Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-09 / 133. szám
1978. június 9. • PETŐFI NEPE • 91 VÍZI ÉLET, NÉPI HAJÓZÁS Egy jó könyv Foktőről NAPIRENDEN: A nevelésközpontú iskola Közoktatásunk továbbfejlesztése kapcsán nemcsak a pedagógiai sajtóban, hanem a politikai napi- és hetilapokban is rendszeresen fölbukkan a nevelő iskola kifejezés. A pedagógia elméleti szakemberei — természetesen maguk a nevelők is — azt értik ezen, hogy köznevelési rendszerünket a nevelésközpontú iskola irányába kell továbbfejlesztenünk. Ez olyan intézményt jelöl, ahol a nevelés és az oktatás viszonyában a nevelésnek van megkülönböztetett szerepe. Itt a vakáció! Pajtások! Az egész esztendei tanulás után elérkezett a napfényes vakáció, a pihenés, nyaralás, táborozás ideje. Amint az elmúlt héten megírtuk, sokan, sokfelé Indulnak táborozni. A nyár folyamán a különféle táborok életéről, az ott pihenő kisdobosokról, úttörőkről szeretnénk hírt adni. Ez természetesen • „A takarékosság jegyében” — címmel rendezeti pályázat első helyezést elért plakátja, Badi Éva munkája. Tudunk-e eleget a Kalocsa környéki, hatszáz éves múltra viszszatekintő Foktő községről? fis ismerjük-e dolgos, szorgos, hagyományokat őrző népét? Van-e reális elképzelésünk mindarról, ami az úgynevezett Kalocsai-Sárköznek ebben a viszonylag apró településén a múló évek, évszázadok alatt bekövetkezett? Bizonyára nincs elegendő ismeretünk a fentiekről. Éppen ezért olvassuk el a Kalocsán éló néprajzkutatók, Kuczi Károly 'könyvét. Ezer példányban, a dunaújvárosi nyomdában készült a könyv, amely az alábbi cimet viseli: Vízi élet, népi hajózás Foktőn. A Bács-Klskun megyei Tanács kalocsai járási hivatala adta ki ezt a csaknem másfél száz oldalas, nagyformátumú tanulmánykötetet, sok képpel és ábrával. A monografikus igényű, élvezetes nyelven megírt mű a kalocsaiak „Történeti, néprajzi, nyelvészeti tanulmányok" sorozatának első köteteként került az érdeklődő olvasókhoz. A könyv hat fejezetre tagolódik, s ezekhez csatlakozik kiegészítésül a függelék, mely külön Is megérdemli a figyelmet. Milyen szerepe volt — és van — a víznek a nép életében, miként alakultak a közlekedés módjai, formái és szokásai, hogyan fejlődött s változott a hajózás, a dereglyézés, miként készítették a közlekedési eszközöket Foktőn és környékén — ezekre és hasonló kérdésekre kaphatunk választ Kuczi Károly művében. A szerző tíz esztendő fáradságos munkájával gyűjtötte az anyagot müvéhez. Felkereste azokat a helyijei! idős embereket, akik mint adatszplgálók, értékes segítséget nyújtottak a tanulmány elkészítéséhez. Ugyanakkor levéltári és más forrásokra is támaszkodott, heg;’ minél teljesebb és meggyőzőbb képet tudjon adni választott témájáról. A Kalocsa melletti Foktő népének életéhez az elmúlt századok alatt szorosan hozzákapcsolódott a víz, s mindaz, ami a vízzel kapcsolatos. Volt időszak egyszer — főleg a török alatt —, amikor a mocsaras részek, nádasok, tavak, vizenyős rétek, határrészek jó búvóhelyül szolgáltak a leginkább nehéz körülmények közt élő, súlyos terheket cipelő nép számára. Megtudjuk a kötet lapjairól, hogy a víz miként alakította a környék növényzetét, s hogy mekkora szerepe volt a gazdálkodásban, a mindenkori termelési-gazdasági viszonyokban. A ladikok,' dereglyék és más eszközök készítése — a „vízi fuvarosok” jóvoltából — szorosan összefüggött például a „batyuzással”, a sokakat szorosan érintő „kofázással”. Kuczi Károly érdeme, hogy nem csupán a vízi világ, a vizl közlekedési eszközök bemutatását kapjuk könyvében, hanem egyúttal a tárgyak készítési módjaival is megismertet bennünket. A szemléletes leírás mellett ábrák, rajzok és fotók teszik érzékletesebbé a képet. Egyik legizgalmasabb része a könyvnek a „Szójegyzék”, amelyben a szerző ezernél több szónak és kifejezésnek a jelentését magyarázza. Néhány példa ezek közül: Ha „alvad a víz”, akkor hamarosan jég keletkezik majd a felszínen már sűrűsödd vízből. A homokos kavics „murva”. S ha külső ok miatt kényszerpihenője lesz a vízi utasnak; akkor azt mondják erről, hogy „dánguba”. A gátszakadáskor keletkezett, kör alakú vízmosást viszont „dobójának” nevezik. „Macskának”, ha leeresztik a horgonyt, és ha a motoros vontató megvárja a rakodást, azt mondják a „vízi világ” emberei, hogy „összevárja a mon tát". Összefoglalva elmondhatjuk, hogy Kuczi Károly a tudós alaposságával rendszerezte, dolgozta fel sok évig tárté kutatásainak eredményét. Méghozzá igazán korszerű módon, komplex kutatást végzett, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a néprajzi tanulmány írása mellett a történeti hátteret is megrajzolta, s kiegészítette ezeket értékes nyelvészeti tanulmánnyal. Sőt, a kötet településtörténeti vonatkozásai is értékesek. Csak sajnálni lehet, hogy az egyébként nagyszerű munkát végző szerző adós maradt a foktői halászat bemutatásával. S ugyanezt érezzük a vízimalmokkal 'kapcsolatban is. Remélhetőleg a jelen kötet sikere nyomán lesz még folytatása is a munkának. De hát a tanítás végül is emberformálás, vagyis olyan egységes pedagógiai folyamat — hallatszik a kívülállók ellenvetése —, amely nem osztható két szemben álló részre, nevelésre és oktatásra. Voltaképpen igaz ez a közbeszólás, de sietve hozzáteszszük: csak a szocialista iskolára vonatkozóan. A polgári társadalmak iskolarendszere ugyanis az uralkodó osztály közvetlen érdekeinek megfelelően előtérbe helyezi az oktatást, az egyoldalú szakemberképzést — szemben a szocialista iskolával, amely egyébként nem különleges iskolafajta. Egyszerűen csak olyan oktatási intézmény, amely erejéhez mérten eleget tesz vállalt hivatásának: tehetségüket sokoldalúan kibontakoztatni képes fiatalságot nevel a társadalomnak. Pedagógiai hagyományok Még manapság is, számos korszerűsítési lépés ellenére továbbélnek a megcsontosodott pedagógiai hagyományok, maradi beidegződések. A magyar iskola a felszabadulás után is sokáig egyetlen személyiségfejlesztési módra, a szaktárgyakba zárt tudományos ismeretek átadására koncentrálta tevékenységét. Ennek felelt meg az iskola hierarchiája: a katedrán álló, ismereteket előadó tanár, s a padokban ülő, a tudást befogadó tanuló, akik között ezen kívül másfajta kapcsolat’ nehezen volt elképzelhető. Az osztályozás — minden fonákságával — ezen az idejétmúlt tanár—diák modellen alapult, sőt ez határozta meg alapvetően a teljes iskolai élet szervezését, légkörét, a vezetés stílusát, mi több: az épület beosztását is. Köznevelésünk megújításának fontos eredménye volt annak az igazságnak érvényre juttatása, mely szerint a tanítás nem egyirányú folyamat, hanem kölcsönösséget tartalmaz. . Magyarán szólva: a diák is hat a tanárra, vagyis az iskolai munka sokrétűbb, gazdagabb a nevelők és a neveltek egyoldalú függőségénél. Szeptembertől: új tantervek Ma már senki sem vitatja, hogy közoktatásunk megújításra szorul, és az is széles körben egyértelmű, hogy a reformnak a szocialista nevelő iskola felé kell haladnia. Ezt tűzik ki célul az idén szeptemberben fokozatosan bevezetésre kerülő új tantervek, az iskolákban folyó nevelés és oktatás alaptörvényei is. Ezek alapján vegyük szemügyre a nevelésközpontú Iskola néhány jellegzetes vonását! Elsősorban azt kell kiemelnünk, hogy az oktatás és a nevelés dialektikus kapcsolatában a cél nem több, s nem kevesebb, mint a személyiség sokoldalú fejlesztése, kibontakoztatása, végeredményben a tanuló felkészítése a szocialista társadalom építésében való tevékeny részvételre. E cél kitűzésével korántsem állítjuk azt, hogy a régi iskolában végzett ismeretátadásnak, ellenőrzésnek, s más pedagógiai tevékenységnek nem volt nevelő hatása. Hiszen minden iskola nevelt, azaz valamilyen módon és irányban mindig fejlesztette a gyereket. Az oktató és a szocialista nevelő iskola közötti különbség lényege: igen magas hatékonysággal azoknak a személyiségvonásoknak kifejlesztése, amelyekre a fejlett szocialista társadalomnak szüksége van. Mindezt így fogalmazzák meg az Országos Pedagógiai Intézetben: „A nevelésközpontú Iskolában nem azért végeznek el egy bizonyos anyagot, mert előírták, vagy mert a tanár kedveli, hanem a nevelés céljához és konkrét feltételeihez szabják az egész pedagógiai tevékenységet. Az eszközöket nem léptetik elő céllá, az előírásokat, utasításokat sohasem mechanikusan, gondolkodás nélkül, lélektelenül hajtják végre. Ehhez nevelői céltudatosság kell, amely a tanulók fejlődésében találja meg a legfőbb Iskolai érdekeket”. Demokratikus alapokon A nevelésközpontú Iskolákban a pedagógiai tevékenység középpontjában a közösségi nevelés kerül. Minden eddigi gyakorlatnál erőteljesebben. A közösség! nevelés fundamentumára épülő iskola csak demokratikus lehet, magától értetődően nemcsak az ifjúsági mozgalomban, a játékban, vagy a kiránduláson, hanem mindenekelőtt a tanulás leghivatottabb színterén, a tanítási órán is. Sok más vonásán kívül a nevelő iskolának fontos ismérve: nyitott a társadalom felé. Nem magányos sziget, ahová nem hatol be a külvilág zsivaja, hanem olyan intézmény, amely igazán hatékonyan csak akkor tud dolgozni, ha együttműködik az üzemekkel, a társadalmi és a politikai szervezetekkel, s természetesen a szülőkkel. Az összefogás jelentősen megkönnyíti az iskolai nevelőmunkát, és módot nyújt arra is, hogy az iskola jobban érvényesítse a maga szempontjait környezetében. K. I. csak közös munkával .érhető el! Várjuk tehát tudósítóink jelentkezését mindenhonnan, ahol a táborbejáratnál ez a felirat fogadja az 'érkezőket: Bács-Kiskun megyei úttörők táborhelye. Szeretnénk néhányszor rejtvényt — főleg a kisdobosoknak — és néhányszor barkácsötletet is közölni ezen a helyen. Figyeljétek tehát továbbra is a lapot, a „nyári” Úttörőélet is nektek szól! • Így dolgoznak a Szalvay Mihály Úttörő Gárda tagjai Hét kecskeméti csapatnál 1975 tavasza óta tömörültek önkéntes jelentkezés alapján Úttörő Gárda alegységekbe a pajtások. Egy esztendő múlva, gárdistákká avatták őket és dönthettek arról, hogy a továbbiakban milyen alegységekben képezik tovább magukat. A Halasi úti úttörők egészségőrszakaszt, a hunyadivárosiak lövész- és távírászszakaszt, alakítottuk. Felderítő szakaszba tömörültek a Jókai utcaiak, és lövészszakaszba a kisfái úttörőcsapat gárdistái. A leninvárosi csapat tagjai lövész- és polgárvédelmi szakaszt alakítottak, a Petőfi-iskolába járók munkásőrszakaszt, a Zrínyi Ilona csapat tagjai pedig lövészszakaszt hoztak létre. A gárdisták meghatározott muinkaterv szerint, mondhatnánk úgy is: katonásan! — hajtották végre a terveiket. Az elmúlt tanév gazdag programját átnézve kiderült, minden hónapra kiemelkedő esemény is jutott. Szeptemberben egy egész héten keresztül -tartott a lövészés járőrversenyekből, laktanyalátogatásból álló honvédelmi hét. Októberben minden alegység házi lövészversenyt rendezett. A vetélkedőkről maradt emlékezetes a november, míg decemberben honvédelmi filmeket vetítettek a csapatoknál. Januárban myílt szakköri foglalkozásokat tartpttak. Februárban rendezvénysorozattal emlékeztek meg a Vörös Hadsereg megalakulásának évfordulójáról. Márciusban és áprilisban akadályversenyen bizonyíthatták tudásukat, rátermettségüket a háromfordulós versenyen a kecskeméti gárdisták. Az összesítő versenyen, májusban, kialakultak a helyezések: a legtöbb pontot a hunyadivárosiak érték el, őket a Halasi úti és a kisfái alegységhez tartozók követték. A nyári program keretében, júliusban a fehértói napközis táborban hat alkalommal tartanak foglalkozást az alegységek vezetői. Pajtások! Színes, érdekes az úttörőgárdisták élete. Ezen a helyen csak ízelítőt próbálunk adni belőle, hogy mindazok, akik eddig töprengtek, jelentkezzenek bátran az alegységvezetőnél, legyenek tagjai az úttörőgárdisták nagy családjának. • A Magyar Úttörők Országos Szövetsége Bács-Kiskun megyei Elnöksége és a MÉSZÖV elnöksége közösen hirdetett pályázatot: készítsenek a megyében élő úttörők „A takarékosság Jegyében” címmel grafikai, prózai és verses alkotásokat. A pajtások körében örvendetes visszhangra talált a felhívás: különféle alkotásokkal sola kisdobos és úttörő Jelentkezett csapata vezetőjénél. A megadott határidőre azután a legszellemesebb, legötletesebb rajz, pasztell, batlk-munka illetve vers és próza Kecskemétre, a bíráló bizottság elé került.' Gondos és alapos mérlegelés után as első dijat, a táskarádiót Badi Éva (Izsák) nyerte, a másodikat, a fényképezőgépet Fortán Zsuzsanna (Hajós), a harmadikat egy társasjátékot Takács Zsuzsa (Izsák) kapta meg. Szép munkájáért könyvjutalmat kapott Szabó Júlia dunapataji úttörő. Radics Krisztina kiskőrösi. Kun Zsuzsa városföldi kisdobosok. A Jutalmakat Ispánovics Márton, a MÉSZÖV elnöke és F. Tóth Mária mb. megyei úttörőelnök adta át. A sikeres szervezőmunkáért Kiss Ernő hajósi és Azsoth Tamás Izsáki pedagógust ajándékutalvánnyal jutalmazták. Nemesnádudvarról jelentkezett Simon Mátyás csapatkrónikás, abból az alkalomból, hogy ötven küldött részvételével az elmúlt napokban csapatparlamentet tartottak. Értékelték az együtt — egymásért mozgalom eredményeit, meghallgatták a küldöttek észrevételeit, megválasztották az új gyermek-tisztségviselőket. Az esemény végén Gulyás József, a községi tanács elnöke elismerő szavakkal méltatta S csapat elmúlt két esztendőben végzett munkáját. — Nagyon jól éreztük magunkat! — ez a gondolat csendül ki Molnár Erzsébet Klára helvécia-feketeerdei pajtás leveléből. Erzsiék egy egész napot töltöttek a fehértói erdőben. toUaslabdáztak. őrsönként futóversenyt rendeztek. Jutott idő szalonnasütésre is. hazaindulásig. Sokáig emlékezetes marad — a sok tanulás után — valamennyiük számára ez a kirándulás. Selmeci Katalin Varga Mihály 9 A sajátos paraszti építkezések motívumait őrzik ezek a régi foktői házak. '•ViVtViVíVsVtVAWiVsWAViWiVaViViVaWsViVaVsWrt TÓTH BÉLA Legendák a lóról % (21.) Az ördög is megunja örökké egy tönkön ülni! Amit tettem, segítségül tettem, meg előre odahozta a csobolyó pálinkát, hát egy szakasz katona beszekszlnál abból kétszer. Ha meg csínján bánunk vele, kitart egy hónapig Is. Lökdeljük aztán egymás elé a szavakat. Fizetséget nem kívánok, de akár reggel kezdhetjük a kukorica alá való ugarlást. No, azt meg Misa nem kívánta. Pihenni kell, embernek, állatnak. ö, mondom, a ml kenyérkeresetünkben nincs pihenés. A ló nem kérdezi, milyen napra virradunk. Eszik vasárnap úgy, mint szerdán. Erre rászokik a csikós anynylra, észre se veszi, micsoda napok következnek egymásra. No, nagy néha, mikor úgy szolgál a szél, Makó környéki járkálásunkban elversel ünnepeken a Csanádi káptalan harangszava a pusztákba, hát akkor fölneszelünk, hogy tán valaki meghalálozott, vagy valami ünnepre ébredtek odabent. De annál különben csak akkor ünnepelünk, ha ki- Méri a sors az okot. Jó vásárt csapunk, szépen eredeznek tanultságban a lovak, s elégedetten viszik ki kezünk alól az inspektorok. Meg nagy ritkán a kocsmákban. Olyankor nótáznak Is, akár két napot egymásba ragasztva, mert van kldanolnl való okunk százféle: Nem cserilök dohányzacskót az úrral Se paripát a komiszárus úrral; Mert az úré lassan halad, lépve Jár, De az enyém úgy repül, mint a madár/ Meg azt, hogy Kiszáradt a rétbül, Mind a sár, mind a víz, A szegény lovam is Csak a gazdára niz Adj Uram, Teremtőm Egy alkalmas esőt, Áz én jó lovamnak Jó legelő mezőt. 30. Erősen megjegyeztem életem azon napon kiszántott borozdáját. Fordulatot vett tőle anélkül, hogy nagyon csavargatta#! volna. Én úgy hozzászoktam a Szekula házhoz, a szép asszony főztjéhez, hogy csak térültem-fordultam, ugrottam le náluk a lóról. Igaz, felszántottunk már minden darab földjüket, be is vetettünk. Kit édös kaporral, kit futó komlóval, kukoricával, céklával. Kokora Velizár pedig szidott, hogy paraszttá süppedezek. Tisztességes, magatudó csikós, csak kezet se ráz a paraszttal, nehogy beleártsa magát a munkájába. Hanem ezen Időben Misával jött ki a rétre a felesége. Fürtön Etelnek hívták. Csikói ügyekben Jöttek, mivel eladó csikók is akadtak a magatartó katonaemberek birtokában. Szóval saját lovat tarthattak a kincstár legelőin, maguk piacolták, ha úgy fordult a kedvük. Jött Szekula, megpénzesedett, mert fűzfafonó ember létére az udvarkaputól a kocsikasig, a ringó bölcsőig megfont az fűzfavesszőből mindent. Még kanalast is a konyhába, kukoricának való kotárkát, halottnak koporsót. Fűzfavessző koporsót. Pénze volt, lóért Jött. Kellene neki a földjeihez, meg a vásározáshoz. Kelendő áru az övé a gyulai sokadalomban éppúgy, mint a becsei vásáron. Jött Szekula lovat venni. Megyünk a Kokora méneséhez, mert nála lakoztak az eladó lovak. Nézi Kokora Velizár Etelt, mint aki még nem látott nőszemélyt. Asszonyos volt, pedig már akkor, gyereket is épített kettőt, de hát a szomszéd rétje mindig zöldebb, a szomszéd felesége mindig szebb, ahogy mondani szokás. Míg Misáék magukba feledkezve válogatnak a csikók között, Velizár rámkacsintott; hát így már értelek, pajtást Ezért az asszonyért odaadnám a kincstár három lovát. Mert minden jó méz nyalatja magáti — Nem olyan asszony az, te lepcses szájú! Tiszta, mint a csillagos ég! — Nehogy már, no! A szeme csóka vágásáról látszik, tán maga sem tudja, hogy hamiskás, csak épp nem harap. — Ha ismernéd, másképp beszélnél. Testvéremnek fogadnám. — Bolondos gyerek. Testvérnek! Menyecske az! De most, hogy ló lesz a háznál, majd kicsöppensz a kegyelemkosarukból. — Nem olyanok azok! Én a Kokora szavát biztatásnak vettem. Föl Is gyújtotta bennem a kívánalmat, égtem, mint a tavaly kaszált szénakupac az idei nyáron. No, megvan a vásár, viszem Mlsáékat hazafelé hadlkocsln, mert a csikók még alig Ismerték a kötőféket. De áldomás ám, meg nóta. Misa örült a lovaknak. Kaprostúrós lepény, meg becsei bor az asztalon. Misa a nyári Jászolnál babusgatja lovait. Leszalad, kicsit harap, hörplnt rá, simogatja a szllajokat, kiszalad, nem hall a saját zajától. Nekem a kezem valahogy az asztal tetején felejtődlk. Etel meg, először azt hiszem véletlenül belekönyököl a tenyerembe. Jó kis kezebell könyöke gombja volt, láthattam némelykor, de olyan harapnivaló, akár az árpával érő mézkörte. Meg is sajdult mindjárt az agyaram, de hát járatlan vagyok én az effélékben. Vegyem ki a kezem onnét, vagy nyeregbe, csikós! Csak szóbeszéd után tudnám lábam a kengyelbe terelni, hanem Etel dudorász, kicsike duddanatokkal, néz rám néha szirmos kék szemével, mintha biztatná. De hát mire? Ez csak véletlen tán? Lehet, hogy fázik a könyöke gombja, aztán melegíti. Misa odalátszik a nyitott ajtóba. Csutakolja a pejkókat, de olyan áhítattal, ahogy hites pap babrál a cerlmániákban. Nem mozdulok, mondom Etelnek: — Derék urád van ám! — Az, ki tagadná. — Hogy teszed ezt a helyére? — Mit? — Hogy így a kezembe adod magad I — Rossz ez neked? — Jaj, dehogy. A hideg majd kiráz, olyan jó, de hát hogy van ez? Szépen éltek, haladtok, meg minden, szép vetett ágy... — Az nem változik. — Hát akkor? — 0 is odakujtorog, vásározik, Igaz nagy pénzeket marékol, de tudom is én milyen rimákkal hentergőzlk a hetes sokadalmakban, néha hamarébb hazaér a híre, mint ő maga. — Szóval, pkkor velem akarsz bosszút állni (rajta? — A. Nekem is jó. Megint Jött Misa, kínált, ögyé, igyá, mintha otthon vóná. Nem pászolt ez össze bennem. Misa barátul kínált, az asszony szeretőül? Vagy összejátszanak? 9 Csőke Gyurának volt egy históriája, ami ebben tanulságul szolgálhat. A följebb való időkben baromorvosnak került a katonai ménesek köré Battonyára egy Babarc! nevű valaki. Szép szál dolgos ember, feleséges. No, szemre való egy asszonyság volt a feleség is, vidám urastul, minden pásztori mulatságokban, tanult ember létére belemerülközött vele. De a nótát, meg a nótát kifogyhatatlanul öntötte magából mind a kettő. Úgy, megkedveltették magukat az arravaló pásztorsággal, hogy a tájékban egy keresztelő, lakodalom vagy disznótor meg nem esett nélkülük. 31. Mint mondám: keresztelő, lakodalom, disznótor meg más — ilyenkor száz alkalom adódik a szépen való beszédeikre, hát az asszonyságnak bizony clrógatós szavakat soroltak aztán a klvagyl csikósok, vakítókat, ahogy az ötvengombos ezüstpltykés csikóslajbl szikrázik déli napsütésben. Az asszony meg jókat mosolyintott az ajánlkozótokon, de ném ám, hogy vlsszalökdelte volna az illetők szavát, hanem söpörte befelé kedves bugyraiba, ahogy szegedi halaskofa az aprópénzt. De ha az orvost messzi földekre hívta a parancs, az asszony bezárkózott. (Folytatjuk./
