Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-14 / 137. szám

1978. június 14. • PETŐFI NÉPE • 5

FILMJEGYZET

Ahová lépek, ott fű nem terem

Az állami gondozottak Bács-Kiskunban

Beszélgetés a gyermekvédő intézet igazgatójával

Ügy látszik, a MOKÉP-nél is elkezdődött a nyári szezon, legalábbis Kecskeméten két könnyű szórakozást ígérő filmet mutatnak be a nyári filmhetek kezdeteként. Az Ahová lépek... című alkotásban a felemás félcipőben bemutatkozó rokonszenves tehetséges Pierre Richard folytatja tovább ügyetlenkedéseit.

A helyszín és a szituációk némileg változtak. Ez esetben ez a kedvesen ügyetlenkedő színész egy leánygimnázium matematikatanára. Elképzelhetetlen fordulatok után közeli kapcsolatba kerül az ünnepelt filmsztárral, akiről a bulvársajtó képtelen szenzációkat tálal naponta. Pedig a vadnyugati filmekben játszó filmsztár legunalmasabb magányosságban tölti napjait.

Ráadásul a mi ügyetlen tanárunk belekeveredik a helyhatósági választások propagandakampányába is, mégpedig olyaténképpen, hogy mindig mindent elront, amit a politikusok npgynehezen összetákolnak. Ráadásul a tanár köztiszteletben álló apukája az egyik jelölt, aki egyébként a kisváros polgármestere is. A film rendezője a francia Claude Zidi jóvoltából a legképtelenebb fordulatok is a jó ízlés határain belül maradnak.

Tappancsok, mancsok, állkapcsok

• A Tarzan-filmck egyik kedves jelenete.

A címadással foglalkozó filmforgatási szakemberek legújabb hátborzongató meglepetése ez a cím. A rémületes rímeket tartalmazó három szó mögött egyébként könnyed, kellemes, és itt-ott lírainak is mondható filmválogatás,,, húzódik. ,meg^ A show,,sárrá,, felvonultatja az amerikai film-' gyártás legjobb állatszereplőit, a Rin-Tin-Tin nevű csodakutyától a delfinek, lovak, oroszlánok, majmok egész hadseregéig. Mindegyik valamelyik film sztárja, vagy epizodistája volt. A válogatás hasonló a nemrég bemutatott „Hollywood, Hollywood” módszereihez és a századelő régi állatsztárjaitól egészen napjainkig viszi a válogatás vonalát. A mulatságos jelenetekben fellépő tehetséges, jól idomított állatók mellett — milyen furcsa ez a sorrend — embersztárok egész sora jelenik meg. Köztük Johny Weismüller, a Tarzan-filmék hőse, vagy éppen a nagy nevettető: Charlie Chaplin, a vadnyugati filmek legnagyobb sztárja: Tom Mix, a markáns vonású Cary Grant, valamint Elisabeth Taylor és sokan mások. Cs. L.

Bács-Kiskun megyében több mint százötvenezer tizennyolc éven aluli fiatal él: Harmonikus személyiségfejlődésüket a család, az oktatási-nevelési intézmények, a munkahelyek, és >az ifjúsági szervezetek segítik. Mintegy hétezerötszáz veszélyeztetett helyzetű fiatal azonban speciális védelemre, s ezen belül is állami gondozásra szorul. Jelenleg ezernyőlcszázan élnek a Bács-Kiskun megyei Tanács Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetéhez tartozó otthonokban és nevelőszülőknél.

,*

— Kik és miért kerülnek állami gondozásba? — kérdezzük Tóth Imrét, a megyei ifjúságvédő intézet igazgatóját.

— A hozzánk kerülő gyerekek nagy része — több mint ötszáz fiatal — árva, félárva, vagy teljesen elhagyott. Sok gyermeket veszünk állami gondozásba a fejlődő személyiségre »veszélyes családi környezet miatt. Rendszeres nevelési segélyt adunk azoknak a családoknak, alhol az egy főre eső pénzösszeg alacsonyabb a mindenkori önjogú nyugdíjnál. Jelenleg egymillió-nyolcszázezer forintot fordítunk erre a célra a megyében. A családoknak rendszeresen folyósított összeg nagyságát pedig a közeljövőben felemelik.

,— Általános tapasztalat, hogy évről évre nő a veszélyeztetett helyzetű kiskorúak száma. Melyek a leggyakoribb hátráltató tényezők?

— Ügy tűnik, rosszabbodik az arány; ám figyelembe kell venni azt is. hogy például tíz évvel ezelőtt csak a súlyos helyzetek feltárása történt meg. Mia már hatékonyabb a megelőző munka; a védő-, az óvó- és az utógondozás. Az okok közül még ma is a legnagyobb a környezeti, valamint az alkoholfogyasztásból és a rossz lakáskörülményekből származó veszélyeztetettség. Hangsúlyozottabban jelentkezik a válások pszichés károsító hatása. Gyakran okoz gondot ilyen tekintetben az urbanizáció, a gyors társadalmi mobilitás, a nők munkába állása és ehhez képest: a régi típusú családszerkezet — szokásjogok és szerepek — lassúbb változása is.

j.~, Qorid°zóit gyermekek elhelyezési lehetőségei, a jnegyében?

— A megye hat nevelőotthonában hatszázbatvan hely van, s a kihasználtság csaknem százszázalékos. Ez országosan is a legjobb. A hat nevelőotthon közül négy megfelelő színvonalú, kettő a gyakori felújítás ellenére is csak szükségmegoldás. Igen nagy nehézségeket okoz a neurotikus és az értelmi fogyatékos kiskorúak elhelyezése. Ideggyenge gyermekek gondozására alkalmas nevelőotthon — sajnos —, egyáltalán nincs <a megyében. Az értelmi fogyatékosok közül pedig csak a fiúkat tudjuk elhelyezni. Igyekszünk bővíteni a nevelőszülői hálózatot. Jó példának említeném Soltvadkertet, Kerekegyházát, vagy Tiszatoécskét, ahol igen sok állami gondozott gyerekünk él nevelőszülőknél. Újabb

probléma a nevelőszülői hálózat elöregedése. Átlagéletkoruk hatvan körül van. A fiatalabb korosztályok alig vállalnak gondozottat. Fokozza a nevelési gondokat, hogy a családhoz kihelyezett gyerekek egyharmada értelmi fogyatékos.

— Mi az általános tapasztalat: hogyan fogadja a társadalom, az iskola és az óvoda az állami gondozott fiatalt?

— Általában jóindulatúan. Felnőtt, dolgozó illata Íjainknak segítenek beilleszkedni a munkahelyi közösségekbe. Ez a helyzet az iskoláknál is, bár vannak negatív1 példák. Ha állami gondozott gyermek kerül egy általános iskolai osztályba, a pedagógus gyakran megriad. Igaz, hogy az állami gyerekek többsége nyugtalan; n éh ezen nevelhető, hiányos, sérült személyiség. Sok gondot okoznák, ám mégis több megértést, szeretetet várnak. Az ifjúságvédő intézetben, s otthonokban dolgozó pedagógusok viszont szívesen végzik a munkájukat, tudják mit vállaltak. Van aki .harminc éve dolgozik ezen a pályán, s aki maga is állami gondozott gyerek volt. Ezt a munkát csak szívvel-lélekkel, akarássá! és türelemmel lehet csinálni.

—* Segítik-e valamilyen módon a tizennyolcadik életévét betöltött volt állami gondozottat kint az életben is?

— Van aki már tizenhét-tizennyolc. évesen, szakmával, saját keresettel rendelkezik, és önálló életvitelre képes. Az ő sorsukat is figyelemmel követjük. Az utógondozottakkal — amennyiben szükséges — a volt nevelőik tartják a kapcsolatot. Tanácsot adnak, állást vagy albérletet keresnek; vagyis mikor milyen probléma adódik. Még ebben az évben fontos országos tntézljedésre kerül sor. Fiataljaink önálló életkezdését az erkölcsi segítségen kívül anyagiakkal is támogatni fogjuk ezentúl. F.z az intézkedés már nagyon időszerű volt. Hiszen, ha kikerül innen egy fiatal, s rokonai nincsenek, senkit sem ismer, albérletben, vagy munkásszálláson kezdi az életét', ki támogatja? Mikor juthat például az önálló élethez, családalapításhoz^ szükséges -la-, káshoz?

*

A Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az elmúlt év novemberében foglalkozott a gyermek- és ifjúságvédelmi munka helyzetével, feladataival. Megállapította, hogy a veszélyeztetett helyzetű gyermekek körülményeinek javítására az üres általános iskolai helyeket (tanyai iskolákat) kell felhasználni. Fokozni kell a gyermek- és ifjúságvédelemben érdekelt szervek együttműködését. Felkérte az . állami, szövetkezeti és társadalmi szerveket, vállalatokat, üzelmeket, hogy segítsenek, vegyenek* részt minél aktívabban a megyei tanács gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságának munkájában, koordináló tevékenységében.

x . Posváncz Etelka

Könyv a napba néző festőről

Hazai kiállításai a kulturális élet ünnepel. A mai magyar képzőművészetet külföldön bemutató tárlatokról újabban nem hiányozhatnak festményei. Francia, német, angol kritikusok méltatják, magyar szakemberek igyekeznek megismertetni látomásos csodavilágát. Hamarosan portréfilmet sugároz róla a televízió, s a Mai magyar művészet sorozatban megjelent Bánszky Pál Tóth Menyhért című kötete.

A kalocsai táj világát a művészetbe beemelő festő számára hosszú életet engedélyezett a sors. Évtizedekig szinte ki sem mozdult a faluból, 1941-től 1963-ig egyetlen kiállításon sem szerepelt. Fütyült a napi érvényesülésre, megvetette a könyöklést, klsujját sem nyújtotta talmi sikerekért. „Ha valakinek feltétlenül olajat kelt keresnie, nem állhat ott meg, ameddig szép kényelmesen lefúrhat, nem érheti be köldöklangyosító vízzel." Sohasem cicomázta hírét-becsét, a botrányosan kínzó megélhetési gondok sem apasztották „szépbe szőtt hitét". Csillagra függesztve szemét dolgozott a majoránnás, paprikás Miskén.

így vált, válhatott azzá, ami! Bánszky Pál könyvében érthetően kap a szokásosnál nagyobb teret a gyermek- és ifjúkor. Mindenkinél meghatározóak ezek az évek, a fogékony, sérülékeny, a maga módján konok Tóth Menyhértet mindmáig az itteni élmények táplálják. A közösség szolgálatának szép kötelességét örökölte szüleitől. Édesapja egy fillér fizetség nélkül oltotta barátai, Ismerősei gyümölcsfáit, hogy szebb legyen a föld. „Édesanyám maga volt a megtestesült gondoskodás.” Ebből a családi környezetből eredt a művész „mit adja, hogy egy tőről fakadt Tóth Menyhért életmódja és művészete. Láttatja a tápláló gyökereket, de nem hanyagolja el az újabb hatásokat, igyekszik irodalmi alkotásokkal, költői életpályákkal rokonítani főbb műveit, törekvéseit. A szemléltető, hasonlító példák segítségével könnyebben megközelíthető Tóth Menyhért művészete.

Első alkotó periódusát „prófáciálás” szóval minősíti. A főiskoláról 1935-ben hazatérve, a Vajas patak menti faluban dolgozott, ott élte át a második világháború szörnyűségeit. Erős indulatokkal, hullámzó, torlódó formákkal tiltakozott. Szenvedélye — mint Bánszky megállapítja — „a szabad képzettársításoknak a jegyeit is magán hordozza".

Kiindulópontja mindig a valóság, méghozzá Kalocsa környéke, az ottani ember, népművészet. Aranysárga színvilága a középkori misztika hatását mutatja. Ö a napba néző festő.

Az expresszív realizmustól a jelképi kiteljesedésig címmel tárgyalja a könyv a művész 1946- tól 1958-ig terjedő munkásságát. Alkotásait erős tömörítési szándék jellemzi, eltűnik vagy másodlagossá válik a perspektíva, egyforma szeretettel ábrázol minden élőlényt. „A fáknak és az állatoknak az az álma, hogy emberek lehessenek”, így fogalmazza meg indítékait.

A fehér korszak mindmáig tart. Számára a tisztaságot, a teljességet, az örök megújulást szimbolizálja.

Fejtegetéseiből logikusan következnek a kötetzáró sorok. „Tóth Menyhért művészete a kor színvonalán áll, egyszerre tud őst és mai, magyar és egyetemes igényű lenni. Képei és szobrai egyaránt képesek kifejezni a mindannyiunkban szunnyadó ősi erőt, korunk emberének teljességvágyát, a valóság sajátos képzőművészeti megismerését, sőt, a kozmikus megsejtéseket is. Művészete maradéktalan önkifejezés."

Jól válogatott képanyag, valamint bibliográfia gazdagítja a kötetet.

Bánszky Pál könyve az értékes sorozat sikerült darabjai közé tartozik.

• Tóth Menyhért: Faluvég.

hatok embertársaimnak" elhivatottsága.

Az immár Kecskeméten dolgozó művészettörténész új kötetét mindvégig a tisztes mértéktartás, tárgyszerűség jellemzi. Fellengzős jelzők nélkül is szívfacsaróan idézi a Tóth Menyhértet megpróbáló, de meg nem értő bajokat. Cselédházról cselédházra költöztek, roggyantotta gümőkór, kínozta szembaj, megalázta testi gyengeség, fizikai rokkantság, a vágyak és a lehetőségek Iszonyú távolsága. A muszáj-poharat fenékig ürítve sem feledte — mint szép verseiből kitűnik — „a kövek nyugalmát”, megőrizte „Édes meséknek megmaradó ízét”, tudván tudta, hogy a „Népkonyháknak íze tisztítja homlokod”.

