Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-22 / 170. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1978. július SS. • Kár volna elhallgatni: az ér. dekeltek körében nem váltott ki osztatlan lelkesedést a hir, hogy a mezőgazdasági miniszter kötelezővé óhajtja tenni a rendszeres talajvizsgálatot. Mindenki elismerte, hogy a vizsgálatra szükség van, de elsősorban a termelőszövetkezetek berzenkedtek a hatósági előírás miatt. Miért kell rendeletbe foglalni azt, ami egyébként Is mindenkinek saját érdeke? A rendelet azonban a Magyar Közlöny május 26-1 számában megjelent és elmében hordozza Jellegét: „A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter.., rendeleté a gazdálkodó szervezetek talaj-tápanyagvlzsgálati kötelezettségéről". Minden szervezet, amely” több mint húsz hektáron gazdálkodik, szántóföldjén három évenként, bizonyos gyepterületeken pedig négy évenként köteles ezt a vizsgálatot elvégeztetni. A minisztérium csak a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja által kijelölt laboratóriumok elemzését fogadja el. A munka nem Ingyenes, egy minta megvizsgálásáért 160 forintot kell fizetni. • Először beszéljünk arról, hogy miért kell ez a vizsgálat. Sok egyéb cél mellett azért, mert a mai modern mezőgazdaságban a felhasználandó műtrágya adagokat csak akkor lehet pontosan megállapítani, ha tudjuk, hogy milyen Is az a talaj, amelyre a vegyszert kiszórjuk. A 160 forintos vizsgálati díj csak látszatra kevés. Mintát ugyanis minden 4—6 hektárról kell venni. Egy, mondjuk 6000 hektáros tsz tehát ezer mintát vizsgáltat meg, ami már 160 ezer forintos költség, korántsem jelképes. De megéri. Ezt akkor látjuk, ha „visszaszámoljuk" a költséget. Ilyen minta-sűrűséggel és három évenkénti rotációval egy hektárra évenként mintegy IS—20 forint költség jut. Am egyetlen mázsa feleslegesen felhasznált műtrágya legalább 300 forintba kerüli Manapság pedig, amikor nemritkán 8—10 mázsát Is kiszórnak egy hektáron, száz kiló könnyen elcsúszik a pon. tos Ismeretek hiányában. 9 És miért kötelező? Azért, mert ha egy gazdaság kevesebb műtrágyát használ a szükséges' nél, az tekinthető saját ügyének Is. Legfeljebb kisebb lesz a termése. Ha azonban a gazdaság a szükségesnél több műtrágyát használ, az már: közügy. Ezt a többletet ugyanis nem használják fel a növények. A vegyszer beleoldódik a talajvízbe és kiszámíthatatlan vándorútra Indul. Az ilyen fölösen felhasznált műtrágya az egyik bűnös például abban, hogy a Balaton vize eutroflzáiódtk, magyarán: ellepi a hínár. Ez már környezetvédelmi kérdés. Mivel pedig éppen a legszakszerűtlenebbül műtrágyázó gazdaságok „takarították" meg szívesen a talajvizsgálati költséget, nem volt más megoldás, mint a hatósági előírás. A legjobb eredményeket elérő, legjobban vezetett gazdaságok eddig Is igénybe vették a laboratóriumok segítségét. Számukra tehát a rendelkezés azt írta elő, amit eddig Is csináltak. Legfeljebb most más laboratóriumhoz lesznek kénytelenek fordulni. • Ha a jövőben valamennyi gazdaság él ezzel a segédlettel, és ennek nyomán megszűnik a vizek szennyezése, megszűnik a környezeti ártalom, amely ebből a forrásból származott, akkor a rendelet elérte célját. De még- Jobb lenne persze, ha a korszerű gazdálkodásnak egy ilyen alapvető elemét nem lenne kénytelen a miniszter a Magyar Közlönyben szorgalmazni... F. B. AZ ÉDOSZ CÉLJAI Az érdekvédelem a gazdaságpolitika része Az élelmiszeriparban a nyár a munkakörülmények nehezedését hozza magával. Az ágazat népgazdasági szempontból kiemelkedően fontos célokért tevékenykedik, amikor teljesítőképessége végső határáig igyekszik fokozni termelését, áthidalni a mezőgazdasági ‘termelés és a feldolgozás közti feszültségeket. Az emberekre jelentős teher — a tartósítóiparban sokszor erejükön felüli munkát kívánó feladat hárul. Bács-Kiskun megyében — ahol az ágazat súlya az átlagosnál nagyobb — az élelmiszeripar gondjai fokozottan jelentkeznek. Ezekről beszélgettünk Molnár Ferenc• névéi, az Élelmiszeripari Dolgozóik Szakszervezete megyei bizottságának titkárával: Anna és Kati Jóformán nem is ismerik egymást, de több közös jellemzőjük van: fiatalok, csinosak, jókedvűek. Sima az útjuk, s megfelelő támogatással még eddig minden céljukat elérték. Mi az, amiben jelenleg még különböznek? Anna már megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt — és nem is akármilyen körülmények között — Katinak még egy éve van hátra... Az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi üzemében találkoztam a napokban a két kislánnyal. Patak Anna fiatal cipőfelsőrész-készítő szakmunkás kissé elfogódottan válaszol a kérdéseimre. — Szüleim javaslatára választottam három évvel ezelőtt ezt a szakmáit — emlékezik a kezdetre. — Akkor bizony még nem nagyon tudtam, hogy mire vállalkoztam, de menetközben nagyon megszerettem, amikor tavasszal a Szakma kiváló tanulója versenyre jelöltek. Sikerült is megszereznem a második helyezést, és így részt vettem az országos venenyen is. Ott az erős mezőnyben 26 társam között a 11. helyet sikerült csak megszereznem, de ez is „elég volt" éhhoz, hogy június vége helyett már március 18-án szakmunkás lehessek. — Jól érzi magát mint „felnőtt"? — Nagyon jó érzés, jobb mint gondoltam. Az első havi keresetem a vártnál Is nagyobb volt, 3549 forintot kaptam. Szőnyeget vettem, meg csillárt, de még félre is tudtam tenni a pénzből... — Tervei? — Szeptemberben ismét megkezdem a tanulást, szeretnék Jó eredménnyel leérettségizni. Hamarosan Ifjúsági takarékbetétkönyvet váltok, remélem, jó munkám eredményeként mindig lesz félretenni való pénzem. Már felvettek az Angéla Davis-hrigádba, s ha kapok munkát, örömmel elvégzem. A KlSZ-alapszervezetben már dolgozom, segítek a kultúrfelelőenek a szervezésben... Katira a tanműhelyben akadtam rá,* elmélyülten, szabta • Patak Anna fiatal ssakmnnkás. — A megye élelmiszeriparában tizenötezren dolgoznak, kevesebben, mint a mezőgazdaságban, a feszültségek forrása azonban nem ez, hanem a feldolgozás lassú — lassúbb — fejlődése. A mezőgazdasági beruházásokra országosan háromszorta, a megyében viszont hétszerte többet költenek az élelmiszeráraknál. Ugyanakkor Bács- Kiskunban az ipari termelés negyven százalékát adja az ágazat, aránya tehát itt többszöröse az egész népgazdaságon belülinek. A vállalatok mégis az országos átlagnál kisebb fejlesztési alapot képeznek. Ezek a folyamatok vezettek el az utóbbi években egyre szoritóbb gondhoz, az élelmiszeriparnak a mezőgazdaságihoz .viszonyított alacsony teljesítőképességéhez, műszakilag és er. kölcslleg avulta/bb eszközeihez. A szakszervezet munkáját most — különösen a párt központi bizottságának márciusi határozata nyomán — az ágazat helyzetének, jelenlegi és jövőbeni szerepének elemzése határozza meg. Az átfogó gazdaságpolitikai célok szellemében — nem kis részben szellemük érvényesítéséért dolgozunk. A következő években ez várhatóan még több és még öszszetettebb feladatot jelent majd számunkra. — Ml Jellemzi ma a megye élelmiszeriparát, az üzemek munkakörülményeit, pontosabban: melyek azok a hátrányok, amelyek felszámolásra várnak? — Részben az említett szűkös teljesítőképesség. A termelés és feldolgozás egyenetlenségének következménye a túlterhelés, amely kiélezetten elsősorban a szezonális területeken jelentkezik. Az élelmiszeripari munka ne-9 A Kecskeméti Konzervgyárban már gép csomagolja fóliába a készárut. A munka' sokkal könynyebb, de a kézi rakodást még nem lehet teljesen kiiktatni. • Jobbra: nem könnyű hely a húsüzem sem. héz, a berendezések technikai színvonala más ágazatokhoz viszonyítva alacsony. A munkahelyek jelentős része egészségre ártalmas. A hűtőiparban a legroszszabb a helyzet, Innen minden második ember rokkantként megy nyugdíjba. A meglevő malmokban, takarmánykeverőkben általános a szilikózisvdszély. Egészséget károsítóak a pincemunkások körülményei, s általában, a legtöbb élelmiszeripari üzemben, vagy hidegben, vagy melegben kell dolgozni. A jelenlegi munkakörülményeken —- melyeiket egyébként a belső anyagmozgatás csekély gépesítettsége is jellemez — csak átfogó rekonstrukció változtathat. Az embereket széles körű automatizációval kell kiváltani a technológiai folyamatok ártalmas szakaszairól. Hosszú évek — évtizedek — élelmiszeripari beruházásainak előkészítése kezdődik most. Ebben a munkában kér részt az ÉDOSZ, képviselve a dolgozók érdekelt. Átfogó érdekvédelmet ugyanis csak a gazdaságpolitika szerves részeként valósíthatunk meg S hadd tegyem hozzá még feladataink ismertetéséhez, hogy a megyei bizottság a területi gazdasági adottságok feltérképezésével, elemzésével járulhat hozzá a szakmai szövetség országos programjához. A megye párt- és tanácsi vezetése támogatja e munkánkat, törekvésünket, hogy a gazdasági döntések társadalmi-politikai előkészítéséhez hozzájáruljunk. Vállalati beruházások esetében természetesen az üzemi demokrácia fórumai adhatnak ilyen segítséget. A dolgozók számára döntő ezekben a nehéz években, hogy lássák — és megalapozottan biztosítottnak lássák — jövőjüket. A következő ötéves tervek koncepcióinak kialakítása már megkezdődött a vállalatoknál, azt szorgalmazzuk tehát, hogy márla vonják be az üzemi kollektívák képviselőit ebbe a munkába, adjanak nyilvánosságot az elképzeléseknek és a fejlesztési lehetőségeknek. — A jövő Ismerete valóban nagyon fontos körülmény az emberek szemében. A technikai színvonal általános emelkedése azonban nem fog egyhamar végbemenni. Addig mit tehet a szakszervezet az érdekükben? — A termelést segítő és az érdekvédelmi munka egységére van szükség. Az idei alapvető cél a meglevő munkásgárda megtartása. Az ágazat tizenötezer dolgozója számára kell olyan feltételeket teremteni, hogy vállalják továbbra is munkájuk nehézségeit. Amit a technikai színvonal ma még nem tud nyújtani, azt az emberekről való fokozott gondoskodással kell az üzemekben pótolni. A jó munkahelyi közérzet átsegítheti ezeken az éveken a dolgozóikat. A megyei bizottság igyekszik a vállalatoknál tudatosítani a törődés közérzetet formáló szerepét. A munkavédelmi, szociális és kulturális célú keretek okos hasznosítását ösztönözzük. Az üzemek érdeke például, hogy alkalmazzanak több orvost, találjanak megoldást dtt la az étkeztetésre, ahol ezt eddig lehetetlennek vélték. Hajtsák végre szociálpolitikai terveiket, törődjenek a csökkent munkaképességű dolgozókkal, áldozzanak a gyermekintézmények létesítésére, lakásépítés támogatására. Egyszóval, hogy becsüljék meg dolgozóikat, minden lehetőséget használjanak ki élet- és munkakörülményeik javítására. Még egyszer visszatérnék az üzemi demokrácia szerepére. Nélkülözhetetlen feltételei a fórumok a termelési mozgalomnak la. Munkájuk továbbfejlesztése az egyik legfontosabb szakszervezeti feladat, de Igazi eredményeket nem érhetünk el a gazdasági vezetők segítsége nélkül. Az élelmiszeripart üzemekben régi, összeforrt kollektívák dolgoznak, akik nemcsak az eddigi eredményekben részesek, hanem letéteményesei a mostani és a következő időszak fejlődésének is. Zs. A. • Péter Szabó Katalin szeptembertől harmadéves lesz. (Opauszky László felvételei.) egymás után a felsőrészeket. — Péter Szabó Katalin vagyok — mutatkozott be szerényen. — Édesanyám itt dolgozik a gyárban évek óta, ő beszélt rá, hogy jöjjek Ide. Így azután már két áve ismerkedem a szakmával. Alig várom, hogy ismét megkezdődjön a tanév, s végre nemcsak esetenként, hanem állandóan az üzemben dolgozhassak. Hamarosan „búcsút" veszek a gyártól, megkezdődik a szabadság. — Hol és hogyan tölti? — Alig várom, hogy július 30. legyen, s indulhassak a többiekkel a törökbálinti építőtáborba. Mint hallottam, két hétig gyümölcsöt fogunk szedni. Még sohasem voltam táborban, de azt már hallottam, hogy sok kellemes élmény vár a munka mellett a résztvevőkre. Azután már hamar megjön a szeptember, s remélem, mához egy évre már én is felnőttként dolgozhatom valamelyik szalagon. Itt maradok szakmunkásnak .., O. L. A tüzes, oviitól Előző számunkban arról számoltunk be, hogyan állott a rakétakutatás Németországban a háború szolgálatába. A V—I. HITLER SZTÁRJA — AMIKOR AZ ELLENSÉG ÉLETÉRE FÉLTŐ GONDDAL VIGYÁZNÁK — FURCSA RAKÉTAKUTATÓ KARRIEREK. A német „csodafegyverek" sorozata az ún. V—i-el (Vergeltungswaffe = megtorlófegyver) kezdődött. Milyen is volt ez a nagy garral beharangozott propagandafegyver? A V—1 tulajdonképpen pilóta nélküli bombázógép volt, amelyet a célba reaktív meghajtással és távirányítással juttattak el. A robbanóanyag a törzsben volt elhelyezve. Bár a II. világháború alatt Londoniban és Antwerpenben sok épületkárt okozott, katonai szempontból a V—1 mégis jelentéktelen maradt. Hivatalos adatok szerint a V—1 mérlege a következő volt: 1944. Június 13-tól, szeptember 4-ig kereken 8000 Ilyen típusú gépet -indítottak, főleg Dél-Anglla ellen. Ezek 46 százalékát a légvédelem megsemmisítette, 25 száraiéiul a célt elhibázta és 29 százaléka érte el London területét. Közülük igen sok — mint a kilövőhelyekről felvett légifelvételek mutatják — a kilövés után rögtön visszazuhant. A V—<1 sebessége óránként 600 kilométer volt, így a modem angol vadászgépek utólérhették és megsemmisíthették. .Fennmaradt egy Igen érdekes légi fénykép, amelyen egy Spitfire gép egyszerűen a szárnyával billentette meg a V—1-et és így késztette lezuhanásra. Ezenkívül a V—1 szórása (az a terület, amelyen belül a becsapódás még találatnak számit) 15—18 kilométer volt! Három hónap alatt tehát 2 ezer 300 ilyen vaktában kilőtt repülőbomba érte el a célját. Ez valóban nem nevezhető csodafegyvernek! A fasizmus megdöbbentő rakétakutató karriereket termelt ki. • Eredeti felvétel a V—1-ről repülés kőiben. Felül Iáiható a reaktív motor. Ezek az emberek egész munkásságukat a fasizmus győzelmének szentelték, nem átallották nevüket adni és felelősséget vállalni egy, a háború céljai miatt siettetett és éppen ezért kellően ki nem kísérletezett rakétaprogramban. Életük azonban — már a háború végén — kedves volt az akkori ellenségeiknek. Az egyik ilyen rakétakutató volt gróf HELMUT VON ZBOROWSKI, osztrák állampolgár, 1034-ben a BMW (Bayerischen Motorenwerke) repülőgéptervezője, 1936-ban a braunsohweigi légi kutatóintézet munkatársa, majd a trauen! kísérleti állomás vezetője. ZBOROWSKI a II. világháború egyik legfanatikusabb hadirakétatervezője. 1938-ben Ismét visszatért a BMW-hez, ahol a Göring-féle légügyi minisztérium megbízásából ralkétameghájtásiú repülőgépet tervezett. Meglehetősen rövid idő alatt sikereket ér el. 0 alkalmazta először a salétromsavait — mint oxigénhordozót — üzemanyagul. Igen érdekes a hűtési berendezése, melynek elvét még ma Is alkalmazzák. Lényege az volt, hogy az üzemanyagot felhasználás előtt az égési kamrára vezették rá és ezzel a vízzel való hűtést kiküszöbölték. ZSBOROWSKI 1945-ben megválik a BMW-től, hogy a Wehrmachtnak ajánlhassa fel szolgálatait. A következő években azonban már a francia légügyi minisztérium munkatársa, és később, 1952-től a francia monopóliumok szolgálatában álló, a harci repülőgépek fejlesztésére szolgáló irodát tartott fenn Párizsban. A következő számunkban egy másik érdekes karrierről, WERNHER VON BRAUN életút)áróI számolunk be. (Folytatása következik.)
