Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-11 / 135. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1978. június 11. Négyen a Virágos-brigádból Telépítések után Hosszúhegyen Az üvegházi üzemépületből a virágkertészetbe lépve, mozgalmas kép tárulkozik elém. A tűző nap ellen széles karimájú szalmakalappal védekező asszony, Toldi Ferencné a kiadós, hosszú locsolócsövet húzza-vonja. A kertészet túlsó végéről jótartású, ugyancsak szalmakalapos társnője, Rózsa Ferencné kiabál valamit. Nyilván segíteni akar, mert futva utána iramodik a gumicsővel hajlódénak. Eközben Maca néni — Zsigó Imréné— a melegágy szélére helyezi a frissen ültetett ciklámencserepekkel teli rekeszt, és Toldiné felé fordul: — Fánika akar valamit; mióta kiabál már!... — Jól van, no, másutt járt az eszem. Igazán nem hallottam ... Ki-ki tüsténkedik, végzi a dolgát. Maca néni adogatja a csere-' pékét partnerének, Bosnyák Jánosnénak, aki a leárnyékolt melegágyba sorakoztatja azokat, s minden sor után ellő a locsolót, jól megáztatja a már őszi értékesítésre nevelődő cserepes virágot. Az említett asszonyok a kiskunfélegyházi Lenin Tsz virágkertészetének dolgozói. A nemrégiben bronzkoszorút elnyert Virágos szocialista brigád — munkáját tekintve — legfiatalosabb tagjai. Mert koruk szerint vagy saját, vagy özvegyi jogon nyugdíjasok már. Hatvan körüliek, sőt hatvonon túliak. — Én például 1913-as vagyok, és huszonöt éve dolgozom a kertészetben — egyenesedik fel a melegágy! hajlongás közben Bosnyák Jánosné, akit a nyilatkozástól szemérmesen Idegenkedő Maca néni ajánl a figyelmembe, mondván: — Bosnyákné a főméster a városszépítő virágültetésben. — Ma Is megyünk, ötkor. Fejenként húsz órát vállalt a brigád és tizenhat már lement. Máma tán be Is fejezzük. Negyvenezer palánta elduggatása sok áml • Szótlanul is érti egymást Bosnyák Jánosné és Zsigó Imréné, akik a már őszre nevelődd ciklámenekkel foglalatoskodnak. — A város mely vészein virágosított a Virágos-brigád? — Hogy hol? Sokfelé. A felsőóvodánál, a főutcán, a Petőfi parkban, a műszaki bolt előtt, kinn a fürdőkertben, a tanácsháza sarkán, a (tízemeleteseknél ... Egy-egy alkalommal tízen-tizenketten a brigádból... — Csak az a baj, hogy amit a múlt hét végén is kiraktunk, jó lenne, ha utólag valaki más meglocsolná, gondozná. Vasárnap néztük őket, nagyon sqárazak szegény virágok... — mondja a meglett korú asszonyok valamelyike a 'hátunk mögül. — És az is baj, hogy vannak, akik kitapossák őket, — teszi hozzá Bosnyák néni, miiközben kezét mintegy támaszként a derekára helyezi. — Fáj a dereka, ugye, a sok hajlongástól? — Á, nem, derekam az bírja. Hanem a lábaim. Tudja, nagyon 9 Egyelőre a rekeszekbe, s műszak után Kiskunfélegyháza parkjaiba kerülnek a Virágos szocialista brigád társadalmi munkájával az egynyári palánták... (Opauszky László felvételei.) TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (23.) De hol van már az a világ? A vármegye hetven perzekutora eredne a nyomomba. Nem egy lányért, manapság egy rúgott csikóért fölzajgatják immár a fél országot. Erősek, mint a reszelt torma. Írásba parancsolják, milyen ruhában, kalapban járjon a pásztori nép, hogy hordja a haját, milyen legyen a magaviseleté. És minden pontba szedett parancsolat után a deresen való büntetés keményen megígérve. És kimérve. Messzire sem kell nyúljak a példáért. Csak Kokora Velizárt kétszer vonatta ' deresre a vármegye. Olyan forradásos annak a faracsutkája, mint aki kisgyerek korában esett a forró pulickába. Egyszer kapott a fölös számú lótartásért, már úgy értve, hogy a kincstári lovak között nevelt néhány idegen cocóért figyelmeztetésül huszonöt botot. Helyben. Mivel az úgy van megcsinálva, már a deres, hogy megy a kapitány pusztázó perzekutoraival ménesről ménesre községi meg kincstári igazlátó esküdtekkel, aztán kilesik gyöngébb oldalairól a labahajú pásztorokat. Elszámoltatják, s ha hézag van hát első ízben a faráról fizet az illető. No, Kokora befizetett a fűdéiért huszonöt botig. 'Ettől kezdve külön vigyázták őt, pár hónap múiva, csalt éppen hogy a szénapörnyétől gyógyított sebed bebürösödtek valamicskét. Megy a perzekutorság nyolc, tíz lovon, egy vezetékes, viszik a mozgó derest. Kokorát azon kapják, hogy nem viseli a kötelező réztáblát a lajbin. Mert az is parancsba tétetett, hogy kiosztott megyei táblát viseljen a mezőlakó népség lajtaiján, akár a telihold tányérja, akkorát. Lajbit váltott Kokora, amazon maradt a reze, lerántották a tábori deresre, huszonötig kiadták annak is az árát. Tett az panaszt odabent Szegváron a Károlyi-kastélyban működő ítélőszék előtt, de azt mondta a kapitány, hordja el magát, mert a harmadik huszonöt is ide már ■neki készítve a vármegyeház udvarára, s megmutatta a derest. Mit panaszol, amit kapott, úgyse vehetik le róla. Ha nincs bűne, tekintse előlegnek, majd lesz, s abban letudhatják! Na, ott tarsokat szaladtak már... Meg azután régen volt reggel hét óra... — A palántázó társadalmi munka után pedig hátra van még az otthoni műszak, igaz? — Magam vagyok. Sajnos... feleli Bosnyák néni, majd hozzáteszi: — Zsigónéval és Rózsáné Fánlkával együtt özvegyek vagyunk... — És küszködünk — csatlakozik Fánika néni. — Nekem ott van például az ezeréves rogyadozó házam, várnám a kőművest, hogy rendibehozná. Ügy félek, hogy jön az eső és mindenem szanaszéjjel. A téglát a brigád segített beszerezni... — Mi már úgy vagyunk, mert moziba Is járunk, hogy nekünk inkább a kacagtató film kéne és nem a háborús. Elegünk volt belőle, amikor átéltük — foldja meg Maca néni. Bosnyák Jánosné pedig a közeledő házaspárra hívja fel figyelmemet, mondván: — Megjött a brlgadérosunk és a főnök, ők jobban elsorolnak mindent. — Kiskunfélegyháza önzetlen szépítőlvel Ismerkedni jöttünk — tudatom a kertészetvezető Glrasek Károllyal, aki feleségével felváltva^ nagy elismeréssel méltatja a meglett korú asszonyok munkáját. Girasek Károlyné .társnői iránti szeretettel külön hozzáteszi: — Ha“ munkáról van szó, a brigád lelkei ezek az asszonyok. Csak a kirándulásoktól húzódoznak, mindig külön rábeszélésre van szükség. Pedig egyikük tavaly jutott el először Félegyháza határán túlra. Debrecenben látott először liftet. Ki is próbálták jól, mint a gyerekek, úgy élvezték a liftezést. E hónap 17-én a budapesti Rozmaring Tsz-be megyünk tapasztalatcserére. Kirándulásunkat múzeumlátogatással és a korona megtekintésével kötjük össze. És mert a legjobb orvosság a nevetés, nem marad ki programunkból a cirkusz és á Vidám Park sem... P. ü tották vagy két hétig, hogy félelmet kapjon. 33. Megjöttére Szegvárról összeröffentünk a kondoros! csárdában, ünnepelni. Danoltunk: A tavaszi szőlőtelepítéseket sikerrel teljesítették a Hosszúhegy! Állami Gazdaságban. Énnek ellenére ezekben a napokban még ültetnek új szőlősorokat. — Csak kis területen, lényegében egy kísérletről van szó — mondja dr. Mátyus Gábor igazgató. Mintegy tízezer lombos, gyökeres oltványt ültetünk el június végén és július elején. Ezeket fólia alatt hajtattuk és talajfűtéssel melegítettük a gyökereket. hogy gyorsabban fejlődjön a növény. A módszer előnye, hogy három-négy hónap alatt olyan kész oltványt nyerünk, amelyet ilyenkor végleges helyére ültethetünk, A szőlőnövényt megfelelő összetételű táptalajon kartondobozban neveljük. Ezért is hívják kartonosoltvány-szaporftási módnak. Lényegében egy gyorsított termelési eljárásról van szó. A tapasztalatok szerint az eredési arány is megfelelő. Amennyiben beválik, a következő esztendőkben több százezer oltványt készítünk ezzel a módszerrel. Már épül a gazdaság érsekhalmi területén az alföldi szőlőszaporító üzem. Három gazdaság, a kiskunhalasi, a kunbajai és a hosszúhegy! fogott össze ebben a nagy vállalkozásban. — Az ügyintézők, vagyis a gesztorok ml vagyunk — tájékoztat dr. Mátyus Gábor. — Nem várhatjuk meg, míg a 75 millió forintba kerülő építési beruházás elkészül, már előtte el kell kezdenünk a szaporítóanyag-termelést. Csak így tudjuk teljesíteni a telepítési tervekhez szükséges oltvány- és gyökeresvesszőigényt. Ezért hoztunk létre egy egyszerű társulást, amelynek tagja rajtunk kívül a szeretnie! Duna Gyöngye és a cibakházl Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Az elképzelések szerint már az idén 800 ezer oltványt és több mint félmillió egyéves gyökeres vesszőt tudunk adni a saját telepítéseinken kívül a. partnergazdaságok, valamint rfiás üze’ mek igényeinek kielégítésére. Bozsér János, a szaporítóanyag-ellátó ágazat vezetője hozzáteszi : — Nemcsak a hazai nemesítés ű új fajtákat igyekszünk el*1 szaporítani, külföldről is szerzünk be. Jól bevált nálunk a Kunleány és a Kunbarát nevű hazai fajta. Sikeresnek mutatkozik az osztrák Kék Zweigelt, valamint az NlSZK-ból származó népszerű nevén Kisburgundi, valamint a Perle nevű fajták. Elsősorban azokat szaporítjuk, amelyek a fagyot jobban bírják, jó termőképességnek, betegségekkel szemben ellenállóbbak és jó minőséget adnak. A Jlosszúhegyi Szőlőtermesztési Rendszerhez tartozó gazdaságok megvalósítják az ötödik ötéves terv időszakára előirányzott telepítéseket. Megvalósításukhoz a gesztor gazdaság anyagi segítséget is ad. A telepítési költségek 49 százalékát indításkor vállalja. 1977 őszén és az Idei tavaszon összesen 195 hektáron létesítettek új ültetvényt. A nagyobb feladatok ezután következnek. Ez év őszén, s a jövő tavaszon 525 hektáron létesül új ültetvény. A következő őszön és tavaszon hasonló nagyságú területen. Az állami gazdaság Igazgatója így bizakodik: — A telepítéshez szükséges szaporító anyagról mindenképpen gondoskodunk. Igyekszünk a gazdaságok igényelnék megfelelően gondoskodni a fajtaválasztékról. 1980-tól már belép a termelésbe az alföldi szaporítóanyag-termelő üzemünk. Ez időtől kezve mintegy két és fél millió kész oltványt tudunk adni évente a telepítő gazdaságoknak. Ügy véljük, hogy ez elegendő lesz a VI. ötéves terv Időszakában létesítendő telepítésekhez és pótlásokhoz. K. S. 9 Gépek segítségével végzik a szőlőoltást. Ez a kép természetesen néhány hónappal ezelőtt készült. mert avval a jó emibörrél, de piszkosul bánik, hát úgy hajigálja át akármikor a palánkon, ha a szeretőit várja, mint más szegény ember gyereke a záptojást. Meg hogy csak a nevit viseli a lány, de nem a Palié az, haneni tán valaki másé. Rezgeti a bicska a szűr ujjá-Haüottad-e hírét Csongrád vármegyének, Annak az átkozott szegvári tömlöcnek, Hallottam én hírét, szenvedtem is benne, Verje meg az isten, aki oda tette. Mert: Nincs keserűbb kenyér a rab kenyerénél, Reggel már kiszabják, estig semmit'se ér, Került el hát pajtás a vármegye kezét, Hogy meg ne kóstolhasd keserű kenyerétI Mindezt a szép lány szoknyájának kongása riadóztatja föl a fejemben. Nem nyalábolhatom föl a nyergembe, mint a lopott bárányt! Mit tegyek, mit ne, mert úgy sem lesz myugovásom, míg tisztába hozom vele magam. Beugrók a becsali csárdába, minden rendes falu ott tartja az eszét, jártas is vagyok benne, hát kdparancsolok egy pint bort, gunynyadok a sarokpadon, hallom, te-' szik-veszik a lányt. Barát Piros-? nak híyják. Na, a neve, de hogy ráillik, akár minden mozdulása. A bortól, a szavaktól, meg a rá való /gondolástól kivirágosodik bennem a reménység, de olyan erővel, hogy ezeket a szájbamarkos meglett embereket mind ki tudnám hajigálni a kocsmából. Mert aztán Pircsi pocskondiázására kerül a sor, hogy no, olyan adonyi lesz az is, akár az anyja, ban, meg a karikás ustorom is kezdett eleverr bürré válni, de mondom, nem a virtusra van most szükségem, hanem a tudalomra. Majd csak Mforogja a szó, hogy hol lakik, mivel tudnám szavam lovát bekötni hozzájuk. Hát nyeleden furkó módjára se eshetek be hozzájuk, úgy tanítják a mesék a tisztességes viselkedést. De mintha egyenesen nekem szánták volna, -csak lepingálják, melyik* utca, melyik házában laknak. Törülöm szemem, szám, magam sem tudom, miképp is tegyem magam belül a portán. Én a Madárral tudtam olyan figurákat csinálni, hogy elmehettem volna vele mutatványosnak tán. El tudtam küldeni a boltba, ha a kengyelszíjba volt fűzve a csobolyó. A komlósi kocsmáros megtöltötte, kocogott a Madár vele vissza a pusztába. De járt az be ételért is, míg Szekuláéknál dolgoztam. Ha este megmondták, hogy holnap délre gőzön kelt tésztájú túróstáskát csinálnak ami melegen jó, csak küldjem érte a Madrát, Rácsatol-ták a szütyőt, indult vissza. Pedig poroszkában neki is volt az olyan másfél órányi út. Most is abban bíztam. A Madárral berepülünk a Barát-portára. Ügy is lett. Kapudén házak utcahosszan, nyomtatás időszaka, szelelik az ágyások termését. -Vagy három ház ellén mondom a Madárnak, na* kedves szógám, mostan látod milyen 'bajaim vannak, hiszen még te biztattál, ha nem vettem volna észre a lányt, -hát mostan játsszuk meg magunkat a házuk előtt. Te szépen megvadulsz, két lábon kanyarodsz egy párat, és engem behajítasz az udvaruk szájába. A puffanatra majd csak figyelnek! Szitált fejével a Madár, aztán elkezdte a kabócajárást. Az olyan kényeskedős, keresztlépéses, rázó jármód, gyakorlatlan embert kireszeli a nyeregből. Na, azután rákezdetí a karikavágtára, de felrúg hátra, nyerít, dobálja magát, teszi a dolgát olyan emberesen, hogy laposabb eszű csikós nem tenné különbül. Kiiszaladoznak az emberek az utcára, annyira dobolunk, s a nézők félelenimel lesik-, a habot dúró, megvadult lovat. Baráték kiszaladnak, Pircsi azon harangaljú szoknyában, amiben az utcán láttam, levesestállal a kezében, az anyja is mellette. (Folytatjuk.) EGY ÉTELMÉRGEZÉS KÖVETKEZMÉNYEI Amikor nemcsak a rendelkezésre kell figyelni Minden édesanya, s aki nevelt gyermeket, tisztában van azzal, hogy kicsinye, a leggondosabb elővigyázat mellett is megbetegedhet. Az, hogy a hároméves kor betöltése előtt 60, hatéves korig pedig 30 napra táppénzes állományba veheti a szülőt a gyermek ápolása címén a - körzeti gyermekorvos, szocialista egészségügyünk gondoskodásának reprezentatív bizonysága. Elmúlik a torokfájás, gyorsabban esik a láz a gondos anyai ápolás segítségével. A Kecskeméten történt ételmérgezés — melyhez hasonló, de kisebb méretű öt évvel ezelőtt fordult utóljára elő — egy régi, de még megoldatlan kérdést vetett fel, melyre talán azért sem történt mind ez ideig konkrét intézkedés, mert a reflektorfény nem irányult erre az egyedinél ugyan gyakrabban előforduló, de mégsem tömeges jelenségre. Ez azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az érintettek számára igen kínos helyzetet teremtsen. A 34/1969. EÜ. rendelet értelmében a gyermekintézménybe (óvodába, bölcsődébe) a gyógyulást — amit a kétszeri negatív; lelet bizonyít — követő nyolc napig nem mehet az a gyermek, akinél salmonellás fertőzést állapítottak meg. De nem járhat a gyermekközösségbe az sem, akiknek a testvére fertőzött. Az intézkedés célja, a járvány terjedésének megakadályozása. Eddig rendben is volnánk, a baj ott- kezdődik, hogy a bölcsődés gyermek után járó 60, az óvodások után a szülőt illető 30 nai> egy darabig futja az édesanya kényszerű otthonlétét. Hiszen dolgozni nem mehet, még ha gyermeke meggyógyult is időközben, bizonyos ideig a gyerek nem térhet vissza a közösségbe. De táppénzt tovább nem kap. Kiveheti az évi rendes szabadságát, ha már ez is elfogyott, fizetés nélküli szabadságot kérhet. Esetleg a körzeti orvos a mamát (aki egészséges) táppénzre veheti, s így legalizálhatja az otthonmaradást. Ez utóbbi megoldás azonban ' egyértelműen táppénzcsalás lenne. Egyedi esetben lehetőség van á gyermekápolási táppénz Idejének méltányossági alapon való meghosszabbítására. De lehet-e egyedinek nevezni 50—100 hasonló helyzetbe került édesanya esetét? A másik megoldási javaslat: amennyiben a mérgezésért a felelősséget hitelt érdemlően megállapítják, az okozónak kártérítést kell fizetnie, természetesen a polgári perrendtartás idevonatkozó eljárásának betartásával, ami nem megy egyik napról a másikra. Gondolom, hogy 500—1000 forint, vagy ennél is több pénz kiesése nem egy családban gondot okoz a háztartás pénzügyi egyensúlyában. Ez azonban csak egyik, s egészen mellékesnek tűnő érv ahhoz, hogy ha a gyermek esetleg újra megbetegszik — jelen esetben még fél év van hátra az esztendőből — csak a szabadságuk terhére tudják ápolni gyér-meküket az anyák. Az évi szabadság — mint ismeretes, a dolgozók (az anyák) testi, szellemi felüdülését szolgálja, bármennyire is „anyai gyakorlat” volt még nem is olyan rég, hogy a beteg gyermek ápolása vette igénybe ezeket a heteket. Az érvényben levő rendelkezés értelmében kényszerítjük a szülőt, hogy strázsálja otthon fertőzött és egészséges gyermekét, viszont nem biztosítjuk számára a lehetőséget arra, hogy anyagi ki-r hatásokkal ugyan (a táppénz nem azonos a tényleges keresettel), de mégis hátrány nélkül kerüljön ki a mások által előidézett fertőzés és az ezzel járó vesztegzár következményeiből. Ha a rendelet tud tiltani, akkor intézkedjen világosán a megoldásról is. A fertőző betegségek, adott esetben a salmonellózis lezajlása és az azt követő megfigyelési idő leteltéig gondoskodjon a gyermeket ápoló és vigyázó szülő anyagi biztonságáról. Ezt kívánja a világon egyedülálló egészségügyi törvényünk szelleme, melyre méltán lehetünk büszkék. És éppen ezért nem követelhetjük az önhibáján kívül ilyen helyzetbe kerülő szüléktől, hogy a járvány elkerülésének érdekében — nagylelkűen a saját pénztárcájának terhére maradjon otthon — mindannyiunk érdekében. Ez a szocialista egészségügy eszményével ellenkezik. A járványveszély elkerülése népgazdasági érdek. Nem eshet latba ilyen nagy fontosságú esetben 10—20—100 ezer forint — úgymond megtakarítása. Nagy Mária
