Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-13 / 136. szám

1978. Június 13. • PETŐFI NÉPE • 9 Tehetséges fiatal fotósok Baján Baján, a Duna Fotoklub tagjai rendszeresen foglalkoznak a fényképezés lránt érdeklődé fia­talokkal. Többek között a Tóth Kálmán Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola diákjai Is el-el­­járniak a klub szakmai foglalko­zásaira. Bizonyára az itt tapasz­taltaknak is köszönhető, hogy a pécsi, országos középiskolai fotó­­kiállításon szép sikerrel szerepelt a tanintézet fotóköre. Négy ta­nuló két-két képét elfogadták, Szabó Géza pedig díját nyert. ♦ % * v ■ m r, v' " % v /, $ • 4 * *.*».- • * tj§ • Szabó Géza: Hólabda című di képe. MÉSZÁROS LÁZÁR KÉZZEL ÍRT FOLYÓIRATA A KECSKEMÉTI INASBÓL LETT TÁBORNOK Szűkebb hazánk történetének adatai - egy érdekes kötet lapjain Az utóbbi években mindig szenzációnak számítanak meg­jelenésük idején — és jó ideig még — Nemeskürty István könyvei. A Magvető gondozásában nemrégiben napvilágot látott Kik érted haltak, szent világszabadság cimű könyve is ezek sorát gazdagítja. Ennek lapjain a szerző az 1848-as honvéd hadsereg katonaíorradalmárainak állít emléket, mindvégig arra törekedve, hogy a ma embereit meggyőzze a nagy Időszak — szerinte kiváló — embereinek erényeiről, hősiességéről. Hogy a szerzőnek e törekvése mennyiben he­lyes és helytálló, azt vitatni nem célja ennek az írásnak; in­kább arra kívánunk rámutatni, hogy a könyv fejezeteiben meglehetősen sokszor találkozunk szűkebb hazánkat, me­gyénket közelebbről, is érintő vonatkozásokkal. Számunkra talán az a legérde­­kesebbb, hogy a 48 49-es esemé­nyek egyik legsokoldalúbb és leginkább vitatott alakjáról, Mé­száros Lázár egykori hadügymi­nisztertől tudunk meg többek között érdekes dolgokat. Azt pél­dául, hogy az 1790-ban Baján született kitűnő férfiú már ifjú korában kézzel irt folyóiratot szerkesztett. Gyulai Pál minden idők egyik legnagyobb magyar kritikusa így írt róla. „Kitűnő írói tehetség lappang benne”. A hét nyelven beszélő politikus méltán lehetett az Akadémia tagja. □ □ □ Kevesebb szó hangzik el nap­jainkban is arról a rokonszenves, művelt személyiségről, aki ugyan­csak jó hazafi volt korábban. Korponay Jánosról van szó, aki egészen fiatalon lett tagja az Akadémiának, és akinek hadá­szati vonatkozású szakirodalmi munkássága hozzájárult a for­radalmi események kezdeti sike­reihez. Megtudjuk Nemeskürty könyvéből, hogy a tekintélyes férfiú könyvének — a címe: Hadi fölelírás — második kötete éppen • Kecskeméten jelenít meg, 1848- ban, □ □ □ Nem kevesebb érdeklődéssel ol­vasunk egy Jánossy György ne­vű halasi kalmárról is, aki ugyan­csak nemes cselekedetet vitt véghez. 1848 előtt elhatározta, hogy egy nagyobb összeget szán a/ok taníttatására, akik a Jász­kunságból származtak, és nem vitték többre a hadseregben az őrmesteri rangnál. Ezzel azt akar­ta elérni ez a minden jel szerint nagyszerű halasi hazafi, hogy a szegényebb néposztályok fial is tovább tanulhassanak a hadsereg kötelékében. A hírős városban bizonyára a legtöbb ember tudja, hogy hol volt található a Gáspár András utca, még néhány évvel ezelőtt is. Ám azt már nyilván keveseb­ben tudják, hogy a szabadság­­harc egykori daliás kecskeméti alakja suszterinasból lett itábor­­nok. És nyüván az sem isme­retes a nagyközönség körében, hogy azt megelőzően Gáspár András egy ideig Ferenc József főherceg lovagló tanára volt. Ha már itt tartunk, érdemes meg­jegyezni — ez is kiderül a könyvből —hogy Türr István, Baja legnagyobb leglegendásabb fia színtan Iparosinas volt gyer­mekkorában, mielőitt a világhí­rű Garibaldi tábornoka lett vol­na. □ □ A már említett Miszáros Lázár­nak, mint hadügyminiszternek egyik legelső ténykedése volt, hogy leverte, illetve leszerelte az egyik fővárosi laktanya fellázadt katonáit. Nos, ezek a „rosszalko­dó” honvédek a kecskeméti vér­­tvsezred tagjai voltak. Lázadás­ról volt szó akkor, amikor a kunszentmlklósi születésű Wirágh Gedeon császári-királyi hadna­gyot szökésért körözték 1848-ban, E szökés „gyanítható oka” ugyan­is a fennmaradt iratok szerint a hazaszeretet volt, □ □ □ A hadügyminisztérium egész­ségügyi osztályát egy Flór Ferenc nevű orvos vezette 1849-ben. 0 volt az első hazánkban, aki — és ez nagy szó volt akkor — első­ként védte meg magyar nyelven az orvosi értekezését. És ugyan­csak ő alkalmazott először kloro­formot az érzéstelenítésre. Nos, Flór Ferenc, a kitűnő orvos az 1831-es nagy kolerajárvány ide­jén Kalocsán ténykedett, mint kormánybiztos. S a Vasárnapi Új­ság egyik 1871-es számában meg­jelent cikk szerint Igen eredmé­nyesen. □ □ □ Klapka György nevét legalább annyian ismerik Kecskeméten és szerte az országban, mint a már említett Mészáros Lázárét, vagy Gáspár Andrásét. A tábornok köztudottan megmenekült a sza­badságharc leverésekor, és' kül­földre távozott'. 1830-ben angol nyelven jelentetfé meg emlékira­tait. Ezt 4s bizonyára sokan tud­ják róla. Ám azit nyilván ke­vesebben, hogy egy világhírű író nevében az ő neve is benne foglaltatik. Jerome K. Jerome la Három ember egy csónakban cí­mű sikeres regény szerzője) Wnl­­sal városában született Angliá­ban. Ez akkor volt, amikor Klap­ka, mint közkedvelt, népszerű emigráns ott tartózkodott. Az Iránta megnyilvánuló tisztelet le­iéül, a már említett író apia. fiú. nak egyik keresztnevéül a Klapka nevet adta. Éppen ezért Jerome K Jerome író nevében a K n?t jelenti, hogy KI soka. Ez többek között, azért érdekes, mert más n éneknek | szabadságharcunk Iránti rokonszenve tükröződik benne. Varga Mihály Ecseri lakodalmas - a Budai Vigadóban t Az épület Corvin téri homlokzata. Hosszú kényszerszünet után is­mét elfoglalhatta helyét régi ott­honában is az Állami Népi Együttes — amely otthon van már szinte az egész világon. Az első — február végi — elő­adást annak a 26 vállalatnak tiszteletére rendezték, amelynek dolgozód, szívügyüknek tekintet­ték ezt az építkezést, s az utolsó percig odaadóan munkálkodtak az egykori Budai Vigadó felújításán. A teremben pisszenés sem hal­latszik, egy lélek sem ül a néző­téren, mégis meghitt, otthonos, ünnepélyes hangulat árad. Van itt néznivaló a szünetben is. Él­ményt nyújt a terem visszafo­gott színharmóniája, a falak, a zsöllyék, a drapériáik összehan­golt tónusa. Az építők féltő gonddal vigyáztak arra, hogy meg ne bontsák az épület és a belső tér klasszicista stílusát, a vajszín-arany falfesték, a ham­va,szöld kárpitok, a mély kék frundabársony függönyök jól megférnek a korszerű technikai, elektrotechnikai, világítóberen­dezésekkel. Az épltók szemmel láthatóan megérdemelték, hogy ezúttal mindenekelőtt őket köszöntsék — a színpadról, A rendező példaszerű „élesvá­gás sál” dolgozik: nincsenek üres pillanatok, nem lanyhul a tem­pó — fiimesek-itévések tanulhat­nának itt frlsseséget, száguldó, figyelmet fogva tartó ütemet. Vé­­glgperegnek az ország legismer­tebb népviseletei, a magyar folklór dallamvilága, népszokásai, táncmotivumal, s mindez kitűnő keretbe foglalva: az Ecseri lako­dalmasnak az a változata ez, amellyel legutóbb Japán közön­ségét hódították meg, Lánykórus, legénykórus, tánc, kevés, majd sok szereplővel, ci­gányzenekar, majd székely nép­viseletű legények csúfqndérot rigmusaira táncol a többi. Vir­tuóz zenekari számok, A néphu­mor groteszk tánc&i-nótái. Fura legény tánc, sámlikon lovagolva. Két táncosból álló lovon is lo­vagolnak a legények, majd a mafla szerelmest tanítják meg — dallal-tánccal — az udvarlás tudományára. Aztán a Liszt-rap­szódia az együttes zenekarának brillírozó előadásában. Végül: „Már a miénk a menyasszony.. És a nagy vigasság; a színpad­kép, akár egy mesébe Illő szü­letésnapi torta, repülnek a csil­logó-villogó, ezerszínű rokolyák, a meggypiros pruszllkok, habos csipkekötények, csillámló, tarka gyönggyel kivarrott álomszép — de valósághű — jelmezek. — Minden előadásra úgy ké­szülünk, mintha premier lenne —' mondja Veréb Zoltán, az együt­tes Igazgatója — pedig az Ecseri lakodalmast már háromezerszer látta a fél világ. Sikereink szín­helye volt — többek között — Franciaország, a Szovjetunió, Hollandia, Belgium, az NDK, Kína, Dél-Amerlka, tavaly no­vemberben 28 előadást tartot­tunk Japánban. A szenvtelen­nek Ismert japánok újráz­tak, felálltak, autogramért ost­romolták az együttes tagjait. Megható volt, mennyire megmoz­dította őket a magyar néptánc­népzene, s annak nemcsak az egzotikuma, hanem érzelmi tar­talma is. — Hogyan lehet véglgtáncolnl egy estét tarkattan szegedi pa­pucsban? Speciális tánccipők ezek? — Itt minden valódi, és semmi sem speciális abban az értelem­ben, hogy a tánchoz igazítjuk — például — a cipőket, lit tudnak táncolni, énekelni, és tudnak fe­gyelmet tartam. Óriási állóképes­ség kell egy-egy előadáshoz, a sokszori átöltözéshez, a véges­végig tartó kollektív tánohoz­­énekhez, a pattogó ritmusok kö­vetéséhez. — Minden valódi — tehát a ruhák, a hímzések Is? — Valódi bőrből készülnek a papucsok a cipők,, a csizmák, eredeti anyagból való népvise­letben táncolnak-énekelnek az együttes tagjai, eredeti a szűr; amit látott, a motívumok, a hímzések. És — természetesen — valamennyi dallam- és tánc mo­tívum a magyar folklór forrásá­ból ered. — Sokat utaznak. Hogyan szál­lítják a távoli tájakra azt a tö­méntelen 'kelléket, amelyeket egy-egy műsoruk felsorakoztat? — A díszlet: a legkevesebb. Leginkább jelzett háttérrel dol­gozunk, 8-szor 3 méteres vész* nak, felnagyított népi motívu­mokkal. Mégis 4—5 tonna holmit kell magunkkal vinnünk. Erre a célra hatalmas, hetvenszer száz­ötven ceritis, hBjókofíerszerű lá­dákat csináltattunk. Hazai ven­dégszereplésre Is ezekben szállít­ják a kosztümöket — amelyek nélkül mozdulni sem ltudnánk. Általában 8—10 komplett mű­soruk van; most négy-öt műsor­ral járják az országot, a világot. Mondják, mindenütt látni őket, csak idehaza nem. Ez tévedés: évente legalább 100—120 fellépé­sük van Magyarországon. P. G. 0 Veréb Zoltán Igazgató az énekkar tagjaival. 0 Bal oldali képUnkün: a felújított nézőtér. (Bagl Klára felvételei — KS.) mmmmmsm TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (24.) En meg a lábuk elé vágódok, gyalogbéka módjára, vágva akko­ra port. a nézők íölslkoltottak. Én neg elnyúltam, A Madár trap­pon kifelé az utcából. Némely szomszéd azt sajnálta, hogy so­ha meg nem kerül, mások engem vlzltáltak, hogy belőlem se lesz ember többet. Tipródnak a jele­netén, kicsit viccelődnek, hogy lám, én Ittam a kocsmában, még­is a ló volt berúgva. Majdnem elnevettem magam. De szorítot­tam a fogam. Olyan lányért szo­rítom, akiért akár a sárkányról ledobátn&m magam. Közben trá­­tyalétrára tesznek, bevisznek Pi­­rosékhoz. Valakinek esőébe jut, hogy öntsenek le hideg vízzel. Más, hogy csak a porból kéne kimossanak. Hogy hívják Karfa Márt kuruzslót, mert az még meggyújthatja az életem gyer­tyáját tán. Nékem nem volt kedvem Kar­fa Márlt várni. Barátné vizet ho­zott. Plrcsl úgy szentelgette rám ujjal végéről, ahogy halottnál szórnak. No, kinyitottam a sze­mem.-• Hol vagyok? — Nagyon megütötte magát, csikós bácsi? Mije fáj? — Mindenem —, nyögtem ak­koráit, a padlásról visszajött a hangom. — Vizes Inget rá, tályoggyüke­­ret a füli'bel — Intézkedett Kar­fa Márt, mielőtt a konyháiba lé­pett volna. Gondoltam, tályogot ám a kend fttllbe, hát gyulladá­sos disznónak szokták azt a ka­nászok I Felültem, nehogy valami szúróval nekem álljanak. 34. Kttámolyogtam a diófa alá, lm­­bolyogva kapaszkodtam a törzsi­be. — Éhes maga, hogy Ilyen gyönge? — Tudom Is énl A kezemből úgy elment az erő, a kanalat nem tudnám fölemelni, Lekucorodtam a fa tövébe. Plrcsl Jön, odaül, rakja a számba a zöldséges lebbencslevest. — Ez jóit tesz, csikós bácsi, et­től meggyógyul, csikós bácsi. Én meg rögvest sugdosom neki, te lány, van-e valakid, az anyád csillagos eglt? Én nékem pedig semmi bajom! De ha van vala­kid, én a világból Is kldúram, te szép szemű, aranyos kis lánykám. De ugye nincsen senkid? Plrcsl meg csak kacarászott, kocogott a kanál a fogsörényá­­men, , — Ha nem mondod, nem eszek ám, Hitt halok meg a diófátok alatt. Annak Is te leszel az okai — Hát olygn erős nincsen, akit a világból ki kellene durattyúznl. De azért van ám! — Hol van, muti, mert nem szeretném, ha valaki körösztbe tenné előttem a lábál Vagy hadd legyen. Mindjárt jön a Madár, s usgyl, kiröppenünk a pusztába. Jössz-é velem? — Minek szöknék, ha anélkül Is engednek. — De engednek? — Majd megkérdezed anyám­tól. — Én meg. Megkérdezem. — Hallja-e, nénémasszony, el­adó-e a lánya? — Eladónak eladó, a nótában Is úgy danolják, arra a mezőségi részeken, hogy az ökör a földet nem magának szántja, az anya a lágyát,nem magának szánját — De Jó hallani. Jó helyre ve­tett engem a Madár. Hát ad­ják-e? — Nem Is üsmerjük egymást. Maga mondhat akármit magáról 1 — Ismerem én —, szólalt meg először a lány apja. — Maga a 18-as katonaménes számadója! — Az hált, az vagyok. Kicsit furcsán estem be klgyelmetek­hez lánykérőbe, de hát nem az számit Ugye, 'hogy négykézláb Jöttem, hanem, hogy talpon men­jek el. Ezzel a szép kislánnyal kartzügyön. — Hát majd módjával, összels­­merkedünk, aztán, lehet beszélni. Nem egy galomibfészek az életi — Nem. Nem óm! — Járhatok a házukhoz? — Hát járjon. Amikor lányos nap van. — Nekem mindennap az leszl — Hűha! Őszig házat árendáltam, újbor­kor lakodalmat csaptunk. Kokora volt a tanúm. Csőke a násznagyom. Maga a szeret and­­rási bíró adott össze bennünket, Vértesi Andrásnak hívták. Nem volt nehéz vele ösmeretségre jut­ni, több okoknál fogva. Mert ma­ga Is abból a rendből szabódon, amiből én, csak épp saját ház­­fedél a feje felett, s korára már egy legényke fia, egy szép leány­kája élt őszülő feje gondjai kö­zött. Tűszomszédok voltunk, Így mindennaposak. A falu baját úgy hordta a vállán, mint a sajátját. Abból pedig több volt, mint amit viselni lehetett. A határőrvidéki katonák széna-, kenyér-, abrak­­porcióját hajtották rajtuk egyszer a Békés vármegyei parancsok, az­tán a Csongrád megyei parancsok értelmében. Nem tudták azt se eldönteni, hová tartozik a falu. Mindenhová. Gyerünk, bíró, ad­jad bíró. Házasságom esztende­jében már oiyan keserű volt a szája, mintha bürökleveseket napjában háromszor evett volna. Szénáikat pedig egyenesen a ka­szálókról szedték össze a kato­nák, s a lakosok az istállók szál­­nmfedelét étették, maguk mar­harépára fanyalodtak. A harag magasan lobogott. Károly király Olaszországban háborúskodott a spanyolokkal, Alsó-Dunán a törökökkel. Kenyér, katona, lói A király Is fill Márpedig, ahol a királynak félnie kell, ott ret­tegjen az alattvaló. Rákóczi fe­jedelemnek József nevű fia élt, ki a bujdosók tömegeit tudta maga mögött, s követelte az erdélyi fe­jedelemséget. Ebben támogatta a magas szultán. Egy este, éppen elvitték min­den lovam katonának, hát nagy tengődések között kóvályogtam, dolog nélkül, tatar mellett gyü­lekezik a nép java Vértesi bíró istállójában. Fölhívás a kezében, Károlyi, hogy Rákóczi József pedig áruló, és ki véle egyetért, hasonló bű­nökbe veri magát, s a büntetés az övéhez hasonlóan méretik ki. Rákóczi felségsértő és lázadó, ki királya, hazája ellen európai sereggel tör. Fejére vérdíj tűze­tik ki. Bárki büntetlenül megöl­heti. És királyi szavával ígéri a király, hogy oki Rákóczit élve bármely vár, vagy sereg pa­rancsnokának átadja, annak tíz­ezer forint a jutalma. Aki levá­gott fejével szolgál annak hat­ezer forintokkal jutalmazzák tet­tét. Vagy aki bizonyítani tudja, hogv megölte, annak is hatezer a várható jutalma. Dermesztő csönd következett az istállóban, a tatar sersegése dörömböl középre állt egy fehér pamacs férfi, a határőrvidék ka* pltánya, bizonyos Szegedlnác Pé­ter nevezetű, s azt mondja, hogy mostan, emberek, éppen Rákóczi nevével fordítsuk meg a sorsun­kat! Katonáim vakondok mód­ra élnek a határsáv veremlak^ tanyáiban, embertelen döghalál tizedeli őket, s ha nem akarnak egyik napról a másikra felfor­dulni, akkor titeket fosztogatnak, jószágaitokat a mezőről elhajt^ iák, gabonáitokat félérésben el­pazarolják. Én akármire meg es­küszöm, hogy az aradi várban le­vő két századommal egy hama­rosan fölzajgatoit népfölkelés­sel mellétek állok. 35. Szegedlnác Péter folytatta: A mi érdekünk, a ti érdeketek. Ma­gyar uralkodó segítheti le ró­lunk a földre sújtó bajokat csak! Az Idegen király, Idegen kupcl­­herjel nem Ismernek immár sem­mi könyörületet velünk, A me­gyék Ispánjai Idegenek. Lázitsá­­tok a népet, erősségeket foglal­junk el. Aradot én, de segedel­metekre leszek Gyula elfoglalá­sában. A két vár közötti térsé­geken már fogadhatjuk Rákóczit, ,kl is a Törökországba szorult bújdosólval útban van hazafe^ le immár. A verbuválás eredmé­nyéről pedig legyetek híradással nékem az aradi várban. Én mentem volna lázitani, akár Kokora vagy Csőké, s tíz más* (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents