négyzetméternyi területen helyezték el az üvegházakat, a laboratóriumokat, a fagyasztó- és a klímakamrákat. Elektronikus vezérlőberendezésekkel a tudósok tetszés szerint növelhetik a fény intenzitását, szabályozhatják a fény-, a páratartalmat, a levegő áramoltatásával a légmozgás sebességét, valamint a hőmérséklet ingadozását — plusz 45 és mínusz 30 Celsius-fok között. A mesterséges klímakomplexum a KGST-tagországok tudósai együttműködésének bázisává vált A nemzetközi koordinációs központ segítséget nyújt a szocialista országok szakembereinek, hogy közösen oldják meg a genetikai, nemesítési és vetőmagtermesztési problémákat • A fitotron üvegházában Baatarin Baaszt (jobbra), mongóliai gabonanemesítő Rudolf Franzot, a Brenburgi Növénytermesztési Intézet (NDK) biológusát megismerteti a magas fehérjetartalmú tavaszi búzafajták nemesítésében végzett mnnkájávaL (Fotó: I. Pavlenko felvétele— APN—KS) Megtervezett szállítás A szakemberek jól tudják, hogy az egyre növekvő méretű iipaird berendezéseket nem elég csak jól megtervezni és pontosan elkészíteni, arra is gondolni kell — mégpedig idejekorán —, hogy miként lelhet eljuttatni a felhasználás helyére. A legkedvezőbb helyzet az, amikor víziútón történhet a szállítás, és a gyártómű, valamint a berendezés telepítési helye is e vízióit közvetlen közelében van. A nagy ipari berendezések szállítása terén a vasút lehetőségei a legkorűátozattabbak, mivel a teher szélességét és magasságát az űrszelvény mérete határozza meg, s a hosszúság sem léphet túl meghatározott értékeket. A közúti szállítás egyre nagyobb mértékű elterjedéséit az tette lehetővé, hogy ma már hatalmas van óerejű erőgépek és megfelelő teherbírású, stabilitású szállítójárművek egyaránt rendelkezésre állnak. Itt a problémát inkább az jelenti, hogy nem minden esetben sikerül összhangba hozni a szállítással kapcsolatos összes feltételeket. A • Csehszlovák szakemberek arra vállalkoztak, hogy egy 3£ m hosz. szú, 6,4 m széles, 45 tonna súlyú pontont közúton 500 kilométer távolságra szállítsanak eL «záilílifttás útvonalának ugyanis lehetőleg el kell kerülnie a nagyobb településeket; az útnak és a hozzá tartozó műtárgyaknak károsodás nélkül el kell bírniuk az adott terhelést; az utat keresztező hidakmak, felüljáróknak, vezetékeknek megfelelő magasságban kell lenniük; a kanyarodások íve nem haladhat meg bizonyos értéket stbr Egy-egy ilyen száillításli akció végrehajtásához valóságos „haditervre” van szükség. A legegyszerűbb persze az lenne, ha valamilyen légi szálli jármű Vinné magával az ily terjedelmes és súlyos ipari rendezéseket. A helikopter óéira ma még csak eléggé látozott terhelésig felél meg. ilyen jellegű szállítási felkát a nem is olyan távoli jöv ben léghajók segítségévéi fog ják elvégezni, vélik a futurol gusok.
