Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-29 / 176. szám

( 2 • PETŐFI NÉPE • 1978. július 29. elégedetlenség Egyiptomban NAPI KOMMENTÁR Mennek vagy maradnak? Fokozódik az A jelenlegi egyiptomi vezetés egyre jobbéin eltávolodik alttól a politikai irányvonaltól, amely nagy sikereket hozott az ország nemzeti fejlődésének útján — ír­ja Pavel Demcsenko a Pravda pénteki számában. A szovjet új­ságíró Szadat egyiptomi elnöknek azt a döntését kommentálja, hogy fel akarja számolni az ország egyetlen politikai szervezetét: az Arab Szocialista Uniót (ASZÚ), és helyébe szociáldemokrata pár­tot kíván alapítani. Az ASZU-t, amely rövid idő alatt a haladó irányzatú rendszer vezető erejévé vált. Még a hajda­ni egyiptomi elnök, Nasszer hoz­ta létre 1963-ban. Nasszer halála Amerikai harci repülőgépek Dél-Koreának NEW YORK Az Egyesült Államok csak ak­kor vonja ki — korábbi Ígére­téhez hiven — szárazföldi csapa­tait Dél-Koreából, „ha a katonai helyzet ezt megengedi” — jelen­tette ki Harold Brown amerikai hadügyminiszter Coronadóban. Az eredeti terv az volt, hogy ez év végéig a 32 ezer fős szá­razföldi csapatok létszámát 6000-rel csökkentik, később ezt úgy módosították, hogy csak egy 800 fős zászlóaljat és néhány se­gédcsapatot vonnak ki. Ahogy közeledik a kivonás időpontja, úgy szaporodnak az ellenkező irányba mutató lépések: fokoz­zák az amerikai katonai jelenlé­tet és a szöuli rezsim fegyveres erejét. Már elkészült az a terv, amelynek értelmében a Dél-Ko­­reában állomásozó amerikai har­ci repülőgépek számát 20 száza­lékkal növelik. után azonban az ASZÚ szerepe csökkenni kezdett; alapszerveze­tei szétestek, vagy feloszlatták azokat. Miután Szadat elnök — meg­hirdetve a „nyitott kapuk” poli­tikáját' — egyre imcább közele­dett a nyugati tőkés hatalmak­hoz, az ASZU-n belül először frakciók keletkeztek, majd ké­sőbb politikai pártok alakultak. A politikai tömegszervezet veze­tősége ezután már csak ellenőrző szerepet látott el. A szadatl bel- és külpoliti­kával szembeni elégedetlenség az elmúlt időben annyira fokozódott — mutat rá a Pravda —, hogy az egyiptomi elnök jobbnak lát-. Bokor Pál, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Pekingben pénteken hivatalo­san bejelentették, hogy a KNK kormány kész a VSZK javasla­tának megfelelően megkezdeni a két ország közötti külügyminisz­ter-helyettesi szintű tárgyaláso­kat. Kína egyidejűleg , közölte, hogy „további utasításig ideigle­nesen” egy kínai kikötőbe vonja vissza azt a két hajót, amely a VSZK hatóságainak engedélye nélkül eddig Haipong és Hanoi kikötőjének körzetében horgony­zott. A kínai döntést egy külügy­­minisztériumi jegyzék formájá­ban csütörtökön hozták a VSZK tudomására. A. kínai jegyzék ismételten ja­vasolja, hogy a kormányszintű 'tárgyalások idejére napolják el a Kína hanoi nagykövetsége és a Vietnami Külügyminisztérium il­letékes osztálya között „az áldo­zatul esett kínai állampolgárok ta, ha meggyengíti és megfélem­líti a növekvő tömegbefolyásra szert tevő ellenzéket. Ezt a célt szolgálta' a „nemzeti egység és a társadalmi béke védelméről” szóló törvény, amelynek elfogadása után az új Vafd párt kimondta Önfeloszlatását, a baloldali nem­zeti hialladó párt tevékenységét pedig a hatóságok bénították meg. A politikai fejlődés végső pont­jához értünk el most, amikor az Arab Szocialista Unió lényegé­ben megszűnik. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a szer­vezet központi bizottsága „kon­zultatív tanáccsá” alakul át, amely évente mindössze egyszer fog ülésezni! (TASZSZ) kínai hajókon való elszállításá­ról” folyó tárgyalásokat, A kínai diplomácia részleges vonalváltoztatásának okát pekin­gi diplomáciai és sajtókörökben három tényezőben -foglalják ösz­­sze. li A nemzetközi közvéle­mény elutasítóan reagált a VSZK elleni kínai' támadásokra, s azok csaknem teljes szakadást idéz­tek elő Peking és Tirana között. 2. Az Egyesült Államok és az Asean országok nem kötelezték el magukat Peking mellett a Vietnam-ellenes akciókban. 3. Kina a „hoak” körül mestersége­sen teremtett feszültséget ki­használva „megszabadult” a há­ború utáni gazdasági nehézsé­gekkel küzdő VSZK támogatásá­nak terhétől, s a bizonytalansági tényezőkkel terhelt ázsiai hely­zetben — a jelek szerint — egye­lőre nem akarja tovább rontani viszonyát az egyre nagyobb nem­zetközi befolyással, rendelkező délkelet-ázsiai .szocialista hata­lommal. (MTI) Befejeződött a brüsszeli tanácskozás BRÜSSZEL Nem történt előrelépés a KGST és a Közös Piac ' szakér­tői szintű megbeszélésein, ame­lyek kedden kezdődtek és pénte­ken befejeződtek Brüsszelben, az Európai Gazdasági Közösség köz­pontjában. A tanácskozáson, amelynek célja a két gazdasági szervezet között megkötendő át­fogó egyezmény fő vonalainak kidolgozása volt, a Kölcsönös Gazdasági Ssegítség Tanácsának küldöttségét Ászén Velkov he­lyettes titkár, az európai közös­ségek bizottságának küldöttségét pedig Roy Denman, a bizottság külkapcsolatokkal foglalkozó igazgatóságának főigazgatója ve­zette. A megbeszélések megtar­tásáról az idén májusban Moszk­vában tartott magasszintű tárgya­lásokon állapodtak meg a két szervezet vezetői. A moszkvai tárgyalásokon ki­alakított, s egyelőre szűkkörű egyetértés kövét a jelenlegi meg­beszéléseken elsősorban azért nem lehetett kiterjeszteni, mert a Közös Piac részéről .mereven tar­tották magukat ahhoz az állás­ponthoz, hogy kereskedelmi kér­désekről nem tárgyalnak a KGST-vel, csak külön-külön az egyes tagországokkal. A KGST-országok véleménye szerint a két szervezét megálla­podásának mindenekelőtt a tag­országok közötti kereskedelmi kapcsolatok elveire és szabályo­zására kellene kiterjednie, egyéb kérdések mellett. Brüsszeli ér­tesülések szerint októberben a jelenleginél magasabb szinten újabb tárgyalásokra kerül sor. (MTI) Előkészületben a belgrádi záródokumentum Befejező szakaszához közeledik Belgrádban az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek értekezlete. A plenáris üléseken a felszólalásra jelentkezetteknek már több mint fele elmondta be-, szédét, és — hírek szerint — a zárt 'ájiSk rnéjléít ülésez^ politi­­kal és gazdasági bizottság is jól halad munkájával: a miniszteri konferencia záródokumentumai­nak előkészítésével. A jelenlevők egyetértenek ab­ban, hogy a nagyméretű tanács­kozás vendéglátója, Jugoszlávia kitűnő házigazdának bizonyult; mindent megtett az értekezlet si­keréért az előkészítő konzultá­ciók során éppen úgy, mint a plenáris üléseken és a bizottsá­gi tárgyalásokon. Belgrád való­ban szívügyének tekinti, hogy a konferencia eredményesen telje­sítse feladatát és hozzájáruljon a tagországok közötti ellentétek felszámolásához, a mozgalom egységének helyreállításához és megszilárdításához. (MTI) Harold Brown, az Egyesült Ál­lamok hadügyminisztere kerek­perec kijelentette: az USA csak akkor vonja ki csapatait Dél- Koreából, ha „a katoni helyzet ezt megengedi". Hogy mit értett „katonai helyzeten”, miután a két Korea között hallgatnak a fegyverek és semmi jel nem mu­tat a háborúskodás kiújulására, nos, ezt nem közölte. Nyilatkoza­ta viszont szöges ellentétben áll azzal a korábbi amerikai ígéret­tel, miszerint az idei év végéig a 32 ezer főnyi szárazföldi csa­patok létszámát hatezerrel csök­kentik. Igaz, utóbb született agy másik döntés: eszerint csupán egy zászlóaljat — 800 főt — ren­delnek haza, s a kisegítő alaku­latok létszámát mérséklik. Mindenesetre az egyébként mindig ufói értesült Newsweek című amerikai hetilap nemrég megírta: az USA 1981-ig, de leg­később 1982-ig valamennyi kato­náját hazarendeli Dél-Koreából. Meglehet, hogy az amerikai és a dél-koreai vezetők évről évre is­métlődő találkozójának legutóbbi fordulóján, a kaliforniai Corona­dóban most lebonyolított tárgya­lásokon történt valami fordulat. Netán a szöuli diktátor lépett közbe, de az sem lehetetlen, hogy a Pentagon ázsiai terveivel össze­egyeztethetetlen a teljes kivonu­lás. Sem az egyik, sem a másik föltevés nem alaptalan. Pák Csöng Hi rendszere az utóbbi években megsokszorozta ugyan hadikiadásait, de a diktatúra szá­mára létkérdés az amerikai kato­nai jelenlét. Közismert, hogy a szöuli egyetemeken egymást érik a diktátor elleni lázongások, s a dél-koreai közhangulat a patta­násig feszült. Ezen még az sem változtat, hogy az Egyesült Álla­mok lehetővé tette, hogy a dél­koreai hadsereget a legkorsze­rűbb fegyverzetül lássák el. Két ' újabb jelenség ugyancsak amellett szól, hogy Washington ismét nagy fontosságot tulajdonit a szöuli rendszernek. Az amerikai szenátus a napokban 275 millió dolláros hitelt jszavazott meg. amelyből Dél-Korea fegyvereket vásárolhat az USA-ban. Még nincs döntés, de a kormány már eljuttatta a szenátushoz azt a javaslatát, hogy 800 millió dol­lár értékben adjanak át a Dél- Koreában állomásozó amerikai katonaság felszereléséből fegyve­reket és hadianyagot a szöuli rendszernek. Az Egyesült Államok politiká­jában sok mindent átértékeltek a közelmúltban. Ügy tűnik, a dél­koreai csapatkivonás is ezek közé a témák közé tartozik, logos te­hát a kérdés: ezek után mennek, vagy maradnak az amerikaiak? Gy. D. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT * Miki Takeo Kairóban Miki Takeo volt japán miniszterelnök pénteken háromnapos látoga­tásra Egyiptomba érkezett. Miki, aki közel-keleti körútja során ko­rábban Szaúd-Arábiában és Kuvaitban tárgyalt, Egyiptomban az or­szágaik közötti gazdasági kapcsolatokról folytat megbeszéléseket majd a kormány vezetőivel. (UPI) • Diplomaátadó ünnepség a katonai akadémián Tegnap ünnepélyes külsőségek között adták át a diplomákat a Vö­rös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Zrinyl Miklós Katonai Akadémia idén végzett hallgatóinak. Az akadémia udvarán rendezett ünnepségen megjelent Oláh István altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, honvédelmi miniszterhelyettes, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Kovács Jénő, az MSZMP KB közigazgatási és admi­nisztratív osztályának helyettes vezetője. * Megválasztják Aldo Moro utódját Pénteken este Rómában megnyílt a kereszténydemokrata párt^obt szágos tanácsának ülése, hogy megválassza a „Vörös brigádok” által meggyilkolt Aldo Moro pártelnök utódját. A kereszténydemokraták vezetőségi ülése az új pártelnök megvá­lasztásán túl azért jelentős politikai esemény, mert a kormánypárt új irányvonalának kell kikristályosodnia a különböző irányzatok kö­zötti összecsapások után. A kereszténydemokrata párt országos tanácsának ülését megnyitva Zaccagnini főtitkár Aldo Moróról, a meggyilkolt pártelnökről emlé­kezett meg. A késő esti órákban kerül sor az új pártelnöknek, Aldo Moro utódjának megválasztására. A politikai beszámolót a kereszténydemokrata párt főtitkára ma tartja. * Tegnap pokolgép robbant Aldo Moro, az olasz kereszténydemokrata párt meggyilkolt elnöke utódjának megválasztására összehívott ta­nácskozás színhelyén. A robbanás anyagi károkat okozott a keresz­ténydemokrata párt római székházában, Bolognában két pokolgép okozott kisebb károkat, egy rendőrőszobában és egy garázsban. Az ENSZ különmegbízottat küld Namíbiába NEW YORK Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felkérte Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt, nevezzen ki különmeg­bízottat, hogy szavatolják — a világszervezet fel­ügyeletével és ellenőrzésével — Namíbia választá­sok révén megteremtendő mielőbbi függetlenségét. Az ezzel kapcsolatos határozattervezetet, amelyet a BT soros elnöke, a kanadai William Barton ter­jesztett elő, s amely a BT öt nyugati tagállamának javaslatára a Namíbla-kérdés rendezésére vonatko­zik, 13 tagország küldöttsége támogatta. A Szov­jetunió és Csehszlovákia tartózkodott a szavazástól. Mind a 15 tagállam támogatta azt a további ha­tározattervezetet, amely nyomatékosan tudomásul veszi az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakának állásfog­lalását arról, hogy Walvis Bay „Namíbia szerves részét képezi”. (Walvis Bay Namíbia egyetlen mély­tengeri kikötője, amelyet a Dél-afrikai Köztársaság a Namibia függetlensége utáni időben is magának követel). A Biztonsági Tanács megállapította: „Na­míbia területi integritását, és'egységét Walvis Bay visszacsatolásával kell biztosítani”. A Biztonsági Tanács vitájában részt vesz Sam Nujoma, a SWAPO vezetője, az öt nyugati tagállam külügyminisztere, valamint több afrikai ország rendkívüli nagykövete. • Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén beszé­det mondott Sam Nujoma, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet vezetője. Kurt Waldhelm a szavazás után kijelentette, hogy a finn Martti Ahtisaarlt nevezi ki namíbial külön­­megbizottjává. Egy általa vezetett ENSZ-küldöttség egy héten belül Namíbiába utazik. (ADN) A nemzetközi közvélemény hatására Kik a nem hu csiaók? Kínaiak Kínán kívül Egy évtizednyi hallgatás után Peking újra felfedez­te a Kínán kívüli kínaia­kat és visszatért ahhoz, a hatvanas években már megfogalmazott és követett politikáihoz, amellyel saját szolgálatába kívánta állí­tani a „honfitársakat”, fontos adatokkal soha senki sem tudott szolgálni. Legfeljebb becslések vannak: ezek szerint több mint 22 millió kínai él az anyaországtól távol, elsősorban Délkelet-Azsiában, Amerikában és Nyugat-Európában. Ok a pe­kingi szóhasználat szerint a hua­­csiaók, vagyis azok, akik távoz­tak,-de majd visszatérnek. Raj­tuk kívül 15 millióra teszik azok számát, akik távoztak, de már aligha térnek vissza, mert többé­­kevésbé asszimilálódtak a befo­gadó országokban. Természete­sen a 22 millióba nem számítot­tuk be Tajvant 15 millió lakosá­val. 2200 éve Már időszámításunk előtt 200 évvel — nem sokkal a Nagy Fal megépítése után — megindult a kivándorlók áradata. A Sárga fo­lyó túlnépesedett völgyéből kel­tek útra, hogy új hazát keresse­nek. Hódítások, háborúk, elbu­kott népfelkelések nyomán új­­ra-újra magasba csapott a ki­vándorlási hullám. Kína délke­let-ázsiai katonai hódításai ide­jén a meghódított területeken te­lepedtek le, s amikor a közvet­len kínai hatalom, megszűnt, ma­radtak vagy éppen ismét útra keltek. Feljegyezték, hogy a XVIII. században császári rende­lettel próbálták meg elejét ven­ni a kivándorlásnak. Sikertelenül. A múlt században a tajplng-fel­­kelés, a nagy népmozgalom leve­rése után elsősorban Dél-Kína, megtorlásoktól joggal tartó, nyo­morral és földhiánnyal küszködő parasztjai fogtak vándorbotot. E folyamathoz sajátos hivatkozási alapot adott az óptumháború után a győztes gyarmatosítók ál­tal Kínára kényszerített tonkin! szerződés, amely arra kötelezte a meggyötört, letepert birodal­mat, hogy ne korlátozza állam­polgárai kivándorlását. A magya­rázat: a gyarmatosítóknak szük­ségük volt a szorgalmas kínai parasztokra, az ügyes kézműve­sekre és a találékony kereske­dőkre. Így alakultak Délkelet-Azsiá­ban, de bárhol másutt Is, a lát­szatra rendkívül homogén kínai közösségek. Ránézésre jószeri­vel aligha van különbség a szin­gapúri és a New York-i China­town, az Indonéziában vagy To­rontóban, a Japánban vagy a Fülöp-szigeteken létező kínai ko­lóniák között. E közösségek zárt­ságát segíti az ősi földhöz, a nyelvihez, a szokásokhoz való ra­gaszkodás, az öltözködés, az ét­kezés, a hagyományos ünnepek betartása. A Kínán kívüli kínai negyedben élők — még akkor is, ha őseik már több száz éve elhagyták az anyaországot — kí­nai Iskolákba járatják gyerekei­ket, saját újságjaik, színházaik, kiadóik vannak és többnyire egy­más közt házasodnak. Nem mindenki kereskedő Egyfajta védekezésül Is szol­gált ez, hiszen elsősorban Dél­­kelet-Azsla befogadó országainak uralkodó osztályai saját céljaik érdekében nemegyszer éltek a kínaiak elleni gyűlölet felkorbá­csolásával, progromhangulat szí­tásával. Indokként a kínai kö­zösségeknek a gazdaságban, a ke­reskedelemben betöltött szerepét hozták fel. A legnagyobb törté­nelmi tévedés lenne azt hinni, hogy ezekben a zárt közösségek­ben mindenki kereskedelemmel foglalkozik és gazdag. Délkelet- Ázsla kínai negyedel épp oly ré­tegezettek voltak, mint a befoga­dó országok társadalma. Csak legfeljebb kifelé kevésbé tűnt annak. Minden új kínai kiván­dorló a kínai közösséget kereste meg, s a szegények — érthető­en — honfitársaiktól vártak se­gítséget. Kaptak is, uzsora-, nem­egyszer 100 százalékos vagy még magasabb kamatra pénz- és áru­­kölcsönt. S ha a „honfitársak­nak” ez jutott, elképzelhető, hogy nem jártak jobban a befogadó ország lakosai. De e tekintetben sem volt különbség kínai vagy indonéz uzsorakereskedő között, egyformán nyomorgatták az in­donéz ■ parasztot, ' aki kénytelen volt még lábon eladni, elzálogo­sítani gabonáját. Tagadhatatlan viszont, hogy számarányukhoz képest a kí­naiak nagyon nagy befolyásra tettek szert az egyes országok gazdaságában. Indonéziában 3 milliós a kínai közösség és ural­ja a magántőke jó részét; Malay­siában négymillióra teszik szá­mukat és ők tartják kezükben a fő exportcikkek, a kaucsuk és az ón termeléséit. Az egymilliós FtUöp-szlgetekl kínai kolónia az ország kiskereskedelmi hálózatát. Szingapúr kivételével, Itt nem kínai kisebbségről kell beszélni, minden négy lakosból három kí­nai. £s természetesen más a helyzet Hongkonggal, vagy ép­pen Makaóval, ahol a néhány ezer gyarmatosító tisztviselőtől, katonatiszttől, telepestől eltekint­ve mindenki kínai, (Y, K. Pao is az, aki a világ egyik legna­gyobb hajóílottájának tulajdono­sa. Hongkongi bázisú flottája a görög riválisokéval birkózik. Ro­bin Loh hol Szingapúrban, hol Hongkongban bukkan fel, valósá­gos multinacionális birodalmat Irányit. Nyilvánvaló, hogy ők ál­lanak reflektorfényben és nem a szegény gyári munkások, ónbá­nyászok, parasztok és tanítók. Pedig ők is kínaiak — Kínán kívül.) -Pekingnek azonban elsősorban azok a hua-osiaók kellettek, akik­nek pénzük volt és nem kevés. A Kínai Népköztársaság megalaku­lását követően, nagyon hosszú időn át az ország éppen rajtuk keresztül kereskedett olyan ál­lamokkal, amelyekkel nem volt normállá1 kapcsolata. Hongkong­nak különleges szerepe volt, ma Is nagyon fontos. Peking 1 arra Is bátorította a külföldi kínai tő­két, hogy garanciák ellenében áz anyaországban ruházzon be, -s erre a célra külön pénzügyi ala­pokat létesített. A népi Kína történetében mindig Is jelentős valutaforrásnak számított e kül­földön élők által az otthoni ro­konoknak hazaküldött pénz. Volt év, amikor az adományok elér­ték az 1 milliárd dollárt. Kína arról sem mondott le soha, hogy e közösségeket saját politikai cél­jaira használja, rajtuk keresztül közvetve vagy közvetlenül gya­koroljon nyomást helyi kormá­nyokra. Tőke a »négy modernizáláshoz” A „kulturális forradalom" zűrzavaros éveiben e kapcsola­tok meglazultak, és most Pe­king újra erőfeszítéseket tesz fel­újításuk, minden eddiginél kiter­jedtebb hasznosításuk érdekében. A meghirdetett modernizálási program végrehajtásához a je­lenlegi kínai vezetés szeretné felhasználni a külföldön élő kí­naiak tőkéjét, szakértelmét. Jó példa ez utóbbira, hogy csak 1978 első felében több mint 300, az Egyesült Államokban' élő kí­nai tudós tért haza, előadni, vagy visszatelepülni. Köztük nagyon sok olyan, aki hadiiparral, űrku­tatással kapcsolatos tudományok művelője, oktató vagy kutató. Annak is megvan az oka, hogy az amerikai hatóságok, akik ko­rábban akadályozták, ma miért ösztökélik nyíltan a „hazalátoga­tásokat”. Nyilvánvalóan az ame­­kai—kínai .érdekek egyeztetéséről van szó. — szovjetellenes alapon. Az Is nyilvánvaló, hogy a pekin­gi vezetés, amely vallja a régi Mao-mondást — „Ahol kínaiak vannak, ott van Kína” — a kül­földi kínai közösségeket nagyha­talmi, terjeszkedő céljaira kísér­li meg felhasználni. A legjobb példa a Vietnamban élő kínai közösség esete. A szocialista Vi­etnam döntése a magánkereske­delem teljes átszervezéséről, a spekulánsok, árufelhalmozók megtöréséről kétségtelenül érzé­kenyen érintette az országban, főleg Délen élő kínai kereskedő burzsoáziát. De ez az intézkedés nem a kínaiak ellen irányult, éppúgy érintett vietnamiakat, franciákat, vagy Indiaiakat. Pe­king mégis elindította a suttogó propagandát: „A kínai kormány hazahívja a tengerentúli kínaia­kat a haza építésére és aki nem engedelmeskedik, az áruló." A Vietnamiban élő kínaiak megbecsült tagjai voltak a társa­dalomnak, ugyanolyan jogokkal élhettek, mint a vietnamiak. So­kan közülük ott harcoltak a fel­szabadító hadseregben, fontos po­litikai pozíciókait tölthettek be. Vagyis Pekingnek ez a hirtelen támadt „aggodalma" egyszerűen a Vietnamra gyakorlandó nyo­más része. Es erre bizonyíték: a kínai vezetés egyetlen egyszer sem emelt szót annak az 500 ezer Kambodzsában élő kínainak az érdekében, akiket a háború óta elűztek otthonukból és sorsuk az­óta nagyonis kétséges. Z. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents