Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-08 / 158. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Véset ért az ■HH Pénteken délelőtt 10 órakor a Parlamentben folytatta tanácskozását az országgyűlés nyári ülésszaka. Legfőbb törvényhozó testületünk ülésén megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Foek Jenő, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A tanácskozáson részt vettek a Központi Bizottság titkárai, valamint a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII. évf. 158. szám Ára: 90 fillér 1978. július 8. szombat wT. Az elfogadott napirendnek megfelelően a Minisztertanács elnökének beszámolója fölötti vitával folytatta munkáját az országgyűlés. Elsőként Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter emelkedett szólásra. Romány Pál az agrárviszonyok alakulásáról elmondotta: beszédes JAVULTAK A MUNKAKÖRÜLMÉNYEK, VÁLTOZOTT A GÉPPARK Sikeres félév a megye két Habselyem Kötöttárugyárában A Habselyem Kötöttárugyár Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, valamint megyénk hét községében levő telepei mintegy másfél ezer dolgozóit foglalkoztat. Az alábbiakban arról számolunk be, hogyan látja a két gyár igazgatója aiz első félév eredményeit, s milyen elképzeléseket valósítanak meg az esztendő végéig. Kecskemét — Az ötödik ötéves terv időarányos feladatait az 1976—77-es esztendőkben sikerült teljesíteni — mondta Mócza Lajosné igazgató. — Idei tervünk a párt határozatainak és a népgazdasági elvárásoknak megfelelően feszítettebb, telháit végrehajtásuk mindnyájunktól több és jobb munkát kíván. Az év elején sok gondunk volt az importfonal és különböző kellékek beszerzésével kapcsolatban, s bizony az első negyedévben lemaradásunk elérte a 8—9 százalékot. Áprilisban használatba vettük az új üzemcsarnokot, s az így megváltozott munkakörülmények, valamint a különböző munkaszervezési intézkedések meghozták a megfelelő eredményt: első féléves tervünket sikerült 108,9 százalékra teljesíteni. Tőkés exportból van valamenynyi „adósságunk”, de ez nem a mi hibánk. Sajnos, szinte rendszeresen későn kapjuk a megrendeléséket, s így az igen rövid gyártási idő alatt nem I mindig tudjuk tartani a határidőket. A második félév 'legfőbb feladata tehát a tőkés exportra kerülő cikkek gyártási idejének lerövidítése. Ebben nagy szerepe lesz a többi között annak is, hogy az új műhelyben a varrónők már # A kecskeméti gyár új műhelycsarnokában a szabászaton Borsodi Antalné és Sárga Imréné kerekeken guruló állványon, műanyag dobozokban szállítja a varrodába a kiszabott anyagot. kötözés nélkül, műanyag dobozokban kapják a kiszabott anyagot. Bízunk abban — mondta befejezésül Mócza Lajosné —, hogy az óv végéig nemcsak V mennyiségi tervünket tudjuk majd teljesíteni, hanem jelentős lesz a minőség javulása is. Kiskunfélegyháza — Nem végleges adatok szerint az idei, 95 milliós tervünkből június végéig 50 milliót teljesítettünk — tájékoztatott Kohut Béla igazgató,. — Exportunk árbevétele elérte a 36 milliót, s ebből 15 millió forint értékű termék a Szovjetunióba került. Térmelékenységünk — nem utolsósorban a géppark összetételének megváltoztatásával — a múlt év első feléhez viszonyítva 6 százalékkal növekedett. Jelentős eredménynek számít az is,' hogy tavaly az év első felében termékeink 93 százaléka volt elsőosztályú, az idén pedig sikerült már elérni a 95,5 százalékot. Dolgozóink körében tovább növekedett az újítási kedv, június végéig 10-et nyújtottak be, s közülük ötöt már eredményesen alkalmazunk. Sajnos, feladataink végrehajtását nehezíti a létszámhiány, most is legalább 40 dolgozónak tudnánk munkáit aidni. Harmincöt harmadéves tanuló tett' eredményes szakmunkásvizsgát, s örömmel mondhatom, hogy hat vidéki kislányon kívül mindnyájan itt vállaltak munkát. A második félév egyik nagy feladata a női konfekció műhely mintegy 800 ezer forintos rekonstrukciója. Bevezetjük a központi fűtést, korszerűbb világítást szerelünk, s az elavult hajópadló helyett parkettával borítjuk a padozatot. Most, a felújítás idején egy kicsit összezsúfolva dolgoznak a varrónők, • de előreláthatólag augusztus végétől már korszerű, megfelelő munkahelyük lesz. Nem feledkezhetem el a tmk műszerészeiről, akiknek nagy szerepe van a gépállások idejének csökkentésében, a javítások gyors szakszerű elvégzésében, azaz a gyár eredményeinek növelésében. O. L. számok jelzik, hogy meghatározó a szocialista nagyüzemi rendszer, amely a mezőgazdasági termelés egészét átfogja. A szocialista agrárviszonyok megszilárdultak, az az árutermelés bővülése kedvezően hatott 'a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatára. Törekvéseink arra irányulnak, hogy valamennyi forma — szövetkezet, gazdaság, társulás — a szocialista mezőgazdaság haladását segítse, megfeleljen a hazai adottságoknak, s a társulások, együttműködések jól szolgálják agrárviszonyaink fejlődését, a lenini szövetkezeti elvek alkotó alkalmazását. Ez tekinthető a fő útnak a termelőerők és a termelési viszonyok összehangolásában. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari fejlesztés fő irányaitól szólva rámutatott, hogy már évek óta csak az intenzív fejlesztés útját járhatjuk. Ennek lényege a hatékonyság fokozása. A következő évek feladatainak, s a termelési szerkezetnek a meghatározásánál fontos kiindulási pont — folytatta —, hogy a magyar mezőgazdaság termelési többletének mind nagyobb hányada kerül külföldi piacokra. Élelmiszer-exportunk jövője mindenekelőtt attól függ, hogy a minőség, a korszerűség, a gazdaságosság, egyszóval a versenyképesség terén mekkora változást tudunk elérni. Az időszerű mezőgazdasági munkákkal kapcsolatban a miniszter elmondta: az idén a múlt évinél később, több gonddal és nagy várakozással láttunk az aratáshoz. Az aratási feltételek roszszabbak, a gabona jelentős része ledőlt, a talaj felázott. Ez segítheti majd a tarlóvetést, de nehezíti a gépi munkát A hivatalos becslések most arról szólnak, hogy az idei terv, a 40 mázsa körüli termés a földeken, a búzatáblákon „ott van!”, más kérdés, hogy a viharkárok után, a betakarítás során mennyit lehet majd ténylegesen learatni, elcsépelni, magtárba helyezni. A legújabb kombájnok napi 15—20 vagon búza aratására, cséplésére is képesek. Mindez — úgy gondolom —, nem egyszerűen a gép, hanem az ember fontosságát növeli. A kombájnok és a többi gép — legyenek bár a legtökéletesebbek —, parancsnokai az emberek, kormánykerekeinél a kombájnosok vigyáznak. Egyszóval: az idén sem a kombájn, hanem a kombájnos arat! Dr. Romány Pál felszólalása után Nagy Miklós Pest megyei, Szépvölgyi Zoltán budapesti, dr. Bodnár Ferenc Borsod megyei, Szabó Imre heves megyei képviselő kapott szót, majd dr. Abraham Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter kapcsolóorszáfisvűlés • A megyei képviselők egy csoportja az országgyűlés szünetében. (Bánhalmi János felvétele.) dott a beszámoló feletti vitához. Öt követte Horváth Lajos Baranya megyei, Szigeti István Somogy megyei képviselő, majd Boza József Bács-Kiskun megyei képviselő emelkedett szólásra. Boza József felszólalása — 1975-ben a kormányprogram vitájában is részt vettem, akkor hozzászólásomban egyebek között a mezőgazdaság és az élelmiszeripar összehangoltabb fejlesztésének szükségességét sürgettem, és javasoltam, hogy Bács-Kiskun megye ebben a fejlesztésben súlyának megfelelő helyet kapjon — mondta felszólalása bevezetőjében Boza József. — Szeretném nyugtázni, hogy az elmúlt időszakban azt tapasztaltam; a kormány nagyon céltudatos erőfeszítéseket tett az e területeken jelentkező feszültségek enyhítésére. Ami számomra még ennél is megnyugtatóbb — és amit egyébként a napirend kapcsán elhangzott expozé is bizonyít — a kormány nagyon jól látja, hogy mi ezen a területen a teendő és az ország erejének megfelelő programmal rendelkezik a feladatok megoldására. Mindezt nagyon lényegesnek tartom még akkor is, ha tudom, hogy a megvalósulás nem problémamentes. — Jóleső érzés látni és hallani, hogy épül a bajai, szekszárdi, kaposvári húskombinát, hogy Kecskemétén felépül a Baromfifeldolgozó Vállalaton belül a húsliszt üzem, Kalocsán és Kecskeméten gabonasiló épül, öröm tölti el az embert, amikor arról értesül, hogy a terveknek megfelelően jó ütemben épül a hajdúsági cukorgyár, a Tiszai Növényolajipari Vállalat Öröm ez azért is, mert mindez egyben számomra azt is jelenti, hogy nálunk a Magyar Népköztársaságban a képviselő, ha igaz ügyet támogat, akkor az megértésre, és ami ennél is több,* javaslata megvalósulásra talál. Felszólalásának további részében a megyei képviselőcsoport vezetője a népgazdasági és a helyi érdekek összehangolásával kapcsolatos problémával foglalkozott. Mint mondta, azért határozott így, mert munkájának végzése során, több esetben találkozott bizonytalankodással, amikor az érdekek összehangolásáról volt szó. Vannak e témával kapcsolatban mindenki által elfogadott alapvető igazságok. Ilyén például az is, hogy a népgazdaság és a helyi érdekek összhangját meg kell teremtem. — Én úgy látom, hogy az esetek döntő többségében a népgazdasági és a helyi érdekek egybeesnek, ami nagyon fontos. Ennek ellenére bizonyos problémák előfordulnak. Egy konkrét gsetet említek: tőlünk, a kalocsai járás északi részéből, Szalkszentmárton, Tass, Apostag, Dunavecse környékéről sokan járnak dolgozni Dunaújvárosba. A helyi vezetők — és mert jelentkező is van bőven — azt mondják: mindenkinek jobb lesz, telepítsünk ipart, hozzuk haza az embereket. A javaslat szimpatikus és megvalósulását sokan kívánják. Szóval a helyzet nehéz és a képviselőnek azt kell mondani, hogy nem, mert ebben az esetben nekünk, az országnak az a fontosabb, hogy -a Dunaújvárosi Vasműnek, a papíripari vertikumnak a munkaerő- , ellátottsága meglegyen. — Hogyan szolgálhatja ilyen esetekben a képviselő a helyi érdekeket? Ügy, ha közreműködik (Folytatás a 3. oldalon.) SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ AZ IBUSZ ŐSZI, TÉLI ÉS TAVASZI AJÁNLATAIRÓL /i/y c h \\ ipll § Äil v. ’I •>; «sSstai Pénteken Lajosmizsén rendezte meg az IBUSZ szokásos nyári sajtótájékoztatóját, melynek középpontjában az 1978-as évvégi és az 1979-es év eleji külföldi útiprogramoik álltaik. Az újságírók, valamint az utazási irodáik képviselői különb ússzál érkeztek Kecskemétre, ahol Probstner János kerámikus ismertette meg őket a Kerámia Stúdió munkájával, s közművelődésben és az ipari f o rmatervezésben betöltött szerepével. Ezután Lajosmizsére vezetett az út. A nagyközségi tanács ülés• Dr. Macht Alajos tájékoztatót tart. termében Terhe Dezső, a Bács- Kiskun megye pártbizottság titkára, dr. Matos László, a megyei tanács elnökihelyettese és Németi József, az IBUSZ vezérigazgatója fogadta a sajtó munkatársait. Dr. Havasi László, a nagyközség tanácselnöke meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket, néhány szóval bemutatta a települést, különös tekintettel annak roha(Folytatás a 2. oldalon.) Alkalmam volt jó néhányszor résztvenni iskolában és óvodában tanévzáró értekezleteken és az ilyen alkalmakhoz illő műsoros rendezvényeken, meghitt ünnepségeket. S mindig elgondolkoztam, amikor a szünetben vagy az öszszejövetel végén azt mondta valamelyik pedagógus: „Remélem, szép nyarunk lesz; megyünk a Balatonra.” Vagy ha azt hallottam másoktól, hogy a tengerpartra utaznak a családjukkal, s megint másoktól azt, hogy a házukat tatarozzák, kertjükben tesznék-vesznek a várhatóan szép nyári hónapok idején. Elgondolkoztam, hogy vajon azok, akik■ kilenc-tiz hónapon keresztül oktatják-nevelik a jövő nemzedékét, akik úgymond „a mások gyermekével bajlódnak”, azok a megbecsülést érdemlő férfiak és nők hogyan, miként töltik a számukra megadott — és meg is érdemelt — vakációs napokat, heteket? Az alkalmi, önkéntelenül „elhullajtott” vallomásokon, az ilyen természetesen kimondott tervezgetéseken és elgondolásokon kívül több más módon is meggyőződhettem már — és sokszor — arról, hogy az óvónőknek, tanítóknak és tanároknak igazán fontos a nyár, a vakáció, a nyári szünidő. Vagy, hogy az óvónőkre viszonyítva még pontosabban fejezzük ki magunkat: a megérdemelt szabadság, a kiérdemelt pihenés. Sietünk leimi, hogy pedagógusaink nyarát egyáltalán nem tartjuk túl hosszúnak, túlméretezettnek. Ugyanis ha meggondoljuk, hogy a tanítás befejezése után a legtöbbjükre még a nyár folyamán is vár valamilyen nevelői munka — táborzásban, közös kirándulásokban való részvétel és - sok egyéb még —, akkor egészen más lesz a kép előttünk. Hát még, ha valamennyi olyan továbbképzést, tanfolyamot, szabadegyetemet stb. hozzáadjuk ezekhez, amelyek ugyancsak terhelik szellemileg — de fizikailag is — azokat, akik szeptembertől júniusig igye. keznek kitenni magukért az iskolapadokban, kollégiumokban, az óvodák csoportszobáiban, a tanműhelyekben és a gyakorlati munkálatok színhelyein. Márpedig van ilyen jellegű elfoglaltság egész nyáron át épp elég. Bajától Szombathelyig, Nyíregyházától Szegedig számos helységben várják júniustól augusztusig a pedagógusainkat a nyári egyetemek, a gazdag választékú kulturális programok, a nevelők világnézetét, ízlését, korszerű látását erősítő és gazdagító események, rendezvények. S ezek egytől egyik azt a célt szolgálják, hogy az évszaknak megfelelő kellemes kikapcsolódás mellett a műveltséget gyarapítsák, a jó módszereket elterjesszék. Ugyanis egyetlen nevelő sem lehet meg anélkül hosszabb ideig, hogy ne gondolna saját továbbképzésére. Enélkül korszerű pedagógiai munkáról még csak nem is beszélhetünk, bárkiről is légyen szó. Ez a mostani nyár több szempontból is más nevelőink számára, mint a többi. Más elsősorban azért, mert talán soha az elmúlt időszakokban nem volt várható annyiféle változás „újítás” a pedagógiában, mint ami az elkövetkező hónapokban, pontosabban az 1978—79-es tanév során eddigi ismereteink alapján elvárható. S amennyi minden bizonnyal be is következik majd, méghozzá a pedagógusok népes táborának aktív közreműködése áltál. Ide sorolható például az új tantervek bevezetése, az új tankönyvek megjelenése és a mindennapi gyakorlatban való kipróbálása, a különféle pedagógiai kísérletek további folytatása és sok egyéb még. Es ide sorolhatjuk az egyes újabb oktatási formák elkezdését, az iskolai szabad szombatok kérdését stb. Tovább súlyt kap a következő tanév megkezdése és folytatása azért is, mivel a párt oktatáspolitikai határozatának végrehajtásáról hamarosan különböző fórumokon kell majd számot adniuk a nevelőknek és az oktatásügy irányító szakembereinek. Amit fentebb elmondottunk, mind-mind arra utál, hogy a pedagógusok számára a mostani vakáció az eddigieknél is „munkaigényesebb” lesz, hogy minden bizonnyal a szokásosnál, kevesebb idő jut az önfeledt pihenésre. Ami persze nem jelenti, nem is jelentheti azt, hogy ezekről meg kell feledkezni, sőt. Az jár el helyesen, aki túljutva a megerőltető tanfolyamon, nyári egyetemen, kötelező szakmai felkészülésen, siet a húst adó vizek mellé, a természet sok-sok szépséget kínáló kirándulási helyeire, a szabadtéri színpadok levegős nézőtereire — és egyáltalán minden olyan helyre, ahol pihentetheti tagjait, s felüdítheti hangulatát, s örömét-kedvét lelheti a kikapcsolódásokban. V. M.
