Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-28 / 175. szám

•» PETŐFI NÉPE A 1978. Július 88. Több szakmával • Annak idején, amikor meg* jelent a munkások rendszeres to­vábbképzéséről szőlő kormányha­tározat, sokan nem értették, va­jon miért kell az ilyen magától értetődő dologról — a folyamatos és gazdaságos termelőmunka nél­külözhetetlen feltételéről — a kormánynak külön határozatban intézkednie. Végtére is: a mun­kahelyek elemi érdeke lenne, hogy gondoskodjanak a mun­kásaik és az alkalmazottaik fo­lyamatos továbbképzéséről. Sőt: az sem tűnik lehetetlennek, ha a munkahelyek jó előre — mielőtt még megvásárolnák a kiváló, modern, nagy termelékenységű gépeket és 'berendezéseket —, mondom, jóelőre, már a techno­lógiai korszerűsítés elhatározásé-, nak stádiumában hozzákezdené-’ nek a céltanfolyamok és egyéb továbbképzési formák megszerve­zéséhez. S nemcsak a tanfolya­mok megszervezéséhez, hanem olyan oktatási rendszer kiépítésé­hez, amelyben minden különö­sebb alku, s a sokat emlegetett önkéntesség nélkül, bizonyos munkakörökben kötelező lenne a rendszeres szakmai továbbkép* zés. • Önkéntesség és ösztönzés —­­ha úgy tetszik: rábeszélés — persze elképzelhető, sőt, szükséges dolog, ha például valaki, beta­nított, vagy segédmunkás létére szakmát akar tanulni, vagy ha a szakmunkás a második, vagy ép­pen a harmadik szakma elsajá­títására adná a fejét. Valami azonban itt is hlbádzlk. A mi­nisztériumi iparban például egy­számjegyű statisztikai adatok jelzik a két- vagy többszakmás munkások százalékos arányát a létszámhoz viszonyítva; vagyis elenyészően kevés azok száma, akik több — szakmai képesítést kívánó — munkakörben is fog­lalkoztathatók. Aligha azért, mert a több mint kétmillió fizikai munkás egytől egyig rest a ta­nulásra; s aligha azért, mert a több szakmában is járatos mun­kásokra nem lenne égető szük­ség. • Gondoljuk csak meg: hány­szor és hányszor fordul elő, hogy valamilyen munkahelyen égető szükség lenne néhány forgácsoló, hegesztő, vagy akármilyen más szakmunkásra. S ha lennének mondjuk olyan présmunkások, vagy villanyszerelők, vagy me­chanikai műszerészek, akik érte­nének a forgácsoláshoz, vagy hegesztéshez, akkor a célszerű — és többnyire csak ideiglenes jel­legű — átcsoportosítással kön­nyűszerrel megoldható lenne a pillanatnyi létszámhiány. Az esetek nagy többségében azonban nincsen olyan villanyszerelő, aki mondjuk a hegesztést is bizton­sággal végezheti, vagy olyan la­katos, akit a forgácsológép mellé is odaállíthatnak. Ez is oka an­nak, hogy kikerül a gyár kapuja melletti táblára: felveszünk ilyen, olyan, amolyan szakmunkáso­kat ... • Egyszerű és oIlsó dolog len­ne most ismét a sokat ostorozott vállalati gondolkodásmódot, avagy azt a bizonyos szemléletet kár­hoztatni, mondván: vegyék már végre tudomásul a vállalatoknál, hogy a munkaerőhiány olyképpen is enyhíthető, ha emelik a fog­lalkoztatottak szakmai nívóját; ha a létszám mennyiségi növelé­se helyett, a minőség javítására törekednek. Az a gyanúm, hogy erre az alapigazságra már régen rájöt­tek a vállalatok, s ha csak az el­határozáson múlna, akkor ma már lényegesen nagyobb lenne a többszakmás munkások aránya. A dolognak azonban van egy roppant egyszerű, mégis nehezen megteremthető feltétele, neveze­tesen: & több szakmát tudó mun­kások kellő anyagi elismerése. Magyarul: a vállalatok, a bér­­szabályozás mai rendjében alig­ha fizethetik meg az átlagosnál több, színvonalasabb tudást és munkát. Egy-két forinttal több órabérért nem sokan vállalkoz­nak arra, hogy univerzális szak­munkássá képezzék át magukat. Szép szóval való agltáclóval, a munkásöntudatra való hivatko­zással, fájdalom, ezt a problé­mát nem lehet megoldani. • Nem azt mondom, hogy a szakmai kvalifikáció emelése, az alapszakmájuknál lényegesen sok­oldalúbban foglalkoztatható mun­kások kitanlttatása, „felnevelése” kizárólag az arányosan magasabb bérek kifizetésének lehetőségétől függ. De hogy ez nem lényegte­len szempont, az aligha vitatha­tó. Vagyis: meglntcsak oda kell kilyukadni — mint annyi más esetben is —, hogy a vállalatve­zetés gondjait csak a gazdálkodás általános környezetével össze­függésben lehet megítélni és meg­oldani. V. Cs. i CSÚCSFORGALOM A KECSKEMÉTI TÁRHÁZBAN /Csúcsforgalom. A helyszín ezúttal a kecskeméti Hálasi úti gabonatárház. Most a portásnak is több dolga akad, sűrűb­ben kell nyitni a sorompót, egymás után ér­keznek a gabonával, megrakott teherautók. Hiszen minden gazdaság azon van, hogy minél előbb biztonságban tudja a termést, s nem utolsó szempont az érte járó pénz sem. Az objektív vizsgálatról a laboratóriumban A Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat a kecskeméti járásból közel négyezer vagon gabo­nát vár. Ebből legnagyobb mennyiség — 2600 vagon — az étkezési búza, rozsból hétszáz, takarmánybúzából 350 vagon­ra van átvételi kötelezettségük. A számok mellett az idő­járás is indokolja, hogy éjjel-nappal fogadják a termést. S hogy milyen a búza azt nemcsak a hektáronkénti termésát­lag dönti el, hanem a minőség, az úgynevezett beltartalmi érték. Ilyenkor tehát az üzem minő­ségellenőrzési osztályán is sű­rűbben forgatják a mikroszkóp­fejeket, s több.lombik kerül for­galomba. Kalauzom Sulyok Már­ta MEO-vezető. — A gabonák úgynevezett fi­zikai vizsgálatával határozzuk meg a nedvességtartalmat. Ez fajtától függően három-, hatfé­leképpen történik, s időtartalma is változó, több órát vesz igény­be. — Most azonban a szokásos­nál több feladatuk van... — Kísérletképpen, a MÉM uta­sítása alapján, egyidejűleg ob­jektív vizsgálatot is kell végez­nünk. A megyében mi lettünk kijelölve erre az úttörő feladat­ra. — A takarmány- és étkezési búzát szövetkezetenként és faj­tánként hasonlítjuk össze. Tehát mit ér a gabona az objektiv és a fizikai vizsgálattal kimutatott beltartalmi értéke alapján? A mutatkozó eltérések még nem érintik a gazdaságokat. A velük való elszámolás az idén még változatlan. — Konkrétabban, mire terjed ki az objektív vizsgálat? — Megnézzük a búzafajták te­­rülékenységét, nyújthatóságát, slkér-rugalmasságát. Kimutatjuk a sütőipari értékszámot és -cso­portot. Ezen túl meghatározzuk az amlnosav állapotát, valamint fenolos vizsgálatot végzünk. — Ez valóban lényegesen több, munka a korábbiakhoz vi­szonyítva. — Ebben a szezonban — mondja Sulyok Márta —, amely július 8-tól előreláthatólag au­gusztus 15-ig tart, körülbelül 350 mintára számítunk. Minden szálitmány újabb vizsgálat. — Milyen eredményeket vár­nak a szakemberek, s mi a vég­ső oélja e módszernek? — Reméljük, sikerül olyan megállapltásakot nyernünk, ame­lyek alapján ki lehet majd szűr­ni, hogy beltartalmi értéket il­letően melyek azok a búzafajták, amelyeket érdemes termeszteni. — E rövid Időszak tapasztala­tai? — Szakmában érdekesnek szá­mit például, hogy a takarmány­búza-fajták közül a Libelullánál olyan sütőipari értéket tudtunk kimutatni, amely alapján az esetleg felhasználható lehetne étkezésre is. Bár más összetevő­it nézve nem lenne gazdaságos. Gondolok itt a korpaklhozatalra. — Fizikai vizsgálattal nem le­hetett ténylegesen azt a minősé­get megállapítani, amit a gabo­na tartalmaz. Bár több munká­val, de hasznosabbal — vélemé­nyem szerint — előbb-utóbb ez a módszer eléri célját: évek múlva csak azokat az étkezési búzafajtákat termesztik a gaz­daságok, amelyek minősége — sütőipari értéket illetően — a legmegfelelőbb. Szerintünk még akkor is ez a járható út, ha a termésátlag nem emellett szólna. Hiszen a gabonák vetésekor ke­nyerünkre kell gondolni... Pulal Sára t A kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet zetorvezetője Gábor Imre ebben a szezonban már legalább huszonötször fordult a meg­rakott vontatókkal. A A búza fehérjetartalmát nézi Acs Erzsébet, mögötte a desztilláló­nál Fekete Gizella. (Opauszky László felvételei) ZÖLDŰT A METRÓNAK ÉS A KLUBNAK Négyszázezer forintos KISZ-yáUalás Szeszélyes az idei nyár. A vártnál nagyobb terhet rak em­berre, gépre. Több munkát ad a szerelőknek, akik sokszor tehe­tetlenek, mert nincs elég alkat­rész. Néha egy csavar hiánya is megbéníthatja a hatalmas mun­kagépet, nem szólva a jelentő­sebb tartozékokról. A monori Mezőgép Vállalat budapesti gyárában ontják a gé­pek a különböző típusú, nagy­ságú dugattyúkat, fogaskereke­ket. Náluk készül a legtöbb al­katrész, pótalkatrész, melyek el­sősorban a külföldről vásárolt gépek üzemeltetéséhez nélkülöz­hetetlenek. — Nálunk télen kezdődik az aratás — közli mosolyogva Mé­száros Pál esztergályos. — Any­­nyi dugattyút adtunk, hpgy hiány ebből nem lehet. Ügy is mond­hatnám, hogy mi a magunk ré­széről már befejeztük az ara­tást. Már .'a jövő évire készü­lünk. Osváth Sándor fogazó szak­munkás is letette az aratás gond­ját. — Elég nagy hajtás volt, hogy a fogazott alkatrészek időben klmenjenek, most valamivel könnyebb. Olyan termékünk nincs, ami közvetlenül az ara­táshoz kellene, mindből Időben és eleget szállítottunk. Nem volt könnyű eleget tenni a megren­deléseknek. Előfordult, hogy há­rom műszakban hajtottunk, lá-A Mészáros Pál esztergályos: „Még nem arattam, de tudom ml az”. tástól vakuláslg, utána a nor­mát is alig bírtak megcsinálni. Az anyagellátásunk legalább • olyan szeszélyes, mint az időjá­rás. Pedig nekünk sem mindegy, hogy ezer forinttal többet, vagy kevesebbet viszünk haza. Az aratókat a kedvezőtlen idő­járás hátráltatja, a munkásokat az anyagellátás egyenetlenségei. Ezzel magyarázható, hogy a gyár ugyan eredményesen ter­melt — 100,4 százalékra teljesí­tette első féléves árbevételi ter­vét —, de a termékeit értéke­sítő vállalatnak adósa maradt. — Tengelyperselyekből legsú­lyosabb a lemaradásunk. Ehhez a nyersanyagot a kőbányai ön­töde szállítja részünkre — tájé­koztat Dudás György, főmérnök. — Még mindig 5000 darabbal tartozunk az első félévről. Az anyaghiány felborította a prog­ramjainkat, megnehezítette a munkát és a mezőgazdaságban is zavarokat okózott Bár ez nem a mi hanyagságunkon múlt. Ok Is rá vannak utalva a partnerekre. A Csepel Autógyár dugattyú-gyáregységéből több hónapos késéssel érkeztek meg a kombájnokhoz szükséges du­gattyúk. Krómozásukhoz a Ganz- MÄVAG igyekezett segítséget ad­ni, ami nem járt a kívánt efed­­ménnyel. A DT lánctalpas trak­torokhoz hiányoznak az acélönt­vények. Szeptemberre ígértek csak Import acélcsövet a hidrau­likus munkahengerekhez. A A Gondosan megmérik az MT 2—50-es tengely bordafogazatát. (Fényképezte: Kaiser Ottó) A Az új gyártmány áll most a figyelem középpontjában. Képünkön a TGL 16-os hidraulikaszlvattyúk teljesítményét mérik. lánctalpas traktorok komplett fékberendezéseinek gyártásához szükséges precíziós öntéskapaci­tást nem tudták biztosítani. A traktorok fogaskerekeihez fel­használandó, egyes kovácsdara­bok július elején érkeztek meg. Ezeket még forgácsolni, fogazni, hőkezelnl, köszörülni kellett. — A megoldás? — Igyekszünk úgy segíteni magunkon, ahogyan tudunk. Már megrendeltük a jövő évi anyag­szükségletünket Is. Ahol lehet, anyagmódosltást vezettünk be. Például a traktorok futómüvének gömbalátétje eddig acélból ké­szült, most műanyagból. Másutt is keressük a minőségileg kifo­gástalan, de könnyebben hozzá­férhető anyagok pótlásának le­hetőségeit. ŰJ szlvattyútípusokat is tervezünk. Mivel senki sem vállalta, saját erőből, házilag ol­dottuk meg az NDK kombájnok szervókormányalt mozgató szi­vattyúk elkészítését. — Ma ment ki az első szállít­mány — örvendezik Göröcs Je­nő, lakatos-szerelő, — ŰJ gyárt­mány, sokat vesződtünk vele. Nagyon kellett vigyázni, hogy ugyanazt tudja, amit az eredeti. Ügy néz ki, hogy sikerült és ta­lán nem is késünk sokat. Még tart az aratás. És nagy szükség van ezekre a szivattyúkra. Mészáros Pál tíz éve dolgozik a gyárban. Faluról került az Iparba. Aratáson még nem vett A Dugattyúkból nincs, nem Is lehet hiány, részt, de gyerekkorában sokszor segédkezett a cséplésnél. Édes­apja brigádvezető volt a mendel tsz-ben, családi szálak fűzik a mezőgazdasághoz. Ezt sokan el­mondhatják a gyárban. Nyilván ez is közrejátszott, hogy a leg­­feszltettebb hónapokban is szá­mítani lehetett a dolgozókra. Mindennapi kenyerünkben ben­ne van az ő munkájuk Is. Vadas Zsuzsa A A jelzőlámpák készítésének utolsó művelete a festés, amiben különösen a lányok és a fiatalasz­­szonyok jeleskedtek. Középen Takács Zoltán, az üzemi KISZ-bizottság titkára. (Bárdos Gábor felvétele) A Villamos Állomásszerelő Gyár kunszent­­mikiósi gyár­egységében a kettes KISZ- a lapszervezet titkárának, Kiss Istvánnak a kezdeménye­zésére indítot­ta el az üzemi KISZ-bizott&ág azt a társadal­mi munkaak­ciót, aminek eredményeiként csaknem négy­­százezer forint értékű termék készült el a Metróhoz. Ez­zel együtt meg­teremtődtek a féltételek ah­hoz, hogy az üzem fiataljai ifjúsági klubhoz jussanak. A tizennégy éve létesült nagy­községi üzemiben egyre értéke­sebb, magasabb követelmények­nek is megfelelő, kis- és nagyfe­szültségű villamos berendezése­ket gyártanak belföldre, a Met­rón kívül például az ózdi Kohá­szati Műveknek és Taliándörögd­­re, de exportra is szállítanak, a Szovjetunióba, az NDK-ba és Kuvaitba. — Gyáregységünkben száz 30 év alatti fiatal dolgozik. Ez a szám három év múltán megkét­szereződik majd, ugyanis termel­ni kezd a háromszázmilliós beru­házással épülő, korszerű, acél­­szerkezeti üzem. A munka mellett a közéletben, a kulturális felada­tok megoldásában és a tömeg­sport-mozgalomban is tevékeny részt vállalunk. Régi vágyunk teljesül, ha lesz végre saját klubunk. — Takács Zoltán, az üzemi KISZ-bizottság titkára mondja ezt, miközben a szerelő műhelycsarnok irányába invitál, hogy győződjek meg róla, mit Is végeztek tulajdonképpen. A betonozott területen klsebb­­nagyobb, a vasúti jelzőlámpák formáját idéző vasszerkezetek állnak hosszú sorokban szürkére mázolva, vagy még festésre vár­va. — Vallóban azok lesznek: jel­zőlámpák — mondja Vass Ferenc főművezető, — Pontosabban sza­badtéri fényjelző készülékek, A színes Uvegbúrákat, lámpákat és reléket a helyszínen építik majd be gyárunk szerelői. A Metró­szerelvények vezetőit ezek a ké­szülékek utasítják Indulásra, las­sításra vagy megállásra, s mivel a forgalom biztonságát szolgál­ják, alapvető követelmény ná­lunk a megbízható, zavarmentes működés. Gyáregységünk fiatal­jai száznegyvenkét darab készü­lék vasszerkezetének elkészítését vállalták társadalmi munkában. Csaknem négyszázezer forint ér­tékű berendezést állítanak elő: — Hogyan lesz ebből fljúsági klub? —• Amikor a munkára enge­délyt kértünk, egyben kérelem­mel fordultunk gyárunk Igazga­tójához — magyarázza Takács Zoltán. — Kértük, hogy biztosít­son anyagi támogatást a klub be­rendezéséhez. A helyiség ugyanis már megvolt, megkaptuk a köz­ségi művelődési ház pincéjét, — Az igazgató kedvező vála­sza hamarosan megérkezett — veszi át a szót az egyes alapszer­vezet titkára, Bánlaki Andrásné. — Engedélyezte, hogy a ledolgo­zott órák arányában anyagi jut­tatásban részesüljön KlSZ-blzott­­ságunk. Azonnal munkához lát­tunk. Osztottunk, szoroztunk, ki­számítottuk a Szükséges munka­időt, elkészítettük a szerződés­­tervezetet és megszerveztük a munkát, KlSZ-tagjalnk vala­mennyien részt vesznek az akció­ban. A többi mór gyerekjáték... Ezután már „csak" mázsaszám kellett darabolni, fúrni, illeszteni, hegeszteni az Idomvasakat, majd íestékes csöbröt és ecsetet ragad­ni, hogy a munka teljes legyen. így biztosítottak „zöldutat” a kunszentmlklósi KISZ-flatalok a Metrónak és saját ifjúsági klub­juknak egyaránt. Sitkéi Béla K Ahol már télen elkezdődött az aratás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents