Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-06 / 156. szám
PETŐFI NÉPE • 3 A VÁROS FEJLESZTÉSÉÉRT Közös erővel - a társadalom javára A nemzetközi szövet* Mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezetek együttműködése kezeti nap alkalmából írott vezércikkünkben néhány kifejező mutatószámmal érzékeltettük, milyen fontos szerepet töltenek be Bács-Kiskun szövetkezetei a mezőgazdaságban, a szocialista ipati termelésben való részesedésükben, s a megye lakosságának ellátásában. Jelentőségüket abból a szempontból is lemérhetjük, hogy a Hazafias Népfront — mint a legnagyobb tömegmozgalom után —, a legtöbb állampolgárt a szövetkezetek tömörítenék magukban. Megyénkben — ez év eleji állapot szerint 150 mezőgazdasági, 49 ipari, 109 fogyasztási (24 ÁFÉSZ, 22 takarékszövetkezet), összesen 308 szövetkezet működik. Taglétszámuk meghaladja a 220 ezer főt, s ez a megye összlakosságának kereken 40 százaléka. Ebből a tagságból 113 ezren a munkajellegű — mezőgazdasági, ipari — szövetkezetnek, 207 ezren pedig a fogyasztási típusú szövetkezetnek tagjai. A különböző típusú és ágazató szövetkezetekkel a többszörös tagság lehetősége is együttjár. Egy-egy állampolgár számos esetben tagja a mezőgazdasági vagy ipari szövetkezetnek —, amellett az ÁFÉSZ-nek, a takarékszövetkezetnek, lakásszövetkezetnek, garázsszövetkezetnek is. A szövetkezetek közötti együttműködés lényegében egyidős a szövetkezetek létrejöttével. Emlékezhetünk rá, hogy a kezdeti időszakban a földművesszövetkezetek jelentettek komoly falusi bázist és nyújtottak segítséget a mezőgazdasági szövetkezetek létrehozásához. Saját tapasztalataik átadásán túlmenően anyagilag és szakemberek átadásával is segítették a fiatal mezőgazdasági szövetkezeteket. Csak megyénkben megközelítőleg 130 mezőgazdászt, számviteli és pénzügyi szakembert adtak át a mezőgazdaságnak, emellett segítették önkormányzatuk kialakítását és gazdasági tevékenységük beindítását. Az együttműködés formáinak, módszereinek további gazdagodását segítette elő a megyénkben elsők közt — 1971-ben — életrehívott Megyei Szövetkezeti Koordinációs Bizottság. Miként elnevezéséből is kiolvasható, tevékenységének előterében mindenkor a közös szövetkezeti .kiadatok együttes megvalósitasa áll. Mellette — elsősorban a megye nagyobb településein, nagyközségekben helyi koordinációs bizottságok is alakultak. Ezek — mint a jánoshalmi, kiskunfélegyházi, kiskunmajsai, bácsalmási, bácsbokodi, hogy csak őket említsük — élénk szervező, mozgósító feladatokat látnak el. A legváltozatosabb és legszélesebb terület az együttműködésre a társadalmi és mozgalmi munkában adódott. Közös szövetkezeti lapjuk, a Szövetkezeti Élet ma zöldség-gyümölcsfélékből hozzájárulnak a helyi ellátáshoz. — A legnagyobb tanyás megye lévén —I nem lehet eléggé hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy az ÁFÉSZ-ek több mint 200 kereskedelmi és vendéglátó egységet működtetnek a tanyavilágban. Pótolhatatlan itt is a segítség, amit a mezőgazdasági szövetkezetek az áruszállítással nyújtanak. — Bővül az együttműködés e két ágazat közt a vendéglátásban is. Vendéglátó egységet, üzemi étkeztetést valósítottak már meg közösen. Kereskedelmi vagy vendéglátóipari egység kivitelezését több helyen segítette és vállalja — mezőgazdasági szövetkezet építő brigádja. Másfelől az ÁFÉSZ-ek szereznek be az előbbiek munkájához feltétlen szükséges fogyasztási cikkeket. Az ipari szövetkezetek és az ÁFÉSZ-ek között szinte pótolhatatlan együttműködési „terep” a ruhamosás, vegytisztítás, a háztartási gépek javítása, a szervizszolgálat és a begyűjtő hálózat. Eljutottak odáig, hogy az ipari szövetkezetek bizonyos hiánycikkeket is gyártanak a kereskedelem számára. E példákból is látható, hogy a három szövetkezeti ágazat együttműködése átfogja a társadalmi és gazdasági élet minden területét, hasznosan szolgálja a lakóterületek fejlesztését. T. I. Munka és pihenés a félszigeten TESTVÉRMEGYÉNK ÉLETÉBŐL Bádogos mester Útbaigazítómnak igaza volt; a Thomory utcában könnyű volt megtalálni Andriska Géza, kalocsai bádogos kisiparos házát. A kapubejárónál elhelyezett bádogfürdőkád és locsolókanna mintegy a mestersége címereként jelezte: célomnál vagyok. A tiszta, fenyőkkel, rózsákkal ékesített tágas udvar bal oldalán levő műhelyből ütemes kopácsolás zaja haitik. A műhely környékén javításra szoruló bádogholmi, és új ereszcsatorna darabok. Hamarosan arcát törülgetve előkerül a nyugdíjas korú mester. Szolgálatkészen és magabiztosan. Amikor jöttöm célját közölve, a megyei településfejlesztési nagyaktíván kézhez vett Kir váló Társadalmi Munkás kitüntetése előzményeiről kérdezem, megilletődöttséggel közli: — Azért az rossz érzés, hogy én csak kisiparos vagyok és nem állami... Társaimat nem egyszer vigasztaltam ugyanezért, de belül mást éreztem én is. A kitüntetéskor olyan kellemes érzés fogott el, mert mégiscsak... ez az •elismerés kisiparos társaimnak is szól! A megboldogult Erdei Ferenc sokszor eszembe jut azóta; egyszer,•> egy nagygyűlésen tőle hallottam, hogy a kisiparosság megtalálta helyét a szocializmus építésében. Megalapozottnak éreztem, tetszett nekem, ahogyan ezt megfogalmazta. A lényegre térve, hogy mi van a kitüntetés mögött? Ez nagyon érdekes. A felszabadulás után kapcsolódtam a mozgalomba. A megalakulása óta aktivistája vagyok a népfrontnak, tagja a helyi elnökségnek. Szóval, a fiatalságommal kezdődött, s az egész mintha csak most lett volna, úgy elszaladt az idő! Legutóbb, hogy találkoztunk, mondtam is Farkas József elvtársnak, a megyei népfront-titkárnak, hogy felmérve az óriási fejlődést, sok tekintetben mondhatni, korszakos változást, olyan őszintén rádöbbentem, hogy végeredményben én csak egy fél téglát tettem erre a nagy házra. Ott, amikor megkaptam a kitüntetést, annyi minden eszembe jutott! Milyen jó volt fiatalnak lenni. Például egy kedves epizód: egyszer az utcán megállít egy nő. Azt kérdezi, mennyi a tagdíj, hogyan léphetne be a népfrontba. Én meg keresetlenül azt feleltem: azzal, hogy beszélni tetszik róla, máris a tagjának érezheti magát. Láthatóan megértette a lényeget, tetszett neki a válaszom. Erről meg eszembe jut, hogy a mozgalmi munkában mindig kell az ötletesség. Egyszer azt indítványoztam, hogy menjünk a közületekhez, tartsuk meg értekezletünket például a városi tanács-. nál, vagy egy-egy üzemben. Hadd ismerjenek meg bennünket, hisz ennek is van mozgósító hatása. Ne maradjon olyan látszat, hogy csak a választások alkalmával serénykedünk. Egyébként tanácstag vagyok, immár a negyedik ciklusban, és büszke az utcára, melynek laf kói-t képviselem. Körülbelül tíz éve, hogy rám esett a feladat: mozgósítani a városszépítésre. Ne csak Kecskemét és Kiskunhalas legyen szép... A boltosok orroltak is rám, mert példálóztam, hogy az üzletek előtt valamikor régen is elsöpörték a járdát... Tessék elhinni, nem vagyok rest lehajolni, én felveszek egy csikket is. Ha az én • környezetem nem lenne szép, hogyan lehetne az a többi? Van négy özvegy az utcában, idős asszonyok. .Hogy az ő portájuk előtti virágágyás is gondozott legyen, a fiúnevelőből kérek segítséget. És olyan szívesen segítenek a gyerekek. Van úgy, hogy időzavarban vagyak. Mint a múltkor is, két meghívó szólított azonos időre. Az egyik a jogügyi bizottság ülésére, a másik a lakásügyi bizottság tanácskozására. Az utóbbin elnököltem, így hát az elnöklést gyorsan átadtam és szaladtam a másik ülésre. Különben lakásügyben az utcán is megtalálnak. És nagyon kell vigyázni, fontos a türelmes meghallgatás, a tapintat. Nos, ezt csináltam és csinálom most is szívvel-lélekkel. Az én városomért, mert nagyon szeretem. Ami másnak baj, az nékem is fáj, s az örömmel is így vagyok. Nyugdíj előtt állok a hatvanhárom évemmel. Kijött egy nagyon jó rendelet, a bevétel alapján állapítják meg a nyugdíjat. Éri a 4800 után körülbelül háromezerrel, de lehet, hogy kicsivel annál is többel számolhatok. Három éve szabadítottam fel az utolsó tanulómat. Családunk bádogos dinasztia; apám, nagyapám is az volt. Hogy kövessen, annak szerettem volna a fiamat is, de ő másként. döntött. Sebész lett, itt dolgozik a kalocsai kórházban. Kislányom pedig jövőre érettségizik. Volt egy tanítványom, aki különösen közel állt hozzám, a neve Sós László. Neki szerettem volna átadni az ipart. Nem sikerült, mert elment hajósnak ... így majd működési engedélyt váltok. Kell a szolgáltatás és én nagyon örülök az ezzel kapcsolatos komoly rendeletnek. P. I. A NAGY CSATORNA MENTÉN Nemrég, a Krím-félszigetről érkezett testvérmegyei pártküldöttség itt-tartózkodása idején bemutattuk olvasóinknak a szovjetunióbeli méretekben is igen jelentősnek számító természetátalakító beruházást, az Északkrími Csatornát, örömmel nyugtázhatjuk, hogy a mesterséges csapadék áldását hozó létesítményre a világ más táján, az NDK-ban is fölfigyeltek. A Német—Szovjet Baráti Társaság központi lapja, a Freie Welt tizedik számában képes beszámolót közölt, az Észak-krími Csatorna mentén címmel. A tudósítókra- mély., benyomást tett a mesterséges folyó Perekoptól Keres városáig. Szemléletesen írnak a meglepő változásokról, amelyeknek szemtanúi lehettek a félsziget korábban inkább csak az aszályokról ismert vidékein; az emberekről, akik átformálták a természetet, az SZKP XXV. kongresszusának talajerőjavításra vonatkozó határozatának megfelelően. A csatorna mintegy négyszáz kilométeres távolságot átszelve hozza el a területre a Dnyeper vizét. A létesítménnyel kapcsolatos dokumentumokat bemutatták a Szovjetunió népgazdasági kiállításán a Talajjavítás és vízgazdaság elnevezésű pavilonban is. Az érdeklődők hű képet kapnak az építők sokezres kollektívájának magas hatékonyságú és kiváló minőségű munkájáról. A BORÍTÉKON — MAGARACS Az elmúlt időszakban több olyan postai bélyeg jelent meg a Szovjetunióban, amely a krími területet idézi fel témaválasztásával. Az egyik a Magaracs nevű össz-szövetségi szőlészeti és borászati tudományos kutatóintézet megalapítása 150. évfordulójának' a-tiszteletére jelent meg. A rajzón az intézeti főépület látható/á1 '(3al felső karokban szőlőfürttel és ezzel a felirattal: „150 év”. Ebben a nagy múltú és tudományos nevezetességnek számító intézetben több száz szőlőfajtát nemesítettek, részben a Magyarországról küldött szőlőfajták felhasználásának eredményeként. ELISMERT IZEK Kiváló áru minősítést kapott az állami zsűritől a nyizsnyegorszki konzervgyár két terméke. A „minőség jeleként” ismert rangos elismerést az itt készülő almaié és birsalmaszörp érdemelte ki. A szakemberek, újítók továbbra is nagy igyekezettel törekszenek a többi termék minőségének már közel 20 ezer olvasóhoz jut el. — Szövetségek és szövetkezetek hasznosan működnek együtt a nő- és ifjúságpolitikai feladatok megvalósításában. — Elismerésre méltóan veszik ki részüket a folklór hagyományok ápolásából, különösen a néptánc és népzene felkarolásával. Legtöbb — és számottevő együttest a szövetkezetek közösen működtetnek és tartanak fenn. — Támogatják a falusi könyvtárakat, a művelődési otthonokat, az úttörő mozgalmat és szinte minden helyi tevékenység részeséi, — Természetesen — etéren is sokkal bővebb az' együttműködés köre, mint amire pár példával utaltunk. Az egymás munkáját segítő gazdasági — termelési, forgalmazási — együttműködést kifejező legfőbb mutatószámokat említett vezércikkünkben közöltük már, azokat most nem ismételjük. Számok helyett inkább a három szövetkezeti ágazat összedolgozásának konkrét területei közül soroljuk ejő a legismertebbeket ■ és legnépszerűbbeket. — A mezőgazdasági szövetkezetek és az ÁFÉSZ-ek, valamint a takarékszövetkezetek jól együttműködnek a háztáji és kisgazdaságok termelésének segítésében, fejlesztésében, a megtermelt áruféleségek felvásárlásában és értékesítésében. Nagy segítség az ÁFÉSZ- ek számára, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek — elsősorban javítására. Ez lehetővé tette két újabb produktumuk — a szőlőlé és rostos almaié — felterjesztését a „minőség jelé”-re. ALUSTA FORRÓ NYARA Ez a címe annak az új, színes rövidfilmnek, amelyet az ukrán dokumentumfilm-stúdió készített. A képkockákon feltárul, hogy milyen figyelemre méltó változásokat hoztak az elmúlt esztendők a fürdőváros életében. Szép látványt nyújtanak a szanatóriumok magas épületei, vonzóak a jó elrendezésű tengerparti strandok. A rövidfilmet először a területi székhelyen, Szimferopolban mutatják be. FAGYLALT MINDEN MENNYISÉGBEN Mint szerte a világon, a meleg napok beköszöntővel a Krím híres üdülőhelyein is számottevően megnőtt a kereslet a fagylalt iránt. Jalta városában a hűtőház tervezési osztályvezetője, G. H. Ljutz elmondta, hogy naponta kettőről 10,5 tonnára emelkedett a kiszállított mennyiség. A helyi fagylaltgyár Jaltán kívül Alustának, Szudaknak, Feodoszijának és Keresnek is juttat a termékeiből. A gyár jelenleg háromféle krémfagylaltot és további ötféle fagylaltot készít. Ezek között kávé és teaaromás, gyümölcs- és paradicsomízek elégítik ki a különféle ízléseket. A szezon derekán napi 25 tonnára emelkedik a termelés a tapasztalatok szerint. VÁRJA VENDÉGEIT A „SZPUTNYIK” Kilencezer fiatal munkás, kolhoz-tag, diák és pedagógus — az alkotó ifjúság megannyi képviselője — pihen az idén a Gurzufban fekvő nemzetközi „Szputnyik” táborban. Egyharmaduk tíz külföldi országból, összesen 115 csapatban érkezik a Fekete-tengeri félszigetre. A „Szputnyik”, akárcsak a szomszédságában fekvő „Artek” nemzetközi úttörőtábor, valóságos iskolája vált az internacionalista nevelésnek. Az együttes tengerparti pihenéssel eltöltött , órák, sport- és kulturális rendezvények, kirándulások hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok jobban megismerjék egymást. Júniusban a szovjet, lengyel és NDK-beli fiatalok találkozói mélyítették el a barátságot Gurzufban, amelynek varázslatos hangulatát Puskin verssorai is őrzik. Összeállította: H. F. wmmmmmmi wmmm Bienvenidos a Cuba! 8. Ha koktél, legyen languszta... — Voltál a Hemingway-házban? itthon mindenki ezt kérdezte. „Persze, ezt nem is lehet kihagyni.” „És, milyen volt?” Mint egy amerikai cukorgyári tisztviselő otthona.” „Igazán? És az milyen?” Mit lehet erre válaszolni? Ehhez látni kellene azt is, hogyan éltek a különböző bankok, gyárak, részvénytársaságok magas fizetésű alkalmazottai Kubában. Hemingway elkülönítette magát tőlük, háza magányosan áll egy kerítéssel körülvett, óriási park közepében, nem messze Havannától. A stílus azonban majdnem ugyanaz. Karosszékek, a kárpitjukon angol vadászjelenetekkel, bikaviadalt ábrázoló plakátok, egy kis asztalkán palackok. A A Pilar nevezetű jacht „beköltözött” Cojimarbcl, a múzeuinház kertjébe. Nem tudom, Papa hogyan érezte magát, ebben a polgári műgonddal és színpadiasán berendezett házban, ahol azóta is minden úgy van, ahogy volt? Az újságok szétdobálva, az asztalmegterítve. „Két tükörtojást evett reggelire, két keményre sült tükörtojást, mert nem szerette a híg fehérjét.” Engem zavartak ezek, a muzeális ereklyeként felmutatott, megkövült szokások. Vegyes érzésekkel néztem, az író afrikai vadászcsizmáit, észak-amerikai bútorait, spanyol plakátjait, az angol nyelvű könyveit, fürdőmedencéjét és kedvenc ebeinek síremlékeit. „Körülbelül tizenegyig dolgozott, akkor lement és megfürdött a medencében. Mindennap megméretkezett és feljegyezte a súlyát, ide az ajtófélfára.” Vigyázott a súlyára. Arra is, hogy a díszlet tökéletes legyen körülötte. Ebbe a házba, még a zaj sem szűrődött be az utcáról. Kubai ide nem járt vendégségbe. Csak hírességek. Akik elmesélhették, hogy daiquirit ittak a Papával. Papa pedig kitűzhette a vadásztrófeák mellé Marlene Dietrich és Ingrid Bergman fényképeit. Talán Cojimar, már lesz — reménykedem. A napsütötte halászfalu, ahol az író Pilar nevű jachtja horgonyzott. A remekbesikerült öreg halász eredeti helyszíne, nem sokat változhatott. Tarkára festett pálmakunyhók ko-, szorúzzák a partot, az öböl vize csendes és áttetszőén kék. Szemben, az öböl bejáratát őrző régi spanyol erődítménnyel, Hemingway szobra fürkészi a tengert. Halászok készítették el az emlékművet, állítólag csónakok motorjaiból. 9 Hemingway háza. A kikötőben két halászbárka ring, most rakják ki a reggeli zsákmányt. Méteres is akad közöttük, de ez csak az idegeneket hozza lázba. Az idevalósiak hozzászoktak a nagy halakhoz. Errefelé bőkezű a tenger, a halak szaporák, nagyra nőnek és a húsuk is ízletes. Hemingway kocsmája, a La Terrasa is „felszentelt” hely, különös keveréke a vadnyugati filmek, lengőajtós, füstös kocsmáinak és a múzeumnak. A bárpult előtt barázdált arcú férfiak markolják a söröspoharat, fejükön fölcsavart karimájú sombreró, ruházatuk eredeti színét rég kiszívta a nap és a sós tengervíz. A falat elborítják a fényképek. Hemingway viharkabátban és ingujjra vetkőzve, tengerre szállva és a bárszéken ücsörögve, híres vendégekkel és egyszerű halászokkal karöltve. A pincér fiatal, a Papát ő is ezekről a fotókról ismeri. Ha már itt vagyunk, alkalmazkodunk e hely illusztris, néhai látogatójának szokásához. Daiquirit rendelünk. A fiú, úgy látszik ismeri a hagyományokat, rázza a fejét. Mutatja, hogy elfogyott a tonikjuk. Papa ugyanis, elég szentségtörő módon, de tonikkal itta mindig, citromlé helyett. Kubában ragaszkodnak az eredeti receptekhez. Másutt azért nem adnák tonikkal a koktélt, mert ellenkezik a bevett szokásokkal, itt ezzel mutatják ki, hogy kegyelettel őrzik a Papa emlékét. Hát jó. Akkor hozzon valami helyi különlegességet. Pincérünk megérti és teljesíti az óhajt. Kisvártatva visszatér és megdicsőült arccal átnyújt valami rózsaszínű, kocsonyás keveréket, fémpohárban. — Hát ez meg micsoda? — hüledezünk. — Langusztakoktél. A mi specialitásunk. Eddig még mindenkinek ízlett. A sajtmártással leöntött, hagymával ízesített languszta valóban kifogástalan volt Bár nem ilyen koktélt képzeltünk, nem sajnáltuk a cserét. Ínyenceknek való fejedelmi csemegét fedeztünk feL Hála Hemingway-nek. Vadas Zsuzsa (Folyt, köv.)
