Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-05 / 155. szám
1978. július 5. • PETŐFI NÉPE • t Több százezer forint - kultúrára A Petőfi Népe 1978. június 7-i számában a közművelődési helyzetet elemző írásiban Mélykút nagyközségről elmarasztaló megjegyzés látott napvilágot, mely szerint a helyi gazdasági egységek egyetlen fillérrel sem támogatják a közművelődést. A cikk kedvezőtlen megvilágításba helyezi a közművelőd/ési munka javításra tett helyi erőfeszítéseket! Az igazsághoz tartozik, hogy Mélyfcúton a művelődési ház jelenleg egyetlen szakalkalmazottal működik, az éves költségvetése 1978-ra 350 ezer forint, melyből 137 ezer forint a tanácsi, és hatezer forint az ÁFÉSZ hozzájárulása Az Alkotmány, valamint a Lenin Termelőszövetkezet egy-egy népdal- és clteraegyüttest tart fenn, pontosabban fedezi azok éves működésének költségeit. Ezenkívül Bz UNIVER EXPO Ipari Szövetkezet Munkácsy utcai klubját 1978-ban megkapta a művelődési ház; a szövetkezet az épület külső tatarozását továbbra Is díjtalanul elvégzi, és 10 éven keresztül évenként 30 ezer forinttal dotálja az ott folyó munkát. Az 1979-es költségvetés előreláthatólag túl fogja szárnyalni a 400 ezer forintot, és ebből mintegy 130 ezer forint lesz a művelődési ház bevétele, mely színházi előadások, tánciskola és zenés estek rendezéséből jön öszszé. A nagyközségi tanács az utóbbi néhány évben Jelentősen megemelte a tanácsi támogatás összegét. A helyi gazdálkodó szervek mindegyikével 1978-ban együttműködési megállapodást írt alá, melynek értelmében közművelődési és sportcélokra a Lenin Tsz évi 260 ezer, az UNIVER EXPO Ipari Szövetkezet 230 ezer, az Alkotmány Tsz 120 ezer, az ÁFÉSZ pedig 48 ezer forintot nyújt. Ez évenként összesen 658 ezer forint. Az összegből az V. ötéves tervidőszak végére tornaterem létesül, a következő ötéves tervben viszont művelődési ház építéséhez akkumulálódik jelentős része. A tanács fejlesztési alapjából a közművelődés körülményeinek további gyors javítására lesz lehetőség. Az 1619. évi támogatást legalább 15—20 százalékkal akarják növelni. Megemlítendő még, hogy a gazdasági egységek közreműködésével a korábbi évenkénti 15—20 helyett . az elmúlt szezonban 100 Ismeretterjesztő előadást sikerült szervezni.P A szocialista brigádok igen komoly társadalmi munkavállalásnak tekintik- a könyvtár, a művelődési ház, az Iskola és az óvoda patronálésát, Nagyapát! János vb-ti'tkár A szerkesztőség megjegyzése. Nagyszerű példa a fenti levél arra, amikor sírni és nevetni kellene egyszerre. Ugyanis amehynyíre lehangoló az, hogy a művelődési intézmény igazgatója „pecsétes papíron” állította a támogatás elégtelenségét, elmaradását, annyira örvendetes a vb-titkár leveléből az ellenkezőjéről értesülni. Éppen ezért örömmel közöljük le lapunkban levelét. Érthető, hiszen amit a nagyközség egyik vezetőjétől így megtudtunk, olyasmi, amit nem ártana minél nagyobb nyilvánosság elé tárni. Elsősorban azért, hogy olyan helyeken is okuljanak-tannljanak a jó példából, ahol bízón]/ erre Igazán rászorulnának. KÉPZŐMŰVÉSZETI ALKOTÁSOK AZ ISKOLÁBAN „A szépség I ügyeletesei” Néhány esztendeje korszerű iskolát kaptak a kereskedelmi és vendéglátóipar! szakmunkástanulók Kecskeméten. Az épület felavatásakor mindenki Örvendezett. A diákotthon létesítését is természetesnek tartották. A tornaterem szükségességéről már megoszlottak a vélemények. Az ésszerűség győzött végül. Így szabad idejükberí, a testnevelési órákon kosarazhatnak, kézllabdázhatnak, mozoghatnak a bentlakók. A szellemi gyarapodást szolgáló, az ízlést nemesítő képzőművészeti alkotásokért sem mindenki tapsolt. Szobrok, fesitmények nélkül Is Jól működő főiskolákra hivatkoztak. Gádor István és Óvári László alkotásainak felavatása után egyértelműen nyilvánvalóvá vált e műtárgyak szerepe, haszna. Az udvaron elhelyezett modern plasztikához az előcsarnokba érkezőket vidám színekkel köszöntő mozaikhoz Joguk van ezeknek a fiúknak, lányoknak. Nénik igazán! — Csaknem ezer ifjú és felnőtt étkezik naponta a kecskeméti kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző Intézetbe Kiskunfélegyházáról, Vadkertről, Orgoványról, FülöpszálIáéról, Izsákról, és tíz- és tízezer érkezik hetente, , havonta, holnap, holnapután. Indul Is vissza éttermekbe, boltokba, s ha szebb lesz a teríték a vendéglők asztalán, ha színben változatosabb a klra• Óvári László műve: „A művészet, az ember és_a természet kézfogása a zöld mezőben, színes betétekben.” (Tóth Sándor felvétele.) kát Kiskunhalason, ha több a mosoly, azt óvári László most felavatott mozaikjának is köszönhetjük, hiszen ez a mű az intézmény új tanára, a szépség ügyeletesé, örömeit és harmóniát teremt — mondta Losonczl Miklós művészettörténész a napokban rendezett ünnepségen. Szőnyl István és Fónyd Géza növendéke Is örült a helyválasztásnak. óvári László már készített falntarzlát Gyulára, seccot Hatvanba, Oroszlányba sgrafittot, monumentális műveket a fővárosba. Egyik alkotása Kiskőrösön látható, de ez az új, ez a 19 négyzetméteres muranol márványmozaik a legkedvesebbek közé tartozik. A szerepe miatt t így szól erről az avatás után: — Véleményein szerint mindenütt helyén van a művészi alkotás. De számomra, s azt hiszem másnak Is, különösen fontos, hogy itt fiatalok találkoznak a képzőművészeti kultúrával. Hallottam, az egyik fiú azelőtt mindig leszegett fejjel lépett az épületbe. Most fölemeli a tekin-HÍMZÉSEK, CSEREPEK, SZŐTTESEK Népművészetből - népi iparművészet A nyáját terelgető juhászt a magány és a szükség tanította meg a faragásra. Fába véste, csontba karcolta közlendőit, ami egyrészt pótolta a társalgást, másrészt így jutott hozzá a pusztában nélkülözhetetlen használati tárgyakhoz. A faragást az ember díszítőkedvének egyik legősibb megnyilvánulása. Nem véletlen, hogy az életmódban bekövetkezett változás befolyása itt volt a legélesebb. Minek díszítenénk a tokmányt, ha már kaszára sincs szükség? Guzsalytalpakat is csak addig faragtak, amíg minden háznál maguk szőttek-fontak az asszonyok. Értékmentés — értékteremtés Népi iparművészetünk negyedszázados fejlődését rangos és összegző értékű kiállítás mutatja be a Néprajzi Múzeum termeiben. Ellentétben a korábbi, hasonló jellegű bemutatók szinte befogadhataitlan bőségével, a mostani tárlat szeli ős, mértéktartó, nagyvonalú. Nem halmozza a látnivalókat, hanem osztályozza és aszerint minősíti, hogy hol volt a helyük tegnap és hol van ma? Bevezetőnek és jelképnek fogadhatjuk el idősebb Kapoli Antal faragóművész remekmívű pásztorbotjait, hajszálflnoman megmintázott tülkeit. Az Idős ember tehetségét még a pásztorélet bontotta ki és a díszítés ősi öröméből nőtt kifejezésteljes művészetté. Hasonló értéket képviselnek Kis Jankó Bori és Király llus hímzései, Kántor Sándor cserepei. Alkotásaikban , a népművészet legértékesebb hagyományai élnek tovább, amelyekből tehetségük formált eredeti remekműveket. A népművészet nagy alkotó öregei átmentették a múlt értékeit a mába és egyúttal utat, példát mutattak a továbbfejlődésre. A váltás megtörtént. Az egykori használati eszközök, dísztárgyakká alakultak. Amíg hajdan kedvtelésből pingáltak, öltögették az asszonyok, vagy egy kis közösség ellátását szolgálták a mesterek — számuk és jelentőségűk a gyáripar fejlődésével rohamosan csökkent —, a szövetkezeti mozgalom keretében meggyökeresedett és új hajtásokat hozott á ma népművészete: a népi iparművészetet. A kiállítás érzékelteti, hogyan hajlott át a múltból a mába a. tárgyi népművészete valamennyi ága. Felfedezteti szőtteseink változatos motlvumkincseit, és megmutatja, hogy milyen jól illeszthetők modern környezetbe a feliratos kendők, dísztörülközők is. Milyen sokféleképpen .színesítik, szépítik öltözködésünket a szemkápráztató matyó virágminták, a tisztafehér recski rozmaringágak, bprsókák, kacskaringós öltések, vagy az üzleti forgalomban ritkább, de nagyon mutatás kalocsai „szomorú pamuk” hímzés, amely a lila árnyalataiból ' ötvöződik. Vőlegényingből — női blúz A jubileumi kiállítás népi iparművészetünk negyedszázadát öleli fel és ez a kép akkor is nagyon gazdag, ha nem teljes. Itt a kevesebb anyág, valóban többet mond el tájegységeink változatos és új tartalommal megtöltött tárgyi kultúrájáról. A jól tagolt, levegős elrendezés időt hagy az aprólékosabb megfigyelésekre. Jobbern el lehet mélyednl egy tál, vagy korsó irókás vonalainak lendületes vezetésében, a szőttesek mintáinak sokféleképpen variálható elemeiben, a virágok mindent elborító és mégis szabályos rajzában, egy hímzett térítőn, vagy faragáson. Aki még többet szeretne tudni, látni, látogasson el a Fővárosi Művelődési Házba, ahol az Immár tízéves múltra visszatekintő Folklór Centrum — sajnos, nem találtak rá hangzatosabb és magyarabb elnevezést — Heves megye népi Iparművészeié, ről ad széles áttekintést. Elöljáróban annyit, hogy az ország északi vidékén, Mátraalján, nyolc Heves megyei palóc község asszonyai, lányai elevenítik fel és folytatják, vidékük szőttes és hímzés hagyományait. Bárdos Sándor né, a recski hímző szakcsoport megalapítója, húsz éve nem is álmodta, hogy mekkora sikere lesz a kezdeményezésének. Büszkén említi, hogy a szövetkezetben tizenkét .népi iparművész dolgozik. Egyik kedves tanítványa, Pataki Miklósné, végzett, és 1972Jben elnyerte a képzőművészeti szakközépiskolát Népművészet Ifjú Mestere címet. ö válaszol arra a kérdésre is, hogy vajon az eredeti hevesi motívumok érintetlenül, vagy változtatásokkal jutnak el mai használóihoz? — Nagyon szép mintatárunk van, ebből variáljuk a régi öltéseket és annak sincs akadálya, hogy valami szépet kitaláljunk. Annyira bennünk van az anyag, hogy a tervező nyugodtan rá- , bízhatja magát a fantáziájára. A stílust nem töri meg. A kézimunka funkciója is módosításokat .követel. Itt van ez a szép, divatos női blúz, A múlt században a vőlegények viseltek ilyen inget. A mai öltések eredetije a régi sátortepedőkön is megtalálható, de úgy van felújítva, hogy haladós legyen. Különben munkásabb lenne a kivarrása és még többe kerülne. Kölcsönhatás így hat a jelenkori divat és az üzleti érdekeltség a népi iparművészet megújulására. A szövetkezeti termékek pedig elősegítik a közízlés formálását. Mindkét kiállításon helyet kaptak a népi jellegű bútorok Is, ékesen szemléltetve, hogyan védekezhetünk a típus berendezési .tárgyak egyhangúsága, ellen. A Néprajzi Múzeumban látható bútorokat főként az éttermek, vendéglők hangulatos és ízléses berendezésére szánták, de az ötletek a lakásokban is hasznosíthatók. A Fővárosi Művelődési Házban többféle garnitúra és kisbútor látható. Ezek a különleges palóc, gyönyörűen festett Székely és sárközi, valamint élénk színezetű hartai bútorok mér kifejezetten azzal a szándékkal készültek, hogy változatosabbá, szebbé tegyék a modem . lakásokat. A bútorokhoz ajánlott kiegészítők — színes bajai rongyszőnyegek, .cserép étkészletek, szőttes párnák, futók és függönyök — útbaigazítást adnak és kedvet ébresztenek népi iparművészetünk termékeinek mindennapi használatára, V. Zs. tétét, újra és újra szemügyre veszi a mozaikot. Gondolom, ez a magatartásváltozás jelképnek is tekinthető. Losonczl Miklós is így vélekedik. — Jó az elhelyezés, magára vonja a figyelmet. Azért tartom mesterműnek, mert először erős összhatást ad, majd a részletek alaposabb tanulmányozására szólít Az érkező az ég kék vagy szürke árnyalataival, a fák üde zöldjével lép az intézetbe, ahol ez a színes benyomás sűrített összefoglalássá fokozódik, ünnepi derűt sugároz. A mű a létezés és az élet hétköznapi csodált tömöríti: fákat pávát, zöldellő bokrokat, táncot, Ifjúságot, gitárosét, az asszony szépség érett bőségét. E mű színes hír és üzenet az alföldi mezőkről, a szerelemről, Ifjúságról. Minden szemlélője óhatatlanul esztétikai élményben részesül és így a műalkotás művészettörténeti órát helyettesít, tanári státusza van. Ugyanez mondható el Gádor SKSsS • A Fővárosi Művelődési Házban nagy sikere van Hlmpelmann Péter hartal garnitúrájának. mester lapunkban már bemutatott, porcelánból készített dekoratív alkotásáról: öröm a szemnek. Jó arányaival, csillogó fehérségével nyugtat, harmóniát sugall. —L —r. • A régi csikósok saját haszn&latnkra készítették a karikásostorokat. • íme, a ma „népviselete” egy látogatón, valamint a jelent megszépíteni hivatott, szőtt és korongolt alkotások. KEZDEMÉNYEZÉS Mit adjunk nekik? A Pártélet legutóbbi számában olvastam Szűcs 1stvánnénak, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkárának írását. „1979 — a gyermekek nemzetközi éve" című cikke minden embert gondolkodóba ejthet, de különösen a pedagógusoknak szól. ......bőven van még tennivalónk a társadalmi esélyek egyenlőségének elmélyítéséért, a rossz családi körülmények között élő gyermekek helyzetének javításáért ... A gyermekek nemzetközi évében új kezdeményezéseket indíthatnánk el, vagy jól bevált gyakorlatokat népszerűsíthetnénk a gyerekek és felnőttek tartalmasabb együtt- I étéért.” Én is tervezni kezdtem, s e gondolatok, e sorok eredményeként született meg az elképzelés, amely az iskolavezetés és néhány kolléga megértésére talált. Tíz olyan kis cigány tanulót választottunk ki' az alsótagozatosok közül, akik pótfoglalkozásokkal, javítóvizsgákkal jutottak felsőbb osztályokba. Tíz olyan gyerek, aki rendszeresen jár iskolába, de körülményeik miatt (családi, iskolai) mindig a bukás szélén állnak és a lemorzsolódás állandó veszélye fenyegeti őket. Ha tervünk sikerül, azt nyújtjuk nekik, hogy e veszélyt mielőbb elhárítjuk. Szüleik és ők örömmel vállalják, hogy a nyáron hetenként két-három alkalommal rendszeresen foglalkozunk velük. A foglalkozásokhoz tematikát készítünk, melynek fő célja olvasási és beszédkészségük fejlesztése, hiszen ők általában az olvasási képesség rendszerében a legalsó fokon vannak, vagyis csak az olvasás technikáját sajátították el többé-kevésbé. Ahhoz, hogy tanulmányaikat eredménnyel folytathassák, nélkülözhetetlen a magasabb szintre jutás, a megértő, kritikai, alkotó olvasás. Az olvasmányok megválasztásában fő szempontunk, hogy a társadalomra vonatkozó ismereteket tartalmazzanak, mivel családjukban, s így az ö magatartásukban e téren nagy hiányosságok vannak. Személyiségük fejlesztóse-olakitása érdekében az olvasmányok témája: a társadalmi tulajdon védelméről; helyes magatartás az utcán, a közlekedésben; tisztaságegészség; a munka. A foglalkozásokra játékot, gyakorlati munkát, sétát, filmvetítést is tervezünk. Bízunk benne, hogy vállalkozásunkat eredmény koronázza, növeljük tanítványaink tudását és társadalmi értékűvé tesszük magatartásukat. Szeretnénk, ha kezdeményezésünk alapján széles körű mozgalom bontakozna ki a gyermekek nemzetközi évében a gyermekek érdekében. Bilekov Lászlóné szakfelügyelő Kiskőrös, Petőfi Iskola
