Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-04 / 154. szám

4 • PETŐFI NfiPE S 1078. július 4. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Négy nemzetközi út Az Idén előreláthatóan elkészül a KGST-tagorszá­­gok hosszútávú útügyi együttműködési célprogram­ja. Ez a távlati terv azt irányozza majd elő, hogy r résztvevő országok 1990-ig lehetőségeiknek meg­felelően miképpen fejlesztik azokat az útvonalai­kat. amelyek különösen fontos szerepet játszanak már ma is, de különösen a jövőben a KGST-államok közötti nemzetközi közúti forgalom lebonyolításá­ban. Maga a program tulajdonképpen csak elvi alap lesz, amelyre támaszkodva a továbbiakban a szom­szédos KGST-országok kétoldalú megállapodások ke­retében egyeztetik és határozzák meg majd a ten­nivalókat. Jól halad az autópályák tervezésére és építésére vonatkozó .szabvány előkészítése is, amelyben meg­határozzák a biztonságos közlekedést garantáló fel­tételeket és előírásokat. Ebbén a munkában a téma­felelős Magyarországot a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közúti főosztálya, illetve irányítása alatt az Üt-, Vasúttervező Vállalat, valamint a Köz­úti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet képvi­seli. A célDrogram kimondja, hogy elsősorban azokat az utakat kell fejleszteni, amelyek két tagországot kötnek össze. Minthogy azonban meglehetősen sok ilyen útvonal van, közülük kiemeli azt a négyet, amelynek rekonstrukcióját, illetve fejlesztését külö­nösen indokoltnak és szükségesnek tartja. Az egyik útvonal Berlint Varsón át köti össze Moszkvával, a másik Rostocktól Berlinen, Prágán, Budapesten és Bukaresten át halad Constantáig, a harmadik Gdansktól indul és Varsón, Katowicén, Pozsonyon, Budapesten át vezet a bulgáriai Betev­­grádig, végül a negyedik útvonalon a járművek Moszkva és Szófia között Kijeven, Kisinyovon és Bu­karesten át közlekedhetnek. A négy útvonal közül tehát kettő Magyarországot is átszeli. Az egyik Debrecenen és Ártándon, a má­sik Szegeden és Nagylakon át hagyja el hazánkat. A célprogram nem írja elő, hogy az egyes orszá­gok ezeknek az útvonalaknak saját területükön futó szakaszait milyen szintre fejlesszék, de a végső cél mindenesetre az autópályává való kiépítés. Erről azonban a tagországok konkrétan kétoldalú megál­lapodásokban intézkednek majd. A szabvány, amely talán már az év végére el­készül, csupán az autópályák tervezését kívánja egy­ségesíteni. Célja annak az elősegítése, hogy ezeket az azonos színvonalú utakat az egyes országok lehe­tőleg azonos jellemzőkkel építsék ki. Fontos elem az egységesítésen belül az úgynevezett tervezési se­bességnek, vagyis annak a meghatározása, hogy az utakat hol, milyen sebességű közlekedés biztonságos lebonyolítására kell alkalmassá tenni. Ezt a terve­zési sebességet például sík vidéken óránként 140, dombvidékeken 120, hegyekben pedig 10„ sőt helyen­ként 80 kilométerben kívánják meghatározni. Tér-. mészetesen annak tudatában, hogy a közlekedési szabályok mindenütt csak ezeknél kisebb sebességet engedélyeznek majd. Ezek a szabványok egyébként megegyeznek a magyarországi gyakorlattal, s az e tárgyban jelenleg még csak előkészítés alatt álló hazai előírásokkal. snszGt: Minden részletkérdés pontos szabályozására az egységesítés természetesen nem terjed ki. Így pél­dául több vonatkozásban csak alsó és felső határo­kat szab meg, azt pedig, hogy milyen legyen a bur­kolat, még a négy kiemelt útvonal esetében is ki­zárólagos joggal döntik el azok az országok, ame­lyeknek területén az illető útszakaszok áthaladnak. (MTI—APN) MAGYAR ÉPÍTŐK HUSZTON 9 A terveknek megfelelően épül az Orenburgot a Szovjetunió nyugati határával összekötő Szövetség földgáz távvezeték,,Magyar szakemberek is dolgoz­nak az épülő husztl kompresszorállomáson, amely még az Idén megkezdi a próbaüzemelést. Képünk a helyszínen készült. (MTI-fotó: Bajkor József felvétele — KS) Atomenergetikai program Az INTERATOMENERGO, amelynek hét európai KGST-ország és Jugoszlávia a tagja, nagy segítsé­get nyújt a tagországok atomenergetikai program­jának megvalósításához. A tervek szerint 1980-ig összesen 30 ezer, 1990-ig pedig 130—150 ezer mega­watt teljesítményű atomerőművet szállít ezeknek a szocialista országoknak. Ebben az együttműködés­ben különösen jelentős szállító a Szovjetunió, s mel­lette második legnagyobb partner Csehszlovákia, amely 1980-ig ötmilliárd cseh koronát költ atom­technikai gépgyártó bázisának jelentős fejlesztésére. Az atomerőművek gyorsító rendszerének kifejlesz­tésében is közreműködik a szovjet és más szocialista partnerekkel. 1990-től ugyanis már ilyen típusú atomerőműveket szállít az INTERATOMENERGO. Videoton számítógépek Kínának A mintegy másfél millió svájci frank értékű ex­portszerződés szerint először szállít'számítógepeket' a Videoton Kínának. A szerződésben vállat három számítógépet ez év utolsó negyedévében adják át, de a partnerek máris jelezték, hogy újabb berende­zésekre tartanak igényt. Egyúttal tárgyalásokat kezdtek, mintegy 50 ezer fekete-fehér televízió­készülék ez évi szállításáról is. Versenyben a A csuklóján gumiszorító. A többletkén is, csaknem kivétel nél­kül. Sebesen jár & keze, amíg a fal melletti polcról egy műanyag kosárfélébe összekészít egy rako­mány színes férfiinget. Aztán föl­helyezi a szállítószalagra, ame­lyet két oldalt, végig a hosszú termen vasaló asztalok fognak közre. Megint vissza a polchoz, Üres kosár a kézbe, s szaporád­nak belé a divatos Fékon .ingek, Lassítani nem lehet, mert vala­hol a futószalag mentén valame­lyik munkásnőnek rögtön elfogy a vasalnivalója. Ebben a munkahelyzetben is­merem meg Fülöp Jánosnét, a Fékon Ruházati Vállalat bajai gyárának brigádvezetőjét. Kiskö­zösségét a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak jubileumi oklevelével tün­tették ki május 1 alkalmából, a Nagy Októberi Siocialista Forra­dalom 60. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny­ben elért eredményeiért. — Most nem a saját reszorto­mat végzem, helyettesítem az egyik kolléganőmet — tájékoztat néhány gyorsabb lélegzetvétel közben. — Az én dolgom a va­salás lenne, de mi, az Egyetértés szocialista brigád tagjai vállaljuk, hogy helyettesítjük a távollevő­ket. A munka nem akadhat meg. jubileumi okleveles Egyetértés brigád meghaladta a százharminc száza­lékot. Minőségi szempontból ki­fogástalan munkát végeztek. Az általuk, kivasalt ingek közül mun­kahiba miatt olyan keveset érté­keltek le, hogy százalékban ki sem fejezhető ez a mennyiség. Ugyanez áll a belső visszavetésre is, amit olyankor alkalmaz a meo, ha úgy látja, hogy a mun­kadarab még további megmun­kálással elfogadhatóvá tehető. A gyors tempó nem megy a brigád­nál a minőség rovására. A vasalás a legnehezebb fizikai munka a fehérneműkészítő gyár­ban. Az Egyetértés brigád tagjai valamennyien vasalónőik. Azon kívül, hogy magas .teljesítmé­nyükkel elősegítették a terv tel­jesítését, még társadalmi munká­ra is futotta az erejükből. A kommunista műszakokban vala­mennyien résztvettek. S bár — ezt az érdemüket a pártitkárnő megkülönböztető hangsúllyal is­mertette velem — a többség az idősebb . korosztályhoz tartozik, majdnem mindenkinek van tár­sadalmi funkciója, és aktívan résztvesznek a közélet esemé­nyein. bronz fokozatának tulajdonosa, szakszervezeti múhelyblzoftsági titkár. Gerl Péterné mesterszak­munkás és Nagy Istvánné ugyan­csak a szakszervezetben visel tisztséget. Mlkosovlcs Jánosné a vállalati szakszervezeti tanács tagja, Kovács Józsefné pedig munkavédelmis a szakszervezet­ben. A vasalóteremben teljesítmény­bérben dolgoznak az asszonyok, s nemcsak az Egyetértés brigád tör a száz százalék fölé. A polcokról mégsem akar elfogyni az áru — mert ide gyűlik össze minden ter­mék, amit a Fékon bajai gyárá­ban előállítanak. — Naponta általában száznegy­ven-százötven munkadarabot va­sal ki egy brigádtag — mondja el Fülöp Jánosné. — Sokféle fazon és anyag .kerül a kezünk alá. Az áru közt jelenleg tőkés export is van. Nagyon igényes a gyár min­den cikke a jóf’vasalásra. Mi már tudjuk, hogyan kell a vasaló hő­fokát beállítani, hogy melyik kel­me mit bír el. — Az idei munkaversenyben mit teljesítettek eddig a vállalá­sokból? — kérdezem az asszo­nyokat. — A tavalyi teljesítményünk kétszázalékos túlteljesítését, azt eddig hoztuk — szól a vasaló mel­lől Pankhart Jánosné. — Termé­szetesen a minőséget is megőriz­tük. Obádovics Istvánné, a gyári pártvezetőség titkára, akivel elő­zőleg a jubileumi okleveles bri­gádról beszélgettünk, elmondta, hogy az asszonyközösség tíz év­vel ezelőtt szerveződött. A leg­magasabb elismerés, amiben ré­szesültek korábban, a Vállalat ki­váló brigádja cím volt. A jubi­leumi oklevelet egyebek közt az­zal érdemelték ki, hogy a telje­sítményük tavaly éves átlagban A vasalóteremben, az Egyetér­tés brigáddal ismerkedve egyéb részleteket' is megtudok. Fülöp Jár.osnéról, hogy az idén tavasz­­szal kitüntették a Szocialista Munkaverseny Győztese címmel. A pártalapszérvezetben vezetősé­gi tag, oktatási és propagandafe­lelős.' Lelkesen terjeszti a politi­kai sajtótermékeket. Török La­­josné, aki a Munka Érdemrend A társadalmi munkák közül mostanában a gyár óvodai áthe­lyezésénél, pontosabban az új óvoda kialakításánál vállalt fela­datok elvégzése köti le az Egyet­értés brigádot. Voltak már ott, a Somogyi Béla utcában használt téglákat tisztítani, most pedig ta­karítani járnak szabad idejük­ben. Am nem feledkeznek meg ar­ról a három idős asszonyról sem a helyi szociális otthonban, aki­ket rendszeresen felkeresnek, ajándékokkal és jó szóval. , Májusban Budapestre vitte az érdeklődés Fülöp Jánosné kollek­tíváját. Céljuk a Nemzeti Mú­zeum megtekintése volt. — Néhány brigádon kívüli fia­talt is magúnkkal vittünk — me­séli a brigádvezető. — Mi lassan­ként kiöregszünk a munkából, foglalkozni kell az utánpótlással Is. Péter Imréné és Gyarmati Ilo­na munkáját figyeljük, s úgy lát­juk, érdemesek lesznek a brigád­ba való felvételre. Az Egyetértés szocialista brigád tagjai büszkék a Központi Bi­zottságtól kapott jubileumi okle­vélre és a Szakma Kiváló > Bri­gádja címre, amit azzal egyidejű­leg érdemeltek ki. Szorgalmasan dolgoznak, hogy kimagasló ered­ményeiket az idei munkaver­senyben is megtartsák. A. Tóth Sándor. • Az Egyetértés szocialista brigád tagjai — a kép bal oldalán FUlöp Jánosné brigádvezető. (Straszer András felvétele) Munkastílus és politika Állandóan napirenden levő kér­dés a pártban — az irányítószer­­vekben éppúgy, mint az alapszer­vezetekben — a munkastílus a munkamódszer fejlesztése. Per­sze, viszonylag ritkán kerül terí­tékre önálló napirendi pontként, inkább a mindennapi munkame­netében, a pártszervezetek előtt álló feladatok megoldása közben foglalkoznak vele. S ez így van rendjén, hiszen a munka módsze­reit, stílusát nem lehet elválasz­tani a tartalmától. (Ez éppenség­gel munkastílusunk fogyatékossá­gairól tanúskodna.) Mindez azon­ban nem jelenti azt, hogy olykor ne lenne célszerű a témán önma­gában véve is elgondolkodni, a tapasztalatokat általánosított for­mában elemezni. Éppen ez indokolja, hogy a munkastílus, a munkamódszer olykor önmagában véve is ref­lektorfénybe kerüljön. Mivel nincs automatikus összhang, nem nyugodhatunk meg, hogy a helyes politika önmagától is csupa he­lyes módszert szül. A stílust, a módszert tehát folyamatosan gon­dozni, csiszolni, tökéletesíteni kell — éppen a politika következetes érvényesülése érdekében. Sokféle, összefüggése, elágazása van ennek a kérdéscsoportnak. A politika és a munkastílus kapcso­lódásai közül az alábbiakban csu­pán hármat kívánunk kiemelni. Ko»ltF6! és általános Nincs Mrtnuitik» Amikor valamely pártszerv ezt teszi,' mindig abból indul ki — és csak ebből indulhat ki —, hogy a munkastílus szorosan összefügg a politikával. Lényegi jegyeit a politikai irányvonal határozza meg, a módszerek azoknak a cé­loknak megfelelően alakulnak ki, amelyeket a párt maga elé tűz. De minthogy a forma vissza is hat a tartalomra, s bizonyos ér­telemben maga is tartalmi funk­ciókat lát el, úgy a munkastílus is hat a politikára. S ezt azért is fontos átlátni, mert a politika tartalma és a munkastílus között nem automatikusan alakul ki az összhang. Jó politikát is el lehet torzítani rossz Módszerekkel. Az MSZMP politikájának alap­vető vonása, hogy a szocializmus általános — törvényszerűségeinek érvényesülését a hazai valóság­nak megfelelő módon, a konkrét magyarországi körülményeket messzemenően szem előtt tartva törekszik előmozdítani. Abból in­dulunk ki, hogy az általános tör­vényszerűségek és a konkrét sa­játosságok nem választhatók el és főképpen nem állíthatók szembe egymással, hanem ezeket egység­ben kell vizsgálni és szem előtt tartani. Ahhoz, hogy ez ne csak szán­dék legyen, hanem tényleges va­lóság, ennek megfelelő munka­stílust kell kialakítani, Olyán munkastílust, amelynek lényeges jegyei közé tartozik a marxiz­mus—leninizmus elveire épülő tu­dományosság, s az elmélet és gyakorlat szerves egysége. Tudo­mányos igényű valóságlátás és elemzés nélkül ugyanis nem is­merhetők meg alaposan a társa­dalom fejlődéstörvényei, a külön­böző folyamatok összefüggései és mozgatórugói. Csakis a marxis­ta—leninista tudományosságra építve lehetséges elvi alapon ál­talánosítani, elemezni a politikai gyakorlat tapasztalatait. Ezek az elemzések, általánosítások azon­ban nem lehetnek öncélúak, ha­nem hatniuk is kell a gyakorlat­ra, érvényre kell jutniuk benne. Ehhez pedig nagyon fontos a va­lóság tisztelete, az olyan elfogu­latlan, tárgyilagos elemzés, amely képes szembenézni a számunkra kedvezőtlen, eredeti szándékaink­kal nem egyező vagy azokat egy­­ben-másban nem igazoló tények­kel is. Csakis az ilyen munkastí­lus biztosíthatja, hogy a marxiz­mus—leninizmus igazolt alapté­telei a konkrét feltételéknek, kö­rülményeknek megfelelően jus­sanak érvényre politikánkban. Kétirányú bizalom Alapvető fontosságú vonása po­litikánknak a törekvés a párt és a nép szoros kapcsolatának fenn­tartására és állandó erősítésére, a legszélesebb dolgozó, tömegek megnyerésére politikai céljaink megvalósításához. E törekvés si­kere természetesen elsősorban a politika tartalmától függ. Ám nem lebecsülendő szerepe van benne a politikai tevékenység módsze­reinek, stílusának is. Hogy 1956 után sikerült a párt és a nép kap­­osolatait újból helyreállítani és mind harmónikusabbá tenni, ab­ban nagymértékben közrejátszott, hogy az MSZMP a meggyőző, fel­világosító tevékenységet tekinti az alapvetőnek a társadalom irá­nyítása során, s nem az admi­nisztratív szabályozást. A párt munkastílusának lényegi elemé­vé vált, hogy a politika kidolgo­zásától kezdve a gyakorlati 'meg­valósításig együtt gondolkodik és cselekszik a tömegekkel. Kikéri, meghallgatja, figyelembe veszi véleményüket, soha nem nélkülük dönt róluk. Minden vezetőtől, tisztségviselőtől, yalamennyi párt­tagtól igényli a beosztottakkal, a választókkal, a környezetükben élőkkel és dolgozókkal való sze­mélyes kapcsolatot. Kétirányú bi­zalomra törekszik a tömegek és a párt között, s ennek részeként nem titkolja el a közvélemény előtt a gondokat, a nehézségeket, a sikertelenségeket sem. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ha az MSZMP munkastílusában nem honosodnak meg- ezek a vonások, ma aligha lehetne olyan viszony a nép és a párt között hazánkban, mint amilyen a gyakorlatban ki­alakult. Végül említést érdemelt pár­tunk politikájának az a vonása is, hogy mindig törekszik idejé­ben megoldani a társadalmi fej­lődés megérett problémáit, fel­adatait. Ez csak akkor lehetsé-­­ges, ha a munkastílust — az előbbiekben említett tudományos­ság mellett — operativitás és gyakorlatiasság jellemzi. Vagyis a pártszervezetek nemcsak ele­mezni képesek hozzáértően a helyzetet és a teendőket, de ugyanilyen hozzáértően képesek megszervezni azok végrehajtását is. Munkastílusunknak ezt a lé­nyeges elemét a jövőben még job­ban erősítenünk szükséges, éppen azért, hogy még következeteseb­ben váljanak valóra pártunk XI. kongresszusának határozatai. Eb­ben segít bennünket a lenini munkastílus olyan vonása, mint a „döntő láncszem” megragadása minden szakaszban. A módszer­rel élve határozta meg pártunk Központi Bizottsága is április 19—20-i ülésén, hogy a kongresz­­szusi határozatok megvalósítása érdekében most a munka külön­böző területein milyen konkrét feladatok megoldására kell össz­pontosítanunk erőfeszítéseinket. Munkastílus és politika tehát sok szálon kapcsolódik egymás­hoz. Politikai céljaink elérését segíti, ha a pártszervezetek a kö­vetkező időszakban tovább fára­doznak munkastílusuk tökéletesí­tésén. Gyenes László Délidő a tniskei tsz-központban Két eszten­deje, hogy ki­költözött a fa­lu közepéről, s • határ-biro­dalmához kap­csolódón, a község szélén létrehozott, fá­ból épült, de rangos székhá­zét vette bir­tokba a miskei Március 15. Tsz. A délidő­ben érkező lá­togatót már a székház előtt is hamisítatlan nagyüzemi mozgalmas­ság fogadja: éppen busz gördül be, s a bejáratot veszik célba a határból ebédelni beszál­lított asszonyok. Az ÁFÉSZ-étteremből — mely­nek korszerűsített kialakításában anyagi részvállalással nyugtázta érdekeltségét a tsz —, megérke­zett az ebéd: ízletes csontleves és csirkepörkölt. Megtelt a tiszta, világos ebédlő. Aztán, aki le­nyelve az utolsó falatot feláll az asztaltól, nem a kijárat felé, ha­nem a büféablakhoz tart. Ki egy kávéval frissíti magát, ki pedig szomját oltva, üdítővel toldja meg az ebédet. Veszik-viszlk azonban a csokiszeleteket, a ci­garettát, az uzsonnára való felvá­gottat, szalonnát, kenyeret. A büfében, s egyben házibol­tocskában fürge mozgású, derűs asszony szorgoskodik. Villámse­besen kiszolgálja, névszerint is­meri vendégeit. És viszont. Hi­szen Bényei Ferencné családtag a tsz-ben, korábban könyvelője­­ként dolgozott. Hogy ne zavarjuk munkájában, klböjtöljük a déli vendégrohamot. Eközben felfedezzük a falon füg­gő díszes oklevelet: a szocialista munkaversenyben elért múlt évi eredménye és jó munkája alapján Kiváló Egység. Megkapta, s iszogatja kávéját Károly bácsi, az utolsónak ma­radt vendég, a mosolygós boltos­­asszony pedig felénk fordul: üdítővel frissíti magát... , — Parancsoljanak. — A jelek szerint életrevalónak bizonyult a boltocska... — Ajjaj, de mennyire I Reggel üzemi reggeliző. Naponta elkel a hatvan liter tej, negyven liter kakaó, a húszonvalahány tejföl, no és a nyolcvan kiló kenyér. Az üdítőkből meg alig győzöm a be­szerzést. Éppúgy kelendő azonban a príma hentesáru, amelyet he­tente egyszer Hosszúhegyről ka­punk. Az asszonyoknak pedig az is könnyebbség, hogy munka után itt megvehetik például a sót, cuk­rot, vagy éppen a mosóport is. — Csak úgy érdekességként: mennyi kávé ment el az ebédidő­ben? — Ma százhuszonheten ebédel­tek és csaknem annyian kávéz­tak. De tegnap is két kiló kávét főztem le... — Nem bánta meg, hogy a könyvelőit a boltosi munkával cserélte fel? — Nemi Igaz, hogy hajnali öt­től délután háromig dolgozom, de a keresetem is csaknem dupla. És nagyon szeretem ezt a szakmát. Amikor létrehozta a tsz a házi­boltot, havi huszonötezer forintos forgalmat tervezett. A tavalyi 560 ezer forintos forgalmam pedig 160 százalékos tervteljesítésnek felelt meg. S most, a félévkor már a 330 ezret is meghaladta a forgalom. Perny Irén

Next

/
Thumbnails
Contents