A szerző meggyőzően bizonyít• Tóth Menyhért: Szemnézők (részlet).

Heltai Nándor

TÓTH BÉLA:

Legendák a lóról

(25.) Azon éjszakán már elindultak Vésztőre, Tornyára, Jenőre, Dobozra, s a tájék húsz más tartó. Hiányaiba, de Piros, az én Pirosom nyakamra kulcsolta két virágszál karját, s megsúgta, gyerekünk lesz. <1

9

Hogy is hagyhatnám pl ilyen örömös pillanatokban? Kokora az más, fölserdültek a kicsijei, Csőkének sincs vesztenivalója. Vértesi bíró Ss csak a terheitől szabadul, s mindazon bocskoros parasztok, Matiula, Szabó Péter, Szántó Mihály, Pásztor István a bajaiakitól szabadulnák;

De te nem is szeretsz engem, ha öthónapi házasságunkkal idehagyol apámra, anyámra!

Április közepe táján már fogyott a falu katonáinak való népe. Egyre szaporodtak a zendülők a Körös vizei között tárulkozó Nagyszerénd mezőséiben. Vértesi bíró legényke fia úgy járt az apjáék táborhelye és a falu között, ahogy a nap rója útjait. Híreket hozott, fölkelő kuruicokat vitt. Mert a nép közt Rákóczi neve lobogott a zászlókon. Eldugott kuruc fegyverek kerültek elő.

kardok, puskák, kisebb ostomágyúk és hírlövők. És örömmel teli várakozás, kuruc háború lesz!

A bíró fia szerint háromezer kuruc is ott gyakorolta már magát a Körösök között, amikor a megyék tisztségei is kurentálni kezdték a nemesi fölkelést. Lóra, vagyonosok!

Jó messziről gyülekeztek, nagy védelmeket kanyarítottak maguk körül. A kurucok pedig, amikor háromezernek tudták magukat, elüzentek Péróért. Adja az ígért katonaságot, megyünk Gyula ellen! Ment Aradra két fölkelő lovasfutár Péróhoz, akit sose láttak. A kuruc gyülekezés az aradi várparancsnokot is izgatta, külön őrjáratokat küldött kémlelőre, egyik össze is akadt a Péróhoz igyekvő két lovasküldönccel. Nagyobb huncutok voltak, mint a felkelők futárjai, mert míg faggatták a Körös közi két futárt, magukat Péró embereinek hazudták. No, mint akinek jól áll immár a szénája, ezek a futár jámborok elfecsegték a fölkelés minden tudnivalóját. Közben beértek az aradi várba, a két őr elment, hogy hívják Pérót. Jött is a várparancsnok, ki mint Péró szólt a tudatlanokkal.

Mikor bilincsben Buda felé kísérték már Pérót a király katonái, a Körös közi türelmetlen hadak napokig hiába várva az Aradról ígért segítséget, szorongattatva a megyei nemesség csapataitól, ositrom alá kapták a gyulai várat. Ugyan előbb kéredzködő levélben intették a várkapitányt, bizonyos Klosz Mátyás nevezetűt, az egy igaz élő istenre esküdve, hogy hajuk szála sem görbül a benn levőknek, ha a maguk helyzetének tarthatatlan voltát fölismerve, 'kinyitják a kapukat. Nem. Tapasztalatlan ostromocska ’kezdődött, Klosz nem engedett. Reggelre a nemesi fölkelők szorították a falak alól az ostromlókat és Péró katonái Aradról kiszállva immár. A szekérsáncok mögé húzódott mezei hadak örömrivalgással fogadták a határőrvidéki ekei, akik üdvözlésül rájuksütögették ágyúikat, puskáikat. Ezerötszázan maradtak holtan a nagyszeréndi síkon. A többi sebesülten, vagy anélkül futott, amerre jó szerencséje utat nyitott Most lettek nagy legények a nemes vármegye nemes lovasai. A bújkálóikat tűzzel-vass;tal kutatták, családjaikat is túszul szedve, s örömmámorban kísérgették a megyeszékhelyre, ahol tortúrák alá fogták, akár a legártatlanabbakat is. A jelesebbeket, száznál is többet, föltoloncollák Budára, a csonka toronyba. Közöttük Kokora. Pedig csak annyi volt a bűne. mint nékem.

Hitte é3 négyszáz kincstári lóval támogatta a fölkelést. Azzal én is megtámogattam volna, de lova tlan voltam azokban az időkben immáron, mivelhogy elkészültek épp nyereg alá, a fölkelés előtti héten.

Hogy sírt örömében az én Pirosom. Pedig nem hagytak nyugtomat nékem sem. Nem hitték, hogy bár szomszédja voltam Vértesi Andrásnak, ne lett volna közele* részem a lázadásban. Felhányták árendás házamat eldugott írások után, fegyverekért, bizonyító erejű tárgyaként. No, sírhatott Piros, mert minden kutakodás alkalmat adott rá.

A megtorlás szörnyű híreit külön kéjjel hordták le a bűnös falvakba, lovakon járó kurírok, összedobolt közösség előtt olvasták: „Megsemmisíttetvén és szétszóratván már azon lázadóik, akik némely Tiszán túli részeiben az országnak, a múlt év áprilisában istentelenül felkelték. Nevezetesen Szentandrás, Békés, Gyorna, Csaba, Ecsed, Doboz, Sarkad továbbra is szorgalmatosán megvizsgálamdók, netalán ott találandó iratokra, személyekre nézve. Akik a lázadókkal valamiképpen összetartva, s most bújdosásban lennének, elfogatni, jó őrizet alatt tartani parancsoljuk, vagyonuk elkobzását im elrendeljük' Az elfogottakról, a megöltekről írásos hírrel lenni el ne mulasszátok!”

Még mi itt naponta 'szenvedtük a fölerősödött, dühösen nemes vármegyék vegzaturáját, Budán Pérót tizenhárom társával halálra ítélték.

36.

Későbbi hírrel levő szenvedők elmesélhették, 'hogy Péró belenyugvással, öreg ember bölcsességével vette a halálos ítéletet. Csak amikor a mellékbüntetésül kirótt kerékbe törést a tudomására tették, akkor veszítette el eszméletét. Vele további huszonnégy főbűnöst szentenciáztak halálra, azzal a megkülönböztetéssel, 'hogy kockavetéssel dől el, ki hal meg, ki nem. Tizenhét pár állt így össze. Akinek vakot veteti a kocka, a hóhér kezében, vonulhatott a számára kijelölt fejvágó tőkéhez. Ha hatot vetett a kocka, élete mentve. A halálra ítélt embereken olyan láz ütött ki, hogy az odarendelt borbélyoknak kellett eret vágni rajtuk. Szerencs ésebbjei között volt Kokora Velizár kenyerespajtásom, násznagyom és hites jó cimborám. Amikor a kocka hatot vetett, s végignézte a szörnyűséges mészárlást, erős őrizet alatt besorozták a király háborúba induló marsrutájába, szembe a poroszokkal, kiket is kedvenc nevükön akkoriban burkusoknak szeretett nevezni a köznép. Kényszerű, lovak melletti szolgálatát tette, a hétéves háború, az örökösödési háború néven ismert egyik utolsó esztendejében, amikor is a hadak inkább csak feküdtek egymás előtt, mint csatára elég erőt éreztek volna. Egy ilyen eseménytelen időszakban, mint később Kokora elmesélte, a burkusok oldaláról a németek vonala elé állt

naponta egy hófehér fejű katonaember, s magyarul, németül szólítgatta bajvívásra a német ellenfél svarumléniáját. Sok gőgös tiszt táncoltatta ott a lovát, ám ínyére nem volt egynek sem, hogy a halált maga ellen hívó magyart kardhegyre vegye. Pedig az ilyenkor szokásos piszkálódá$okat, böcsmérléseket szórta az ősz katona, mire egy fiatal fiú előállt a kihívásra, gyalogosan, szál kardosán, ahogy az öreg kínálta magát. Mire a fehér hajú magyar így szólt hozzá:

— Te fattyú, én téged nem hívtalak, köszönd gyermeki idődnek. hogy nyugton marad kardom, mert különben megismertetem veled a szentandrási bíró korbácsát.

A fiatal fiú elpityeredve sza- ^ ladt az öreghez, mondván:

— Hiszen én meg a szentandrási bíró fia vagyok!

így tudtuk meg, mi lett Vértesi András bátyánkkal, s fiával, kiket elesettnek hittünk sokáig.

Kokora két évet szolgált, halott kaitona obsitját hozta, álnéven suttyant haza. Gavallér Mihály sógor csináltatott néki szolgálati levelet. Feleségét, mint özvegyasszonyt újra feleségül vette, mert a világ de nagyon is számított rá, hogy nyomról nyomra be legyen csapva. Pusztát váltottak, s éltek. Hmem sok viz lecsurgott addig a Maroson.

(Folytatjuk.)