Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-30 / 151. szám

1978. június 30. • PETŐFI NÉPE • 5 RÁTERMETTSÉG ÉS ALKALMASSÁG Vezetők az iskolában • Közoktatási rendszerünk to* vábbfejlesztése sokrétű, összetett feladat: nemcsak a tananyag oly sokait bírált mennyiségére vagy tartalmi felfrissítésére terjed ki — erről esik mostanában a' leg­több szó, tekintettél arra, hogy szeptemberben megkezdődik az új tanitervek fokozatos bevezetése —, hanem átfogja az iskolai életnek valamennyi területét a napközis, tevékenységtől az osztályozásig. Természetesen a pedagógiai mun­ka irányítása, nevén nevezve: az iskola igazgatása sem marad ki a korszerűsítésből. Aligha vitatja valaki, hogy ez idő tájt az Oktatási-nevelési In­tézményekben folyó munkának a legnehezebb posztján az igazga­tók állnak. Különösen az 1971-es tanácstörvényből fakadó új ten­nivalókkal — önállóan gazdálko­dó egységek lettek az iskolák — növekedtek meg terheik és az 1972-es oktatáspolitikai párthatá­rozattal megkezdődött korszerűsí­tés végrehajtásának is ők az első számú emberei az iskolákban. Gazdasági, pénzügyi, pedagógiai vezetők egyszemélyben. Ismerve a rájuk váró teendők sokaságát, joggal vetődik fel so­kakban a kérdés: Hogyan tud megfelelni az Igazgatói gárda — mintegy négyezer ember — a mai követelményeknek? Honnan verbuválódik az igazgatók után­pótlása? Hogyan törődnek az Is­kolafenntartó hatóságok az igaz­gatók kiválasztásával, tovább­képzésével 7 Ezek a kérdések kiváltképpen időszerűek a párt Központi Bi­zottságának ez év áprilisi ülése után, ahol rámutattak,, hogy or­szágos szinten sem megnyugtató a vezetői utánpótlás nevelésének helyzeté, ezért a mostaninál job­ban kell ügyelnünk a vezetők ki­választására, felkészítésére, a ve­lük való foglalkozásra. Ahogy Kádár János mondotta: „A ká­derkérdéseknél a feladatra való rátermettség és alkalmasság te­­gyen a döntő. Nem lelketlenség, hanem a párt és a nép Iránti kö­telességünk, hogy a munkára való alkalmasságot tekintsük elsődle­ges követelménynek”. Visszatérve az Iskolák háza tá­jára: alsó- és középfokú oktatási intézményeinkben az igazgatók kiválasztásának új, sokaknak me­résznek látszó módja honosodott meg, amely kétségkívül előtte jár a széles körű társadalmi gyakor­latnak. Az Igazgatók meghatáro­zott idejű kinevezéséről van szó. Emlékeztetőül csak annyit, hogy az 1972-es párthatározat előírá­sával összhangban a művelődés­ügyi miniszter 1974-ben úgy in­tézkedett, hogy a tanácsi irányí­tású általános és középiskolákban 1977. szeptember 1-ig át. kell térni az igazgatók határozott ide­jű kinevezésére. ■ 9 Nem titok, hogy az új ki­nevezési rendszer fő célja a ne­velőtestületek befolyásának széle­sítése az igazgatók kiválasztásá­ban, végső soron a szocialista de­mokrácia erősítése iskoláinkban. Az Oktatási Minisztérium veze­tői ‘testületé ez év tavaszán 14 megye és a főváros jelentése' alapján megvizsgálta az igazgatók ciklikus megbízatásának három­éves tapasztalatait. A minisztériu­mi jelentés részletes ismertetése helyett álljon litt a summázat: A végrehajtás kezdeti bizonytalan­ságai és fogyatékosságai ellenére az új kinevezési rend lényegében bevált. Elősegítette az iskolák ve­zetőinek egészséges cseréjét — három év alatt 986 új igazgatót neveztek ki a tanácsok, ami az összes Iskolaigazgató 30,2 száza­lékát teszi ki —, a réginél haté­konyabb vezetői munkára ösztön­zött, miközben tág teret adott a nevelőtestületi demokrácia to­vábbfejlesztésére. Az is számot­tevő eredménye a határozott ide­jű kinevezésnek, hogy hatására szervezettebbé vált a tanácsok művelődési osztályainak irányító és felügyeleti munkája, továbbá sokat javult a helyi párt- és szakszervezeti szervek munkakap­csolata a tanácsokkal. Három év alatt száznégy igaz­gatónak nem szavazott bizalmat a nevelőtestület. (A többiek cse­réjére nyugdíjazás, lemondás, el­költözés, más beosztásba kerülés stb. miatt került sor.) Sok ez a száznégy, vagy kevés? Nehéz vol­na határozott Igennel, vagy nem­mel felelni a kérdésre. Az biztos, hogy még ma is vannak olyan vezetők az Iskolák élén, akik nem alkalmasak funkciójúk betöltésé­re, ezért előbb-utóbb nékik Is át kell adniuk a konmányrudat más­nak. Aki rátermettebb Vezető, és a tanári közösség bizalmát la bírja. Nem látványos őrségváltás miatt kéül távozniuk posztjukról, hanem mert a szocializmus fej­lődése magasabb mércét állított annál, mint amit ők átugrani ké­pesek. • Humánusnak kell lennünk a káderkérdések megoldásában — hangzott el a figyelmeztetés az áprilisi KB-ülésen. Megszívlelen­dő intelem, fis a vezetésre ter­mett embereket fel kefll készíteni az új tennivalókra. A pedagógu­sokat is. A ‘tanácsi szerveknek pél­dául a mainál nagyobb tudatos­sággal kell végezniük az igazga­tói utánpótlás nevelését, a kivá­lasztáskor elsősorban a tantestü­letekre támaszkodva, nem feled­kezve el a már kinevezett veze­tők rendszeres továbbképzéséről sem. Enélkül az Igazgatók nem tudnak helytállni a munkában. K. I. A KORAI KALOCSAI HÍMZÉSEKRŐL, A DIVAT ÁRTALMAIRÓL Szebb a régi, mint az új? A póta meg­jelölést a ka­locsai és a kiskunhalasi Járáson kívül csak a szak­emberek is­merik, noha használata annyira indo­kolt, mint a matyó, palóc, székely megne­vezés. Dr. Bárth János szeretné, ha a Jövőben így, vagy Így is szólnának a Kalocsa kör­nyékén élő 6- zéssel, régies il-zéssel, rö­viden ejtett mássalhangzókkal beszélő, Jól elkülönülő népcso­portról, művészetéről. A Magyar Néprajzi Társaság legutóbbi ülésszakén Jankó János-díjjal kitüntetett fiatal tudós most megjelent Korai kalocsai hímzé­sek cimű tanulmányában meg­győzően bizonyltja, hogy a város és a környező szállások törzsököl parasztsága és a Jövevény la­kosság azonos életmódú, kultú­rájú népcsoporttá formálódott. A katolikus kisebbség beszéde, vi­seleté, szokásrendszere mái, mint a környező, nagyrészt református települések pépesságéé. A Visfci Károly Múzeum igazgatója ezért érzi a kalocsai, vagy nagy-kalo­csai meghatározások helyett pon­tosabbnak, szemléletesebbnek, a tartalmat jobban tükrözőnek az egykor lenézett tzegényebbek hajdani gúnynevét. Viszonylag rövid dolgozatában többet ad a címben sejtetettnél □ □ □ A néprajz-, a településtudo­mány, a történelem segítségével azt kutatja, hogy miért itt, így, ekkor virágzott ki ház fvizvetó, sárkánydeszka, szemhatárdeszka), szoba (a gerendák alatt), a kony­ha fa pitvar), bútor fvetödgy, nyuszolya, álló ka, ágyvég, vi­­zespad, asztalszék), viselet (prusz­űk, tülemátló, vállkendő, singlőt­­pamukos kötő, bukrospántlika). IDŐS SZABÓ ISTVÁN KIÁLLÍTÁSA 9 A Magyar Nemzeti Galériában megnyílt idős Saabé István Kossuth­­dijas szobrászművész kiállítása. (MTl-fotó: Benkő Imre felv. — KS) Miért színesedett ki idővel ez a fehér, fekete, piros-kék világ? A tulipánok, szögfük, gyöngyvirá­gok, hajnatic8kák, búzamogyorók, csillagvirágok, méhecskeölók mi­ért adtak teret a rózsáknak, mi­ért váltotta föl a házi szövésű vásznat a gyári? Hogyan hatot­tak a népművészeti tárgyak for­mavilágára a boltban kapható mustrák (minták), a gyári fona­lak? A gazdasági, társadalmi válto­zások függvényében keresi mind­ezekre a választ dr, Bárth Já­nos. A Jobbágyfelszabadítást kö­vető életszínvonal-emelkedésből, a parasztiparos réteg elkülönü­léséből eredezteti a díszes tár­gyak feltűnését, sokasodását. A kedvelt használati eszközök „szo­lid mintáikkal, mértéktartó szí­nezésükkel Jól beleilleszkednek a paraszti mindennapok praktikus­nak és szépnek óhajtott tárgyi vi­lágába”. A hagyományos paraszti világ szétrobbanása megszüntette ezt a harmóniát. Sokan örvendeztek Kalocsa „kiszineződésén", a nép­rajzkutatót, a Jó Ízlésű szakem­bert viszont aggasztja a piacra termelés, a higulds, a vásárlói igények ezolgai követése. Azokkal is vitázik, akik az újabb silány- Ságok miatt lebecsülik a pota népművészetet, feledik hajdani értékeit, tagadják lehetőségeit, eredetiségét, elhanyagolják ku­tatását. ,j □ □ □ Jókor jelent meg ez a kiad­vány, Jókor igazítja el, óvja a tévedésektől a hímzők, a népmű­vészetet kedvelők mind nagyobb táborát/ A szerző elsősorban ne­kik szánta a Színek, motívumok, kompozíciók, technikák fejezetet. Sorba veszi a legkorábbi fehér­hímzéseket, a fekete-piros-kék hímzések nagy csoportját, majd az enyhén színeseket. Megtudjuk, hogy a csokros elrendezés rit­kább a régi munkákon, a tőtött­­varrás (a laposöltéses ■ hímzés) el­terjedtebb volt a tetéjvarrásnál. A népdalok hamvas báját, tisz­taságát, arányait idézi a hetven mintatábla, a sok szép viganér, pamudáskendö, ráncoska, hujo­­gatós és sublótteritó. Még annyit: e kiadvány is bi­zonyítja, hogy viszonylag sze­rény adottságú nyomdában is ké­szíthető csinos könyv. Heltai Nándor (Folytatjuk.) Csillebérc és Zánka Sok ezer úttörő táborozott már Csillebércen és Zánkán. A két tábor bemutatását mégis fontos­nak érezzük, egyrészt azért, mert ezáltal szép emlékeket idézünk fel azokban, alkd'k már jártak e helyeken, akik még nem, azok pedig igyekezzenek úgy tanulni, dolgozni, hogy mielőbb eljuthas­sanak a táborokba. Harminc évvel ezelőtt a fővá­rosban, a Széchenyi-hegy és a Hűvösvölgy között, az egykori if­­jú kommunisták titkos gyülekező­helyén alakították ki a Csillebér­ci Úttörő Nagy táborit. A megnyi­tóra hozzávetőlegesen másfél ezer magyar vörösnyakkendős és több száz — haladó országok gyermek­­szervezeteinek képviseletében — pionír érkezett. Ekkor vehették a pajtások birtokukba az úttörő­vasút élső szakaszát Is, a Szé­chenyi-hegy tői az Előre állomá­sig. Húsz évig sátortáborban laktak a Csillebércre érkező gyerekek. Ha szüléitek, tanáraitok a nyitás utáni években jártak itt, ők erre a sátorvárosra emlékeznek, min­den bizonnyal nagy szeretettel. Jelentős volt a második eszten­dő a tábor életében: 1949-ben a budapesti VIT küldöttel gyakran látogattak Ide és részt vettek a tábor programjain. Tíz évvel ezelőtt megszületett a döntés: kőházakat kell építeni a sátorok helyére. Százmillió fo­rintba került az építkezés, kor­szerűsítési 1973-ban a VI. országos úttörő­találkozó küldöttei vették át a fel­újított, csaknem másfél négyzet­­kilométer alapterületű nagytábort. A jubileumi esztendőben, az Idei nyáron először a nevelőott­honban élő úttörők érkeznek, őket a hasznosanyag- gyűjtésben kiemelkedő eredményt elért csa­patok küldöttel követik. Harma­dikként a KISZ KB Vörös Se­­lyemzászlajával kitüntetett úttö­­rőcsaipatok tagjait fogadják. Két hétre érkeznek az otthon-tanács­titkárok, és huszonöt országból azoknak a haladó gyermekszerve­zeteknek a tagjai, akik a Béke és Barátság Nemzetközi Úttörőtábort népesítik be Csillebércen. Augusz­tusban képzótáborba érkeznek az úttörőtanács-titkárok, az ifiveze­tők és az ifjú népművészek. A tanév kezdetével a tábor ka­pujára nem tesznek lakatot. Az egész tanév idején folyamatosan képzik —,. továbbképzik a tiszt­ségviselő felnőtt- és gyermekve­zet őket • A balatoni úttörővárost, Zánkát méreteiben csak a szovjet úttörők táborához, Artyekhez lehet ha­sonlítani: 220 hektár a területe, stadionja csaknem négyezer né­zőt fogadhat be. Évente 25 ezer úttörő táborozik itt. Az 1975-ben átadott városnak nem csupán a méretei nyűgözik le a (látogatókat hartem a szép környezet és a gondos tervezés is. A Balaton északi partján, Zán­ka és Baáatonakali községek kö­zött, a Csorsza patak völgyében épült tátfcrváros lakóinak szinte kínálja a túrázást kirándulást a környék. A városban tíz kilóméi ternyi hosszú az úthálózat, övék a vasútállomás — Zánka-Űttörő­­város — a kikötő, a strand, a csónakházak. A város területén kapott helyet a Magyar Tanács- - köztársaság dicső emlékét őrző páncélvonat, a néprajzi bemu­tatóház, amely a közeli Ságpuszta hajdani lakóinak életmódját, használati tárgyait mutatja be. Helyet kapott itt az Úttörő­­mozgalmi Múzeum, a könyvtár, posta, művelődési központ, gyer­­mekalkóbások galériája, a sport­­központ, az ezermester és úttörő­bolt is. A modern táborépületek mindegyikében százhúsz úttörő talál kényelmes elhelyezésre. A Csorsza patak nyugati oldalán kaptak helyet a csak nyáron be­népesülő táborépületek — köze­liikben az erdőben a Balaton-fel­­vidék jellegzetes növényeit Is megtekinthetik az Ideérkezők. Az idén találkozó jellegű tábor lesz az úttörőtanácstitkárok tábo­ra, amelyen bőséges lehetősége nyílik a résztvevőknek arra, hogy megvitassák, milyen eredménye­ket értek el úttörőcsapataik az „Együtt—egymásért” mozgalom­ban. A Nyári Úttörő Olimpia tábo­rán főként labdajátékokban mé­rik össze • tudásukat a résztvevők — kis- és nagypályás labdarúgás, kézilabda-, röplabda-, kosárlabda­­versenyre kerül sor. Az Interkozmosz szaktáborban a társadalom- és természettudo­mányokban kiemelkedő ismere­tekkel rendelkező úttörőknek nyújtanak lehetőséget ismereteik bővítésére, gyakorlására. A „Szülőföld expedíció" tábo­rán részt vevő úttörők számára a Balaton-felvldék kutatását, az ex­­pedfclós eredmények, kutatási elképzelések kicserélését teszik lehetővé. Ebben az időszakban a filmművészeti szaktábort, a V1T- akcló győzteseinek táborát Is megrendezik. Augusztus közepén kétezer-öt­száz úttöt'őgárdisba érkezik Zán­­kára, hogy tapasztalatcserén be­széljék meg eredményeiket. Főbb rendezvényeik közül Is kiemelnénk az éneklő ifjúság nap­ját, amelynek keretében hat nagy­­díjas úttörőkórus hangversenyét a művelődési központban mutatják be. Az interkozmosz napján ne­ves szakemberekkel találkozhat­nak az úttörők, kérdéseket intéz­hetnek hozzájuk. A honvédelmi versenyek idején a gárdisták leg­jobbjai repülő, rakétamodellezés, lövészet és összetett úttörő hon­védelmi vetélkedőn mérik össze tudásukat. Sor kerül még a képzőművé­szek napjára, (sportbemutatóra, tábortűzre, a havannai VIT je­gyében egész napos kulturális fesztiválra, hajókirándulásra, gya­logtúrára. Seimeci Katalin TÓTH BÉLA: Legendák a (30.) —• Valamit vélek hozzá. — Hogy adod? — Nem eladói — Nono. Az állam és a lóval dolgozó lakosság sok évtizeddel előbbre való érdeke azt paran­csolja, hogy a ló ne legyen ma­gántulajdoni — Tizenhárom évi járandósá­gomat adtam értei — Mennyi volt az? — Igaz lélekre, kétszáz arany forint. — Négyszázat a markodba ol­vasok, és örök életre tiéd a ve­le való bánás. Külön törzsmé­nest állítunk össze, a szemed, az eszed körülötte. Nem lettem gazdag ember. El­osztottam a pénzt apámék meg négy testvérem között. Ha engem ilyen négyszáz forintos szerencse ért, nekik Is van ahhoz közük. Hogy éljek klkupálódott módra, míg ők rongyokban járnak, pa­­ticsfalu, félverem házaik karólá­bú ágyain hánykolódnak. Egy jó falat nem tudna a torkomon le­csúszni, tudva, hogy ők közben a nyögve nyelő kukorlcagancát rágják, s testvéreim kisgyerekei­vel telítődik meg a temető. Boldogultunk. Tízéves házassá­gi évfordulónkon három gyerek topogott körülöttünk. A nóniúsz­nak ezalatt háromszáz csikaja szaladozott. Hírem keit, öregedő csikó­számadóvá támadtam mér, mikor kalandtalan életemben kezdődtek a huppanók. Kilenc ménes ural­ta a tájat, s tízezerig való mar­hát számláló gulyák, amikor az őriző katonák fiatal, csikós gú­­nyájú Idegen legényt szedtek le egy fasori fáról. Állítólag napok óta ott tanyázott, az én csődör­­ménesemet kémlelve. Betyáros Idők jártak újfönt, nagy kelendősége következett Is­mét a jól futó lovaknak. Kiállás­ra nem akárki flánlak látszott a legény. Megszántam, ahogy a ménesem mellé vezették hátra­kötött kézzel a katona cimborák. — Ez tégedet akart meglopni, de korábban keljen föl az ilyen! Katonaménesből lovat lopni, Ilyet nem hallott még öregapám sem, te pupák — mondták neki fe­nyegetőzve. De a legény néz rám, átható szürkésfiehér szúró szemeivel, amiben várakozást látok: szóld egy jó szót értem, hát olyan gú­nyában Jársz, mint ént Mondom aztán, hogy eresszék el. Büszke vagyok, ha a lovaim­ban örömét leli. SÓI bűn az? — Ha örülni jön, ne fahegyből lessel Örülni Jövő ember melléd állít, kér egy pipa dohányt, ne­kihasal, hizlalja a szemét — mondják a katonák, de eleresz­tik a legényt, aki egy mukkanat nélkül hátrál, s jó messzin fá­ról, mire szaladni kezd. Él Is felejtettem volna az egé­szet, der alig egy évnyi idő utón, egy márciusi kon hajnalon oda­jön két lévai az Illető, hogy fö­­döztetnl akar a nőni ússzál. Jaj, mondom, nagy farka alja ven annak, pajtás. Szűrne van Itt a táblák között az énekes pacsir­tának is. Idegen lovat házasíta­ni a nónlusszal, az olyan nagy szó, hogy egyenesen Buxtoinder kapitánynak írásos engedelme kell hozzá. Min a koma tegezni kezdett. — Nem Ismersz meg, tavaly a katonák vettek le a fasorból. — Vélek rád, de akkor is el­felejtetted megmondani a neved. — Rúzsa Sándor vagyok, de ki ne mondd, mert nagy bajod következik belőle. Hallottál már felőlem, bizonyosan. — Nem valami szépekei — Lehet De mivel tavaly em­berséges ember voltál velem, hát nem felejtkezem el, amíg élek. — Jó, de most erldj, fegyvere­sek jönnek, nem ajánlón, hogy meglássanak, hanem teliholdas éjszaka van, legeltetek, legyen szerencsénk. 56. Jött is Rúzsa Sándor, ahogy a kaszárnyákban elfújták a kato­nák takarodóját. Olyan csöndes­késen köszönt akár szerelmetes menyecske, ha tilosba téved. Su­ba alatt gyújtottunk pipára, ki­­szólította a nónluszt. Mindjárt elkezdett deázni. Az almásderes betyárló váltott a játékra rögtön, hiszen lagzis Idejét élte éppen. No, nekidülünk a subán, jött föl ránk a teliképű .holdvilág, bele­gyönyörködünk az éjszaka szép­ségeibe. Hajnal volt amikor el­­paroláztunk. Nem ígértünk egy­másnak semmit de azt tudtuk, hogy mind a ketten meg is tart­juk. Gyerekeim meg ahogy nőttek, ebben a nagy határú reformer Világban, messzire kerülték a méneseket, éngemet is. Hogy tud ilyen távol puffanni alma a fá­jától, hisz apjuk, anyjuk bolond­ja a lónak? Legénykedő gyere­keim meg a masinákat buzerál­­ják. Jóska a szeszgyár főzőmes­terévé serkent, Misa az aratógé­pek fő mindentudójává lett Ban­di odaszolgált Galíciában öt év­re, de ő maradt patkolókovács! mivoltában legközelebb a lóhoz. Seblt vadőrnek tették, mivel olyan derekas gyerek volt, az urak szerettek a társaságában cserkészkednl. Végezetül ott volt két lányom, hát azok hogy ke­veredjenek szépen árvuló szak­mámba? Tudták szomorúságomat, ked­veskedtek Széchenyi lovakról szóló könyveivel. Abból is csak a keserűséget kanalaztam. Min­den tudalmasságom hiábavaló. Kit érdekel, kire hagyományoz­zam? Minek tudom, idegenek­nek, kiknek se szive, se mozdu­lata a lóhoz. S jött vidáman egy szomorú kor eleje. 1848. Teli vagyunk idegen bárói, grófi pa­rancsnokokkal, akik fogják a gyöplűt, duplázzák a fegyveres őrséget. Egy idegen kutya be nem jöhet a fasoros árkokkal, mint börtönrácsokkal telirajzolt 99 major közé, hogy arról oda­bent ne tudnának. Azért Kossuth üzenetét 49-ben a szél is be­hordja hozzánk. Majdnem száz fiatal, százhetven lóval Szeged­nél beáll a seregébe. De itt ma­rad hétezer lói Kossuth lókormánybiztosa jön, Buxbinder fölesküszik. De elüzen az uralkodónak, hogy hű előbbi esküjéhez, csak a kényszer hatá­sára cselekedett, viszont a lo­vak maradnak. Kossuth katona kutyái járjanak csak gyalog! Szavát megtartja. Rá éppen egy évre, amikor őt adott szavának megtartásáért a budai várban ér­demrenddel cicomázzák föl, agyonlövetik a mezőhegyes! pa­pot ugyanott, amiért fölolvasta a szószékről Kossuth valamelyik kiáltványát. Azután a győzelem fület süke­títő tizenkét éves .csöndje követ­kezik. Lócsapatok keletkeznek, vesznek el Idegen országok ka­tonái alatt. Vén bolond fejjel még neki­térdepeltem Linussal, hogy ha­gyományfogó gyerekem legyen. Hatvannégy éves voltam. Linus 48. Az elsőnek sem örültem any­­nyira, mint. ennek, amit most összeteremtettünk. Delenként be­kocogtam a lakásunkra Linust nézni. Mit érzel? Centiztem úgy hathónapos korától a derekát, ál­lítottam a mázsára, hány lat a gyarapodás. Olyan voltaim, akár egy bolondos kezdő kamasz, aki most Iát először harisnyát, azt is csak úgy, száradásra kivetve. Te­rebélyesedett a Ltnusom olyan erősen, nyolcadik hónapjában azt vélelmeztem, nemcsak hogy fiú­­gyerekünk lesz, de egyenesen csizmástul, lajbistul, ostorostul jelentkezik, amikor eljön az ideje. No, eljött Nem kellett volna. Linus nyolc napig vajúdott. A lippai kenőasszonytól a komlóéi csudadoktorig mindenkit föl kaj­tattam, mert a halálos ellensé­gemnek sem kívánom én azt a nyolc napot, amit megértem, meg az utánavalókat. Nagy gyereket révészeitek part­ra a bábák. Hanem az én Limi­­som a szemét se tudta többet föl­nyitni. Rá másnapra elment ahogy megfródott néki az úti le­vele. Bár én mentem volna. Hát mit kezdek a kiskölökkel nélkü­le? Kaptam a tanácsokat. Szop­tassam meg halott anyjáról, vele együtt temethetem. Ez a legoko­sabb! De hát akármilyen okos, tehet ilyet az apa? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents