Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-11 / 160. szám

1978. július 11. • PETŐFI NÉPE • 8 HATODSZOR - RÉSZTVEVŐK ÖT FÖLDRÉSZRŐL Nagy érdeklődés a Kodály-szeminárium iránt E helyzet mellett, melyet a ze­ne a mai emlber életében elfog­lal, miért került mégis az utób­bi éveikben egyre jobban az ér­deklődés 'középpontjába a zene­­pedagógia? Miért van az, hogy hazánkat az 1964-ben Budapes­ten tartott ISMEnkonferencia óta egyre 'több zenetanár keresi fel, s naponta nő azoknak az érdek­lődőknek a száma is, akik levél­ben fordulnak információkért hozzánk?... Az egységes zene­oktatás, a központilag szervezett munka, tananyag, tanterv, tan­könyv, mind arra engedte követ­keztetni a látogatókat, hogy az egységes koncepció szerint megy végbe, mely koncepció Kodály Zoltán egyetértésével találkozott. Es miután sehol sincs a világon olyán ország, ahol a kialakult egységes zenepedagógiai rendszer egy világszerte elismert nagyság közreműködését tartalmazza, ért­hető' a nemzetközi érdeklődés, mely jelenleg körülvesz bennün­ket. Szönyi Erzsébet zeneszerzőnek 1970-ben, .az első kecskeméti nemzetközi Kodály-szemináriu­­mon elmondott szavait az idő meggyőzően igazolta. Ez év tava­szán immár hatodszor küldték szét a jelenkezési felhívásokat. Soha ilyen érdeklődés még nem mutatkozott, mint as/t Erdei Péter­től, a Kodály Zoltán Zenepedagó­giai Intézet igazgatójától, a sze­minárium vezetőjétől megtudtam. — A legtöbben eddig az elsőn és 1976-ban, a negyediken vol­tak, mindkétszer százötvenen. Most 'kétszázhatvanán vesznek Vakációzó szülők 0 Néha nehéz eldönteni, ki várja jobban a szünidőt: a kis­diákok vagy a szüleik? Olykor úgy tűnik, hogy a szülők azok, akik megkönnyebbülten sóhajta­nak fel, amikor végre valahára befejeződött a tanév. Ami egyút­tal számukra is vakációt jelent. Lerakhatják vállukról a nevelés gondját, hiszen*' a gyerekeket el lehet küldeni üdülőkbe, táborok­ba, nagyszülőkhöz. Néhány hó­napra szünetel a családi „intéz­mény” mindenki élheti a saját életét. Erre is szükség van. De arról sem szabadna elfeledkezni, hogy a gyerekek nemcsak azért vár­ják a nyarat, mert ilyenkor nem kell leckét tanulni, iskolába men­ni. Azt is remélik, hogy most több Idejük jut a kötetlenebb, vidámabb családi együttlétekre. Tanárok és orvosok a megmond­hatói, milyen komoly, sokszor helyrehozhatatlan sérüléseket okoz, ha a szülők „lerázzák” magukról a gyerekeket. Nélkü­lük indulnak nyaralni, nem osztják meg velük, a hétvégi , ki­rándulások, vidám baráti össze­jövetelek örömeit. Kecskeméti 'napközis tanárok mesélték, hogy a kicsik, akik rendszeresen kimaradnak a szombat-vasárnapi programból, pánikszerű félelemmel várják a hétvégét. Most csak nekik fáj a kirekesztés, melynek következ­ményeit később a szülők is meg­érzik. 0 Hányszor hallani keserű pa­naszokat meglett emberek szájá­ból, hogy ők mennyi áldozatot hoztak, selyemben-bársonyban, helyesebben méregdrága farmer­ben járatták a csemetéiket, akik, lám hálátlanul hátat fordítanak a szülői háznak. Jobban érzik magukat a baráti társaságban, mint odahaza. A szülőktől való elhidegülés nem természetes ve­lejárója a kamaszkornak. Oka, eredete az esetek többségében, a gyerekkori magárahagyatottság. Sajnos, sokan elkésve döbben­nek ró, hogy ruhával, élelemmel, vagyont érő játékokkal nem le­het pótolni a törődést, a felelős­séget és a szeretetet. Ki vezet nyilvántartást arról, hogy mennyit költöttek rá? A gyerek kötődését az érzelmei kormányozzák, a kényeztetés csak a jellemén torzít, de nem csillapítja szeretetéhségét. Ahol a családi légkör kiegyensúlyo­zott, összehangolt, ott nem kell a „számlát" később sem benyúj­tani. Nincs rá szükség. A gyerek olyan élményeket visz magával a felnőttkorba, amelyek erősítik, táplálják a ragaszkodását. Sokszor elgondoltam, hogy a szüleimmel való mostani kapcso­latom milyen lenne, ha csak etettek és öltöztettek volna? Egyetlen ruhámra, játékomra sem emlékszem, de arra igen, hogy minden vasárnap gyönyörű volt, mert egyik kezem apám tenyerébe, a másik anyáméba si­mult. Érdekelt is, hogy nem tu­dunk beülni egy cukrászdába, mert nincs rá pénzünk? Miénk volt minden fűszál, az összes bá­rányfelhő az égen. Nekik köszön­hetem legszebb dalaimat, ver­seimet, és az életreszóló bizton­ságérzetet is, hogy örömömben, bánatomban mellettem állnak. Soha, egyetlen nap vakációjuk nem volt mellettünk, de nekünk, gyerekeknek valahogy minden nap vakációnak tűnt, amit meg­osztottak velünk. 0 A mai gyerekeknek talán még nagyobb szükségük van ar­ra az élményre, amit a közös családi szünidő adhat. A szülők dolgoznak, az iskolaév megle­hetősen feszített tempót diktál, a lakótelepi életforma túlzottan zárt, és szinte alig ad teret a já­tékra, mozgásra. Ezért kellene jobban élni a nyári hétvégék és a szabadságok adta lehetőségek­kel. Dr. Klazsik Györgyné, ország­­gyűlési képviselő, kiskunfélegy­házi iskolaorvos mesélte, hogy tapasztalatai szerint valahogy el­­kényelmesedtek az emberek. Túl sokat ülnek a tévé előtt, és túl keveset használják a kerékpárt, vagy a lábukat. Pedig a közös családi kirándulások fontos sze­repet játszanak a gyerekek bio­lógiai, szellemi és érzelmi fejlő­désében. Kiélhetik mozgásigé­nyüket, megszeretik a szabad természetet és szorosabb, meg­hittebb kapcsolatba kerülnek a szüleikkel. A szabad szombatok erre kiváltképp alkalmasak len­nének, ezeket kellene jobban ki­használni. 0 Főként nyáron. Amikor ki­rándulásra hívogat a kellemes időjárás, és a zsíros kenyér is jobban ízlik kint a szabadban, mint falak között a nehéz és hagyományos vasárnapi ebéd. Változtatni kellene szokásain­kon, életmódunkon. Akkor mindenki sokkal több örömmel, izgalommal várhatná a hétvégét. A nyarat, amely az együtt töl­tött, közös vakáció felejthetetlen élményét kínálhatná a felnőttek­nek és a gyerekeknek. Vadas Zsuzsa részt, a foglalkozásokon. A tan­folyamot két részletben tart­juk. Július 16-án Itt az intézet­ben kezdődik a külföldiek részé­re szervezett kurzus. A harma­dik héten csatlakoznak a ma­gyarok. A Szovjetunióból har­mincfős csoport érkezik. Japán­ból húszán, Finnországból tizen­hatan jönnek. Lesz kanadai, ve­nezuelai, dániai, szírial, olaszor­szági résztvevőnk, vendégeket vá­runk Franciaországból, Angliából, az Egyesült Államokból, Ausztrá­liából, Jugoszláviából... — A Kulturális Minisztérium Bács-Kiskun megye és Kecskemét város Tanácsának támogatásával tartandó nemzetközi szeminárium mégis csak rövid négy hete al­kalmas-e arra, hogy összefogott, alapos ismereteket adjon? — Az idő valóban 'kevés, még­is úgy vélem, hogy minden vonat, kozásban jó áttekintést, alap­­irányt ad mindazoknak, akik a magyar zenepedagógia iránt ér­deklődnek. Fennáll az a veszély, hogy a befogadók különféle mély­ségig próbálják átvenni, s mind­ez a felszínesség látszatát kelti. Mi a kezdet kezdetétől hangsú­lyoztuk, hogy ez csak az első in­formációadás mindazok számára, akik közül reméljük sokan, a jö­vőben is tanulmányozzák a ma­gyar zenepedagógia elméletét és gyakorlatát. — 'Mit tanulnak a hallgatók? — Reggelenként közös hang­képző foglalkozásra kerül sor, utána tizenöt-húsz fős csoportok­ban szolfézs, ezt követően élő bemutató lesz. Egy gyermekcso­port mindennap minta énekórát tart a megbízott vezető irányítá­sával, ezt a résztvevők elemzik. Fontosnak tartjuk, hogy minden­ki intenziven vegyen részt a ka­marazenei kiscsoportos foglalko­zásokon, hiszen ahhoz, hogy iga­zán jó muzsikussá válhasson va­laki, elengedhetetlen a kamarai zenélés. Módszertani, zeneelmé­leti, vagy Kodály zenéjével fog­lalkozó előadás következik, vé­gül több tagozatban karvezetés. Három kórust alakítunk, ezek a legjobb hangszereseikhez hason­lóan, maguk is koncerteznek. — Az előző Kodály-szeminári­um programjában szereplő hang­versenyeket a nagyközönség is meghallgathatta. Így lesz ez idén is? — Természetesen! A Camerata Hungarian együttes, a Magyar Barokk Trió az intézet udvarán koncertezik. A Perényi testvérek és Körmendi Klára hangverse­nyére, a szegedi Bartók Béla Kó­rus vendégszereplésére a Megyei Művelődési Központban ke­rül sor. Itt lép fel az Egyesült Államokból érkező ifjú muzsiku­sok kórusa. Azzal a céllal alakul­tak néhány esztendeje, hogy az amerikai zene hiteles és színvona. las 'tolmácsolásával kulturális kapcsolatokat létesítsenek, erősít­senek. Jártak már a Szovjetunió­ban és több más szocialista ál­lamban. Mostani európai kőrútjuk során csak egy hangversenyt ad­nak hazánkban. Itt, Kecskeméten. Sor kerül Keönch Boldizsár szóló­koncertjére is. — Mit látnak a vendégek a megyéből, az országból? — Megteremtjük annak a le­hetőségét, hogy bekapcsolódhas­sunk a Duna menti folklórfeszti­vál néhány eseményébe. Kirán­dulást szervezünk Gyulára, a vár. játékok megtekintésére, a külföl­dieket elvisszük Budapestre. Bízunk abban, hogy a szeminá­rium tovább növeli a magyar ze­nepedagógia jó hírét. H. N. TOVÁBBTANULÁSRA ÉS HASZNOSÍTHATÓ SZAKMÁKRA KÉPEZNEK \ Gimnázium Jánoshalmán Volt egy idő, amikor közhasz­nálatú kifejezésként volt ismere­tes a „kisgimnázium” szó, a ki­sebb települések középiskoláinak jellemzésére. Azóta megváltozott sok minden: tervek, reformok születtek, múltak el és ezzel együtt eltűnt ez a kategória. Azt is hozzátehetem, hogy joggal tűnt el, mert semmiféle megkülönböz­tetés nem indokolt mondjuk egy megyeszékhelyi és egy községi gimnázium között... Mindkettő­ben azonos rangú érettségi bizo­­nyitványt kaptak a diákok, azo­nosak az alaptárgyak, a követel­mények és a továbbtanulás egyéni esélyei sem különbözőek. Tehát nincsenek „kisgimnáziumok”, mi­ért is lennének. 0 A főépület előtt a névadó Radnóti Miklós mellszobra. Ezután hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy nekem mindezek el­lenére tetszik ez a kifejezés. Azért, mert valahogy e jelzős összetétel szorosabb emberi; azaz tanár­­diák összetartozást jelképez, mint ami a nagyobbakban megvaló­sítható, ahol már csak a tanulók létszáma is akadályozója annak, hogy a pedagógusok — az igaz­gatót is beleértve —, valameny­­nyi diákot ismerjék. Meg aztán a tradicionális, nagynevű intéz­ményekkel szemben — tanulmá­nyi és sportversenyeken, vetélke­dőkön — összetartó erőt ková­csol a névtelenség hátránya. Es még sorolhatnám tovább a ki­sebb közösségeket pártoló rokon­­szenv okait. Dr. Jeneyné, Patti Nagy Sarol­ta, a jánoshalmi Radnóti Miklós Gimnázium igazgatónője is ezzel ért egyet, mondván: a nagyköz­ségi középiskola diáksága semmi­lyen tekintetben nincsen kedve­zőtlenebb helyzetben, mint má­sok. Ezt igazolják érvei is. A bizonyítás fontossága Jánoshalmán 1963-ban szervez­tek gimnáziumot abban az idő­szakban, amikor célul tűzték ki a középiskolai oktatás általános­sá tételét. A szükséges feltételek azonban nem voltak adottak, s az évtized vége felé számos in­tézményt meg kellett szüntetni. Nem sok maradt életképes közü­lük, Jánoshaítnfi,- Tiszakécske, vagy Bácsalmás kivételével bezá­rultak az általános Iskolákkal kö­zös igazgatás alatt működő gim­náziumok kapui: ' — Intézményünk 1968-ban lett önálló, s 1970-ben költöztünk be a korszerű, új Iskolaépületbe, amelyet Ortutay Gyula akadémi­kus avatott fel. A nyolc osztály­teremben szakrendszerű oktatást szerveztünk, 'az Iskola jól felsze­relt, adottságai optlmállsák... A tizennégy tagú tantestületben jól képzett és hivatásukat szerető pedagógusok dolgoznak, akiknek az oktatás mellett jut idejük és energiájuk a nevelési feladatokra is. Nyilvánvaló viszont az, hogy, mint a kisszámú megmaradt köz­ségi gimnáziumok egyikének, a legfontosabb feladatunk az volt, hogy eredményeinkkel bebizo­nyítsuk — szülők és a fenntartó szervek számára is.—, hogy szük­ség van a gimnáziumra. — Sokat kellett ' bizonygatni ezt? — Hát... Az időről időre vál­tozott. A község és a körzeti te­lepülések értelmiségi lakói már a kezdet kezdetén „mellénkálltak” és ide íratták be gyermeküket. Az egyszerű emberek miután látták, hogy az orvosok, tanárok, tanácsi vezetők így döntenek, ők is kö­vették a példát. Bizalmukat pedig a tanintézet oktatási eredményei­vel kellett bizonyítanunk. A továbbtanulási arány A jánoshalmi tantestületnek be­iskolázási gondjai nem voltak. Csak a demográfiai „mélyhullám” időszakában kényszerültek arra, hogy a szokásos kettő helyett csupán egy osztályt indítsanak. No meg akkor, amikor néhány éve alaptalan híresztelések keltek lábra az intézmény átszervezésé­ről. A szóbeszédre érthetően ér­zékenyen reagált a község lakos­sága, de idén már ismét ötven­három nyolcadikos jelentkezett hozzájuk. — Az átmeneti bizonytalanság érthetően megzavart bennünket — magyarázta az igazgatónő —, hiszen ami a gimnázium alapfel­adatát, a továbbtanulást illeti, nincsen szégyenkezni valónk. Ta­valy az egyetemekre, főiskolákra jelentkezettek 92 százalékát fel­vették. Az oktatás színvonalát pedig jól jellemzi az, hogy osz­tályzataink valóságos értékeket tükröznek. A felvételiző diákok „magukkal vitt” 8,23 pontjával szemben 8,08-at értek el a vizsgá­kon; teljesítményük tehát alig csökkent. Az idén huszonnégyen jelentkeztek felsőfokú oktatási in­tézményekbe, többségük pedagó­gus pályát választott. Családias közösség Beszélgetésünk során szó esett arról is, hogy itt Jánoshalmáin nincs lehetőség arra, hogy mdnt néhány nagyobb intézményben, egy-két „elit” osztályt szervezze­nek a legtehetségesebb diákok­ból ... A gyerekek zöme átlagos képességű, akiket hatékony pe­dagógiai, oktatási, nevelési mód-0 Magyar­órán. A katedránál az Igazgatónő dr. Jeneyné Patti Nagy Sarolta. (Pásztor Zoltán felvételei) szerekkel kell eredményes tanu­lásra ösztönözni. A jól szervezett nevelőmunka bizonyítéka, a KISZ Központi Bizottságától ta­vasszal kapott „Kiváló ‘ KISZ- szervezet” zászló, az oktatásé pe­dig az általános tanulmányi ered­mény, amelyet alig-alig „kozme­tikáznak” a kitűnő tanulók, hi­szen ilyen kevés van az intéz­ménybem. — Miután nálunk minden pe­dagógus minden diákot ismer, viszonylag egyszerűbben meg­szervezhető a gyengébbek korre­petálása. A tanulószobai foglal­kozásokat mindig a szaktanárok tartják, ezekre mindazoknak kö­telező eljárni, akik gyengén áll­nak az illető tárgyból. Van, akit csak néhány hétre kötelezünk, s van, akit állandóra. Emellett jól működnek a szakkörök, főként az egyetemi tanulmányokra felké­szítés céljával... Nagyjából ezek azok az előnyök, amelyeket kis intézmények szembe tudnak állí­tani a nagyobbak „hírnevével”. Nálunk a nagy átlag, a közepes képességű tanulók többsége is megtalálja a kibontakozás útját Akik nem tanulnak tovább Bár a gimnázium alapvető cél­ja a felsőbb tanulmányokra való előkészítés, azért gondolni kell azokra is, akik mégsem jelent­keznek egyetemekre, vagy főisko­lákra. Jánoshalmán már ötéves a fakultatív tárgyak hagyománya. — Először 1973-ban szervez­tünk szakkört államigazgatási és jogi ismeretekből, majd ennek népszerűségére alapozva, két év múlva bevezettük a fakultatív oktatást is. A diákok heti nyolc órában, az utolsó két évben is­merkedtek meg szervezetten a tanácsi munka alapismereteivel. A fakultáció rendszerét azóta már kiterjesztettük, s idén már négy szakma közül válogathat­nak a tanulók. Az államigazga­tás mellett gép- és gyorsírást, hivatásos gépjárművezetést és nevelési ismereteket sajátíthat­nak él. Mind a négy szakmát jól hasznosíthatják tanulmányaik befejezése után. A fakultatív tantárgyak be­épülnek az érettségi vizsgarend szervezetébe és a kapott végbizo­nyítvány megkönnyíti a fiatalok elhelyezkedését. Aki viszont to­vább kíván tanulni, vagy egyéb iránt is érdeklődik, választhat még kiegészítő idegen nyelveket, vagy tanulhat emelt szinten bio­lógiát, kémiát... A gimnázium nevelőtestületé­nek célja: értelmes, gondolkodás­ra képes fiatalokat kibocsátani az életbe. Sok diáiknak azt java­solták a pedagógusok; menjenek szakmunkásnak... A Szegeden, Kiskunhalason és másutt már végzett mozdonyvezetők, repülő­gép-szerelők és technikusok szí­vesen emlékeznek vissza a Já­noshalmán töltött gimnáziumi évekre. Pavlovlts Miklós legutóbb a rakéták első gya­korlati alkalmazásáról, NAGY PÉTER cár rakétakutató intéze­ttről és a rakéta első békés fel­­használásáról szóltunk. AZ ANGOL RAKÉTACSAPATOK. — KI LETT A GYŐZTES: A HAGYOMÁNYOS. VAGY A RAKÉTATÜZÉRSÉG? — BEM APÖ RAKÉTÁI. Mint előző számunkban emlí­tettük, a múlt század elején az európai rakétakutatás újjáéledé­sének forrását a messzi Indiában kell keresnünk. Itt ugyanis az 1799-i seningapatami csatában ve­tették be ezt a fegyvert az ango­lok ellen. SIR WIiLLIAM CONG­REVE angol hadmérnök ezredes, később tábornok, innen hozta el magával a ^mintát”, hogy ké­sőbb Európában a „rakéta fel­fedezőjének” adja ki magát. CONGREVE először 1806-ban Boulogne ostrománál vétette be az indiai tapasztalatai alapján szerkesztett rakétát. Az dngol— dán háború alatt 1807. áprilisá­ban az angol csapatok mintegy 20 ezer, hajóról kilőhető rakétá­val Koppenhágát lőtték. A raké­taeső nyomán támadt tűzvész a dán fővárost teljesen elpusztí­totta. A CONGREVE-féle rakéta sú­lya 10 kilogramm körül mozgott és hatótávolsága elérte a 3 kilo­métert. Ez a találmány — mint a világító rakéta — Európa va­lamennyi hadseregében elterjedt. Számunkra különösen érdekes BEM apónak, a magyar szabad­ságharc legendás lengyel szárma-0 Rakétatüzér és rakétalöveg a lengyel hadsereg 1823-ban alakult egységében. zású tábornokának érdeklődése a rakéta iránit. Már fiatal tiszt ko­rában rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított neki és 1815-ben el­kezdte kísérleteit Erről szóló je­lentését „Megjegyzéseik a tűzra­­kétákról” címmel a lengyel had­ról. erő főparancsnokának terjesztet­te be. Különösen a hajtóanyagra vonatkozó nézetei érdekesek: sa­létromból, kénből, szénből és enyvböl állítatta elő. BEM raké­tái három részből állottak: a tü­zelőanyag-tartályból,- a gyújtófej­ből és a repülésikor az egyen­súlyit biztosító szerkezetből. Ada­taink vannak arról, hogy a len­gyel hadseregben BEM munkás­sága révén 1823-ban lovas raké­taüteg alakult és 1831-ben a ra­kétatüzérség már a hadsereg szer­vezetszerű alakulatává vált. A múlt század közepétől a ra­kéta már a tüzérség komoly versenytársa. A tüzérségi had­mérnökökéit a tervezésben két fontos szempont vezérelte: a lö­vedékekkel minél pontosabb ta­lálatot elérni és a hatótávolságot növelni. Melyik felél meg job-' ban ennek a feltételnek: a ra­kéta, vagy az ágyú? Az ágyú nagy előnyre tesz szert a múlt század 80-a6 évei­ben, amikor bevezetik az ún. „huzagolási”, azaz az ágyúk csö­vében belül barázdákat vájnak, Ezek a lövedéket hossztengelye körüld forgásra kényszerítők, és így repülés közben sokkal pon­tosabban tartják irányban. Závárzatot is alkalmaznak már, ami hermetikusan elzárja a gá­zok hátrafelé áramlását, így a nyomóhatás csakis a lövedék élő­­remozgatására irányul. Feltalál­ják a hátultöltő ágyút, a löveg­csőnek pedig hátrasiklási engedő fék- és visszalökő berendezést szerkesztenek. Ezek a technikai megoldások a hagyományos lö­­vegefc hatótávolságát egyre növe­lik és pontosabbá válik a célzás. A múlt század végéig egyre újabb és újabb lövegtipusok je­lennek meg. A versenyben a ra­kéták reménytelenül elmaradtak a hagyományos tüzérség fejlő­dése mögött. A hadiechníka ilyen irányú fejlődése, úgy tűnt, telje­sen feleslegessé tette a rakéta további tökéletesítését. A Következőkben CIOL­­KOVSZKIJNAK a rakétakuta­tás szempontjából korszakalkotó munkásságáról számolunk be. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents